EH 2015.08.K32 A tartózkodási engedély belföldi kérelmezésének engedélyezése során alapot adhat a méltányosság gyakorlására az, ha a kérelmezőnek tartásra szoruló kiskorú gyermeke van [114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet 47. §; 2004. évi CXL. tv. 50. § (6) bek.; 1952. évi III. tv. 206. §].
[1] A mongol állampolgárságú felperes 1999. május 26-án érkezett Magyarországra. 2012. január 15. napjáig érvényes keresőtevékenység folytatása célú tartózkodási engedélyének meghosszabbítása iránti kérelmét a hatóság jogerősen elutasította és a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről Mongólia területére kiutasította. Az ezen határozattal szemben előterjesztett felperesi keresetet a bíróság elutasította.
[2] A felperes 2013. május 31. napján újabb keresőtevékenység folytatása célú tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő, egyúttal a tartózkodási engedély belföldi kérelmezésére irányuló méltányossági kérelemmel is élt.
[3] Méltányossági kérelmében elsősorban arra hivatkozott, hogy felesége és két kiskorú gyermeke is Magyarországon él, a tartózkodási engedély Magyarországi kérelmezése pedig lehetővé tenné, hogy ne kelljen családjától hosszú időre elszakadnia. Amennyiben a felperesnek haza kellene utaznia, akkor nem tudna gondoskodni gyermekeiről, illetve egyedül feleségére hárulnának a gyermekek tartásának terhei. Utalt arra is, hogy a Mongólia és Magyarország között lévő nagy távolság és az a körülmény, hogy Mongóliában már nincsen egzisztenciája, különösen nehézzé és költségessé tenné a kifejezetten csak a tartózkodási engedély miatt való visszautazást.
[4] Az elsőfokú hatóság a méltányossági kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy a felperes nem igazolt olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely megakadályozná őt abban, hogy szokásos tartózkodási helyére utazzon a tartózkodási engedély iránti kérelem előterjesztése érdekében.
[5] Döntését a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (Harmtv.) végrehajtására kiadott 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 47. § (4) bekezdés a) pontjára és (4a) bekezdésére alapította.
[6] Az alperes elsőfokú döntést helybenhagyó határozatában hangsúlyozta, hogy az a körülmény, hogy a felperesnek Magyarországon tartózkodnak közeli hozzátartozói, önmagában nem alapozhatja meg a belföldi kérelmezést. A család létfenntartása a felperes hazatérése esetén nem kerül veszélybe, mivel házastársa keresőtevékenységet folytat, a felperes átmeneti külföldön tartózkodása pedig nem jár a családi életközösség felbomlásával.
[7] Az alperesi határozat hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett felperesi keresetet az eljárt bíróság elutasította.
[8] Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a családegyesítési cél önmagában még nem alapozza meg a méltányosság gyakorlását, emellett valamely többletkörülmény igazolása is szükséges. Álláspontja szerint a családegyesítési hivatkozásnak a felperes esetében nem is lehetett relevanciája, hiszen a felperes nem családegyesítési céllal, hanem keresőtevékenység folytatása érdekében terjesztette elő tartózkodási engedély iránti kérelmét. Hangsúlyozta azt is, hogy a külföldi kérelmezés költségessége és időigényessége nem kivételes méltánylást érdemlő körülmény, hiszen a szabályozásból következően a kérelem benyújtásának főszabály szerint meg kell előznie a kérelem következtében esetlegesen megnyíló jogszerű Magyarországi tartózkodást.
[9] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte.
[10] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontját, és (4a) bekezdését, hiszen a közigazgatási határozat felülvizsgálata során több olyan körülményről is tájékoztatta a bíróságot, amelyek álláspontja szerint együttes értékelésük mellett alátámasztják a méltányossági kérelem megalapozottságát. Hangsúlyozta, hogy méltányossági kérelmében nem pusztán a családegyesítés tényére hivatkozott, hanem arra a többletkörülményre is, hogy a családegyesítéshez azért fűződik kivételes méltánylást érdemlő érdek, mert felesége egyedül nehezen lenne képes közös kiskorú gyermekeik eltartásáról gondoskodni.
[11] Álláspontja szerint a méltányosságra alapot adhat a Magyarország és lakóhelye közötti nagy földrajzi távolság, a kiutazás és származási országában való tartózkodás költségei is. Kérte figyelembe venni méltányossági kérelmével kapcsolatban a hosszadalmas ügyintézést is, e vonatkozásban arra is utalt, hogy tartózkodási engedély iránti kérelmét csak Kínában tudná előterjeszteni. Emiatt, mint állította legalább fél évre elszakadna családjától.
[12] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[13] Az ügyben alkalmazandó Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontja szerint Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét a szálláshelye szerinti illetékes regionális igazgatóságon is előterjesztheti, amennyiben a belföldi kérelmezést kivételes méltánylást érdemlő körülmény - így különösen családegyesítés vagy gyógykezelés - indokolja. Ugyanezen bekezdés c) pontja szerint belföldön terjesztheti elő kérelmét az is, aki az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő állam állampolgáraként, vagy ilyen harmadik országbeli állampolgárral együtt, családtagként tartózkodik jogszerűen Magyarország területén.
[14] A felperes méltányossági kérelmében döntően családi körülményeire hivatkozott. A Kúria elöljáróban hangsúlyozza, hogy nem osztotta az eljárt bíróság azon álláspontját, hogy ezen családi körülmények az ügy eldöntése szempontjából nem bírhattak relevanciával, arra figyelemmel, hogy a felperes nem családegyesítési céllal, hanem keresőtevékenység folytatása céljából nyújtotta be tartózkodási engedély iránti kérelmét. A Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontja a hatóság számára széles körű mérlegelési jogkört biztosít, az abban foglalt példálózó felsorolás részeként kifejezetten említi a családegyesítést. Miután a méltányossági kérelem elbírálása elválik a tartózkodási engedély kérelem tárgyában hozott döntéstől, a méltányossági okként hivatkozott családi körülményeket a hatóságnak attól függetlenül vizsgálnia kell, hogy a felperes jogszerűen tartózkodik-e az országban, illetőleg tartózkodási engedély iránti kérelmében milyen tartózkodási célt jelölt meg.
[15] A Kúria a Vhr. 47. § (4) bekezdés a) és c) pontjának együttes értelmezésével megállapította, hogy a családegyesítés ténye önmagában még nem alapozza meg a méltányosság gyakorlását. A (4) bekezdés c) pontja alapján külön mérlegelés nélkül csak olyan harmadik országbeli állampolgár esetében kell méltányosságot gyakorolni, amely ország a Tanács 2001. március 15-i, a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet II. számú mellékletében szerepel. Miután Mongólia a I. melléklet szerinti vízumköteles országnak minősül, a felperesnek azon a tényen túl, hogy családja is Magyarországon tartózkodik, további indokokat kell felsorakoztatnia ahhoz, hogy az a) pont szerinti méltányosság az ő esetében gyakorolható legyen.
[16] A Kúria álláspontja szerint a felperes által méltányossági kérelmében hivatkozott azon körülmény, hogy az országban tartózkodnak tartásra szoruló kiskorú gyermekei is, olyan többletkörülmények tekinthető, amelynek ténye a méltányossági kérelem elbírálásakor okszerűen nem hagyható figyelmen kívül. A Kúria álláspontja szerint az alperes a jogszabályban biztosított mérlegelési jogkörének gyakorlása során nem támaszthat olyan követelményeket, amelyek aránytalanul elnehezítik vagy lehetetlenné teszik a méltányossági kérelem pozitív elbírálását, azaz kell léteznie olyan ésszerű indoknak, amely a méltányosság gyakorlását lehetővé teszi. A Kúria, szemben az alperessel és az eljárt bírósággal, ilyen ésszerű méltányossági indoknak látja azt az esetet, ha a kérelmezőnek van tartásra szoruló kiskorú gyermeke, akinek neveléséről gondoskodnia kell.
