BH 2014.4.104 Szolgálatot teljesítő rendőrök képmásának hozzájárulás nélküli nyilvánosságra hozatala megalapozza a személyhez fűződő jogsértés megállapítását [Ptk. 80. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a II. és IV. r. felperesek a rendőrszakszervezetek egy része által szervezett "Bohócforradalom" elnevezésű demonstráció idején, feletteseik utasítására a Belügyminisztérium épületének biztosításában vettek részt, míg az I. és III. r. felperesek a Kossuth téren láttak el szolgálatot. A felperesek a szolgálatot egyenruhában végezték. Az alperes munkatársa nem kért engedélyt sem a felperesek fotóinak elkészítésére, sem azok nyilvánosságra hozatalára.

2011. május 6-án az index.hu internetes hírportálon jelent meg a "Rendvédelmi szakszervezetek tüntetése" című írás, amelyhez csatolt képgalériában a felperesekről egyénileg felismerhető fotókat tettek közzé.

A felperesek keresetükben képmás védelméhez fűződő joguk megsértésének megállapítását, az alperes további jogsértéstől való eltiltását és elégtételadásra kötelezését kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett index.hu hírportálon, az ott 2011. május 6-án megjelenített "Rendvédelmi szakszervezetek tüntetése" című íráshoz kapcsolódó képgaléria 7. számú képén az I. és III. r. felperest, 16. számú fényképén pedig a II. és IV. r. felperest úgy jelenítette meg egyedileg felismerhető módon, hogy ehhez nem kérte az említett felperesek hozzájárulását, így a közzétételhez a hozzájárulásuk hiányzott, megsértette az I., II., III. és IV. r. felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől, és kötelezte, hogy elégtétel adásaként az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a megállapított jogsértésért magánlevélben fejezze ki sajnálkozását az I., II., III. és IV. r. felpereseknek. A bíróság feljogosította az I., II., III., IV. r. felpereseket, hogy a levelek tartalmát nyilvánosságra hozzák.

Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában megállapította: a felperesek hivatásos egyenruhában láthatók a fényképfelvételeken, így egyértelműen elkülöníthetők voltak a demonstrálóktól. A II. és IV. r. felpereseket kordon is elválasztotta a tüntetés résztvevőitől. Így az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy munkatársa a demonstrálókat nem tudta megkülönböztetni a rendfenntartóktól. Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy az adott felvételek nem tömegfelvételek, mivel azok a felperesek egyedi azonosítására alkalmasak. Az alperes nem állította, hogy a felperesek egyedi hozzájárulást adtak a fényképek elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához. Az elsőfokú bíróság kifejtette: abban az esetben, ha a rendőr utasításra, parancsra végzi nyilvános helyen a tevékenységét, nem minősül nyilvános közszereplőnek, azaz a róla készült képmás közzétételéhez egyedi hozzájárulása szükséges, vagy képmását technikai eszközökkel felismerhetetlenné kell tenni. Mivel ez nem történt meg, ezért a jogsértést a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdése és a 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította, a Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján eltiltotta az alperest a további jogsértéstől, míg a c) pont alapján az elégtételadásról rendelkezett.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélőtábla kiemelte, hogy a következetes gyakorlat szerint a kizárólag rendőri feladatot ellátó rendőrök nem minősülnek közszereplőnek, ezért a képmásuk rögzítéséhez, annak nyilvánosságra hozatalához külön engedélyükre van szükség. A feladatát teljesítő rendőr e tevékenységét alapvetően utasításra végzi, az attól való eltérés rendkívül csekély esetben és szűk körben lehetséges a jogszabályok alapján. Az eljáró rendőr hivatalos tevékenységéből az önkéntes jelleg teljes egészében hiányzik. Alapvetően nem az egyedileg megjelölhető személy cselekvése a lényeges a feladatvégzés során, hanem a jogszabályok keretei között elvégzett feladat szakszerű kivitelezése. Bár az eljáró rendőr alapvetően közfeladatot lát el, ez azonban nem esik egy tekintet alá a közszereplői minőséggel. Jogszabály nem határozza meg a közszereplő fogalmát, a joggyakorlat szerint közszereplő az a személy, aki tevékenységével a társadalom jelentős számú tagját erkölcsi és/vagy anyagi értelemben jelentős mértékben befolyásolja. A tömegdemonstráció alkalmával biztosítási feladatokat ellátó felperesek nem sorolhatók a gyakorlat által alkalmazott definíció alapján a közszereplők sorába.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelem elutasítását kérte. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc Kiegészítő Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) 10. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságát, ezen belül a sajtó- és szólásszabadságot, valamint az információhoz jutás szabadságát is.

A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg a személyhez fűződő jog megsértését és alkalmazta a felperes által igényelt objektív jogkövetkezményeket. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Téves ugyanis az alperes felülvizsgálati álláspontja, mely szerint közhatalmi feladatainak ellátása során a közterületen intézkedő rendőr közszereplőnek minősül, ezért képmása hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozható. Azáltal, hogy a rendőr a munkáját a nyilvánosság előtt, közterületen végzi, még nem válik nyilvános közszereplővé. A feladatainak ellátása során intézkedő rendőr nem minősül közszereplőnek önmagában azon az alapon sem, hogy a közhatalmi funkciót megtestesítő állami szerv alkalmazottja.

A Kúria 1/2012. Büntető-Közigazgatási-Munkaügyi-Polgári jogegységi határozata szerint a nyilvános helyen vagy közterületen szolgálati kötelezettséget teljesítő vagy munkát végző személy e tevékenységének ellátása során nem minősül közszereplőnek, ezért a személyt beazonosítható módon, egyediesítetten ábrázoló képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához szükséges a hozzájárulása.

A jogegységi határozat értelmében a joggyakorlat és a jogirodalom meghatározása szerint szereplésnek, ezen belül közszereplésnek az egyén önkéntes elhatározásán, autonóm döntésén alapuló olyan politikai, társadalmi, művészeti tevékenység, megnyilvánulás tekinthető, amelyet egy meghatározott cél, szűkebb vagy tágabb értelemben a helyi közösség vagy a társadalom életének befolyásolása érdekében fejt ki. Tehát a nyilvános közszereplés a közterületen való jelenlétnél, az ott zajló eseményekben való részvételnél szűkebb kategória, feltételezi a nyilvánosság előtt fellépő, megnyilvánuló személy erre irányuló szándékát. A szolgálati jogviszony vagy munkaviszony alapján a nyilvánosság előtt, közterületen tevékenykedő rendőrök, büntetés-végrehajtási intézet alkalmazottai, továbbá mindazok a személyek, akik munkaviszonyon alapuló tevékenységüket közterületen, a nyilvánosság előtt végzik, nem önkéntes akaratelhatározás alapján, nem abból a célból tevékenykednek, hogy a szűkebb vagy tágabb értelemben vett társadalmi viszonyok alakításában szereplésükkel részt vegyenek, hanem törvényben meghatározott, illetve munkaköri kötelezettségüknek tesznek eleget. Önmagában a közterületen tartózkodás, közfeladat ellátása, közhatalom gyakorlása - akár szolgálat teljesítése érdekében - vagy a munkaviszonyon alapuló munkavégzés nyilvánvalóan nem minősül szereplésnek, ezért attól függetlenül nem tekinthető a Ptk. 80. § (2) bekezdése alá eső nyilvános közszereplésnek, hogy azt az adott személy esetleg a legszélesebb nyilvánosság előtt végzi. Ebből következően a közterületen, a nyilvánosság előtt munkáját végző, intézkedő rendőr nem tekinthető nyilvános közszereplőnek csupán amiatt, mert a közhatalmi funkciót megtestesítő állami szerv alkalmazottja.