207/B/2001. AB határozat

az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 18. § (1) bekezdésének a "... továbbá öröklési, vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése..." fordulata, valamint a 26. § (1) bekezdés h) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 18. § (1) bekezdésének a "... továbbá öröklési, vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése..." fordulata, valamint a 26. § (1) bekezdés h) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozók az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdését azért tekintik alkotmánysértőnek, mivel álláspontjuk szerinta támadott szabály az Itv. 1. §-ában meghatározott illetékkötelezettséggel - az értelmezés kiterjesztése miatt - ellentétes; mindez olyan fokú jogbizonytalanságot jelent, amely az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésébe ütközik.

Az indítványozók a gazdasági társaságok szétválása során keletkező illetékfizetési kötelezettséggel, illetve az ez alól biztosított mentességekkel összefüggésben kifogásolják továbbá az Itv. 26. § (1) bekezdésének f) és h) pontjait is. Nézetük szerint a kifogásolt szabályok sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 9. §-át, valamint 70/A. §-át.

II.

Az Alkotmánybíróságnak a rendelkező részben foglalt döntése az alábbi jogszabályhelyeken alapul:

Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

(...)

9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

(...)

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

Az Itv. támadott rendelkezései:

"1. § Öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket, az államigazgatási és bírósági eljárásért eljárási illetéket vagy az e törvényben meghatározott módon, de külön jogszabályban megállapított igazgatási, bírósági szolgáltatási díjat kell fizetni.

(...)

18. § (1) Ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. Ezt a szabályt kell alkalmazni az öröklési szerződés alapján történő vagyonszerzésre is azzal, hogy az illetékkötelezettség keletkezésére a 3. § (1) bekezdése az irányadó.

(...)

26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:

(...)

f) a vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett - ideértve az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem lakás céljára használt épület átalakításával, továbbá a lakóépület bővítésével (pl. tetőtér-beépítéssel) létesített - 15 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása. Amennyiben az új lakás forgalmi értéke nem haladja meg a 30 millió forintot és a vagyonszerző másik lakástulajdon eladását nem igazolja, akkor a 21. § (1) bekezdés szerint megállapított illetékből nem kell megfizetni azt az összeget, amely akkor járna, ha a lakás forgalmi értéke 15 millió forint lenne. Ilyen lakás tulajdoni hányada esetén a kedvezmény a 15 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos részére illeti meg a vagyonszerzőt;

(...)

h) a gazdálkodó szervezet olyan szervezeti átalakulással (egyesülés, szétválás) bekövetkező vagyonszerzése, amikor a létrejövő gazdálkodó szervezet(ek) a korábbinak jogutódja(i) lesz(nek);"

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozók szerint azért sérti az Itv. 18. § (1) bekezdése az Alkotmány 2. §-át, mert az Itv. nem nevesíti, hogy milyen "más módon" történő szerzések esnek visszterhes vagyonátruházási illeték alá.

Az Alkotmánybíróság a 112/B/2001. AB határozatban (ABH 2004, II. 1523.) már vizsgálta az Itv. 18. § (1) bekezdésének az indítványozók által is vitatott fordulatát és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben megállapította, hogy "az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem jelent a jogbiztonságot veszélyeztető értelmezési nehézséget az, hogy az Itv. 1. §-a vagyonszerzési illetékről rendelkezik, míg az Itv. III. Fejezete vagyonátruházási illetékeket határoz meg. Az Itv. szóhasználatában a vagyonszerzés gyűjtőfogalom, mely a vagyon mozgását jelöli, felölelve mind az ingyenes szerzést (öröklés, ajándékozás), mind a visszterhes vagyonátruházást. Az illeték minden esetben, így a visszterhes vagyonátruházás esetén is a szerzőt terhelő kötelezettség." (ABH 2004, II. 1525.)

Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is irányadónak tekinti e korábbi határozatában kifejtett azon álláspontját, miszerint az illeték alapja a vagyonmozgás. A "más módon" történő vagyonszerzés tehát minden esetben illetékköteles, amikor vagyonmozgás is bekövetkezett, kivételt csak a törvényben meghatározott mentesség esetei jelenthetnek.

A szerző felet terhelő kötelezettség mértéke vagy a kötelezettség alóli mentesülés a konkrét ügyekben azonban már nem alkotmányossági, hanem jogalkalmazói kérdés.

Minthogy az alkotmányossági probléma - a norma világosságával és értelmezhetőségével összefüggésben - azonos a most vizsgált és a korábbi esetben, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Itv. 18. § (1) bekezdése és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése összefüggéseiben res iudicata esete áll fenn.

Az indítványozók szerint az Itv. 18. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 9. §-át is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt szabályozás és az Alkotmány felhívott szakasza között alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat nem áll fenn. Az érdemi összefüggés hiánya az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány elutasítását eredményezi. [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.].

A vizsgált szabályozás nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át sem, mert minden vagyonszerző félre egyforma szabályozást tartalmaz a kifogásolt szabályozás, diszkrimináció tehát nem állapítható meg.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Itv. 18. § (1) bekezdése elleni indítványt elutasította.

2. Az indítványozók támadták az Itv. 26. § (1) bekezdésének h) pontját is. Érvelésük szerint a kifogásolt szabály, amely illetékmentességet biztosít a gazdálkodó szervezet olyan szervezeti átalakulással (egyesülés, szétválás) bekövetkező vagyonszerzése esetére, amikor a létrejövő gazdálkodó szervezet(ek) a korábbinak jogutódja(i) lesz(nek), sérti az Alkotmány 2. §-át, az Alkotmány 9. §-át, valamint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.

Az Alkotmánybíróság a 458/B/1991. AB határozatban (ABH 1993, 551.) (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta az Itv. 26. § (1) bekezdésének h) pontja és az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Alkotmány 70/A. §-a közötti összefüggéseket.

Az akkor hatályos Itv. 26. § (1) bekezdés h) pontja szerint illetékmentességet élvez a gazdálkodó szerv szervezeti átalakulásával bekövetkező vagyonszerzés, ideértve a szövetkezet egyesülésével, a szövetkezet szétválásával, a szövetkezet tagsága egy részének más szövetkezetbe beolvadásával összefüggő vagyonszerzést is.

"E szabály azért nem minősíti illetékkötelesnek a szervezeti átalakulás során történő vagyonszerzést, mert az átalakuló szervezet (ideértve a gazdasági társaságot is) általános jogutódjává válik a korábbinak, tehát illetékjogi szempontból nincs vagyonátruházás.

E mentességi szabály is egyaránt vonatkozik mind a korábbi állami vállalatoknak és egyéb gazdálkodó szervezeteknek új társasági formába történő átalakulására, mind pedig gazdasági társaságnak másik társasági formába történő átalakulására." (ABH 1993, 552.)

Az Abh. az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben megállapította, hogy "az Itv. 26. § (1) bekezdés h) pontja minden átalakulásban részt vevő, illetve az átalakulás minden fajtájában részt vevők csoportjára egyaránt vonatkozik." (ABH 1993, 554.)

Bár a vizsgált jogszabályszöveg megváltozott, az Itv. jelenleg hatályos rendelkezése tartalmilag azonos az Abh.-ban már elbírált szabállyal, ezért az Alkotmánybíróság a korábbi határozatban kifejtett álláspontot fenntartva megállapította, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés h) pontja nem sérti az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdéseit, valamint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.

Nem vizsgálta ugyanakkor az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével kapcsolatos összefüggéseket, ezért az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványt érdemben bírálta el.

Az Itv. 26. § (1) bekezdésének jelenleg hatályos rendelkezését a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 308. §-a állapította meg, 1998. június 16-i hatállyal.

Az Itv. 26. § (1) bekezdés h) pontja kedvezményt biztosító szabály, a gazdálkodó szervezetek átalakulása esetén, a visszterhes vagyonátruházás esetére állapít meg illetékmentességet. A mentesség feltétele, hogy a létrejövő gazdálkodó szervezetek a korábbinak jogutódjai legyenek.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés h) pontja olyan egyértelmű szabályozást tartalmaz, amely mind a jogalkalmazó, mind az illetékfizetésre kötelezettek számára világos tartalommal bír, így a szabályozás nem sérti a normavilágosság Alkotmány 2. §-ából levezett követelményét, ezért az Alkotmányíróság az Itv. 26. § (1) bekezdés h) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

3. Az indítványozók kezdeményezték az Itv. 26. § (1) bekezdése f) pontjának a megsemmisítését is. A kifogásolt szabály az indítvány benyújtását követően többször módosult. Az Itv. 26. § (1) bekezdésének f) pontja az indítványozók által kifogásolt normaszöveget már nem tartalmazza, a támadott szöveg helyébe az indítványozók által nem támadott, más tartamú normaszöveg lépett hatályba.

Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályát vesztett jogszabály alkotmányossági vizsgálatára az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, valamint az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor. A vizsgált indítvány azonban az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja vonatkozásában egyik kategóriába sem tartozik, mivel jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányult. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pontja alapján - az eljárást az Itv. 26. § (1) bekezdése f) pontja vonatkozásában megszüntette.

Budapest, 2005. október 10.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró