62004CJ0036_SUM[1]

A Bíróság (második tanács) 2006. március 30-i ítélete. Spanyol Királyság kontra az Európai Unió Tanácsa. 1954/2003/EK rendelet - 3., 4. és 6. cikk - Halászati erőkifejtés irányítása - Közösségi halászati területek és erőforrások - A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozási feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány - Elválaszthatatlanság - Elfogadhatatlanság. C-36/04. sz. ügy

C-36/04. sz. ügy

Spanyol Királyság

kontra

az Európai Közösségek Tanácsa

"1954/2003/EK rendelet - 3., 4. és 6. cikk - A halászati erőkifejtés irányítása - Közösségi halászati területek és erőforrások - A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozási feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány - Elválaszthatatlanság - Elfogadhatatlanság"

Az ítélet összefoglalása

Megsemmisítés iránti kereset - Tárgy - Részleges megsemmisítés

(EK 230. cikk; 1954/2003 tanácsi rendelet, 3., 4. és 6. cikk)

1 Valamely közösségi aktus részleges megsemmisítése csak akkor lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek a jogi aktus egyéb elemeitől elválaszthatók. Az elválaszthatóság követelménye nem teljesül, ha a jogi aktus részleges megsemmisítése folytán annak lényeges tartalma változna. Az a kérdés, hogy módosítja-e a részleges megsemmisítés a megtámadott jogi aktus lényeges tartalmát, objektív szempontnak, nem pedig a vitás jogi aktust elfogadó hatóság politikai akaratával összefüggő szubjektív szempontnak minősül.

Következésképpen, valamely tagállamnak az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról szóló, 1954/2003 rendelet II. fejezete 3., 4. és 6. cikkének megsemmisítésére irányuló keresetét elfogadhatatlannak kell tekinteni.

Ezen rendelkezések ugyanis, amelyek az említett rendelet lényegét képezik, a halászati erőkifejtés irányításának meghatározó elemeit állapítják meg, míg a vitatott rendelet II. fejezetének egyéb rendelkezései technikai jelleget mutatnak, mivel a megsemmisíteni kívánt említett cikkekhez kötődik az alkalmazásuk. A III. fejezete ellenőrzési rendszert vezet be a halászati erőkifejtés irányításának tiszteletben tartására vonatkozóan, és ezért csak akkor van értelme, ha a megtámadott rendelkezések hatályban maradnak.

(vö. 12-14., 16., 19., 21. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2006. március 30.(*)

"1954/2003/EK rendelet - 3., 4. és 6. cikk - A halászati erőkifejtés irányítása - Közösségi halászati területek és erőforrások - A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozási feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány - Elválaszthatatlanság - Elfogadhatatlanság"

A C-36/04. sz. ügyben,

az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránt 2004. január 29-én,

a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: J. Monteiro és F. Florindo Gijón, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: T. van Rijn és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozó,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Makarczyk, R. Silva de Lapuerta, P. Kūris (előadó) és G. Arestis bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. szeptember 29-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2006. január 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A Spanyol Királyság a keresetlevelében az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról, valamint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 4-i 1954/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 289., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 6. kötet, 44. o., a továbbiakban: vitatott rendelet) 3., 4. és 6. cikkének a megsemmisítését kéri.

Jogi háttér

2 A vitatott rendelet 3. cikkének rendelkezése szerint:

"(1) A 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott terület kivételével a tagállamok:

a) az 1998-2002-ig terjedő időszak éves átlagaként megállapítják a legalább 15 méter teljes hosszal rendelkező hajók halászati tevékenységének szintjét az 1. cikkben említett valamennyi ICES-terület és CECAF-körzet tekintetében, a tengerfenéken élő fajok halászatára vonatkozóan, kivéve a mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2347/2002/EK tanácsi rendelet hatálya alá tartozó tengerfenéki halászterületeket, illetve a fésűkagyló, a nagy tarisznyarák és a nagy tengeri pók halászatának területeit, e rendelet melléklete szerint. A halászati tevékenység kiszámítása céljából a hajó kapacitását kilowattban (kW) kifejezett beépített teljesítményében kell mérni;

b) biztosítják az a) pont szerint megállapított halászati szintet valamennyi ICES-területen és CECAF-körzetben, tekintettel az a) pontban említett minden halászterületre.

[...]"

3 Ezen rendelet 4. cikke értelmében:

"(1) A legfeljebb 15 méter teljes hosszal rendelkező halászhajók halászati erőkifejtését átfogóan kell megállapítani a 3. cikk (1) bekezdésében említett valamennyi halászterület, terület vagy körzet tekintetében az 1998-2002-ig terjedő időszakban.

(2) A legfeljebb 10 méter teljes hosszal rendelkező halászhajók halászati erőkifejtését átfogóan kell megállapítani a 6. cikk (1) bekezdésében említett valamennyi halászat, terület vagy körzet tekintetében az 1998-2002-ig terjedő időszakban.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az említett halászhajók által folytatott halászati erőkifejtés az (1) és (2) bekezdés alapján megbecsült halászati erőkifejtési szintre korlátozódik."

4 Az említett rendelet 6. cikke különleges halászati erőkifejtési rendszert vezet be az Írország partjai által határolt biológiailag érzékeny területre, ahol "a tagállamok az 1998-tól 2002-ig terjedő időszak éves átlagaként megállapítják a legalább tíz méter teljes hosszal rendelkező hajók halászati erőkifejtésének szintjét a tengerfenéken élő fajok halászatára vonatkozóan, kivéve a 2347/2112/EK rendelet hatálya alá tartozó tengerfenéki halászterületeket, valamint a fésűkagyló, a nagy tarisznyarák és a nagy tengeri pók halászatának területét, továbbá meghatározzák az így megállapított halászati erőkifejtés valamennyi említett halászterületre vonatkozó szintjét".

A felek kérelmei

5 A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

- semmisítse meg a vitatott rendelet 3., 4. és 6. cikkét (a továbbiakban: megtámadott rendelkezések);

- kötelezze az Európai Unió Tanácsát a költségek viselésére.

6 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a keresetet;

- kötelezze a Spanyol Királyságot a költségek viselésére.

7 A Bíróság elnökének 2004. május 19-i végzésével az Európai Közösségek Bizottsága részére engedélyezték a beavatkozást a Tanács kérelmeinek támogatására. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a keresetet, és kötelezze a Spanyol Királyságot a költségek viselésére. Kéri továbbá - abban az esetben, ha a keresetnek helyt adnak - a megtámadott rendelkezések időbeli hatályának fenntartását az EK 231. cikk második bekezdésének alkalmazásával.

A keresetről

8 A Spanyol Királyság lényegében két jogalapra hivatkozik a keresete alátámasztásaként. Az egyik a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalap. Az említett tagállam úgy véli, hogy a Tanács nem vette figyelembe a spanyol flottának a csatlakozási szerződés rendelkezéseiből eredő különleges helyzetét, amikor meghatározta a referencia-időszakot a halászati erőkifejtés kiszámításához, és különleges halászati erőkifejtési rendszert alkalmazott az Írországtól délnyugatra elhelyezkedő területen. A második jogalap a hatáskörrel való visszaélésen alapul, amelyet a Tanács valósított meg a vitatott rendelet 6. cikke szövegének megállapításával, annyiban, amennyiben a biológiailag érzékeny terület meghatározásának valódi célja nem a tőkehal-ivadékok megőrzése volt, hanem a spanyol flottára vonatkozó megszorítások meghosszabbítása.

9 A Bíróság felhívta a feleket, hogy terjesszék elő az észrevételeiket a kereset elfogadhatóságának kérdését illetően, tekintettel azon ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a közösségi jogi aktus részleges megsemmisítése csak akkor lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek a jogi aktus egyéb elemeitől elválaszthatók (lásd többek között a C-29/99. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2002. december 10-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-11 221. o.] 45. és 46. pontját, a C-378/00. sz., Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben 2003. január 21-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-937. o.] 30. pontját, a C-239/01. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-10 333. o.] 33. pontját és a C-244/03. sz., Franciaország kontra Parlament és Tanács ügyben 2005. május 24-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-4021. o.] 12. pontját).

10 A tárgyalás során a Tanács úgy érvelt, hogy ha a megtámadott rendelkezések ugyan el is választhatók egymástól, nem ez a helyzet az ezeknek és a vitatott rendelet egyéb rendelkezéseinek az elválasztását illetően, és hogy következésképp utóbbiaknak már nem lenne értelmük a megtámadott rendelkezések megsemmisítése esetén. Az ilyen megsemmisítés következményei különösen kényesek lennének az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések igazgatásáról szóló, 1995. március 27-i 685/95/EK tanácsi rendelet (HL L 71., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 2. kötet, 204. o.) és az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati gazdálkodási rendszer létrehozásáról szóló, 1995. június 15-i 2027/95/EK tanácsi rendelet (HL L 199., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 2. kötet, 224. o.) hatályon kívül helyezéséről szóló, említett rendelet 15. cikkét illetően. Következésképpen, a Tanács fenntartásait fejezi ki a kereset elfogadhatóságát illetően.

11 A Bizottság osztja a Tanács érvelését, megállapítva, hogy a megtámadott rendelkezések az új halászati erőkifejtési rendszer lényegét képezik, és hogy ezen rendelkezések megsemmisítése esetén a fenti erőkifejtés semmilyen rendszere nem lenne többé alkalmazható a nyugati vizekre.

12 Amint az a jelen ítélet 9. pontjában felidézésre került, az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely közösségi aktus részleges megsemmisítése csak akkor lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek a jogi aktus egyéb elemeitől elválaszthatók.

13 A Bíróság több alkalommal akként határozott, hogy az elválaszthatóság követelménye nem teljesül, ha a jogi aktus részleges megsemmisítése folytán annak lényeges tartalma változna (a C-68/94. és C-30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben 1998. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-1375. o.] 257. pontja, a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 46. pontja, a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontja és a fent hivatkozott Franciaország kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 13. pontja).

14 A Bíróság egyébként arról is határozott, hogy az a kérdés, hogy módosítja-e a részleges megsemmisítés a megtámadott jogi aktus lényeges tartalmát, objektív szempontnak, nem pedig a vitás jogi aktust elfogadó hatóság politikai akaratával összefüggő szubjektív szempontnak minősül (a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontja).

15 A jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott rendelkezések megsemmisítése - miközben a vitatott rendelet egyéb rendelkezései fennmaradnak - objektívan változtatná-e meg magát a rendelet lényeges tartalmát.

16 Nos, a megtámadott rendelkezések az említett rendelet lényegét képezik.

17 A (4) preambulumbekezdés szerint ugyanis a vitatott rendelet egy új halászati gazdálkodási rendszer bevezetésére irányul a meghatározott területeken annak biztosítására, hogy "a jelenlegi halászat általános szintje ne emelkedjen".

18 Ráadásul a megtámadott rendelkezéseket a vitatott rendeletnek a halászati gazdálkodási rendszerre vonatkozó II. fejezetébe foglalták. Így e rendelet 3. cikke meghatározza a tengerfenéken élő fajok, illetve egyes rákfélék és puhatestűek halászatára vonatkozó intézkedéseket, az említett rendelet 4. cikke megállapítja a legfeljebb 15 méter hosszúságú halászhajókra alkalmazandó halászati erőkifejtést, és ugyanezen rendelet 6. cikke meghatározza a biológiailag érzékeny területekre vonatkozó erőkifejtés-gazdálkodás feltételeit.

19 Következésképpen a megtámadott rendelkezések a halászati erőkifejtés irányításának meghatározó elemeit állapítják meg, míg a vitatott rendelet II. fejezetének egyéb rendelkezései technikai jelleget mutatnak, mivel ezen rendelet 3., 4. és 6. cikkéhez kötődik az alkalmazásuk. Az említett rendelet III. fejezete ellenőrzési rendszert vezet be a halászati erőkifejtés irányításának tiszteletben tartására vonatkozóan, és ezért csak akkor van értelme, ha a megtámadott rendelkezések hatályban maradnak.

20 Végül, a vitatott rendelet 15. cikke hatályon kívül helyezte a 685/95 és a 2027/95 rendeleteket, legkésőbb 2004. augusztus 1-jével. Ez a két rendelet az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati gazdálkodási rendszert határozta meg és alkalmazta. A megtámadott rendelkezések megsemmisítésének következményeként joghézag keletkezne, mivel az ilyen megsemmisítés folytán a halászati erőkifejtés irányítására vonatkozó egyetlen szabályozás sem lenne többé hatályos.

21 Az előzőkből következik, hogy a megtámadott rendelkezések elválaszthatatlanok a vitatott rendelet egyéb részeitől. Ebből következik, hogy a Spanyol Királyság által az említett rendelet részleges megsemmisítése céljából előterjesztett kérelmek elfogadhatatlanok, és hogy ezért a keresetet el kell utasítani.

A költségekről

22 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Az említett cikk 4. §-a értelmében a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) A Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

3) Az Európai Közösségek Bizottsága maga viseli saját költségeit.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.