BH 2017.2.51 A keresetlevél előterjesztése csak abban az esetben alkalmas az elévülés megszakadásának jogkövetkezménye kiváltására, ha annak alapján, az elévüléssel érintett követelés tárgyában, a célzott eljárás ténylegesen megindul és abban a bíróság érdemi döntést hoz [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 327. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és a kereseti kérelem

[1] A fizetési meghagyással indult, ellentmondás folytán perré alakult ügyben a felperes 2013. december 4. napján előterjesztett keresetében 2 400 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest használati díj címén. Az alperes - aki volt házastársa - és a felperes holtig tartó haszonélvezeti joggal rendelkeztek a gyermekeik tulajdonát képező ingatlanon. Az ingatlanban 2001-től 2011-ig, eladásáig üzleti tevékenység folyt, két gazdasági társaságnak is székhelye volt. A gazdasági tevékenységet az alperes folytatta, aki megállapodás alapján 2004 júniusától 144 000 forint/hó összeget fizetett a felperes haszonélvezeti jogára tekintettel. 2006. április 30-án a felperes a megállapodást felmondta, mert az alperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget. 2006. május 1. és 2008. május 21. napjáig érvényesített használati díjat havi 100 000 forint összegben.

Az alperes védekezésére előadta, hogy használati díj iránti pert kezdeményezett az alperessel szemben, ami 2009 májusában azzal zárult le, hogy a felperes illetékfeljegyzési jog iránti kérelmét elutasították. Ezen perindításhoz képest az igényérvényesítés nem késett el. Egyébként a felperes a használati díj iránti igényéről nem mondott le. A bíróság ítélete azt állapította meg, hogy az alperes a felperes sérelmére birtokháborítást követett el, ezzel azt kívánta cáfolni, hogy a feleken kívül álló gazdasági társaságok tartoznának használati díjat fizetni.

Az alperes ellenkérelme

[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte elévülésre hivatkozva. A felperes 2013. február 13. napján, több mint öt éven túl érvényesítette az igényét. Érdemben arra hivatkozott, hogy a felperes egy korábban közöttük folyamatban volt perben lemondott a használati díjról. Egyébként az alperes maga soha nem használta a perbeli ingatlanrészt, azt a T. Bt., illetve a T. és A. Kft. használta. Emellett a havi 100 000 forintban meghatározott díj indokolatlan. A felperes által hivatkozott 2007-ben indított perről nem volt tudomása, az olyan szakaszban szűnt meg, amikor a bíróság az alperest arról még nem értesítette. Így e perindítás nem alkalmas az elévülés megszakítására.

Az elsőfokú ítélet

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 256 666 forintot és kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az alperes elévülési kifogására tekintettel megállapította, hogy a felperes követelése 2006. május 1. napjától esedékes. 2007-ben a felperes ugyan pert indított a követelés érvényesítésére, de keresetlevelét a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperes ezt követően 2013. február 13. napján kezdeményezte jelen pert megelőző fizetési meghagyásos eljárást. Az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 324. § (1) bekezdésének és 327. § (1) bekezdésének keretei között az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 2007-ben megindított per nem tekinthető a követelés bírósági úton történt érvényesítésének, mert ehhez pusztán a keresetlevél benyújtása nem elegendő, szükséges az eljárás felperesre nézve sikeres lefolytatása is (BH 2007.229.). A felperes által hivatkozott bírósági eljárás kezdeményezése tehát a követelés 2008. február 12-ig lejárt része elévülését nem szakította meg, az elévült.

[4] A felperesnek csak a 2008. február 13. és április 30. napja közötti időre fennálló követelése volt vizsgálható. A felperes, mint az ingatlan haszonélvezője a Ptk. 157. § (1) bekezdése értelmében jogosult volt a birtoklásra, használatra, hasznok szedésére. A korábbi perben a bíróság az ingatlan használatát megosztotta, és indokolásában megállapította, hogy az alperes megfosztotta a felperest a haszonélvezetből fakadó birtoklási, használati jogosultság gyakorlásától, birtokháborítást valósított meg. Nem fogadta el az alperes védekezését, hogy a felperes lemondott a használati díj iránti igényéről, mert a birtokháborítás miatti perben tett nyilatkozata szerint azt külön perben kívánta érvényesíteni. Ez eljárásjogi nyilatkozat volt és nem az anyagi jogi követeléséről lemondás.

A használati díj mértékénél a felperes által megjelölt havi 100 000 forintot azért vette alapul, mert a felek korábban már ennél magasabb használati díjban megállapodtak, így a 100 000 forint realitása külön bizonyítás nélkül is megállapítható volt.

[5] A felperes a keresetének történő teljes helyt adás, az alperes a marasztalás leszállítása, az őt megillető perköltség felemelése érdekében fellebbezett.

A másodfokú ítélet

[6] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a helyesen megállapított tényállásra és az arra alapított döntés érdemi helytállóságára tekintettel helyes indokai alapján hagyta helyben. A fellebbezésekben írtakra tekintettel rámutatott, hogy helyes volt a követelés részbeni elévülésével kapcsolatos elsőfokú bírósági álláspont. A Ptk. 327. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint a bírósági úton való igényérvényesítés a követeléssel élő félre nézve kedvező érdemi döntést is magában foglalja. Ennek hiányában nem szakítja meg az elévülést. Helyesen mérlegelte az elsőfokú bíróság a használati díj összegszerűsége kapcsán a bizonyítékokat [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Az alperes az elsőfokú eljárás során konkrétan nem tette vitássá a használati díj összegét, e tárgyban bizonyítási indítványa nem volt. A havi 70 000 forintos mértékre csak a másodfokú eljárásban hivatkozott, ami a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján már nem volt figyelembe vehető.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és a keresetének maradéktalan teljesítését kérte. A jogerős ítélet álláspontja szerint a Ptk. 301., 324. és 327. §-át sérti. Sem maga a Ptk., sem a Ptké. nem tartalmaz olyan feltételt, hogy az elévülést csak a sikeresen érvényesített kereset szakítja meg.

[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte, mert megítélése szerint az elkésett. Másodlagosan a jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta, mert az mindenben megfelel a jogszabályoknak.

A Kúria döntése és jogi indokai

[9] A felülvizsgálati kérelem nem késett el, azt a felperes - ha hiányos tartalommal is, de - 2015. február 27. napján postára adta. Így a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítására [Pp. 273. § (1) bekezdés] nem volt alap.

[10] A felülvizsgálati kérelem tárgyában annak a kérdésnek volt relevanciája, hogy a felperes által 2007-ben használati díj megfizetése iránt előterjesztett keresetlevél alkalmas volt-e az elévülés megszakítására [Ptk. 327. § (1) bekezdés], önmagában egy keresetlevél előterjesztése megfeleltethető-e "a követelés bírósági úton való érvényesítése" követelményének. A perbeli esetben ugyanis az történt, hogy a felperes jóllehet előterjesztett keresetlevelet, de azt a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert annak hiányait a felperes a megadott határidő alatt nem pótolta. Az eldöntendő kérdés, hogy egy tárgyalás kitűzésére, így az idézés kibocsátására sem alkalmas keresetlevél megszakíthatja-e az elévülést. A követelés bírósági úton történő érvényesítése egy folyamatot jelent, ami a keresetlevél előterjesztésétől, a keresetlevél alapján tett intézkedéseken keresztül, a tárgyaláson át az érdemi elbírálásig tart. Egy a hiánypótlás ellenére idézés kibocsátására sem alkalmas keresetlevél nem alkalmas az eljárás megindítására, ilyen módon a követelés érvényesítésére. Márpedig az elévülést a követelés bírósági úton való érvényesítése szakítja meg. Ezt a bírói gyakorlatban megfogalmazott értelmezést vitte tovább a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:25. § (1) bekezdés c) pontja, amikor kimondta: az elévülést a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése megszakítja, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott.