ÍH 2010.26 A FORGALOMKÉPTELENSÉG ÉS AZ ÉPÍTMÉNYI JOG ÖSSZEFÜGGÉSEI

Az ingatlan forgalomképtelensége nem korlátozza a tulajdonosnak azt a jogát, hogy azon másnak vagyonvesztést eshetőlegesen sem eredményező dologi hatályú használati jogot biztosítson [1990. évi LXV. tv. 79. §, Ptk. 97. § (2) bekezdés, 171. §].

Az alperes önkormányzat tulajdonában áll a k.-i 5. helyrajzi szám alatt nyilvántartott "kivett, községháza" megnevezésű 2471 négyzetméter területű, K., A. utca 11. szám alatti ingatlan. A tulajdonjogot az alperes az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 107. §-ának (2) bekezdése alapján szerezte meg.

Az 1990-es évek elején került sor az ország észak-keleti részében mintegy 21 települést, köztük K.-t is érintően a telefonhálózat fejlesztésére. A felperes jogelődjének D.-i Igazgatósága 1992. április 9-én az alperes polgármesteri hivatalának megküldött levelében kérte, hogy az 1992. április 8-án történt megbeszélésnek megfelelően az A. utca 11. szám alatti önkormányzati tulajdonú ingatlanon (a polgármesteri hivatal udvarán), a tervek szerinti antenna-torony, illetve híradástechnikai konténer telepítéséhez az elvi építési engedélyt, valamint a terület igénybevételéhez előzetes hozzájárulását adja meg.

Az alperes polgármesteri hivatala határozatában elvi építési engedélyt, és egyidejűleg területfelhasználási engedélyt is adott a jelzett területen a tervek szerinti építmények elhelyezésére. A határozat kitért arra is, hogy a 15×15 méteres "terület" feletti tulajdonjogot a beruházónak a F.-i Földhivatalnál rendeznie kell.

A D.-i Posta és Távközlési Felügyelet 1993. október 20-án összevont építési engedélyt adott, többek között K. községet is érintően, a távbeszélő hálózat gázvezetékkel közös árkos kivitelezésére, amelyre a települések ekkor már terület felhasználási engedéllyel is rendelkeztek. Ennek kivitelezését a települések által közösen létrehozott gazdasági társaság végezte el.

1995. február 3-án a felperes, mint használatba vevő és az alperes polgármestere, mint a használatba adó törvényes képviselője között megállapodás jött létre, amelyben az alperes a perbeli ingatlan területéből mintegy 100 négyzetméter nagyságú területű ingatlanra távközlési építmény elhelyezése céljából földhasználati jogot biztosított a felperes d.-i igazgatósága részére. Kijelentette, hogy az ingatlanhasználatért az önkormányzat ellenértéket nem számít fel, illetve, hogy a földhasználat a felépült épület mindenkori tulajdonosát illeti meg. Ahhoz is hozzájárult, hogy az építményt a felperes az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztesse, az annak megközelítéséhez szükséges földhasználati joggal együtt.

1995 novemberében az előbbivel tartalmában megegyező újabb megállapodás jött létre a felek között, azonban ezt az alperes részéről a polgármester helyett K. és N. község körjegyzőségének jegyzője írta alá.

N. körjegyzősége 1998. július 31-én adott használatbavételi engedélyt a felperes részére a perbeli ingatlanon megvalósult RLL bázisállomány (TR/50) típusú 50 méter magas acélszerkezetű toronyra, illetve konténerre, utalva arra, hogy a felperes a létesítményt a kiadott engedélyeknek megfelelően építtette meg.

A felperes az építményeket a használatba vétel óta eltelt időben folyamatosan használta, jelenleg is használja, az építményekhez a bejárást az alperes mindenkor biztosította. A felperes azonban a jelen per megindításáig nem kérte az "osztott tulajdon" és a földhasználati jog ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetését.

Az alperes képviselő-testülete 4/1993. (VIII. 31.) Kt. szám alatt alkotott rendeletet a községi önkormányzati tulajdon szabályozásáról, amelynek 1. számú melléklete szerint a perbeli ingatlan az önkormányzat forgalomképtelen törzsvagyonába tartozik.

A felperes módosított kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlanon található 35 négyzetméter alapterületű torony, valamint az ahhoz kapcsolódó 2 × 15 négyzetméter alapterületű műszaki épület mint önálló ingatlanok a Ptk. 97. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a felperes tulajdonában állnak, amihez kapcsolódóan a felperest a megbízása alapján az A. Kft. által készített és a F.-i Körzeti Földhivatal által záradékolt változási vázrajzban feltüntetett nyomvonalon földhasználati jog illeti meg. Kérte az alperest annak tűrésére kötelezni, hogy a felperest megillető tulajdonjogot, illetve földhasználati jogot az ingatlan-nyilvántartásban a körzeti földhivatal átvezesse. Keresete jogcímeként elsődlegesen a Ptk. 295. §-át, másodlagosan a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdését jelölte meg. Kérte továbbá az alperes perköltségben való marasztalását.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Az alperes kétségbe vonta az 1995-ös okiratok hitelességét, utalva arra is, hogy a jegyző által aláírt megállapodás képviseleti jog hiányában nyilvánvalóan érvénytelen, emellett nincs ésszerű magyarázata annak, hogy a felek az ugyanazon jogokra és kötelezettségekre vonatkozóan egymástól eltérő időpontban két megállapodást kötöttek. Hivatkozott arra, hogy a felperes a felépítményekre vonatkozóan építési engedélyt nem tudott becsatolni. Nem vitatta, hogy az építményeket a felperes létesítette, álláspontja szerint azonban a felperes által előterjesztett jogcímen a felperest tulajdonjog nem illeti meg. Emellett a Ptk. 137. §-ának (2) és 138. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes a földhasználat fejében megfelelő ellentételezésre tarthat igényt. Állította, hogy a polgármester által aláírt megállapodás semmis. E körben utalt egyfelől a Ptk. 200. §-ára, illetve a 173. §-ának d) pontjára, valamint az Ötv. 79. és 80. §-aira, amelyekből következően az önkormányzati törzsvagyonba tartozó perbeli ingatlant a forgalomképtelen jellegére tekintettel megterhelni nem lehetett volna. Semmis továbbá a megállapodás az okból is, hogy az Ötv. 80. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a tulajdonosi jogokat a képviselő-testület gyakorolja, a perbeli megállapodást azonban a polgármester képviselő-testületi döntés nélkül írta alá.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a módosított kereset szerint marasztalta, megkereste a F.-i Körzeti Földhivatalt, hogy a felperes által becsatolt és az ítélet mellékletét képező változási vázrajznak megfelelően a felperes tulajdonjogát és földhasználati jogát jegyezze be, kötelezte továbbá az alperest a felperes javára perköltség megfizetésére.

Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes a Ptk. 97. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő tartalmú, alakilag teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolta azt, hogy a felek megállapodtak az osztott tulajdonban, és, hogy a felperes által emelt építmények önálló ingatlanként történő bejegyzésének, illetőleg a földhasználati jog bejegyzésének ingatlan-nyilvántartási szempontból törvényes akadálya nincs.

Az alperes ellenkérelmével kapcsolatban kifejtette, hogy a bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha a polgármester a helyi önkormányzat törvényes képviselőjeként harmadik személlyel szerződést köt, annak érvényességéhez, illetve hatályossá válásához nincs szükség a képviselő-testület jóváhagyására. Az Ötv. 9. §-ának rendelkezése szerint ugyanis a jogi személy önkormányzatot a polgármester képviseli, és miután az 1991. évi XX. törvény a polgármester képviseleti jogára vonatkozóan harmadik személyekkel szemben korlátozást nem tartalmaz, az alperes polgármestere érvényesen köthetett megállapodást, mellyel a Ptk. 219. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes vált szerződő féllé. Utalt továbbá arra is, hogy a kötelezettségvállalások jegyzői ellenjegyzésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek is csupán belső kogenciája van, az nem kötelező alaki kelléke a törvényes képviselő polgármester által kötött szerződéseknek.