[17] A Kúria álláspontja szerint továbbá a tekintetben, hogy a felperes származási országába történő kiutazása a családi együttélésre milyen kihatással van, figyelemmel kell lenni a felperes által hivatkozott további körülményekre is. Az eljárt bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a külföldi kérelmezés miatti kiutazás időtartama, illetőleg anyagi vonzata önmagában nem értékelhető kivételes méltánylást érdemlő körülményként. A hatóságnak a felperes által hivatkozott körülményeket azonban nemcsak egyenként, hanem összességükben is értékelnie kellett volna. Az alperes által sem vitatott azon tényeket tehát, hogy Magyarország és Mongólia közötti nagy földrajzi távolságra tekintettel a kiutazás költséges és időigényes lenne, továbbá hogy a felperesnek a tartózkodási engedélyt újabb utazás során Pekingben kellene kérelmeznie, azon szempontból is értékelnie kellett volna, hogy ezen tények a család együttélését, illetőleg a gyermekek tartását tovább nehezítik.
[18] A fentiekre tekintettel a Kúria álláspontja az volt, hogy a felperes által előadott körülmények együttes mérlegelésük során a méltányosságra alapot adnak. Miután az alperes a méltányosság körében értékelendő körülményeket nem teljes körűen vette számba, illetőleg a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem együttesen értékelte, nem állapítható meg mérlegelésének okszerűsége sem. Az alperes határozata így nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 1. § (1) bekezdésében és 50. § (6) bekezdésében foglaltaknak, az eljárt bíróság ítélete pedig ugyanezen okból a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközik.
[19] A fent kifejtett indokokra figyelemmel a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján az ítéletet, valamint az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra lefolytatására kötelezte.
(Kúria Kfv. III. 37.710/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Dr. Mándó Tibor Ügyvédi Iroda által képviselt J. T. felperesnek Dr. Végh Zsuzsanna főigazgató által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. március 14. napján kelt 5.K.33.301/2013/9. számon hozott ítélete ellen a felperes részéről 10. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.33.301/2013/9. számú ítéletét és az alperes 106-T-17262/3/2013. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint együttes felülvizsgálati és perköltséget.
A 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A mongol állampolgárságú felperes 1999. május 26-án érkezett Magyarországra. 2012. január 15. napjáig érvényes keresőtevékenység folytatása célú tartózkodási engedélyének meghosszabbítása iránti kérelmét a hatóság jogerősen elutasította és a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről Mongólia területére kiutasította. Az ezen határozattal szemben előterjesztett felperesi keresetet a bíróság elutasította.
A felperes 2013. május 31. napján újabb keresőtevékenység folytatása célú tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő, egyúttal a tartózkodási engedély belföldi kérelmezésére irányuló méltányossági kérelemmel is élt. Méltányossági kérelmében elsősorban arra hivatkozott, hogy felesége és két kiskorú gyermeke is Magyarországon él, a tartózkodási engedély Magyarországi kérelmezése pedig lehetővé tenné, hogy ne kelljen családjától hosszú időre elszakadnia. Amennyiben a felperesnek haza kellene utaznia, akkor nem tudna gondoskodni gyermekeiről, illetve egyedül feleségére hárulnának a gyermekek tartásának terhei. Utalt arra is, hogy a Mongólia és Magyarország között lévő nagy távolság és az a körülmény, hogy Mongóliában már nincsen egzisztenciája, különösen nehézzé és költségessé tenné a kifejezetten csak a tartózkodási engedély miatt való visszautazást.
Az elsőfokú hatóság a méltányossági kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy a felperes nem igazolt olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely megakadályozná őt abban, hogy szokásos tartózkodási helyére utazzon a tartózkodási engedély iránti kérelem előterjesztése érdekében. Döntését a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (Harmtv.) végrehajtására kiadott 114/2007.(V.24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 47. § (4) bekezdés a) pontjára és (4a) bekezdésére alapította. Az alperes elsőfokú döntést helybenhagyó határozatában hangsúlyozta, hogy az a körülmény, hogy a felperesnek Magyarországon tartózkodnak közeli hozzátartozói, önmagában nem alapozhatja meg a belföldi kérelmezést. A család létfenntartása a felperes hazatérése esetén nem kerül veszélybe, mivel házastársa keresőtevékenységet folytat, a felperes átmeneti külföldön tartózkodása pedig nem jár a családi életközösség felbomlásával.
Az alperesi határozat hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett felperesi keresetet az eljárt bíróság elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a családegyesítési cél önmagában még nem alapozza meg a méltányosság gyakorlását, emellett valamely többletkörülmény igazolása is szükséges. Álláspontja szerint a családegyesítési hivatkozásnak a felperes esetében nem is lehetett relevanciája, hiszen a felperes nem családegyesítési céllal, hanem keresőtevékenység folytatása érdekében terjesztette elő tartózkodási engedély iránti kérelmét. Hangsúlyozta azt is, hogy a külföldi kérelmezés költségessége és időigényessége nem kivételes méltánylást érdemlő körülmény, hiszen a szabályozásból következően a kérelem benyújtásának fő szabály szerint meg kell előznie a kérelem következtében esetlegesen megnyíló jogszerű Magyarországi tartózkodást.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontját, és (4a) bekezdését, hiszen a közigazgatási határozat felülvizsgálata során több olyan körülményről is tájékoztatta a bíróságot, amelyek álláspontja szerint együttes értékelésük mellett alátámasztják a méltányossági kérelem megalapozottságát. Hangsúlyozta, hogy méltányossági kérelmében nem pusztán a családegyesítés tényére hivatkozott, hanem arra a többletkörülményre is, hogy a családegyesítéshez azért fűződik kivételes méltánylást érdemlő érdek, mert felesége egyedül nehezen lenne képes közös kiskorú gyermekeik eltartásáról gondoskodni. Álláspontja szerint a méltányosságra alapot adhat a Magyarország és lakóhelye közötti nagy földrajzi távolság, a kiutazás és származási országában való tartózkodás költségei is. Kérte figyelembe venni méltányossági kérelmével kapcsolatban a hosszadalmas ügyintézést is, e vonatkozásban arra is utalt, hogy tartózkodási engedély iránti kérelmét csak Kínában tudná előterjeszteni. Emiatt, mint állította legalább fél évre elszakadna családjától.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az ügyben alkalmazandó Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontja szerint Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét a szálláshelye szerinti illetékes regionális igazgatóságon is előterjesztheti, amennyiben a belföldi kérelmezést kivételes méltánylást érdemlő körülmény - így különösen családegyesítés vagy gyógykezelés - indokolja. Ugyanezen bekezdés c) pontja szerint belföldön terjesztheti elő kérelmét az is, aki az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő állam állampolgáraként, vagy ilyen harmadik országbeli állampolgárral együtt, családtagként tartózkodik jogszerűen Magyarország területén.
A felperes méltányossági kérelmében döntően családi körülményeire hivatkozott. A Kúria előjáróban hangsúlyozza, hogy nem osztotta az eljárt bíróság azon álláspontját, hogy ezen családi körülmények az ügy eldöntése szempontjából nem bírhattak relevanciával, arra figyelemmel, hogy a felperes nem családegyesítési céllal, hanem keresőtevékenység folytatása céljából nyújtotta be tartózkodási engedély iránti kérelmét. A Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontja a hatóság számára széleskörű mérlegelési jogkört biztosít, az abban foglalt példálózó felsorolás részeként kifejezetten említi a családegyesítést. Miután a méltányossági kérelem elbírálása elválik a tartózkodási engedély kérelem tárgyában hozott döntéstől, a méltányossági okként hivatkozott családi körülményeket a hatóságnak attól függetlenül vizsgálnia kell, hogy a felperes jogszerűen tartózkodik-e az országban, illetőleg tartózkodási engedély iránti kérelmében milyen tartózkodási célt jelölt meg.
A Kúria a Vhr. 47. § (4) bekezdés a) és c) pontjának együttes értelmezésével megállapította, hogy a családegyesítés ténye önmagában még nem alapozza meg a méltányosság gyakorlását. A (4) bekezdés c) pontja alapján külön mérlegelés nélkül csak olyan harmadik országbeli állampolgár esetében kell méltányosságot gyakorolni, amely ország a Tanács 2001. március 15-i, a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet II. számú mellékletében szerepel. Miután Mongólia a I. melléklet szerinti vízumköteles országnak minősül, a felperesnek azon a tényen túl, hogy családja is Magyarországon tartózkodik, további indokokat kell felsorakoztatnia ahhoz, hogy az a) pont szerinti méltányosság az ő esetében gyakorolható legyen.
A Kúria álláspontja szerint a felperes által méltányossági kérelmében hivatkozott azon körülmény, hogy az országban tartózkodnak tartásra szoruló kiskorú gyermekei is, olyan többletkörülmények tekinthető, amelynek ténye a méltányossági kérelem elbírálásakor okszerűen nem hagyható figyelmen kívül. A Kúria álláspontja szerint az alperes a jogszabályban biztosított mérlegelési jogkörének gyakorlása során nem támaszthat olyan követelményeket, amelyek aránytalanul elnehezítik vagy lehetetlenné teszik a méltányossági kérelem pozitív elbírálását, azaz kell léteznie olyan ésszerű indoknak, amely a méltányosság gyakorlását lehetővé teszi. A Kúria szemben az alperessel és az eljárt bírósággal, ilyen ésszerű méltányossági indoknak látja azt az esetet, ha a kérelmezőnek van tartásra szoruló kiskorú gyermeke, akinek neveléséről gondoskodnia kell.
A Kúria álláspontja szerint továbbá a tekintetben, hogy a felperes származási országába történő kiutazása a családi együttélésre milyen kihatással van, figyelemmel kell lenni a felperes által hivatkozott további körülményekre is. Az eljárt bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a külföldi kérelmezés miatti kiutazás időtartama, illetőleg anyagi vonzata önmagában nem értékelhető kivételes méltánylást érdemlő körülményként. A hatóságnak a felperes által hivatkozott körülményeket azonban nemcsak egyenként, hanem összességükben is értékelnie kellett volna. Az alperes által sem vitatott azon tényeket tehát, hogy Magyarország és Mongólia közötti nagy földrajzi távolságra tekintettel a kiutazás költséges és időigényes lenne, továbbá hogy a felperesnek a tartózkodási engedélyt újabb utazás során Pekingben kellene kérelmeznie, azon szempontból is értékelnie kellett volna, hogy ezen tények a család együttélését, illetőleg a gyermekek tartását tovább nehezítik.
A fentiekre tekintettel a Kúria álláspontja az volt, hogy a felperes által előadott körülmények együttes mérlegelésük során a méltányosságra alapot adnak. Miután az alperes a méltányosság körében értékelendő körülményeket nem teljes körűen vette számba, illetőleg a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem együttesen értékelte, nem állapítható meg mérlegelésének okszerűsége sem. Az alperes határozata így nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 1. § (1) bekezdésében és 50. § (6) bekezdésében foglaltaknak, az eljárt bíróság ítélete pedig ugyanezen okból a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközik.
A fent kifejtett indokokra figyelemmel a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján az ítéletet, valamint az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra lefolytatására kötelezte.
A megismételt eljárás során az elsőfokú hatóságnak a fenti előírások szerint kell eljárnia, arra figyelemmel, hogy a méltányossági kérelem az első- és másodfokú határozatban foglalt indokokkal nem utasítható el.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségekről a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján döntött a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdésére figyelemmel.
A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli a 6/1986.(VI.26.)IM rendelet 14. §-a alapján.
Budapest, 2015. január 20.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Króneisz Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró