BH 2009.3.89 Ha a közalkalmazotti jogviszonyban a felmentési (közös megegyezéses) ok bármilyen mértékben összefügg a munkáltató működésével, azt a csoportos létszámleépítésre vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából figyelembe kell venni [Kjt. 38/A. §; Mt. 94/A-94/C. §, 94/F. §].

A felperesek a közalkalmazotti jogviszonyukat felmentéssel megszüntető alperesi intézkedés jogellenességét sérelmezve nyújtottak be keresetet.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperesek javára elmaradt illetmény, 13. havi illetmény, valamint kéthavi átlagilletménynek megfelelő kártérítés-szankció megfizetésére.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek az alperes Családorvostani Intézeténél, illetve a B. Klinikáján dolgoztak. Az alperes a 2005. július 27-én, illetve 2005. augusztus 2-án kelt felmentéseit azonos indokkal, éspedig a feladatok változásából adódó átszervezéssel, és a költségvetési támogatással indokolta.

A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felmentések a közalkalmazottak tekintetében is alkalmazandó Mt. csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó 94/A-F. §-aiba ütköztek, miután az alperes az irányadó időszakban a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezéses megszüntetéseket is beleszámítva több mint 30 fő közalkalmazott jogviszonyát szüntette meg.

Az alperes fellebbezése és a II. rendű felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatta, és a II. rendű felperes keresetét a 13. havi illetmény megfizetésére vonatkozó marasztalást meghaladóan elutasította.

A másodfokú bíróság helytállónak találta a költségvetési támogatás csökkentésére és az átszervezés megvalósulására vonatkozó elsőfokú ítéleti álláspontot. Nem értett egyet viszont a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó munkaügyi szabályok megsértésével, mivel álláspontja szerint a Kjt. 38/A. §-ában és az Mt. 94/A-F. §-aiban foglalt szabályokat kizárólag azon esetekre lehet alkalmazni, amelyekben a megszüntetés indoka a munkáltató működésével függ össze. Ezen jogszabályok hatálya alá a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezéses megszüntetés nem tartozik. Ezt a jogértelmezést támasztja alá a 98/59. EK irányelv I. § 1. cikk (1) bekezdés a) pontja, és a Legfelsőbb Bíróság EBH 1999/146. szám alatt közzétett elvi határozata is. Miután az alperes 27 felmentést közölt, és a 44 közös megegyezéses megállapodásból 43 esetben a közalkalmazott kezdeményezte a megszüntetést, az így figyelembe vett létszám nem érte el a Kjt. 38/A. § (1) bekezdés a) pontjában megkívánt mértéket.

Az előbbiek alapján az alperes által nem vitatott 13. havi illetmény kivételével a II. rendű felperes keresetét alaptalannak találta. Az I. rendű felperest illetően, aki 2005. évben töltötte be 60. életévét, arra következtetett, hogy a felmentéshez a Kjt. 2. § (3) bekezdése és a 38. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 89. § (7) bekezdése, valamint a 87/A. § (1) bekezdése a) pontja értelmében különös indokoltság lett volna szükséges. A perbeli indok önmagában ilyennek nem minősült, ezért az I. rendű felperessel közölt felmentés ez okból jogellenes.

A II. rendű felperes a jogerős ítéletnek a keresetét elutasító rendelkezése hatályon kívül helyezése, a felmentése jogellenességének megállapítása, a jogviszonya helyreállítása, valamint az alperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségben marasztalása iránt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

A II. rendű felperes elsődlegesen azzal érvelt, hogy az eljárt bíróságok jogszabályellenesen jártak el, amikor nem vették figyelembe a nyugdíjasnak minősülés indokával történt felmentéseket, megsértve ezzel az adott ügyben alkalmazandó Mt. 94/A. § (2) bekezdését. Utalt az ebben a körben csatolt bizonyítékaira, mely szerint az ezen indokkal felmentett közalkalmazottak nem kívánták megszüntetni a jogviszonyukat. Nem találta bizonyítottnak a költségvetési támogatás csökkentésére vonatkozó indokot, arra is tekintettel, mivel álláspontja szerint "OEP finanszírozási státuszban volt". Vitatta a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítása iránti kérelmét elutasító elsőfokú ítéleti döntést, továbbá ebben a körben az indokolás hiányára is hivatkozott.