EH 2018.05.B14 I. A súlyosítási tilalomba ütköző, konkrétan ki nem szabható büntetésekről, nem alkalmazható intézkedésekről a súlyosítási tilalom tartalmát meghatározó Be. 354. § (4) bekezdése taxatív felsorolást ad. Mindaz, ami nem ütközik az e törvényhely által felsoroltakba, az kiszabható, illetve alkalmazható, függetlenül attól, hogy - jóllehet, nem sérti a súlyosítási tilalmat - adott esetben a terheltre nézve hátrányosabb lehet [Be. 354. § (1), (4) bek.].

II. A terhelt terhére bejelentett tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában nem sérti a súlyosítási tilalmat, ha az elsőfokú bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel kiszabott pénzbüntetés helyett - a tárgyaláson felmerült új bizonyíték és ennek folytán új tény megállapítása nélkül is - közérdekű munkát szab ki. A pénzbüntetés és a közérdekű munka között a büntetőeljárásról szóló törvény a súlyosítási tilalom tekintetében nem tesz különbséget [Btk. 47. §, 50. §; Be. 354. § (1), (4) bek., 549. § (4) bek.].

III. Sérti ezzel szemben a súlyosítási tilalmat, ha a másodfokú bíróság a terhelt terhére bejelentett tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában az első fokon tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel kiszabott egy büntetésen felül további büntetést vagy büntetéseket szab ki [Be. 354. § (1), (4) bek., 549. § (4) bek.].

IV. A garázdaság vétsége és a könnyű testi sértés vétsége egyaránt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. E bűncselekmények miatt a közérdekű munka kiszabását a Btk. 33. § (4) bekezdése önállóan megalapozza. Aszerint, ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható. A pénzbüntetés és a közérdekű munka e rendelkezésben is mindennemű differenciálás nélkül áll egy sorban [Btk. 33. § (4) bek., 164. § (1), (2) bek., 339. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság a 2016. július 11. napján - tárgyalás mellőzésével - meghozott végzésével a terhelttel szemben garázdaság vétsége [2012. évi C. tv. (Btk.) 339. § (1) bek.] és testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) és (2) bek.] miatt halmazati büntetésül 100 napi tétel - napi tételenként 1000 forint - összesen 100 000 forint pénzbüntetést szabott ki. Rendelkezett továbbá részlefizetésről és az esetleges átváltoztatásról.

[2] A végzéssel szemben a terhelt tárgyalás tartása iránti kérelmet terjesztett elő. A terhelt igazolási kérelemmel is élt, aminek a bíróság helyt adott.

[3] A járásbíróság a 2016. december 5. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.] és testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bek.]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 240 óra fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munkára ítélte. Rendelkezett továbbá az esetleges átváltoztatásról és a bűnügyi költségről.

[4] A terhelt súlyosítási tilalom megsértésére hivatkozó fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2017. május 24. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[5] Az elsőfokú bíróság - kifogásolhatóan - nem foglalkozott a súlyosítási tilalom kérdésével. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a pénzbüntetés és a közérdekű munka azonos súlyú büntetés, ezért az előbbi helyett kiszabható az utóbbi büntetés. Továbbá esetleges átváltoztatás esetén a büntetések helyébe lépő szabadságvesztés a pénzbüntetés esetében száz nap, míg a közérdekű munka esetében hatvan nap lenne, így az ítélettel kiszabott közérdekű munka enyhébb, mint a tárgyalás mellőzéssel hozott végzéssel kiszabott pénzbüntetés.

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdés d) pontja, illetőleg a Be. 549. § (4) bekezdése alapján a súlyosítási tilalom megszegésére hivatkozással.

[7] Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság megszegte a Be. 549. § (4) bekezdésében foglalt súlyosítási tilalom szabályát. A kizárólag a kérelmére tartott tárgyaláson új bizonyíték nem merült fel, és erre tekintettel súlyosabb minősítést vagy jelentősen súlyosabb büntetést megalapozó új tény nem került megállapításra (BH 2013.185.). Az ítéletben megállapított tényállás azonos a tárgyalás mellőzésével hozott végzésben rögzítettel.

