BH 2008.9.244 A kötelező pályáztatás mellőzése a szerződés semmisségét okozza [11/2001. (IV. 24.) MeHVM r. 5. §, 7. § és 14. §].

A felperes keresetében 10 000 000 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni az alperes jogelődjével, az M. H. I. Kormánybiztosságával 2002. április 15-én kötött támogatási szerződés alapján.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 2 500 000 forint és kamatai megfizetésére. Az ezt meghaladó kereseti követelés tárgyában a pert megszüntette.

Megállapította, hogy a felperes pályázata eredményeként a felperes és az alperes jogelődje által kötött támogatási szerződés alapján a támogató vállalta, hogy 10 000 000 forint vissza nem térítendő támogatást biztosít a kedvezményezett felperes részére a T. elnevezésű projekthez a szerződés 1. számú mellékletében meghatározott költségvetési terve szerint. A kedvezményezett tudomásul vette, hogy a támogatási összeget 2002. december 31-éig használhatja fel. Vállalta továbbá, hogy a támogatás felhasználása során fokozott figyelemmel érvényesíti a vonatkozó számviteli jogszabályokat, az adóügyi és társadalombiztosítási előírásokat, valamint a közbeszerzésekről szóló törvény előírásait. A támogatást az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendeletben foglaltak figyelembevételével veszi igénybe. A támogató kötelezte magát a támogatási összeg 25%-ának, azaz 2 500 000 forintnak a szerződés aláírását követő 8 munkanapon belüli átutalására. A támogatási összeg fennmaradó részét teljesítményarányosan, a felperes teljesítésről szóló bizonylatai alapján kellett folyósítania. Az alperes a 2 500 000 forintot a felperesnek nem utalta át.

Az elsőfokú ítélet indokai szerint a szerződés érvényesen létrejött, ezért az alperes a Ptk. 198. § (1) bekezdése alapján a szerződés teljesítésére köteles. A marasztalási összegen felüli támogatás igénylése tekintetében megállapította, hogy az a szerződés alapján még nem vált esedékessé, ezért ebben a körben a per megszüntetésének volt helye.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, a per megszüntetéséről hozott rendelkezést hatályon kívül helyezte és a keresetet teljes egészében elutasította.

Kifejtette, hogy a szerződésre a 11/2001. (IV. 24.) MeHVM rendelet (továbbiakban: MeHVM rendelet) rendelkezéseit kellett alkalmazni. A szerződést a rendelet 6. § (1) bekezdése, 13. § (6) bekezdése és 14. § (1) bekezdése szerint kötelező nyilvános pályázati eljárásban kiválasztott nyertes pályázóval lehetett volna megkötni. Adott esetben azonban a szerződéskötést a kötelező pályáztatás nem előzte meg. A szerződés nem tartalmazta a rendelet 7. § (1)-(2) bekezdésében, illetve 14. § (2) bekezdés a)- k) pontjában meghatározott kötelező tartalmi elemeket sem. Ez utóbbi okból a szerződés létre sem jött.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Nem vitatta, hogy a szerződéskötésre nem a MeHVM rendelet 6. §-a (1) bekezdésében meghatározott nyilvános pályázat, hanem az általa benyújtott egyedi pályázat alapján került sor. Mivel az egyedi pályázat alapján kötött szerződés tartalma nem ütközött jogszabályba, ezért a nyilvános pályáztatás mellőzése nem eredményezheti a szerződés semmisségét. Állította, hogy a szerződés tartalmazta a szükséges tartalmi elemeket [Ptk. 205. § (2) bekezdés], azaz mind a támogatás jogcímét, mind a szerződés 4. pontjában foglalt, a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 87. § (5)-(10) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettség elvállalását is. Mivel a jogszabály e kötelezettségvállalás tartalmát kógens jelleggel szabályozza, a jogszabályi rendelkezés a szerződés tartalmává vált.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

Alperes vitatta, hogy a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet hatálya a perbeli szerződésre automatikusan kiterjedt. A Kormányrendelet mellékletében a perbeli célelőirányzat ugyanis nem szerepelt. A Ptk. szabályait pedig a jogviszonyt szabályozó MeHVM rendelethez viszonyítva csak mögöttesen lehetett alkalmazni. Kifejtette, hogy a szerződés a kötelező tartalmi elemek hiányában nem jött létre. A Kormányrendeletben és a MeHVM rendeletben foglalt kötelezettségek vállalása tárgyában a feleknek a szerződésben konkrétan meg kellett volna állapodnia.