408/H/1998. AB határozat
a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 51. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 51. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására előterjesztett indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a választási törvény módosítására irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó azt sérelmezi, hogy a választási törvény nem teszi lehetővé a független jelöltek számára a listás mandátumszerzést, s ez szerinte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik. Kiegészítő beadványában az indítványozó a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 51. § (3) bekezdésének alkotmányellenesség miatti megsemmisítését kezdeményezi, mert listát csak ".....jelölő szervezet állíthat". Az indítványozó kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy támogassa a választási törvény olyan módosítását, amely lehetővé tenné a független képviselőjelöltek automatikus listájának (országosnak is) a létrejöttét, ahol a lista sorrendjét az egyénileg megszerzett szavazatok száma határozná meg, és az adminisztratív feladatokat az Országos Választási Bizottság felügyelné.
2. Az indítvány elbírálásánál az Alkotmány irányadó rendelkezései a következőket tartalmazzák:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70. § (1) A Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési és a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati választásokon választható és - ha a választás, illetőleg népszavazás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen, valamint országos vagy helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen."
"71. § (1) Az országgyűlési képviselőket, valamint a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjait, továbbá a polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják."
Az indítványozó által támadott Ve. 51. § (3) bekezdése a következőket tartalmazza:
"51. § (3) Jelöltet, illetőleg listát csak az (1) bekezdés szerint bejelentett és az 55. § szerint nyilvántartásba vett jelölő szervezet állíthat."
A támadott rendelkezésben szereplő jogszabályi hivatkozások az alábbiakat tartalmazzák:
"51. § (1) Azt a jelölő szervezetet, amely jelöltet vagy listát kíván állítani, bírósági bejegyzésének hiteles másolatával kell bejelenteni az alábbiak szerint:
a) ha a jelölő szervezet több megye, illetőleg a főváros és valamely megye területén is jelöltet vagy listát kíván állítani, az Országos Választási Bizottságnál,
b) ha a jelölő szervezet csak egy megye, illetőleg a főváros területén belül, de több országgyűlési egyéni választókerületben, illetőleg több településen kíván jelöltet állítani, a területi választási bizottságnál,
c) ha a jelölő szervezet csak egy országgyűlési egyéni választókerületben, illetőleg csak egy településen kíván jelöltet állítani, az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottságnál, illetőleg a helyi választási bizottságnál."
"55. § (1) A jelölő szervezet, a jelölt, illetőleg a lista bejelentéséről a választási iroda, nyilvántartásba vételről a választási bizottság igazolást ad ki.
(2) Az illetékes választási bizottság minden, a törvényes feltételeknek megfelelő jelölő szervezetet, jelöltet, illetőleg listát - a bejelentést követő három napon belül - nyilvántartásba vesz."
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által támadott, a Ve. 51. § (3) bekezdésében foglalt szabály az Alkotmány 707A. § (1) bekezdése alapján nem tekinthető alkotmányellenesnek. A Ve. VII. fejezetében "A jelölő szervezet bejelentése" alcím alatt szereplő, valamennyi jelölő szervezetre vonatkozó, s azok regisztrációjával kapcsolatos garanciális szabályok, amelyek a bejelentés [Ve. 51. § (1) bekezdés] és a nyilvántartásba vétel [Ve. 55. §] szabályainak együttes feltételét írják elő a jelölő szervezetek számára. E rendelkezések - az azonos csoportba tartozó jogalanyok között - semmiféle diszkriminációt nem tartalmaznak, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány e részét elutasította.
2. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) szabályozza. Az Abtv. 49. §-a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83., 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227., 232.].
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204-206.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108., 113.; 29/1997. (IV. 19.) AB határozat, ABH 1997, 122., 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132., 138.].
Az Alkotmánybíróság vizsgálta tehát azt is, hogy fennáll-e alkotmányellenes jogalkotói mulasztás a tekintetben, hogy a független jelöltek nem állíthatnak listát az országgyűlési képviselői választáson.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem eredményez alkotmányellenes helyzetet és nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését az, hogy a független jelöltek az országgyűlési képviselők választása során nem állíthatnak listát.
Az Alkotmány 70. § (1) bekezdése alapvető állampolgári jogként szabályozza az aktív és passzív választójogot, és a 71. §-a pedig meghatározza a választási alapelveket, de ezen kívül nem tartalmaz rendelkezéseket a választójog gyakorlásának módjára. "Ebből következően az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása, a választási eljárás szabályainak megállapítása során. A törvényhozó szabadon határozza meg a választókerületi rendszereket, a jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét. Az Országgyűlés ezt a döntési szabadságát a választójogi szabályok megalkotása során is csak az Alkotmány keretei között gyakorolhatja, úgy köteles ezeket a szabályokat meghozni, hogy azok az Alkotmány rendelkezéseivel ne ütközzenek, Alkotmányban szabályozott alapvető jogot alkotmányellenes módon ne korlátozzanak" [63/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 509., 513.].
Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette álláspontját a diszkrimináció vonatkozásában. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kimondta, hogy a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden - személyek közötti - jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 200.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 138.].
Az Országgyűlés az országgyűlési képviselők megválasztását vegyes rendszerű választási rendszer kialakításával biztosítja. E választási rendszer sajátja az, hogy két különböző - bár több ponton érintkező - rendszer jellemzőit foglalja magában. Az egyéni választókerületekben a választópolgárok személyekre szavaznak, és a jelöltek e szavazatok alapján nyerik el mandátumukat. Ettől eltér a listás választás, amely a pártok mandátumszerzését biztosítja. Listát - megfelelő törvényi feltételek fennállása mellett - csak pártok állíthatnak, s itt a választópolgárok az ún. pártlistákra szavaznak. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény a két választási rendszer belső logikájának különbözőségére tekintettel alakította ki szabályrendszerét.
A Ve. 149. § c) pontja szerint független jelölt az a jelölt, akit nem jelölő szerv állít. A független jelölt tehát az egyéni választókerületi rendszer szabályai szerint, a választópolgárok ajánlása alapján, e minőségére tekintettel szerezheti meg a választásokon való indulás jogát, és e rendszer szerinti szabályok alapján szerezhet mandátumot. A független jelölti minőség tehát önmagában, fogalmilag kizárja, hogy a jelölő szervezetek (pártok) számára biztosított listás választási rendszer alapján az ilyen minőségben induló jelöltek listát állítsanak. A független jelöltek és a pártok a választási rendszerben a listaállítás kérdésében nem tekinthetőek összehasonlítható csoportnak, ezért nem állapítható meg alkotmányellenesség az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tekintetében.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítványt elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság végűl hatáskörének hiányában visszautasította azt a kérelmet, hogy az Alkotmánybíróság az indítványozó által javasolt módon szorgalmazza a választójogi törvények módosítását. Sem az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény, sem más törvények nem biztosítanak számára törvénykezdeményezési hatáskört.
Budapest, 2000. január 31.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s.k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró