3013/2023. (I. 13.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.VII.37.337/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Magyar Diána ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján a Kúria Kfv.VII.37.337/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.

[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az indítvány és a bírósági határozatok alapján a következőképpen foglalható össze.

[3] 2.1. Az alapügy alperese a 2021. szeptember 16-án kelt, D.306/13/2021. számú határozatával megállapította, hogy az indítványozó megsértette a közszolgáltatók közbeszerzéseire vonatkozó sajátos közbeszerzési szabályokról szóló 307/2015. (X. 27.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése, és a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 112. § (1) bekezdés b) pontja folytán alkalmazandó Kbt. 70. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 70. § (1) bekezdésének első mondatát, ezért az indítványozót bírság megfizetésére kötelezte.

[4] Az indítványozó az alperes határozata ellen közigazgatási pert indított. Keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatásával a jogsértés hiányának megállapítását és a bírság kiszabásának mellőzését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését, a bírság mellőzését és az alperes új eljárásra kötelezését, harmadlagosan a határozat megváltoztatásával a bírságkiszabás mellőzését, negyedlegesen a bírság összegének mérséklését kérte. Álláspontja szerint a Kbt. 70. § (1) bekezdésének első mondatában szereplő "lehető legrövidebb" idő nincs konkrétan meghatározva, ezért a lehetőségekhez és a körülményekhez képest legrövidebb időt jelenti, amelynek eleget tett.

[5] A Fővárosi Törvényszék a 2022. január 25-én kelt, 104.K.705.656/2021/14. számú jogerős ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság megállapította, hogy az alperes megalapozott és jogszerű döntést hozott az ügyben, eljárását és határozatát a keresetben az indítványozó által előadott okokból jogszabálysértés nem terheli.

[6] Az indítványozó a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontjaira hivatkozással. A Kúria a 2022. április 12-én meghozott Kfv.VII.37.337/2022/3. számú végzésével a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta.

[7] Döntésében kiemelte, hogy az indítványozó által felvetett elvi jelentőségű jogkérdéseket - éppen az indítványozó által egy korábban indított közigazgatási per eredményeként - a Kúria már tisztázta, és a felülvizsgálati kérelem befogadása csak akkor indokolt, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában.

[8] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelmét állítva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a Kúria döntésével szemben.

[9] A B) cikk (1) bekezdésének sérelme kapcsán önálló indokolást az indítványozó nem adott elő, csupán az Alkotmánybíróság számos korábbi döntését idézve a XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértéséhez kapcsolva hivatkozott a jogállamiság elvének sérelmére.

[10] A XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelme kapcsán az indítványozó a bírósághoz fordulás jogát nevesítette, mivel álláspontja szerint a Kúria ezen alapjog gyakorlásától fosztotta meg azzal az indokolással, hogy a felmerült anyagi jogkérdésben már döntött, így nincs helye a kérelem befogadásának. Ezzel szemben az indítványozónak méltányolható érdeke fűződik ahhoz, hogy a Kúria - miképpen ezt már azonos jogkérdésben, hasonló tényállású ügyben megtette - a kiszabott bírság mérséklése körében új eljárásra kötelezze az alperest.

[11] A XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét az indítványozó abban látja, hogy a jogorvoslathoz való jogot sértő módon zárta el az indítványozót a Kúria döntése attól, hogy a bírság kiszabását - új vagy bármilyen más eljárás keretében - vitássá tegye.

[12] 3. Az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.

[13] 3.1. Az indítványozó meghatalmazással eljáró jogi képviselője az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.

[14] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.

[15] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasz előterjesztésére kizárólag az ügy érdemében hozott döntéssel vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben van lehetőség. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban is rámutatott arra, hogy a bírósági eljárást befejező végzésnek azok a végzések minősülnek, amelyeknek joghatásaként a bírósági eljárás (vagy annak valamely szakasza) befejeződik (lásd pl. 3152/2018. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [21]; 3346/2022. (VII. 21.) AB végzés (a továbbiakban: Abv1.), Indokolás [46]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata állandó a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszok kapcsán, a befogadást megtagadó végzés a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, és alkotmányjogi panasszal támadható (lásd pl. 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés (a továbbiakban: Abv2.), Indokolás [11]). Minderre tekintettel a Kúria mint felülvizsgálati bíróság támadott végzése e követelménynek megfelel.

[16] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint alkotmányjogi panasz az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának megsértése esetén nyújtható be.

[17] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panasz csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén alapítható (lásd pl. 3062/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [18]). Az indítványozó a fentiekre a támadott bírósági határozat kapcsán nem hivatkozott, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasznak a B) cikk (1) bekezdése sérelmére alapított része nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában és az 52. § (1b) bekezdése b) pontjában előírt feltételnek, ezért az alkotmányjogi panasz ezen részének érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.

[18] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaznak, így az indítvány e körben teljesítette a törvényi feltételt.

[19] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései vonatkozásában a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek is megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntést, indokolja annak Alaptörvénybe ütközését, és kifejezetten kéri a megsemmisítését.

[20] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[21] 4.1. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadására vonatkozó rendelkezések alaptörvény-ellenes értelmezésével sértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részjogosítványát képező bírósághoz fordulás jogát.

[22] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is emlékeztet korábbi gyakorlatára: "Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22])." (Legutóbb megerősítette: Abv1., Indokolás [71])

[23] Az indítványozó panaszában törvényességi kérdéseket vet fel, a Kúria jogértelmezésének és jogalkalmazásának kritikáját fogalmazza meg, és valójában egy számára kedvezőbb tartalmú új döntés meghozatalát kívánja elérni (vö. pl. Abv1., Indokolás [72]).

[24] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó döntését a támadott végzésben kellő részletességgel és érvekkel alátámasztottan indokolta. Reflektált arra az alkotmányjogi panaszban is felvetett indítványozói álláspontra is, amely szerint korábban hasonló tényállás mellett, azonos jogkérdésben a Kúria más álláspontra helyezkedett, a felülvizsgálati kérelmet befogadta, és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megsemmisítette. E körben a kúriai végzés a korábbi ügy befogadása kapcsán rámutat, hogy az ott felvetett kérdésben korábban kúriai döntés még nem született, és a döntés megváltoztatására csupán a bírságkiszabási körülmények újbóli mérlegelése érdekében került sor. A két ügy közötti eltérés ugyanakkor csak látszólagos, elvi jelentőségű jogkérdést nem érint (lásd kúriai végzés, Indokolás [12]-[13]).

[25] A jogszabályok értelmezése, a jogalkalmazási tevékenység, és mindezek alapján a döntés meghozatala, az azt alátámasztó következtetések levonása a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, amelyet az Alkotmánybíróság erre vonatkozó hatásköre hiányában nem vonhat el. Ahogyan hasonló - szintén a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzését támadó - panaszügyben az Alkotmánybíróság kifejtette, "[u]gyanígy nem feladatköre az Alkotmánybíróságnak - és erre vonatkozó hatásköre sincs - hogy az ügyazonosság vagy a jogkérdésben való eltérés tekintetében állást foglaljon, bírói döntést törvényességi kérdésekben és szempontok alapján felülbíráljon. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata és értékelése, azokban való állásfoglalás és döntés meghozatala a vonatkozó törvény alapján a Kúria erre kijelölt tanácsának a hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság feladata nem a bíróságok tény-, illetve jogkérdésekben elfoglalt álláspontjának a felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot a bíróságoktól számon kérje" (lásd: 3437/2022. (X. 28.) AB végzés, Indokolás [30]).

[26] Bár az indítványozó a bírósághoz fordulás jogának sérelmét kifejezetten a Kúria támadott végzése kapcsán állította, megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben élhetett és élt is a bírósághoz fordulás jogával akkor, amikor a közigazgatási határozatot a bíróság előtt megtámadta. A Fővárosi Törvényszék pedig érdemben elbírálta az indítványozó keresetét.

[27] 4.2. A jogorvoslathoz való jog kapcsán az Alkotmánybíróság gyakorlata nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét, a jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. A felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslat - az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel tehát nem hozható összefüggésbe (lásd pl. 3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés (a továbbiakban: Abv3.), Indokolás [40]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata abban a kérdésben is kiforrott, hogy a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat szabályozása során a jogalkotó meghatározhatja a felülvizsgálat alá eső jogerős döntések körét. Az a körülmény pedig, hogy nem minden végzés ellen van helye felülvizsgálatnak, összhangban van a jogintézmény rendkívüli jogorvoslati jellegével (lásd pl. 3019/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [27]; Abv3., Indokolás [41]).

[28] "Annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül." (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; utóbb megerősítette: Abv2., Indokolás [22])

[29] Az Alkotmánybíróság bemutatott gyakorlata alapján tehát megállapítható, hogy a jogalkotónak széles körű mérlegelési lehetősége van a rendkívüli jogorvoslati eljárások szabályrendszerének megalkotása kapcsán, nem köteles minden döntéssel szemben biztosítani a felülvizsgálat lehetőségét, és ezen szabályrendszer értelmezése és alkalmazása a bíróságok feladata, amely alapvetően nem vet fel alkotmányossági problémát (lásd hasonlóan: 3376/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [16]).

[30] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel összefüggésben nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadhatósági feltételek egyikét sem, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.

Budapest, 2022. december 13.

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1413/2022.