[8] A terhelt azt nem vitatta, hogy a pénzbüntetés és a közérdekű munka azonos súlyú büntetés, és az előbbi helyett a bíróság az utóbbit kiszabhatja. Álláspontja szerint azonban a tartamát tetszőlegesen nem határozhatja meg. A jelen esetbeli helyzetre a Be. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést. Úgy vélte, hogy ezért a pénzbüntetés napi tételeinek számát a közérdekű munka tartamához kell matematikailag arányosítani. Ennek alapján a pénzbüntetés száznapi tételének nyolcvannégy óra közérdekű munka felel meg. Az ennél hosszabb tartamú közérdekű munka kiszabása pedig a súlyosítási tilalomba ütközik.

[9] A terhelt a jogerős döntés megváltoztatását, elsősorban a közérdekű munka büntetés enyhítését, másodlagosan a tárgyalás mellőzésével meghozott végzéssel egyező pénzbüntetés kiszabását és egyúttal a jogerős ítéletben kiszabott büntetés végrehajtásának a felfüggesztését indítványozta.

[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. A másodfokú bíróság érvelésével egyetértve úgy foglalt állást, hogy a súlyosítási tilalom megsértésére nem került sor, és a vizsgált kérdés kapcsán a matematikai számítás (arányosítás) nem alkalmazható. Ezért a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.

[11] A terhelt a Kúriához intézett újabb beadványában immár a közérdekű munka végrehajtásának a félbeszakítását kérte és a pénzbüntetés kiszabására irányuló másodlagos indítványát már nem tartotta fenn.

[12] A Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor.

[14] A jelen ügyben az elsőfokú bíróság a súlyosítási tilalom kérdését nem vizsgálta.

[15] A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a súlyosítási tilalmat nem sértette meg, mivel a vizsgált két büntetés azonos súlyú. Továbbá a két büntetés esetleges átváltoztatásával száz nap, illetőleg hatvan nap szabadságvesztés lépne a helyükbe, ami a terhelt terhére nem esne.

[16] A jelen ügyben a terhelt a Be. 549. §-ában szabályozott súlyosítási tilalom megsértését sérelmezte. A Be. 549. § (4) bekezdése szerint a bíróság a vádlott terhére szóló kérelem hiányában akkor szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve alkalmazhat súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni, illetőleg súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést kell alkalmazni.

[17] Az kétségtelen, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szemben kizárólag a terhelt terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet. Ebből pedig következik, hogy a terheltet kétségtelenül védi a súlyosítási tilalom.

[18] A súlyosítási tilalom általános szabálya, hogy a felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be, akkor is, ha a felülbíráló bíróság bizonyítást vesz fel, és ennek eredményeként állapítható meg súlyosabb bűncselekmény [Be. 354. § (1) bek.].

[19] A törvény a Be. 354. § (2) bekezdésében pontosan meghatározza és ezáltal értelmezi, hogy mit kell a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek tekinteni. E körben a Be. 354. § (3) és (5)-(6) bekezdése, valamint a Be. 355. §-a a jelen ügy szempontjában releváns szabályt nem határoz meg.

[20] A súlyosítási tilalom alapszabályát [Be. 354. § (1) bek.] az ítélkezési gyakorlat következetesen a józan ész alapján, félreérthetetlen módon értelmezte. A súlyosítási tilalom lényege ugyanis az, hogy a felülbíráló bíróság a terheltre a felülbírált ítéletnél a büntetőjogi főkérdésekben hátrányosabban nem rendelkezhet. Felmentés esetén a bűnösséget nem állapíthatja meg és ekkor értelemszerűen büntetést nem szabhat ki, illetve büntetés helyett intézkedést nem alkalmazhat. A bűnösség egyező megállapítása mellett pedig a büntetést, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést nem súlyosíthatja. A súlyosítás folytán tehát a terhelt a büntetőjogi főkérdések tekintetében hátrányosabb helyzetbe kerül.

[21] A súlyosítási tilalom Be. 354. § (1) bekezdésben foglalt alapszabálya mellett a 354. § (4) bekezdése tételesen meghatározza azt, hogy a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság mit nem tehet meg. A törvény negatív szabályozással tételesen (értsd: kimerítően) részletezi azt, hogy a felülbírálatot végző bíróság mit nem tehet meg. Az ítélkezési gyakorlatban a negatív rendelkezések a bíróság számára törvényi parancsként áthághatatlan tilalmat képeznek. Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlatban az ellenkezőből való következtetéssel (argumentum a contrario) általánosan elfogadott értelmezés, hogy ami nem ütközik a negatíve meghatározott rendelkezésekbe: alkalmazható, éspedig attól függetlenül, hogy - bár nem sérti a súlyosítási tilalmat - adott esetben a terhelt terhére eshet.

[22] Így például pénzbüntetés helyett kiszabható foglalkozástól eltiltás, meghatározható a szabadságvesztés súlyosabb végrehajtási fokozata, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés - a Be. 355. § esetének kivételével - súlyosabbra változtatható, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésekor a próbaidő törvényi minimum alatt meghatározott tartama a törvényi mértékre felemelhető. A felülbíráló bíróság tehát - a súlyosítási tilalom elvét nem sértve - hozhat a terheltre hátrányosabb, de a törvénynek megfelelő rendelkezéseket. A védelmi perorvoslatnak tehát van ilyen reális kockázata akkor is, ha a terhelt terhére szóló jogorvoslati igény nincs.

[23] A jelen ügyben a súlyosítási tilalomra vonatkozó speciális szabály az, hogy a bíróság a vádlott terhére szóló kérelem hiányában akkor szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve alkalmazhat súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni, illetőleg súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést kell alkalmazni [Be. 549. § (4) bek.].

[24] A BH 2006.355. számú jogesetben a tárgyalás mellőzésével kiszabott százötven napi tétel pénzbüntetés helyett a bíróság a tárgyaláson felmerült bizonyíték folytán, új tények alapján hozott ítéletében negyven nap közérdekű munkát szabott ki. A pénzbüntetés és a közérdekű munka "arányosításának" kérdése fel sem merült. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályában fenntartotta.

[25] A BH 2013.185. számú jogesetben a tárgyalás mellőzésével - az egyik terhelt esetében - kiszabott kétszáznegyven napi tétel pénzbüntetés helyett viszont a bíróság az ítéletével úgy szabott ki hat hónap, végrehajtásában két évre felfüggesztett szabadságvesztést, hogy a tárgyaláson nem merült fel új bizonyíték és annak folytán új tény. A Kúria az ítéletet hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította az eljárt bíróságot.

[26] A két jogeset arra hívja fel a figyelmet, hogy a Be. 549. § (4) bekezdésében foglalt súlyosítási tilalom teljességgel speciális szabályt ír elő azzal, hogy az esetleges súlyosítást a tárgyaláson felmerült új bizonyítékhoz, s ennek kapcsán új tény megállapításához köti.

[27] A jelen ügy iratai alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú tárgyaláson és a másodfokú nyilvános ülésen új bizonyíték nem merült fel, annak alapján új tény nem került megállapításra, és a bűncselekmények minősítése sem változott.

[28] Ehhez képest azt kellett vizsgálni, hogy a jogerős ítélettel kiszabott közérdekű munka súlyosabb-e a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel kiszabott pénzbüntetésnél és ez a súlybeli különbség a súlyosítási tilalom szempontjából figyelembe vehető-e.

[29] A garázdaság vétsége és a (könnyű) testi sértés vétsége egyaránt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. E két bűncselekmény miatt a közérdekű munka kiszabását a Btk. - eljárt bíróságok által kifogásolhatóan nem hivatkozott - 33. § (4) bekezdése önállóan megalapozta. Aszerint, ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható. A pénzbüntetés és a közérdekű munka e rendelkezésben (is) mindennemű differenciálás nélkül áll egy sorban.

[30] Azt a terhelt sem vitatta, hogy pénzbüntetés helyett közérdekű munka büntetés kiszabható. A Kúria szerint ez a helyes értékelés akkor is, ha a terhelt ezzel nem értett egyet.

[31] A súlyosítási tilalom megítélése szempontjából nem az a kérdés, hogy bizonyos büntetések között a Btk. tesz-e valamely rendelkezéséből kiolvashatóan különbséget. Egyébiránt a Kúria számára nem kétséges, hogy az anyagi jogi szabályozásban egy sorban említett büntetések között van súlybeli különbség. Ez a megkülönböztetés világosan kitűnik a büntetés enyhítésének anyagi jogi szabályaiból (Btk. 82. §), de még az enyhítés körében is mindennemű differenciálás nélkül áll egy sorban a pénzbüntetés és a közérdekű munka [Btk. 82. § (3) bek.].

[32] Az eljárási törvény értelmében nem tilos pénzbüntetés helyett közérdekű munka kiszabása, mert csak az sérti a súlyosítási tilalmat, ha pénzbüntetés, közérdekű munka (stb.) helyett szabadságvesztést szabnak ki [Be. 354. § (4) bek. b) pont]. Ennélfogva a súlyosítási tilalmat nem sérti és nem eljárási szabálysértés, ha a közérdekű munka meghatározott tartama - valamiféle arányosítással - mégis súlyosabbnak mutatkozik a pénzbüntetés napi tételeinek a számához viszonyítva.

[33] A Kúria a BH 2016.271. számú döntésében kimondta, hogy a másodfokon szabadságvesztés helyett kiszabott pénzbüntetés akkor sem sérti a súlyosítási tilalmat, ha a pénzbüntetés napi tételeinek száma meghaladja a szabadságvesztés tartamát. A Kúria a döntés [16] bekezdésében világossá tette, hogy a különböző büntetési nemek (adott esetben első fokon nyolc hónap szabadságvesztés, másodfokon háromszázötven napi tétel pénzbüntetés) konkrét mértéke egymással nem hasonlítható össze, mert a bíróságok eleve más-más keretek között szabják ki azokat. A súlyosítási tilalom - az adott büntetés azonos büntetési nemen belüli súlyosításán túl - az eltérő büntetési nemek egymással való felváltásának tilalmára vonatkozik. Amennyiben pedig az egyes büntetési nemek átváltása a törvény szerint nem ütközik a súlyosítási tilalomba, e körben a büntetési nemek konkrét mértéke már közömbös.

[34] A Kúria a teljesség igényével megjegyzi, hogy jelen ügyben az sérthette volna a súlyosítási tilalom szabályát, ha az elsőfokú bíróság a tárgyalás mellőzésével meghozott végzéssel kiszabott (egy) büntetés számát meghaladó, további büntetést vagy büntetéseket szabott volna ki [Be. 354. § (4) bek. e) pont].

[35] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva - miután más hivatalból vizsgálandó feltétlen eljárási szabálysértést [Be. 423. § (5) bek.] nem észlelt, a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.252/2017.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Bfv.II.1252/2017/8.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Molnár Gábor Miklós a tanács elnöke, Dr. Feleky István előadó bíró, Dr. Katona Sándor bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2018. február 1.

Az ügy tárgya: garázdaság vétsége és más bűncselekmény

Terhelt(ek):

Első fok: Salgótarjáni Járásbíróság 3.B.287/2016/4. ítélet, 2016. december 5. tárgyalás

Másodfok: Balassagyarmati Törvényszék 4.Bf.41/2017/8. végzés, 2017. május 24. nyilvános ülés

Harmadfok: -

Az indítvány előterjesztője: terhelt

Az indítvány iránya: terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a garázdaság vétsége és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Salgótarjáni Járásbíróság 3.B.287/2016/4. számú ítéletét és a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Bf.41/2017/8. számú végzését hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

[1] I. A Salgótarjáni Járásbíróság a 2016. július 11. napján – tárgyalás mellőzésével – meghozott 3.B.202/2016/2. számú végzésével a terhelttel szemben garázdaság vétsége [2012. évi C. törvény (Btk.) 339. § (1) bekezdés] és testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] miatt halmazati büntetésül 100 napi tétel – napi tételenként 1.000 forint – összesen 100.000 forint pénzbüntetést szabott. Rendelkezett továbbá részlefizetésről és az esetleges átváltoztatásról.

[2] A végzéssel szemben a terhelt tárgyalás tartása iránti kérelmet terjesztett elő. A terhelt igazolási kérelemmel is élt, aminek a bíróság helyt adott.

[3] A Salgótarjáni Járásbíróság a 2016. december 5. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 3.B.287/2016/4. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bekezdés] és testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (2) bekezdés]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 240 óra fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munkára ítélte. Rendelkezett továbbá az esetleges átváltoztatásról és a bűnügyi költségről.

[4] A terhelt súlyosítási tilalom megsértésére hivatkozó fellebbezése alapján másodfokon eljárt Balassagyarmati Törvényszék a 2017. május 24. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 4.Bf.41/2017/8. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[5] Az elsőfokú bíróság – kifogásolhatóan – nem foglalkozott a súlyosítási tilalom kérdésével. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a pénzbüntetés és a közérdekű munka azonos súlyú büntetés, ezért az előbbi helyett kiszabható az utóbbi büntetés. Továbbá esetleges átváltoztatás esetén a büntetések helyébe lépő szabadságvesztés a pénzbüntetés esetében száz nap, míg a közérdekű munka esetében hatvan nap lenne, így az ítélettel kiszabott közérdekű munka enyhébb mint a tárgyalás mellőzéssel hozott végzéssel kiszabott pénzbüntetés.

[6] II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdés d) pontja, illetőleg a Be. 549. § (4) bekezdése alapján a súlyosítási tilalom megszegésére hivatkozással.

[8] A terhelt azt nem vitatta, hogy a pénzbüntetés és a közérdekű munka azonos súlyú büntetés, és az előbbi helyett a bíróság az utóbbit kiszabhatja. Álláspontja szerint azonban a tartamát tetszőlegesen nem határozhatja meg. A jelen esetbeli helyzetre a Be. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést. Úgy vélte, hogy ezért a pénzbüntetés napi tételeinek számát a közérdekű munka tartamához kell matematikailag arányosítani. Ennek alapján a pénzbüntetés száz napi tételének nyolcvannégy óra közérdekű munka felel meg. Az ennél hosszabb tartamú közérdekű munka kiszabása pedig a súlyosítási tilalomba ütközik.

[10] A Legfőbb Ügyészség a BF.1200/2017/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. A másodfokú bíróság érvelésével egyetértve úgy foglalt állást, hogy a súlyosítási tilalom megsértésére nem került sor, és a vizsgált kérdés kapcsán a matematikai számítás (arányosítás) nem alkalmazható. Ezért a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.

[12] III. A Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[14] A jelen ügyben az elsőfokú bíróság a súlyosítási tilalom kérdését nem vizsgálta.

[20] A súlyosítási tilalom alapszabályát [Be. 354. § (1) bekezdés] az ítélkezési gyakorlat következetesen a józan ész alapján, félreérthetetlen módon értelmezte. A súlyosítási tilalom lényege ugyanis az, hogy a felülbíráló bíróság a terheltre a felülbírált ítéletnél a büntetőjogi főkérdésekben hátrányosabban nem rendelkezhet. Felmentés esetén a bűnösséget nem állapíthatja meg és ekkor értelemszerűen büntetést nem szabhat ki, illetve büntetés helyett intézkedést nem alkalmazhat. A bűnösség egyező megállapítása mellett pedig a büntetést, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést nem súlyosíthatja. A súlyosítás folytán tehát a terhelt a büntetőjogi főkérdések tekintetében hátrányosabb helyzetbe kerül.

[21] A súlyosítási tilalom Be. 354. § (1) bekezdésben foglalt alapszabálya mellett a 354. § (4) bekezdése tételesen meghatározza azt, hogy a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság mit nem tehet meg. A törvény negatív szabályozással tételesen (értsd: kimerítően) részletezi azt, hogy a felülbírálatot végző bíróság mit nem tehet meg. Az ítélkezési gyakorlatban a negatív rendelkezések a bíróság számára törvényi parancsként áthághatatlan tilalmat képeznek. Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlatban az ellenkezőből való következtetéssel (argumentum a contrario) általánosan elfogadott értelmezés, hogy ami nem ütközik a negatíve meghatározott rendelkezésekbe: alkalmazható, éspedig attól függetlenül, hogy – bár nem sérti a súlyosítási tilalmat – adott esetben a terhelt terhére eshet.

[22] Így például pénzbüntetés helyett kiszabható foglalkozástól eltiltás, meghatározható a szabadságvesztés súlyosabb végrehajtási fokozata, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés – a Be. 355. § esetének kivételével – súlyosabbra változtatható, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésekor a próbaidő törvényi minimum alatt meghatározott tartama a törvényi mértékre felemelhető. A felülbíráló bíróság tehát – a súlyosítási tilalom elvét nem sértve – hozhat a terheltre hátrányosabb, de a törvénynek megfelelő rendelkezéseket. A védelmi perorvoslatnak tehát van ilyen reális kockázata akkor is, ha a terhelt terhére szóló jogorvoslati igény nincs.

[24] A BH 2006.355. számú jogesetben a tárgyalás mellőzésével kiszabott százötven napi tétel pénzbüntetés helyett a bíróság a tárgyaláson felmerült bizonyíték folytán új tények alapján hozott ítéletében negyven nap közérdekű munkát szabott ki. A pénzbüntetés és a közérdekű munka „arányosításának” kérdése fel sem merült. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályában fenntartotta.

[25] A BH 2013.185. számú jogesetben a tárgyalás mellőzésével – az egyik terhelt esetében – kiszabott kétszáznegyven napi tétel pénzbüntetés helyett viszont a bíróság az ítéletével úgy szabott ki hat hónap, végrehajtásában két évre felfüggesztett szabadságvesztést, hogy a tárgyaláson nem merült fel új bizonyíték és annak folytán új tény. A Kúria az ítéletet hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította az eljárt bíróságot.

[27] A jelen ügy iratai alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú tárgyaláson és a másodfokú nyilvános ülésen új bizonyíték nem merült fel, annak alapján új tény nem került megállapításra (3.B.287/2016/4. számú tárgyalási jegyzőkönyv, 4.Bf.41/2017/8. számú jegyzőkönyv a nyilvános ülésről), és a bűncselekmények minősítése sem változott.

[29] A garázdaság vétsége és a (könnyű) testi sértés vétsége egyaránt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. E két bűncselekmény miatt a közérdekű munka kiszabását a Btk. – eljárt bíróságok által kifogásolhatóan nem hivatkozott – 33. § (4) bekezdése önállóan megalapozta. Aszerint, ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható. A pénzbüntetés és a közérdekű munka e rendelkezésben (is) mindennemű differenciálás nélkül áll egy sorban.

[30] Azt a terhelt sem vitatta, hogy pénzbüntetés helyett közérdekű munka büntetés kiszabható. A Kúria szerint ez a lényeges helyes értékelés akkor is, ha a terhelt ezzel nem értett egyet.

[32] Az eljárási törvény értelmében nem tilos pénzbüntetés helyett közérdekű munka kiszabása, mert csak az sérti a súlyosítási tilalmat, ha pénzbüntetés, közérdekű munka (stb.) helyett szabadságvesztést szabnak ki [Be. 354. § (4) bekezdés b) pont]. Ennélfogva a súlyosítási tilalmat nem sérti és nem eljárási szabálysértés, ha a közérdekű munka meghatározott tartama – valamiféle arányosítással – mégis súlyosabbnak mutatkozik a pénzbüntetés napi tételeinek a számához viszonyítva.

[33] A Kúria a BH 2016.271. számú döntésében kimondta, hogy a másodfokon szabadságvesztés helyett kiszabott pénzbüntetés akkor sem sérti a súlyosítási tilalmat, ha a pénzbüntetés napi tételeinek száma meghaladja a szabadságvesztés tartamát. A Kúria a döntés [16] bekezdésében világossá tette, hogy a különböző büntetési nemek (adott esetben első fokon nyolc hónap szabadságvesztés, másodfokon háromszázötven napi tétel pénzbüntetés) konkrét mértéke egymással nem hasonlítható össze, mert a bíróságok eleve más-más keretek között szabják ki azokat. A súlyosítási tilalom – az adott büntetés azonos büntetési nemen belüli súlyosításán túl – a eltérő büntetési nemek egymással való felváltásának tilalmára vonatkozik. Amennyiben pedig az egyes büntetési nemek átváltása a törvény szerint nem ütközik a súlyosítási tilalomba, e körben a büntetési nemek konkrét mértéke már közömbös.

[34] A Kúria a teljesség igényével megjegyzi, hogy jelen ügyben az sérthette volna a súlyosítási tilalom szabályát, ha az elsőfokú bíróság a tárgyalás mellőzésével meghozott végzéssel kiszabott (egy) büntetés számát meghaladó, további büntetést, vagy büntetéseket szabott volna ki [Be. 354. § (4) bekezdés e) pont].

Az indítvány elvi tartalma

[35] A terhelt terhére bejelentett tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában a súlyosítási tilalom szabályát sérti a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel kiszabott pénzbüntetés helyett a tárgyaláson hozott ítélettel közérdekű munka kiszabása, ha az utóbbi büntetés matematikai arányában súlyosabb az előbbinél.

A döntés elvi tartalma

[36] Felülvizsgálati eljárásban a támadott ítélet hatályában fenntartása tanácsülésen.

I. A súlyosítási tilalom Be. 354. § (1) bekezdésben foglalt alapszabálya mellett a Be. 354. § (4) bekezdése tételes negatív rendelkezésekkel határozza meg, hogy a súlyosítási tilalom folytán a felülbíráló bíróság a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában milyen büntetést (intézkedést) nem szabhat ki (nem alkalmazhat). Mindaz, ami nem ütközik a negatíve meghatározott rendelkezésekbe: kiszabható, illetve alkalmazható, függetlenül attól, hogy – bár nem sérti a súlyosítási tilalmat – adott esetben a terheltre hátrányosabb.

II. A súlyosítási tilalom – az adott büntetés azonos büntetési nemen belüli súlyosításán túl – a eltérő büntetési nemek egymással való felváltásának tilalmára vonatkozik. Amennyiben pedig az egyes büntetési nemek átváltása a törvény szerint nem ütközik a súlyosítási tilalomba, e körben a büntetési nemek konkrét mértéke már közömbös.

III. A terhelt terhére bejelentett tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában sem sérti a súlyosítási tilalmat, ha az elsőfokú bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel kiszabott pénzbüntetés helyett – a tárgyaláson felmerült új bizonyíték és ennek folytán új tény megállapítása nélkül is – közérdekű munkát szab ki. A pénzbüntetés és a közérdekű munka között a büntetőeljárásról szóló törvény a súlyosítási tilalom tekintetében nem tesz különbséget. Ennélfogva nem sérti az sem a súlyosítási tilalmat, ha a közérdekű munka meghatározott tartama – valamiféle arányosítással – súlyosabbnak mutatkozik a pénzbüntetés kiszabott napi tételeinek a számához viszonyítva.

Záró rész

[37] A kifejtettek értelmében a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva – miután más hivatalból vizsgálandó feltétlen eljárási szabálysértést [Be. 423. § (5) bekezdés] nem észlelt, a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.

[38] Az alaptalan felülvizsgálati indítvány alapján a jogerős ítéletben kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztésére, illetve félbeszakítására nem volt törvényes indok.

[39] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. § (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. § (3) bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság – a Be. 421. § (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén – az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti.

Budapest, 2018. február 1.

Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Katona Sándor s.k. bíró

(Kúria Bfv. II. 1.252/2017.)