EH 2014.07.B7 I. Az elkövetőnek több jogosult szerzői (vagy ahhoz kapcsolódó) jogát sértő egy eljárásban elbírált részcselekményei, amennyiben az azokkal okozott vagyoni hátrányok összege a bűncselekményi értékhatárt meghaladja, összefoglalt bűncselekményként törvényi egységet alkotnak. A törvényi egységben értékelésre kerülnek azok a részcselekmények is, amelyek az általuk okozott vagyoni hátrány folytán önmagukban véve csak szabálysértésnek minősülnének [2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 385. § (1), (3), (4) bek.; Szabs. tv. 238/A. § (1) bek.].

II. A több jogosultat a szerzői jogukat többszörözéssel vagy a lehívásra hozzáférhetővé tétellel sértő, de a jövedelemszerzés célját még közvetve sem szolgáló részcselekmények törvényi egységként akkor nem büntethetők, ha azok összességében ötszázezer forintnál kisebb, de százezer forintot meghaladó vagyoni hátrányt okoznak [Btk. 385. § (5) bek., 459. § (6) bek. a) pont; Szabs. tv. 238/A. § (1) bek.].

[1] Az elsőfokú bíróság a - tárgyalás mellőzésével - 2013. július 9. napján meghozott és 2013. július 25. napján jogerőre emelkedett végzésével a terhelttel szemben szerzői jogok jelentős vagyoni hátrányt okozó megsértésének bűntette [1978. évi IV. tv. 329/A. § (1) bek., (3) bek. a) pontja], valamint 23 rendbeli szerzői jogok megsértésének vétsége [1978. évi IV. tv. 329/A. § (1) bek.] miatt nyolc hónapi börtönbüntetést szabott ki, melynek végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette; rendelkezett a bűnjelekről, a bejelentett polgári jogi igényről és egyéb járulékos kérdésekről.

[2] A jogerős határozat ellen a terhelt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjára alapozva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[3] Az indítvány szerint az ügyben eljárt kerületi bíróságnak a vád tárgyát képező cselekményeket nem az azok elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény, hanem a végzés meghozatalakor hatályos 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) alkalmazásával kellett volna elbírálnia, mivel a terhére rótt cselekmények már nem valósítják meg a Btk. 385. § (5) bekezdése szerinti szerzői jogok megsértésének bűncselekményét.

[4] Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot változtassa meg és őt mentse fel a szerzői jogok megsértésének vádja alól, másodlagosan pedig azt, hogy a polgári jogi igények, a bűnügyi költség és az eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezéseket változtassa meg.

[5] A Legfőbb Ügyészség az indítványt alaptalannak találta.

[6] Álláspontja szerint az ügyben a Btk. 2. § (2) bekezdésének alkalmazására nem kerülhetett sor, miután a Btk. 385. § (5) bekezdése szerint a szerzői jogok megsértése az ott írt feltételek mellett is csak akkor nem bűncselekmény, ha azzal az elkövető a törvényi tényállás (1) bekezdése szerinti, 100 001 forinttól 500 000 forintig terjedő vagyoni hátrányt okozó vétségi alakzatot valósította meg. A terhelt azonban a 24 sértett sérelmére összesen 7 799 837 forint vagyoni hátrányt okozott, ezért cselekményei az elbíráláskor hatályos törvény szerint egységesen a szerzői jogok jelentős vagyoni hátrányt okozó megsértése bűntettének minősülnének. Emellett utalt arra, hogy kedvezőbb elbírálást azért sem eredményezne az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása, mert a Btk. 385. § (4) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekmény miatt a kiszabandó büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, míg az ugyanilyen mértékű, azaz jelentős vagyoni hátrányt okozó, nem üzletszerűen elkövetett bűncselekmény büntetési tétele az 1978. évi IV. törvény 329/A. § (3) bekezdése szerint három évig terjedő szabadságvesztés volt.

[7] Arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

[8] A Kúria a Be. 424. § (2) bekezdése alapján az ügyben nyilvános ülést tartott.

[9] A nyilvános ülésén a terhelt védője a felülvizsgálati indítványban kifejtettekre tekintettel a megtámadott végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

[10] A Legfőbb Ügyészség képviselője indítványát a nyilvános ülésen módosította.

[11] A módosított indítvány lényege szerint a 2013. július 1-jén hatályba lépett Btk. 385. §-a a szerzői jogok megsértésének bűncselekményét az 1978. évi IV. törvény 329/A. §-ától eltérően szabályozza; a tényállás törvényi egységet, összefoglalt bűncselekményt létesített, és miután az összefoglalt bűncselekmény a törvényi egység egyik fajtája, az összefoglalt bűncselekmény részcselekményei csak önmagukban is bűncselekményt megvalósító cselekmények lehetnek.

[12] Ezt erősíti a Kúria BKv 87. számú kollégiumi véleménye, ami a folytatólagosságot értelmezve kimondta, hogy a folytatólagosság törvényi egységébe csak olyan részcselekmény tartozhat, ami önmagában is bűncselekmény, és ettől az értelmezéstől a törvényi egység másik fajtájánál, az összefoglalt bűncselekménynél sem lehet eltérni. Ekként pedig nem lehet szabálysértést bűncselekménnyel összefoglalni a szerzői jogot megsértő cselekmények kapcsán sem.

[13] Utalt arra is, hogy a Btk. 462. § (2) bekezdés d) pontja szerinti - a szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény (továbbiakban: Szabs. tv.) 238/A. § a) és b) pontjával tartalmilag teljesen megegyező - rendelkezés szerint nem bűncselekmény, hanem szabálysértés az, ha az elkövető 100 000 forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okoz a cselekményekkel.

[14] Fentiekből következően megítélése szerint a terhelt terhére megállapított bűncselekmények közül az 1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdése alapján a szerzői jogok megsértésének vétségeként minősített l5 rendbeli cselekmény az elbíráláskor hatályos Btk. szerint már nem valósított meg bűncselekményt. Ezért a kerületi bíróság törvényt sértett, amikor az ítélkezési gyakorlattól eltérve az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos törvényt nem vetette össze arra nézve, hogy az elbíráláskor valamennyi cselekmény, amelyet az ügyész a vád tárgyává tett, változatlanul bűncselekmény-e vagy sem, és ennek következtében a terheltet a 15 rendbeli vétség vádja alól nem mentette fel.

[15] A jelentős vagyoni hátrányt okozó bűntett, valamint a 100 000 forintot meghaladó, de 5 000 000 forintot túl nem lépő vagyoni hátrányt eredményező 8 rendbeli vétség tekintetében viszont álláspontja szerint törvényesen járt el a kerületi bíróság akkor, amikor azokat az 1978. évi IV. törvény szabályai alapján bírálta el, mivel az elkövetéskor hatályos törvény 329/A. § (3) bekezdése a jelentős értékre elkövetett cselekményt háromévi szabadságvesztéssel rendelte büntetni, így a terhelttel szemben a halmazati büntetés felső határa négy és fél évig terjedő szabadságvesztés volt, míg a törvényi egységet teremtő hatályos Btk. a szerzői jogok jelentős vagyoni hátrányt okozó - a Btk. 385. § (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő - megsértését egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti.

[16] Utalt arra is, hogy a felmentéssel érintett 15 rendbeli cselekménnyel ugyan a terhelt szabálysértést követett el, azonban ezek miatt a Szabs. tv. 2. § (5) bekezdésére figyelemmel szabálysértési eljárás nem folytatható, ezen túl a részbeni felmentés a polgári jogi igénnyel kapcsolatos rendelkezéseket nem érinti, és e rendelkezések nem lehetnek a felülvizsgálat tárgyai.

[17] A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdésében írtakra figyelemmel a határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján vizsgálta felül, emellett ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre is figyelemmel volt.

[18] Ilyen, a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.

[19] A Be. 416. § (1) bekezdés - indítványozó által felhívott - a) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására büntető anyagi jogi szabály megsértésével került sor, a b) pontja szerint pedig felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntető anyagi jog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[20] A Btk. 2. § (1) és (2) bekezdése szerint a bűncselekményt az elkövetésekor hatályos törvény szerint kell elbírálni, és csak akkor van helye az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásának, ha aszerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy az enyhébben bírálandó el.

[21] A töretlen bírói gyakorlat szerint bűnhalmazatban álló több bűncselekmény esetén is a büntetőtörvény időbeli hatálya kapcsán azt kell elsődlegesen a bíróságnak vizsgálnia, hogy az elbírálás időpontjában hatályos büntetőjogi rendelkezés büntetni rendeli-e valamennyi, a halmazatot alkotó és az elkövetéskor bűncselekménynek minősülő magatartást. Amennyiben nem, akkor az ilyen cselekmények vádja alól felmentésnek vagy az eljárás megszüntetésének van helye.

[22] Ezt követően a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a halmazatban álló egyéb bűncselekmény/bűncselekmények miatt a terhelttel szemben az elkövetéskor vagy az elbíráláskor fennálló törvényi rendelkezések biztosítanak-e enyhébb elbírálást; ennek során valamennyi, az ügyben jelentőséggel bíró rendelkezést egybe kell vetnie [HGY 2003.925., BH 1995.380. Kúria Bhar. II. 1513/2013/9. számú határozata].

[23] A Btk. 2. §-a olyan anyagi jogi rendelkezés, amelynek figyelmen kívül hagyása a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítását eredményezheti, ezért ez esetben a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel van helye felülvizsgálatnak; amennyiben pedig az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezés enyhébb elbírálást eredményez, és ennek figyelmen kívül hagyása miatt törvénysértő minősítés és ennek következtében törvénysértő büntetés kiszabására, illetve intézkedés alkalmazására került sor, a 416. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel van helye felülvizsgálatnak.

[24] Az ezekre az okokra alapított indítványt, illetőleg a Legfőbb Ügyészség részbeni felmentést célzó indítványát a Kúria azonban nem találta alaposnak.

[25] Az 1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szerzői jogok megsértésének vétségét követi el az, aki másnak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát haszonszerzés végett vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, és ezért két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (3) bekezdés a) pontja szerint pedig a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el.

[26] Az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény - a Btk. - 385. § (1) bekezdése szerint az, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait vagyoni hátrányt okozva megsérti, a szerzői jogok megsértésének vétségét követi el, és ezért két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; a (3) bekezdés szerint a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a vagyoni hátrány nagyobb, míg a (4) bekezdés a) pontja szerint az, aki a szerzői jogok megsértését jelentős vagyoni hátrányt okozva követi el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[27] Azaz a Btk. szerinti tényállásból a korábbi szabályozáshoz képest kizárólag a haszonszerzési célzatot megfogalmazó elkövetési forma, és ehhez kapcsolódóan az üzletszerű elkövetés mint minősítő körülmény maradt ki.

[28] Kétségtelen, hogy a Btk. 385. § (5) bekezdése szerint nem valósítja meg az (1) bekezdés szerinti bűncselekményt, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait többszörözéssel vagy lehívásra történő hozzáférhetővé tétellel sérti meg, feltéve, hogy a cselekmény jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja.

[29] Ebből következően azonban a büntethetőséget kizáró ok megállapítására kizárólag a kisebb súlyú - a kisebb vagyoni hátrány mértékét, azaz a Btk. 459. § (6) bekezdés a) pontjára figyelemmel az 500 000 forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozó - cselekményekhez kapcsolódóan kerülhet sor.

[30] Azaz a terhelt terhére megállapított bűncselekményeket mind az azok elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény, mind az elbíráláskor hatályos Btk. szerzői jogok megsértéseként szabályozza és rendeli büntetni.

[31] Ugyanakkor a Btk. 385. § (1) bekezdése szerinti bűncselekmény összefoglalt bűncselekmény. Az elkövetőnek a több jogosult szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait sértő - akár egységes akarat-elhatározással egy alkalommal, akár eltérő akarat-elhatározással, különböző alkalommal elkövetett - és egy eljárásban elbírált cselekményei törvényi egységet alkotnak.

[32] A törvényi egységbe beletartoznak azok a részcselekmények is, amelyek egyébként külön-külön szabálysértésnek minősülnének, amennyiben az azok elkövetésével összesen okozott vagyoni hátrány a 100 000 forintot meghaladja.

[33] Ezt az értelmezést erősíti a Szabs. tv. 238/A. § (1) bekezdése is. Ez a másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát sértő cselekményeit szabálysértésként rendeli büntetni, ha a cselekménnyel vagy cselekményekkel okozott vagyoni hátrány összesen a 100 000 forintot nem haladja meg.

[34] Azaz a szabálysértési tényállás is összefoglalt cselekményt tartalmaz, amelyet az elkövető az akár azonos, akár különböző sértettek sérelmére az azonos vagy különböző időpontokban elkövetett és összesen 100 000 forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozó cselekményei valósítanak meg; míg akkor, ha a vagyoni hátrány ezt az összeghatárt meghaladja, a cselekmény már bűncselekmény. Ebből következően a bűncselekményt ilyenkor az egyébként külön-külön szabálysértésnek minősülő cselekmények alkotják.

[35] A Legfőbb Ügyészség tévesen hivatkozott arra, hogy a BKv 87. számú kollégiumi vélemény az elbírált ügyben is irányt mutató tartalmú. E kollégiumi vélemény szerint ugyan valóban kizárt a bűncselekménynek és a szabálysértésnek a folytatólagosság egységébe foglalása, azonban az 1978. évi IV. törvény 12. § (2) bekezdése maga rendelkezik úgy, hogy a folytatólagosság egységébe csak bűncselekmények foglalhatók. Ezzel azonos tartalmú a Btk. 6. § (2) bekezdése is. A Btk. 385. § (1) bekezdése szerinti tényállásnál pedig a folytatólagosság fogalmilag nem merülhet fel, mert a törvényi tényállás nem bűncselekményeket, hanem általában cselekményeket (bűncselekményeket és szabálysértéseket) foglal össze.

[36] Így a terhelt által elkövetett cselekmények az elbíráláskor hatályos törvény szerint ugyan már nem alkotnak bűnhalmazatot, azonban valamennyi cselekmény beletartozna az összefoglalt bűncselekmény tényállásába, és a cselekményt az egyes részcselekményekkel okozott vagyoni hátrány összegzése alapján kellene minősíteni.

[37] Erre tekintettel nem sértett anyagi jogi szabályt az eljárt bíróság azzal, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításánál a Btk. 2. §-ára tekintettel nem az elkövetéskor hatályban volt törvényt alkalmazta.

[38] Miután a fentieknek megfelelően az egyes sértetteknek okozott vagyoni hátrányok összeadódnának, és az összefoglalt bűncselekmény eszerint minősül, a terhelt által okozott vagyoni hátrányra - az összesen közel 7 800 000 forintra - tekintettel cselekményei a Btk. 385. § (4) bekezdés a) pontja szerint a szerzői jogok jelentős vagyoni hátrányt okozó megsértése bűntettének minősülhetnek, amelyet egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendel a törvény büntetni. A vagyoni hátrány összege folytán a Btk. 385. § (5) bekezdésének alkalmazására pedig nem kerülhet sor.

[39] Ezzel szemben az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény szerint a terhelt terhére megállapított, bűnhalmazatot alkotó bűncselekmények közül a legsúlyosabb cselekmény - az 5 000 660 forint vagyoni hátrányra tekintettel - a 329/A. § (3) bekezdés a) pontja szerint minősül és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az e törvénynek a halmazati büntetésre vonatkozó szabályai - a 85. § (2) és (3) bekezdése - alapján így a vele szemben kiszabható büntetés két hónaptól négy és fél évig terjedő szabadságvesztés, aminél a Btk. 385. § (4) bekezdés a) pontja szerint kiszabandó büntetés alsó és felső határa, azaz az egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés mindenképpen szigorúbb.

[40] Ennek megfelelően a terhelt cselekményeinek az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések szerinti minősítése nem eredményezett volna kedvezőbb elbírálást a terheltre nézve.

[41] Azonban a tárgyalás mellőzésével meghozott végzésben rögzített tényállás alapján azt megállapítani, hogy a terhelt az egyes sértetteknek pontosan milyen összegű vagyoni hátrányt okozott, nem lehetett; az abban szereplő, egymást átfedő tételeket feltüntető táblázat ehhez nem eléggé áttekinthető.

[42] Emellett a tényállás nem tartalmaz semmilyen adatot arra nézve, hogy a jogosultak közül kik azok, akik az 1978. évi IV. törvény 329/A. §-ának alkalmazásában - a bírói gyakorlatnak megfelelően - nem tekinthetőek önállóan sértettnek, mivel jogaikat az 1999. évi LXXVI. törvény 85-88. §-ai szerinti ugyanazon közös jogkezelő szervezet útján érvényesítik (EBD 2013.01.P1., BH 2003.16.).

[43] Ekként nem lehet megállapítani, hogy az egyes cselekmények minősítése megfelel-e az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseinek, így azt sem, hogy a kiszabott büntetés törvényes-e; így a Kúriának nem állt módjában a határozat érdemi felülbírálata és a Be. 427. § (1) bekezdésére figyelemmel a törvénynek megfelelő határozat meghozatala.

[44] Ezért a Kúria a megtámadott határozatot a 428. § (1) bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot új eljárásra utasította.

[45] A megismételt eljárásban a kerületi bíróságnak - tárgyalást tartva - tisztáznia kell, hogy a terhelt az egyes sértetteknek mekkora vagyoni hátrányt okozott; az ítéleti tényállásban az egyes cselekményeket és az azokkal okozott vagyoni hátrányt valamennyi sértett kapcsán áttekinthetően és egyértelműen kell rögzítenie és a terhelt cselekményeit is eszerint, valamint ugyancsak áttekinthetően kell minősítenie.

[46] Észlelte a Kúria azt is, hogy a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az eljárás során csak egy sértett lépett fel magánfélként és terjesztett elő polgári jogi igényt, a bíróság mégis két sértett részére ítélt meg kártérítést. A végzés jogi indokolása nem tartalmazza azt sem, hogy a kártérítésre kötelezés milyen anyagi jogi rendelkezéseken alapul. A bíróságnak ezért a megismételt eljárásban tisztáznia kell, hogy mely sértett vagy sértettek terjesztettek vagy terjesztenek elő polgári jogi igényt, és ennek alapján kell - az eljárásjogi és anyagi jogi szabályok figyelembevételével - arról határoznia.

(Kúria Bfv. I. 1.207/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2014. év február hó 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A szerzői jogok megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.Bk.V-XIII.42.763/2013/2. számú végzését hatályon kívül helyezi és a kerületi bíróságot új eljárásra utasítja.

A felülvizsgálat során felmerült 8000 (nyolcezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a - tárgyalás mellőzésével - 2013. július 9. napján meghozott és 2013. július 25. napján jogerőre emelkedett 13.Bk.V-XIII.42.763/2013/2. számú végzésével a terhelttel szemben szerzői jogok jelentős vagyoni hátrányt okozó megsértésének bűntette [1978. évi IV. tv. 329/A. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja], valamint 23 rendbeli szerzői jogok megsértésének vétsége [1978. évi IV. tv. 329/A. § (1) bekezdése] miatt nyolc hónapi börtönbüntetést szabott ki, melynek végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette; rendelkezett a bűnjelekről, a bejelentett polgári jogi igényről, az ehhez kapcsolódó illetékfizetési kötelezettségről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

A jogerős határozat ellen a terhelt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjára alapozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

Az indítvány szerint az ügyben eljárt kerületi bíróságnak a vád tárgyát képező cselekményeket nem az azok elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény, hanem a végzés meghozatalakor hatályos 2012. évi C. törvény (Btk.) alkalmazásával kellett volna elbírálnia, mivel a terhére rótt cselekmények már nem valósítják meg a Btk. 385. § (5) bekezdése szerinti szerzői jogok megsértésének bűncselekményét.

Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot változtassa meg és őt mentse fel a szerzői jogok megsértésének vádja alól, másodlagosan pedig azt, hogy az őt a polgári jogi igények, a bűnügyi költség és az eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezéseket változtassa meg.

A Legfőbb Ügyészség az indítványt alaptalannak találta.

Álláspontja szerint az ügyben a Btk. 2. § (2) bekezdésének alkalmazására nem kerülhetett sor, miután a Btk. 385. § (5) bekezdése szerint a szerzői jogok megsértése az ott írt feltételek mellett is csak akkor nem bűncselekmény, ha azzal az elkövető a törvényi tényállás (1) bekezdése szerinti, 100.001 forinttól 500.000 forintig terjedő vagyoni hátrányt okozó vétségi alakzatot valósította meg; a terhelt azonban a 24 sértett sérelmére összesen 7.799.837 forint vagyoni hátrányt okozott, ezért cselekményei az elbíráláskor hatályos törvény szerint egységesen a szerzői jogok jelentős vagyoni hátrányt okozó megsértése bűntettének minősülnének. Emellett utalt arra, hogy kedvezőbb elbírálást sem eredményezne az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása, miután a Btk. 385. § (4) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekmény miatt a kiszabandó büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, míg az ugyanilyen mértékű, azaz jelentős vagyoni hátrányt okozó, nem üzletszerűen elkövetett bűncselekmény büntetési tétele az 1978. évi IV. törvény 329/A. § (3) bekezdése szerint három évig terjedő szabadságvesztés volt.

Így arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn (Bf.2227/2013).

A Kúria a Be. 424. § (2) bekezdése alapján az ügyben nyilvános ülést tartott.

A nyilvános ülésén a terhelt védője a felülvizsgálati indítványban kifejtettekre tekintettel a megtámadott végzés hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

A Legfőbb Ügyészség képviselője indítványát a nyilvános ülésen módosította.

A módosított indítvány lényege szerint a 2013. július 1-jén hatályba lépett Btk. 385. §-a a szerzői jogok megsértésének bűncselekményét az 1978. évi IV. törvény 329/A. §-ától eltérően szabályozza; a tényállás törvényi egységet, összefoglalt bűncselekményt létesített, és miután az összefoglalt bűncselekmény a törvényi egység egyik fajtája, az összefoglalt bűncselekmény részcselekményei csak önmagukban is bűncselekményt megvalósító cselekmények lehetnek.

Az ügyészi álláspont szerint ezt erősíti a Kúria BKv 87. számú kollégiumi véleménye, ami a folytatólagosságot értelmezve kimondta, hogy a folytatólagosság törvényi egységébe csak olyan részcselekmény tartozhat, ami önmagában is bűncselekmény, és ettől az értelmezéstől a törvényi egység másik fajtájánál, az összefoglalt bűncselekménynél sem lehet eltérni; ekként nem lehet szabálysértést bűncselekménnyel összefoglalni a szerzői jogot megsértő cselekmények kapcsán sem.

A legfőbb ügyész képviselője utalt arra is, hogy a Btk. 462. § (2) bekezdés d) pontja szerinti - a szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény (továbbiakban: Szabs. tv.) 238/A. § a) és b) pontjával tartalmilag teljesen megegyező - rendelkezés szerint nem bűncselekmény, hanem szabálysértés az, ha az elkövető 100.000 forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okoz a cselekményekkel.

Fentiekből következően megítélése szerint a terhelt terhére megállapított bűncselekmények közül az 1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdése alapján a szerzői jogok megsértésének vétségeként minősített l5 rendbeli cselekmény az elbíráláskor hatályos Btk. szerint már nem valósított meg bűncselekményt, ezért a kerületi bíróság törvényt sértett, amikor az ítélkezési gyakorlattól eltérve az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos törvényt nem vetette össze arra nézve, hogy az elbíráláskor valamennyi cselekmény, amelyet az ügyész a vád tárgyává tett, változatlanul bűncselekmény-e vagy sem, és ennek következtében a terheltet a 15 rendbeli vétség vádja alól nem mentette fel. Álláspontjának alátámasztására a BH 1995/380. szám alatt közzétett jogesetre utalt.

A jelentős vagyoni hátrányt okozó bűntett, valamint a 100.000 forintot meghaladó, de 5.000.0000 forintot túl nem lépő vagyoni hátrányt eredményező 8 rendbeli vétség tekintetében viszont álláspontja szerint törvényesen járt el a kerületi bíróság akkor, amikor azokat az 1978. évi IV. törvény szabályai alapján bírálta el, mivel az elkövetéskor hatályos törvény 329/A. § (3) bekezdése a jelentős értékre elkövetett cselekményt három évi szabadságvesztéssel rendelte büntetni, így a terhelttel szemben a halmazati büntetés felső határa négy és fél évig terjedő szabadságvesztés volt, míg a törvényi egységet teremtő hatályos Btk. a szerzői jogok jelentős vagyoni hátrányt okozó - a Btk. 385. § (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő - megsértését egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti.

Utalt arra is, hogy a felmentéssel érintett 15 rendbeli cselekménnyel ugyan a terhelt szabálysértést követett el, azonban ezek miatt a Szabs. tv. 2. § (5) bekezdésére figyelemmel szabálysértési eljárás nem folytatható, ezen túl a részbeni felmentés a polgári jogi igénnyel kapcsolatos rendelkezéseket nem érinti, és e rendelkezések nem lehetnek a felülvizsgálat tárgyai.

Mindezekre figyelemmel az első fokú végzés részbeni megváltoztatására, ezen belül a terheltnek l5 rendbeli, az egyenként 100.000 forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt eredményező, szerzői jogok megsértésének vétségeként [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés] minősített bűncselekmények vádja alóli felmentésére, egyebekben pedig a megtámadott végzés hatályban tartására tett indítványt.

A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdésében írtakra figyelemmel a határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján vizsgálta felül, emellett ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre is figyelemmel volt.

Ilyen, a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.

A Be. 416. (1) bekezdés - indítványozó által felhívott - a) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására büntető anyagi jogi szabály megsértésével került sor, a b) pontja szerint pedig felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntető anyagi jog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

Az 1978. évi IV. törvény 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetésekor hatályos törvény szerint kell elbírálni, és csak akkor van helye az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásának, ha aszerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy az enyhébben bírálandó el. Ugyanígy rendelkezik a Btk. 2. § (1) és (2) bekezdése.

A töretlen bírói gyakorlat szerint - amint arra a Legfőbb Ügyészség is utalt - bűnhalmazatban álló több bűncselekmény esetén is azt kell elsődlegesen a büntető törvény időbeli hatálya kapcsán a bíróságnak vizsgálnia, hogy az elbírálás időpontjában hatályos büntetőjogi rendelkezés büntetni rendeli-e valamennyi, a halmazatot alkotó, az elkövetéskor bűncselekménynek minősülő magatartást. Amennyiben nem, akkor az ilyen cselekmények vádja alól felmentésnek - vagy az eljárás megszüntetésének - van helye.

Ezt követően a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a halmazatban álló egyéb bűncselekmény/bűncselekmények miatt a terhelttel szemben az elkövetéskor vagy az elbíráláskor fennálló törvényi rendelkezések biztosítanak-e enyhébb elbírálást; ennek során valamennyi, az ügyben jelentőséggel bíró rendelkezést egybe kell vetnie (HGY 2003/925, BH 1995/380. Kúria Bhar.II.1513/2013/9.számú határozata).

A Btk. 2. §-a olyan anyagi jogi rendelkezés, amelynek figyelmen kívül hagyása a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítását eredményezheti, ezért ez esetben a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel van helye felülvizsgálatnak; amennyiben pedig az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezés enyhébb elbírálást eredményez, és ennek figyelmen kívül hagyása miatt törvénysértő minősítés és ennek következtében törvénysértő büntetés kiszabására, illetve intézkedés alkalmazására került sor, a 416. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel van helye felülvizsgálatnak. Ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a megtámadott határozatokat ezen okok kapcsán vizsgálta felül.

Az ezen okokra alapított indítványt, illetőleg a Legfőbb Ügyészség részbeni felmentést célzó indítványát a Kúria azonban nem találta alaposnak.

Az 1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szerzői jogok megsértésének vétségét követi el az, aki másnak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát haszonszerzés végett vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, és ezért két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (3) bekezdés a) pontja szerint pedig a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el.

Az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény - a Btk. - 385. § (1) bekezdése szerint az, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait vagyoni hátrányt okozva megsérti, a szerzői jogok megsértésének vétségét követi el, és ezért két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; a (3) bekezdés szerint a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a vagyoni hátrány nagyobb, míg a (4) bekezdés a) pontja szerint az, aki a szerzői jogok megsértését jelentős vagyoni hátrányt okozva követi el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Azaz a Btk. szerinti tényállásból a korábbi szabályozáshoz képest kizárólag a haszonszerzési célzatot megfogalmazó elkövetési forma, és ehhez kapcsolódóan az üzletszerű elkövetés mint minősítő körülmény maradt ki.

Kétségtelen, hogy a Btk. 385. § (5) bekezdése szerint nem valósítja meg az (1) bekezdés szerinti bűncselekményt, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait többszörözéssel vagy lehívásra történő hozzáférhetővé tétellel sérti meg, feltéve, hogy a cselekmény jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja.

Ebből következően azonban a büntethetőséget kizáró ok megállapítására kizárólag a kisebb súlyú - a kisebb vagyoni hátrány mértékét, azaz a Btk. 459. § (6) bekezdés a) pontjára figyelemmel az 500.000 forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozó - cselekményekhez kapcsolódóan kerülhet sor.

Azaz a terhelt terhére megállapított bűncselekményeket mind az azok elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény, mind az elbíráláskor hatályos Btk. szerzői jogok megsértéseként szabályozza és rendeli büntetni.

Ugyanakkor a Btk. 385. § (1) bekezdése szerinti bűncselekmény összefoglalt bűncselekmény, és az elkövetőnek az egy vagy több jogosult szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait sértő, akár egységes akarat-elhatározással egy alkalommal, akár eltérő akarat-elhatározással, különböző alkalommal elkövetett és egy eljárásban elbírált cselekményei törvényi egységet alkotnak.

Így ebbe a törvényi egységbe beletartoznak azok a részcselekmények is, amelyek egyébként külön-külön szabálysértésnek minősülnének, amennyiben az azok elkövetésével összesen okozott vagyoni hátrány a 100.000 forintot meghaladja.

Ezt erősíti a Szabs. tv. 238/A. § (1) bekezdése szerinti rendelkezés is; ez a másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát sértő cselekményeit szabálysértésként rendeli büntetni akkor, ha a cselekménnyel vagy cselekményekkel összesen okozott vagyoni hátrány a 100.000 forintot nem haladja meg. Azaz a szabálysértési tényállás is összefoglalt cselekményt tartalmaz, amelyet az elkövető az akár azonos, akár különböző sértettek sérelmére az azonos vagy különböző időpontokban elkövetett és összesen 100.000 forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozó cselekményei valósítanak meg; míg akkor, ha a vagyoni hátrány ezt az összeget meghaladja, a cselekmény már bűncselekmény. Ebből következően a bűncselekményt ilyenkor az egyébként külön-külön szabálysértésnek minősülő cselekmények alkotják.

A Legfőbb Ügyészség által hivatkozott BKv 87. számú kollégiumi vélemény szerint ugyan valóban kizárt a bűncselekménynek és a szabálysértésnek a folytatólagosság egységébe foglalása, azonban - ahogy arra a kollégiumi vélemény is utal - az 1978. évi IV. törvény 12. § (2) bekezdése maga rendelkezik úgy, hogy a folytatólagosság egységébe az ott meghatározott feltételek mellett is csak bűncselekmények foglalhatók, és ezzel azonos tartalmú a Btk. 6. § (2) bekezdése is. Mivel az adott esetben - a Btk. szerinti tényállásnál - a folytatólagosság fogalmilag nem merülhet fel, emellett a törvényi tényállás nem bűncselekményeket, hanem cselekményeket foglal össze, a kollégiumi vélemény nem irányadó.

Így a terhelt által elkövetett cselekmények az elbíráláskor hatályos törvény szerint ugyan már nem képeznének bűnhalmazatot, azonban valamennyi cselekmény beletartozna az összefoglalt bűncselekmény tényállásába, amit az egyes részcselekményekkel okozott vagyoni hátrány összegzése alapján kellene minősíteni.

Erre tekintettel nem szegett anyagi jogi szabályt az eljárt bíróság akkor, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításánál az 1978. évi IV. törvény 2. §-ára nem volt figyelemmel.

Miután a fentieknek megfelelően az egyes sértetteknek okozott vagyoni hátrányok összeadódnának, és az összefoglalt bűncselekmény eszerint minősül, a terhelt által okozott vagyoni hátrányra - az összesen közel 7.800.000 forintra - tekintettel cselekményei a 385. § (4) bekezdés a) pontjára figyelemmel a szerzői jogok jelentős vagyoni hátrányt okozó megsértése bűntettének minősülnének, amelyet egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendel a törvény büntetni. A vagyoni hátrány összegére figyelemmel a 385. § (5) bekezdésének alkalmazására sem kerülhetne sor.

Ehhez képest az elbíráláskor hatályos 1998. évi IV. törvény szerint a terhelt terhére megállapított, bűnhalmazatot alkotó bűncselekmények közül a legsúlyosabb cselekmény - az 5.000.660 forint vagyoni hátrányra tekintettel - a 329/A. (3) bekezdés a) pontja szerint minősül és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az e törvénynek a halmazati büntetésre vonatkozó szabályai - a 85. § (2) és (3) bekezdése - alapján így a vele szemben irányadó büntetés két hónaptól négy és fél évig terjedő szabadságvesztés, aminél a Btk. 385. § (4) bekezdés a) pontja szerint kiszabandó büntetés alsó és felső határa, azaz az egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés mindenképpen szigorúbb.

Ennek megfelelően a terhelt cselekményeinek az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések szerinti minősítése nem eredményezett volna kedvezőbb elbírálást a terheltre nézve.

Azonban a tárgyalás mellőzésével meghozott végzésben rögzített tényállás alapján azt megállapítani, hogy a terhelt az egyes sértetteknek pontosan milyen összegű vagyoni hátrányt okozott, nem lehetett; az abban szereplő, egymást átfedő tételeket feltüntető táblázat ehhez nem eléggé áttekinthető.

Emellett a tényállás nem tartalmaz semmilyen adatot arra nézve, hogy a jogosultak közül kik azok, akik az 1978. évi IV. törvény 329/A §-ának alkalmazásában - a bírói gyakorlatnak megfelelően - nem tekinthetőek önállóan sértettnek, mivel jogaikat az 1999. évi LXXVI. törvény 85-88. §-ai szerinti ugyanazon közös jogkezelő szervezet útján érvényesítik [EBD 2013.01.P1., BH 2003/167].

Ekként nem lehet megállapítani, hogy az egyes cselekmények minősítése megfelel-e az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseinek, így azt sem, hogy a kiszabott büntetés törvényes-e; így a Kúriának nem állt módjában a határozat érdemi felülbírálata és a Be. 427. § (1) bekezdésére figyelemmel a törvénynek megfelelő határozat meghozatala.

Ezért a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 428. § (1) bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot új eljárásra utasította.

A megismételt eljárásban a kerületi bíróságnak - tárgyalást tartva - tisztáznia kell, hogy a terhelt az egyes sértetteknek mekkora vagyoni hátrányt okozott; az ítéleti tényállásban az egyes cselekményeket és az azokkal okozott vagyoni hátrányt valamennyi sértett kapcsán áttekinthetően és egyértelműen kell rögzítenie és a terhelt cselekményeit is eszerint, valamint ugyancsak áttekinthetően kell minősítenie.

Észlelte a Kúria azt is, hogy a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az eljárás során csak egy sértett lépett fel magánfélként és terjesztett elő polgári jogi igényt, a bíróság mégis két sértett részére ítélt meg kártérítést. A végzés jogi indokolása nem tartalmazza azt sem, hogy a kártérítésre kötelezés milyen anyagi jogi rendelkezéseken alapul. A bíróságnak ezért a megismételt eljárásban tisztáznia kell, hogy mely sértett vagy sértettek terjesztettek vagy terjesztenek elő polgári jogi igényt, és ennek alapján kell - az eljárásjogi és anyagi jogi szabályok figyelembe vételével - arról határoznia.

A bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezés a Be. 429. §-ának (1) bekezdésén alapul.

Budapest, 2014. február 18.

Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s.k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s.k. bíró

(Kúria Bfv. I. 1.207/2013.)