62013CJ0585[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. március 5. Europäisch-Iranische Handelsbank AG kontra az Európai Unió Tanácsa. Fellebbezés - Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - A pénzeszköz-átutalások korlátozása - Jegyzékbe vett szervezeteknek a korlátozó intézkedések elkerüléséhez vagy megsértéséhez nyújtott segítség. C-585/13. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2015. március 5. ( *1 )

"Fellebbezés - Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - A pénzeszköz-átutalások korlátozása - Jegyzékbe vett szervezeteknek a korlátozó intézkedések elkerüléséhez vagy megsértéséhez nyújtott segítség"

A C-585/13. P. sz. ügyben,

az Europäisch-Iranische Handelsbank AG (székhelye: Hamburg [Németország], képviselik: S. Jeffrey, S. Ashley és A. Irvine solicitors, H. Hohmann Rechtsanwalt, D. Wyatt QC, valamint R. Blakeley barrister)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2013. november 19-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: F. Naert és M. Bishop, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: V. Kaye, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Palmer barrister),

az Európai Bizottság,

beavatkozók az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, C. Vajda, A. Rosas (előadó), Juhász E. és D. Šváby bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2014. november 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az Europäisch-Iranische Handelsbank AG (a továbbiakban: EIH) fellebbezésével az Európai Unió Törvényszéke 2013. szeptember 6-i Europäisch-Iranische Handelsbank kontra Tanács ítéletének (T-434/11, EU:T:2013:405, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek: az őt érintő részében történő megsemmisítése iránti kérelmét.

- az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. december 1-jei 2011/783/KKBP tanácsi határozatnak (HL L 319., 71. o.),

- az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 961/2010/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. december 1-jei 1245/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL L 319., 11. o.) és

- az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendeletnek (HL L 88., 1. o.)

Jogi háttér és a jogvita előzményei

2 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatójának számos jelentése, valamint a NAÜ kormányzótanácsának az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris programjával kapcsolatos határozatai miatti aggályai okán 2006. december 23-án elfogadta az 1737. (2006) számú határozatot, amelynek - a mellékletével összefüggésben értelmezett - 12. pontja felsorol az atomfegyverek elterjedéséhez állítólag hozzájáruló számos személyt és szervezetet, akiknek és amelyeknek pénzeszközeit, valamint gazdasági erőforrásait be kell fagyasztani.

3 Az 1737. (2006) számú határozat Európai Unióban történő végrehajtása céljából az Európai Unió Tanácsa 2007. február 27-én elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2007/140/KKBP közös álláspontot (HL L 61., 49. o.).

4 A 2007/140 közös álláspont 5. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy az e rendelkezés a) és b) pontjában felsorolt személyek és szervezetek bizonyos kategóriáinak valamennyi pénzeszközét és gazdasági erőforrását be kell fagyasztani. Ezen 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja ily módon az 1737. (2006) számú határozat mellékletében megjelölt személyekre és szervezetekre, valamint a Biztonsági Tanács vagy a Biztonsági Tanácsnak az 1737. (2006) számú határozat 18. pontja alapján létrehozott bizottsága által megjelölt további szervezetekre vonatkozott. E személyek és szervezetek listája a 2007/140 közös álláspont I. mellékletében szerepelt. Az említett 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja az I. mellékletben nem szereplő azon személyekre és szervezetekre vonatkozott különösen, akik és amelyek Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben részt vesznek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy azt támogatják. E személyek és szervezetek listája az említett közös álláspont II. mellékletében szerepelt.

5 Az Európai Közösség hatásköreit illetően az 1737. (2006) számú határozatot az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján elfogadott, a 2007/140 közös álláspontra vonatkozó, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19-i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.) hajtotta végre, amelynek tartalma lényegében hasonló a 2007/140 közös álláspontéhoz, mivel e rendeletnek a Biztonsági Tanács által megjelölt személyek, szervezetek és szervek IV. mellékletében, valamint az említett rendeletnek a IV. mellékletben felsoroltaktól eltérő személyek, szervezetek és szervekre vonatkozó V. mellékletében szereplőkkel azonos szervezetek és természetes személyek szerepelnek.

6 A 423/2007 rendelet 7. cikkének (1)-(3) bekezdése a pénzeszközök befagyasztását írja elő. E rendelet 7. cikkének (4) bekezdése a következőképpen szól:

"Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett intézkedések közvetlen vagy közvetett kijátszását célzó vagy eredményező tevékenységekben tudatosan és szándékosan részt venni tilos."

7 A 423/2007 rendelet 8-10. cikke különböző olyan eseteket jelöl meg, amelyekben a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását.

8 Ezen rendeletnek a 2007. június 5-i 618/2007/EK tanácsi rendelettel (HL L 143., 1. o.) módosított 8. cikkének a) pontja előírja, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását, amennyiben azok a 7. cikkben említett személyek, jogalanyok vagy szervek szankcióbizottság, Biztonsági Tanács vagy Tanács általi kijelölésének időpontja előtt keletkezett bírósági, közigazgatási vagy választottbírósági zálogjog, vagy azon időpont előtt hozott bírósági, közigazgatási vagy választottbírósági ítélet hatálya alá tartoznak.

9 A 423/2007 rendelet 9. cikke előírja, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását, feltéve hogy a kifizetés valamely személy, szervezet vagy szerv által kötött olyan szerződés vagy megállapodás, illetve az adott személy, szervezet vagy szerv részéről létrejött olyan kötelezettség alapján válik esedékessé, amelyet az adott személy, szervezet vagy szerv a jegyzékre történő felvétele előtt kötöttek meg, vagy amely ezen időpont előtt keletkezett. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságnak meg kell állapítania a pénzeszközök felhasználását, és értesítenie kell a Szankcióbizottságot, vagy a többi tagállamot és az Európai Bizottságot az engedélyezésre irányuló szándékáról aszerint, hogy a személyt, a szervezetet vagy a szervet a Biztonsági Tanács jelölte-e ki.

10 A 423/2007 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását a személyek alapvető szükségleteinek kifizetése érdekében, jogi szolgáltatásoknak, illetve a pénzeszközök eszköztartási költségeinek kifizetése céljából. Amennyiben az engedély a Biztonsági Tanács által jegyzékbe vett személyre, szervezetre vagy szervre vonatkozik, a hatóságnak értesítenie kell a Szankcióbizottságot az engedélyezésre irányuló szándékáról. E rendelet 10. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását rendkívüli kiadások fedezése érdekében. Amennyiben az engedély a Biztonsági Tanács által jegyzékbe vett személyre, szervezetre vagy szervre vonatkozik, a hatóságnak értesítenie kell a Szankcióbizottságot a határozatáról, amelynek jóvá kell azt hagynia. Amennyiben az engedély olyan személyre, szervezetre vagy szervre vonatkozik, akit vagy amelyet nem a Biztonsági Tanács vett jegyzékbe, a hatáskörrel rendelkező hatóságnak előzetesen értesítenie kell a tagállamok többi hatáskörrel rendelkező hatóságát és a Bizottságot azon indokokról, amelyek alapján úgy ítéli meg, hogy egyedi engedélyt kell adni. Az említett rendelet 10. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az érintett tagállam tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot az e cikk (1) és (2) bekezdése szerint megadott bármely engedélyről.

11 A 423/2007 rendelet 18. cikkének d) és e) pontja szerint e rendelet alkalmazandó különösen minden olyan jogi személyre, jogalanyra vagy szervre, amely valamely tagállam területén székhellyel rendelkezik vagy valamely tagállam joga szerint hozták létre, vagy részben vagy teljes egészében a Közösségen belül bármilyen üzleti tevékenységet folytat.

12 A Biztonsági Tanács, miután megállapította, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság folytatja az urándúsítással kapcsolatos tevékenységeit, és nem működik együtt a NAÜ-vel, 2008. március 3-án elfogadta az 1803. (2008) számú határozatot. E határozat 10. pontjában a Biztonsági Tanács:

"Arra kér valamennyi államot, hogy tanúsítson éberséget a területén található pénzügyi intézmények által az Iránban székhellyel rendelkező bármely bankkal - különösen a Banque Mellivel és a Banque Saderat-val -, valamint azok bankfiókjaival és külföldi kirendeltségeivel folytatott tevékenységekkel kapcsolatban annak elkerülése érdekében, hogy e tevékenységek az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekhez vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztéséhez vezessenek, ahogyan azt az 1737. (2006) számú határozat megfogalmazza." [nem hivatalos fordítás]

13 E határozat végrehajtása érdekében a Tanács 2008. augusztus 7-én elfogadta a 2007/140 közös álláspont módosításáról szóló 2008/652/KKBP közös álláspontot (HL L 213., 58. o., helyesbítés: HL L 285., 22. o.). A 2008/652 közös állásponttal módosított 2007/140 közös álláspont 3b. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok éberséget tanúsítanak a joghatóságuk alá tartozó pénzügyi intézményeknek az iráni székhellyel rendelkező bankok, különösen a Bank Saderattal, az ilyen bankok fiókjaival és leányvállalataival, valamint az iráni székhellyel/lakóhellyel rendelkező személyek és jogalanyok ellenőrzése alatt álló pénzügyi szervekkel folytatott tevékenységeivel szemben, amennyiben ezen intézmények szerepelnek e módosított közös álláspont III. vagy IV. mellékletén, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az ilyen tevékenységek hozzájárulása az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekhez. Az említett módosított közös álláspont 3b. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok különösen az alábbiakat követelik meg a pénzügyi intézményektől:

"a) folyamatosan felügyelniük kell a számviteli tevékenységeket többek között ügyfél-átvilágítási programjaik révén, valamint a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos kötelezettségeik keretében;

b) elő kell írniuk a fizetési megbízások valamennyi olyan adatmezőjének kitöltését, amely az adott tranzakció megbízójával és kedvezményezettjével kapcsolatos; ha nem adják meg ezeket az adatokat, el kell utasítaniuk a tranzakció végrehajtását;

c) öt éven át meg kell őrizniük a tranzakciók nyilvántartásait, és kérésre ezeket a nemzeti hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk;

d) ha feltételezik, illetve alapos gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy pénzeszközök a tömegpusztító fegyverek terjedésének finanszírozásához kapcsolódnak, azonnal jelentést kell tenniük e gyanúról a Pénzügyi Hírszerző Egységnek [...], vagy az érintett tagállam által kijelölt más illetékes hatóságnak. [...]"

14 2008. november 10-én a Tanács elfogadta a 423/2007 rendelet módosításáról szóló 1110/2008/EK rendeletet (HL L 300., 1. o.). A 2008/652 közös állásponttal módosított 2007/140 közös álláspont 3b. cikkét a 423/2007 rendeletbe iktatott 11a. cikk hajtja végre, amely többek között alkalmazandó az olyan jogi személyre, jogalanyra vagy szervre, amely valamely tagállam területén székhellyel rendelkezik vagy valamely tagállam joga szerint hozták létre, vagy a Közösségen belül folytat bármilyen üzleti tevékenységet. Az 1110/2008 rendelettel módosított 423/2007 rendelet 11b. cikke különös rendelkezéseket ír elő a Banque Saderat fióktelepeire és leányvállalataira.

15 A Biztonsági Tanács - miután megállapította, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság nem tartotta tiszteletben a Biztonsági Tanács határozatait, hogy az urándúsítással kapcsolatos valamennyi tevékenységének felfüggesztésére irányuló kötelezettségének megsértésével Qomban létesítményt épített, valamint hogy ezt csak 2009 szeptemberében fedte fel, nem tájékoztatta a NAÜ-t, és megtagadta az együttműködést ezzel az ügynökséggel - 2010. június 9-i 1929. (2010) számú határozatával szigorúbb intézkedéseket fogadott el. E határozat 21-24. pontja a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozik. Az említett határozat 21. pontjában a Biztonsági Tanács többek között felszólítja az államokat arra, hogy "ha olyan információkkal rendelkeznek, amelyek alapján ésszerű indokokkal feltételezhető hogy bizonyos pénzügyi szolgáltatások - így biztosítás és viszontbiztosítás - területükön történő nyújtása, valamint bármely pénzügyi vagy más eszközöknek vagy forrásoknak a területükre irányuló, azon keresztüli vagy onnan kiinduló, illetve állampolgáraik vagy a jogrendjük alá tartozó jogalanyok (ideértve a külföldi leányvállalatokat), vagy a területükön található személyek vagy pénzügyi intézmények részére vagy részéről történő átutalása hozzájárul Irán atomfegyverek terjesztésének veszélyével járó tevékenységeihez és az atomfegyverek hordozóeszközeinek Irán általi fejlesztéséhez, akadályozzák meg e tevékenységeket különösen azon pénzügyi vagy más eszközöknek vagy forrásoknak a befagyasztása révén, amelyek a területükön találhatók, vagy később kerültek a területükre, illetve amelyek a joghatóságuk alá tartoznak, vagy később kerültek az alá, és ezen programokkal vagy tevékenységekkel kapcsolatosak, valamint az ilyen átutalások megakadályozása érdekében - nemzeti hatóságaikkal és jogszabályaikkal összhangban - fokozott felügyelet gyakorlása révén" [nem hivatalos fordítás].

16 Az Európai Tanács 2010. június 17-i következtetéseihez csatolt nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy egyre inkább aggasztónak tartja az iráni nukleáris programot, üdvözölte az 1929. (2010) számú határozat Biztonsági Tanács általi elfogadását, és tudomásul vette a NAÜ legutóbbi, 2010. május 31-i jelentését.

17 E nyilatkozat 4. pontjában az Európai Tanács úgy vélte, hogy elkerülhetetlenné vált az új korlátozó intézkedések alkalmazása. Figyelemmel a Külügyek Tanácsa által elvégzett munkára, felkérte ezen utóbbit, hogy a soron következő ülésén fogadja el a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozatában foglalt intézkedéseket végrehajtó intézkedéseket. Ezen intézkedéseknek különösen "a pénzügyi szektor[ra kell kiterjedniük], ideértve további iráni bankok eszközeinek befagyasztását és a banki és biztosítási tevékenységek korlátozását".

18 Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i 2010/413/KKBP tanácsi határozattal (HL L 195., 39. o., helyesbítés: HL L 197., 19. o.) a Tanács - a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezésével és ez utóbbihoz képest további korlátozó intézkedések elfogadásával - a 2010/413 határozat révén hajtotta végre az említett nyilatkozatot. A 2010/413 határozatnak a pénzügyi tevékenységekre vonatkozó (17)-(20) preambulumbekezdése emlékeztet a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozatára, valamint az Európai Tanács 2010. június 17-i nyilatkozatára. A 2010/413 határozat 2. fejezete a pénzügyi szektorral foglalkozik. E határozat 10. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az Irán atomfegyverek terjesztésének veszélyével járó tevékenységeihez vagy atomfegyverek hordozóeszközeinek fejlesztéséhez potenciálisan hozzájáruló pénzügyi szolgáltatások nyújtásának, illetve ilyen célú pénzügyi vagy más eszközöknek vagy forrásoknak a tagállamok területére, azon keresztül vagy onnan kiindulva, vagy a tagállamok állampolgárai vagy a jogrendjük alá tartozó szervezetek (a külföldi fiókokat is ideértve), vagy a területükön található személyek vagy pénzintézetek részére vagy részéről megvalósuló átutalásának megakadályozása érdekében a tagállamok fokozott felügyeletet gyakorolnak a joghatóságuk alá tartozó pénzintézeteknek az Iránban székhellyel rendelkező bankokkal, valamint az általuk ellenőrzése alatt álló fiókokkal, leányvállalatokkal és szervezetekkel folytatott valamennyi tevékenysége felett. Az említett határozat 10. cikkének (3) bekezdése előírja a pénzeszközök átutalásának ellenőrzését.

