BH 2013.2.43 Nincs akadálya annak, hogy a károsult (vagy vagyonbiztosítója) a kötelező gépjármű felelősségbiztosítással rendelkező károkozót perelje az okozott kár megtérítésére [Ptk. 345. § 558. §, 567. §].

Pertörténet:

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.23779/2010/14., Fővárosi Törvényszék Pf.636227/2011/4., Kúria Pfv.20265/2012/6. (*BH 2013.2.43*)

***********

Az alperes a tulajdonában álló és általa vezetett gépjárművel 2007. december 4-én balesetet okozott, amelynek következtében egy szabályosan közlekedő másik gépjárműben 1 760 467 forint kár keletkezett. A baleset bekövetkeztekor az alperes érvényes gépjármű felelősségbiztosítással rendelkezett, a biztosító azonban a keletkezett kárt nem térítette meg, ezért a károsult fennálló casco biztosításának terhére a felperes fizetett ki - az önrész levonását követően - 1 584 420 forintot a károsultnak.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 584 420 forintnak és ennek a 2007. december 17-étől járó kamatainak a megfizetésére, mert törvényi engedményesként a károsult helyébe lépve jogosult a kárigény érvényesítésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a felperes a felelősségbiztosítóval szemben érvényesítheti az igényét, amelyet összegszerűségében sem tartott megalapozottnak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 584 420 forintot és ennek a 2007. december 17. napjától járó késedelmi kamatát.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a vagyonbiztosító felperest a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdésébe foglalt törvényi engedmény folytán megillették a károsultat a kár okozójával szemben megillető jogosultságok. Az alperest a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján terhelő kártérítési felelősség alól nem mentesíti a baleset időpontjában fennállt felelősségbiztosítása. Az ugyanis csak azt teszi lehetővé, hogy a Ptk. 559. §-ának (1) bekezdése értelmében biztosítottként ő követelje a felelősségbiztosítójától a szerződésben megállapított mértékben történő mentesítését az olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.

Mindez nem azt jelenti, hogy a felperes kizárólag a felelősségbiztosítóval szemben érvényesítheti igényét, mert a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet) 8. §-ának (1) bekezdése csak lehetővé teszi a számára azt, hogy válasszon, a biztosítóval vagy a károkozóval szemben érvényesíti-e a megtérítési igényét. A beszerzett szakvélemény nem volt sem hiányos, sem ellentmondásos, azt a szakértő kellőképp meg is indokolta, ezért az alapján megállapítható volt a bekövetkezett kár összege.

A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását.

A felülvizsgálati kérelem indokolásában hivatkozott a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére, mert annak értelmében mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Álláspontja szerint a kötelező gépjármű felelősségbiztosításra irányuló szerződés megkötésével eleget tett ennek a követelménynek, a biztosító fizetésképtelensége nem eredményezheti azt, hogy a jogkövető állampolgár feleljen az okozott kárért.

A felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta alaposnak és ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta kifejtve az alábbiakat:

A felperest azáltal, hogy a casco biztosítás terhére a károsult kárát - illetve annak önrésszel mérsékelt összegét - megtérítette, ennek mértékéig, a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdése értelmében törvényi engedményesként megilletik azok a jogok, amelyek a biztosítottat, azaz a károsultat megillették a kárért felelős személlyel szemben. Az alperes a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az általa fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében okozott kár megtérítésére. Ez a kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy van-e olyan biztosító, amely a felelősségbiztosítás szabályai szerint a keletkezett kárért helytállni köteles. A felelősségbiztosítás fennállása esetén - főszabály szerint - a biztosító a megállapított kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti, a károsult azonban igényét közvetlenül a biztosítóval szemben nem érvényesítheti. [Ptk. 559. § (2) bekezdés] A károsultnak tehát általában a károkozóval szemben kell igényét érvényesítenie, aki ha érvényes felelősségbiztosítással rendelkezik, a kárt át tudja hárítani a felelősségbiztosítójára.

A Ptk. 567. §-ának (3) bekezdése azonban felhatalmazást ad arra, hogy a kötelező felelősségbiztosítás szabályait a jogszabály a Ptk. szabályozásától eltérően állapítsa meg.

A Ptk. által adott felhatalmazásnak megfelelően az eset bekövetkeztekor hatályban volt Rendelet csak a kötelező felelősségbiztosítás szabályait illetően térhetett el a Ptk. rendelkezéseitől, így nem érinthette a károkozó Ptk. szabályai alapján fennálló deliktuális felelősségét. A Rendelet a károsult érdekeinek a fokozott védelme érdekében tette lehetővé a 8. § (1) bekezdésében a károsult részére azt, hogy a károkozó felelősségbiztosítóját közvetlenül perelje. A rendelet - kiegészítő jelleggel - a kár mielőbbi és teljes megtérítése érdekében adott lehetősége arra, hogy a károsult a bizonytalan teljesítőképességgel rendelkező károkozó helyett, őt kihagyva, közvetlenül a vélelmezetten tőkeerős felelősségbiztosítótól követelhesse a kára megtérítését. Ez a károsult részére biztosított többletjogosultság azonban nem jelenti jogi akadályát annak, hogy a károsult (vagy vagyonbiztosítója) a felelős károkozót perelje a magasabb szintű jogszabály, a Ptk. rendelkezései szerint fennálló deliktuális felelőssége alapján.

A Kúria ezt az álláspontját már több eseti döntésben is kifejtette (BH 1990/140.), majd elvi éllel kimondta az EBH 2011.2401 számú állásfoglalásában.

A Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének második fordulata értelmében a károkozó akkor mentesül a felelősség alól, ha a káresemény bekövetkezte során járt el úgy, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az alperes kártérítési felelőssége egyértelműen megállapítható volt, hiszen a baleset bekövetkeztéért felelősség terheli és ez a rendelkezés nem terjeszthető ki arra, hogy a felelősségbiztosítási szerződés megkötése során milyen magatartást tanúsított.

Az Alkotmánybíróság határozata alapján esetlegesen hozandó jogszabály nem mentesítheti a konkrét ügyben az alperest a felperessel szembeni felelőssége alól, nem lehet alapja a kereset elutasításának. A jövőbeni szabályozás általában hozhat megoldást az ilyen, a felelősségbiztosító fizetésképtelenségéből eredő problémák megoldására, amely kihathat az alperesnek a felelősségbiztosítójával szemben fennálló megtérítési igényére is.

(Kúria Pfv. VI. 20.265/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Fővárosi Bíróság 42. Pf. 636.227/2011/4. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő