1176/B/2007. AB határozat

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 24. § (1) bekezdésének egyes részei, továbbá a 41. § (1) bekezdés egésze alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 24. § (1) bekezdésének egyes részei, továbbá a 41. § (1) bekezdés egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 24. § (1) bekezdésének egyes részei, továbbá a 41. § (1) bekezdés egésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

Indítványa arra irányult, hogy az Ütv.-nek az ügyvédi megbízás elfogadásáról, és felmondásáról rendelkező 24. § (1) bekezdéséből az Alkotmánybíróság semmisítse meg az "és az elfogadott megbízást bármikor, indokolás nélkül, írásban felmondhatja. A felmondási idő a megbízó értesítésétől számított 15 nap. Az ügyvéd a felmondási idő alatt is köteles a megbízó érdekében eljárni." szövegrészt, vagy a "bármikor, indokolás nélkül" és "A felmondási idő a megbízó értesítésétől számított 15 nap." szövegrészeket. Álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 9. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint a 70/A. §-ába ütközik az, hogy az ügyvéd a megbízási szerződés felmondásával kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja ügyfelét, azaz a támadott rendelkezés az indítványozó szerint " egyoldalú cserben hagyási lehetőség (...), egyenesen egyoldalú tisztességtelenség az ügyvéd javára".

Emellett az indítványozó szerint az Ütv.-nek a fegyelmi eljárás megindíthatóságának határidejéről rendelkező 41. § (1) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével ellentétes, mert az ügyvédek fegyelmi felelősségére nem az "általános kártérítési felelősség 5 éves ideje érvényes, amint a közjegyzőknél".

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. Az Ütv.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései: "24. § (1) Az ügyvéd nem köteles a megbízást elfogadni, és az elfogadott megbízást bármikor, indokolás nélkül, írásban felmondhatja. A felmondási idő a megbízó értesítésétől számított 15 nap. Az ügyvéd a felmondási idő alatt is köteles a megbízó érdekében eljárni."

"41. § (1) Nem indítható fegyelmi eljárás, ha azt a kamara elnöke a fegyelmi vétségnek a tudomására jutásától szá-míSott 6 hónap alatt nem kezdeményezte, vagy a cselekmény befejezése óta 3 év eltelt."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először az Ütv. 24. § (1) be-kezdését vizsgálta meg.

1.1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését - állandó gyakorlata szerint - a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom - ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot - kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [először 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.].

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [először 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161-162.].

Az Alkotmánybíróság fentebb ismertetett gyakorlatának megfelelően vizsgálta e megkülönböztetés tilalmának az indítványozó által állított sérelmét a támadott jogszabályi rendelkezés vonatkozásában.

Az Alkotmánybíróság megállapítja: A megbízási szerződésekre vonatkozó általános szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 474-483. §-ai tartalmazzák, melyek - az adott szerződéstípus bizalmi jellegére és a felek közötti érdekegyensúlyra is tekintettel - biztosítják a szerződéseknek mind a megbízó, mind a megbízott általi felmondását. Emellett speciális jogszabályok - mint például az Ütv. - a Ptk.-ban foglalt rendelkezéseket kiegészítve tartalmazzák a felmondás további részletszabályait. Az ügyvédi megbízási szerződések tekintetében a felmondási jog megbízott általi gyakorlása során homogén csoportot az ügyvédek, mint megbízottak képeznek. Velük szemben egy másik homogén csoportnak kell tekinteni a megbízókat, mint ügyfeleket.

A megbízók és megbízottak csoportja tehát nem tekinthető azonosnak, nem képeznek közös homogén csoportot, ezért az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát deklaráló alkotmányi rendelkezés sérelme - összehasonlítható helyzet hiányában - nem állapítható meg, így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.

1.2. Az indítványozó az Ütv. 24. § (1) bekezdését a jogbiztonság és a piacgazdaság követelményébe ütközőnek is vélte. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, illetve a 9. § (1) és (2) bekezdését és a 70/A. § (3) bekezdését is. E rendelkezésekre vonatkozó egyetlen értelmezés sincs azonban közvetlen alkotmányos összefüggésben a megbízási szerződés megbízó által történő felmondásának jogával, illetve az arról rendelkező részletszabályokkal. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.

2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az Ütv. 41. § (1) bekezdésének az indítványozó által vélt alkotmányellenességét vizsgálta meg.

Az Alkotmánybíróság a 763/B/1998. AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta az Ütv. 41. § (1) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe való vélt ütközését. A korábbi alkotmányossági vizsgálatára tekintettel az Alkotmánybíróságnak elsősorban azt kellett eldöntenie, hogy az indítványok nem minősülnek-e "ítélt dolognak". Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint ugyanis, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre - hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani, az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, mivel az "ítélt dolognak" minősül.

Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban más alkotmányos összefüggésben (az Ütv. más hivatásra vonatkozó szabályokhoz képest az ügyvédekkel szemben szigorúbb követelményeket támaszt) vizsgálta az Ütv. 41. § (1) bekezdésének vélt alkotmányellenességét, ezért jelen ügyben "ítélt dolgot" nem állapított meg, így az indítványt érdemben vizsgálta. Mindemellett azonban az Abh.-ban megállapítottakat jelen határozat szempontjából is irányadónak tekinti.

Az Abh. értelmében "[a]z Alkotmánybíróság megítélése szerint az ügyvédek - tevékenységük és az arra vonatkozó eltérő szabályozás folytán - nem képeznek homogén csoportot más jogászi hivatást gyakorló személyekkel, még kevésbé a felsorolt más foglalkozások gyakorlóival.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az ügyvédi hivatás sajátosságaival, kiemelve különösen annak közjogi jellegét, szabályozottságát és függetlenségét. Ezt az eltérő jelleget és szabályozottságot a 428/B/1998. AB határozat (ABK 2004, február 94, 98.) így foglalja össze: »Az ügyvédi hivatásnak ezek a sajátosságai az Alkotmánybíróság gyakorlatában megjelenő értékelés szerint sok tekintetben eltérőek más olyan - hasonlónak feltételezett, az eddigi vizsgálatok során összehasonlítási alapul szolgáló - hivatás, foglalkozás lényeges vonásaitól, mint például a bírói, az ügyészi, a közalkalmazotti, a köztisztviselői, vagy a közjegyzői életpálya. Az ügyvédi hivatás jellemzőinek összessége alapján e hivatásoktól -fennálló hasonlóságaik ellenére - alkotmányos szempontból elkülönül. [108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 525-526.; 22/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 127, 132.]« (ABH 2005, 814, 819.) Az indítványozó által állított különbségtétel tehát nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe, amiért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban elutasította."

A fentieket figyelembe véve az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen indítvány alapján sem állapítható meg a hátrányos megkülönböztetés azon indítványozói érvelés alapján, hogy az ügyvédek fegyelmi felelősségére nem a közjegyzőknél irányadó 5 éves elévülési idő vonatkozik.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

Budapest, 2008. szeptember 29.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró