815/E/1997. AB határozat

mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról, valamint a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, mely szerint a jogalkotó alkotmányellenes mulasztást követett el azáltal, hogy a "Tiszti Nyilatkozat" aláírásának megtagadóit nem részesítette kárpótlásban, valamint, hogy a "Tiszti Nyilatkozat" aláírásának megtagadását nem értékelte olyan cselekedetként, amely megalapozza a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlékra való jogosultságot, elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésének da) és dc) pontjai, 2. § (2) bekezdése, 4. § (1) és (2) bekezdései, valamint 1. és 2. számú melléklete alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet egésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény, valamint a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény végrehajtásáról szóló 113/1994. (VIII. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 58/1997. (IV. 10.) Korm. rendelet 4. §-ának módosítására irányuló indítványt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék emelt összegű folyósítását elrendelő, a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló 182/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet végrehajtásának felülvizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.

6. Az Alkotmánybíróság - hatáskör hiányában - visszautasítja az annak megállapítására irányuló indítványt, hogy a "Tiszti Nyilatkozat" aláírásának megtagadása "a korabelien egyáltalán lehetséges Nemzeti Ellenállás kifejezése volt", valamint, hogy az aláírás megtagadásáért alkalmazott elbánás "korabelien is törvénysértő volt" továbbá, hogy az aláírás megtagadása miatt a szolgálati idejük lejárta előtt leszerelt tiszteket "korabeli törvényi alapú végkielégítés illeti meg".

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz több, a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 1R.), illetve annak egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány érkezett. Az 1R.-hez kapcsolódóan az egyik indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását és ennek megszüntetését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az 1R.-rel összefüggésben érkezett indítványok érintették a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvényt (a továbbiakban: Tv.), az ennek módosításáról szóló 1997. évi XIX. törvényt, a Nemzeti Ellenállásért Emléklap adományozásáról szóló 39/1995. (IV. 7.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: 2R.), a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló 182/1996. (XII. 6.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: 3R.) és a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény végrehajtásáról szóló 113/1994. (VIII. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 58/1997. (IV. 10.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: 4R.) is. Az Alkotmánybíróság - a tartalmi és tárgyi összefüggésekre tekintettel - az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

1/a. Az egyik társadalmi szervezet indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy állapítsa meg: a "Tiszti Nyilatkozat" aláírását megtagadók kárpótlásra jogosultak, mert ezeket a személyeket diszkriminatív módon zárták ki a kárpótlási folyamatból. "3034 tiszt hű maradt a törvényes Nagy Imre kormányhoz, a törvényes katonai és szolgálati elöljáróihoz és a kollaboráns "Tiszti Nyilatkozat" aláírását - megtagadta! Ezeket a tiszteket az intervenciós szovjet vöröshadsereghez húzó magas állású katonai parancsnokok - segítőikkel - azonnal eltávolították a katonai körletekből és intézményekből, korabeli törvényeket is sértő (!) módon leszerelték őket mindössze két heti "fizetéssel" és "megbízhatatlan" minősítéssel. Az 1958-as ún. "felülvizsgálatok" során megalázó felelősségre vonások keretében lefokozták, rendfokozatukban visszavetették őket, a megbélyegzés családtagjaikra is kiható eredményű volt. Végkielégítés helyett állampolgári jogaikban korlátozást kaptak. Most, a kárpótlási eljárások végén, miután bebizonyosodott, hogy a végrehajtó hatalom többszöri kérésre sem hajlandó ezirányú mulasztását pótolni, a jogsértések és a kárpótlási igényjogosultság elismerésére, a nyilvánvaló diszkrimináció megszüntetésére ezért a kárpótlási igényünk jogosultságának megállapítása végett a T. Alkotmánybíróság álláspontjáért folyamodunk."

1/b. Ugyanezen indítványozó álláspontja szerint a jogalkotó elmulasztotta elismerni "az 1956-os, a törvényes Nagy Imre kormányhoz, katonai esküjükhöz hű maradt és ezért elbánást szenvedett honvéd tisztek nemzeti értékű helytállását. A "Tiszti Nyilatkozat" aláírásának megtagadása minősítésének elmaradásáért a rendszerváltó országvezetést - mulasztás terheli!" Nézete szerint az 1R. és a 2R. "alkotmánysértő diszkriminációt valósítanak meg, amikor az 1945-ös szovjet csapatok oldalára átállást "nemzeti helytállásaként értékelik, amíg az 1956-os átállást megtagadókat kizárják a nemzeti hűségért járó elismerésből".

2. Több indítványozó azért tartotta alkotmányellenesnek az 1R. szabályozását, mert "megkülönböztetést valósít meg azonos tényállás mellett". Az 1R. ugyanis nem határozott összegű pótlékot állapít meg, hanem a nyugellátás és a rendszeres szociális ellátás együttes összegét (a továbbiakban: nyugellátás) rendeli meghatározott összegre kiegészíteni. Az indítványozók diszkriminatívnak tartják, hogy "ugyanazon kitüntetés alapján egyik személynek 1 Ft jár, [...] a másik személy pedig 10 000 Ft pótlékot kap, [...] a harmadik személy pedig egy fillért sem". "Aki nagyobb büntetés elszenvedése miatt kapja a pótlékot, azt alacsony összeg, aki a kis büntetés után nem szerzett nyugdíjra jogot azt pedig magas összegű pótlék illeti meg." Az indítványozók álláspontja szerint az 1R. kifogásolt rendelkezései sértik a munkához való jogot, az "egyenlő munkáért egyenlő bért" alkotmányos elvet, valamint az egészséghez való jogot is. Az egyik indítványozó az Alkotmány 55. § (3) bekezdésével is ellentétesnek tartja a kifogásolt szabályokat. Ezért az indítványozók az Alkotmánybíróságtól az 1R. 2. § (1) bekezdés db) és dc) pontjai, 2. § (2) bekezdése, 4. § (1) és (2) bekezdései, valamint 1. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítványok tartalmából egyértelműen kiderül: az indítványozók tévesen, az 1R. 2. § (1) bekezdés da) pontja helyett kérték a db) pont vizsgálatát, így az alkotmányossági vizsgálatot a da) pontra folytatta le.

Egy másik indítványozó az 1R. 2. számú mellékletét tartja diszkriminatívnak és ezért annak megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól. Javasolja, hogy "a jövedelem megállapításakor csak az alanyi jogon szerzett nyugdíjakat vegye figyelembe. [...] Ugyanis a jelenlegi helyzetben az a rokkant vagy hadirokkant, aki tevőlegesen részt vett az 56-os forradalomban az nem részesülhet ezen Korm. rendelet értelmében nyugdíj kiegészítésére. Ebben az esetben két sérelemről van szó és az igazság azt diktálja, hogy minden sérelmet anyagilag és erkölcsileg orvosolni kell."

3. Az egyik indítványozó az 1R. egésze alkotmányellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, mivel az - álláspontja szerint - diszkriminatív.

"A nyugdíjakhoz beleszámították a nemzeti gondozási segély összeget és ezzel a beszámítással a nyugdíjuk összege úgy emelkedett, hogy túllépte a [jogszabály szerinti] nyugdíj határát." Az indítvány tartalmából kiderült, hogy az indítványozó nem az egész 1R.-t, hanem annak csak azokat a részeit tartja alkotmányellenesnek, amelyek alapján a jogosultak részére nyugellátásként és rendszeres szociális ellátásként megállapított juttatások értékét össze kell adni, és ezek együttes összegét kell meghatározott összegre kiegészíteni.

4. Az egyik társadalmi szervezet indítványozó a 4R. 4. §-a, valamint a Tv. módosítása tárgyában fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában az alábbi módosításokat kérte: "a törvényben a hadirokkant részére (hadigondozottak) biztosítsanak választási lehetőséget az összeg igénylésekor. Mindenki kérhesse a neki kedvezőbb, magasabb rokkantsági fokot, illetve annak megfelelő összeget. Kérjük a hadigondozási törvényben 1994. márciusában megállapított összegek értékének a mindenkori napi forgalmi értékének megállapítását. Az a személy, aki a törvény megjelenése után vette fel az őt megillető pénzbeni juttatást jobban járt, mint aki ma veszi fel, mert az érték csökkenése 60-70% között van." Az indítvány mellékleteiből is kitűnően az indítványozó konkrétan azt tartja sérelmesnek, hogy a Tv. 10. §-a alapján járó egyösszegű térítés értéke attól függően változó, hogy a térítést mikor állapították meg számára.

5. Egy másik társadalmi szervezet a felemelt összegű "nemzeti helytállásért" elnevezésű pótlék (a továbbiakban: pótlék) folyósításának végrehajtását kifogásolta az Alkotmánybíróságnál. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a folyósítást, ennek keretén belül állapítsa meg, hogy a folyósítás módszere jogelveket sért és a szervezet tagságának - a kirekesztő és diszkriminatív eljárás - "méltánytalan és egyben megbélyegző" sérelmet okoz. Kérte továbbá, hogy "a megfelelő, sérelmektől mentes pótlék-folyósítás kötelezettségét elrendelni szíveskedjék" az Alkotmánybíróság. Álláspontja szerint a 3R.-rel felemelt összegű pódék folyósítását nem a 3R. hatálybalépésének napjával kell megkezdeni, hanem visszamenőlegesen, az 1R. hatálybalépésének időpontjától jár a felemelt összegű juttatás. "A fenti módosító rendelet [3R.] az (5) bekezdésében egyidejűleg előírja, hogy e rendelet hatálybalépése előtt megállapított "nemzeti helytállásért" elnevezésű pótlékot a (4) bek. szerint módosított összeghatárok alapulvételével kell megállapítani. A módosító rendelkezés a felemelt összegű pótlék folyósításának dátum szerint meghatározott időpontjáról közvetlenül nem intézkedett. Ebből, megítélésünk szerint, az következik, hogy a felemelt összegű pótlék folyósítására a 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 5. § (4) bekezdésben és (5) bekezdésben előírt, dátum szerint is megállapított időpontokat kell figyelembe venni és alkalmazni. [...] álláspontunkat, -mely véleményünk szerint, a jogszabályszerű végrehajtás alapját is jelenti, - a jogszabályalkotó és a végrehajtó szerv is a 182/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet 7. § (6) bekezdésében foglaltakkal kizárja és ezzel egyben a "nemzeti helytállásért" elnevezésű pótlékot csak látszólagosan emelte meg." Ezen túlmenően kirekesztőnek és diszkriminatívnak tartja a 3R.-t, mert "a módosított összeghatár ellenére, a jogosultak körét csak egy igen csekély számú érdekelt körre biztosítja" és "a munkával szerzett magasabb összegű nyugdíjjal rendelkező tagságunk körét a "nemzeti helytállásért" elnevezésű pótlék juttatásból eleve kizárja". Álláspontja szerint az 1R. "a tulajdonképpeni célját nem valósította meg, s csak arra volt alkalmas, hogy azt a nyugdíjas réteget, amely Magyarország becsületének védelme érdekében -a legtöbb esetben élete kockáztatásával - elvitathatatlan érdemeket szerzett, szándékosan megossza. [...] A jogszabály [...] csupán a szociális ellátás mulasztásait orvosolta akkor, amikor is a "nemzeti helytállásért" címszó égisze alatt, az alacsonyabb összegű nyugellátásban részesülő tagságunk juttatását, azonos körön belül, a másik, ugyancsak jogosult réteg rovására, felemelte."

6. Az egyik társadalmi szervezet indítványozó az alábbiak megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól:

"- A "Tiszti Nyilatkozat" aláírásának megtagadása [...] a korabelien egyáltalán lehetséges nemzeti ellenállás kifejezése volt."

"- A "Tiszti Nyilatkozat" aláírásának megtagadásáért alkalmazott elbánás -korabelien is törvénysértő volt."

"- A "Tiszti Nyilatkozat" aláírásának megtagadása miatt szolgálati idejük lejárta előtt leszerelt tiszteket - korabeli törvényi alapú - végkielégítés illeti meg."

II.

Az Alkotmánynak az indítványokkal kapcsolatban vizsgált rendelkezései:

"55. § (3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga."

"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez."

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvénynek (a továbbiakban: Abtv.) az indítványokkal érintett rendelkezései:

"1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik:

a) a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálata;

b) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata;

c) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata;

d) az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása;

e) a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése;

f) az állami szervek, továbbá az önkormányzat és más állami szervek, illetve az önkormányzatok között felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése;

g) az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése;

h) eljárás mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény a hatáskörébe utal."

"22. § (2) Az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia,"

"37. § Az alkotmányellenesség utólagos megállapítását kezdeményező indítványban javasolni kell a jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének teljes vagy részbeni megsemmisítését."

Az 1R. indítványokkal érintett rendelkezései (az indítvány elbírálásakor hatályos szöveg szerint):

"2. § (1) A pótlékra az a személy jogosult, aki

a) magyar állampolgár, és

b) állandó jelleggel Magyarországon tartózkodik, valamint

c) 1956-os Emlékéremmel, 1956-os Emléklappal, Nemzeti Ellenállásért Emléklappal vagy Szabad Magyarországért Emléklappal (a továbbiakban együtt: kitüntetés) rendelkezik, továbbá

d) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, illetve korkedvezményes nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, bányásznyugdíjban, egyes művészeti tevékenységet folytatók nyugellátásában, előrehozott öregségi nyugdíjban, előnyugdíjban, továbbá szolgálati nyugdíjban részesül, vagy munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette (a továbbiakban: rokkant), és

da) nyugellátása, illetve rendszeres szociális ellátása együtt a 62 100 Ft-ot nem éri el, vagy

db) nyugellátásban, illetve rendszeres szociális ellátásban nem részesül, és keresőtevékenységből származó jövedelemmel sem rendelkezik, vagy

dc) nyugellátásban nem részesül, és rendszeres szociális ellátása a 62 100 Ft-ot nem éri el.

(2) E rendelet alkalmazásában nyugellátásnak a rendelet 1. számú mellékletében felsorolt ellátások, rendszeres szociális ellátásnak a 2. számú mellékletben felsorolt ellátások minősülnek."

"4. § (1) A kitüntetésben részesült személy pótlékát határozatlan időtartamra kell megállapítani úgy, hogy havi nyugellátása, rendszeres szociális ellátása és a pótlék együttes összege a megállapításkor érje el a havi 62 100 Ft-ot, azonban a megállapított pótlék összege 500 Ft-nál kevesebb nem lehet. A 2. § (1) bekezdésének db) pontja szerinti esetben a pótlék összege 62 100 Ft.

(2) A 3. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a pótlék az (1) bekezdés alapján kerül megállapításra azzal, hogy a pótlék összege a havi 31 050 Ft-ot nem haladhatja meg."

"1. számú melléklet a 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelethez

E rendelet alkalmazásában nyugellátásnak minősül:

1. öregségi nyugdíj,

2. rokkantsági nyugdíj,

3. özvegyi nyugdíj (az ideiglenes özvegyi nyugdíj kivételével),

4. árvaellátás [a Tny. 55. § (1) bekezdés utolsó mondatában szabályozott formában],

5. szülői nyugdíj,

6. baleseti nyugellátás (a baleseti járadék kivételével),

7. hozzátartozói baleseti nyugellátás,

8. öregségi járadék,

9. munkaképtelenségi járadék,

10. özvegyi járadék,

11. növelt összegű Öregségi járadék,

12. növelt Összegű munkaképtelenségi járadék,

13. növelt összegű özvegyi járadék,

14. utóbb igénylő házastárs öregségi járadéka,

15. utóbb igénylő házastárs munkaképtelenségi járadéka,

16. egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíja,

17. szolgálati nyugdíj,

18. korengedményes nyugdíj,

19. bányásznyugdíj,

20. előnyugdíj,

21. korkedvezményes nyugdíj."

"2. számú melléklet a 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelethez

E rendelet alkalmazásában rendszeres szociális ellátásnak minősül:

1. központi szociális segély,

2.

3. vakok személyi járadéka,

4. rokkantsági járadék,

5. rendszeres szociális járadék,

6. bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka,

7. az egyes, személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelés összege, továbbá az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény alapján megszüntetett nyugdíj-kiegészítés helyébe lépett pótlék (politikai rehabilitációs ellátások),

8. hadigondozotti pénzellátások,

9. kitüntetésekhez, címekhez kötött pótlékok, kiegészítések,

10. tudományos fokozatok után járó nyugdíj-kiegészítések,

11. nemzeti gondozási díj."

A 2R.-nek az indítványokkal kapcsolatban vizsgált rendelkezései: "2. § Az Emléklap a Magyar Köztársaság területén élő, annak a büntetlen előéletű magyar állampolgárnak adományozható, aki 1939. szeptember 1-je és 1945. május 9-e közötti időszakban, Magyarországon a fegyveres vagy fegyver nélküli antifasiszta ellenállási, illetőleg partizánmozgalomban tevékenyen részt vett."

A 3R.-nek az indítványokkal kapcsolatban vizsgált rendelkezései: "7. § (4) A nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.)

a) 2. §-a (1) bekezdésének da) és dc) pontjában, valamint 4. §-ának (1) bekezdésében a "25 000 Ft-ot" szövegrész helyébe a "30 000 Ft-ot",

b) 4. §-ának (1) bekezdésében a "25 000 Ft." szövegrész helyébe a "30 000 Ft.",

c) 4. §-ának (2) bekezdésében a "12 500 Ft-ot" szövegrész helyébe a "15 000 Ft-ot"

szövegrész lép.

(5) E rendelet hatálybalépése előtt megállapított nemzeti helytállásért elnevezésű pótlékot a (4) bekezdés szerint módosított összeghatárok alapulvételével meg kell emelni.

(6) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az R. 8. §-a (1) bekezdésének második mondatából az "és nem függ a megállapításkor figyelembe vett nyugellátás, illetve rendszeres szociális ellátás összegének változásától" szövegrész."

A 4R.-nek az indítványokkal kapcsolatban vizsgált rendelkezése: "4. § Ez a rendelet 1997. április 12-én lép hatályba, rendelkezéseit a jogerősen még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell."

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1/a. Az Alkotmánybíróság már az első, személyi kárpótlással foglalkozó, 1/1995. (II. 8.) AB határozatában (a továbbiakban: 1Abh.) megállapította: "Mivel a 3.Kpt. a jogállami alkotmányt megelőző időre, visszamenőlegesen állapítja meg az állam kárpótlási kötelezettségét a múlt rendszerekben elkövetett személyi sérelemokozásokért, éspedig úgy, hogy a kizárt, elévült és egyéb okból érvényesíthetetlen, illetőleg eredetileg nem is létezett jóvátételi igényeket a semmisségi törvényhozás során kilátásba helyezett kárpótlási kötelezettséggel közös nevezőre hozza, a kifogásolt törvénynek meghatározó jogalapja a méltányosság. Erre a visszamenőleges kárpótlásra ugyanis nincs az államnak alkotmányos kötelezettsége. A személyi sérelemokozásokért járó kárpótlás ezért ex gratia jellegű, mert visszamenőleges és egységes jogalapot teremt a személyi sérelemokozások jóvátételére. Ez az egységes jogalap bizonyos személyi sérelemokozások ténye, függetlenül attól, hogy azokért járt-e eredetileg kárpótlás és az milyen okból volt érvényesíthetetlen, illetőleg, hogy a sérelemokozás a semmisségi törvények hatálya alá esik-e vagy sem. [...] "nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön." (ABH 1991. 62.). Ha tehát a kárpótlás kizárólag az állam szuverén elhatározásán múlik, akkor a törvényhozó szabadsága a részletekben való megkülönböztetésre igen nagy." (ABH 1995. 31., 45., 47.)

Az Alkotmánybíróság már a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatában (a továbbiakban: 2Abh.) kifejtette, hogy ha a jogalkotó "nem eleve jogosultakat különböztet meg, a megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. [...] Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek. Figyelembe kell venni, hogy nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön. Ugyanakkor az ex gratia juttatásnál is irányadók az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltak." (ABH 1991. 58., 62.)

A jogalkotó a személyhez fűződő kárpótlás jogosulti körének megállapításakor figyelemmel kellett, hogy legyen Magyarország gazdasági helyzetére, teherbíró képességére. Ezért csak a legsúlyosabb sérelmet - az élet elvételét vagy a hosszabb ideig tartó szabadságvesztést - elszenvedett személyeket, illetve hozzátartozóikat állt módjában kárpótolni. így a szabályozás nem Önkényes, a csoportképzés észszerű, alkotmányosan elfogadható indokok alapján történt, nem állapítható meg az Alkotmány 70/A. §-a és a "Tiszti Nyilatkozat"-ot alá nem írók kárpótlásának elmaradása között alkotmányos összefüggés, így alkotmánysértés sem. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.

1/b. Az 1R. alapján pótlékra azok a magyar állampolgárságú, állandó jelleggel Magyarországon tartózkodó személyek jogosultak, akik meghatározott állami kitüntetésben részesültek - az 1956-os Emlékéremmel, az 1956-os Emléklappal, a Nemzeti Ellenállásért Emléklappal vagy a Szabad Magyarországért Emléklappal (a továbbiakban együtt: Kitüntetés) rendelkeznek. Az 1R. célja, hogy a "nemzeti helytállásért" elnevezésű pótlék bevezetésével a Kitüntetésben részesült, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, illetve nyugellátásra egyéb okból jogosult személyek életkörülményein - az ország gazdasági lehetőségeihez mérten - javítson, e személyek megélhetését meghatározott szinten biztosítsa. A pótlék folyósításának elengedhetetlen feltétele valamelyik Kitüntetés elnyerése.

A 2R. alapján a Nemzeti Ellenállásért Emléklap annak adományozható, aki 1939. szeptember 1-je és 1945. május 9-e közötti időszakban, Magyarországon a fegyveres vagy fegyver nélküli antifasiszta ellenállási, illetőleg partizánmozgalomban tevékenyen részt vett.

A Szabad Magyarországért Emléklap alapításáról és adományozásáról, valamint a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet módosításáról szóló 110/1999. (VII. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 5R.) alapján Emléklap, illetve posztumusz Emléklap azoknak adományozható, akik 1945. január 1-je és 1956. október 23-a között a független és demokratikus Magyarország megvalósításáért tevékenykedtek, és ennek következtében őket kivégezték, illetve háromévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztésre ítélték.

Az 1956-os Emlékérem és Emléklap alapításáról szóló 1991. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: 2Tv.) alapján Emlékérem azoknak a személyeknek adományozható, akik a) az 1956. októberi forradalom és szabadságharc idején fegyverrel harcoltak a független demokratikus Magyarországért, b) akiknek személyi szabadságát az 1956 eszméihez való ragaszkodásukért korlátozták. Posztumusz Emlékérem adományozható azoknak, akik az a) és b) pontban meghatározott feltételeknek megfelelnek, de időközben elhunytak és azoknak, akik a független és demokratikus Magyarországért az 1956. évi októberi forradalom és szabadságharc idején, illetve azzal összefüggésben később életüket áldozták. Emléklapot azon személyek kaphatnak, akik a forradalmi kormányzatban, forradalmi bizottságokban, nemzeti bizottságokban, a munkástanácsokban, a demokratikus pártokban, valamint más forradalmi szervezetekben jelentős tevékenységet fejtettek ki, vagy kiemelkedő szerepet játszottak 1956 eszméinek továbbélésében.

A különböző állami elismerések alapításakor a jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Az Alkotmánybíróság már a 62/1993. (XI. 29.) AB határozatában (a továbbiakban: 3Abh.) hangsúlyozta: "Az egyes állami kitüntetések alapítása, az ezekhez fűződő kedvezmények megállapítása a törvényhozó szabad döntésének eredménye. Az önmagában nem lehet alkotmányossági kérdés, hogy a törvényhozó alapít-e egyébként a társadalom által tiszteletben tartott értékek védelmére, célok előmozdítására állami kitüntetéseket vagy sem. Ugyanígy önmagában az sem alkotmányossági kérdés, hogy az egyes állami kitüntetésekhez milyen kedvezményeket telepítenek." (ABH 1993. 364., 366-367.) Senkinek sincsen tehát az Alkotmányból fakadó, alanyi joga arra, hogy a társadalom számára akár kiemelkedően hasznos, önfeláldozó cselekedetéért állami elismerésben részesüljön. Ugyanígy nincs Alkotmányból fakadó joga arra, hogy önfeláldozó cselekedetéért meghatározott állami elismerésben részesüljön.

Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány diszkriminációt tiltó 70/A. §-a értelmezésével kapcsolatban kialakított és töretlenül folytatott gyakorlata szerint: "a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden [...] megkülönböztetés [...] tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat (ABH 1990. 46., 48.)]

A 2Abh. az 1/a. pontban már idézett módon határozza meg a pozitív diszkrimináció elvi határait.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányellenes diszkrimináció csak abban az esetben állapítható meg, ha a jogalkotó az ugyanazon (homogén) csoportba tartozók között tesz - önkényesen, ésszerű indok nélkül -különbséget. Ebből következően az egymáshoz bár a legtöbb szempontból hasonlító, ám valamely lényeges szempontból mégis különböző személyek csoportjai az alkotmányellenes diszkrimináció vonatkozásában nem hasonlíthatóak egymással össze, így az alkotmányellenesség megállapítására sem kerülhet sor.

Az indítvány alkotmányellenesnek tartja, hogy a személyek egy jól meghatározható, speciális jellemzőkkel rendelkező csoportja (a továbbiakban: aláírást megtagadók) nem részesülhet az 1R. alapján pótlékban. E csoportra alapvetően az jellemző, hogy az 1956 októberi forradalom és szabadságharc alatt tanúsított bátor magatartásuk miatt - nevezetesen, hogy nem írták alá az ún. "Tiszti Nyilatkozatot", amely a Munkás-Paraszt kormány feltétel nélküli támogatását jelentette volna - állásukat elveszítették és - "megbízhatatlan" minősítésük miatt - a későbbiek során is hátrányokat szenvedtek mind ők, mind családtagjaik.

A történelmi helyzet különbözősége miatt a 2R.-ben meghatározott személyi kör (vagyis akik az 1939. szeptember 1-je és 1945. május 9-e közötti időszakban, Magyarországon a fegyveres vagy fegyver nélküli antifasiszta ellenállási, illetőleg partizánmozgalomban tevékenyen részt vettek) és az aláírást megtagadók köre az alkotmányossági vizsgálat szempontjából nem sorolható egyazon csoportba. Ebből következően - az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint - a két csoport nem hasonlítható egymással össze, így a diszkriminációt sem állapíthatja meg az Alkotmánybíróság amiatt, hogy az egyik csoport tagjai részesülhetnek a pótlékban, míg a másik csoport tagjai nem. Ugyanígy nincs az alkotmányossági vizsgálat szempontjából értékelhető összefüggés az aláírást megtagadók és az 5R.-ben szabályozott személyi kör között (akik 1945. január 1-je és 1956. október 23-a között a független és demokratikus Magyarország megvalósításáért tevékenykedtek, és akiket emiatt kivégeztek, illetve háromévi vagy ennél hosszabb szabadságvesztésre ítéltek).

Az Alkotmány 70/A. §-ával ellentétes tiltott megkülönböztetés a 2Tv.-ben meghatározott személyek és az aláírást megtagadók vonatkozásában vizsgálható, mivel e két személyi kör mutat olyan hasonlóságokat, amelyek alapján ugyanazon (homogén) csoportba sorolhatóak és így esetlegesen diszkrimináció megállapításának lehetne helye. A jogalkotó - élve széles körű mérlegelési jogával - csak azokat a személyeket részesítette kitüntetésben és így pótlékban, akiknek az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvételük miatt a legsúlyosabb következményeket kellett elszenvedniük (életük elvétele, szabadságuk korlátozása), illetve azokat, akik a legaktívabban vettek részt az 1956-os eseményekben.

Mindaddig, amíg a jogalkotó nem önkényesen, hanem racionális érvekkel alátámasztott indokok alapján részesít egyes csoportokat valamely ex gratia juttatásban illetve kitüntetésben, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre annak megállapítására, hogy a személyek más csoportjai is jogosultak az adott juttatásra. Ez esetben ugyanis az Alkotmánybíróság a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozó kérdésben döntene, és így hatáskört vonna el a jogalkotótól. Mivel az ex gratia juttatások fajtáinak, illetve az ezekben részesülők személyi körének meghatározása a jogalkotó kizárólagos mérlegelési jogkörébe tartozik, nem alkotmányellenes, ha egyes csoportok jogosulttá válnak a juttatásra, míg másik, az előbbiektől valamely lényeges szempontból különböző csoportok nem. Hangsúlyozandó azonban, hogy az sem alkotmányellenes, ha a jogalkotó eltekint e különbségektől és az érintett csoportok mindegyike számára biztosítja a juttatást. Erre már a múltban is adott volt a lehetősége, de a jövőben is bármikor alkotmányosan megteheti.

Mivel a jogalkotó által alkalmazott csoportképzés nem önkényes, a megkülönböztetésnek ésszerű érvekkel alátámasztott indokai vannak, ezért az nem alkotmányellenes. A kifejtettek alapján nem állapítható meg a jogalkotó alkotmányellenes mulasztása amiatt, hogy az aláírást megtagadókat nem vonta be azon személyek körébe, akik a Kitüntetések valamelyikére és így pótlékra jogosultak. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

2. A már korábbiakban idézett 3Abh. hangsúlyozta, hogy a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg a tekintetben, hogy az egyes állami kitüntetések mellé milyen kedvezményeket, juttatásokat biztosít, ez önmagában nem tekinthető alkotmányossági kérdésnek. Ez esetben is vizsgálandó azonban, hogy a szabályozás az érintetteket egyenlő méltóságú személyekként kezeli-e, nem sérti-e az Alkotmány 70/A. §-ában meghatározott diszkrimináció-tilalmat.

Az indítvánnyal érintett pótlék - jogi jellegét tekintve - egy speciális, ex gratia juttatás, amely egy meghatározott személyi kör számára megállapított, szociális jellegű ellátásként jelenik meg. Célja ugyanis az, hogy a Kitüntetések valamelyikében részesült személyek számára elfogadható életkörülményeket biztosítson. Ezt mutatja az 1R. előkészítésére kibocsátott kormányhatározat (a "nemzeti helytállásért" elnevezésű szociális ellátás bevezetésével kapcsolatos feladatokról szóló 1102/1995. (X. 20.) Korm. határozat), valamint az, hogy a jogalkotó rendszeresen emelte azt az összeget, melyre a nyugellátást kiegészíteni rendeli: 1996. január 1-jétől 25 000 Ft, 1997. január 1-jétől 30 000 Ft, 1998. január l-jétől 35 000 Ft, 1998. július 22-jétől 35 800 Ft, 1999. január 1-jétől 40 000 Ft, 2000. január 1-jétől 50 000 Ft, 2000. szeptember 1-jétől 51 300 Ft, 2001. január l-jétől 60 000 Ft volt, míg 2001. július 1-jétől-2001. január 1-jei visszamenőleges hatállyal - 62 100 Ft.

A szociális jellegű ex gratia ellátások jogosultsági feltételeinek meghatározásánál nem ütközik a diszkrimináció tilalmába az, ha a jogalkotó a rászorultsághoz - azaz meghatározott jövedelmi szinthez - köti az ellátást. Az Alkotmány sem a diszkrimináció tilalmára tekintettel, sem a szociális biztonsághoz való jog körében nem tartalmaz olyan követelményt, hogy az eltérő jövedelmi helyzetű személyeknek ugyanolyan mértékű ellátásokban kellene részesülniük.

Mindezekre tekintettel nem diszkriminatív az, hogy a Kitüntetések valamelyikében részesült személyeket rászorultságuktól függően más-más összegű pótlék illeti meg. Nem alkotmányellenes tehát az a szabályozástechnika, hogy a jogalkotó a különböző jogcímeken kapott nyugellátásokat és szociális ellátásokat összevonni rendeli, és ezek együttes összegét egészíti ki egy, évente változó, meghatározott összegre. Az 1R. kifogásolt 2. § (1) bekezdés da) és dc) pontjai, 2. § (2) bekezdése, 4. § (1) bekezdése és (2) bekezdése, valamint 1. és 2. számú melléklete ennek a szabályozástechnikának elengedhetetlen részszabályai csupán, a szabályozás technikája önmagában nem alkotmányellenes, így e részszabályok sem alkotmányellenesek.

Mivel a pótlék szociális jellegű ex gratia ellátás, nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés az Alkotmány 55. § (3) bekezdése, 70/B. §-a, 70/D. § (1) bekezdése és az 1R. kifogásolt rendelkezései között. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.

3. Az Abtv. 1. §-a kizárólagos jelleggel határozza meg, hogy mi tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ezen túlmenően mind az Abtv.-ből fakadóan, mind az Alkotmánybíróság kialakított és következetes gyakorlata szerint az utólagos norma-kontrolira irányuló indítványban pontosan meg kell jelölni, hogy az indítványozó a vizsgálni kért jogszabálynak melyik szakaszát vélelmezi alkotmányellenesnek és azt is konkrétan meg kell határozni, hogy ez az Alkotmány mely rendelkezésével ellentétes. Az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia a kifogásolt jogszabályhely alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan.

Az indítványozó az 1R. egészének megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, bár magából az indítványból az derül ki, hogy nem önmagát a pótlék folyósításának tényét, hanem csak annak technikáját - vagyis azt, hogy a jogalkotó a nyugellátásként illetve szociális ellátásként folyósított összegeket összevonni rendeli és így rászorultságtól függően változik a pótlék összege - tartja alkotmányellenesnek. Mivel az indítványozó nem jelölte meg pontosan, hogy az 1R. mely rendelkezéseinek megsemmisítését kéri, az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.

4. Az indítványozó a Tv. és a 4R. 4. §-ának több szempontú módosítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítvány mellékleteiből kitűnően az indítványozó konkrétan azt kifogásolja, hogy ha korábban valaki a Tv. 10. §-a alapján egyösszegű térítésben részesült, akkor a későbbiekben, bár a jogszabály változása számára előnyös lenne, már nem részesülhet magasabb összegű térítésben, illetve a két összeg közötti különbségben. A 4R. úgy módosította ugyanis a Tv.-t, hogy az alapján az indítványozót más járadékosztályba kellett volna sorolni, mint korábban, és így magasabb összegű térítésre vált volna jogosulttá. Az indítványozó a 4R. 4. §-át emiatt úgy kérte megváltoztatni, hogy a módosításokat ne csak a folyamatban lévő, illetve a jövőben induló ügyekben kelljen alkalmazni, hanem a múltban már jogerősen lezárult ügyek esetében is legyen erre lehetőség.

Az Alkotmánybíróság hatásköre alapvetően a jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére terjed ki. Az Alkotmánybíróság semmiképpen nem vehet át jogalkotási funkciókat, így nincs hatásköre jogszabályok módosítására sem. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a jogszabályok módosítására irányuló indítványt visszautasította.

5. Az indítványozó a felemelt összegű pótlék folyósítása végrehajtásának felülvizsgálatát és megfelelő pótlékfolyósítás kötelezettségének elrendelését kérte az Alkotmánybíróságtól.

Az Alkotmánybíróság csak azt vizsgálhatja, hogy valamely jogszabály, vagy annak egy része nem ellentétes-e az Alkotmánnyal, és ha igen, az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezést megsemmisíti. Arra azonban nem terjed ki a hatásköre, hogy a jogalkalmazás alkotmányosságát vizsgálja, és különösen nem tartozik hatáskörébe a jogalkalmazás törvényességének vizsgálata. Az indítványozó félreértette a jogszabályokat, különösen a 3R.-t, és így annak visszamenőleges hatályt tulajdonított. A 3R. 1997. január 1-jén lépett hatályba, és - a visszamenőleges alkalmazás elrendelésére vonatkozó szabályozás hiányában - rendelkezéseit is ettől az időponttól kell alkalmazni, tehát a pótlék emelésének is ez az időpontja.

Az indítványnak az a része, melyben a pótlék folyósításának módszerét kifogásolja, hiányos. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint ugyanis az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölni nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését is, amelyet az Alkotmánynak ugyancsak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart. Az Abtv. 37. §-a szerint pedig az indítványban javasolni kell a jogszabály teljes vagy részbeni megsemmisítését. Az indítvány hivatkozott része azonban nem jelöli meg valamely jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét és nem tesz javaslatot konkrét jogszabály teljes vagy részbeni megsemmisítésére sem.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a pótlékfolyósítás végrehajtásának felülvizsgálatára irányuló indítványt - hatáskör hiányában - visszautasította.

6. Az indítványozó azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy foglaljon állást a "Tiszti Nyilatkozat" aláírásának megtagadása minősítése kérdésében, valamint abban a kérdésben is, hogy az aláírást megtagadókkal szemben alkalmazott elbánás az akkor hatályos jogszabályok alapján is törvénysértő volt és így őket "korabeli törvényi alapú" végkielégítés illeti meg. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. §-a szabályozza, mely alapján nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre arra, hogy állásfoglalást adjon ki, ezen belül a "Tiszti Nyilatkozat" aláírása megtagadását minősítse, döntsön az akkori eljárás jogszerűségéről, illetve a végkielégítésre való jogosultság tekintetében. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt - hatáskör hiányában - ezen részeiben visszautasította.

Budapest, 2001. október 1.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró