937/B/2000. AB határozat

Szekszárd Önkormányzatának a zajvédelem helyi szabályozásáról szóló 22/1994. (VI. 17.) KT. rendeletét módosító 22/2000. (X. 30.) rendelete törvény- és alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének és alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló eljárásban meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Szekszárdi Önkormányzatnak a zajvédelem helyi szabályozásáról szóló 22/1994. (VI. 17.) KT. rendeletét módosító 22/2000. (X. 30.) rendelete törvényellenességének és alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a Szekszárdi Önkormányzatnak a zajvédelem helyi szabályozásáról szóló 22/1994. (VI. 17.) KT. rendeletét (a továbbiakban: Ör.) módosító 22/2000. (X. 30.) rendelete (a továbbiakban: Örm.) törvényellenességének és alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó a támadott önkormányzati rendelethez kapcsolódóan hivatkozott arra, hogy az Örm. a zajvédelem helyi szabályozásáról szóló Ör. 8. §-át egészítette ki egy új (6) bekezdéssel. A módosítás következtében az Ör. 8. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy "[l]akásokat is magában foglaló épületben működő üzletben este 22 órától reggel 8 óráig terjedő időben hangosító berendezés nem üzemeltethető."

Az indítványozó indítványában utalt arra, hogy az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről rendelkező 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet ilyen megszorítást nem tartalmaz, továbbá arra is, hogy a zajvédelemről több - a támadott Örm.-nél magasabb szintű - jogszabály is rendelkezik. E körben az indítványozó külön is kiemelte a zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V. 12.) MT rendeletet (a továbbiakban: Zr.), valamint az ennek felhatalmazása alapján kiadott, a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 4/1984. (I. 23.) EüM rendeletet (a továbbiakban: Zt1.). [A Zt1.-et 2002. IV. 21-től hatályon kívül helyezte a 8/2002. (III. 22.) KÖM-EüM együttes rendelet (a továbbiakban: Zt2.) 10. § (4) bekezdése, a jelen vizsgálat időpontjában hatályos Zt2. a Zt1.-gyel azonos tárgykörben szabályoz.] A Zr. szabályozásához kapcsolódóan hivatkozott arra, hogy ez tekinthető a zaj- és rezgésvédelem tárgykörében az "országos szintű" szabályozásnak, míg a Zt1. tekintetében pedig arra, hogy ez állapítja meg a zaj- és rezgésterhelési határértékeket. Utalt arra, hogy a Zr. 27. §-a rendelkezik arról, hogy a helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályokat - a népjóléti miniszter által a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben meghatározott keretek között - az önkormányzat állapítja meg.

Az indítványozó hivatkozott továbbá a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésében foglaltakra is. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy az Ötv. felhívott rendelkezése alapján a képviselő-testület rendeletalkotási jogköre két esetkörre szűkül le. "A képviselő-testület rendeletet alkothat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására." Az Alkotmánybíróság 12/1992. (III. 25.) AB határozatában foglaltakra hivatkozással kifejtette, hogy az Ötv. 16. §-a (1) bekezdésének alkalmazása során »törvény« alatt az alkotmányosan kibocsátott országos szintű jogszabályokat kell érteni."

Érvelése szerint mindezekből az következik, hogy figyelemmel arra, hogy az Örm. által szabályozott társadalmi viszonyt magasabb szintű jogszabály rendezi, az önkormányzat képviselő-testületének rendeletalkotási joga leszűkül a magasabb szintű jogszabályok végrehajtására.

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezésre figyelemmel utalt továbbá arra is, hogy az önkormányzat által megalkotott rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Álláspontja szerint "[a] zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V. 12.) MT rendelet az önkormányzat rendeletalkotását csak a magasabb szintű jogszabályok keretei között teszi lehetővé. Ez annyit jelent, hogy az önkormányzat jogosult, sőt az Ötv. rendelkezései szerint köteles zajvédelmi rendeletet alkotni, azonban ez a rendelet csak a magasabb szintű jogszabály felhatalmazása alapján, annak végrehajtására szolgálhat, azzal ellentétes vagy abban meg nem határozott kitételt nem tartalmazhat."

Véleménye szerint a helyi rendeletalkotás - e szabályozási tárgykörben - arra szolgálhat, hogy "a magasabb szintű jogszabályban meghatározott zajszint-kategóriákat helyi viszonyokra lebontva utca megjelölésekkel vagy más körülhatárolások útján meghatározza a helyben alkalmazandó zajszint-kategóriákat."

Sérelmezte továbbá, hogy esetében a támadott rendeletet egy, már folyamatban lévő államigazgatási hatósági ügyben (disco működési engedélyének kiadására irányuló engedélyezési eljárásban) alkalmazták, holott a támadott rendelet hatályba léptető rendelkezése nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a folyamatban lévő ügyekben is lehetne alkalmazni a rendelkezéseit.

Konkrét ügyére hivatkozással sérelmezte továbbá azt is, hogy az üzletre (disco) megkért működési engedélyt ugyan Szekszárd Megyei Jogú Város jegyzője I.A. 32.71/2000. számú határozatával kiadta, azonban a határozat - a támadott Örm.-beli rendelkezésre hivatkozással - tartalmazza a hangosítóberendezés működtetésére vonatkozó Örm.-ben foglalt időbeli korlátozást, okafogyottá téve ezáltal a disco létesítésére megkért működési engedélyt. Az indítványozó - a fentiekben foglaltak alapján - az Örm. támadott szabályozásának törvényellenességét, valamint alkotmányellenességét állította, és ezzel összefüggésben az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezés sérelmére utalt.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett és vizsgálatba bevont rendelkezései:

"43. § (2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat."

"44/A. § (1) A helyi képviselő-testület:

a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül (...)

(2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

2. Az Ötv. indítvánnyal érintett rendelkezése:

"16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot."

3. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) vizsgálatba bevont rendelkezései:

"46. § (1) A települési önkormányzat (Budapesten a Fővárosi Önkormányzat is) a környezet védelme érdekében (...)

c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetőleg határozatot hoz; (...)"

"48. § (1) A települési önkormányzat képviselő-testülete, illetőleg a fővárosi önkormányzat esetén a fővárosi közgyűlés önkormányzati rendeletben - törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben - illetékességi területére a más jogszabályokban előírtaknál kizárólag nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat határozhat meg."

4. A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Hatv.) vizsgálatba bevont rendelkezése:

"85. § (1) A települési önkormányzat képviselő-testületének feladat- és hatáskörébe tartozik:

(...)

e) helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályok megállapítása;

(...)."

5. A Zr. indítvánnyal érintett rendelkezése:

"27. § A helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályokat a népjóléti miniszter által a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben meghatározott keretek között az önkormányzat állapítja meg."

6. Az Örm. vizsgálatba bevont rendelkezése:

"1. § A zajvédelem helyi szabályozásáról szóló 22/1994. (VI. 17.) KT. rendelet (a továbbiakban: R.) 8. §-a az alábbi (6) bekezdéssel egészül ki:

»8. § (6) Lakásokat is magába foglaló épületben működő üzletben este 22 órától reggel 8 óráig terjedő időben hangosítőberendezés nem üzemeltethető.«"

"2. § A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítvány vizsgálata során az Alkotmánybíróság elsőként abban az eljárási kérdésben foglalt állást, hogy az indítványozó rendelkezik-e indítványtételi joggal, azaz lefolytatható-e az indítvány érdemi alkotmányossági vizsgálata. Az indítványozó utólagos absztrakt normakontroll keretében törvényellenesség megállapítását - valamint erre tekintettel - a támadott Örm. megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

Az Alkotmánybíróság a 30/1999. (X. 13.) AB határozatában az alábbiakra mutatott rá:

"Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének vizsgálata tartozik. Az Abtv. 1. § h) pontja lehetővé teszi, hogy az Abtv.-be foglalt hatáskörökön kívül törvény egyéb hatásköröket is megállapítson az Alkotmánybíróság számára. Ennek alapján az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontja a közigazgatási hivatal vezetőjének biztosít indítványozási jogot a törvénysértő önkormányzati rendelet vizsgálatára. Az Abtv. és az Ötv. vonatkozó rendelkezéseinek összevetése alapján megállapítható, hogy a törvényi szabályozás külön kezeli az alkotmányellenesség [Abtv. 1. § b) pont] és az önkormányzati rendelet törvényellenességének [Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontja] vizsgálatát. Az előbbi esetben az Alkotmánybíróság eljárását az Abtv. 21. § (2) bekezdése szerint bárki indítványozhatja, az utóbbi esetben az eljárás kezdeményezője a közigazgatási hivatal vezetője. Arra tekintettel, hogy az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a törvénysértő önkormányzati rendelet egyben alkotmánysértő, az Alkotmánybíróság bárki indítványára lefolytatja az érdemi vizsgálatot akkor is, ha az indítványozó valamely önkormányzati rendelet normatív tartalma tekintetében törvénysértést állít (annak ellenére, hogy a közigazgatási hivatal vezetője szerint a törvénysértés nem áll fenn)." (ABH 1999, 411, 414.)

Tekintettel a fentiekre, továbbá arra, hogy az indítványozó indítványában az Örm. normatív tartalmára nézve állította a törvénysértés fennálltát, az Alkotmánybíróság az indítvány alkotmányossági vizsgálatát lefolytatta.

2. Az Alkotmánybíróságnak az indítvány érdemi, tartalmi vizsgálata során két alkotmányossági kérdésben kellett állást foglalnia: egyfelől abban, hogy a Zr. 27. §-a tekinthető-e - az Örm. vonatkozásában - az Ötv. 16. § (1) bekezdésének második fordulatában hivatkozott törvényi szintű, az Ötv. fent megjelölt rendelkezésében szereplő "törvény" végrehajtására vonatkozó felhatalmazásnak, másfelől pedig abban, hogy megsértette-e azt a rendeletalkotás során a képviselő-testület.

a) Az első kérdéshez kapcsolódóan lefolytatott alkotmányossági vizsgálat során az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.

A helyi önkormányzatok rendeletalkotási jogkörének alkotmányos kereteit az Alkotmány jelöli ki. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül. Az Alkotmánynak az indítványozó által is hivatkozott 44/A. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. [A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (1) bekezdése alapján az önkormányzati rendelethez képest valamennyi országos érvényű jogszabály magasabb szintűnek tekintendő.]

Önkormányzati ügyekben a képviselő-testületet széles körű jogalkotási autonómia illeti meg, azonban a rendeletalkotás terén ezen önállóság nem korlátlan. Az Alkotmány 43. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg, ebből következően a képviselő-testület is csak e törvények keretei között gyakorolhatja a jogalkotói hatáskörét.

Az Alkotmány hivattat rendelkezéseinek megfelelő szabályozást tartalmaz.

Az Ötv. 16. § (1) bekezdése, melynek értelmében a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására alkothat önkormányzati rendeletet.

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése - a helyi közszolgáltatások körében - többek között az önkormányzatok által ellátandó közfeladatként jelöli ki az épített és természeti környezet védelmét. A Kt. 46. § (1) bekezdésének c) pontja - a Kt. IV. fejezetében, a helyi önkormányzatok környezetvédelmi feladatai között - külön is kiemeli, hogy a települési önkormányzatok a környezet védelme érdekében a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsátanak ki, illetve határozatot hoznak.

A Hatv. 85. § (1) bekezdésének e) pontja - mintegy megerősítve az Ötv. és a Kt. hivatkozott rendelkezéseit - egyértelműen és konkrétan rögzíti, hogy a helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályok megállapítása a települési önkormányzatok képviselő-testületének a feladat- és hatáskörébe tartozik. A Zr. 27. §-a - a Hatv. 85. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezéseket megismételve - rögzíti, hogy a helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályokat - a népjóléti miniszter által a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben meghatározott keretek között - az önkormányzat állapítja meg.

A zaj- és rezgésvédelem tárgykörében nem vitásan a Zr. tartalmazza az önkormányzati rendeleti szintnél magasabb jogforrási szintű szabályozást. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - az indítványozói állásponttal szemben - a Zr. 27. §-a nem felhatalmazást ad az önkormányzat számára a helyi zaj- és rezgésvédelem tárgykörében az önkormányzati rendeleti szabályozásra, hanem csak azt rögzíti, hogy e tárgykörben a helyi területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályokat az önkormányzatok állapítják meg.

A Zr. záró rendelkezései között szereplő 27. § nem tartalmaz olyan kitételt, hogy felhatalmazza az önkormányzatokat a helyi területi sajátosságoknak megfelelő önkormányzati rendeletalkotásra, úgyszintén olyan kitételt sem, hogy az önkormányzatok a Zr. végrehajtására alkothatnak önkormányzati rendeletet.

Az indítványozó által támadott Örm. rendelkezéseinek, valamint a Zr. rendelkezéseinek az összevetéséből egyértelműen megállapítható, hogy az Örm. rendelkezései nem a Zr. gyakorlati megvalósulását szolgálják, nem értelmező rendelkezéseket adnak a Zr. egyes rendelkezéseihez kapcsolódóan, és nem is olyan a Zr. szabályozási körébe tartozó szabályokat tartalmaznak, amelyek gyakori változásával kellene számolni, azaz a szabályozás tartalma alapján sem tekinthetők a Zr. végrehajtására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek.

Az Örm. támadott rendelkezése a hangosítóberendezések üzemben tartásával kapcsolatos helyi zajvédelmi előírásokat tartalmazó Ör. rendelkezéseit egészíti ki, míg a Zr. az emberi környezet és az emberi egészség megóvása érdekében megállapítja az azokat veszélyeztető zajok és káros rezgések elleni védelem alapvető szabályait. A Zr. kifejezetten a hangosítóberendezések üzemeltetésére vonatkozó szabályokat nem tartalmaz.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Örm., valamint a Zr. szabályozása között nincs sem tartalmi, sem hatásköri ellentmondás a két hivatkozott jogszabály jogi tárgya nem ütközik, csak érintkezik egymással.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - szemben az indítványozói állásponttal - abból, hogy a szabályozás tárgykörébe tartozó társadalmi viszonyt érintően (zaj- és rezgésvédelem) az Örm.-nél magasabb szintű jogszabály tartalmazza az általános érvényű szabályozást, az Ötv. 16. § (1) bekezdése alapján nem következik az, hogy az önkormányzati rendeletalkotás leszűkül a magasabb szintű jogszabály végrehajtási szabályainak megalkotására.

Az indítványozó által hivatkozott Ötv. 16. § (1) bekezdése törvény felhatalmazása alapján teszi lehetővé -- annak végrehajtására - az önkormányzat képviselő-testülete számára az önkormányzati rendeletalkotást. A Zr. ezzel szemben a törvénynél alacsonyabb jogforrási szinten elhelyezkedő szabályozást tartalmaz, ezért sem lehet az Ötv. 16. § (1) bekezdése értelmében az Örm. felhatalmazó rendelkezése.

Az Alkotmánybíróság az indítványozó által álláspontja igazolásaként felhívott 12/1992. (III. 25.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.) (ABH 1992, 335) idézett rendelkezéseihez kapcsolódóan az alábbiakra mutat rá.

Az Abh1. indokolásában az Alkotmánybíróság - az Ötv. 16. § (1) bekezdésében szereplő "törvény" fogalmának értelmezéséhez kapcsolódóan - arra utalt, hogy korábbi döntéseiben a törvényerejű rendeletet törvényi szintű szabályozásként fogadta el. Az Abh1. indokolása - az indítványozó hivatkozásával ellentétben -nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy "az Ötv. 16. § (1) bek.-nek alkalmazása során »törvény« alatt az alkotmányosan kibocsátott országos szintű jogszabályokat kell érteni."

Az Ötv.-nek az indítványozó által felhívott 16. § (1) bekezdése, - az ebben hivatkozott "törvény" fogalma - nem egyezik meg a Zr. minisztertanácsi rendeleti szintű szabályozásának jogforrási szintjével.

Az indítványozó álláspontja alátámasztására hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság 63/1991. (XI. 30.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh2.) (ABH 1991, 470) foglaltakra is.

Az Alkotmánybíróság az Abh2. indokolásában azt fejtette ki, hogy a belkereskedelmi törvény, illetve annak végrehajtási rendelete (mint az önkormányzati rendeletnél magasabb szintű jogszabályok) által megszabott korlátozások helyi alkalmazása során nem alkotmányellenes az, ha a városnak név szerint megjelölt utcák által meghatározott körzetében vagy kiemelt objektumok (kegyhelyek, iskolák, kultúrcentrumok stb.) környezetében nem ad engedélyt szexuális szolgáltatásokkal kapcsolatos vállalkozói tevékenységre. Az indítványozó álláspontjával ellentétben sem az Abh2. indokolásának általa felhívott, idézett rendelkezéséből sem annak egyéb rendelkezéseiből nem vezethető le olyan érvelés, hogy a helyi zaj- és rezgésvédelem tárgykörében a helyi rendeletalkotás kizárólag arra szolgálhat, hogy a magasabb szintű jogszabályban meghatározott zajszint-kategóriákat helyi viszonyokra lebontva - utcamegjelölésekkel, vagy más körülhatárolások útján - meghatározza a helyben alkalmazható zaj szint-kategóriákat.

Mindezekre tekintettel megállapítható tehát, hogy a Zr. 27. §-a nem tekinthető

- az Örm. vonatkozásában - az Ötv. 16. § (1) bekezdésének második fordulatában hivatkozott törvényi szintű - az Ötv. ezen rendelkezésében szereplő "törvény" végrehajtására vonatkozó - felhatalmazásnak.

b) Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság megállapítása szerint - az indítványozó álláspontjával szemben - a Zr. 27. §-a nem tekinthető - az Örm. vonatkozásában - az Ötv. 16. § (1) bekezdésének második fordulatában hivatkozott törvényi szintű - az Ötv. ezen rendelkezésében szereplő "törvény" végrehajtására vonatkozó - felhatalmazásnak a törvényi felhatalmazás kereteinek túllépése ez esetben fel sem merülhet.

A törvényi felhatalmazás kereteinek túllépése hiányában pedig az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezések sem sérültek.

c) Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó indítványában állított konkrét egyéni jogsérelme - az Örm. rendelkezéseinek a disco működési engedélyének kiadására irányuló hatósági eljárásban történt alkalmazása, és ennek következtében a működési engedély Örm.-ben foglalt rendelkezéseknek megfelelő korlátozással történt kiadása - alkotmányossági problémát nem vet fel.

Az indítványozó indítványa e részében tévesen hívja fel a Jat. 12. § (2) bekezdését a fent jelzett jogsérelmével összefüggésben, mivel - általa sem vitatottan - az Örm. nem tartalmaz visszamenőleges hatályú szabályozást, és az általa állított jogsérelem nem az Örm. megalkotásából, hanem annak a jogalkalmazó szerv (hatóság) általi alkalmazásából ered. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítvány fent megjelölt részének az alkotmányossági vizsgálatát nem folytatta le.

d) Az Alkotmánybíróság a jelen ügy kapcsán rámutat továbbá arra, hogy a Kt. 48. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat képviselő-testülete - törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben - az általa megalkotott önkormányzati rendeletben - illetékességi területére - a más jogszabályokban előírtaknál kizárólag nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat határozhat meg.

E törvényi rendelkezésből is okszerűen következik, hogy nem idézhette elő az indítványozó indítványában megjelölt törvényi és alkotmányos rendelkezések sérelmét az, hogy az önkormányzat képviselő-testülete az Örm. szabályozása során e rendeletében - a Zr. és a Zt1. (illetve a jelen vizsgálat időpontjában hatályos Zt2.) rendelkezéseitől eltérő, az azokban foglalt szabályozáshoz képest nagyobb mértékben korlátozó - előírásokat határozott meg a helyi zaj- és rezgésvédelemre vonatkozó szabályozás keretében a hangosítóberendezések üzemeltetésére nézve.

A fent kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Örm. támadott rendelkezése nem sérti az Ötv. 16. § (1) bekezdésének második fordulatában foglalt törvényi rendelkezéseket és ebből következően nem sérült az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezés sem. Erre való figyelemmel az Örm. alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2004. április 5.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró