780/B/1992. AB határozat
a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja, a tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozók egyes járandóságairól szóló 157/1989. (XII. 30.) MT rendelet helyébe lépett 29/1992. (II. 13.) Korm. rendelet alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
Az indítványozó a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény (a továbbiakban: T.) 1. § (1) bekezdését az Alkotmány 15. §-ával ellentétesnek véli. Álláspontja szerint a T. azon rendelkezése, amely szerint nem Magyarországon tartózkodó nem jogosult családi pótlékra, sérelmes a gyermekekre nézve, akik nem mondtak le magyar állampolgárságukról. Alkotmányellenesnek tartotta az indítványozó azt is, hogy míg egyesek külföldön dolgoznak, addig mások Magyarországon nem dolgoznak és mégis kapnak családi pótlékot. Kifogásolta az indítványozó azt továbbá, hogy a tartósan külföldön foglalkoztatottak egyes járandóságairól szóló 157/1989. (XII. 30.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) csak a 16. §-ban tér ki a házastársra. Álláspontja szerint a jogviszonyt szabályozó rendeletet [a tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó házastársának belföldi munkaviszonyáról szóló 36/1974. (IX. 29.) MT rendelet] hatályon kívül helyező rendelet egyáltalán nem szól a házastárs lehetőségéről, jogi helyzetéről. Véleménye szerint értelmiségi körökben kárt fog az okozni, hogy a törvények nem adnak lehetőséget a kutatónak arra, hogy családját magával vigye külföldre, továbbá az is, hogy a Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató csak "elengedheti", de nem köteles elengedni a kutató házastársát, akinek ez édeskevés biztosíték arra, hogy hazajövetele után munkahelye lesz.
A T. rendelkezése így szól:
"1. § (1) Családi pótlékra - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén tartózkodó magyar állampolgár, az állandó tartózkodásra jogosító személyazonosító igazolvánnyal rendelkező bevándorolt, vér szerinti, örökbefogadó és nevelőszülő jogosult, ha háztartásában gyermeket nevel és a családnak - az e törvényben foglalt kivételekkel - a tárgyévet megelőző naptári évben az egy főre jutó havi jövedelme az 5. §-ban rögzített jövedelemhatárokat nem haladja meg."
Az Alkotmány 15. §-a így rendelkezik:
"A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét."
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint:
"A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak."
I.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság már 4/1990. (III. 4.) AB határozatában (ABH, 1990. 29.) megállapította: az Alkotmány védi a házasság és a család intézményét, sőt a 67. § (1) és (2) bekezdései értelmében minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, a mely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Jelen esetben azonban az indítványozó tévesen véli úgy, hogy a családi pótlékra való jog olyan alapvető jog lenne, amire nézve alkotmányos védelem állna fenn, és ez a védelem az Alkotmány 15. §-ából levezethető lenne. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott alapvető jogokkal és kötelességekkel, ezek közül a 995/B/1990. AB határozatában (ABH 1993. 524.) rámutatott arra, hogy "A tartásra vonatkozó törvényes rendelkezések mindaddig alkotmányosak, amíg a tartásra kötelezettek, elsősorban a szülők jogai a gyermek érdekében nyernek korlátozást, helyesebben alkotmányos kötelezettségük megvalósítását biztosítják." Következésképpen a gyermekekről való gondoskodás mindenekelőtt a szülők kötelessége belföldön és külföldön. Az más kérdés, hogy az állam e gondoskodáshoz hozzájárul. A családi pótlék intézménye ezért az Alkotmány 15. §-ból nem következik, hanem annak 70/E. §-ával hozható összefüggésbe. Ehhez képest a családi pótlék olyan szociális juttatás, amely az Alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdésén alapuló állami kötelezettségvállalásból származik. "A 70/E. §-ban foglaltak általános jelleggel nevesítik az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, de nem jelentenek alanyi jogot egy meghatározott jövedelem megszerzéséhez vagy életszínvonal fenntartásához." (2093/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 547.) Mindebből következik, hogy:"... az alkotmányi feladatok és a szociális jogok eszközei és mértéke tekintetében a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez." [28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994. 140.]
Amikor a jogalkotó a családi pótlékra való jogosultságot szabályozta, a jogosultságot (más szempontok mellett) ténylegesen arra az esetre korlátozta, ha a magyar állampolgár a Magyar Köztársaság területén tartózkodik. Ezzel a jogalkotó nem vonta meg a családi pótlékot, csak juttatásának feltételeit rögzítette. Azonban ez a korlátozás nem kivétel nélküli; nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése esetén nincs akadálya annak, hogy a családi pótlék folyósítása külföldre megtörténjék. Az Alkotmánybíróság más határozatában már hangsúlyozta, hogy "nem elégséges a beavatkozás gazdasági indokaira hivatkozni", ahogy azt is, hogy " az állam intézményes kötelessége védeni... a jövendő generációk életfeltételeinek biztosítását is. [43/1995. (VI. 30.) AB határozat és 64/1991. (XII. 17.) AB határozat.] A T. a családi pótlék folyósítását az ország területére korlátozta, de nem zárta ki a külföldre való folyósítást sem. Az a körülmény, hogy ezideig sem sikerült az arra a hatáskörrel rendelkezőnek e tárgyban nemzetközi szerződést kötnie, nem teszi a jogalkotó döntését alkotmányellenessé. A T. rendelkezése mindezekre tekintettel nem függ össze az Alkotmány 15. §-ával, és nem sérti az Alkotmány 70/E. §-át.
II.
Az Alkotmánybírósághoz benyújtott kérelem szerint a tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozók egyes járandóságairól szóló 157/1989. (XII. 30.) MT rendelet nem kielégítően szabályozza a házastárs jogi helyzetét, ezért annak 16. §-a alkotmányellenes. Tekintettel arra, hogy a tartósan külföldön foglalkoztatottak járandóságait újraszabályozta a tartósan külföldön foglalkoztatottak devizaellátmányáról szóló 29/1992. (II. 13.) Korm. rendelet egyúttal hatályon kívül helyezve a 17. § (1) b) és j) pontja, valamint (4) bekezdése kivételével az indítványozó által vitatott jogszabályt, és azóta a 29/1992. (II. 13.) Korm. rendeletet a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról szóló 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte, az Alkotmánybíróság a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 1998. február 2.
Dr. Lábady Tamás s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Az aláírásban akadályozott Dr. Zlinszky János alkotmánybíró helyett
Dr. Lábady Tamás s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke