17/1995. (III. 13.) AB határozat

Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának a nem lakás céljára szolgáló helyiségek igénybevételi és bérleti díjának megállapításáról és az ezzel kapcsolatos kedvezményekről szóló, a 15/1991. (VI. 28.) rendeletével módosított 11/1991. (V. 31.) rendelete alkotmányossági vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés és indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányossági vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés és indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának a nem lakás céljára szolgáló helyiségek igénybevételi és bérleti díjának megállapításáról és az ezzel kapcsolatos kedvezményekről szóló, a 15/1991. (VI. 28.) rendeletével módosított 11/1991. (V. 31.) rendelete alkotmányellenes volt, ezért az a Miskolci Városi Bíróság előtt 23.P.24.390/1991. szám alatt folyamatban levő perben nem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. A Miskolci Városi Bíróság az előtte folyamatban levő 23.P.24.390/1991. számú per tárgyalását felfüggesztette és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte a Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának a nem lakás céljára szolgáló helyiségek igénybevételi és bérleti díjának megállapításáról és az ezzel kapcsolatos kedvezményekről szóló, a 15/1991. (VI. 28.) rendeletével módosított 11/1991. (V. 31.) rendelet (a továbbiakban: Ör.) alkotmányossági vizsgálatára. A bírói kezdeményezés szerint az Ör. alkotmányellenes, mert az önkormányzat törvényi felhatalmazás nélkül szabályozta rendeletében a tulajdonában álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek igénybevételi és bérleti díját.

A bíróság utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 226. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részét képezik, ha a felek eltérően rendelkeznek. A Ptk. 226. § (2) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. A bérleti jogviszony szempontjából jogszabály a Ptk. 685. § a) pontja értelmében csak a törvény, illetőleg a kormányrendelet.

Hivatkozott a bírói előterjesztés arra is, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre vonatkozó szerződések bérleti díjára a 34/1985. (VI. 1.) MT rendelet vonatkozik a Ptk. 685. § a) pontjában írt felhatalmazás alapján, amely rendelet 4. § (1) bekezdése szerint a helyiségek bérét a bérbeadó és a bérlő megállapodása határozza meg, amennyiben pedig a szerződő felek a bérleti díj összegében nem tudnak megegyezni, a 13. § szerint a bér megállapítását bármelyik fél a bíróságtól kérheti.

Az Ör. ezeknek a rendelkezéseknek a figyelmen kívül hagyásával szabályozza a nem lakás céljára szolgáló helyiségek igénybevételi és bérleti díjának a megállapítását, valamint az azzal kapcsolatos kedvezményeket. Az Ör. 8. §-a szerint előírásait a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Az Ör.-ben foglalt díjövezeteknek és díjtarifáknak megfelelően az ingatlankezelő vállalat megállapította a fennálló bérleti jogviszonyok körében is a bérlők által fizetendő új helyiségbérleti díj összegét, amelyet több bérlő, így a felfüggesztett peres eljárás alperese is, kifogásolt. Erre figyelemmel az ingatlankezelő vállalat peres eljárást kezdeményezett az Ör.-ben foglalt bértételek jogszerűségének bírói megállapítása iránt.

A bírói kezdeményezés utalt arra, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezések szerint a bérleti díj összege a felek megállapodásának a tárgya és az az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletben nem szabályozható. A bíróság ezért indítványozta az Ör. alkotmányellenességének megállapítását és annak kimondását, hogy az Ör. vonatkozó rendelkezései a bírósági eljárásban nem alkalmazhatók.

2. Egy további indítványozó is kérte - utólagos normakontroll eljárás keretében - az Ör. alkotmányellenességének megállapítását. Álláspontja szerint az Ör. külön törvényi felhatalmazás nélkül, tartalmilag pedig a magasabb szintű jogszabályokkal ellentétesen szabályozza a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti díját, ezért az sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat ugyan, az azonban nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Sérti továbbá az Ör. az Alkotmány 9. § (1) bekezdését, amely kimondja, hogy Magyarország gazdasága piacgazdaság. A piacgazdaság elemét alkotja a szerződési szabadság, márpedig az Ör. a fennálló szerződési jogviszonyokba történő beavatkozással sérti a szerződéses szabadság követelményét. Ezért kérte az Ör. alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

3. Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata a lakások és helyiségek bérletéről, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) felhatalmazása alapján megalkotott 8/1994. (III. 10.) rendeletével - a rendelet 20. §-ában foglaltak szerint - az Ör.-t 1994. április 1. napjával teljes egészében hatályon kívül helyezte.

II.

Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést és tartalmilag az indítványt megalapozottnak találta.

1. Az Alkotmánybíróság a 20/1992. (IV. 7.) AB határozatában (ABH 1992, 120-121.) alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette azt az önkormányzati rendeletet, amely az önkormányzat tulajdonában levő üdülőtelkek bérleti díjának megállapításáról rendelkezett és egyidejűleg módosítani rendelte a korábbi bérleti megállapodásokat.

Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította, hogy a 34/1985. (VII. 1.) MT rendelet, valamint a 12/1985. (VII. 1.) ÉVM rendelet rendelkezései folytán az önkormányzat tulajdonában álló üdülőtelkek bérbeadása olyan polgári jogügylet, amelyre a Ptk. rendelkezései az irányadók. E jogügyletben az önkormányzat tulajdonosként, azaz a bérlővel mellérendeltségi pozícióban álló jogalanyként vesz részt. A Ptk. 226. § (1) bekezdése ugyan lehetővé teszi, hogy egyes esetekben jogszabály meghatározza a szerződés bizonyos tartalmi elemeit, ám e rendelkezés alkalmazása szempontjából - a Ptk. 685. §-ának a) pontja értelmében - az önkormányzati rendelet nem tartozik a "jogszabály" fogalmi körébe. Ebből eredően az önkormányzati képviselő-testület azt megteheti, hogy az irányítása alá tartozó szervekre kötelező határozatban rendelkezzék a bérleti szerződések megkötésével kapcsolatos feladatokról, de arra nincs törvényi felhatalmazása, hogy önkormányzati rendeletben az állampolgárokra is kötelező érvénnyel állapítsa meg a bérleti szerződések tartalmi elemeit.

A határozatban foglalt megállapítások a bírói kezdeményezéssel, illetőleg indítvánnyal kifogásolt Ör.-re is megfelelően irányadóak. Az önkormányzat, mint polgári jogi bérleti szerződések alanya, mint a tulajdonában álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadója, a mellérendeltségi jogviszonyban nem jogosult jogszabállyal - önkormányzati rendelettel - egyoldalúan a szerződés tartalmi elemeit módosítani, a bérleti díjakat emelni. Törvényi felhatalmazás hiányában a támadott önkormányzati rendelet alkotmányellenes. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése értelmében az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal.

2. Az Alkotmánybíróság már több határozatában, legutóbb összefoglalóan a 7/1994. (II. 18.) AB határozatában (ABK 1994. február, 61.) rámutatott arra, hogy az Abtv. értelmében hatáskörébe - főszabályként - csak hatályos jogszabályok utólagos vizsgálata tartozik. Az Abtv. 38. §-án alapuló bírói kezdeményezés esetében - más kivételes esetek mellett - azonban az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot akkor is elvégzi, ha a kérdéses jogszabályt a jogalkotó formálisan már hatályon kívül helyezte, amennyiben azt a konkrét ügyben eljáró bíróságnak alkalmaznia kell. Figyelemmel arra, hogy a bírói kezdeményezés folytán felfüggesztett eljárás az Ör. hatálya alatt indult és azt az eljárásban a bíróságnak alkalmaznia kellene, az Alkotmánybíróság a már hatályon kívül helyezett Ör. vonatkozásában az alkotmányossági vizsgálatot lefolytatta, megállapította, hogy az Ör. alkotmányellenes volt, egyben az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján kimondta, hogy az a konkrét bírósági eljárásban nem alkalmazható.

A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapul.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró