BH 2018.9.248 Tüntetést biztosító rendőrök képmásának hozzájárulásuk nélkül, felismerhető módon való nyilvánosságra hozatala esetén a sajtószabadságnak a jelenkor eseményeiről, illetve a közügyekről való hiteles tájékoztatás alkotmányos jogának van primátusa a közszereplőnek nem minősülő rendőrök emberi méltóságából fakadó személyiségi jogával szemben, annak ellenére, hogy a tételes jog nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a közszereplők mellett más személyek esetében is jogszerű lehet a képmás (vagy hangfelvétel) érintett hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatala [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 80. §, 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:48. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a rendőrszakszervezetek által 2011 májusában szervezett demonstráció idején a hivatásos rendőr felperesek közül a II. és IV. rendű felperesek a Belügyminisztérium épületének biztosításában vettek részt a Széchenyi István téren, az I. és III. rendű felperesek a Kossuth téren láttak el egyenruhában szolgálatot. Az alperes fotóriportere a felperesekről a helyszínen fényképfelvételeket készített, amelyhez a felperesek hozzájárulását nem kérte. Az alperes által üzemeltetett internetes hírportálon 2011. május 6-án megjelent "Rendvédelmi szakszervezetek tüntetése" című cikkhez tartozó képgalériában a felpereseket egyedileg felismerhető módon jelenítették meg a fényképfelvételek.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperesek keresetükben kérték megállapítani: az alperes azzal, hogy egyedileg felismerhető képmásukat a hozzájárulásuk nélkül közzétette, megsértette a képmás védelméhez fűződő személyiségi jogukat. Kérték az alperes eltiltását a további jogsértéstől és nyilvános elégtétel adására kötelezését.

[3] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Azzal védekezett, hogy az eseményen nem voltak megkülönböztethetők a demonstrálók és a rendfenntartók. A felperesek a nyilvános közszereplésre tekintettel a képmás védelméhez fűződő jogaik sérelmére nem hivatkozhatnak.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett hírportálon 2011. május 6-án megjelenített "Rendvédelmi szakszervezetek tüntetése" című íráshoz kapcsolódó képgalériában az I., II., III. és IV. rendű felpereseket úgy jelenítette meg egyedileg felismerhető módon, hogy ehhez nem kérte a felperesek hozzájárulását, így a közzétételhez a hozzájárulásuk hiányzott, megsértette az I., II., III. és IV. rendű felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát; az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és elégtétel adására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában - a kialakult ítélkezési gyakorlatot irányadónak tekintve - kifejtette, hogy amennyiben a rendőr utasításra, parancsra végzi nyilvános helyen a tevékenységét, az nem minősül közszereplésnek, ezért a róla készült képmás közzétételéhez szükséges az egyedi hozzájárulása, ennek hiányában a képmását technikai eszközökkel felismerhetetlenné kell tenni. Az adott esetben erre nem került sor, így az alperes a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdései alapján megsértette a felperesek a képmáshoz fűződő személyiségi jogát. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a jogsértést a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította, a b) pont alapján az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és a c) pont szerint elégtételadásra kötelezte.

[5] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[6] A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[7] Az alkotmányjogi panasz folytán eljárt Alkotmánybíróság a 28/2014. (IX. 29.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh1.) megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.

[8] Ezt követően a Kúria végzésével megállapította, hogy az Abh1. következtében a Kúria ítélete a felek közötti jogvita tekintetében joghatás kiváltására nem alkalmas. A Kúria az Alkotmánybíróság határozata alapján a Fővárosi Ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[9] Az új eljárásban meghozott ítéletével a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[10] A másodfokú bíróság elvi éllel rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakra és a Kúria iránymutatására is figyelemmel a pert elsősorban a felperesek által érvényesített jogok magánjogi szabályai alapján szükséges eldönteni. Az alapjogok érvényesülésének magánjogi jogviszonyokban való vizsgálata a közvetett horizontális hatály elismerése esetében sem teszi szükségtelenné az eredeti kereset szerinti állásfoglalást. A kifogásolt felvételek nem teljesen egyéniesített módon, hanem csoportkép formátumában ábrázolták a felpereseket, amelyekről egyenként jól azonosíthatók voltak. A felperesek a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva magánjogi jogvédelmet igényeltek. Ezért az elsőfokú bíróságnak a Ptk. irányadó szabálya alapján - a Pp. 213. § (2) bekezdése és 215. §-a keretei között - azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes a felperesek képmásainak nyilvánosságra hozatalához rendelkezett-e a felperesek hozzájárulásával, illetve a felperesek olyan közszereplőnek minősülnek-e, akik részéről a hozzájárulásra a képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához az adott esetben nincs szükség. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak - az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakra is figyelemmel - továbbra is az elsőfokú bíróság határozatát kellett felülbírálnia.

[11] A másodfokú bíróság a Ptk. 80. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából, mely szerint a képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges, az egységes bírói gyakorlatra hivatkozva rögzítette, hogy a rendőr nem minősül közszereplőnek. Kifejtette, hogy a perbeli tényállásnak a fenti jogszabályi rendelkezés alapján történő megítélése során az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a felperesek képmáshoz fűződő személyiségi jogainak megsértésére. Az elsőfokú bíróság a jogvitát a polgári jogi szabályok megfelelő alkalmazásával elbírálta, azt a másodfokú bíróság jogszerűnek minősítette. Az Alkotmánybíróság a határozatában a felülbírálatot azért minősítette alaptörvény-ellenesnek, mert az csak a fenti értékelést tartotta szem előtt, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatáshoz fűződő, a sajtószabadság alapjogából következő jogosultságot azonban nem. Ebből következően a felperesek képmáshoz fűződő személyiségi jogainak érvényesítése és az alperes által gyakorolt sajtószabadság alapjoga közötti konfliktust kellett megítélni.

[12] A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 3. § (3) bekezdése tiltja a sajtószabadság olyan gyakorlását, amely mások személyhez fűződő jogainak sérelmével jár. A keresettel sérelmezett sajtóközlés megjelenésének időpontjában hatályos Alkotmány 54. § (1) bekezdése az emberi méltósághoz való jogot, a 61. § (1) bekezdése a véleménynyilvánítás és szólás szabadságát deklarálja. A felperesek mint rendőrök ugyan nem közszereplők, hanem közhatalmat gyakorló, államhatalmi tevékenységet végző személyek. Ez a státusz azonban a felperesek személyiségi jogainak érvényesítését nem zárja ki. Másfelől a közhatalmat gyakorlók személyiségijog-védelmének korlátozott volta a jogállami intézmények ellenőrzési lehetősége miatt szükséges. Az ellenőrzési funkció akkor tölti be a szerepét, ha a közhatalmat gyakorló személy közérdeklődésre számot tartó, közösséget érintő tevékenységi mozzanataival kapcsolatos. A perbeli esetben az alperes által dokumentált tevékenység a demonstráción való jelenlét ténye. A felperesek igazgatási és biztonsági feladatokat láttak el a helyszínen. Az ilyen tevékenység végzése mellett a képmásuk közlésével az emberi méltóság sérthetetlenségéből levezethető magánszférájuk oltalma nyilvánvalóan nem sérült. A saját személyiség kifejeződése feletti rendelkezési jogosultság azonban még a köz érdekében végzett tevékenység idején is fennmarad. Az ember legbensőbb lényegéhez szorosan hozzátartozik, hogy saját testével, arcával maga rendelkezzék.