276/D/2002. AB határozat
alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 31. §-ával összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló azon indítványt, miszerint a törvényalkotó "a Büntető Törvénykönyv hatálya alá tartozó jogellenes magatartások csak elenyésző hányadában biztosította" a pótmagánvádat, és ezzel a sértettek számára diszkriminatív, valamint a jogorvoslati jogot sértő, alkotmányellenes helyzetet idézett elő, elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal Nyom. 314/2001. számú nyomozást megtagadó határozata, valamint a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Főosztály NF.480/2002/1-I. számú, a nyomozást megtagadó határozat elleni panaszt elutasító határozata ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal Nyom. 314/2001. számú nyomozást megtagadó határozata, valamint a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Főosztály NF.480/2002/1 -I. számú, a nyomozást megtagadó határozat elleni panaszt elutasító határozata ellen nyújtott be az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § d) pontja alapján alkotmányjogi panaszt, valamint az Abtv. 1. § e) pontja alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt.
A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal az indítványozó feljelentése alapján nem rendelt el nyomozást, hanem a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: 1973. évi Be.) 127. § (1) bekezdésének a) pontja alapján - mivel a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény - a nyomozást megtagadta. A Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Főosztálya a határozat ellen bejelentett panaszt elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint a jogalkotó "mulasztásos alkotmányellenességben van, mert nem biztosította, hogy vagy az ügyészségen kívüli független szervezet (bíróság) bírálja el a döntésével kapcsolatos jogorvoslati kérelem felülvizsgálatát, avagy nem biztosította a magánvádnak az alkalmazhatóságát minden olyan esetben, amikor az ügyészség, mint a közvád képviselője nem kíván vádat emelni." A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 31. §-ával összefüggésben - az Alkotmány rendelkezésének megjelölése nélkül - sérelmezte, hogy a jogalkotó a "diszkrimináció tilalmába ütközően szabályozott akkor, amikor nem teremtette meg a magánvád alkalmazásának széles spektrumú alkalmazási lehetőségét", az ügyészi határozatok elleni jogorvoslat Be. szerinti rendje pedig nem felel meg az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jognak. Ez utóbbi véleménye alátámasztásaként hivatkozott az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezménynek (a továbbiakban: Egyezmény) a hatékony jogorvosláshoz való jogot biztosító 13. Cikkére.
2. Az alkotmányjogi panasz benyújtását követően a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 605. § (7) bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon kívül helyezte. A Be. a pótmagánvád intézményében biztosítja a bűncselekmény sértettjének azt a jogot, hogy a bíróság előtt az ügyész helyett a vádló pozíciójába lépjen, ha az ügyész a büntetőeljárást nem kívánja megindítani (a feljelentést elutasítja), a már megindult eljárásban nem kíván vádat emelni (az eljárást megszünteti vagy a vádemelést részben mellőzi), avagy a vádat nem kívánja tovább képviselni (a vádat elejti). Az indítványozó - felhívásra - az indítványát "változatlan tartalommal" fenntartotta. Álláspontja szerint "a Büntető törvénykönyv 2003. július 1. napjával csak a pótmagánvád területén, azon belül is csak korlátozott esetekben biztosítja a jogsérelmet szenvedett részére a magánvád lehetőségét abban az esetben, ha az állam nem kíván élni büntető igényével. A Büntető törvénykönyv hatálya alá tartozó jogellenes magatartások csak elenyésző hányadában biztosította a törvény módosítása a pótmagánvádat."
3. Az Alkotmánybíróság - eljárásának a Be. hatálybalépését megelőző szakaszában - beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét.
II.
Az Alkotmánybíróság vizsgálatában figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A Btk. rendelkezései:
"31. § (1) A törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.
(2) A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult."
3. Az 1973. évi Be. rendelkezései:
"54. § (1) Könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat mint magánvádló a sértett képviseli, ha az elkövető magánindítványra büntethető."
"127. § (1) A nyomozást határozattal meg kell tagadni, ha a feljelentésből vagy a feljelentés kiegészítése során szerzett adatokból megállapítható, hogy
a) a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény, vagy a bűncselekmény alapos gyanúja hiányzik,"
"148. § (1) Akinek a hatóság határozata, intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása a jogait vagy érdekeit sérti, emiatt panasszal élhet.
[...]
(5) Ha a hatóság a panasznak nem ad helyt, az iratokat huszonnégy órán belül a panasz elbírálására jogosult ügyésznek, illetőleg a felettes ügyésznek köteles nyilatkozatával együtt megküldeni. Az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panaszt nyolc napon belül elbírálja."
4. A Be. rendelkezései:
"52. § (1) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat mint magánvádló a sértett képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető."
"53. § (1) A sértett az e törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha
a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,
b) az ügyész a vádemelést részben mellőzte,
c) az ügyész a vádat el ejtette."
"229. § (1) Ha a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye - feltéve, hogy a pótmagánvád emelését a 199. § (3) bekezdése nem zárja ki -, továbbá ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított harminc napon belül pótmagánvádlóként léphet fel.
(2) A panasz elutasítását követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat az ügyészség hivatalos helyiségében megismerhesse.
230. § (1) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, ügyvédje útján az ügyben addig eljárt első fokú ügyészségnél vádindítványt nyújt be. A vádindítványt az ügyészség az iratokkal együtt továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz."
5. Az Egyezmény 13. Cikke: "Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg."
6. Az Abtv. rendelkezései:
"48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
(3) Az Alkotmánybíróság eljárására a 40-43. §-ban foglaltak az irányadók."
"49. § (1) Ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére.
(2) A mulasztást elkövető szerv a megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy mennyiben vizsgálhatja a formailag a Btk. 31. §-ával, tartalmilag azonban az 1973. évi Be.-vel összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt, illetve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt.
Az Alkotmánybíróság főszabályként csak a hatályban lévő jogszabály alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás alapja az alkalmazott, de időközben hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét állító alkotmányjogi panasz. Az Abtv. 48. §-ának (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt az nyújthat be, akinek esetében az Alkotmányban biztosított jogok sérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Ezt a feltételt összevetve az Abtv.-nek a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességről szóló 49. §-ában foglalt rendelkezéssel, a valamely szabályozás hiányára mint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésre alapított indítvány alkotmányjogi panaszként nem fogadható el. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.)
Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal Nyom. 314/2001. számú nyomozást megtagadó határozata, valamint a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Főosztály NF.480/2002/1-I. számú, a nyomozást megtagadó határozat elleni panaszt elutasító határozata ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban a Be.-vel összefüggően is fenntartott, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt bírálta el.
2.1. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogsza-bályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.], illetve, ha a szabályozás hiányossága valamely alapvető jog vagy az Alkotmányban deklarált alkotmányos elv érvényesülését gátolja (1621/E/1992. AB határozat, ABH 1993, 765, 766.).
2.2. A pótmagánvád és a bűncselekmények viszonya - az indítvány keretei között - a sértett számára a Btk. 31. §-ában biztosított, az elkövető büntethetőségének feltételeként előírt magánindítvány intézménye, valamint a sértett számára a Be. 52. §-ában biztosított magánvádlói és a Be. 53. §-ában biztosított pótmagánvádlói pozíció közötti kapcsolat alapján határozható meg.
Az Alkotmánybíróság többször rámutatott, hogy mivel a bűncselekmények a jogrend sérelmét jelentik és a büntetés jogát az állam gyakorolja, a bűncselekmény sértettjének az elkövető megbüntetésével kapcsolatos kívánsága a büntető igény érvényesítésében csak kivételesen játszik szerepet. [40/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993, 288, 290.]. Ilyen kivétel, amikor a törvényalkotó egyes bűncselekményeknél a Btk. Különös Részében - különböző büntetőpolitikai megfontolásokból - a sértettet feljogosítja annak eldöntésére, kívánja-e az elkövető megbüntetését. Ezekben az esetekben a sértett - illetve a helyébe lépő személyek - erre irányuló szándéka nélkül a büntetőeljárást nem lehet megindítani, a már megindult büntetőeljárást pedig meg kell szüntetni [Be. 6. § (3) bekezdés c) pont]. A törvényalkotó további döntése, hogy a magánindítványra büntetendő bűncselekmények esetében - szintén büntetőpolitikai megfontolásokból - a vád képviseletét is rábízza-e a sértettre, vagy pedig a magánindítvány előterjesztése után az eljárás hivatalból folytatódik.
A magánindítványhoz, azaz a sértettnek az elkövető megbüntetésére irányuló akaratához kötött büntetőeljárás tehát egyes bűncselekmények esetében közvádas (pl. erőszakos szexuális bűncselekmények: Btk. 209. §), a Be. 52. § (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények esetében pedig magánvádas.
A pótmagánvádra vonatkozó eljárási rendelkezések és a büntetendővé nyilvánított magatartások összefüggéseit vizsgálva megállapítható, hogy a törvényalkotó a közvádra üldözendő bűncselekmények szinte teljes körében elismeri a pótmagánvád lehetőségét. A Btk. - tárgyából következően értelemszerűen - nem foglalkozik a pótmagánvád intézményével, a Be. pedig kifejezetten csak a katonai bűncselekmény miatt folytatott eljárásban [Be. 474. § (5) bekezdés] zárja ki a pótmagánvádat.
2.3. Az Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatban kifejtette, hogy a pótmagánvád intézményének bevezetésére a törvényhozónak nem volt alkotmányos kötelezettsége. Utalt arra, hogy a bűncselekmény elkövetésekor az államnak és nem a sértettnek keletkezik büntető igénye az elkövető megbüntetésére. Önmagában az, hogy az állam a Be.-ben törvényi alapot teremtett meghatározott feltételek esetén a hiányzó közvád pótlására, és így esélyt adott a sértetteknek, hogy a büntetőeljárás, illetve a vád megalapozottsága tekintetében az ügyésztől eltérő álláspontjukat a bíróság elé vigyék, nem teremtett egyben alkotmányos alapjogot a sértettek számára a jogaikat vagy jogos érdekeiket sértő, illetve veszélyeztető, büntetendő magatartások bírósági elbírálásához. A törvényhozó ezért viszonylag tág mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a pótmagánvádra milyen esetekben ad lehetőséget, ez azonban nem zárja ki a szabályozás alkotmányossági vizsgálatát. (ABH 2005, 504, 522.)
2.4. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy - az indítvány keretei között - a törvényalkotó nem követett el mulasztást sem a Btk.-nak az indítványban megjelölt 31. §-ával, sem pedig a pótmagánvád intézményét szabályozó, illetve a feljelentést megtagadó, a nyomozást megszüntető ügyészi határozatok elleni jogorvoslati rendre vonatkozó Be. rendelkezésekkel összefüggésben. Mivel már maga a jogalkotói mulasztás sem mutatható ki, a sértetteket érintő hátrányos diszkriminációban, illetve az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jog sérelmében megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet sem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2006. június 20.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró