3245/2022. (V. 18.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.044/2020/14. számú ítélete, valamint a Kúria Pfv.V.21.103/2020/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Illés Renáta Edina ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt, megtámadott ítéletek és a pertörténet lényege a következő.
[3] Az indítványozó felperes termőföld ingatlanok használata után haszonbérleti díj és használati díj megfizetése iránt terjesztett elő keresetet az alperessel szemben.
[4] Az első fokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék a 12.P.20.690/2016/99. számú ítéletével helyt adott a keresetnek és kötelezte az alperest földhasználati és haszonbérleti díj jogcímén 39 204 007 Ft és ezen összeg után járó kamat megfizetésére, valamint a perköltség viselésére.
[5] Az alperesi fellebbezés folytán a Debreceni Ítélőtábla a Pf.20.828/2018/10. számú részítéletével a Nyíregyházi Törvényszék ítéletének az alperest 5 343 672 Ft haszonbér és ezen összeg után járó kamata megfizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyta. Ehhez képest a Debreceni Ítélőtábla az ítéletnek az egyes ingatlanok szerződés nélkül használt része után járó használati díj iránti keresettel kapcsolatos rendelkezését, továbbá az elsőfokú perköltséggel és a le nem rótt illetékkel kapcsolatos ítéleti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította (a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatás mellett). Emellett a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek az egyéb ingatlanok szerződés nélkül használt része után járó használati díj iránti keresettel kapcsolatos rendelkezést részben megváltoztatta és az alperes által fizetendő tőke összeget 19 966 339 Ft-ra leszállította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
[6] A felperes a megismételt eljárás során előterjesztett keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 140. §-a, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:74. §-a alapján a perbeli ingatlanok után 9 056 592 Ft használati díj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, vitatva a követelés jogalapját és összegszerűségét. Beszámítási kifogást is előterjesztett, amelyet egyrészt arra alapított, hogy 2011 és 2014 között összesen 4 576 548 Ft-tal többet fizetett a felperesnek az őt megillető haszonbérnél, valamint a felperes 846 447 Ft kárt okozott neki azzal, hogy a keresettel érintett területekre nem volt hajlandó vele haszonbérleti szerződést kötni.
[7] A Nyíregyházi Törvényszék - a Debreceni Ítélőtábla részítélete alapján, megismételt eljárásban hozott - 12.P.20.542/2019/48. számú ítéletével az alperest 8 900 984 Ft-ot és az ezen összeg után járó kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte. A Nyíregyházi Törvényszék indokolásában rámutatott arra, hogy az alperes a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 229. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel már nem tehette vitássá, hogy használta a perbeli ingatlanok felperes tulajdonában lévő részét, hiszen ez a jogerős részítéletben megállapított tény. A megismételt eljárásban a felek egyező nyilatkozata alapján a Nyíregyházi Törvényszék szerint megállapította, hogy a perbeli ingatlanok közül melyekben telepített gyümölcsöst az alperes, továbbá a beszerzett szakértői vélemény alapján a perbeli időszakra a felperest a keresettel érintett ingatlanrészek után megillető használati díjat.
[8] Az alperesi fellebbezés folytán a Debreceni Ítélőtábla a Pf.20.044/2020/14. számú ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és az indítványozó keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolásában foglaltak szerint a másodfokú bíróság az eljárása során és az ítéletében kiküszöbölte az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértéseit. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy azok a ténymegállapítások, amelyeket a jogerős részítélet a perbeli ingatlanok tekintetében tartalmazott, nem minősíthetők "jogerősnek", mivel egy olyan részítéleti rendelkezéshez kapcsolódtak, amely az e körben indult jogvitát érdemben nem döntötte el. Az elsőfokú bíróságnak - az alperes új tényállításainak és bizonyítékainak tükrében - újra meg kellett volna vizsgálnia, hogy a felperesnek mekkora tulajdoni hányada volt a perbeli ingatlanokon, azokat milyen arányban használta az alperes haszonbérleti szerződés alapján (és anélkül), továbbá mennyi volt a jogalap nélkül használt ingatlanrészek használati díja. A másodfokú bíróság a keresetlevél alapján megállapította továbbá, hogy az alperes a perrel érintett időszakban több haszonbért utalt át a felperes részére, mint amennyi a saját nyilatkozata szerint megillette a felperest. A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperesnek azt az érvelését, amely szerint az alperes által fizetett többletet a 2011-2014. évi haszonbérre kell elszámolni. Megállapította, hogy a többlet - a 2012. és 2014. évi beszámításokkal együtt - 4 576 548 Ft-nak felelt meg, amelynek használati díjként történő elszámolására az alperes alappal tartott igényt. A másodfokú bíróság szerint az alperes által megfizetett többlet összeg meghaladta a felperest megillető használati díj összegét, ezért a megismételt eljárás tárgyát képező keresetet elutasította.
[9] Az indítványozó a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be jogszabálysértésre hivatkozással, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felperesi felülvizsgálati kérelem szerint a régi Pp. 252. § (4) bekezdésébe ütközően történt a tényállás módosítása a jogerős ítéletben, a hatályon kívül helyezés után nem új per kezdődik, hanem a megkezdett per folytatódik a másodfokú bíróság által megadott szempontok szerint. Az előző eljárásban tett akaratnyilatkozatok megtartják hatályukat, erre tekintettel a fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság megsértette a kérelemhez kötöttség elvét, túlterjeszkedett az eredeti kereseti kérelmen és ellenkérelmen. A megismételt eljárás nem azt a célt szolgálja, hogy a felek pótolják az elmulasztott nyilatkozatokat, bizonyítékokat, mivel ez sértené a régi Pp. 141. § (6) bekezdésében foglaltakat is. A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróság a régi Pp. 252. § (4) bekezdésébe, 147/A. § (1) bekezdésébe ütköző módon adott helyt a beszámítási kifogásnak, a perben az alperes beszámítási kifogásként értékelhető nyilatkozatot csak 2019 szeptemberében terjesztett elő, amely elkésett, hiszen a beszámítani kért kifizetések már 2011-2014-ben megtörténtek.
[10] A Kúria a Pfv.V.21.103/2020/8. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és kötelezte az indítványozót az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A Kúria szerint a régi Pp. 252. § (1)-(4) bekezdéseiből nem következik, hogy a megismételt eljárásban nem kerülhet sor eltérő tényállás megállapítására. Ezzel összefüggésben a Kúria kiemelte, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott részítélet hatályon kívül helyező rendelkezése nem ítéleti rendelkezés, a régi Pp. 252. § (1)-(4) bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel helyezi hatályon kívül. A Kúria szerint a hatályon kívül helyező döntéshez a régi Pp. 229. § (1) bekezdés értelmében vett anyagi jogerőhatás akkor sem fűződik, ha az az ítéletben vagy részítéletben jelenik meg. A Kúria ítéletének indokolásában megállapította, hogy az indítványozó felperes értelmezésével ellentétben a jogerős részítéletbe foglalt hatályon kívül helyező határozathoz kötöttségen azt kell érteni, hogy e határozattól a másodfokú bíróság abban a fellebbezési eljárásban, amelyben hozta, nem térhetett el. A felperes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértést ettől eltérően írta körül, és amit jogszabálysértésként meghatározott, nem értékelhető a régi Pp. 227. § (1) bekezdésében foglaltak megsértéseként.
[11] A Kúria szerint a felperes a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen való túlterjeszkedés körben nem adott elő a felülvizsgálati kérelemben olyan érvelést, amely az általa felhívott jogszabályok megsértését jelenthetné. A felperes felülvizsgálati kérelmében a régi Pp. 147/A. § (1) bekezdésének és a régi Ptk. 296-297. §-ának a megsértését is állította a másodfokú bíróság részéről, a beszámítási kifogással szemben azonban a Kúria szerint a felperes a másodfokú eljárásban nem hivatkozott sem elkésettségre, sem elévülésre, így ezen kérdésekkel a másodfokú bíróság erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhatott, ennek következében azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el.
[12] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.044/2020/14. számú ítélete, valamint a Kúria Pfv.V.21.103/2020/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és 28. cikkének sérelmére hivatkozással nyújtotta be.
[13] 1.3. Az indítványozónak - a támadott ítéletekkel kapcsolatos - kifogásai a következők.
[14] Az indítványozó szerint a támadott ítéletek sértik az indítványozónak az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint az Alaptörvény 28. cikkében megfogalmazott jogértelmezési, jogalkalmazási követelményt, mivel a megismételt eljárásban hozott elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú és felülvizsgálati eljárásban született ítéletek a régi Pp. alapelveit és célját sértik, azok értelmezése nem az Alaptörvénnyel összhangban történt.
[15] Az indítványozó a megsemmisíteni kért bírói ítéletek alaptörvény-ellenességének indokolása körében először azok törvényellenessége mellett érvelt. Az indítványozó szerint a megismételt eljárásban a másodfokú bíróság a korábbi részítéletével rögzített tényállást a régi Pp. 227. § (1) bekezdésébe ütköző módon módosította. Az indítványozó indokai szerint a régi Pp. 227. § (1) bekezdése alapján a bíróság kötve van a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, attól nem térhet el. Az indítványozó szerint ezt a szabályt a másodfokú bíróság megsértette, amikor az általa már jogerősen megállapított tényállást olyan bizonyítékokra történő hivatkozással változtatta meg, amelyeket az alperesnek már az alapeljárás során módjában állt volna előterjesztenie.
[16] Az indítványozó szerint - az 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény és a régi Pp. egyes rendelkezései alapján - a támadott ítéletek sértik a régi Pp. 252. § (3)-(4) bekezdéseiben foglalt megismételt felülbírálatra vonatkozó rendelkezéseket, mert a megismételt eljárás során a bíróság és a felek is kötve vannak a hatályon kívül helyező döntésben megállapított tényekhez, a másodfokú bíróság iránymutatásához, azaz a megismételt eljárás nem azt a célt szolgálja, hogy a felek által esetlegesen elmulasztott nyilatkozatok, bizonyítékok pótolhatóak legyenek, ha ezekre korábban semmilyen hivatkozás nem történt.
[17] Az indítványozó szerint a másodfokú bíróság a régi Pp. 147/A. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére adott helyt az alperes beszámítási kifogásának, az alperes beszámítási kifogása a régi Pp. rendelkezése alapján elkésett, továbbá az alperes követelése az igény érvényesítésének időpontjában már elévült. Az indítványozó ezen jogszabálysértésekre figyelemmel is állítja a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét.
[18] Az indítványozó szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjog sérelmét eredményezheti az olyan eljárásjogi vagy anyagi jogi szabály megsértése, amely az eljárás valamelyik szereplője számára többletjogosultságot biztosít. Az indítványozó szerint az eljáró másodfokú bíróság és felülvizsgálati bíróság által megvalósított törvénysértések által sérült az indítványozónak az Alaptörvényben nevesített és a régi Pp.-ben biztosított tisztességes eljáráshoz való joga, utóbbival összefüggésben az indítványozó a régi Pp. egyes alapelveire vonatkozóan ad elő érvelést. Az indítványozó szerint a másodfokú bíróság nem pártatlanul járt el a megismételt eljárás során, amikor ítéletében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróságnak olyan tényeket kellett volna megvizsgálnia, amelyekre az alperes csak a megismételt eljárás során hivatkozott. Az indítványozó szerint a megismételt eljárás során az alperesi oldal olyan többletjogosultságokat kapott a másodfokú bíróság által "újnak titulált" tények előadásával, bizonyítékok és elévült beszámítási kifogás előterjesztésével, amely lényegesen megváltoztatta az eljárás végső kimenetelét és akadályozta a perek észszerű időn belül történő befejezését.
[19] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. Az 56. § (2) bekezdése szerint pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[20] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a támadott ítéletek alapjául szolgáló eljárás felperese [Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pont], az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[21] A jogi képviselővel eljáró magánszemély indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll az ügy érdemében hozott ítéletekkel összefüggésben. A jogi képviselő meghatalmazását az indítványozó csatolta.
[22] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A felülvizsgálati kérelem alapján eljárva a Kúria 2021. február 11-én hozta meg ítéletét. Az indítványozó jogi képviselője részére a Kúria ítéletének kézbesítése 2021. március 22-én történt, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2021. május 20-án határidőben nyújtotta be. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlására vonatkozó felhívása alapján alkotmányjogi panaszát határidőben kiegészítette.
[23] 3. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele, hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Abtv. alapján alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmének valószínűsítésére alapítható. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak az Alaptörvény 28. cikke (vö. 3535/2021. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [31]).
[24] Az Abtv. 52. §-a kifejezetten rögzíti a határozott kérelem követelményét, amelynek részét képezi az indokolás előterjesztésének a kötelezettsége is [52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]: "Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség." (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]) Az indítvány a határozott kérelem követelményét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában teljesíti.
[25] 4. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel nem konjunktív, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (vö. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[26] Az indítványozó az eredeti keresetének a részítélettel függővé tett és a megismételt eljárásban megítélt részének végett pereskedik. Az Alkotmánybíróság előrebocsátja, hogy a jogerős részítélet az indítványozó fennmaradó követeléséből nem ítélt meg semmit, hanem új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot.
[27] Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítványozó lényegében a felülvizsgálati kérelemben előadott kifogásokra hivatkozik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben (úm. részítélet kötőereje a megismételt eljárással összefüggésben; alperesi beszámítási kifogás), továbbá ennek keretében érvelése közvetlenül a régi Pp. alapelvein és megjelölt rendelkezésein alapuló jogszabálysértésekre irányult azt állítva, hogy ezen vélelmezett bírósági jogszabálysértések az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét is eredményezték. Ehhez képest az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány által állított kifogások a bíróság mikénti megítélésébe - beleértve a jogalapot és az összegszerűséget - tartozó kérdések, az indítványozó valójában az ítélőtáblai és a kúriai jogértelmezését támadja.
[28] Tartalma szerint így az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz valójában a bírósági ítéletek felülbírálatára irányult. Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a bírói döntés iránya, illetve a bírósági eljárás felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem általános felülbírálati fórum. Az eljárt bíróságok által - indítványozó álláspontja szerint - elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére (vö. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).
[29] Az indítványban foglaltak kapcsán megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy kétségtelen miszerint az indítványozó olyan eljárási cselekményt tart sérelmesnek, ami a korábbi hatályon kívül helyezést követően az új eljárásban történt. Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy etekintetben valójában az eljárt bíróság törvénynél fogva adott felülbírálati és döntési jogkörének mikénti gyakorlását tartja maga számára sérelmesnek. Mondván akár a hatályon kívül helyezett döntéshez, akár az új eljáráshoz képest a másodfokú bíróságnak igazodnia kellett volna. Ez azonban olyan elvárás, ami jelen esetben alkotmányjogi alapra nem helyezhető és egyébként szakjogi álláspontként sem helyénvaló.
[30] Ennél fogva - a jogszabálysértésekre alapozott alperesi többletjogosultságokat vélelmező és a bíróság pártosságát állító - indítvány nem vetette fel a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségűként értékelhető kérdést. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak. Az alkotmányjogi panasz nem tett eleget a befogadhatóság Abtv.-ben előírt feltételének.
[31] 5. Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány a sérelmezett ítéletekkel kapcsolatban nem teljesítette az Abtv. fent megjelölt befogadhatósági feltételeit. Ekként az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2022. május 3.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2203/2021.