3425/2023. (X. 11.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Bf.III.55/2021/11. számú végzése és a Kúria Bfv.I.50/2022/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.

[2] Az indítványozó által kifogásolt ügy lényege a következő.

[3] A Székesfehérvári Törvényszék a 2021. május 21-én kihirdetett 4.B.31/2020/44. számú ítéletével az indítványozót szexuális erőszak bűntettében és gyermekpornográfia bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek. Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 6 évi fegyházbüntetésre, a foglalkozástól végleges hatályú eltiltásra és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte.

[4] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség súlyosítás érdekében, az indítványozó védője elsődlegesen hatályon kívül helyezés, másodlagosan felmentés, harmadlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést, valamint bizonyítási indítvánnyal élt.

[5] A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. október 6-án meghozott Bf.III.55/2021/11. számú végzésével helybenhagyta a törvényszék ítéletét.

[6] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést nem vétett, indokolási kötelezettségének eleget tett, a megállapított tényállás megalapozott, a bizonyítékokat logikai hibáktól mentesen értékelte és a bűncselekmények minősítése is helyes. A másodfokú bíróság a védő bizonyítási indítványait elutasította, mivel azok a tényállás megállapításához nem szükségesek, továbbá egy részüket a védő már az elsőfokú eljárásban is előterjesztette.

[7] A jogerős ítélettel szemben az indítványozó védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Kifejtette, hogy a jogerős ítéleti tényállás megalapozatlan, súlyosan iratellenes, a bizonyítékokat a bíróságok nem megfelelően értékelték, továbbá álláspontja szerint a tényállásban rögzített adatok alapján nem lehet eldönteni, hogy a jogerős ítéletben megállapított bűncselekmények törvényi tényállási elemei megvalósultak-e. Ezért - álláspontja szerint - törvénysértő a minősítés és a bíróságok törvénysértő büntetést szabtak ki az indítványozóval szemben.

[8] A Kúria a 2022. szeptember 20-án meghozott Bfv.I.50/2022/7. számú végzésével hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány részint törvényben kizárt, részint alaptalan. Törvényben kizárt, mivel a felülvizsgálat a jogerős ítélettel szembeni jogi, nem pedig ténybeli kifogások érvényesítését biztosítja, felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható.

[9] A Kúria - a védő bűncselekményi minősítésre vonatkozó kifogása kapcsán - megállapította, hogy a bíróságok helyesen minősítették a terhelt cselekményeit. A nemi szabadság, önrendelkezés lényege, hogy a mással kapcsolatba lépés szabad akaratképződés, kényszermentes külső cselekvés következménye, tehát önkéntes. Ekként pedig az önkéntesség bárminemű hiánya egyben a nemi szabadság sérelmét is jelenti. Az irányadó tényállás alapján pedig egyértelműen megállapítható, hogy sértetti beleegyezés nem történt, a sértett a bűncselekmény észlelésére állapota miatt nem volt képes, így nyilvánvalóan hozzájárulását sem adhatta, a tiltakozását pedig - amint az állapota ezt lehetővé tette - rögtön kifejezte. A Kúria megállapította továbbá, hogy a bíróságok helyesen minősítették a terhelt másik cselekményét gyermekpornográfia bűntette kísérletének, a kiszabott büntetés nem törvénysértő, eljárási szabálysértést pedig a bíróságok nem vétettek, így hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.

[10] Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Győri Ítélőtábla Bf.III.55/2021/11. számú végzése és a Kúria Bfv.I.50/2022/7. számú végzése ellen.

[11] Indítványában az Alaptörvény II. cikk, a XV. cikk (2) bekezdése, a XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdéseinek sérelmére hivatkozva kérte a bírósági döntések megsemmisítését.

[12] Álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott tisztességes bírósági eljáráshoz való joga azért sérült, mert az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, a megállapított tényállás egyes elemei tévesek, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelték.

[13] Az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése szerinti védelemhez való jog sérelmét is állítja, mert az eljáró bíróságok a védő bizonyítási indítványait elutasították.

[14] Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való joga azáltal sérült, hogy a másodfokú bíróság és a Kúria nem reagált a fellebbezésben és a felülvizsgálati indítványban foglalt minden védői érvre.

[15] Az indítvány szerint az Alaptörvény II. cikk és XV. cikk (2) bekezdése is sérült azáltal, hogy az ügyben eljáró szakértő szakvéleményében szerepel, hogy az indítványozót látens homoszexualitás jellemez.

[16] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően tanácsban eljárva először azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.

[17] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára hivatkozva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.

[18] Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján hatvan napon belül lehet benyújtani. Az Alkotmánybíróság a 2023. február 14-én meghozott IV/164-5/2023. számú egyesbírói végzésével az indítványozó igazolási kérelmének helyt adva megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett.

[19] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdése vonatkozásában megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.

[20] Ezzel szemben az alkotmányjogi panasznak az Alaptörvény II. cikk és XV. cikk (2) bekezdése sérelmét állító része nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában, valamint a 27. §-ban meghatározott feltételeknek. Az indítvány ebben a részében kizárólag az Alaptörvény rendelkezését jelöli meg, azonban nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a megjelölt rendelkezések pontosan miért és milyen összefüggésben sérültek volna. Mindezek a hiányosságok az Abtv. és rendelkezései, továbbá az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján az indítványi elem érdemi elbírálásának akadályát képezik (3019/2023. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [23]-[24]; 3244/2022. (V. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3548/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [44]; 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).

[21] 2.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § és 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.

[22] Az indítványozó az alapügyben hozott - az elsőfokú bíróságnak az indítványozó bűnösségét kimondó ítéletét helybenhagyó - másodfokú végzést, valamint a jogerős ítéletet hatályában fenntartó felülvizsgálati eljárásban hozott végzést támadta, mely döntések az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz tárgyai lehetnek.

[23] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz előterjesztését megelőzően a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az egyedi ügyben érintettség megállapítható, mivel az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügyekben vádlott volt.

[24] 2.3. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[25] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy ügyében a másodfokú bíróság és a Kúria indokolási kötelezettségének nem tett eleget, a XXVIII. cikk (3) bekezdése sérült azáltal, hogy a védője bizonyítási indítványait a másodfokú bíróság elutasította, továbbá a XXVIII. cikk (7) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való joga is sérült, mivel a másodfokú bíróság és a Kúria nem reagált minden - a fellebbezésben és a felülvizsgálati indítványban foglalt - védői érvre.

[26] Az Alkotmánybíróság az indítványozó érvelésével kapcsolatban a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése olyan alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti (vö. 3154/2021. (IV. 22.) AB végzés, Indokolás [10]; 5/2020. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [47]). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a döntéseiben esetről esetre határozta meg a tisztességes bírósági eljárás konkrét ismérveit. Így nevesíteni lehet azokat a követelményeket, részjogosítványokat, amelyek ezen alapjog alkotmányos tartalmát jelentik (vö. 3294/2021. (VII. 22) AB határozat, Indokolás [55]; 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolas [19]; 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [33]).[1]

[27] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése és az indokolási kötelezettség megsértésének állításával részletezte az elsőfokú eljárással és döntéssel szemben felhozott, valójában az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységével kapcsolatos kifogásait, melyekre (az iratokból kitűnően) a másodfokú bíróság a határozata indokolásában kitért, illetve azokkal foglalkozott. Az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül nem értékelhető alkotmányos kérdésként önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntéseket tévesnek, magára nézve sérelmesnek tartja (vö. 3529/2021. (XII. 13.) AB végzés, Indokolás [24]; 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]). Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok - az indítványozó állításával ellentétben - első- és másodfokon is részletes indokát adták a bizonyítékértékelő tevékenységüknek (elsőfokú ítélet, Indokolás [17]-[112], másodfokú ítélet, Indokolás [17]-[20] és [22]-[31]).

[28] Az indítványozónak az a kifogása, miszerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdés szerinti védelemhez való jogot sérti, hogy a bíróság nem ad helyt a védelem bizonyítási indítványának - viszont a bizonyítási indítvány elutasításának indokairól a döntésében számot ad - nem vet fel olyan bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, amely alapján az alkotmányjogi panasz a befogadhatósági feltételeknek megfelelne (vö. 3224/2022. (V. 11.) AB végzés, Indokolás [22]). Az első- és másodfokú bíróság határozatának indokolása számot adott arról, hogy a védő bizonyítási indítványainak miért nem adott helyt (elsőfokú ítélet, Indokolás [110]-[111], másodfokú ítélet, Indokolás [21] és [32]-[33]).

[29] Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog alkotmányos védelmi köre a rendes jogorvoslati eljárásokra terjed ki. Vagyis azt a követelményt támasztja, hogy az elsőfokon meghozott bírósági döntésekkel szemben magasabb bírói fórumhoz lehessen fordulni (vö. 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]). Mindezt figyelembe véve az Alkotmánybíróság jelen ügyben is megállapítja, hogy az indítványozó jogorvoslati jogát a bíróságok nem zárták ki, az elsőfokú döntéssel szemben fellebbezéssel (a jogerős döntéssel szemben felülvizsgálati indítvánnyal is) élhetett. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmét önmagában az nem veti fel, hogy a védelmi fellebbezésben foglaltaknak nem adnak helyt a bíróságok. A másodfokú bíróság és a Kúria az indokolási kötelezettségének ebben a körben szintén eleget tett, részletesen kifejtetve, hogy a védő fellebbezésében és felülvizsgálati indítványában foglaltakat miért nem fogadja el (másodfokú ítélet, Indokolás [38]-[41], Kúria végzése, Indokolás [37]-[73]).

[30] Az indítványozó alkotmányjogi panasza az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdésének sérelme címén valójában és kizárólag az indítványozó számára kedvezőtlen bírói döntés tartalmi, törvényességi szempontú kritikája. Az indítványozónak a bírói döntés ellenében felhozott kifogásai törvényességi, szakjogi tárgyúak, a bírói mérlegelés támadását célozzák.

[31] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány egyik elemében sem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, következésképpen nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.

[32] 3. Ekként az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2023. szeptember 26.

Dr. Czine Ágnes s. k.

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

előadó alkotmánybíró

Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/164/2023.