33/2003. (VI. 19.) AB határozat
a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 46. § (7) bekezdés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és bírói kezdeményezés tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 46. § (7) bekezdésének "az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megillető követeléseket, és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjkövetelést, valamint" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 46. § (7) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban:
"Az (5) bekezdésben meghatározott követelések - kivéve az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követeléseket - nyilvántartásba vételének a feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással-befizessen és ezt a felszámolónak igazolja. A hitelezők által befizetett összeget mint hitelezői követelést, az 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerint kell besorolni. A Gazdasági Hivatal a felszámolót félévente tájékoztatja a számlán lévő összeg nagyságáról."
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 46. § (7) bekezdésének megsemmisített szövegrésze a határozat közzétételének napján folyamatban lévő felszámolási eljárásokban nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 46. § (7) bekezdésével összefüggésben két indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz.
1. Az egyik indítványozó az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 188. §-a alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a Cstv. 46. § (7) bekezdését módosító rendelkezés, amely felmentést adott az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megillető követelések esetén a regisztrációs díj megfizetése alól, "az Alkotmány 9. § (1) és 13. § (1) bekezdésébe ütközve az egyenjogú és egyenlő védelmet élvező tulajdont sértő, diszkriminatív, jogellenes megkülönböztetést tartalmazó rendelkezés, mellyel a jogalkotó mind az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében felszámolói tevékenységet végző szervezetek magántulajdonát, mind pedig a más hitelezők magántulajdonát sérti". Az indítványozó álláspontja szerint "a piaci követelményeknek megfelelni nem tudó, tönkremenő vállalkozások mielőbbi felszámolásához vagy újjászervezéséhez szükséges eljárás állami feladat, ezért annak végrehajtására a magántulajdon terhére elvont adók és egyéb állami bevételi források formájában képződő közvagyon, az állami költségvetés kell hogy fedezetet nyújtson, azt jogszerűen más személyek magántulajdona terhére finanszírozni sem részben, sem egészben nem lehet".
2. A Csongrád Megyei Bíróság bírája az előtte 3.Fpk.06-99-000255/8. szám alatt folyamatban lévő felszámolási ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján a felszámolási eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezte a Cstv. 46. § (7) bekezdésének "az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megillető követeléseket" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését. Indokolása szerint az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdését sérti, hogy az "állam ... nem a költségvetéssel szemben fennálló kötelezettség teljesítése alól ad felmentést a legfőbb költségvetési bevételeket kezelő állami szervnek, hanem a hitelezővé válás feltétele, valamint a felszámolói díj fedezetének biztosítása vonatkozásában önkényesen kiemel egyetlen hitelezőt, ezzel pedig indokolatlan különbséget tesz az adott hitelező javára, egyben az összes többi hitelező hátrányára". Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy ez a rendelkezés a felszámolói díj fedezetét csökkenti akkor, amikor "[o]bjektív okból igen sokszor még a minimális díj sem áll rendelkezésre".
Az Alkotmánybíróság az indítványokat a tartalmi azonosságra tekintettel egyesítette és egy eljárás keretében bírálta el.
Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során észlelte, hogy a támadott rendelkezést az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 325. § (6) bekezdése 2003. január 1-jével módosította: a regisztrációs díj megfizetése alól a magán-nyugdíjpénztári tagdíjkövetelést is mentesítette. Az Alkotmánybíróság megkeresésére az egyik indítványozó, a Csongrád Megyei Bíróság bírája indítványát - a korábbi indokaira hivatkozással - erre a kiegészített szövegrészre is kiterjesztette.
Az Alkotmánybíróság az indítványban felvetett kérdések tárgyában megkérte a pénzügyminiszter és az igazságügy-miniszter véleményét.
II.
1. Az indítványokban megjelölt alkotmányi rendelkezések:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Cstv. támadott - az indítványok elbírálásakor hatályos - rendelkezése:
"46. § (7) Az (5) bekezdésben meghatározott követelések - kivéve az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megillető követeléseket, és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjkövetelést, valamint az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követeléseket - nyilvántartásba vételének a feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja. A hitelezők által befizetett összeget mint hitelezői követelést, az 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerint kell besorolni. A Gazdasági Hivatal a felszámolót félévente tájékoztatja a számlán lévő összeg nagyságáról."
III.
Az indítványokat az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta.
1. A felszámolási eljárásban a nyilvántartásba vételi díjfizetési kötelezettséget a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 1997. évi XXVII. törvény 17. § (2) bekezdése iktatta a Cstv.-be, kettős rendeltetéssel. Egyrészt annak egyértelművé tételére, hogy a felszámolás kezdő időpontja után ki tekinthető hitelezőnek. Korábban hitelezőnek számított mindenki, akinek az adóssal szemben vagyoni követelése volt. A módosítás következtében a felszámolás kezdő időpontja után csak az válik hitelezővé, akit a felszámoló - a regisztrációs díjfizetési kötelezettség teljesítését követően - nyilvántartásba vesz. Másrészt ez az elkülönített számlára befizetett összeg a felszámolói díj biztosítékaként is szolgál arra az esetre, ha a felszámolási vagyon nem elég még a felszámolók díjazására sem.
2. Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 188. §-a 2000. január 1-jétől módosította ezt a rendelkezést: az egyik legnagyobb hitelezőt, az államháztartás valamely alrendszerének bevételi igényét érvényesítő adóhatóságot mentesítette a regisztrációs díj megfizetése alól. A törvényjavaslat indokolása szerint ez a mentesítés azért vált szükségessé, mert "[a] felszámolás alatt álló cégek tartozásainak szerkezete és a tartozások kiegyenlítési sorrendje következtében az adótartozások megtérülési rátája alacsony, átlagosan 2,2%. A megtérülési rátához viszonyítva magas a követelések nyilvántartásba vételéhez fűződő regisztrációs díj mértéke. Minthogy az adóhatóság a felszámolási eljárásokban jellemzően az államháztartás valamely alrendszerének bevételi igényeit érvényesíti, indokolt, hogy az illetékmentesség mintájára az állam képviselője mentesüljön a díjfizetési kötelezettség alól". Hangsúlyozza az indokolás azt is, hogy "[t]ermészetesen, ha az adóhatóság valamely más jogcímen fennálló követelését érvényesíti, ugyanúgy fizet regisztrációs díjat, mint a többi hitelező".
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 325. § (6) bekezdése - külön indokolás nélkül - mentesítette a magán-nyugdíjpénztári tagdíjköveteléseket érvényesítő pénztárakat is a regisztrációs díj megfizetése alól.
3. Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, hogy a mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, de ezek megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott korlátok. A kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe tehát kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.].
Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsőként azt vizsgálta, hogy az államháztartás alrendszerének követelését érvényesítő adóhatóságnak és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjköveteléseket érvényesítő pénztáraknak a nyilvántartásba vételi díjfizetés alóli mentesítése alkotmányellenes megkülönböztetést jelent-e a többi hitelezőhöz képest.
Az Alkotmánybíróság már a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában rögzítette: a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos, a tilalom arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell kezelnie (ABH 1990, 46, 48.). A 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (ABH 1990, 73, 78.) az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a megkülönböztetés tilalmába ütközik az, ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, kivéve, ha az eltérésnek alkotmányos indoka van. A diszkrimináció vizsgálatánál tehát központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.]. Az Alkotmánybíróság az 59/1991. (XI. 19.) AB határozatában (ABH 1991, 293, 295.) fogalmazta meg azt a követelményt, hogy "el kell különíteni az állam mint a gazdálkodás alanya jogait és kötelességeit a gazdálkodás állami befolyásának eszközeit jelentő (közhatalmi) jogosítványoktól". Az 59/1992. (XI. 6.) AB határozatában mutatott rá arra - a jelen ügyben is irányadó - megállapításra, miszerint: "Bár az Alkotmány 70/A. §-a az emberi, illetve állampolgári jogok tekintetében tiltja a megkülönböztetést, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a megengedhetetlen megkülönböztetés tilalma - alanyi és tárgyi összefüggésében - a jogi személyekre (az államra) is vonatkozik" (ABH 1992, 271, 273.). Az Alkotmánybíróság a megkülönböztetés alkotmányossága elbírálásánál figyelemmel van a "törvény által elérni kívánt célra" is [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 140.].
Az Alkotmánybíróság a fentiekben ismertetett gyakorlata alapján jelen ügyben azt állapította meg, hogy az államháztartás valamely alrendszerének követelését érvényesítő adóhatóság és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjköveteléseket érvényesítő pénztárak a felszámolási eljárásban a többi hitelezővel azonos csoportot alkotnak. A hitelezővé nyilvánítás feltételének számító és a - részben - felszámolói díj fedezetét is jelentő regisztrációs díj szempontjából a III.1. pontban említett törvényhozói célokra is figyelemmel, nem állapítható meg a hitelezők között olyan különbözőség, amely alkotmányosan indokolna bármiféle eltérő szabályozást. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a hitelezői minőséggel nem függ össze az a jogalkotói szándék sem, amely a felszámolói díjak fedezetének - az állam általi - biztosítására irányul.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmába ütközik a Cstv. 46. § (7) bekezdésének támadott szövegrésze, amely alkotmányos indok nélkül, önkényesen tesz különbséget az azonos csoportba tartozó hitelezők között azzal, hogy az államháztartás valamely alrendszerének követelését érvényesítő adóhatóságot és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjköveteléseket érvényesítő pénztárakat mentesíti a regisztrációs díj megfizetése alól. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványokban kifogásolt szövegrészt megsemmisítette. Mivel az Alkotmánybíróság az indítványokkal érintett rendelkezést az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének megsértése miatt megsemmisítette, annak az Alkotmány 9. és 13. §-aival, valamint a 70/A. § (3) bekezdésével való összefüggését már nem vizsgálta.
4. Az Alkotmánybíróság - a lezárt jogviszonyok kíméletére tekintettel - a támadott rendelkezést ex nunc hatállyal semmisítette meg. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése szerint az "Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály ... konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja". Jelen esetben az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányosságát absztrakt (utólagos) és konkrét (bírói kezdeményezésen alapuló) normakontrollra irányuló indítványok alapján vizsgálta. Mivel a Cstv. alkotmányellenesnek nyilvánított és megsemmisített rendelkezését (szövegrészét) a határozat közzétételekor folyamatban lévő felszámolási eljárásokban még alkalmazzák, ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg: az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonság érvényesülése megköveteli, hogy az alkotmányellenes rendelkezés a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban ne legyen alkalmazható. [Az alkotmányellenes jogszabály általános érvényű alkalmazási tilalmával összefüggésben lásd: 4/1992. (I.28.) AB határozat, ABH 1992, 332, 334.; 7/1994. (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 70.; 38/1992. (VI. 22.) AB határozat, ABH 1992, 355, 358.]
A jogbiztonság követelménye indokolta, hogy az Alkotmánybíróság ebben az ügyben a korábbi - 1994-ig alkalmazott - gyakorlata alapján a folyamatban lévő ügyekre is kiható, tartalmát tekintve visszaható hatályú és általános érvényű alkalmazhatóság tilalmát vette figyelembe, különös tekintettel arra, hogy az Abtv. javaslatának a 42-43. §-okhoz fűzött indokolása szerint a jogalkotó az alkotmányellenesség megszüntetésének - többek között - ezt a módját is biztosítani kívánta: "Indokolt lehet továbbá az alkotmányellenes rendelkezés ex tunc hatályú vagy az alkotmánybírósági határozatot megelőző időpontú hatályon kívül helyezése is akár általános jelleggel, akár egyedi ügyben. Ezt a jogsérelem jellege, annak következményei, anyagi vonzata és a kérelmező jogaira gyakorolt hatása döntheti el".
A Magyar Közlönyben történő közzétételt az Alkotmánybíróság az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 114/B/2000.