EH 2009.2037 Fogyasztók érdekében történő közérdekű keresetindítás esetén a felperes legitimáció és az érdemi döntés korlátainak összefüggése. Tisztességtelen az a biztosítási feltétel, mely lehetőséget teremt a biztosító részére a teljesítés határidejének indokolatlan meghosszabbítására [Ptk. 209. §, 1978. évi 2 tvr. 5. §, 225/2007. (VIII. 31.) Korm. 6. §].
A felperes az 1978. évi 2. tvr. 5. § e) pontja és a 225/2007. (VIII. 31.) Korm. rendelet 6. § (3) bekezdésének felhatalmazásával a Ptk. 209. § (2) és (3) bekezdése alapján közérdekű keresetet indított, mellyel megtámadta az alperes Betöréses Lopás- és Rablásbiztosítás Kiegészítő Szabályzata (LRB-96.) elnevezésű általános szerződési feltételeinek VI. Fejezet 2. pontját. Eszerint a károsult a betöréses lopás- és rabláskár esetén köteles rendőrségi nyomozást megszüntető határozatot, vagy jogerős bírói ítéletet beszerezni, és azt a biztosító rendelkezésére bocsátani. Kérte a megtámadott általános szerződési feltétel érvénytelenségének valamennyi, az alperessel szerződő félre kiterjedő hatályú megállapítását, és arra történő feljogosítását, hogy a feltétel érvénytelenné nyilvánítását az alperes költségén nyilvánosságra hozhassa.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az alperes Vagyonbiztosítási Szabályzata (VBSZ-96.) és az LRB-96. rendelkezéseit egybevetve a szerződési feltételt úgy értelmezte, hogy az alperes által megkövetelt igazoló okirat a biztosítási esemény megtörténtét alátámasztó bizonyítási eszköz, melynek bemutatása csak az adott ügytől függően érinti az alperes fizetési kötelezettségének az esedékességét. Ezért nem állapítható meg, hogy a kifogásolt kikötés a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a biztosítottak hátrányára szolgál.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és valamennyi alperessel szerződő félre kiterjedő hatállyal megállapította, hogy az alperes - fogyasztói szerződés részévé váló - Betöréses Lopás- és Rablásbiztosítás Kiegészítő szabályzata elnevezésű általános szerződési feltételei VI. Fejezetének 2. pontja érvénytelen. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperes általános és speciális vagyonbiztosítási szabályzatainak egybevetésével arra következtetett, hogy az LRB-96. VI. Fejezet 2. pontja a kárbejelentés címszó alatt kötelezően írja elő a nyomozást megszüntető határozat vagy a jogerős ítélet bemutatását. Ebből következően ezek a VBSZ-96. VII. Fejezet 3. pontja szerint olyan igazoló okiratnak minősülnek, amelyek beérkezésétől számít az alperes számára előírt 15 nap teljesítési határidő. A továbbiakban a bíróság hangsúlyozta, hogy a nyomozást megszüntető határozat és a jogerős büntető ítélet a betöréses lopással és rablással megvalósuló biztosítási események elkövetőinek büntetőjogi felelősségrevonása során keletkeznek, melyek a polgári jogi kártérítési felelősségre közvetlenül nem hatnak ki. A megkövetelt igazoló iratok bemutatása nem az egyetlen, és nem kizárólagos bizonyítási lehetőség a biztosítási esemény bekövetkeztének az alátámasztására. Ugyanakkor ezen eljárásoknak a szerződéses felek akaratán kívülálló és általuk nem befolyásolható elhúzódása szükségtelenül akár évekkel is kitolhatja a kárrendezés lezárását. Ezért a másodfokú bíróság a megtámadott feltételt a Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján tisztességtelennek ítélte meg. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a felperes keresetindítási felhatalmazása csak a fogyasztói szerződés megkötésénél alkalmazott általános szerződési feltétel megtámadására terjed ki. Ezért a feltétel érvénytelenségét csak ebben a körben lehetett megállapítani minden, az alperessel szerződő félre kiterjedő hatállyal.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes előadta, hogy a VBSZ-96. VII/3. és az LRB-96. VI/2. pontjában foglaltak nem egymásból következő, illetve egymással összefüggő kikötések, hanem egyrészről a felek együttműködési kötelezettsége, másrészről pedig az alperes teljesítési kötelezettsége körébe tartoznak. Az igazoló okirat bemutatásának szükségessége az adott konkrét ügyben a kárrendezés során vizsgálható. Ezért a másodfokú bíróság a Ptk. 209. § (2) bekezdése téves alkalmazásával állapította meg a támadott feltétel tisztességtelen voltát. Ugyanakkor az alperes azt is előadta, hogy a másodfokú bíróság alaptalanul korlátozta a biztosító Ptk. 554. § (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzési jogát, mivel a feltételekben szereplő okiratok bemutatásával állapítható meg kétséget kizáró módon az alperes teljesítési kötelezettségének a beállta. Az ítéletben elfoglalt álláspont sérti a biztosítónak a Ptk. 558. § (1) bekezdésében meghatározott engedményesi jogait is. Összességében a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével mérlegelte felül az elsőfokú bíróság ítéletét.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmével az elsőfokú ítélet megváltoztatását annyiban kérte, hogy a Ptk. 209/B. § (1) bekezdése alapján a tisztességtelen kikötés érvénytelenségének a megállapítása a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre, (tehát nem csak a fogyasztókra) kiterjedő hatállyal kerüljön megállapításra. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság által hivatkozott jogszabályi rendelkezésből csak a felperes perbeli legitimációjára lehet következtetni. Az alkalmazandó jogkövetkezményt azonban a jogszabály rendelkezése a szerződő felek teljes körére kiterjeszti.
Az alperes felülvizsgálati kérelmével szemben előterjesztett ellenkérelme a jogerős ítélet támadott részének hatályában fenntartására irányult.
Megismételte a fellebbezésben kifejtett álláspontját arra vonatkozóan, hogy a szerződési feltétel akkor is lehet tisztességtelen, ha annak a fogyasztóra kedvezőbb értelmezésével a tisztességtelen kikötés következménye kiküszöbölhető (93/13/EGK. Tanácsi Irányelv 5. cikkelye). Az alperest semmi sem zárja el attól, hogy az általános szerződési feltételek egyértelművé tételével rendelkezzen arról, hogy a perbeli iratok becsatolása nem képezi a kárrendezés előfeltételét. Észrevételezte, hogy ebben a vonatkozásban a felülvizsgálati kérelem is ellentmondásos indokokat tartalmaz. Vitatta a Pp. 206. §-ára, illetve a Ptk. 558. §-ára alapított felülvizsgálati indokokat is, utóbbival kapcsolatban előadva, hogy a regressz igény érvényesítésének nem minden esetben előfeltétele a jogerős büntetőbírói ítélet.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A 2006. március 1-jén hatálybalépő 2006. évi III. törvény a Ptk.-nak a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezéseit új szerkezetben szabályozta. A Ptk. 209. §-a a tisztességtelenség fogalmát és kritériumait, a 209/A. § a tisztességtelen általános szerződési feltétel jogkövetkezményeit határozta meg, míg a 209/B. § a közérdekű keresetindítás szabályait tartalmazza. A perben és a felülvizsgálati eljárásban a jogszabályi hivatkozások ingadoztak a módosítás előtti és utáni jogszabályok alkalmazása tekintetében. A másodfokú bíróság alapvetően a módosítás utáni jogszabályi rendelkezéseket alkalmazta. A felülvizsgálat tárgyát nem képezte a felperes keresetindítási jogalapjának a vizsgálata, a felek, illetve a bíróság által alkalmazott jogszabályok kritikája. A felülvizsgálatnak a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretei között eljárva a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a módosított Ptk. rendelkezéseinek mennyiben felel meg.
A jogerős ítélet helyesen mutatott rá arra, hogy az alperes általános és speciális vagyonbiztosítási szabályzatai - a szabályozás természetének megfelelően - összefüggő, egymásra épülő és egymást kiegészítő egységes rendszert alkotnak. A szabályzatok egységét az úgynevezett utaló szabályok biztosítják. A Vagyoni Tűzkárbiztosítás Különös Szabályzata (VTB-96.) szerint az abban foglalt különös feltételekkel együtt kell megfelelően alkalmazni a VBSZ-96. feltételeit. Az LRB-96. értelmében a VTB-96.-ban leírt feltételeket az e szabályzatban foglalt kiegészítő feltételek figyelembevételével kell megfelelően alkalmazni. A VBSZ-96. VI/3. pontja kifejezetten utal a speciális szabályokra: "A kárbejelentésre vonatkozó speciális szabályok a különös szabályzatokban kerülnek meghatározásra". Ebből következően a lopás- és rablásbiztosítási káresemények bejelentésére alkalmazni kell az LRB-96. VI. Fejezet 2. pontját, mely kötelezően előírja, hogy a károsult a betöréses lopás- és rabláskár esetén köteles a rendőrségi nyomozást megszüntető határozatot, vagy jogerős bírósági ítéletet beszerezni és azt a biztosító részére bemutatni. A VBSZ-96. VII/3. pontja szerint a biztosító a biztosítási összeget a kárbejelentéstől számított 15 nap alatt téríti meg. Ha a biztosított igazoló okiratot tartozik bemutatni, úgy a 15 napos határidő attól a naptól számítandó, amikor az utolsó okirat a biztosítóhoz beérkezett. A jogerős ítélet helyesen értelmezte a fenti okiratokat a biztosító teljesítési határidejének kezdetét meghatározó igazoló okiratnak, melyek beérkezéséig a biztosító mentesülhet a Ptk. 544. § (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzési és a VBSZ. VI/4. pontjában meghatározott kárrendezési kötelezettsége alól.
A betöréses lopás- és rablásbiztosítás körébe tartozó káresemények jellegzetessége, hogy azok tárgyában általában megindul a büntetőeljárás. Annak időtartama, terjedelme és eredménye a biztosított számára a kárbejelentéskor ismeretlen és általa utóbb sem befolyásolható. Ebből következően a kárbejelentés és a kárrendezés szempontjából a Ptk. 544. §-ában meghatározott kötelezettségek szabályozása körében a biztosított terhére több kötelezettség nem róható, mint amire a vagyonbiztosítás általános szabályai szerint a biztosított a káresemény bejelentésével, a szükséges felvilágosítások megadásával, a VBSZ-96. VI/5. és 6. pontjában meghatározott bizonyítással egyébként általában kötelezhető.
Kétségtelen, hogy a megindult büntetőeljárás megfelelő adatokat szolgáltathat a biztosítási esemény bekövetkezése, a biztosító helytállási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményekről. A felülvizsgálati kérelem indokaitól eltérően azonban ez a büntetőeljárást jogerősen befejező határozatokról teljes bizonyossággal és általánosságban nem mondható ki. Kétségtelen továbbá, hogy a biztosító teljesítése szempontjából jelentős körülményeket a büntetőeljárástól, illetve annak eredményétől függetlenül a biztosító saját kárrendezési eljárásában is megfelelően tisztázni lehet. Maga a felülvizsgálati kérelem is utal azonban arra a biztosítási gyakorlatra, amely szerint a biztosító - a szabályzataiban biztosított lehetőséggel élve - megvárja a büntetőeljárás befejezését és ezt követően folytatja le a saját kárrendezési eljárását.
A felperes által vitatott feltétel tisztességtelenségének megítélése szempontjából nem annak van jelentősége, hogy a biztosító a büntetőeljárás eredményének bevárása helyett helytállási és teljesítési kötelezettsége feltételeinek tisztázására más megoldást alkalmazhat-e, hanem annak, hogy az ismertetett szabályozással a biztosító a szabályzataiban biztosított lehetőséggel élve egyoldalúan és indokolatlanul is mellőzheti a biztosítási esemény tisztázását és saját teljesítését bizonytalan időre elodázhatja.
Ebből következően a másodfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy az LRB. támadott VI/2. pontja a VBSZ. VII. Fejezet 3. pontjával fennálló összefüggésében sérti a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit, mivel a biztosított teljesítéshez fűződő jogát egyoldalúan és indokolatlanul hátrányosan határozza meg [Ptk. 209. § (1) bekezdése].
A fentieknek megfelelően az alperes alaptalanul sérelmezte, hogy a jogerős ítéletben kifejtett álláspont sérti a biztosító ellenőrzési jogait és kötelezettségeit szabályozó Ptk. 554. § (1) bekezdésének a rendelkezését. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal a felülvizsgálati indokkal sem, hogy az említett álláspont alkalmazása ellehetetleníti a biztosító Ptk. 558. §-ában meghatározott engedményesi jogának a gyakorlását is. A biztosító a Ptké. I. 68. § (1) bekezdése alapján alkotott szabályzataiban határozza meg azokat a feltételeket, amelyeket eltérő szerződéses kikötés hiányában a biztosítási szerződésekre alkalmazni kell. A biztosító e szabályozási körében előírhatja és elő is írja, hogy a biztosított együttműködési kötelezettsége keretében köteles a káreseményével kapcsolatban tudomására jutott (akár a büntetőeljárás megindulásával kapcsolatos) adatokat közölni. A kifejtett okokból a szabályozás azonban nem jogosíthatja fel a biztosítót, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a biztosítottal szemben a saját biztosítási szerződésből eredő kötelezettsége teljesítését megtagadhassa.
A kereseti kérelem és ellenkérelem Pp. 215. §-ában meghatározott korlátai, illetve a felülvizsgálat már hivatkozott keretei között a Legfelsőbb Bíróság a fenti összefüggésekkel kapcsolatos álláspontját csak az ítélet indokai között fejthette ki.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme szintén nem alapos.
A Ptk. 209/A. § (2) bekezdése szerint a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. A felperes a Ptk. 209/B. § (1) bekezdése alapján fenntartott keresetében az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés 209/A. § (2) bekezdése szerinti érvénytelenségének megállapítását kérte az 1978. évi 2. tvr. 5. § (1) bekezdése, a 225/2007. (VIII. 31.) Korm. rendelet 6. § (3) bekezdés c) pontja alapján biztosított keresetindítási joga alapján. A jogszabály kifejezetten a fogyasztói szerződés megkötésénél alkalmazott, vagy e célból nyilvánosan megismerhetővé tett általános szerződési feltétel érvénytelenségének, illetve tisztességtelenségének a megállapítására irányuló keresetindításra jogosítja fel a felperest a 93/13. EGK Tanácsi Irányelv 7., fogyasztóvédelmi tárgyú cikkével összhangban. A felperes perbeli legitimációja ebből következően szorosan összefügg a perindítás tárgyával (fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés) és az azzal kapcsolatban általa előterjeszthető igénnyel (a tisztességtelen kikötés érvénytelenségének a megállapítása). Ebből következően a felperes keresetével nem igényelhette a kikötés érvénytelenségének a megállapítását a nem fogyasztói szerződések esetében. A Ptk. 209/B. § (1) bekezdésének a második mondata a fentiekkel összefüggésben csak úgy értelmezhető, hogy a bíróság a perbeli tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi, fogyasztónak minősülő félre kiterjedő hatállyal állapíthatja meg.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.622/2009.)