1007/B/2006. AB határozat
a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés d) pontja "feltéve, ha utána tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 7. § (1) bekezdés d) pontja "feltéve, ha utána tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, illetve ezzel összefüggésben az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével. Szerinte a támadott rendelkezés indokolatlanul tesz különbséget azok között, akiknek tartós betegségét, vagy súlyos fogyatékosságát a tizennyolcadik életév betöltése előtt állapították meg, azokkal szemben, akik a tizennyolcadik életévük betöltését követően váltak tartósan beteggé, vagy súlyosan fogyatékossá, vagy azt tizennyolcadik életévük betöltését követően állapították meg; így ők már nem jogosultak családi pótlékra. Az indítványozó szerint így a jogszabály azonos csoportba tartozó (tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos) személyek között tesz különbséget úgy, hogy annak nincsen tárgyilagos, ésszerű indoka. Indokolásul hivatkozik a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatra. (ABH 1990, 46.)
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A Cst. kifogásolt rendelkezése:
"7. § (1) Családi pótlékra jogosult
d) a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy, feltéve, ha utána tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak;"
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Cst. megjelölt rendelkezése sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalma elvét, illetve ezen keresztül az emberi méltóságot.
1.1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalma elvének alkotmányos tartalmát. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelménynek tekintette, és megállapította, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az az az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki [lásd 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.], de egyéb jogokra vonatkozóan is fennállhat [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Az alapvető jogok esetében jelentkező diszkriminációnál az Alkotmánybíróság a szükségesség és az arányosság szempontjai alapján bírálja el a jogszabályt, míg abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti [például: 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139-140.] - ahogy arra az indítványozó is hivatkozik. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között.
1.2. Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott arra is, hogy "a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." (Először: 1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.) Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 79.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477. stb.].
2. Az indítványozó alkotmányellenesnek tartja azt, hogy a jogalkotó attól teszi függővé a családi pótlékra való jogosultságot, hogy a tartós betegség, vagy súlyos fogyatékosság milyen életkorban (tizennyolc év alatt vagy annak betöltését követően) következett be.
2.1. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában foglalkozott az életkor, mint "egyéb helyzet" szerinti megkülönböztetés alkotmányos összefüggéseivel, olyan esetekben, melyek valamely életkor szerinti különbségtételnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével való ellentétét állították. Így például az Alkotmánybíróság a 1596/B/1990. AB határozatban az alkotmánybírói megbízatás hetvenedik életév betöltésével való megszűnésével kapcsolatos indítványt utasította el (ABH 1991, 615.); míg a 1350/B/1992. AB határozatban az alkotmánybíróvá választás feltételéül szabott negyvenöt éves alsó korhatárt sem tartotta alkotmányellenesnek (ABH 1993, 619.).
Ezzel összefüggésben tehát - a fentieknek megfelelően - az Alkotmánybíróságnak azt a kérdést kellett tisztáznia, hogy a családi pótlékra való jogosultság szempontjából azonos csoportba tartozik-e minden, a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos személy; és amennyiben azonos csoportba tartoznak, van-e tárgyilagos, ésszerű indoka az eltérő szabályozásnak, azaz annak, hogy egyes tizennyolcadik életévüket betöltött tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos személyek jogosultak családi pótlékra, míg mások nem.
2.2. A Cst. 7. § (1)-(2) bekezdései értelmében családi pótlékra jogosult
a) a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van (a továbbiakban együtt: szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám, továbbá az a személy, akihez a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték
aa) a még nem tanköteles,
ab) tankötelezettsége megszűnéséig a tanköteles,
ac) az általános iskolai, középiskolai, szakiskolai (a továbbiakban együtt: közoktatási intézmény) tanulmányokat folytató és a (2) bekezdésben megjelölt életkorú saját háztartásában nevelt gyermekre tekintettel;
b) a vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg a vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel, amennyiben az aa)-ac) pontokban meghatározott feltételek valamelyike fennáll;
c) a Magyarország területén működő szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett gyermekre tekintettel;
d) a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy, feltéve, ha utána tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak;
e) a gyámhivatal által a szülői ház elhagyását engedélyező határozatban megjelölt személy, amennyiben az ab)-ac) pontokban meghatározott feltételek valamelyike fennáll.
A közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermek után a családi pótlék annak a tanévnek a végéig jár, amelynek időtartama alatt betölti a 23. életévét.
Főszabály szerint tehát a családi pótlék alanyi jogon jár, azonban a tankötelezettséggel szorosan összefügg, lényegében az állam anyagi hozzájárulása a gyermeknevelés (és ezen belül elsősorban az iskolázás) költségeihez.
3. Az indítványozó azt kifogásolja, hogy családi pótlékra csak abban az esetben jogosult a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy, ha utána tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak [Cst. 7. § (1) bekezdés d) pontja], azonban ha csak tizennyolcadik életéve betöltése után válik tartósan beteggé, illetve súlyosan fogyatékossá, vagy csak azt követően állapítják meg, azaz korábban magasabb összegű családi pótlékot utána nem folyósítottak, akkor a családi pótlékra (saját jogán) sem lesz jogosult.
3.1. A családi pótlék intézménye a családtámogatási ellátási formák egyikeként az állam által nyújtott családtámogatási, ezen belül hagyományosan a gyermekneveléshez kapcsolódó pénzbeli támogatások rendszeréhez kapcsolódik, s ennek keretében a jelenleg hatályos szabályozás szerint az intézmény részletes szabályait, így a jogosultak körét, az ellátás jogosultsági feltételeit, annak mértékét a Cst. II. fejezete tartalmazza.
A Cst. 1. §-a szerint a törvény célja, hogy a családok szociális biztonságának elősegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése érdekében meghatározza az állam által nyújtandó családtámogatási ellátások rendszerét, formáit, az ellátások jogosultsági feltételeit, valamint az ellátások megállapításával és folyósításával kapcsolatos legfontosabb hatásköri és eljárási szabályokat. A Cst. hatályba lépésekor a családi pótlék - az iskoláztatási támogatással együtt - a nevelési ellátások közé tartozott, melyek a gyermek neveléséhez (voltak) hivatottak hozzájárulni. Azóta a Cst. számtalan módosításon ment keresztül, ezek azonban nem érintették a családi pótlék célját: a Cst. 6. §-a szerint a gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel járó családi pótlékot nyújt, az azaz állam hozzájárulása a gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez. A gyermek vállalásával a család mindig többletterhet vállal, amit az állam a maga eszközeivel csökkenteni igyekszik. A családi pótlék szociális juttatás, amely az Alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdésén alapuló állami kötelezettségvállalásból származik. (780/B/1992. AB határozat, ABH 1998, 551, 552.) A jogalkotónak azonban joga van aszerint differenciálni, hogy a rászorult családok esetében akár a gyermekek számától, akár egészségi állapotától függően különböző mértékű támogatási összeget nyújtson családi pótlék címén.
Az Alkotmánybíróság a gyermektámogatási rendszerrel szemben támasztható egyes alkotmányossági követelményekkel a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában (ABH 1995, 188.) foglalkozott. Noha a határozat az egyes ellátások átalakításának, megszűntetésének feltételeit vizsgálta, és nem önmagában azt, hogy milyen ellátásokat kell az államnak biztosítania, egyebek között megállapította: "Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezései során több ízben rámutatott, hogy az állam az e §-ban megfogalmazott kötelezettségének eleget tesz, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait" (ABH 1995, 188, 191-192.). Kimondta azt is az akkor megváltoztatott családtámogatási ellátásokkal kapcsolatban, hogy az Alkotmány rendelkezéseiből nem vezethető le a terhességi-gyermekágyi segély, a várandóssági pótlék az egyéb szolgáltatások vagy akár a családi pótlék konkrét szabályozása vagy mértéke.
A családi pótlék főszabály szerint a még nem tanköteles, illetve a tanköteles, valamint a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermekre tekintettel jár, a tankötelezettség megszűnését követően egyéb feltételek fennállását követeli meg a jogalkotó a családi pótlék folyósításához. A szociális ellátási rendszeren belül a családi pótlék alapvetően a gyermek neveléséhez, gondozásához kapcsolódik, nagykorúak számára csak kivételes esetben jár (lásd: 1049/D/1999. AB határozat, ABH 2006, 1264, 1268.). A tizennyolcadik életévét betöltött személy sem tartós betegségére vagy súlyos fogyatékosságára tekintettel lesz tehát jogosult a családi pótlékra, hanem mert azt megelőzően is magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak az állapotára tekintettel. Azaz, azért járhatott nagykorúsága elérése előtt a családi pótlék, mert a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, a súlyos betegség vagy maradandó fogyatékosság csak a magasabb összegű családi pótlékra való jogosultságot alapozta meg. És fordítva: ha a tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos személy után - állapotának javulása miatt - a magasabb összegű családi pótlék már nem jár, a magasabb összegű ellátásra való jogosultság megszűnését követő hónaptól a családi pótlékot új összeggel kell folyósítani, feltéve, hogy egyébként az ellátásra való jogosultság fennáll [a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 12. §].
3.2. Az indítványozó által állított különbségtétel tehát csak látszólagos: a családi pótlékra való jogosultság szempontjából nem tartoznak azonos csoportba a tizennyolcadik életévet betöltött tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos személyek, akik után már tizennyolcadik életévük betöltése előtt jogosultak voltak magasabb összegű családi pótlékra, melyet a törvényhozó továbbra is folyósítani rendel, valamint azok, akik tizennyolcadik életévük betöltése után lettek tartósan betegek, vagy súlyosan fogyatékosok; utóbbiak saját jogon nem jogosultak családi pótlékra, de jogosultak más szociális ellátásra.
A tizennyolcadik életévük betöltése után tartósan beteggé vagy súlyosan fogyatékossá válók nem maradnak ellátás nélkül, de ezt a jogalkotó nem a családtámogatás rendszerében, hanem különféle szociális és társadalombiztosítási ellátások között biztosítja, így többek között a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, illetve a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (például: fogyatékossági támogatás, melynek előfeltétele többek között a tizennyolcadik életév betöltése, összege az öregségi minimumnyugdíj meghatározott százaléka), a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (a rehabilitációs járadék meghatározott fokú egészségkárosodás esetén, e törvény 3. §-ában meghatározott feltételek esetén jár) alapján.
Az eltérő csoportok helyzetéből adódó eltérő szükségletek és igények különböző ellátási formákat kívánnak meg, melyet a jogalkotó következetesen érvényesít (érvényesíteni kíván, vagy törekszik rá). Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alkotmányból eredő feladatok és a szociális jogok megvalósításának eszközei és mértéke tekintetében a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2009. október 5.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró