A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló T/18198. számú törvényjavaslat indokolása
Általános indokolás
A Kormány 1094/2005. (IX. 19.) Korm. határozatával elfogadta az új csődtörvény koncepcióját. Az új csődtörvény megalkotását megelőzően ugyanakkor szükség van egyrészt a hatályos törvény egyes rendelkezéseinek módosítására, másrészt pedig olyan intézkedések elfogadására, amelyek a gazdasági forgalom kiszámíthatóbb és átláthatóbb működését hivatottak elősegíteni.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. Törvénnyel (a továbbiakban: Cstv.) szorosan összefüggő törvények (gazdasági társaságokról szóló törvény, cégtörvény) újrakodifikálása számos dogmatikai változást is hordoz, amelyekkel való összhang megteremtése indokolt, illetve a gyakorlatban felmerülő, és pontosító rendelkezéssel feloldható értelmezési, alkalmazási nehézségek kiküszöbölése célszerű.
A Javaslat ezek végrehajtása mellett a koncepcióban megfogalmazott tézispontokkal összhangban bevezet számos olyan intézkedést, rendelkezést, amelynek célja a gazdasági élet tisztaságának és átláthatóságának, valamint a hitelezői érdekek biztosításának erősítésére. Célszerűnek mutatkozik, hogy a jogalkalmazók már a hatályos törvény keretei között megkezdjék ezen jogintézményekhez való alkalmazkodási folyamatot, illetve a felmerülő jogalkalmazási kérdésekre megfelelő válaszokat dolgozzanak ki annak érdekében, hogy az új csődtörvény rendszere könnyebben beilleszthető legyen a jogrendszerbe.
A Javaslat előremutató, jogfejlesztő rendelkezései közül külön kiemelést érdemel hogy részletes szabályokat állapít meg a nem vitatott vagy elismert követelésen alapuló felszámolási kérelmek benyújtásának előfeltételei, a kérelem elbírálása körébe eső körülmények, illetve a jogerős bírósági határozaton alapuló felszámolási kérelem körében. A Javaslat megteremteni a dologi biztosítékkal rendelkező hitelezők külön kielégítése jogát, valamint kidolgozza az adós vezetőinek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követő speciális csődjogi felelősségi szabályait. A Javaslat rendezi továbbá a felszámolókkal összefüggő szakmai, összeférhetetlenségi kérdéseket.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelet 3. cikkelye szerint valamely tagállam bírósága akkor állapíthatja meg joghatóságát fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására, ha az adós fő érdekeltségeinek központja vagy telephelye az adott tagállam területén található, de utóbbi esetben is feltétel, hogy a fő érdekeltségek központja az Unió területén belül, valamely más tagállamban legyen. A Javaslat a Rendelet alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján pontosítja a rendelkezést ugyanis a hatályos szabályozás alapján elképzelhető (és a bírói gyakorlat erre példákkal is szolgál), hogy az adós nem az Unió valamely tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet, azonban fő érdekeltségeinek központja (a bejegyzés helyétől eltérően) valamely tagállamban található. A hatályos szabályozáshoz képest ezért tágabb körben kell biztosítani a magyar bíróságok joghatóságát: abban az esetben is, ha az adós ugyan az Unió területén kívüli székhellyel rendelkezik, de fő érdekeltségeinek központja az Unió területén van. E rendelkezéshez kapcsolódó pontosító rendelkezést tartalmaz a Javaslat Cstv. 6. § (2) bekezdését módosító 2. §-a.
A 2. §-hoz
A gyakorlatban felmerült, hogy az adós vagyonába (leginkább a felszámolási vagyonba) tartozónak minősítették a szakszervezeti tag munkavállaló munkabéréből levonásra kerülő szakszervezeti díjat. Ezen szakszervezeti díj jogosultja azonban természetesen nem a munkáltató (az adós), hanem a kedvezményezettként megjelölt szakszervezet. A munkáltató csupán a Munka Törvénykönyvének (Mt.) 21. § (6) bekezdésében, illetve a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvényben meghatározott kötelezettségének tesz eleget a tagdíj munkabérből történő levonásával és továbbutalásával. A Cstv. 4. § (3) bekezdésének kiegészítése ezért külön is megjeleníti a munkavállalótól levonásra kerülő szakszervezeti tagdíjat és egyéb érdek-képviseleti tagdíjat, mint olyan pénzeszközt, amely nem tartozik az adós vagyonába.
A 3. §-hoz
A hatályos szabályozás alapján nem lehet egyértelműen meghatározni az illetékes eljáró bíróságot abban az esetben, ha az adós más cégbíróság (nyilvántartó bíróság) illetékességi területére teszi át székhelyét és a felszámolási eljárás iránti kérelmet ezen székhely-áthelyezési időszakban nyújtják be. Ebben az időszakban az adós iratai már átkerülnek az új székhely szerinti bírósághoz, illetve a cégjegyzék adatai már tartalmazzák az új székhelyet - bejegyzés alatt státusszal - azonban az még nem hatályos, ugyanakkor a székhely-áthelyezéssel érintett cégbíróság a társasági határozat meghozatalára visszamenőleges hatállyal jegyzi be később a módosított székhelyet. Ilyen esetekben - a korábbi és az új székhely szerinti - bíróságok az illetékesség kérdésében nem tudnak egyértelmű döntést hozni, így vagy egyik bíróságon sem, vagy mindkettő előtt megindul a felszámolási eljárás.
A Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy az eljárás (csőd-, illetve felszámolási eljárás) megindítására az a bíróság az illetékes, amelynek területén a kérelem benyújtásának időpontjában az adós bejegyzett székhelye található. A későbbi, visszamenőleges hatályú cégbírósági döntésnek - így a kérelem benyújtásának időpontjában "bejegyzés alatt álló" státusszal feltüntetett új székhelynek - e tekintetben relevanciája nincs.
A 4. §-hoz
A Javaslat - figyelemmel a végelszámolás szabályainak külön törvényben (cégtörvény) történő rendezésére is - a szövegpontosító módosítással egyértelművé teszi, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás nem indítható meg, amennyiben büntető ügyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, és erről a csődeljárás, felszámolási eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot a büntető ügyben eljáró bíróság vagy az ügyész értesíti.
A Javaslat ezzel pontosítja azt a jelenleg hatályos rendelkezést, amely szerint a fenti tényekről a büntető ügyben eljáró bíróság vagy ügyész a cégbíróságot köteles értesíteni annak ellenére, hogy a cégbíróság nem illetékes a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás tekintetében.
Az 5. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezést egészíti ki és törvényi szintre emeli azt a bírói gyakorlatban már kialakult eljárásjogi szabályt, amely szerint a Cstv. 22. § (1) bekezdésének c)-d) pontjaiban meghatározott esetekben (vagyis amennyiben a bíróság a cégbíróság értesítése, vagy a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján folytatja le az eljárást) a bíróság a felszámolás elrendelésekor hivatalból jár el, így a felszámolást elrendelő végzéssel szemben fellebbezésnek helye nincs.
A 6. §-hoz
A Javaslat figyelemmel arra, hogy rendezi a korábban nem vitatott vagy elismert követelésen alapuló felszámolási kérelmek benyújtásának előfeltételeit, rögzíti, hogy a kérelmező a kérelem benyújtáskor köteles az adós felszólításának megtörténtét is igazolni.
Mivel a Javaslat mind a fizetési felszólítás, mind az adósi vitatás körében írásbeli nyilatkozatokat kíván meg, e körben is csak okiratok benyújtásának lehet helye. Mindkét nyilatkozat egyoldalú nyilatkozat, így szükséges, hogy az a másik fél tudomásszerzésével hatályosuljon. Az okiratok csatolása során így elengedhetetlen annak igazolása, hogy a másik fél a nyilatkozatot kézhez vette.
Az írásbeli nyilatkozatok megtörténtének igazolása tekintetében a Javaslat a jelenlegi joggyakorlat szerint igazoltnak tekinthető okiatokat ismeri el, így az üzleti életben elterjedt elektronikus levélváltások (e-mail) - amennyiben azok nem felelnek meg a külön jogszabály elektronikus okiratokra vonatkozó feltételeinek, így pl. nem látták el fokozott biztonságú vagy minősített elektronikus aláírással - nem rendelkeznek bizonyító erővel.
Megfelelőnek minősül természetesen a postai úton megküldött felszólítás, amennyiben a postai küldemény tértivevényén feltüntetésre került az átvétel időpontja, illetve, megfelelő az a nyilatkozat is, ahol a felek a felszólítást (érdemi vitatást), illetve annak másik fél általi átvételét vagy megismerését okiratba foglalják (közösen felvett jegyzőkönyv, vagy átadás-átvételi nyilatkozat). Az adós írásbeli felszólításának formai és tartalmai kellékei külön miniszteri rendeletben kerülnek meghatározásra.
A Javaslatnak a Cstv. 24. § (3) bekezdését érintő módosítása külön is kiemeli, hogy az adós a bíróság felhívására jogosult igazolni, hogy a kérelmező fizetési felszólítására a Javaslatban meghatározott - illetve egyébként nyitva álló - határidő alatt érdemben nyilatkozott, azt indokaival alátámasztva írásban vitatta, és ezen nyilatkozata a kérelmezőhöz megérkezett. Amennyiben ugyanis az adós az érdemi vitatás megtörténtének tényét sikeresen igazolja, vele szemben fizetésképtelenség megállapításának nincs helye. Az adós a felszámolási eljárás megindításának napjától a hitelezői követelést már semmilyen módon nem vitathatja: a Cstv. 24. § (3) bekezdésében meghatározott nyilatkozatában eredményesen nem terjeszthet elő érdemi vitatást tartalmazó jognyilatkozatot, és nem igazolhatja fizetőképességét sem. A felszámolási eljárásban már csak azt igazolhatja - a felszámolás elrendelésének elkerülése érdekében -, hogy szabályosan megtörtént az érdemi vitatás, vagy beszámítással élt, vagy korábban teljesített, vagy részletfizetési megállapodás áll fenn közte és a hitelező között. Amennyiben ezen esetek egyike sem áll fenn, az adós a felszámolás elrendelését kizárólag teljesítéssel tudja elkerülni.
A 7. §-hoz
1. A hatályos szabályozás értelmében az adós valamennyi szerződéséhez és jognyilatkozatához az ideiglenes vagyonfelügyelő hozzájárulása szükséges. Az ideiglenes vagyonfelügyelő azonban csak akkor tagadhatja meg a hozzájárulását, ha annak tárgya a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiba és a (2) bekezdésébe tartozó jogügylet. Az ideiglenes vagyonfelügyelőnek a lehetősége, hogy az adós "vagyonkimentési" magatartását megakadályozza igen szűkkörű, hiszen csak a kirívó esetekre korlátozódik. Emellett a hatályos szabályozás önmagában is aránytalan mérlegelési, döntési felelősséget hárít az ideiglenes vagyonfelügyelőre, figyelemmel arra, hogy a 40. §-ban meghatározott adósi ("vagyonkimentési") magatartások megítélése bírósági hatáskörbe tartozik - és általában több éves bizonyítási eljárás szükséges a tényállás megállapításához. A Javaslat ezért hatályon kívül helyezi a Cstv. 24/A. § (5) bekezdését, és a döntési jogkört újraszabályozza.
A Javaslat a Cstv. 24/A. § (4) bekezdését érintő módosításával az ideiglenes vagyonfelügyelő döntési lehetőségét a rendes gazdálkodás körét meghaladó ügyletekre korlátozza, ezzel egyértelművé teszi, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő a rendes gazdálkodás körébe tartozó ügymenetbe, működésbe nem szólhat bele. Ezzel ugyanakkor a Javaslat szélesíti azon ügyek körét, ahol mérlegelési joga van az ideiglenes vagyonfelügyelőnek a hozzájárulás megadása, illetve megtagadása körében. A Javaslat értelmében a jövőben az ideiglenes vagyonfelügyelő olyan gazdálkodási magatartásokat is megakadályozhat, amelyek bár közvetlenül nem vezetnek vagyonkimentéshez, azonban nem felelnek meg az ésszerű gazdálkodásnak, gazdaságilag indokolatlanok. A rendelkezéssel az ideiglenes vagyonfelügyelő jogosítványainak tényleges, gyakorlati bővülése valósul meg. Ennek eredményeképpen az ideiglenes vagyonfelügyelő úgy képes törvényi funkcióját betölteni, hogy az adós gazdálkodását csupán az arányos és szükséges mértékben korlátozza. A rendes gazdálkodás fogalma a Polgári Törvénykönyv és a kapcsolódó joggyakorlat rendszerében ismert, megfelelően kiérlelt, annak a Cstv.-ben történő külön meghatározása szükségtelen.
2. A Javaslat - a Cstv. 40. §-ában foglalt adósi magatartásokhoz kapcsolódóan - a Cstv. 24/A. § (7) bekezdésében rögzíti, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő köteles a bíróságot haladéktalanul tájékoztatni, amennyiben vagyonkimentést tapasztal.
A Javaslat a hatályos szabályozás további erősítése érdekében a Cstv. 24/A. § (10) bekezdésében kimondja, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő még abban az esetben is jogosult az adós valamennyi iratához hozzáférni, amennyiben az adós azokat önként nem bocsátja a vagyonfelügyelő rendelkezésére. A Javaslat azzal, hogy kötelezi az adóst, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő felhívására a lezárt ingóságait, helyiségeit haladéktalanul nyissa ki, egyértelműen feljogosítja az ideiglenes vagyonfelügyelőt arra, hogy korlátozás nélkül megkaphassa a szükséges információkat. Amennyiben a kötelezettségének az adós nem tesz eleget - úgy megszegi együttműködési kötelezettségét - a Cstv. 24/A. § (8) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni, vagyis sor kerül az adós felszámolásának soron kívüli elrendelésére.
3. A hatályos szabályozás szerint az ideiglenes vagyonfelügyelő megbízatása a felszámolás kezdő időpontjáig vagy a felszámolási eljárás megszüntetéséig tart, így a hatályos szabályozás nem nyújt arra lehetőséget, hogy a bíróság döntsön a vagyonfelügyelet megszüntetéséről. Ez azért aggályos, mert az ideiglenes vagyonfelügyelő kijelölése sok esetben a fizetésképtelenség vizsgálatának tényleges megindulása előtt valószínűsített körülmény (vagyis hogy a hitelező követelésének későbbi kielégítése veszélyben van) alapján történik meg, és a későbbi eljárásban feltárt tények szükségtelenné teszik a további működését
E probléma megoldása érdekében a Javaslat a Cstv. 24/A. § (10) bekezdését kiegészíti: amennyiben az adós megfelelő biztosíték nyújtásával igazolja, hogy a hitelezői követelés kielégítése nincs veszélyben, a bíróság azonnal végrehajtható végzéssel határozhat az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének megszüntetéséről. A végzés meghozatalához főszabályként a hitelező előzetes hozzájárulása szükséges. Ha a hitelező alapos indok nélkül tagadja meg hozzájárulását és a bíróság a biztosítékot megfelelőnek ítéli, hitelezői hozzájárulás nélkül is jogosult a végzés meghozatalára.
A 8. §-hoz
A Javaslat figyelemmel arra, hogy rendezi a felszámolási kérelem benyújtásának eseteit, feltételeit, a Cstv. 25. § (1) bekezdését kiegészítve meghatározza azon eseteket, amikor a korábban nem vitatott vagy elismert, illetve jogerős bírósági döntésre alapított felszámolási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye.
Mivel a Cstv. 27. §-a alapján a korábban nem vitatott vagy elismert követelés esetében a kérelmező köteles a követelés esedékességét követően írásbeli fizetési felszólításban felhívni az adóst a teljesítésre, amellyel szemben az adós 30 napon belül indokolással alátámasztott érdemi vitatást tehet, a Javaslat megköveteli, hogy a felszámolási kérelem benyújtására - ennek megfelelően - a fizetési felszólítás megtörténtét, valamint az adós számára nyitva álló határidő elteltét követően kerüljön sor. Amennyiben ez nem így történik, a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, hiszen az időelőtti.
A Cstv. 27. §-a alapján a jogerős bírósági határozatok tekintetében szintén szükséges, hogy a felszámolási kérelem benyújtására a határozatba foglalt teljesítési határidő eredménytelen elteltét követően kerüljön sor. Amennyiben a teljesítési határidő nem telt el, a kérelem idő előtti, az érdemi vizsgálat nélkül elutasítandó.
A 9. §-hoz
Előfordulhat, hogy az adós - felszámolásának elkerülése érdekében - olyan követelést elégít ki, amelyet nem tart megalapozottnak. A Javaslat rögzíti, hogy az adósnak a kérelem benyújtását követően történő teljesítése a későbbi polgári peres eljárásban történő visszakövetelési jogát nem zárja ki. Az adós a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján is jogosult a megalapozatlan teljesítés visszakövetelésére, azonban a fizetésképtelenségre vonatkozó szabályozás koherenciájának érdekében e perlési jog külön rögzítése is szükséges.
A 10. §-hoz
1. A Cstv. 27. § (1) bekezdésének azon hatályos rendelkezése, amely szerint a felszámolás kezdő időpontja a bírósági határozat jogerőre emelkedésének napja, rendkívül problematikus. A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a Cstv. szabályainak együttes alkalmazása alapján a felszámolás kezdő időpontjának a végzés kézbesítését követő tizenhatodik nap minősül, hiszen a felszámolás kezdő időpontja a végzés jogerőre emelkedésének napja, a jogerő pedig a Pp. szerint a fellebbezési határidő (15 nap) leteltét követő napon áll be. Ehhez képest harmadik személyek (hitelezők) számára a felszámolás megindulása csak a Cégközlönyben való közzétételtől válik nyilvánvalóvá, a Cégközlönyben való közzététel azonban a jogerő időpontjához képest körülbelül egy hónappal később következik be. A bíróság a fellebbezési határidő utolsó napját követően ugyanis egyrészt még vár körülbelül egy hétig, hiszen a fellebbezési határidő utolsó napján postára adott fellebbezés is joghatályosnak minősül, másrészt átlagosan további három hetet vesz igénybe a Cégközlönyben való közzététel. A felszámolás kezdő időpontja és a Cégközlönyben való megjelenés közötti körülbelül egy hónapos időszak alatt a hitelezők nem tudnak a felszámolás megindulásáról.
A Javaslat a felszámolás kezdő időpontját a felszámolás elrendeléséről szóló végzés Cégközlönyben való megjelenésének napjához köti, vagyis ahhoz az időponthoz, amikor hitelezők számára is nyilvánvalóvá válik az eljárás megindulása (Cstv. 27. § (1) bekezdés).
2. A Javaslat a Cstv. 27. § (2) bekezdésében két fizetésképtelenségi okot szabályoz újra a már kialakult bírói gyakorlatra támaszkodva. A hitelező a jövőben is jogosult lesz az adós által nem vitatott vagy elismert követelésére hivatkozással felszámolási kérelmet előterjeszteni, azonban a Javaslat rendezi a vitatás jogi tartalmát és formáját.
A Javaslat rendelkezései értelmében a hitelező a kérelem benyújtását megelőzően - a követelés esedékességét követően - köteles az adóst írásban a teljesítésre felszólítani. A felszólításnak tartalmaznia kell az adós figyelmeztetését is arra, hogy a hitelező felszámolási eljárást kezdeményezhet a törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén.
Külön miniszteri rendeletben kerülnek meghatározásra azok a tartalmai és formai elemek, amelyeket a szabályos felszólításnak tartalmaznia kell, valamint a rendelet a fizetési felszólítás - formanyomtatványi - formáját is rögzíti. Az adósnak a fizetési felszólítás - igazolható - kézhezvételét követően 30 napon belül kell meghatároznia álláspontját a hitelezői felszólításra vonatkozóan. Az adósnak így elegendő idő áll a rendelkezésére, hogy szükség esetén iratait áttekintse, a hitelező követelésének jogi, gazdasági megalapozottságáról meggyőződjön.
A fizetési felszólításnak, mint törvényi előfeltételnek a meghatározása mindkét fél számára garanciát jelent. Az adóst a fizetési fegyelem betartására, a hitelezővel való megegyezésre ösztönzi, illetve megszünteti azon eseteket, amikor a jóhiszemű adósokkal szemben indul meg az eljárás anélkül, hogy az adós tudna a vele szemben támasztott követelésről (pl. nem iktatott számla, "elkallódott számla", több éves számla esetében). A hitelezők tekintetében pedig a fizetési felszólítás megtörténte garantálja, hogy az adós esetleges hallgatásának, nem-teljesítésének következményei kizárólag az adóst fogják terhelni.
Az adós, amennyiben a hitelező követelését nem tekinti megalapozottnak, köteles érdemi írásbeli nyilatkozatban ennek indokait a hitelezővel közölni (érdemi vitatás). Az adós érdemi, a vele szemben támasztott követelés vitatását tartalmazó jognyilatkozatának hitelező általi - szintén igazoltható módon történő - kézhezvétele azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az adóssal szemben e követelés tekintetében felszámolási eljárás kezdeményezésének nincs helye, a hitelező követelését fizetési meghagyásos eljárásban, illetve perben érvényesítheti.
Amennyiben az adós a hitelező felszólítására határidőben nem reagál és a követelést nem teljesíti, vagy az elismert tartozását nem egyenlíti ki, a hitelező jogosult vele szemben felszámolási eljárás megindítását kezdeményezni. A Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában megállapított határidők az adós tekintetében nem minősülnek jogvesztőnek, így - a jelenleg érvényesülő bírói joggyakorlatnak megfelelően - az adós a határidőt követően, azonban a felszámolási eljárás megindításának napjáig (vagyis a felszámolási kérelem bírósághoz érkezésének napjáig) a hitelezővel írásban közölt érdemi vitatással elkerülheti, hogy vele szemben beálljon a fizetésképtelenségi vélelem. Mind a fizetési felszólítás, mind az adós nyilatkozata kötelező formája az írásbeliség.
3. A jelenlegi bírói gyakorlat értelmében a jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, lejárt, pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés alapján csak akkor van helye az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megállapításának, ha a hitelező az ilyen határozat, illetve okirat birtokában eredménytelenül kísérelte meg a végrehajtást. Tehát a bírói gyakorlat úgy foglalt állást, hogy ilyen határozatok alapján a kérelmező kizárólag a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontja alapján jogosult felszámolási kérelmet előterjeszteni.
A Javaslat megszünteti a bírói gyakorlatban kialakított ezen eljárási sorrendiséget a jogerős bírósági határozatok körében. Ebben az esetben ugyanis a hitelező "ítélt dolog" tekintetében kérne döntést, így az adós fogalmilag nem vitathatja a követelés fennállását, annak jogszerűségét, így saját teljesítési kötelezettségét. Ebből következően szükségtelen a hitelezőt arra kötelezni, hogy a felszámolási kérelem benyújtása előtt egy újabb eljárásban kérje az adós teljesítését. Lehetőséget kell számára biztosítani arra, hogy - a bírósági határozatban foglalt teljesítési határidő eredménytelen lejártát követően - saját belátása szerint döntsön a jogi lehetőségek alkalmazásáról, így arról, hogy végrehajtási eljárást kezdeményez, vagy az adós fizetésképtelenségének megállapítását kéri.
A Javaslat ennek érdekében a Cstv. 27. § (2) bekezdésének hatályos a) pontját kettébontja, így a fizetésképtelenségi okok között külön nevesíti a jogerős bírósági határozaton alapuló követeléseket, ezzel önálló jogalapot teremt a kérelem előterjesztésére. Ebben az esetben az adós külön fizetési felszólítása szükségtelen,ugyanis az adós a követelés fennálltáról (vagyis a vele szemben indított bírósági eljárásról), annak jogi megítéléséről kellő információval rendelkezik. Az adóskimentési lehetősége is korlátozott ezen eljárásban, hiszen a jogerős bírósági határozattal szemben vitatásnak nincs helye, a fizetésképtelenség megállapítását az adós kizárólag teljesítéssel (beszámítási kifogással, részletfizetési megállapodás igazolásával) tudja elkerülni.A jogerős bírósági határozatokat kivéve minden más jogerős (végrehajtható) határozaton alapuló követelés esetében a felszámolási kérelem benyújtásának előfeltétele lesz a jövőben is az adóssal szembeni végrehajtás sikertelensége, így a Javaslat a Cstv. 27. § (2) bekezdése b) pontjának tartalmát nem módosítja, csupán átszámozza.
A 11. §-hoz
1. A Javaslat nem változtat azon a hatályos rendelkezésen, hogy a felszámoló csak korlátolt felelősségű társaság, illetve részvénytársaság lehet (a továbbiakban együtt: felszámoló). A felszámoló, mint jogi személy "megszemélyesítőjeként" természetes személy felszámoló biztost nevez ki, aki gyakorlatilag lefolytatja, "levezényli" a teljes felszámolást az adósnál. Elvárható, hogy a felszámoló biztos magas szintű szakirányú képzettséggel rendelkezzen, ezért a Javaslat rendelkezése szerint felszámoló biztos a továbbiakban csak megfelelő végzettséggel rendelkező természetes személy lehet. Ez a rendelkezés - felkészülési idő biztosítása érdekében - csak 2007. január 1-én lép hatályba úgy azonban, hogy 2010. június 30-ig a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 2. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott végzettségeket (szakvizsgázott jogász, közgazdász, könyvvizsgáló) kell megfelelőnek tekinteni, majd ezen időpontot követően a 9/2002. (II. 22.) OM rendelettel meghatározott felszámolási és vagyon-felügyeleti szakközgazdász, illetve felszámolási és vagyon-felügyeleti szakember szakirányú szakképzettséggel rendelkezők lehetnek csak felszámoló biztosok. A hosszú átmeneti időre az előírt posztgraduális képzésben való részvétel lehetőségének biztosítása érdekében van szükség.
2. A Javaslat tételesen rögzíti a felszámolókat, és a felszámoló biztosokat érintő kizárási okokat, egyrészt egyértelműbbé téve, másrészt bővítve azokat. A kizárási okok meghatározásánál a Javaslat már a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) módosított szabálya, a többségi befolyás fogalmát alkalmazza. A felszámoló biztosoknál kizárási okként fogalmazódik meg az összeférhetetlen tevékenységet (27/B. § (3) bekezdés a) pont) folytató más jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban meglévő tagi, részvényesi vagy vezető tisztségviselői funkció.
3. A Javaslat megerősíti azt az alapelvet, hogy a felszámoló az eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át. Természetszerűleg nem jelenti a felszámolás átengedését a felszámoló biztos kinevezése, illetve mindazok megbízása, akikkel a felszámoló - részfeladatok elvégzésére - polgári jogi szerződést köt. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a bíróság által kijelölt felszámoló a felszámolói tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, döntéseit az adós képviseletében hozza. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a felszámoló a törvényben meghatározott esetekben a felszámolói feladat ellátása érdekében, előzetes bírói engedély nélkül polgári jogi jogviszonyt (az esetek jelentős részében: megbízás, vállalkozás) létesítsen, amely jogviszonyokkal kapcsolatban keletkezett költségek a felszámolási költségek részét képezik (Cstv. 57.§ (2) bek. b) pont).
Ezzel a megoldással a Javaslat megszünteti a teljesítési segéd igénybevételével kapcsolatos korábbi, a jogértelmezéssel és költségviseléssel összefüggésben felmerült gondokat, egyértelművé téve, hogy amennyiben a felszámoló olyan esetekben létesít polgári jogi jogviszonyt, amelyet a Javaslat nem nevesít, azt csak a saját díja terhére teheti meg. (Cstv. 57.§ (2) bekezdés g.) pont).
A Javaslat által támogatott esetek szigorúan körülhatároltak annak érdekében, hogy a hitelezői érdekek megfelelő képviseletét is biztosíthassa a szabályozás. A Javaslat rögzíti, hogy a felszámoló a feladatát elsősorban a saját és az adós munkaszervezetével köteles megoldani. Saját munkaszervezetbe tartozónak tekinti azokat a polgári jogi megbízásokat is, amelyeket Korm. r-ben meghatározott szakemberekkel (legfeljebb egy szakvizsgázott jogász, egy közgazdász, egy könyvvizsgáló) létesít a felszámoló.
Ezen túlmenően még a felszámolási költségek között számolható el a Javaslat szerint annak a polgári jogi jogviszonynak a költsége is, amelyet a felszámoló:
1. olyan szakértelem biztosítása céljából köt, amely nem tartozik a Korm. r-ben meghatározott szakképzettségek közé, (jogász, közgazdász, könyvvizsgáló)
2. olyan tevékenység elvégzésére köt, amely szokásosan és általában nem tartozik a felszámolói feladattal ellátandó tevékenységek közé,
3. olyan nagyságrendű feladat ellátására köt, amely meghaladja a felszámolók által szokásosan ellátandó, az adott tevékenységre vonatkozó mértéket,
4. olyan esetben köt, amikor a szakember alkalmazását jogszabály teszi kötelezővé (pl. ügyvédi közreműködés). Természetesen amennyiben a Korm. R alapján az egyik szakvizsgázott jogászt ügyvédi minőségében alkalmazza a felszámoló, további ügyvéd megbízása már nem tartozik a preferált megbízások közé. Elképzelhető azonban olyan eset, amikor a felszámolás folyamán kiemelt jelentőségű ügyekben szükséges pl. további ügyvéd megbízása. Ebben az esetben a felszámoló már köteles a bíróság előzetes engedélyét megkérni, amennyiben a megbízott költségeit nem a saját díjából kívánja fedezni.
5. Amennyiben a bíróság előzetesen engedélyezi, hogy az 1-4. pont alatt nevesített eseteken kívül a felszámoló polgári jogi szerződést létesítsen, úgy a jogviszonyból származó költségek szintén a felszámolói költségek részét képezik.
A 12. §-hoz
A Cstv.-nek a Javaslat 12. §-ával meghatározott 27/B. § (1) bekezdése olyan szabályt fogalmaz meg, amelynek a hatályba lépése csak 2010. július 1-én történik majd meg, azonban célszerű a jogszabályhely közzététele, hogy a megfelelő szakképzettség megszerzésére elegendő idő álljon rendelkezésre. Ettől az időponttól kezdődően természetesen a Javaslat elkészítésekor hatályos Korm. r. is megfelelően módosítandó lesz.
A Javaslat meghatározza a felszámolókkal szembeni abszolút összeférhetetlenségi okokat, bevezeti az összeférhetetlen tevékenység fogalmát, illetve megfogalmazza azt az erkölcsi elvárást, amelyet a társadalomban fontos feladatot végzőkkel szemben a jogalkotó jogszabályi szintre emel.
Meghatározza a Javaslat azt a bővített adatkört, amelyet a felszámolói névjegyzéknek tartalmaznia kell ahhoz, hogy a névjegyzék egyrészt egyértelműen tájékoztasson a felszámoló társaságok legfontosabb adatairól, másrészt nyomon követhetővé váljék belőle - főként hitelezővédelmi szempontból - a legfontosabb relatív és abszolút összeférhetetlenségi szabályok (pl. többségi befolyás megléte, összeférhetetlen tevékenység folytatása tilalma) betartása.
A 13. §-hoz
Az adós felszámolását elrendelő jogerős végzés közzététele vonatkozásában a Javaslat intézkedik a nyilvánosságra hozatal és a végzés meghozatala közötti idő jelentős csökkentése érdekében. Az új cégtörvény szerint 2007. október 1. napjától a Cégközlöny tartalma, valamint a cégjegyzékbe bejegyzett, a Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat (új nevén: Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat) számítógépes rendszerében nyilvántartott adatok, beszámolók korlátozás nélkül, ingyenesen hozzáférhetővé válnak. Ugyanezen feltételrendszer kidolgozása során kerül majd sor a bírósági eljárási szabályok olyan módosítására, mely lehetővé teszi, illetve előírja a jogerős végzés haladéktalan és minimális átfutási idővel megvalósuló közzétételét.
A 14. §-hoz
A fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek gazdaságból való szabályozott kivezetése érdekében az államnak biztosítania kell a megfelelő jogszabályi keretet ahhoz, hogy a hitelezők a lehető legkisebb veszteséggel tudják lezárni a megszűnő gazdálkodó szervezettel fennálló kapcsolataikat. Megfelelő szankciókkal arra kell ösztönözni a gazdasági társaságok menedzsmentjét, hogy a szabályozott módot válasszák a gazdaságból történő kivonuláshoz. A magyar jogszabályi rendszer jelenleg nem biztosítja, hogy a gazdálkodó szervezetek vezetői elszámoljanak tevékenységükről, hiszen ennek hiányában is szinte minden következmény nélkül befejezhetik működésüket. A hatályos szabályozás ugyanis nem kényszeríti a menedzsmentet arra, hogy a közeli csődhelyzet felismerését követően a hitelezők jogos elvárásait is figyelembe vegye.
A probléma megoldásához egyaránt szükséges a társasági és a csődjogi szabályozás módosítása. Az új Gt. a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztének esetére megteremti a vezető tisztségviselők felelősségét a hitelezőkkel szemben feltéve, hogy bekövetkezik a gazdasági társaság fizetésképtelensége.
A társasági jogi rendelkezéssel összhangban a Javaslat megteremti a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, magánvagyonukra is kiterjedő - polgári jogi - felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent
A vezető tisztségviselők felelősségét a Javaslat úgy állapítja meg, hogy egyben kifejezésre juttatja ezen felelősségi forma "rendkívüli" jellegét, így azt, hogy marasztalásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha a felszámolás után ki nem elégített hitelezői követelések maradnak fenn. A felszámolási eljárás alatt a felszámoló, illetve a hitelező jogosult perben annak megállapítását kérni, hogy az adós vezetője (vezetői) kötelezettségüket megszegve jártak el, és emiatt az adós vagyona meghatározott összeggel csökkent (megállapítási per - a Cstv. új 33/A. §-a). E perben a bíróság a felelősség megállapítása mellett meghatározza azt az összeget is, amelynek későbbi teljesítésére a vezető kötelezhető
A vezető tisztségviselők egyetemlegesen felelnek, de kimentheti magát az a vezető, aki bizonyítja, hogy részére a helytelen vállalatvezetés nem felróható, és mindent megtett annak megakadályozása, illetve a hitelezők veszteségeinek csökkentése (környezeti terhek rendezése) érdekében. Azt, hogy e körben konkrétan milyen vezetői magatartás alapozza meg az eredményes kimentést, a bírói gyakorlat fogja kialakítani
A felszámolás jogerős lezárását követő jogvesztő határidőn belül a felszámolási eljárásban ki nem elégített hitelezők - fennálló követelésük erejéig - a teljesítés iránt indíthatnak pert (marasztalási per - a Cstv. új 63. § (3) bekezdése).A felelősség megállapítására, illetve a marasztalásra irányuló per elválasztása részben célszerűségi, részben jogpolitikai megfontoláson alapul.
Az első lépcsőben kerül feltárásra a felelősség megállapításához szükséges tényállás, így ezen perben kell lefolytatni mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében a szükséges bizonyítási eljárásokat. A bizonyítékokkal, iratokkal és információval a felszámoló rendelkezik, így célszerű, hogy a megállapítási pert ő indítsa, ugyanakkor szükségtelen a hitelező kereshetőségi jogát kizárni.
A marasztalási perre a felszámolás jogerős lezárását követően kerülhet sor, vagyis akkor, amikor realizálódik a vezető felelőssége a hitelezőkkel szemben. Ez a felelősség másodlagos, csak és kizárólag az adós vagyonából ki nem elégített olyan követelések tekintetében áll fenn, melyek kielégíthetőek lettek volna (nem csökkent volna az adós vagyona), ha a vezető nem sérti meg a rá irányadó előírásokat. Ezen perben a helytállási kötelezettség hitelezők közötti arányos megosztására, az egyes hitelezőket megillető összeg meghatározására kerül sor.
A Javaslat előremutató rendelkezése, hogy vezető tisztségviselőnek minősíti azt a személyt is, aki jogi értelemben ugyan nem volt vezető tisztségviselő, de ténylegesen meghatározta a gazdasági társaság vezetését (ún. "árnyékvezető"). A Javaslat ezzel különösen a nagyméretű, illetve gazdasági pozíciójában alárendelt gazdálkodó szervetek esetében kívánja - a felelősség megállapítása körében - azon személyeket is felelősségi körbe vonni, akik a vagyonvesztést ténylegesen előidézték. Annak megítélése, hogy egy meghatározott adós szervezetnél mely személyek tekinthetők árnyékvezetőnek, a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
A 15. §-hoz
A hatályos Cstv. korlátozza a zálogjogosult hitelezők helyzetét, a felszámolásra tekintettel lerontja a zálogjog dologi jellegét. A zálogjog jogintézményének célja a hitelezés elősegítése azáltal, hogy a hitelező biztos lehessen abban, hogy adósának nemfizetése esetére nem pusztán kötelmi jogi követeléssel rendelkezik általában az adósa vagyonával szemben, hanem a lekötött vagyontárgyakra nézve dologi jogi (másokat megelőző) követeléssel is. A hitelezők a dologi hitelbiztosíték igénybevételekor elsősorban éppen az adós fizetésképtelensége, a felszámolás esetére kívánnak kedvező pozíciót biztosítani maguknak, amelynek ellentételezése a kedvezőbb hitelnyújtási feltételekben (az olcsóbb hitelben) jelenik meg. Ha a zálogjog mellett a hitelező nem lehet biztos abban, hogy a fedezet (a zálogtárgyban rejlő érték) valóban elsődlegesen az ő és nem más hitelezők érdekeit szolgálja, ugyanakkora hitel felvételéhez nagyobb fedezetet kér, a zálogadósnak pedig kevesebb, zálogjoggal nem terhelt vagyona marad, tehát összességében kevesebb hitelhez juthat hozzá. A zálogjogosult hitelezőkre vonatkozó csődjogi szabályozás tehát meghatározza a gazdaságban rendelkezésre álló hitel nagyságát, illetve a hitelfelvétel feltételeit.
A Javaslat egyfelől megteremti a zálogjogosultak meghatározott költségekre tekintettel korlátozott külön kielégítési jogát, másfelől megszünteti a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtti egy évben keletkezett zálogjoggal biztosított követelések hátrányos megkülönböztetését.
A zálogjoggal terhelt vagyontárgyakon fennálló zálogjogok jogosultjai a hatályos csődtörvény szerint a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár 50 %-a tekintetében külön kielégítésre jogosultak, a fennmaradó 50 %-ból csak a felszámolási költségek kifizetése után részesülnek. A zálogjogosultak a Javaslat szerint is a felszámolási eljáráson belül kereshetnek kielégítést a zálogtárgyakból, a zálogtárgyak tehát továbbra is a felszámolási vagyon részét képezik, azonban a Javaslat megteremti a zálogjogos hitelezőknek a felszámolási eljáráson belüli, korlátozott külön kielégítéshez való jogát. Eszerint a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének (állagmegóvásának), és értékesítésének költségeit, valamint arányos díját vonhatja le. A 2006. december 31. napjáig indult eljárásokban a vételárból költségként kerülnek levonásra továbbá az értékesített zálogtárggyal összefüggően felmerülő környezeti károsodások és terhek rendezésének költségei is. A levonható költségek összege azonban nem haladhatja meg a vételár 50 %-át.
A költségek levonása után fennmaradó összeget, a zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére kell fordítani. A zálogjogosult kielégítése után fennmaradó vételárrész szolgál a felszámolási vagyonnal szembeni egyéb követelések kielégítésére.
Azon felszámolói díj, amelyet a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során a befolyt vételárból a Cstv. 49/D. § alapján - illetve a külön miniszteri rendelet alapján - levon, természetesen még egyszer nem érvényesíthető a Cstv. 59. § (1) bekezdése szerintifelszámolói díj keretében. Ennek értelmében tehát a felszámoló (is) külön felszámolói díjban részesül, a befolyt vételárat a felszámolói díjalapjába nem számíthatja be, az után még egyszer felszámolói díjra nem jogosult.
A tervezett szabályozás figyelembe veszi azt is, hogy 2007. január 1. napjáig meg kell születnie a környezeti károk megelőzésével és megszüntetésével kapcsolatos környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvnek megfelelő hazai szabályozásnak, amely a környezeti károk okozásának veszélyével járó tevékenység megkezdését előzetes biztosíték nyújtásához köti.
A hatályos csődtörvény a befolyt vételár 50 %-ára nézve is csak abban az esetben biztosítja a zálogjogosult hitelező részére a külön kielégítés jogát, ha a zálogjog a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett. E szabály a felszámolónak biztosított megtámadási jogoktól eltérően nem érinti ugyan magát a követelést, viszont megfosztja a követelést biztosító zálogjogot a külön kielégítési jogtól, az ilyen zálogjoggal biztosított követelés jogosultja csak akkor kap kielégítést a befolyt vételárból, ha a felszámolási költségek kielégítése után marad fölösleg. E szabály indokolatlanul korlátozza a zálogjoghoz kapcsolódó külön kielégítési jogot, ezért nem indokolt fenntartani. A külföldi szabályozásokkal és a nemzetközi jogegységesítési javaslatokkal összhangban a zálogszerződésekre (és más, dologi hitelbiztosítékokat létrehozó szerződésekre) is ugyanazon megtámadási szabályoknak kell vonatkoznia, mint általában bármely jogügyletre. (Az ezen időszak alatt kötött zálogszerződések tehát a 40. § szerint továbbra is megtámadhatóak maradnak.)
Nem illeti meg a külön kielégítési jog a zálogjogosultat, ha a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője vagy annak hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet (Cstv. 57. §-ának (1) bekezdés új h) pontja).
A 16. §-hoz
A Javaslat megvalósítja az adóssal összefonódásban lévő hitelezők biztosított és nem biztosított követeléseinek a kielégítési sorrendben hátrébb rendelését. A kielégítési sorrend utolsó helyére sorolja - új h) pont beiktatásával - azokat a követeléseket, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője vagy annak hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyása alatt (Ptk. 685/B. §) álló gazdálkodó szervezet, vagy amelyek az adós ingyenes szerződései alapján állnak fenn.
A szabályozás indoka az, hogy ezekben az esetekben az adós és a követelés jogosultja között olyan szoros kapcsolat van, amely miatt a követelés nem oszthatja a többi hitelező - azonos típusú - követelésének sorsát. A kielégítési sorrend kiegészítése kifejezésre juttatja, hogy ezen követelések teljesítésére csak valamennyi hitelező igényének kielégítése után kerülhet sor függetlenül attól, hogy követelésük jogi természete egyébként más besorolást tenne lehetővé.
A Javaslat 16. § (2) bekezdése a felszámolási költsége körében a Cstv. 57. § (2) bekezdésének a) és b) pontját módosítja. A Javaslat a Cstv. 57. § (2) bekezdése a) pontjának kiegészítésével egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások közé tartoznak azok is, amelyek a kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben kerültek meghatározásra. A pontosítás indoka, hogy a gyakorlatban eltérő értelmezések alakultak ki a tekintetben, hogy a felszámolás elrendelését követően származhatnak-e jogosultságok az adós munkavállalói javára a hatályos kollektív szerződésből, munkaszerződésből.
A § Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontját, valamint a g) pontját érintő módosításai (Javaslat 16. § (2) és (3) bekezdése) a Cstv. 27/A.§ új (10) bekezdésével állnak összefüggésben, amennyiben egyértelműen elrendezik, hogy a felszámoló által létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült költségek viselése milyen forrásból történik.
A Cstv. 57. § (2) bekezdésének a) pontját érintő módosítás szükségessé teszi a Cstv. 57. § (3) bekezdésének kiegészítését is. Ennek értelmében a munkáltató rendes felmondása esetén nemcsak a Munka Törvénykönyvében meghatározott törvényes mértékű végkielégítés és felmentési időre járó átlagkereset kerül felszámolási költségként elszámolásra, hanem a törvényes mértéken túlmenően az a többlet mérték is, amelyet a kollektív szerződés, illetve a munkaszerződés határoz meg, amennyiben azok a felszámolás kezdő időpontja előtt legalább egy évvel kerültek megkötésre. Az egyéves időkorlát garanciális szabályként kerül beépítésre a rendelkezésbe.
A 17. §-hoz
A Javaslat az új Gt. fogalomrendszerére figyelemmel - a törvények koherenciájának fenntartása érdekében - pontosítja a Cstv. 63. § (2) bekezdését anélkül, hogy a szabályozás lényegét megváltoztatná.
A Cstv. 33/A. §-a megteremti az adós gazdálkodó szervezet vezetői felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége (környezeti terhek rendezésének kötelezettsége) alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent. Amennyiben a bíróság megállapítja a vezetők felelősségét, a felszámolás jogerős lezárását követő jogvesztő határidőn belül a felszámolási eljárásban ki nem elégített hitelezők - fennálló követelésük erejéig - a teljesítés iránt indíthatnak pert (marasztalási per - a Cstv. új 63. § (3) bekezdése). A bíróság e perben azt állapítja meg, hogy a korábbi megállapítási perben meghatározott helytállási összegre milyen arányban jogosultak a hitelezők. A Javaslat mind az eljárási, mind az anyagi elévülési határidőt meghatározza. Biztosítja, hogy a hitelező követelésével szemben az adós volt vezetője anyagi jogi elévülési kifogást ne terjeszthessen elő. A szabályozás indoka az, hogy a felszámolás lezárásának időpontja a hitelezőtől független, így ezen időpontig menthető okból nem tudja követelését érvényesíteni, az elévülési idő vele szemben nyugszik.
A marasztalási perrel kerül kifejezésre a felelősség másodlagos, kivételes jellege: a vezetők felelőssége kizárólag az adós vagyonából ki nem elégített olyan követelések tekintetében áll fenn, melyek kielégíthetőek lettek volna (nem csökkent volna az adós vagyona), ha a vezető nem sérti meg a rá irányadó előírásokat.
A 18. §-hoz
A Javaslat az új cégtörvény fogalomrendszerére és szabályozására figyelemmel - a törvények koherenciájának fenntartása érdekében - pontosítja a Cstv. 63/A. §-t anélkül, hogy a szabályozást alapjaiban megváltoztatná.
A 19. §-hoz
A Javaslatban foglaltakkal összefüggésben felmerülő felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazza a 19. §.
A 20. §-hoz
A Javaslat a meghatározott kivételektől eltekintve 2006. július 1. napján lép hatályba, azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni. A hatályba léptető rendelkezés a korábbi Cstv. módosításokkal egyezően nem rendeli alkalmazni a folyamatban lévő eljárásokban az új szabályokat, mert azok nagymértékben befolyásolhatják a hitelezők helyzetét, a felszámoló kötelezettségét, az eljárás lefolytatásának módját. Így például nem lenne célszerű a zálogjogi szabályok folyamatban lévő eljárásokban történő bevezetése, hiszen tisztázatlan helyzetet teremtene a hitelezők közötti rangsorban, illetve a már értékesített zálogtárgy jogosultja és az értékesítés előtt álló zálogtárgy - külön kielégítésre jogosult - jogosultja között.
A Javaslat 2006. december 31. napjáig lehetővé teszi, hogy a zálogtárgy értékesítéséből befolyó vételárból a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségei is levonásra kerüljenek. Ezen esetben alkalmazandó levonási szabályokat határozza meg a 20. § (2) bekezdésének rendelkezése.
A 20. § (4) bekezdése egyenértékűségi szabályt fogalmaz meg, amelynek alkalmazására 2010. július 1-jét követő időszakban kerül majd sor. Azt célozza, hogy a 2010. július 1. napján már tíz éve, megszakítás nélkül, igazolható módon felszámolói tevékenységgel foglalkozó szakvizsgázott jogászok, közgazdászok illetve könyvvizsgálók gyakorlati ismereteik alapján mentesülhessenek az ettől az időponttól megkívánt szakirányú végzettség megszerzése alól.
A 21. §-hoz
A rendelkezés a szükséges felkészülési idő biztosítása érdekében külön hatálybalépési időpontokat határoz meg, illetve megfogalmazza azokat az átmeneti szabályokat, amelyeket a felszámolói névjegyzékkel kapcsolatos módosított rendelkezések kapcsán a jogalkalmazóknak figyelembe kell venniük, illetve végre kell hajtaniuk.
A 22. §-hoz
A rendelkezések a Ptk. összefonódásra vonatkozó rendelkezésének, többségi befolyás fogalomra történő módosulását ültetik át a Cstv-be. A 22. § d) pontja felemeli a Cstv. 40. §-a szerinti objektív megtámadási határidőt a felszámolási végzés közzétételének időpontjától számított 180 napról 1 évre. Számos esetben jelent problémát, hogy a felszámoló nem intézkedik az adós által kibocsátott értékpapírok érvénytelenítése iránt. Az f) pont alapján a jövőben a bíróság a felszámolási eljárás befejezésekor végzésében rendelkezik az adós értékpapírjainak érvénytelenítéséről.
A 23. §-hoz
A Javaslat 23. §-a azon törvényi szabályokat sorolja fel, amelyek hatályukat vesztik a Javaslatban foglalt rendelkezésekkel összefüggésben.