763/B/1998. AB határozat

az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 6. § (2) bekezdésének e) pontja, a 13. § (4) bekezdésének c), d) pontja, 14. §-a, 25. § (2) és (3) bekezdése, 39. § (1) bekezdése, 40. § (2) bekezdése, 41. § (1) és (2) bekezdése, 48. § (2) bekezdése, 54. § (2) bekezdésének második fordulata, (3) bekezdés második mondatának "a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya" szövegrésze, (4) bekezdés második mondatának "amelynek nincs halasztó hatálya" szövegrésze, valamint a 65. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 25. § (2) és (3) bekezdésének második fordulatának az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben fennálló alkotmányellenessége, valamint 54. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése első fordulatának alkotmányellenessége utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tekintetében az eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 6. § (2) bekezdésének e) pontja, a 13. § (4) bekezdésének c), d) pontja, 14. §-a, 25. § (2) bekezdés második fordulata, 39. § (1) bekezdése, 40. § (2) bekezdése, 41. § (1) és (2) bekezdése, 48. § (2) bekezdése, 54. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése, a (3) bekezdés második mondatának "a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya" szövegrésze, 54. § (4) bekezdés második mondatának "amelynek nincs halasztó hatálya" szövegrésze, valamint a 65. §-ának az Alkotmány 8. § (2) bekezdése tekintetében fennálló alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése tárgyában előterjesztett indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Az Alkotmánybíróság a részbeni tartalmi azonosságra figyelemmel az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

Az egyik indítványozó az Ütv. számos rendelkezésének utólagos alkotmányellenessége megállapítását és azoknak a törvény hatálybalépésétől kezdődő "hatályon kívül helyezését" indítványozta azzal, hogy álláspontja szerint valamennyi rendelkezés az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe, 57. § (2) bekezdésébe, valamint 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik.

Az indítványozó az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében rögzített ártatlanság vélelmébe ütközőnek vélte az Ütv.-nek a kamarai felvételi eljárás felfüggesztését tartalmazó 14. §-át, illetőleg 54. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdésének első fordulatát, azért mert az ügyvéd a felfüggesztés időtartama alatt - akár több évig -nem gyakorolhatja hivatását.

Az Ütv. 6. § (2) bekezdésének e) pontja, a 13. § (4) bekezdésének c), d) pontja, 25. § (2) bekezdés második fordulata, 39. § (1) bekezdése, 40. § (2) bekezdése, 41. § (1) és (2) bekezdése, 48. § (2) bekezdése, 54. § (2) bekezdésének második fordulata, (3) bekezdés második mondatának " a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya", továbbá (4) bekezdés második mondatának "amelynek nincs halasztó hatálya" szövegrésze és 5. §-a tekintetében az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét látta fennállónak - mint ahogy azt indítványa összefoglalójában kifejtette -azért, mert azok "a bírósági, ügyészségi, köztisztviselői, közalkalmazotti, orvosi és mérnöki jogviszonyt szabályozó törvényeknél hátrányosabb rendelkezéseket tartalmaznak, sőt esetenként a Btk. szabályain is túltesznek."

Az indítványozó beadványában hivatkozott az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére, de nem indokolta, hogy a vitatott szabályozást miért és mennyiben tartja ellentétesnek ezen alkotmányos rendelkezéssel.

Egy másik indítványozó az Ütv. 25. § (2) és (3) bekezdésével - különösen azok első fordulatával - kapcsolatosan fejtette ki, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdését sérti, mert a képviseletnek a korábbi megbízóval, munkáltatóval szembeni korlátozása "nehezíti az ügyvédi pálya választását, és hátrányos helyzetet teremtenek a jogi képviselet ellátásánál", egyben a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos jogba [70/B. § (1) bekezdése] ütközik. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés az Alkotmány 64. §-ával is ellentétes, mert az ügyvéd nem fosztható meg attól a jogtól, hogy kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé. Végül az Alkotmány 57. § (3) bekezdését is sérülni látta azáltal, hogy "a jogkereső közönség védelemhez való jogát nagymértékben korlátozza" a szabály.

II.

Az indítványban hivatkozott jogszabályi rendelkezések:

Az Alkotmány rendelkezései:

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt."

"64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

"70/A. § (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."

