6/2024. JEH határozat
a Kúria Jogegységi Panasz Tanács határozata (Jpe.III.60.047/2023/5. szám) az összbüntetési eljárásról
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a legfőbb ügyész által előterjesztett előzetes döntéshozatali indítvány alapján lefolytatott jogegységi eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. Az összbüntetési eljárás iránti joghatályos indítványról a bíróságnak egységesen, az abban szereplő valamennyi szabadságvesztést érintően egy határozatot kell hoznia, ekként
a) ha az ehhez szükséges törvényi feltételek fennállnak, úgy valamennyi, az indítványban megjelölt szabadságvesztést hiánytalanul összbüntetésbe kell foglalnia, vagy
b) ha a törvényi feltételek nem állnak fenn, az indítványt valamennyi szabadságvesztésre kiterjedően el kell utasítania.
2. A bíróság az indítványtól eltérően nem foglalhatja összbüntetésbe az abban szereplő szabadságvesztéseket.
3. Ha a törvényi feltételek hiánya miatt az indítványban foglaltak szerint a szabadságvesztések nem foglalhatók összbüntetésbe, a bíróság nem hívhatja fel az indítványozót - így az elítéltet sem - a részére nyújtott felvilágosítás alapján a hozzájárulása megadására az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalás érdekében.
4. Ha az összbüntetésbe foglalás feltételei egyes szabadságvesztésekre nézve a bíróság álláspontja szerint fennállnak, az alaptalan összbüntetési eljárás iránti indítvány elutasítását követően az összbüntetési eljárást hivatalból lefolytathatja, ha ehhez az elítélt hozzájárul.
Indokolás
I.
[1] A legfőbb ügyész (a továbbiakban: indítványozó) az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés c) pontjában megállapított jogkörében eljárva a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja első fordulatában foglaltak szerint jogegységi határozat meghozatala céljából terjesztett elő előzetes döntéshozatali indítványt.
[2] Álláspontja szerint az összbüntetési eljárásban az ítélkezési gyakorlat megosztott azzal összefüggésben, hogy miként bírálandó el az elítélt indítványa abban az esetben, ha az összbüntetésbe foglalás feltételei nem valamennyi, hanem csak az indítvánnyal érintett egyes szabadságvesztések tekintetében állnak fenn.
[3] Az indítványozó által hivatkozott bírósági határozatok az alábbiak.
[4] 1) A Szekszárdi Járásbíróságon 31.Bpk.740/2022. számon folyamatban volt összbüntetési eljárásban az elítélt a Szekszárdi Járásbíróság 31.B.184/2017/9., a 31.B.144/2019/35. és a 31.B.307/2021/21. számú ítéleteivel kiszabott szabadságvesztés büntetések összbüntetésbe foglalását indítványozta. A járásbíróság megállapította, hogy az összbüntetésbe foglalás feltételei az abban megjelölt három alapítéletből kettő esetében állnak fenn. Erre figyelemmel 31.Bpk.740/2022/6. számú, 2023. január 18. napján meghozott és 2023. február 10. napján jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével, az elítélt indítványától eltérően, összbüntetésbe foglalta a Szekszárdi Járásbíróság 31.B.144/2019/35. számú ítéletével kiszabott 3 év, valamint a 31.B.307/2021/21. számú ítéletével kiszabott 3 év szabadságvesztés büntetéseket. Az összbüntetés tartamát 4 év szabadságvesztésben, a végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg és rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről. Egyúttal elutasította az elítéltnek a Szekszárdi Járásbíróság 31.B.184/2017/9. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztés összbüntetésbe foglalására irányuló indítványát.
2) A Pásztói Járásbíróságon 5.Bpk.19/2023. számon folyamatban volt összbüntetési eljárásban az elítélt a Pásztói Járásbíróság 5.B.47/2020/34. és 5.B.113/2017/20. számú ítéleteivel kiszabott szabadságvesztések, valamint a Hatvani Járásbíróság 10.Bpk.180/2018/5. számú büntetővégzésével kiszabott és utóbb végrehajtani rendelt szabadságvesztés büntetés összbüntetésbe foglalását indítványozta. A bíróság észlelte, hogy az összbüntetésbe foglalás feltételei az indítványtól eltérően, az abban megjelölt három ügydöntő határozatból kettő, a Hatvani Járásbíróság 10.Bpk.180/2018/5. számú büntetővégzése, valamint a Pásztói Járásbíróság 5.B.113/2017/20. számú ítélete vonatkozásában állnak fenn. Mindezek alapján az elítélt indítványát 5.Bpk.19/2023/2. számú, 2023. február 20. napján meghozott és 2023. március 22. napján véglegessé vált végzésével elutasította. A járásbíróság végzésében tájékoztatta az elítéltet, hogy a 2. és 3. pont alatti ügydöntő határozatok - a Hatvani Járásbíróság 10.Bpk.180/2018/5. számú büntetővégzése és a Pásztói Járásbíróság 5.B.113/2017/20. számú ítélete - egymással összbüntetésbe foglalhatók, azonban a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 839. § (3) bekezdése alapján e két határozattal összefüggésben az összbüntetési eljárást csak a hozzájárulásával folytathatja le.
3) A Veszprémi Járásbíróságon 4.Bpk.1445/2022. számon folyamatban volt összbüntetési eljárásban az elítélt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 1.B.1696/2016/109. számú, a Székesfehérvári Városi Bíróság 12.B.212/2010/17. számú és a Veszprémi Járásbíróság 4.B.1827/2020/135. számú ítéleteivel kiszabott szabadságvesztés büntetések összbüntetésbe foglalását indítványozta. A bíróság megállapította, hogy az összbüntetésbe foglalásra az indítványtól eltérően, két ítélet, a Veszprémi Járásbíróság 4.B.1827/2020/135. számú és a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság I.B.1696/2016/109. számú ítélete tekintetében nyílik lehetőség, a Székesfehérvári Városi Bíróság 12.8.212/2010/17. számú ítélete vonatkozásában azonban az összbüntetésbe foglalás feltételei nem állnak fenn. Erről tájékoztatta az elítéltet, egyúttal nyilatkoztatta arra nézve, hogy hozzájárul-e az indítványától eltérő, a Veszprémi Járásbíróság 4.B.1827/2020/135. számú és a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 1.B.1696/2016/109. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásához. Miután az elítélt a bíróság felhívására a hozzájárulását megadta, a bíróság 4.Bpk.1445/2022/2. számú, 2022. december 9. napján meghozott ítéletével összbüntetésbe foglalta a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 1.B.1696/2016/109. számú ítéletével kiszabott 2 év 1 hónap szabadságvesztést, valamint a Veszprémi Járásbíróság 4.B.1827/2020/135. számú ítéletével kiszabott 5 év szabadságvesztés büntetést. Az összbüntetés tartamát 6 év szabadságvesztésben, a végrehajtási fokozatot fegyházban határozta meg. Megállapította, hogy az elítélt többszörös visszaeső és az összbüntetésből nem bocsátható feltételes szabadságra. Az összbüntetési ítélet ellen az elítélt által bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék az 1.Bpkf.41/2023/3. számú, 2023. február 7. napján meghozott végzésével a Veszprémi Járásbíróság 4.Bpk.1445/2022/2. számú ítéletét helybenhagyta.
4) A Nagykőrösi Járásbíróság az 1.Bpk.272/2022/3. számú, 2022. december 13. napján meghozott végzésével az elítéltnek a Ceglédi Járásbíróság 8.Fk.172/2016/47., a Monori Járásbíróság 18.Fk.525/2016/74., a Nagykőrösi Járásbíróság 1.Fk.97/2018/63., valamint a Nagykőrösi Járásbíróság 1.B.56/2019/92. számú ítéleteivel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalására irányuló indítványát elutasította. A járásbíróság az elutasítás indokaként a BH2022. 259. számon megjelent eseti döntésben foglaltakra hivatkozott, miszerint az összbüntetési indítványról egységesen kell dönteni, részbeni összbüntetésbe foglalásnak nincs helye. Amennyiben az indítványban szereplő alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztések egyike nem foglalható összbüntetésbe az indítványban fennmaradó szabadságvesztésekkel, az az indítvány egészének elutasítására vezet. A végzést, az ellene az elítélt által bejelentett fellebbezés alapján eljárt Budapest Környéki Törvényszék a 4.Bpkf.58/2023/4. számú, 2023. január 31. napján meghozott végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A másodfokú bíróság határozatában foglaltak szerint a járásbíróság tévesen állapította meg az összbüntetésbe foglalás feltételeinek a hiányát, mivel az indítvánnyal érintett ítéletekkel kiszabott büntetések együttesen valóban nem, de többféle verzióban is összbüntetésbe foglalhatók. Kifejtette továbbá a törvényszék, hogy a BH2022. 259. számú eseti döntésben foglaltak alapján az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 93. § (2) bekezdésében foglalt feltétel fennállásának megállapítását követően - az elítéltet pontosan tájékoztatta volna arról, hogy a kérelmében megjelölt szabadságvesztések milyen relációban foglalhatók összbüntetésbe, illetve felhívta volna arra, hogy - ennek ismeretében - nyilatkozzon arról, hogy az indítványát módosítja-e. E felhívás elmulasztása miatt az elsőfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az indítványról törvényes döntést hozzon.
[5] Az indítványozó álláspontja szerint az összbüntetésbe foglalás során, amennyiben annak feltételei csak az indítvánnyal érintett egyes alapítéletek tekintetében állnak fenn, a 3. szám alatti, valamint a 4. szám alatti ügyben a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság határozatában képviselt álláspont a helytálló.
[6] Kifejtette, hogy a Btk. 93. § (1) bekezdésébe szerinti "összbüntetésbe kell foglalni" megfogalmazásból következően az összbüntetésbe foglalás kötelező, amennyiben annak a törvényi feltételei fennállnak. Hozzátette, hogy e kötelezettség alapja, hogy az összbüntetésbe foglalás az elítélt érdekeit szolgáló jogintézmény. Célja azon hátrányok kiküszöbölése, amelyek az elítéltet az egyes cselekményei külön-külön eljárásban történő elbírálása folytán érik. Az összbüntetéssel az elítélt olyan helyzetbe kerül, mintha a vele szemben kiszabott, több szabadságvesztés büntetés alapjául szolgáló cselekményeket egy eljárásban bírálták volna el, és halmazati büntetést szabtak volna ki vele szemben.
[7] Hivatkozott arra, hogy a Be. 839. § (3) bekezdése alapján az összbüntetési eljárás hivatalból vagy az ügyészség, az elítélt, illetve a védő indítványára indul. Az összbüntetési eljárás lefolytatásához - kivéve, ha azt az elítélt indítványozta - az elítélt hozzájárulását be kell szerezni.
[8] Rámutatott, hogy a Be. különbséget tesz az összbüntetési eljárás lefolytatására irányuló indítvány, valamint elítélti hozzájárulás között. Az elítélt hozzájárulásának beszerzését abban az esetben írja elő a törvény, ha nem ő indítványozta az összbüntetési eljárás lefolytatását. E rendelkezés az elítélt érdekeit hivatott védeni, célja annak kiküszöbölése, hogy az elítélt hátrányosabb helyzetbe kerüljön az összbüntetésbe foglalás folytán, mint annak hiányában.
[9] Ennek megfelelően szerinte az elítélt indítványa nem értelmezhető egyben hozzájárulásként is ahhoz, hogy a bíróság attól eltérően, nem az abban szereplő valamennyi, hanem csupán egyes alapítéleteket foglaljon összbüntetésbe, adott esetben úgy, hogy az összbüntetésbe foglalásra fennálló több lehetőség közül kiválasztja a megítélése szerint az elítéltre legkedvezőbbet.
[10] Erre figyelemmel szerinte nem felel meg az eljárási szabályoknak a Szekszárdi Járásbíróság 31.Bpk.740/2022/6. számú összbüntetési ítélete, amelyben a bíróság az elítélt indítványától eltérően foglalt összbüntetésbe az abban megjelölt három alapítéletből kettőt, anélkül, hogy őt ennek lehetőségéről korábban tájékoztatta volna.
[11] Ezzel kapcsolatban kitért arra is, hogy a Be. 839. § (3) bekezdésében foglaltakból következően az elítélt indítványa köti a bíróságot. Hozzátette, az összbüntetési eljárásban kizárólag azon alapítéletek vonatkozásában vizsgálhatja az összbüntetésbe foglalás feltételeit, amelyeket az elítélt az indítványában megjelölt, illetve amelyeket érintően hozzájárulását adta az összbüntetésbe foglaláshoz a nem általa indítványozott eljárásban.
[12] Jelezte, hogy a bíróságnak e vizsgálatot mindvégig annak szem előtt tartásával kell elvégeznie, hogy a Btk. 93. § (1) bekezdése alapján az összbüntetésbe foglalás kötelező, ha annak feltételei fennállnak. E kötelezettségét szerinte akkor teljesíti maradéktalanul, ha az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalás lehetőségéről tájékoztatja az elítéltet, egyúttal nyilatkoztatva őt arról, hogy ahhoz hozzájárul-e.
[13] Kiemelte, hogy a bíróság tájékoztatási kötelezettsége a Be. 39. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt azon rendelkezésből is következik, amely szerint a terhelt jogosult arra, hogy a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon. Minthogy a Be. 38. § (1) bekezdésében foglaltak alapján terhelt alatt az elítéltet is érteni kell, igy a jogait és kötelezettségeit érintő felvilágosításra az összbüntetési eljárásban is jogosult.
[14] Kifejtette azt is, hogy a Be. 39. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakból következően továbbá a bíróság hivatalból is köteles felvilágosítást adni a terhelt számára a jogairól és kötelezettségeiről. Úgy látja, hogy ebből következően a Btk. 93. § (1) bekezdésében az összbüntetést érintően megfogalmazott anyagi jogi kötelezettség, valamint a Be. 39. § (2) bekezdés c) pontja szerinti terhelti jog sérelmét jelenti a Pásztói Járásbíróság által hozott döntés, amelyben a járásbíróság annak ellenére, hogy az összbüntetésbe foglalás feltételeinek fennállását egyes alapítéletek vonatkozásában megállapította, az elítélt indítványát mégis elutasította, anélkül, hogy őt ezt megelőzően az eltérő összbüntetésbe foglalás lehetőségéről tájékoztatta volna.
[15] Álláspontja szerint a Pásztói Járásbíróság által követett eljárás azzal a következménnyel is jár, hogy a bíróság az elítélt összbüntetésbe foglalás iránti indítványa alapján, az abban megjelölt alapítéletek vonatkozásában két összbüntetési eljárást folytat le. Úgy véli, hogy az elítélt érdekeit azonban nyilvánvalóan az szolgálja a legjobban, és számára az a legelőnyösebb, ha az indítványa alapján indult eljárásban, annak elutasítása nélkül rendelkezik a bíróság az összbüntetésbe foglalásról.
[16] Jelezte, hogy a Kúria BH 2022.259. számon megjelentetett eseti döntésének [26] és [27] bekezdéseiben rögzítettek szerint, amennyiben az indítványról való döntés során a bíróság az indítványtól eltérően látja lehetségesnek az indítványozott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalását, ezt kizárólag az elítélt hozzájárulásával teheti meg. Különösképpen szükséges az elítélt hozzájárulásának beszerzése, ha az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalásra a bíróság megítélése szerint több lehetőség is adódik. Az egyes verziók közötti választás ugyanis a bíróság döntési jogkörén kívül esik, e jog kizárólag a terheltet illeti meg. Az esetleges terhelti hozzájárulással érintett alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztések ismeretében - vagy az indítvány módosítása esetén - szükséges vizsgálni, amely bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel az összbüntetésbe foglalásra.
[17] Utalt arra is, hogy az eseti döntés indokolása szerint a bíróságnak egységes döntést az indítvány módosításának hiányában, illetve az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglaláshoz szükséges terhelti hozzájárulás nélkül kell hoznia.
[18] Rámutatott, hogy a büntető eljárásjogi rendelkezések nem tartalmaznak arra vonatkozó előírást, miszerint a bíróságnak az elítélt indítványát el kell utasítania, majd egy újabb, hivatalból indult eljárásban kell beszereznie a hozzájárulását abban az esetben, ha az összbüntetésbe foglalás feltételei az általa korábban benyújtott indítványban megjelölt egyes alapítéletek tekintetében állnak fenn. Ilyen kötelezettséget a Kúria közzétett eseti döntése sem tartalmaz.
[19] Véleménye szerint amennyiben az elítélt a bíróság felvilágosítása alapján hozzájárulását adja az indítványától eltérő összbüntetésbe foglaláshoz, úgy nyilatkozata alapján az összbüntetési eljárás törvényi feltételei maradéktalanul fennállnak, ami egyúttal szükségtelenné teszi az eredetileg előterjesztett indítvány elutasítását, valamint hivatalból egy újabb összbüntetési eljárás megindítását.
II.
[20] Az előzetes döntéshozatali indítványban hivatkozott, a Kúria Bkk.60/2022/5. számú határozata - amely a Kúriai Döntések folyóiratban BH 2022.259. számon jelent meg - az előzetes döntéshozatali indítványban foglaltakkal kapcsolatosan a következőket mondja ki az indokolásában:
"[15] Az összbüntetésbe foglalás a Btk. 93-96. §-ában szabályozott büntető anyagi jogi intézmény. A jogintézmény célja az elítéltet érő, az egyes bűncselekményeinek külön eljárásban való elbírálásából fakadó hátrány kiküszöbölése. Az összbüntetéssel az elítélt olyan helyzetbe kerül, mintha a vele szemben különböző eljárásban kiszabott szabadságvesztések alapjául szolgáló cselekményeket egy eljárásban bírálták volna el, és halmazati büntetést szabtak volna ki vele szemben.
[16] Az összbüntetésbe foglalás során irányadó eljárást a Be. 839-840. §-a szabályozza a Be. Huszonegyedik Részében. A hatásköri és illetékességi szabályokat a Be. 839. § (1) és (2) bekezdése taglalja előírva, hogy az összbüntetési eljárásban a legutóbb befejezett ügyben eljárt elsőfokú bíróság jár el, ha az eljárásokat azonos hatáskörű bíróságok folytatták.
[17] A Be. 839. § (3) bekezdése alapján az összbüntetési eljárás hivatalból vagy az ügyészség, az elítélt vagy a védő indítványára indul. Az összbüntetési eljárás lefolytatásához - kivéve, ha azt az elítélt indítványozta - az elítélt hozzájárulását be kell szerezni.
[18] Az elítélt összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványa, avagy indítványának hiányában a hivatalból folytatott eljárásban a hozzájárulása határozza meg az eljárás lefolytatását. (...)
[19] (...)
[20] Amint arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen utalt átiratában, az összbüntetésbe foglalás iránti indítványról egységesen kell határozni (Bkk.II.497/2021/2.). Ez azt jelenti, hogy a bíróságnak az indítványban felsorolt valamennyi szabadságvesztésről egységes döntést kell hoznia: ha tehát az összbüntetésbe foglalás törvényi feltételei valamennyi büntetés tekintetében fennállnak, a kiszabott szabadságvesztéseket hiánytalanul összbüntetésbe kell foglalni. Amennyiben azonban az indítványban szereplő alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztések valamelyike - akár csupán egyetlen büntetés - nem foglalható összbüntetésbe az indítványban felsorolt fennmaradó szabadságvesztésekkel, az az indítvány egészének elutasítására vezet.
[21] Ezzel szemben az S.-i Járásbíróság a hatályon kívül helyezett összbüntetési ítéletében az indítványról nem hozott egységes döntést, ehelyett az indítványban felsorolt büntetések közül három szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása felől határozott. A megjelölt alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztések nem teljes körű, hanem csupán részbeni összbüntetésbe foglalása azonban eltér az indítványtól, ezért e döntés meghozatala előtt az elítélt hozzájárulását a Be. 839. § (3) bekezdése alapján be kellett volna szerezni. Ennek szükségességét jól példázza, hogy az S.-i Járásbíróság az összbüntetési ítéletének indokolásában három lehetséges megoldást is azonosított az indítványozott büntetések indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalása körében. Amikor pedig a felvázolt verziók között a bíróság választott, döntése nem az elítélt indítványán alapult, illetve nélkülözte a terhelt hozzájárulását, ezért az összbüntetési eljárás Be. 839. § (3) bekezdésében előírt legalapvetőbb szabályait sértette.
[22] Ráadásul, az indítványtól való eltérésen túl - éppen abból fakadóan - a saját alapítéletével kiszabott szabadságvesztés összbüntetésbe foglalását mellőző összbüntetési ítélet meghozatalával az S.-i Járásbíróság a Be. 839. § (1) bekezdésében írt illetékességi szabályt is megszegte, hiszen az összbüntetési ítéletet nem az összbüntetéssel érintett alapítéletek közül a legutóbb befejezett ügyben első fokon eljárt bíróság hozta meg.
[23] A törvénnyel nyílt ellentétben áll továbbá a törvényszék végzésében kifejtett - és az S.-i Járásbíróság végzésében is átvett - érvelése, amely szerint az összbüntetési indítvánnyal érintett, de összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kiszabó alapítéletet figyelmen kívül kell hagyni az összbüntetési ítélet meghozatala során. Az idézett okfejtés ugyanis jelentése szerint valójában az indítvány figyelmen kívül hagyásának indokoltságát rögzíti, amellyel szemben a Kúria ismételten hangsúlyozza, hogy az összbüntetési eljárás a Be. 839. § (3) bekezdésével összhangban főszabályként - és jelen ügyben is - az elítélt indítványán alapul. Az elítélt indítványáról pedig teljes körű és egységes döntést kell hozni.
[24] A Kúriára felterjesztett iratokból kitűnően a terhelt - annak ellenére, hogy a Kúriának címzett beadványában az E.-i Járásbíróság kijelölésére tett indítványt - a 2020. június 21-én kelt beadványát nem vonta vissza és nem is módosította. Mivel az S.-i Járásbíróság végzésével a korábban meghozott összbüntetési ítéletét a Be. 840. §-a alapján hatályon kívül helyezte, az összbüntetési eljárást megalapozó indítvány jelenleg elbírálatlan. Az 1-5. számú alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalását célzó, elbírálatlan indítvány tárgyában történő határozathozatalra pedig - mint az indítványban felsorolt alapítéleteket meghozó bíróságok közül legutóbb eljárt elsőfokú bíróság - továbbra is az S.-i Járásbíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.
[25] (...)
[26] Ha az indítványról való döntés során az S.-i Járásbíróság az indítványtól eltérően látja lehetségesnek az indítványozott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalását, ezt kizárólag az elítélt hozzájárulásával teheti meg. Különösképpen szükséges az elítélt hozzájárulásának beszerzése, ha az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalásra a bíróság megítélése szerint több lehetőség is adódik. Az egyes verziók közötti választás ugyanis a bíróság döntési jogkörén kívül esik, e jog kizárólag a terheltet illeti meg. Az esetleges terhelti hozzájárulással érintett alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztések ismeretében - vagy az indítvány módosítása esetén - vizsgálni szükséges, hogy e szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása tárgyában történő döntéshozatalra a Be. 839. § (1) bekezdése alapján mely bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.
[27] Az indítvány módosításának hiányában, illetve az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglaláshoz szükséges terhelti hozzájárulás nélkül azonban az indítvány ismételt elbírálása során az S.-i Járásbíróságnak egységes döntést kell hoznia, azaz valamennyi, az indítványban megjelölt szabadságvesztést hiánytalanul összbüntetésbe kell foglalnia, vagy az összbüntetési indítvány valamennyi szabadságvesztésre kiterjedő elutasítása felől kell határoznia. A törvényes döntés meghozatala kizárólag így biztosított."
III.
[21] A legfőbb ügyész előzetes döntéshozatali indítványában az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítására irányulóan a következőképpen fejtette ki az álláspontját:
- Amennyiben a bíróság a terhelt összbüntetésbe foglalás iránti indítványa alapján megállapítja, hogy az összbüntetésbe foglalás feltételei csak az indítvánnyal érintett egyes alapítéletek egy része tekintetében állnak fenn, úgy erről az elítéltnek felvilágosítást ad, és nyilatkoztatja, hogy hozzájárul-e az indítványától eltérő, a felvilágosításban foglaltak szerinti összbüntetésbe foglaláshoz, vagy módosítja-e az indítványát.
- Amennyiben az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalásra több lehetőség adódik, úgy az elítéltet a részére adott felvilágosításban és a hozzájárulás megadására vonatkozó nyilatkozatának beszerzése során valamennyi lehetőségről, valamint arról szükséges tájékoztatni, az azok közötti választás joga kizárólag őt illeti meg. Egyúttal ebben az esetben is szükséges nyilatkoztatni a terheltet arról, hogy hozzájárul-e az indítványától eltérő összbüntetésbe foglaláshoz, vagy módosítja-e az előterjesztett indítványát.
- A terhelt nyilatkozatának beszerzését követően, a hozzájárulás megadása vagy az indítvány módosítása esetén a bíróság az összbüntetési eljárást a hozzájárulással érintett körben vagy a módosított indítvány alapján folytatja le.
- A terhelti nyilatkozat beszerzésének elmaradása esetén az indítvány elutasítása tárgyában hozott határozat hatályon kívül helyezésének van helye a Be. 609. § (1) bekezdése alapján.
[22] Az indítványozó mindezekre figyelemmel - a Bszi. 32. § (1) bekezdése a) pont első fordulata alapján - tartotta szükségesnek a jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát.
IV.
[23] Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 25. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz, mellyel egyezően rendelkezik a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja. A Bszi. 33. § (1) bekezdés c) pontja szerint jogegységi eljárást kell lefolytatni, ha azt a legfőbb ügyész indítványozza. Az előzetes döntéshozatali indítványban az indítványozó a törvényi előírásnak megfelelően megjelölte, hogy milyen kérdésekben és mely okokból kéri a jogegységi eljárásban a jogegységi határozat meghozatalát, egyben javaslatot is tett a egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében, továbbá az indítványhoz mellékelte az érintett bírósági határozatok kiadmányát.
[24] Az Alaptörvény és a Bszi. felhívott rendelkezéseinek megfelelően a Jogegységi Panasz Tanácsnak - az előírt feltételek fennállta esetén - jogegységi eljárást kell lefolytatnia és az alapján jogegységi határozatot kell hoznia az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében. Az indítványt megvizsgálva a Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy az indítványozó a jogegységi határozat meghozatalát szükségessé tevő okként olyan megosztott bírói gyakorlatot jelölt meg, amely megalapozta a jogegységi eljárás lefolytatását. Mindezekre figyelemmel a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa az előzetes döntéshozatali indítvány elbírálása tárgyában indult ügyben a Bszi. 37. § (4)-(5) bekezdésének megfelelően ülést tartott.
V.
[25] 1) Az előzetes döntéshozatali indítvány az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítására irányuló részében alapos.
[26] Az indítványban megfogalmazottak alapján a széttartó ítélkezési gyakorlat egységesítése érdekében megválaszolandó kérdések - az elítélt mellett az összbüntetési eljárás iránti indítvány előterjesztésre jogosult ügyészségre és védőre is vetítetten - a következők:
- Ha a bíróság az összbüntetési eljárás iránti - bármely jogosult által előterjesztett - joghatályos indítvány alapján megállapítja, hogy az összbüntetésbe foglalás feltételei csak az indítvánnyal érintett egyes alapítéletek egy része tekintetében állnak fenn, úgy dönthet akként, hogy az indítványról nem az abban szereplő valamennyi szabadságvesztést érintően hoz határozatot?
- Adhat a bíróság arról a megállapításáról az indítványozónak felvilágosítást, hogy az összbüntetésbe foglalás feltételei álláspontja szerint csak az indítvánnyal érintett egyes alapítéletek egy része tekintetében állnak fenn?
- Nyilatkoztathatja az indítványozót arról, hogy a felvilágosítás alapján kívánja módosítani az indítványát, illetve az elítéltet, hogy hozzájárul az eredeti indítványától eltérő, a felvilágosításban foglaltaknak megfelelően módosított indítvány szerinti összbüntetésbe foglaláshoz?
- Ha az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalásra a bíróság szerint több lehetőség adódik, nyilatkoztathatja az indítványozót arról, hogy valamely lehetőségnek megfelelően módosítja az előterjesztett indítványát, illetve - ha nem az elítélt az indítványozó, úgy az elítéltet -, hogy hozzájárul az eredeti indítványtól eltérően valamely lehetőség szerinti összbüntetésbe foglaláshoz?
- Ha a nyilatkozat vagy nyilatkozatok beszerzése elmarad, úgy az indítvány elutasítása tárgyában hozott határozat emiatt hatályon kívül helyezhető a Be. 609. §-ának (1) bekezdése alapján?
[27] 2) Az indítvány elbírálásánál irányadó alaptörvényi és jogszabályi rendelkezések a következők.
[28] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.
[29] Az Alaptörvény 28. cikke előírja, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[30] A Btk. 93. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik, a jogerősen kiszabott büntetéseket - törvényben meghatározottak szerint - összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábbi elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetését megelőzően követte el.
[31] A Be. 839. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy az összbüntetési eljárás hivatalból vagy az ügyészség, az elítélt vagy a védő indítványára indul. Az összbüntetési eljárás lefolytatásához - kivéve, ha azt az elítélt indítványozta - az elítélt hozzájárulását be kell szerezni. Az elítélt az indítványát vagy a hozzájárulását az elsőfokú ítélet meghozataláig visszavonhatja, ebben az esetben a bíróság az eljárást megszünteti.
[32] A Be. 39. § (1) bekezdés c) pontja alapján a terhelt jogosult arra, hogy a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.
[33] 3) Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságok alkotmányos kötelezettsége, hogy az ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék. (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]; 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [17])
[34] A bíróságnak a jogszabályok által kijelölt értelmezési kereteken belül kell azonosítaniuk az eléjük kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, valamint a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmezniük. (IV/3605/2021. AB határozat Indokolás [23])
[35] Ekként a Jogegységi Panasz Tanács - az Alaptörvény 28. cikk második mondatának megfelelően - az érintett szabályok megalkotására és módosítására irányuló javaslat indokolásának figyelembevételével, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 39. § (1) bekezdése alapján - az Alkotmánybíróság határozataiban foglaltakat szem előtt tartva - az előzetes döntéshozatali indítvánnyal érintett alapjog alkotmányos tartalmát az alábbiak szerint tárta fel.
[36] Az Alaptörvény XXVIII. cikke deklarálja a bíróságok tisztességes eljárásához való alapvető jogot, amelyhez kapcsolódóan az előterjesztői indokolás kizárólag annyit rögzít, hogy az Alaptörvény az igazságszolgáltatáshoz való jogok körében a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat követve fogalmazza meg a bírósághoz fordulás jogát, illetve a bíróságok tisztességes eljárásához való jogot.
[37] A Btk. 93. §-ához fűzött előterjesztői indokolás - az előzetes döntéshozatali indítvány tárgyát érintően - rámutat, hogy a Btk. hatálybalépéséhez kapcsolódóan "szükséges a Be. módosítása is, amely értelmében összbüntetési eljárás lefolytatására csak az elítélt kérelmére lesz lehetőség, a kérelem alapján azonban a bíróság köteles lesz az összbüntetési eljárást lefolytatni."
[38] Ennek megfelelően - bár a Btk. előterjesztői indokolásában megfogalmazott szándéktól a hivatalbóli eljárás lehetőségét illetően eltérve - a Btk. hatálybalépésekor a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 574. § (4) bekezdésének szövegezése a következők szerint módosult: "Az összbüntetési eljárást a bíróság hivatalból vagy indítványra folytatja le. Az összbüntetési eljárás lefolytatását az elítélt, a védő vagy az ügyész indítványozhatja. Az összbüntetési eljárás lefolytatásához - kivéve, ha azt az elítélt indítványozta - az elítélt hozzájárulását minden esetben be kell szerezni. A bíróság az összbüntetésbe foglalást ítélettel, az erre irányuló indítvány elutasítását végzéssel mondja ki. (...)."
[39] A módosított régi Be. 574. § (4) bekezdésének szövegét megállapító, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 166. §-ához fűzött előterjesztői indokolás csupán annyit tartalmaz, hogy "A törvény - az új Btk. rendelkezéseire figyelemmel - az összbüntetési eljárás vonatkozásában módosítja a Be. összbüntetésbe foglalásra vonatkozó rendelkezéseit."
[40] A régi Be. 574. § (4) bekezdésével tartalmában azonos a Be. 839. §-a. Az ehhez fűzött előterjesztői indokolás emiatt csak visszautal a korábbi szabályozásra és a következőket rögzíti: "Az összbüntetés természetéből eredően csak jogerős ügydöntő határozattal kiszabott büntetés esetén, e döntések után alkalmazható, amely nem egyik vagy másik elítélés orvoslására, hanem a törvényesen kiszabott szabadságvesztés büntetések tartamának a halmazati büntetéskiszabási szabályokhoz hasonló megállapítására szolgál. A törvény ezért a különleges eljárások között tartja meg az összbüntetési eljárást, és azt a hatályos szabályozással lényegében egyezően tartalmazza."
[41] A Be. 39. §-hoz fűzött előterjesztői indokolás az elítélt tájékoztatáshoz való jogára annyiban tér ki, hogy jelzi: "A szabadlábon lévő terhelthez képest a fogva lévő terhelt számára a törvény további jogokat is biztosít a vonatkozó uniós joganyag - pl. a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv - rendelkezéseit is beépítve."
[42] Az Alkotmánybíróság az összbüntetési eljárás szabályait - így különösen az összbüntetési eljárás iránti indítványhoz kötöttség kérdését - a jelen ügy tárgyát érintően ezideig nem tárgyalta, ezért a bíróságok tisztességes eljárásához való alapjog alkotmányos tartalmát erre nézve nem határozta meg.
[43] Mindezekből következően az előzetes döntéshozatali indítvány alapján kirajzolódó jogalkalmazási kérdések az ott hivatkozott jogszabályok megalkotására és módosítására irányuló javaslatok indokolására, illetve az Alkotmánybíróság releváns határozatainak tartalmára alapítottan nem válaszolhatók meg.
[44] 5) A Jogegységi Panasz Tanács az előzetes döntéshozatali indítvány elbírálhatósága érdekében áttekintette a Kúria joggyakorlatát és megállapította, hogy a jelzett jogalkalmazási kérdések az indítványozó által hivatkozott jogeseten kívül más határozatban nem merültek fel.
[45] A Bfv.1.448/2023/3. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében nem közzétett, a terhelt felülvizsgálati indítványát elutasító határozatában azonban - a jelen ügy tárgyát csak részben érintve - arra mutatott rá a Kúria, hogy "a bíróságot nem terheli külön, előzetes tájékoztatási kötelezettség a vonatkozásban, hogy a terhelt tekintetében - amennyiben a bíróság jogerősen elítéli - bármely más elítélésével összefüggésben összbüntetési eljárás lefolytatható-e vagy sem."
[46] 6) A Btk. 93. § (1) bekezdése szerinti - az indítványozó által is hivatkozott - összbüntetésbe foglalási kötelezettségének a bíróság a Be.-ben erre nézve meghatározott eljárási szabályok alkalmazásával tud eleget tenni. Ekként az "összbüntetésbe kell foglalni" törvényi előírás teljesítése annak függvényében kérhető számon a bíróságtól, ha az összbüntetésbe foglalásnak nem csak az anyagi jogi, hanem az eljárásjogi követelményei is maradéktalanul teljesülnek. A törvényi feltételek között az összbüntetésnek az indítványozó által hivatkozott jogrendszerbeli funkciója - miszerint az összbüntetésbe foglalás az elítélt érdekeit szolgálja, célja azon hátrányok kiküszöbölése, amelyek az elítéltet az egyes cselekményei külön-külön eljárásbeli elbírálása folytán érik -értékelendő szempontként vagy érvényesítendő követelményként nem jelenik meg.
[47] Az összbüntetési eljárás megindulásának lehetőségeit szabályozó Be. 839. § (3) bekezdése két, egymástól eltérő eljárási rendet határoz meg, amelyek nem kombinálódnak.
- Az egyik eljárási rend szerint a bíróság hivatalból, azaz saját elhatározásból dönt az anyagi jogi szabályok alapján az összbüntetési eljárás megindításáról, amelynek a lefolytatásához be kell szereznie az elítélt hozzájárulását. Ennek értelemszerű követelménye az elítélt előzetes tájékoztatása, amely az összbüntetésbe foglalás lehetőségére vagy alternatív lehetőségeire, illetve ezzel összefüggésben az összbüntetésbe foglalható szabadságvesztések teljeskörű megjelölésére terjed ki.
- A másik eljárási rend szerint az ügyészség, az elítélt vagy a védő indítványozza az összbüntetési eljárás megindítását, amely kezdeményezésnek a joghatályosságához az ügyészség és a védő indítványa esetén be kell szerezni az elítélt hozzájárulását. Ilyenkor a bíróságnak a tájékoztatása - az indítvány kézbesítésével egyidejűleg - kizárólag az indítvány előterjesztésének tényére és - ha az ügyészség vagy a védő nem szerezte be addig az elítélt nyilatkozatát - az eljárás lefolytatásához a törvény által megkövetelt hozzájárulás szükségességére, valamint megadásának önkéntes lehetőségére terjed ki.
[48] Az előzetes döntéshozatali indítvány elbírálása során a Kúria kiindulási pontja az volt, hogy a Be. 839. § (3) bekezdése alapján joghatályosan előterjesztett ügyészségi, elítélti vagy védői összbüntetésbe foglalás iránti indítványok között az elbírálásuk során nem tehető semminemű különbség, amiből következően nem vizsgálható elkülönítetten az elítélti indítvány elbírálási rendje.
[49] Kétségtelen, hogy a Be. az összbüntetési eljárás iránti elítélti indítványhoz képest az ügyészség és a védő által előterjesztett indítvány esetében garanciális elemként biztosítja az elítélt számára az eljárás lefolytatásához szükséges hozzájárulás megadásának lehetőségét. Ez azonban kizárólag az eljárás megindulásának kérdésében biztosítja a szabad akarata szerinti önrendelkezését, az indítványról rendelkező érdemi döntés tartalmát nem érinti. Az eljárás lefolytatásához adható hozzájárulás az ügyészségi és a védői indítvány joghatályosságának a törvényi feltétele, azaz, amennyiben nem tesz ilyen nyilatkozatot az elítélt, úgy az összbüntetési eljárás nem indulhat meg.
[50] Az összbüntetési eljárás iránti joghatályos indítvány elbírálására vonatkozóan nincs eltérés az eljárási szabályokban, azok egységesek minden indítványozóra nézve, így nem is engednek eltérő jogalkalmazói gyakorlatot az elítélt indítványát érintően az ügyészség és a védő indítványához képest. Ebből következően a joggyakorlat egységesítését is ennek megfelelően kell biztosítania a Kúriának.
[51] Mindezek mellett a Kúria osztotta az indítványozó azon helytálló megállapítását, amely szerint az elítélt összbüntetési eljárás iránti indítványa nem értelmezhető egyben elítélti hozzájárulásként is. Ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a hivatalbóli intézkedés, illetve a más jogosult általi indítványozás esetén az elítélti hozzájárulás az összbüntetési eljárás lefolytatásának feltétele, ekként kizárólag ezen kezdeményezésekhez kapcsolódhat. Ebből következően, ha az elítélt önállóan indítványozza az összbüntetési eljárást, úgy fogalmilag kizárt, hogy ennek a lefolytatásához külön a hozzájárulását is adja, hiszen az az indítványa alapján már megindult. Az összbüntetési eljárásban egyéb esetben - a törvény alapján - pedig nem adhat hozzájárulást, így ahhoz sem, hogy akár az ő, akár más indítványát a bíróság az abban foglaltaktól eltérően bírálja el.
[52] A Be. 839. § (5) bekezdése alapján a bíróságnak az összbüntetésbe foglalás iránti joghatályos indítványról kell döntenie, és vagy az összbüntetésbe foglalást ítélettel, vagy az arra irányuló indítvány elutasítását végzéssel kell kimondania. A törvény egységes, az indítvány egészéről rendelkező határozathozatali kötelezettséget ír elő, amit nem köt további feltételhez. Ekként az összbüntetésbe foglalhatóság érdekében nem határoz meg a bíróság számára az indítványozó irányába fennálló, az indítvánnyal kapcsolatos felvilágosítási vagy tájékoztatási kötelezettséget, így erre vonatkozóan nem teszi lehetővé az indítványozó vagy az elítélt hozzájárulásának a beszerzését sem.
[53] Az indítványra induló összbüntetési eljárás esetén a törvény a bíróság számára kizárólag az indítványról való döntést írja elő, amiből következően az abban foglaltaktól nem térhet el, azaz a saját szempontja és meglátása szerint nem írhatja felül az indítványozói akaratot. Ekként helytálló az indítványozónak az ilyen esetre nézve kifejtett álláspontja annyiban, miszerint törvénysértő az az összbüntetési ítélet, amelyben a bíróság az elítélt indítványától eltérően foglalja összbüntetésbe az abban megjelölt szabadságvesztéseket.
[54] Abban a kérdésben viszont nem osztotta a Kúria az indítványozó által kifejtetteket, miszerint a bírósággal szemben törvényi elvárás, hogy az elítéltet, a részére adott felvilágosításban és a hozzájárulás megadására vonatkozó nyilatkozatának beszerzése során valamennyi összbüntetésbe foglalási lehetőségről tájékoztassa.
[55] Ezzel összefüggésben a Kúria a következőkre mutat rá.
[56] A magyar büntetőeljárás rendszerét meghatározó funkciómegosztás elve alapján az eljárási feladatok megoszlanak, így az ügyészség, a védelem, valamint bíróság egymáshoz képest önálló és elkülönült. Az előzetes döntéshozatali indítványban megfogalmazott kérdésekre vetítve rögzíthető, hogy a bíróság az elé terjesztett indítvány tartalmát felvilágosítással, tájékoztatással és felhívással nem alakíthatja, illetve ezekre alapítottan nem kérheti a megváltoztatását, ugyanis ebben az esetben az indítványozó szerepébe kerül. Ennek megfelelően a bíróság az indítványt kizárólag elbírálhatja. Az, hogy a bíró bármely indítványozót - az ügyészt a védőt vagy az elítéltet -előzetesen felvilágosítsa az indítvánnyal kapcsolatos álláspontjáról és tájékoztassa a lehetséges elbírálási eshetőségeiről, majd ennek ismeretében nyilatkoztassa az indítvány módosításáról, nem egyeztethető össze a funkciómegosztás büntetőeljárásbeli követelményével. Ez azt is jelenti, hogy a bíróság Be. 39. § (1) bekezdés c) pontja szerinti tájékoztatási kötelezettsége az összbüntetési eljárásban előterjesztett indítvány tartalmának alakítását érintően nem áll fenn.
[57] Mindemellett megjegyzi a Kúria, hogy az összbüntetési eljárás iránti indítványt elutasító határozat szükségszerűen számot ad az indokolásában arról, hogy az összbüntetésbe foglalás feltételei mely szabadságvesztés vagy szabadságvesztések esetén nem teljesülnek. Ez azonban azzal is járhat, hogy a bíróság egyúttal rögzíti azt is, miszerint valamely szabadságvesztésre vagy szabadságvesztésekre nézve viszont fennállni látszanak a törvényi feltételek. Az indokolásban elhelyezett ilyen tartalmú tényszerű megállapítás továbbra is megengedett a jelen jogegységi határozat alapján. Az elutasító határozat indokolásának ismeretében pedig - értelemszerűen - az indítványozók számára újból megnyílik az indítványozás lehetősége, illetve, ha hivatalból, vagy más indítványára indulna az eljárás, úgy az elítélt számára az, hogy hozzájárul-e annak lefolytatásához.
[58] Ezzel összhangban áll a Kúria BH 2022.259. számon megjelentetett eseti döntésének elvi tartalma, miszerint
- az összbüntetési indítványról a bíróságnak egységesen kell dönteni, az indítványtól eltérő tartalommal, részbeni összbüntetésbe foglalásnak nincs helye;
- amennyiben az összbüntetés feltételei az indítvánnyal érintett egyes alapítéletek tekintetében fennállnak, nincs akadálya annak, hogy az indítvány elutasítását követően az arra illetékes bíróság az elítélt hozzájárulása esetén a feltételeknek megfelelő elítélések tekintetében az összbüntetési eljárást hivatalból lefolytassa.
[59] Mindezek alapján az indítványozó által jelzett széttartó gyakorlat egységesítése érdekében a Kúria a jelen határozatával előírta, hogy
- az összbüntetési eljárás iránti joghatályos indítványról - tekintet nélkül arra, hogy azt mely jogosult terjeszti elő - a bíróságnak egységesen, az abban szereplő valamennyi szabadságvesztést érintően egy határozatot kell hoznia;
- a határozatában a bíróságnak - ha az ehhez szükséges törvényi feltételek fennállnak - valamennyi, az indítványban megjelölt szabadságvesztést hiánytalanul összbüntetésbe kell foglalnia;
- ha a törvényi feltételek nem állnak fenn, úgy a bíróságnak az indítványt valamennyi szabadságvesztésre kiterjedően el kell utasítania;
- bíróság az indítványtól eltérően nem foglalhatja összbüntetésbe az abban szereplő szabadságvesztéseket;
- ha a törvényi feltételeinek hiánya miatt az indítványban foglaltak szerint a szabadságvesztések nem foglalhatók összbüntetésbe, a bíróság nem hívhatja fel az indítványozót - így az elítéltet sem - a részére nyújtott felvilágosítás alapján a hozzájárulása megadására az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalás érdekében;
- ha az összbüntetésbe foglalás feltételei egyes szabadságvesztésekre nézve fennállnak, az alaptalan indítvány elutasítását követően - amennyiben az elítélt az eljárás lefolytatásához hozzájárul - a bíróság az összbüntetési eljárást hivatalból lefolytathatja.
[60] Mindezekből - értelemszerűen - az is következik, hogy az indítványra indult összbüntetési eljárásban a terhelti nyilatkozat beszerzésének elmaradása nem vezethet a Be. 609. § (1) és (2) bekezdés b) pontja szerinti okból az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására.
VI.
[61] Ekként a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja és a Bszi. 33. § (1) bekezdés c) pontja alapján a jogegységi eljárást lefolytatta, a Bszi. 40. § (2) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali indítványnak az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítására irányuló részében helyt adott és a rendelkező részben írtak szerint határozott.
[62] A Jogegységi Panasz Tanács a határozatát a Bszi. 42. § (1) bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
Budapest, 2024. április 29.
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k.,
a tanács elnöke,
Dr. Harangozó Attila s. k.,
előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s. k.,
bíró,
Dr. Bartkó Levente s. k.,
bíró,
Dr. Csák Zsolt s. k.,
bíró,
Dr. Domonyai Alexa s. k.,
bíró,
Dr. Döme Attila s. k.,
bíró,
Dr. Dzsula Marianna s. k.,
bíró,
Dr. Farkas Attila s. k.,
bíró,
Dr. Hajdu Edit s. k.,
bíró,
Dr. Hajnal Péter s. k.,
bíró,
Dr. Kovács András s. k.,
bíró,
Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró,
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s. k.,
bíró,
Dr. Tánczos Rita s. k.,
bíró