BH 2010.6.149 Fogyasztók érdekében történő közérdekű keresetindítás esetén a felperesi legitimáció és az érdemi döntés korlátainak összefüggése. Tisztességtelen az a biztosítási feltétel, mely lehetőséget teremt a biztosító részére a teljesítés határidejének indokolatlan meghosszabbítására [Ptk. 209/A. § (2) bekezdés, 209/B. § (1) bekezdés, Ptk. 554. §, 1978. évi 2. tvr. 5. § (1) bekezdés, 225/2007. (VIII. 31.) Korm. r. 6. § (3) bekezdés].

A felperes az 1978. évi 2. tvr. 5. § e) pontja és a 225/2007. (VIII. 31.) Korm. rendelet 6. § (3) bekezdésének felhatalmazásával a Ptk. 209. § (2) és (3) bekezdése alapján közérdekű keresetet indított, mellyel megtámadta az alperes Betöréses Lopás- és Rablásbiztosítás Kiegészítő Szabályzata (LRB-96.) elnevezésű általános szerződési feltételeinek VI. Fejezet 2. pontját. Eszerint a károsult a betöréses lopás- és rabláskár esetén köteles rendőrségi nyomozást megszüntető határozatot, vagy jogerős bírói ítéletet beszerezni, és azt a biztosító rendelkezésére bocsátani. Kérte a megtámadott általános szerződési feltétel érvénytelenségének valamennyi, az alperessel szerződő félre kiterjedő hatályú megállapítását, és arra történő feljogosítását, hogy a feltétel érvénytelenné nyilvánítását az alperes költségén nyilvánosságra hozhassa.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az alperes Vagyonbiztosítási Szabályzata (VBSZ-96.) és az LRB-96. rendelkezéseit egybevetve a szerződési feltételt úgy értelmezte, hogy az alperes által megkövetelt igazoló okirat a biztosítási esemény megtörténtét alátámasztó bizonyítási eszköz, melynek bemutatása csak az adott ügytől függően érinti az alperes fizetési kötelezettségének az esedékességét. Ezért nem állapítható meg, hogy a kifogásolt kikötés a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a biztosítottak hátrányára szolgál.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és valamennyi alperessel szerződő félre kiterjedő hatállyal megállapította, hogy az alperes - fogyasztói szerződés részévé váló - Betöréses Lopás- és Rablásbiztosítás Kiegészítő szabályzata elnevezésű általános szerződési feltételei VI. Fejezetének 2. pontja érvénytelen. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperes általános és speciális vagyonbiztosítási szabályzatainak egybevetésével arra következtetett, hogy az LRB-96. VI. Fejezet 2. pontja a kárbejelentés címszó alatt kötelezően írja elő a nyomozást megszüntető határozat vagy a jogerős ítélet bemutatását. Ebből következően ezek a VBSZ-96. VII. Fejezet 3. pontja szerint olyan igazoló okiratnak minősülnek, amelyek beérkezésétől számít az alperes számára előírt 15 nap teljesítési határidő. A továbbiakban a bíróság hangsúlyozta, hogy a nyomozást megszüntető határozat és a jogerős büntető ítélet a betöréses lopással és rablással megvalósuló biztosítási események elkövetőinek büntetőjogi felelősségrevonása során keletkeznek, melyek a polgári jogi kártérítési felelősségre közvetlenül nem hatnak ki. A megkövetelt igazoló iratok bemutatása nem az egyetlen, és nem kizárólagos bizonyítási lehetőség a biztosítási esemény bekövetkeztének az alátámasztására. Ugyanakkor ezen eljárásoknak a szerződéses felek akaratán kívülálló és általuk nem befolyásolható elhúzódása szükségtelenül akár évekkel is kitolhatja a kárrendezés lezárását. Ezért a másodfokú bíróság a megtámadott feltételt a Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján tisztességtelennek ítélte meg. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a felperes keresetindítási felhatalmazása csak a fogyasztói szerződés megkötésénél alkalmazott általános szerződési feltétel megtámadására terjed ki. Ezért a feltétel érvénytelenségét csak ebben a körben lehetett megállapítani minden, az alperessel szerződő félre kiterjedő hatállyal.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes előadta, hogy a VBSZ-96. VII/3. és az LRB-96. VI/2. pontjában foglaltak nem egymásból következő, illetve egymással összefüggő kikötések, hanem egyrészről a felek együttműködési kötelezettsége, másrészről pedig az alperes teljesítési kötelezettsége körébe tartoznak. Az igazoló okirat bemutatásának szükségessége az adott konkrét ügyben a kárrendezés során vizsgálható. Ezért a másodfokú bíróság a Ptk. 209. § (2) bekezdése téves alkalmazásával állapította meg a támadott feltétel tisztességtelen voltát. Ugyanakkor az alperes azt is előadta, hogy a másodfokú bíróság alaptalanul korlátozta a biztosító Ptk. 554. § (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzési jogát, mivel a feltételekben szereplő okiratok bemutatásával állapítható meg kétséget kizáró módon az alperes teljesítési kötelezettségének a beállta. Az ítéletben elfoglalt álláspont sérti a biztosítónak a Ptk. 558. § (1) bekezdésében meghatározott engedményesi jogait is. Összességében a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével mérlegelte felül az elsőfokú bíróság ítéletét.

A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmével az elsőfokú ítélet megváltoztatását annyiban kérte, hogy a Ptk. 209/B. § (1) bekezdése alapján a tisztességtelen kikötés érvénytelenségének a megállapítása a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre, (tehát nem csak a fogyasztókra) kiterjedő hatállyal kerüljön megállapításra. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság által hivatkozott jogszabályi rendelkezésből csak a felperes perbeli legitimációjára lehet következtetni. Az alkalmazandó jogkövetkezményt azonban a jogszabály rendelkezése a szerződő felek teljes körére kiterjeszti.

Az alperes felülvizsgálati kérelmével szemben előterjesztett ellenkérelme a jogerős ítélet támadott részének hatályában fenntartására irányult.

Megismételte a fellebbezésben kifejtett álláspontját arra vonatkozóan, hogy a szerződési feltétel akkor is lehet tisztességtelen, ha annak a fogyasztóra kedvezőbb értelmezésével a tisztességtelen kikötés következménye kiküszö­bölhető (93/13/EGK. Tanácsi Irányelv 5. cikkelye). Az alperest semmi sem zárja el attól, hogy az általános szerződési feltételek egyértelművé tételével rendelkezzen arról, hogy a perbeli iratok becsatolása nem képezi a kárrendezés előfeltételét. Észrevételezte, hogy ebben a vonatkozásban a felülvizsgálati kérelem is ellentmondásos indokokat tartalmaz. Vitatta a Pp. 206. §-ára, illetve a Ptk. 558. §-ára alapított felülvizsgálati indokokat is, utóbbival kapcsolatban előadva, hogy a regressz igény érvényesítésének nem minden esetben előfeltétele a jogerős büntetőbírói ítélet.

Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A 2006. március 1-jén hatályba lépő 2006. évi III. törvény a Ptk.-nak a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezéseit új szerkezetben szabályozta. A Ptk. 209. §-a a tisztességtelenség fogalmát és kritériumait, a 209/A. § a tisztességtelen általános szerződési feltétel jogkövetkezményeit határozta meg, míg a 209/B. § a közérdekű keresetindítás szabályait tartalmazza. A perben és a felülvizsgálati eljárásban a jogszabályi hivatkozások ingadoztak a módosítás előtti és utáni jogszabályok alkalmazása tekintetében. A másodfokú bíróság alapvetően a módosítás utáni jogszabályi rendelkezéseket alkalmazta. A felülvizsgálat tárgyát nem képezte a felperes keresetindítási jogalapjának a vizsgálata, a felek, illetve a bíróság által alkalmazott jogszabályok kritikája. A felülvizsgálatnak a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretei között eljárva a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a módosított Ptk. rendelkezéseinek mennyiben felel meg.