19 A 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdése előírja a személyek és szervezetek több kategóriája pénzeszközeinek befagyasztását. Ezen 20. cikk (1) bekezdésének a) pontja a Biztonsági Tanács által megjelölt és a határozat I. mellékletében felsorolt személyekre és szervezetekre vonatkozik. Az említett 20. cikk (1) bekezdésének b) pontja "az I. mellékletben nem szereplő azon személyek[re] és szervezetek[re vonatkozik], akik [és amelyek] Irán atomfegyverek terjesztésének veszélyével járó tevékenységeiben vagy atomfegyverek hordozóeszközeinek fejlesztésében - többek között a tiltott termékek, áruk, felszerelések, anyagok és technológiák beszerzésében való részvétel által - közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, vagy olyan személyek vagy szervezetek, akik az előbb említettek nevében vagy irányításuk szerint járnak el, vagy az említettek tulajdonában álló vagy - akár törvénytelen módon is - ellenőrzésük alá tartozó szervezetek, vagy azon személyek vagy szervezetek, akik segítenek a jegyzékbe vett személyeknek vagy szervezeteknek abban, hogy elkerüljék vagy megsértsék a[ Biztonsági Tanács] 1737. (2006), az 1747. (2007), az 1803. (2008) és az 1929. (2010) [számú] határozat[a] vagy e határozat rendelkezéseit, továbbá az [Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC)] és az [Iráni Iszlám Köztársaság Tengerhajózási Társasága (IRISL)] egyéb magas rangú tagjai és szervezetei, illetve az ő tulajdonukban lévő, az általuk ellenőrzött vagy a nevükben eljáró szervezetek; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza".

20 A 423/2007 rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadott, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25-i 961/2010 rendelet (HL L 281., 1. o.). E rendelet 16. cikke előírja többek között az egyes személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, illetve az általuk ellenőrzött pénzeszközök és gazdasági források befagyasztását. E rendelkezés (1) bekezdése a Biztonsági Tanács által megjelölt és az említett rendelet VII. mellékletében felsorolt személyekre, szervezetekre, illetve szervekre vonatkozik.

21 A 961/2010 rendelet 16. cikkének (2)-(4) bekezdése értelmében: "(2) A VIII. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. A VIII. melléklet azon természetes és jogi személyeket, szervezeteket és szerveket tartalmazza, [...] amelyek a 2010/413[...] határozat 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősülnek, mint amelyek: [...] (3) A VII. és VIII. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek számára vagy javára, közvetlenül vagy közvetetten, semmilyen pénzeszköz vagy gazdasági forrás nem bocsátható rendelkezésre. (4) Tilos olyan tevékenységben tudatosan és szándékosan részt venni, amelynek közvetlen vagy közvetett célja, illetve hatása az (1), (2) és (3) bekezdésben említett intézkedések megkerülése."

a) Irán proliferációs veszéllyel járó nukleáris tevékenységeiben vagy az atomfegyverek hordozóeszközeinek Irán általi fejlesztésében - többek között a tiltott áruk és technológiák beszerzésében való részvétel által - közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, illetve ilyen személyeknek, szervezeteknek vagy szerveknek - akár törvénytelen módon is - a tulajdonában vagy az ellenőrzése alatt állnak, vagy ezek nevében vagy utasítására járnak el;

b) olyan természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek, amelyek segítséget nyújtanak egy jegyzékbe vett személynek, szervezetnek vagy szervnek az e rendeletben, a 2010/413[...] határozatban vagy a[ Biztonsági Tanács] 1737. (2006), [...] 1747. (2007), [...] 1803. (2008) és [...] 1929. (2010) [számú] határozat[á]ban foglalt rendelkezések megkerüléséhez vagy megsértéséhez;

22 A 961/2010 rendelet 18. és 19. cikke egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadításának lehetőségeire vonatkozik, és a 423/2007 rendelet 9. és 10. cikkének felelnek meg.

23 A pénzeszközök átutalására és a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó korlátozásokat a 961/2010 rendelet V. fejezete tartalmazza. E rendelet 21. cikke, amely e fejezetben szerepel különleges szabályokat ír elő az iráni személyek, szervezetek vagy szervek részéről, illetve részére történő átutalásra. Az említett cikk különösen előírja azon kötelezettséget, hogy minden, az (1) bekezdésének a) pontjában szereplő átutaláson kívüli, 40000 eurót vagy annak megfelelő összeget meghaladó átutaláshoz előzetes engedélyt szerezzenek be az illetékes tagállami hatóságoktól. Ezt az engedélyt a 961/2010 rendelet 21. cikke (4) bekezdésének megfelelően a hatóságok megadják, kivéve ha a pénzeszközök tervezett átutalása elősegítené az e rendelkezésben említett tevékenységeket. A 40000 euró összeghatár alatti pénzeszközök átutalásához viszont nincs szükség előzetes engedélyezésre, azonban amennyiben az összeg meghaladja a 10000 eurót, arról értesíteni kell a hatóságot. A 961/2010 rendelet 21. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy e cikk nem alkalmazandó azokban az esetekben, amikor az átutalást többek között e rendelet a 18. és 19. cikke alapján engedélyezték.

24 Az 961/2010/EK rendelet 32. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Az e rendeletben megállapított tilalmak semmilyen felelősséget nem rónak az érintett természetes vagy jogi személyekre vagy szervezetekre, amennyiben nem tudtak arról, és nem volt alapos okuk arra gyanakodni, hogy tevékenységükkel ezen tilalmakat megszegik."

25 A 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2011. május 23-i 2011/299/KKBP határozattal (HL L 136., 65. o.) és a 961/2010 rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. május 23-i 503/2011/EU végrehajtási rendelettel (HL L 136., 26. o.) (a továbbiakban együttesen: 2011. május 23-i aktusok) a Tanács többek között felvette az EIH nevét a 2010/413 határozat II. mellékletében, illetve a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében szereplő személyek és szervezetek jegyzékére (a továbbiakban: a 2010. évi jegyzékek).

26 A 2011. május 23-i aktusokban a fellebbező pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását a következőképpen indokolta a Tanács:

"Az EIH kulcsszerepet játszott abban, hogy az Iránnal szembeni uniós korlátozó intézkedések bevezetését követően több iráni bank számára alternatív lehetőségeket nyújtsanak ügyleteik lebonyolításához. Az EIH tanácsadó és közvetítő bankként működött egyes jegyzékbe vett iráni szervezetek ügyletei során.

Az EIH például 2010 augusztusának elején befagyasztotta az [Unió] által jegyzékbe vett Bank Saderat Irannak és Bank Mellatnak az EIH hamburgi [Németország] székhelyén tartott számláit. Rövid idő elteltével az EIH egy jegyzékbe nem vett iráni banknak az EIH-nál tartott számlái felhasználásával újrakezdte az euróalapú üzleti tevékenységet a Bank Mellattal és a Bank Saderat Irannal. Az EIH 2010 augusztusában olyan rendszert hozott létre, amely az uniós korlátozó intézkedések megkerülésével rutinkifizetéseket tett lehetővé a Bank Saderat London és a Future Bank Bahrain részére. 2010 októberétől az EIH korlátozó intézkedések hatálya tartozó iráni bankok, többek között a Bank Mellat és a Bank Saderat kifizetéseinek közvetítője volt. A korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó bankok az iráni ipari és bányászati bankon keresztül teljesítik kifizetéseiket az EIH felé. A Post Bank 2009-ben egy korlátozó intézkedések elkerülésére szolgáló rendszerben használta fel az EIH-t, aminek keretében többek között az ENSZ-által jegyzékbe vett Bank Sepah nevében is bonyolítottak le ügyleteket. Az [Unió] által jegyzékbe vett Bank Mellat az EIH egyik anyavállalata."

27 A 2011. december 1-jei következtetéseiben a Tanács ismét kifejezte aggodalmát az Iráni Iszlám Köztársaság által végrehajtott nukleáris program jellegével kapcsolatban, és az aggályaira tekintettel további 180, korlátozó intézkedés alá vetendő szervezet és személy jegyzékbe vételét jelentette be.

28 A 2011/783 határozat (3) preambulumbekezdésében és az 1245/2011 végrehajtási rendelet (3) preambulumbekezdésében a Tanács kifejtette, hogy a 2010. évi jegyzékeken felsorolt személyeknek, szervezeteknek és szerveknek - köztük az EIH-nak - a továbbiakban is a határozatban foglalt különleges korlátozó intézkedések hatálya alá kell tartozniuk.

29 2011. december 9-i következtetéseiben az Európai Tanács felkérte a Tanácsot, hogy elsődleges feladatként folytassa az Unió által életbe léptetett korlátozó intézkedések hatályának kiterjesztésével és a jelenleg hatályos szankciók bővítésével kapcsolatos munkáját, és ennek keretében mérlegelje további intézkedések bevezetését az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben, és legkésőbb a következő ülésén fogadja el ezeket az intézkedéseket.

30 E következtetésekre hivatkozva fogadta el a Tanács az új intézkedéseket a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2012. január 23-i 2012/35/KKBP határozattal (HL L 19., 22. o.).

31 Hasonlóképpen új intézkedéseket fogadott el a 267/2012 rendelettel, amely hatályon kívül helyezi és felváltja a 961/2010 rendeletet. A pénzeszközök és gazdasági források befagyasztását a 267/2012 rendelet 23. cikke írja elő. E rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja előírja az említett rendelet IX. mellékletében felsorolt személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását. A fellebbező neve szerepel az e mellékletben található jegyzéken.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

32 A Törvényszék Hivatalához 2011. augusztus 3-án benyújtott keresetlevelével az EIH a 2011/299 határozat és az 503/2011 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő. A kereseti kérelmeit később módosította, és kérte a 2011/783 határozat, a 1245/2011 végrehajtási rendelet és a 267/2012 rendelet megsemmisítését.

33 Keresete alátámasztására a fellebbező négy jogalapra hivatkozott, és egy jogellenességi kifogást hozott fel. Az első jogalap az indokolási kötelezettség, a védelemhez való joga és a hatékony bírói jogvédelemhez való joga megsértésén, a második jogalap nyilvánvaló értékelési hibán, a harmadik jogalap a bizalomvédelem elvének, a jogbiztonság elvének és a megfelelő ügyintézéshez való jognak a megsértésén, a negyedik jogalap pedig az arányosság elve, a tulajdonhoz való jog és a vállalkozás szabadságának megsértésén alapult. A jogellenességi kifogás a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjára, a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének b) pontjára és a 267/2012 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésére irányult.

34 A Törvényszék több alkalommal megállapította, hogy a fellebbező beadványaiban elismerte, hogy végrehajtotta a jegyzékben szereplő bankokat érintő ügyleteket, de arra hivatkozott, hogy ezek jogszerűek voltak. Amint a megtámadott ítélet 168. pontjából kiderül, a Törvényszék szintén megállapította, hogy a fellebbező többek között a Tanácshoz intézett 2011. július 29-i levelében elismerte ilyen ügyletek végrehajtását, amikor benyújtotta észrevételeit nevének a 2010. évi jegyzékekre a 2011. május 23-i aktusokkal történő felvételére vonatkozóan.

35 Ami az első jogalapot illeti, a Törvényszék a megtámadott ítélet 45-47. pontjában úgy ítélte meg, hogy a fellebbezőnek a 2010. évi jegyzékekre, valamint a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékre való felvételének és az azokon való további szerepeltetésének jogalapja a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontja, a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a 267/2012 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése volt, vagyis az olyan szervezetre vonatkozó kritérium, amely segítséget nyújtott egy jegyzékbe vett személynek, szervezetnek vagy szervnek a korlátozó intézkedések megkerüléséhez vagy megsértéséhez. A Törvényszék, miután megvizsgálta a fellebbező említett jegyzékekre való felvételére vonatkozó indokolást, a megtámadott ítélet 55. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a 2011/299 határozat, az 503/2011 végrehajtási rendelet, a 2011/783 határozat, a 1245/2011 végrehajtási rendelet és a 267/2012 rendelet (a továbbiakban együttesen: megtámadott aktusok) indokolása az említett kritérium tekintetében elégséges, amennyiben lehetővé tette a fellebbező számára a neki felrótt magatartás megértését, valamint a Törvényszék számára a felülvizsgálat gyakorlását.

36 A második jogalap vizsgálata keretében a Törvényszék a megtámadott ítélet 166. pontjában megjegyezte, hogy "ami a fellebbező nevének a 2010. évi jegyzékekre való első felvételét illeti, [...] az ügy iratai semmiféle utalást nem tartalmaznak arra nézve, hogy a Tanács megvizsgálta a felvételre irányuló javaslatban szereplő állítások megalapozottságát". Ezért helyt adott az arra alapított érvnek, hogy a Tanács bizonyíték hiányában nem tudta a fellebbező nevének az említett jegyzékekre való felvételét megalapozottan értékelni, amennyiben ezen érv a 2011. május 23-i aktusokra vonatkozott. A második jogalapot ezt meghaladó részében elutasította.

37 A Törvényszék ezt követően elutasította a harmadik és a negyedik jogalapot, valamint a jogellenességi kifogást.

38 Következésképpen a Törvényszék megsemmisítette a 2011/299 határozatot és az 503/2011 végrehajtási rendeletet, a keresetet ezt meghaladó részében pedig elutasította.

39 A Törvényszék az EIH-t kötelezte saját költségei, valamint a Tanács részéről felmerült költségek háromötödének viselésére, a Tanácsot pedig a saját költségei, valamint az EIH részéről felmerült költségek kétötödének viselésére kötelezte. Úgy határozott, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

A felek kérelmei

40 Az EIH azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet jelen fellebbezésben pontosan megjelölt részeit;

- azonnali hatállyal semmisítse meg a 2011/783 határozatot, az 1245/2011 végrehajtási rendelet és a 267/2012 rendeletet a rá alkalmazandó részükben, és

- kötelezze a Tanácsot a Törvényszék előtti eljárásban és a Bíróság előtti fellebbezési eljárásban részéről felmerült költségek viselésére.

41 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság a fellebbezést egészében mint megalapozatlant utasítsa el, és az EIH-t kötelezze a részéről felmerült költségek viselésére.

42 Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést.

A fellebbezésről

Az első jogalapról

A felek érvei

43 Az első, az indokolási kötelezettség és a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapjában az EIH arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és a kereseti kérelmekkel összeegyeztethetetlen álláspontra jutott annak megállapításakor, hogy az EIH elismerte, hogy végrehajtotta a Tanács által a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyként, szervezetként vagy szervként történő jegyzékbe vételének igazolása érdekében hivatkozott ügyleteket.

44 Vitatja a megtámadott ítélet 115-117. pontját, valamint 51. és 52. pontját, amelyekre az említett ítélet 115. pontja utal. E pontokban a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbező elismerte bizonyos banki ügyletek végrehajtását, köztük olyanokat, amelyeket neki felróttak. A Törvényszék e megállapításra tekintettel jutott arra a következtetésre a megtámadott ítélet 118. pontjában, hogy a Tanács nem volt köteles bizonyítani nem vitatott tényeket.

45 A fellebbező a keresetlevél első, a megtámadott aktusok indokolásának elégtelen jellegére és a védelemhez való jog megsértésére vonatkozó jogalapjára emlékeztet. Azt állítja, hogy ezekből nem vezethető le, hogy elismerte a 2010. évi jegyzékekre és a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékre való felvételének indokolásában ismertetett ügyletek végrehajtását.

46 A Tanács és az Egyesült Királyság azt állítja, hogy - amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 114. pontjában kifejtette - a fellebbező beadványaiban elismerte, hogy végrehajtotta a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyekként, szervezetekként vagy szervekként jegyzékbe vett iráni bankokat érintő ügyleteket, de arra hivatkozott, hogy ezek jogszerűek voltak. A Törvényszék ezért nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor kimondta, hogy nem sérült az indokolási kötelezettség és a védelemhez való jog.

A Bíróság álláspontja

47 A Törvényszék több alkalommal megállapította, hogy a fellebbező végrehajtotta a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyekként, szervezetekként vagy szervekként jegyzékbe vett iráni bankokat érintő ügyleteket. Amint a megtámadott ítélet 52., 167. és 168. pontjából következik, e megállapítás az elsőfokon benyújtott keresetlevél és a 2011. július 29-i levél vizsgálatából következik, amelyben a fellebbező a Tanácsnak benyújtotta észrevételeit nevének a 2010. évi jegyzékekre a 2011. május 23-i aktusokkal történt felvételére vonatkozóan.

48 Az EUMSZ 256. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés kizárólag jogkérdésekre vonatkozhat. Ennélfogva kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a tényállás megállapítására - kivéve ha megállapításainak anyagi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered -, valamint az elfogadott bizonyítékok értékelésére. E tények megállapítása és e bizonyítékok értékelése, eltekintve e bizonyítékok téves értelmezésétől, nem minősül a Bíróság vizsgálata alá tartozó jogkérdésnek (Franciaország kontra Bizottság ítélet, C-559/12 P, EU:C:2014:217, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Commune de Millau és SEMEA kontra Bizottság ítélet, C-531/12 P, EU:C:2014:2008, 56. pont).

49 Ez utóbbival kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen téves értelmezésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az akta irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újonnani értékelése (General Motors kontra Bizottság ítélet, C-551/03 P, EU:C:2006:229, 54. pont).

50 Márpedig, amint a főtanácsnok indítványának 29. és 30. pontjában kifejtette, a fellebbező keresetlevelében elismerte a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe vett szervezeteket érintő ügyletek végrehajtását, azonban inkább ezen ügyletek jogellenes jellegét vitatta. E körülmények esetén nem nyilvánvaló, hogy a Törvényszék elferdítette a megtámadott ítélet 51., 52., 101., 114-117. pontjában megállapított tényeket.

51 Ami azon kifogást illeti, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a Tanács nem volt köteles bizonyítani a szóban forgó ügyletek ténylegességét, emlékeztetni kell arra, hogy vitatás esetében az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani (Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 121. pont). Mivel a szóban forgó ügyletek létére vonatkozó tények nem vitatottnak tekinthetők a jelen ügyben, a Törvényszék nem értelmezte tévesen a jogot.

52 E megfontolásokra tekintettel ez első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalapról

A felek érvei

53 A második jogalapban az EIH azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyként, szervezetként vagy szervként való jegyzékbe vételének alapvető feltételei teljesültek.

54 A második jogalap első részében arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyként, szervezetként vagy szervként való jegyzékbe vételének igazolása céljából megállapította, hogy elismerte a Tanács által hivatkozott ügyletek végrehajtását.

55 A Tanács és az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a második jogalap első része megegyezik az első jogalappal, és az első jogalappal szemben ismertetett indokokkal azonos indokokkal el kell utasítani.

56 A második jogalap második részében az EIH azt állítja, hogy a Törvényszék többször is tévesen alkalmazta a jogot, amikor megvizsgálta az általa lebonyolított ügyletek három kategóriáját, és ezek az ügyletek véleménye szerint nem voltak tilosak. Elsősorban a szóban forgó szabályozás hatálya alá nem tartozó ügyletekről, másodsorban engedélyezett ügyletekről, harmadsorban az ún. "harmadikutas" eljárásnak (a továbbiakban: harmadikutas eljárás) megfelelően végrehajtott ügyletekről volt szó, amely eljárás annak lehetőségét jelenti a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe felvett szervezet számára, hogy kiegyenlítheti az olyan, az Unió területén letelepedett hitelező felé fennálló tartozását, amely a felvétele előtti kötelezettségből fakad, azáltal hogy a vagyont az ilyen intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe fel nem vett közvetítő révén átruházzák a hitelezőre.

57 A fellebbező előzetesen vitatja a megtámadott ítélet 145. pontját, amelyben a Törvényszék kimondta, hogy a fellebbező - érvelésének másképp történő alátámasztása nélkül - annak állítására szorítkozott, hogy bizonyos ügyletek ki vannak zárva a korlátozó intézkedések hatálya alól.

58 Ami az engedélyezett ügyletek kategóriáját illeti, az EIH a megtámadott ítélet 147-149. pontját kifogásolja. Arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy nem nyújtott be olyan bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy rendelkezett a 961/2010 rendelet 21. cikke szerinti engedéllyel pénzeszközöknek az iráni személyek, szervezetek vagy szervek részéről, illetve részére történő átutalására azon ügyletek vonatkozásában, amelyekre 2010. szeptember 2. után került sor, mivel csak az ilyen engedélyeknek a mintáit nyújtotta be.

59 Ami a harmadikutas eljárás szerint végrehajtott ügyleteket illeti, az EIH azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot:

- amikor megállapította, hogy a Bundesbank jóváhagyása az általa végrehajtott és a szankcionált bankokkal folytatott korábbi tevékenységekkel kapcsolatos ügyletekhez nem volt jogszerű, mert az általános jóváhagyás volt, és kizárólag az esetenként engedélyezett ügyletek jelentenek jogszerű kivételt az uniós szankciós rendszer alól;

- amikor úgy ítélte meg, hogy a Bundesbank által a 961/2010 rendelet 21. cikke alapján adott jóváhagyások nem erősítették meg az említett eljárás szerint végrehajtott ügyletek jogszerűségét, és

- amikor kimondta, hogy az általa a harmadikutas eljárás szerint végrehajtott ügyletek nem voltak jogszerűek, mivel megsértették a 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében megállapított kijátszási tilalmat, amennyiben tudatosan és szándékosan vett részt a szankciók kijátszásában.

60 E tekintetben azt állítja, hogy nem volt alkalma észrevételeket benyújtani az általános jóváhagyások jogszerű jellegére vonatkozóan, ami a védelemhez való joga megsértésének minősül.

61 A fellebbező azt állítja, hogy a szóban forgó rendeletek releváns rendelkezései nem zárják ki az általános engedélyek, és hogy a tagállamok gyakran adnak ilyen általános engedélyeket. Példaként az Egyesült Királyságban a Treasury (kincstár) által adott és alkalmazott általános engedélyeket említi.

62 Lényegében arra hivatkozik, hogy a Tanács nem írhat elő korlátozó intézkedéseket a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által jóváhagyott eljárásnak megfelelően lebonyolított ügyletek tekintetében, amennyiben e jóváhagyás a 423/2007 rendelet alapján az ilyen hatóság hallgatólagos hatáskörei közé tartozik. Így, amennyiben azt kérik a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságtól, hogy adjon mentességet e rendelet 9. cikke szerint, a hatóság azonban úgy ítéli meg, hogy - ebben az esetben vagy az ilyen típusú esetekben - az említett rendelet 7. cikke nem alkalmazható, tehát semmilyen engedély sem szükséges vagy megfelelő, és erről tájékoztatja a gazdasági szereplőt, e személynek ugyanazon jogi védelemben kell részesülnie, mint amelyben akkor részesülne, ha az említett hatóság megállapította volna, hogy a 7. cikk alkalmazandó, és megadta volna a kért mentességet.

63 Az EIH azt állítja, hogy téves jogalkalmazásnak minősül az a következtetés, amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 150. pontjában jutott, mely szerint a Bundesbank által a 961/2010 rendelet 21. cikke szerint adott engedélyek nem erősítik meg a harmadikutas eljárás szerint végrehajtott ügyletek jogszerűségét. Különösen arra hivatkozik, hogy az olyan gazdasági szereplő, amely valamely tervezett ügyletet teljesen a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság tudomására hoz, és az e hatóság által a kérdéses ügylet lebonyolításához adott jóváhagyásra vagy engedélyre támaszkodik, nem tekinthető úgy, hogy tudatosan és szándékosan kijátszotta a vagyoni eszközöknek az e rendelet 16. cikkének (4) bekezdése szerinti befagyasztására irányuló rendszert.

64 Az EIH továbbá vitatja a Törvényszék azon következtetését, mely szerint a harmadikutas eljárás sérti a 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdését, mivel a Törvényszék hivatalból hozott fel új jogalapot. Másodlagosan emlékeztet arra, hogy az általa végrehajtott ügyletek először is a Bundesbank azon általános jóváhagyása és/vagy általánosan alkalmazandó biztosítéka alá tartoznak, hogy semmilyen engedély nem volt szükséges, másodsorban az e rendelet 21. cikke szerinti engedélyek alá tartoznak, ami megerősíti ezen ügyletek jogszerűségét. A fellebbező végül rámutat arra, hogy nem ért egyet a Törvényszék által az ügyiratában szereplő különböző dokumentumokból levont következtetésekkel.

65 A korlátozó intézkedések hatálya alól állítólagosan kizárt ügyleteket illetően a Tanácsnak az az álláspontja, hogy helyes a Törvényszék azon következtetése, mely szerint az EIH nem támasztotta alá az állításait.

66 A Tanács az állítólagosan engedélyezett ügyleteket illetően is úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot.

67 A harmadikutas eljárásnak megfelelően végrehajtott ügyleteket illetően a Tanács emlékeztet arra, hogy a Törvényszék kérdést intézett a felekhez az ilyen eljárásnak a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság általi jóváhagyásának joghatására vonatkozóan, és hogy ezzel kapcsolatban kifejthették véleményüket. A Tanács egyebekben úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot.

68 Az Egyesült Királyság emlékeztet a 961/2010 rendelet 18. cikkére, mely szerint a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság köteles megállapítani, hogy az engedély feltételei teljesülnek. A jóváhagyást egyedi vizsgálat után adja meg, és az nem terjedhet ki különböző és meghatározatlan átutalások sorára. Az ilyen vizsgálat hasonlóképpen nem kerülhető el a fizetés lebonyolítására irányuló közvetett eszköz elfogadásával. Az Egyesült Királyság kiemeli azt is, hogy az uniós intézményeket és a többi tagállamot nem köti a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóság azon értelmezése, mely szerint bizonyos ügyletekhez általános formájú jóváhagyás adható. Ami az Egyesült Királyság jogszabályai alapján kiadott, a fellebbező által hivatkozott engedélyeket illeti, az Egyesült Királyság arra hivatkozik, hogy azok egy másik uniós rendelet keretén belül alkalmazandók, és a jelen ügyben nem irányadók.

69 Az Egyesült Királyság egyebek mellett megjegyzi, hogy az EIH arra hivatkozva kísérelte meg igazolni az ügyleteit, hogy a Bundesbank engedélyeket bocsátott ki a 961/2010 rendelet 21. cikke alapján, ez azonban nem válasz azon vádra, mely szerint az EIH e rendelet 16. cikkének (4) bekezdését megsértve járt el. Bármilyen jellegük is van a nemzeti jogban a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság nyilatkozatainak, azok nem kötik a Tanácsot azon kérdés értékelésekor, hogy valamely személy, szervezet vagy szerv bonyolított-e ügyleteket korlátozó intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe vett bankok javára az említett rendelet 16. cikke (1) és (2) bekezdésének kijátszása céljából.

A Bíróság álláspontja

70 Ami a második jogalap első részét illeti, meg kell állapítani, hogy az megegyezik az első fellebbezési jogalappal, amelyet a Bíróság a jelen ítélet 52. pontjában elutasított.

71 Ami a második jogalap második részét illeti, előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy - amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 47. pontjában kimondta - a Tanács a fellebbezővel szembeni korlátozó intézkedések elfogadását arra kívánta alapozni, hogy az egy jegyzékbe vett személynek, szervezetnek vagy szervnek nyújtott segítséget a korlátozó intézkedések megkerüléséhez vagy megsértéséhez.

72 A fellebbezővel szemben hozott első korlátozó intézkedéseket 2011. május 23-án fogadta el a Tanács. A 2011. május 23-i aktusok indokolásában említett cselekményekre a 2009. és 2010. év során került sor.

73 A fellebbezővel szemben hozott korlátozó intézkedések és az említett aktusokban említett cselekmények a fokozódó gyanúnak, valamint a pénzügyi ügyletek fokozott és egyre szigorúbb ellenőrzésének a jelen ítélet 12-24. pontjában felidézett összefüggései közé illeszkednek, amely összefüggést a fellebbezőnek ismernie kellett az Iránt érintő, illetve Iránban nyújtott szolgáltatásokra és végzett tevékenységekre szakosodott banki státuszára tekintettel.

74 A saját nyilatkozatai szerint az EIH három típusú ügyletet bonyolított, amelyek véleménye szerint nem voltak tilosak.

75 Ami az ügyletek harmadik kategóriáját illeti, ide tartoznak a Bundesbank által állítólagosan jóváhagyott ügyletek és különösen a harmadikutas eljárás szerint végrehajtott ügyletek. A Törvényszék előtti eljárás irataiból kitűnik, hogy a fellebbező a Törvényszék kérdésére válaszolva írásban nyilatkozott az ilyen ügyletek jogszerűségéről a 2013. január 9-i dokumentumban. E tárgyban véleményét a Törvényszék előtti tárgyaláson is kifejthette, amelyet 2013. február 20-án tartottak. A védelemhez való jogának megsértésére alapított érv tehát nyilvánvalóan nem megalapozott.

76 A megtámadott ítélet 124-128. pontjában a Törvényszék értelmezte a 423/2007 rendelet 7-10. cikkét, valamint a 961/2010 rendelet 16-19. és 21. cikkét. Nem alkalmazta tévesen a jogot annak megállapításakor, hogy egyes pénzeszközök felszabadítása kivételt jelent a pénzeszközök befagyasztásának elve alól, és hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságnak esetenkénti értékelést kell végeznie, és ezért nem megengedett azon ügyletek bizonyos kategóriájára vonatkozó általános jóváhagyás kibocsátása, amelyek tekintetében az érintett szervezetek mentesülnek az engedély esetenkénti kérelme alól.

77 Ez a következtetés levonható az említett rendelkezések egyértelmű, pontos és részletes szövegéből, amelyek minden esetben előírják a pénzeszközöknek a hatáskörrel rendelkező hatóság általi felszabadítására vonatkozó feltételek ellenőrzését, és az esettől függően a Szankcióbizottság vagy a tagállamok és a Bizottság abból a célból történő tájékoztatását, hogy azok az alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelően esetlegesen reagálhassanak.

78 A megtámadott ítélet 132-141. pontjában a Törvényszék megvizsgálta, hogy jogszerűnek tekinthetők-e a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével finanszírozások kezelése céljából, vagy - amint a harmadikutas eljárás keretében - az ilyen intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe vett szervezet adósságainak rendezése céljából végrehajtott ügyletek. A Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapította meg a megtámadott ítélet 135. és 136. pontjában, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével végrehajtott ügyletek sérthetik a 423/2007 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében, illetve a 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében foglalt tilalmat, amennyiben azokat a tilalmi intézkedések kijátszása céljából bonyolítják le.

79 A Törvényszék a megtámadott ítélet 141. pontjában e vizsgálat alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy "a 423/2007 rendelet 7-10. cikke, valamint a 961/2010 rendelet 16-19. és 21. cikke együttes rendelkezéseinek hatékony érvényesülését sértené, ha valamely jegyzékbe nem vett szervezet szabadon bonyolíthatna ügyleteket jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével adósságrendezés vagy finanszírozások kezelése céljából valamely jegyzékbe vett szervezet javára. Ebből következően a jegyzékbe nem vett szervezetnek mindig meg kell bizonyosodnia az ilyen ügyletek jogszerűségéről, adott esetben engedélyt kérve az illetékes nemzeti hatóságtól".

80 Az említett rendelkezések Törvényszék általi elemzéséből következik, hogy minden esetben, ideértve a pénzeszközöknek a 961/2010 rendelet 21. cikkében szereplő átutalásának esetét is, a fellebbezőnek külön engedélyt kellett kérnie a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságtól. A fellebbezőnek azért is tudnia kellett e követelményről, mivel - amint a jelen ítélet 73. pontjában a Bíróság kifejtette - az egymást követően elfogadott jogszabályok előírják a pénzügyi ügyletek fokozott és egyre szigorúbb ellenőrzését, valamint mivel a fellebbező Iránt érintő, illetve Iránban nyújtott szolgáltatásokra és végzett tevékenységekre szakosodott bank. Továbbá, amint azt a főtanácsnok indítványának 62. pontjában megjegyezte, a fellebbező tudta, hogy az általa végrehajtott ügyletek korlátozó intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe vett szervezeteket érintenek, és ezért különösen gyanúsak voltak, mivel lehetővé tették e szervezetek pénzeszközei befagyasztásának kijátszását.

81 Azon érvének alátámasztása érdekében, hogy a harmadikutas eljárás szerinti ügyletek jogszerűek voltak, a fellebbező néhány bizonyítékot nyújtott be, így a Bundesbanktól kapott elektronikus leveleket, az Österreichische Nationalbank (osztrák nemzeti bank) által a Wirtschaftskammer Österreichnak (osztrák kereskedelmi kamara) intézett leveleket, valamint három könyvvizsgálati jelentést. A Törvényszék a megtámadott ítélet 155. pontjában úgy ítélte meg, hogy az Österreichische Nationalbank levelei nem relevánsak, az említett ítélet 156. pontjában pedig megállapította, hogy a könyvvizsgálati jelentések közül egy ellentmondott a fellebbező állításainak.

82 Ami a Bundesbanktól származó elektronikus leveleket illeti, a Törvényszék a megtámadott ítélet 154. pontjában kifejtette, hogy azok megelőzték a megtámadott aktusokban szereplő ügyleteket, és hogy az esetenként kiadott engedélyek hiányában elégtelenek a végrehajtott ügyletek jogszerűségének bizonyításához. A 423/2007 rendelet 7-10. cikkében, valamint a 961/2010 rendelet 16-19. és 21. cikkében szereplő követelményekre tekintettel a Törvényszék helyesen állapította meg ugyanebben a pontban, hogy a konkrét ügyletek jellegének és a jegyzékbe vett érintett szervezeteknek a megkülönböztetése nélküli általános jóváhagyás elégtelen.

83 Mindezek összességére tekintettel a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megtámadott ítélet 157. pontjában kimondta, hogy "a [fellebbező] állításával szemben a megtámadott aktusok indokolásában szereplő ügyletek az esetenként kiadott engedélyek hiányában nem jogszerűek az esettől függően a 423/2007 rendelet vagy a 961/2010 rendelet szempontjából, ezért [...] a Tanács joggal alapozhatta a [fellebbezővel] szemben meghozott korlátozó intézkedések elfogadását az említett ügyletekre".

84 E körülmények között nem kell azt megvizsgálni, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta-e a jogot a megtámadott ítélet 145. és 147-149. pontjában az ügyletek első és második kategóriája tekintetében. Az ügyletek harmadik kategóriája ugyanis önmagában igazolja a korlátozó intézkedések fellebbezővel szembeni elfogadását, az ügyletek első és második kategóriáját érintő esetleges téves jogalkalmazás nem lenne hatással a jogvita eldöntésére, és nem érintené a megtámadott ítélet rendelkező részét.

85 Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.

A harmadik jogalapról

A megtámadott ítélet

86 Az első fokon felhozott harmadik jogalapban a fellebbező lényegében azt állította, hogy a Tanács megsértette a bizalomvédelem elvét, mivel nem vette figyelembe a Bundesbank engedélyeit és jóváhagyásait. Másodlagosan azt állította, hogy a Tanács megsértette többek között a jogbiztonság elvét, mivel a Bundesbank által engedélyezett vagy az általa jóváhagyott eljárások szerint végrehajtott ügyletek alapján vette fel a nevét a 2010. évi jegyzékekre, valamint a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékre.

87 A megtámadott ítélet 176. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy a megtámadott aktusok indokolásában szereplő ügyleteket a Bundesbank nem a 423/2007 rendelet rendelkezéseinek megfelelően engedélyezte, vagyis nem esetenkénti értékelést követően, és így a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított érv nem volt megalapozott. A jogbiztonság elvének megsértésére alapított érvet illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 179. pontjában úgy ítélte meg, hogy a 423/2007 rendelet, valamint a 2010/413 határozat, a 961/2010 rendelet és a 267/2012 rendelet egyértelműen meghatározza a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyként, szervezetként vagy szervként való jegyzékbe vételhez szükséges feltételeket, pontosítja a tiltott ügyleteket, és megállapítja az engedély feltételeit, ezért az alkalmazásuk a fellebbező számára előrelátható volt.

A felek érvei

88 A harmadik jogalapjában az EIH arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a jogot, amikor elutasította a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének a megsértésére alapított jogalapot.

89 Azt állítja, hogy a Bundesbank által adott egyértelmű, pontos és részletes biztosítékok nemcsak bármely szankciónak a 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdését végrehajtó német szabályok alapján történő kiszabását zárják ki, hanem korlátozó intézkedések Tanács általi bevezetését is, amely - a Törvényszékhez hasonlóan - elismerte, hogy főszabály szerint köti a Bundesbank biztosítékaiból eredő jogos bizalom. A fellebbező szerint a Törvényszékhez benyújtott bizonyítékok keretében hivatkozott véleményeket figyelembe véve nyilvánvalóan tévesen állapította meg ez utóbbi, hogy a releváns szabályok egyértelműek.

90 A Tanács arra hivatkozik, hogy a harmadik jogalap a második jogalapon alapul, és az e jogalappal szemben kifejtett indokokkal megegyező indokokkal el kell utasítani.

91 Kifejti, hogy a fellebbező érvelését a bizalomvédelem elvére vonatkozóan a büntetőjog, a bírságkiszabás és az állami támogatások visszatéríttetése területén kialakított ítélkezési gyakorlatra alapozza. A jelen ügyben azonban olyan korlátozó intézkedésekről van szó, amelyek nem szankciónak minősülnek, hanem megelőző óvintézkedéseknek. Arra hivatkozik, hogy elegendő lehet annak kockázata, hogy a szervezet elítélendő magatartást tanúsít (Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C-348/12 P, EU:C:2013:776, 85. pont). Ezenfelül egyes határozatoknak a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok általi értesítésére vonatkozó rendszer nem köti az uniós intézményeket és a többi tagállamot sem.

92 Az Egyesült Királyság arra hivatkozik, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság véleménye nem egyenértékű a Tanács állításával, hogy az EIH által hivatkozott állításokat általános jelleggel fogalmazták meg, és azok nem minősülnek kellően pontos és konkrét olyan biztosítéknak, amely tanúsítja az EIH által ténylegesen végrehajtott ügyletek jogszerűségét, hogy a gazdasági szereplők nem hivatkozhatnak olyan biztosítékokon alapuló jogos bizalomra, amelyek nem felelnek meg az alkalmazandó jogszabályoknak, és végül hogy a 423/2007 rendelet és a 961/2010 rendelet rendelkezései egyértelműek.

A Bíróság álláspontja

93 A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a szabályozás egyértelmű és pontos legyen, és hogy az alkalmazása minden érintett számára előrelátható legyen (Franciaország kontra Bizottság ítélet, C-325/91, EU:C:1993:245, 26. pont).

94 Amint a Bíróság a jelen ítélet 77. pontjában megállapította, a jelen ügyben alkalmazandó szabályozás egyértelmű, pontos és részletes. Ezért a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapította meg a megtámadott ítélet 179. pontjában, hogy e szabályozás előrelátható volt a fellebbező számára, és az említett ítélet 181. pontjában utasította el a fellebbezőnek a jogbiztonság elvének megsértésére alapított érvét mint megalapozatlant.

95 Ami a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított érvet illeti, a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül emlékeztetett a megtámadott ítélet 174. pontjában azon ítélkezési gyakorlatra, mely szerint az e jogra történő hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény megalapozott várakozásokat keltett a részére tett pontos ígéretek folytán. Mindazonáltal, ha az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthat az érdekeit esetleg érintő uniós intézkedés elfogadására, annak elfogadása esetén nem hivatkozhat az említett elvre (a 174. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlaton kívül lásd: Alcoa Trasformazioni kontra Bizottság ítélet, C-194/09 P, EU:C:2011:497, 71. pont).

96 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó szabályozás szövege egyértelmű volt, és nem hagyott kétséget a tekintetben, hogy a szóban forgó ügyletek az esetenkénti felszabadítás és engedélyezés - különösen a jelen ítélet 76. és 77. pontjában leírt - rendszere alá tartoztak. Emlékeztetni kell továbbá a jelen ítélet 73. pontjában már szereplő megállapításra, vagyis arra, hogy az alkalmazandó szabályozást a fokozódó gyanúnak, valamint a pénzügyi ügyletek fokozott és egyre szigorúbb ellenőrzésének összefüggései között fogadták el, amelyeket a fellebbezőnek ismernie kellett az Iránt érintő, illetve Iránban nyújtott szolgáltatásokra és végzett tevékenységekre szakosodott banki státuszára tekintettel. E tekintetben a fellebbezőnek tudnia kellett, hogy a végrehajtott ügyletek korlátozó intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe vett szervezeteket érintettek, és ezért különösen gyanúsak voltak.

97 Végül meg kell jegyezni, hogy ezen összefüggésre tekintettel a szóban forgó korlátozó intézkedéseket pusztán azért fogadták el a fellebbezővel szemben, mert jogellenes ügyleteket hajtott végre. Így, feltételezve akár, hogy a Bundesbank - mint a Tanács által kijelölt, hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság - által kiadott általános engedélyek vagy jóváhagyások jogos bizalmat alapozhattak meg a fellebbezőben, az ilyen jogos bizalom nem teheti jogszerűvé azokat az ügyleteket, amelyeket kifejezetten tiltott a szóban forgó szabályozás, és nem zárhatja ki következésképpen az említett intézkedések fellebbezővel szembeni elfogadását.

98 Ezért a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor mint megalapozatlant elutasította a megtámadott ítélet 177. pontjában a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított érvet.

99 Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani.

A negyedik jogalapról

A felek érvei

100 Az EIH negyedik jogalapjában arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 205. pontjában kimondta, hogy nem hivatkozhat a 961/2010 rendelet 32. cikkének (2) bekezdésére, mivel végrehajtotta a Tanács által hivatkozott jogellenes ügyleteket. Az EIH emlékeztet arra, hogy ezen 32. cikk (2) bekezdésének célja azon vállalkozások védelme, amelyek megsértették az e rendeletben szereplő tilalmakat, azonban nem tudtak arról, és nem volt alapos okuk arra gyanakodni, hogy megsértették azokat.

101 Az EIH vitatja továbbá a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 209-211. pontjában szereplő következtetését, mely szerint a korlátozó intézkedések elfogadása szükséges volt a kitűzött jogszerű cél eléréséhez. A fellebbező arra hivatkozott, hogy el lehetett volna elfogadni más intézkedéseket, így azt, hogy a Bundesbank a továbbiakban nem hagyja jóvá a harmadikutas eljárást, vagy nem ad ki engedélyeket a 961/2010 rendelet 21. cikke alapján. A fellebbező szerint a Törvényszék tévesen utasította el azzal az indokkal az ilyen intézkedések elfogadásának lehetőségét, hogy azok nem biztosítanának kellő megelőző hatást.

102 A fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a Bundesbank által a szankciós rendszer hatékony végrehajtása tekintetében folytatandó jóhiszemű együttműködés kötelezettségét. Az uniós intézmények azon felelősségét említi továbbá, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket a szankciós rendszerre vonatkozó szabályoknak a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi értelmezési különbségek elkerülése érdekében. A fellebbező arra a következtetésre jut, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyként, szervezetként vagy szervként történő jegyzékbe vétele aránytalan intézkedés volt, a Törvényszék jogilag tévesen minősítette a tényhelyzetet, és alapvetően pontatlan következtetéseket vont le az iratokból. Úgy véli továbbá, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 210. pontjában megállapította, hogy a 961/2010 rendelet 21. cikkében foglalt jóváhagyási rendszer nem alkalmas a vagyoni eszközök befagyasztásával megegyező megelőző hatás biztosítására, noha a két rendszer összehasonlítható.

103 A Tanács és az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a 961/2010 rendelet 32. cikke (2) bekezdésének értelmezésekor. E rendelkezés egyébként nem zárja ki azon szervezet jegyzékbe vételét, amely teljesíti a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetkénti jegyzékbe vétel kritériumait, hanem annak megakadályozására szorítkozik, hogy a szervezetet nem szándékos jogsértésekért felelősségre lehessen vonni. A Tanács úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések arányosak. Emlékeztet arra, hogy jogosult értékelni a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe vett személyek vagy szervezetek kategóriája esetén a pénzeszközök eltűnésének kockázatát.

104 A Tanács és az Egyesült Királyság végül arra hivatkozik, hogy a 961/2010 rendelet 21. cikkében foglalt jóváhagyási rendszernek nem ugyanaz a hatása, mint a vagyoni eszközök befagyasztásának. Amint ugyanis a vagyoni eszközöket befagyasztották, nyilvánvalóan kisebb a kockázata annak, hogy a korlátozó intézkedéseket megsértve felhasználják azokat, mint az olyan, potenciálisan nagyszámú ügyletekkel kapcsolatos jogsértések kockázata, amelyek engedélykötelesek.

A Bíróság álláspontja

105 A negyedik jogalap keretében a megtámadott ítélet kifogásolt szakaszai a Törvényszék által az előtte felhozott negyedik jogalapra adott válasz körébe tartoznak, amely jogalapban a fellebbező arra hivatkozott, hogy a Tanács megsértette az arányosság elvét, a tulajdonhoz való jogát, valamint a vállalkozás szabadságát.

106 A fellebbező különösen azt állítja, hogy minden, a szankciók megsértéséhez vagy megkerüléséhez más szankcionált szervezetnek segítséget nyújtó szervezetként azonosított szervezet jegyzékbe vételének annak ellenére történő előírása, hogy ilyen segítség figyelmetlenségből is nyújtható, vagy az jelentéktelen is lehet, sérti az arányosság elvét, és ellentétes a 961/2010 rendelet 32. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseivel, amely előírja, hogy az e rendeletben megállapított tilalmak semmilyen felelősséget nem rónak az érintett természetes vagy jogi személyekre vagy szervezetekre, amennyiben nem tudtak arról, és nem volt alapos okuk arra gyanakodni, hogy tevékenységükkel ezen tilalmakat megszegik.

107 A megtámadott ítélet 205. pontjában a Törvényszék elutasította ezt az érvet arra emlékeztetve, hogy az előtte felhozott második jogalapra adott válaszból következik, hogy a megtámadott aktusok indokolásában szereplő ügyletek nem voltak jogszerűek.

108 Ennek során a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot. Nem kétséges ugyanis, hogy azon jogalap elutasítása, amelyben a fellebbező azzal az indokkal vitatta az elfogadott korlátozó intézkedéseket, hogy az azok hatálya alá tartozóként jegyzékbe vett szervezeteknek nyújtott segítséget a rájuk vonatkozó korlátozó intézkedések megkerülése érdekében, elegendő az arra alapított érv elutasításának igazolásához, hogy állítólag alapos okkal nem tudott a nyújtott segítség jogellenes jellegéről.

109 Ami a fellebbező által javasolt, különösen azon alternatív intézkedéseket illeti, hogy a Bundesbank a továbbiakban ne hagyja jóvá a harmadikutas eljárást, vagy a Tanács javasolja a Bundesbank számára szabályozási gyakorlatának módosítását, nem tekinthetők úgy, hogy ugyanolyan hatékonyan lehetővé teszik a kitűzött cél - vagyis az atomfegyverek elterjedése és finanszírozása elleni küzdelem - elérését, mint a fellebbezővel szemben elfogadott korlátozó intézkedések. Így a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 210. és 211. pontjában megállapította, hogy a kitűzött jogszerű cél eléréséhez szükséges volt a korlátozó intézkedések fellebbezővel szembeni elfogadása.

110 Következésképpen a negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

111 A fentiek összességéből következik, hogy - mivel a fellebbező által a fellebbezése alátámasztására felhozott egyetlen jogalapnak sem adott helyt a Bíróság - azt egészében el kell utasítani.

A költségekről

112 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

113 Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

114 A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül az e fél részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság kötelezi az Europäisch-Iranische Handelsbank AG-t saját költségeinek viselésén kívül az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.