Az Ütv. támadott szabályai:

(Összeférhetetlenség)

"6. § (2) Nem esik az (1) bekezdés tilalma alá

(...)

e) az országgyűlési, európai parlamenti, helyi önkormányzati képviselői jogviszony,

(...)"

"13. § (4) Nem vehető fel a kamarába az,

(...)

c) akit a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, a büntetés kitöltésétől, illetőleg a végrehajthatóság megszűnésétől számított 10 évig, akinek a szabadságvesztés büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, a próbaidő leteltétől számított 3 évig,

d) akit az ügyvédi kamarából kizártak, a kizáró határozat jogerőre emelkedésétől számított 10 évig,

(...)"

"14. § (1) A kamara a felvétel iránti eljárást felfüggeszti, ha a kérelmező ellen - közvádra üldözendő - szándékos bűncselekmény elkövetése miatt indult eljárás.

(2) A felfüggesztés a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, ezt követően a felvételi kérelem elbírálására meghatározott határidő újból kezdődik.

(3) A felfüggesztésről hozott határozat ellen jogorvoslatnak van helye."

"25. § (2) Korábbi megbízójával szemben az ügyvéd megbízást akkor vállalhat el, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, korábbi munkáltatójával szemben pedig akkor, ha a munkaviszony (szolgálati, alkalmazotti jogviszony) legalább 3 éve megszűnt, és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt.

(3) A megbízó, a korábbi megbízó és a munkáltató az e §-ban foglalt korlátozás alól írásban felmentést adhat."

"39. § (1) A pénzbírság összege a szabálysértési pénzbírság legmagasabb összegének kétszereséig terjedhet."

"40. § (2) Ha a felfüggesztés ideje alatt elkövetett újabb fegyelmi vétség miatt az ügyvéddel szemben jogerősen újabb fegyelmi büntetést szabtak ki, a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani."

"41. § (1) Nem indítható fegyelmi eljárás, ha azt a kamara elnöke a fegyelmi vétségnek a tudomására jutásától számított 6 hónap alatt nem kezdeményezte, vagy a cselekmény befejezése óta 3 év eltelt.

(2) Az a fegyelmi vétség, amely bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg, a bűncselekménnyel együtt évül el."

"48. § (2) A fegyelmi eljárás elrendelését nem akadályozza, ha az ügyvéd a kamarai tagságáról lemondott."

"54. § (1) Az első fokú fegyelmi tanács az ügyvéd tevékenységének gyakorlását felfüggeszti, ha

a) ellene olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt emelt vádat az ügyész, amelynek büntetési tétele háromévi szabadságvesztésnél súlyosabb,

(...)

(2) A felfüggesztés időtartama az (1) bekezdés a) pontja esetén a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, kivéve, ha első fokon az ügyvédet felmentették; az (1) bekezdés b) pontja esetén 3 hónap, amely egy ízben, legfeljebb 3 hónappal meghosszabbítható.

(3) Az első fokú fegyelmi tanácsnak a felfüggesztésről hozott határozata ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül az ügyvéd, a képviselője és a kamara elnöke a másodfokú fegyelmi tanácshoz fellebbezhet. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, a fellebbezésről a másodfokú fegyelmi tanács soron kívül határoz.

(4) Ha az első fokú fegyelmi határozat kizárást alkalmazott, és annak végrehajtását nem függesztette fel, a határozatban az ügyvéd tevékenységét a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig fel kell függeszteni. E rendelkezés ellen külön fellebbezésnek van helye, amelynek nincs halasztó hatálya."

"65. § (1) Pénzbírság kiszabása esetén a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számított 2 évig, felfüggesztett kizárás esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított 5 évig, kizárás esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított 10 évig az ügyvéd kamarai tisztségre nem választható, a meglévő kamarai tisztsége megszűnik.

(2) A fegyelmi büntetés hátrányos következményei alól a határozat jogerőre emelkedését követően, kizárás esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított 5 év elteltével az első fokú fegyelmi tanács - kérelmére - a büntetés hatálya alól mentesítheti az eljárás alá vont ügyvédet, ha arra érdemes.

(3) A mentesítés iránti kérelem elbírálására egyebekben a fegyelmi eljárás szabályait kell alkalmazni."

III.

1. Az indítványozó az Ütv. számos rendelkezésének alkotmányellenességét arra alapozta, hogy más - jogászi vagy értelmiségi - hivatásra vonatkozó szabályokhoz, illetőleg a Btk. rendelkezéseihez képest az ügyvédekkel szemben szigorúbb követelményeket támasztanak, hátrányosan megkülönböztetve őket.

Az Alkotmánybíróság az Ütv. 13. § (4) bekezdésének c), d) pontjának, valamint a 37-66. §-ának alkotmányosságát a 942/B/2001. AB határozatban vizsgálta, azonban nem az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével összefüggésben, ezért e rendelkezések, továbbá az Ütv. 6. § (2) bekezdésének e) pontja, 25. § (2) és (3) bekezdés első fordulata, 39. § (1) bekezdése, 40. § (2) bekezdése, 41. § (1) és (2) bekezdése, 48. § (2) bekezdése, 54. § (2) bekezdésének második fordulata, (3) bekezdés második mondatának "a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya" szövegrésze, továbbá (4) bekezdés második mondata tekintetében érdemben folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés akkor alkotmányellenes, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között teszkülönbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne" (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.).

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az ügyvédek - tevékenységük és az arra vonatkozó eltérő szabályozás folytán - nem képeznek homogén csoportot más jogászi hivatást gyakorló személyekkel, még kevésbé a felsorolt más foglalkozások gyakorlóival.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az ügyvédi hivatás sajátosságaival, kiemelve különösen annak közjogi jellegét, szabályozottságát és függetlenségét. Ezt az eltérő jelleget és szabályozottságot a 428/B/1998. AB határozat (ABK 2004. február, 94, 98.) így foglalja össze: "Az ügyvédi hivatásnak ezek a sajátosságai az Alkotmánybíróság gyakorlatában megjelenő értékelés szerint sok tekintetben eltérőek más olyan - hasonlónak feltételezett, az eddigi vizsgálatok során összehasonlítási alapul szolgáló - hivatás, foglalkozás lényeges vonásaitól, mint például a bírói, az ügyészi, a közalkalmazotti, a köztisztviselői vagy a közjegyzői életpálya. Az ügyvédi hivatás jellemzőinek összessége alapján e hivatásoktól - fennálló hasonlóságaik ellenére - alkotmányos szempontból elkülönül. [108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 525-526.; 22/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 127, 132.]"

Az indítványozó által állított különbségtétel tehát nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe, amiért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban elutasította.

2. Az Ütv. 14. §-át az Alkotmány ártatlanság vélelmének elvét rögzítő szabályával találta az indítványozó ellentétesnek.

Az Alkotmánybíróság a 428/B/1998. AB határozatában az ártatlanság vélelmével összefüggésben - az Ütv.-nek az ügyvéd ellen indult fegyelmi eljárás felfüggesztésének szabályát vizsgálva - az Alkotmánybíróság gyakorlatát összefoglalva, kifejtette:

"Az ártatlanság vélelmének, mint alkotmányos rangra emelt alapelvnek a tartalma tehát az a védelem, amely - elsődlegesen a büntetőeljárás keretében eldöntendő kérdésként - a bűnösség megállapítása, továbbá a bűnösség megállapításához kapcsolódó jogkövetkezmények tekintetében érvényesül. (26/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 647, 649.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 772.) Az Alkotmányíróság állást foglalt már abban az elvi kérdésben is, hogy az ártatlanság vélelme érvényesül-e a folyamatban lévő büntetőeljáráson kívül. 'Az alkotmánybírósági gyakorlat következetes abban, hogy az Alkotmány 57. § (2) bekezdésének rendelkezéséből eredő alkotmányos védelem korlátlanul nem terjeszthető ki. (26/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 647, 650.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ártatlanság vélelme, mint állampolgári alapjog ugyan védelmet nyújt a büntetőeljárás alá vont személynek a büntetőeljáráson kívül is, de csak a büntetőjogi felelősség kérdéseivel összefüggésben.' (719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 774.) Ugyanakkor az Alkotmánybíróság korábban rámutatott: 'az ártatlanság vélelmének az etikai eljárás során is, mindvégig érvényesülnie kell. Ez áll összhangban azzal, ahogy az Alkotmánybíróság 1991-től kiterjesztően értelmezi az ártatlanság vélelmét.' [41/1991. (VII. 3.) AB határozat, ABH 1991, 193, 195.; 1624/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 509, 513.]" [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 271.].

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ártatlanság vélelme nem terjeszthető ki az Ütv. 54. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, szándékosan elkövetett, súlyos bűncselekmény miatt történt vádemeléshez kapcsolódva, aköte-lezően elrendelt felfüggesztés esetére, mivel ez az eljárásban alkalmazott közbeeső intézkedésnek minősül, melyek mellett az eljáró hatóságok sokkal súlyosabb, az eljárás alá vont személy jogait korlátozó intézkedéseket is foganatosíthatnak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlásának kötelező felfüggesztése nem minősül szankciónak, hanem olyan ideiglenes, átmeneti korlátozás, mely az ügyfelek, és az ügyvédi kar védelmét szolgálja. Ezért nem tekinthető olyan szabályozásnak, amely az Alkotmány 57. § (2) bekezdésével ellentétben állna." (ABK 2004. február, 92, 96.)

A kamarai felvétel iránti eljárás felfüggesztésére - a büntetési tétel kimondása kivételével - a fegyelmi eljárással azonos feltételek mellett akkor kerülhet sor, ha a kérelmező ügyvéd ellen közvádra üldözendő, szándékos bűncselekmény elkövetése miatt indult eljárás.

Így a felvételi eljárás felfüggesztése az említett határozat indokolásával egyezően csupán átmeneti korlátozásnak minősül, amely az ügyfelek és az ügyvédi kar védelmében született. Ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem tekinthető olyan rendelkezésnek, amely sértené az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, így a támadott rendelkezés alkotmányellenessége megállapítására vonatkozó indítványt is elutasította.

3. Az Ütv. 25. § (2) és (3) bekezdésének korábban az Alkotmánybíróság által nem vizsgált első fordulata, amely a korábbi megbízóval szemben - felmentése hiányában - akkor engedi az ügyvéd számára a képviselet elvállalását, ha a két ügy nem mutat összefüggést, hasonló korlátozást tartalmaz, mint a második fordulat, amely a korábbi munkáltató tekintetében állít fel képviseleti korlátot.

Az Alkotmánybíróság az utóbbi szabály kapcsán megállapította: "Az említett rendelkezések a foglalkozás gyakorlását korlátozzák oly módon, hogy a megbízás elvállalása körében az ügyvédi tevékenység jellegéből adódó fokozott követelményeket támasztanak, meghatározott időtartamra érvényesülő összeférhetetlenségi szabályokat rögzítenek. Az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az ügyvédi hivatás függetlensége alkotmányos jogok érvényesítésének garanciáját képezi, így alkotmányos jelentőséggel bír és alkotmányos szempontból az összeférhetetlenségi szabályok is e függetlenség biztosítékául szolgálnak. Más oldalról tekintve az összeférhetetlenségi szabályoknak az a céljuk, hogy kizárják az elvtelen, a megbízó érdekeivel ellentétes, avagy egyébként jogszerűtlen képviselet lehetőségét. Az ügyvédi megbízás ugyanakkor természeténél fogva magas szintű etikai követelményekkel járó bizalmi jellegű jogviszony, így indokolt, hogy a szabályozás az elvtelen képviseletnek még a látszatát is törekedjék elkerülni. A sérelmezett tilalom az ügyvédi kamarai tagság alapján végezhető tevékenységeket nem általában érinti, közülük egyiket sem teszi lehetetlenné - így például nem zárja ki a védőként való eljárást -, hanem kizárólag a védői tevékenységnek egy szelvényét, meghatározott időszakban, a meghatározott - korábbi szolgálati helye szerint illetékes, avagy korábbi jogviszonya szerinti - nyomozó hatóságnál, bíróságnál, ügyészségnél való eljárást tilalmazza." (365/B/2000. AB határozat, ABH 2002, 1147, 1151.)

A fentiekben kifejtettek az Ütv. 25. § (2) és (3) bekezdésének első fordulatára is irányadók, mert a jogalkotó a támadott szabállyal az ügyvéd és a megbízó közti jogviszony sajátosságaira tekintettel azt kívánta elkerülni, hogy az ügyvéd a korábbi megbízójáról szerzett információkat vele szemben felhasználja. Ezért a képviselet ezen korlátozása indokolt, így nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésébe, de a korlátozás arra figyelemmel, hogy az átmeneti időre és meghatározott jogviszonyok tekintetében áll fenn, nem sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében rögzített munkához, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogot sem.

Ezért az Alkotmánybíróság e rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Az Alkotmánybíróság az 52/1996. (XI. 14.) AB határozatában az Ütv. jogi képviseletet időlegesen korlátozó szabályainak az Alkotmány 64. §-ába ütközése vizsgálata kapcsán kifejtette: "Ez a jog ugyanis, mint ún. petíciós jog, nem áll alkotmányos összefüggésben az ügyvédek jogi képviseletre való jogával és foglalkozásuk gyakorlásával. A petíciós jog nem ügyvédi jog, és így nem függ össze a védelemhez való joggal." (ABH 1996, 159, 163.)

A fenti indokokra figyelemmel az Alkotmánybíróság a támadott szabály és a petíciós jog, valamint az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében biztosított védelem joga között nem látott alkotmányjogilag értékelhető összefüggést megállapíthatónak, ezért az indítványt e részében elutasította.

IV.

1. Az Alkotmánybíróság az Ütv. 25. § (2) bekezdésének másodikfordulatát -a "korábbi munkáltatójával szemben pedig akkor, ha a munkaviszony (szolgálati, alkalmazotti viszony) legalább 3 éve megszűnt" szövegrészét -, valamint a (3) bekezdés második fordulatát - "és a munkáltató" szövegrészét - a 365/B/2000. AB határozatban (ABH 2002, 1147, 1150.) az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésével összefüggésben már vizsgálta. E rendelkezéseket támadó indítványt elutasította az Alkotmánybíróság az 52/1996. (XI. 14.) AB határozatának indokolására utalással, amely rámutatott, hogy e szabályok olyan hivatal- és foglalkozásváltási esetekre vonatkoznak, amelyek eljárásjogi státusváltással, eljárási szerepváltással függenek össze. (ABH 1996. 159, 162.)

2. Az Alkotmánybíróság az Ütv. 54. § (1) bekezdésének a) pontja, (2) bekezdésének egésze - kiemelve annak második fordulatából "amely egy ízben 3 hónappal meghosszabbítható" szövegrészt - alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 57. § (1), (2) és (4) bekezdése tekintetében ugyancsak elvégezte, és az indítványt elutasította. Megállapította, hogy "...az ártatlanság vélelme nem terjeszthető ki az Ütv. 54. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, szándékosan elkövetett, súlyos bűncselekmény miatt történt vádemeléshez kapcsolódva, a kötelezően elrendelt felfüggesztés esetére, mivel ez az eljárásban alkalmazott közbeeső intézkedésnek minősül, melyek mellett az eljáró hatóságok sokkal súlyosabb, az eljárás alá vont személy jogait korlátozó intézkedéseket is foganatosíthatnak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlásának kötelező felfüggesztése nem minősül szankciónak, hanem olyan ideiglenes, átmeneti korlátozás, mely az ügyfelek és az ügyvédi kar védelmét szolgálja. Ezért nem tekinthető olyan szabályozásnak, amely az Alkotmány 57. § (2) bekezdésével ellentétben állna. A támadott rendelkezés az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével nem áll értékelhető összefüggésben." (428/B/1998. AB határozat, ABK 2004. február, 94, 96.)

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Abü.) 31. § c) pontja alapján "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által már érdemben elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az Ütv. 25. § (2) és (3) bekezdésének idézett része, valamint 54. § (1) bekezdésének a) pontja, (2) bekezdésének első fordulata vonatkozásában "res iudicata" esete áll fenn, így az indítvány ezen része tekintetében az eljárást - az érdemi vizsgálatot mellőzve - megszüntette.

V.

Az indítványozó az Ütv.-nek a rendelkező rész 3. pontjában felsorolt valamennyi rendelkezésével összefüggésben az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének sérelmére is hivatkozott, azonbanaz indítványban semmiféle érvvel nem támasztotta alá, hogy a szabályozást milyen okból és mennyiben tekinti ellentétesnek ezen alkotmányos rendelkezéssel.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abü. 21. § (1) bekezdése - visszautalva az Abtv. 22. § (2) bekezdésében foglaltakra - szintén előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, és meg kell jelölnie a kérelem alapjául szolgáló okot.

Mivel az indítványának e része nem felel meg az Abtv. és az Abü. hivatkozott rendelkezéseiben foglalt követelményeknek, az Alkotmánybíróság az Abü. 29. § d) pontja alapján azt visszautasította.

Budapest, 2005. május 23.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró