99/D/2006. AB végzés

alkotmányjogi panaszok tárgyában

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 5. §-ával, 217. §-ával, 307. § (2) bekezdése g) pontjával, 230. § (3) és (4) bekezdésével, valamint a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelettel összefüggésben előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt, amely arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a jogalkotót új szabályozás megalkotására.

Indokolás

I.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kiskőrösi Városi Bíróság 0304.Vh.50/2002/9. számú végzése, továbbá a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 4. Pkf. 21.688/2005/2. számú végzése ellen.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszra irányuló kérelmeiben alkotmányellenesnek vélte a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 5. §-át, 217. §-át, 307. § (2) bekezdése g) pontját, 230. § (3) és (4) bekezdéseit, valamint a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendeletet (a továbbiakban: IM rendeletet). Álláspontja szerint a támadott rendelkezések sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét, továbbá az Alkotmány 57. § (1) bekezdését.

A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét eredményezi érvelése szerint az, hogy a Vht. nem írja elő a végrehajtó számára, hogy az általa tett intézkedésekről tájékoztassa a végrehajtást kérőt. Ennek hiányában pedig a végrehajtást kérő az ügyviteli szabályok megsértését nem támadhatja a Vht. 217. §-a szerinti végrehajtási kifogással, amely folytán szintén sérülni vélte a jogállamiság és a tisztességes eljáráshoz való jog elvét az indítványozó. Egyben a Vht. 217. §-ának a jogállamiság elvével való ellentétét arra hivatkozással is állította, hogy az abban foglaltak nem felelnek meg az egyértelműség követelményének, mivel a bíróságok azt úgy értelmezik, hogy az ügyviteli szabályok megsértése végrehajtási kifogással nem támadható. Álláspontja szerint szintén a jogállamiság sérelmét okozza az a "hiányosság", hogy a kamara és a bíróság közötti hatáskör nincs egyértelműen elkülönítve. Továbbá véleménye szerint a "végrehajtó törvénysértő intézkedése vagy mulasztása" egyben a "Vht. felhatalmazásán kiadott" IM rendelet szabályainak megsértését is jelenti.

Az indítványozó mindezek alapján elsődlegesen a Vht. támadott rendelkezései és az IM rendelet egészére nézve a jogalkotónak az alkotmányos szabályozás megalkotására (kiegészítésére) való kötelezését, másodlagosan pedig a Vht. 5. §-a, 217. §-a, 307. § (2) bekezdés g) pontja, 230. § (3) és (4) bekezdése, továbbá az IM rendelet megsemmisítését kért e. Továbbá a bírósági ügyekben az alkalmazási tilalom megállapítását kérte.

II.

Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az indítványi kérelmek megfelelnek-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben rögzített, az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságával szemben támasztott követelményeknek.

1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz - fő szabályként - a jogerős ügydöntő határozatokkal szemben terjeszthető elő [lásd: 1492/B/2007. AB határozat, ABK 2008. június, 24.]. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében esetről esetre, az alapjául fekvő jogerős határozat tartalma alapján ítéli meg azt, hogy a vizsgált ügyben a panasszal támadott határozat olyan érdemi határozatnak tekinthető-e, amellyel szemben helye van az alkotmányos jogorvoslatnak. Ugyanez a határozat - utalva az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatra melyben először mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányjogi panasz jogorvoslat - megerősítette az Alkotmánybíróság 22/1995. (III. 31.) AB határozatában (ABH 1995, 108, 109.) foglaltakat: az "alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz való alapvető jog szempontjából valamely döntés érdemi, ügydöntő volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása által meghatározott (ABH 1992, 515, 516.; ABH 1993, 48, 74-75.)." A 22/1995. (III. 31.) AB határozat kifejtette továbbá, hogy a jogorvoslat másik fogalmi eleme, hogy a döntés jogot vagy jogos érdeket sértsen, ugyanakkor a jogorvoslat igénybevételének nem előfeltétele a tényleges sérelem igazolása, elég arra hivatkozni. "Ahhoz van joga a személynek, hogy állítsa a döntés jogos érdeket vagy jogot sértő voltát." (ABH 1995, 108, 110.) A határozat kimondta továbbá, hogy "[a]z Alkotmány szerint a döntés "ellen" lehet jogorvoslattal élni" (ABH 1995, 108, 110.).

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kiskőrösi Városi Bíróság 0304.Vh.50/2002/9. számú végzése nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt, fentiekben ismertetett feltételeknek. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét a végzés tekintetében kimerítette (a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 4. Pkf. 21.688/2005/2. számú végrehajtási eljárásában), alkotmányjogi panasz azonban különálló kérelemként az elsőfokú határozat ellen nem terjeszthető elő. Ezért az Alkotmánybíróság a Kiskőrösi Városi Bíróság említett végzése elleni alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban Ügyrend) 29. § e) pontja alapján visszautasította.

2. A határidőben benyújtott alkotmányjogi panaszba foglalt kérelem jogszabályok hiányát kifogásolja, így meg nem nevezve, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányul. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361, 362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.].

Jelen ügyben az indítványozó indítványát 2006. január 24-én adta postára, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 4. Pkf. 21.688/2005/2. számú, 2005. október 25. napján kelt jogerős végzésének átvételét nem igazolta. Az Alkotmánybíróság megkeresésére a Bács-Kiskun Megyei Bíróság tájékoztatása szerint ezen végzés 2005. november 22-én került a végrehajtást kérő részére kiadásra, a kézbesítést igazoló postai tértivevény azonban a bíróság részére nem érkezett vissza. Mindezek alapján az indítványozó által a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 4. Pkf. 21.688/2005/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt (mivel a jogerős másodfokú végzés nem szabályszerű kézbesítése nem írható az indítványozó terhére) az Alkotmánybíróság határidőben benyújtottnak tekintette.

3. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelem "az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán" következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le" (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1375.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre alapított alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.

4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte az Alkotmánybíróságtól a jogalkotónak a hiányolt szabályozás megalkotására való kötelezését.

Az Abtv. 1. §-a és az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések értelmében az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy önmagában a jogalkotót valamely jogszabály megalkotására vagy módosítására kötelezze. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. §-ának b) pontjára figyelemmel visszautasította.

Budapest, 2009. június 9.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s.k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró