BH+ 2009.5.216 Az 1952. évi 4. tvr. alapján államosított ingatlannal kapcsolatos sérelmek nem a Párizsi Békeszerződés, hanem a Kpt. alapján orvosolhatók [1947. évi XVIII. tv., 1991. évi XXV. tv.].

A felperes 1947-ben megörökölte az m.-i 227-228. helyrajzi számú ingatlanokat valamint az 55-59. és 54. helyrajzi számú ingatlanok 1/2 illetőségét, amelyeket az egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló 1952. évi 4. tvr. (a továbbiakban: tvr.) alapján kártalanítás nélkül az I. r. alperes tulajdonába vettek. Az ingatlanok és az illetőségek tulajdonosai (megosztásokat, területátjegyzéseket és a helyrajzi számok változását követően) jelenleg a II-VIII. r. alperesek. A felperes az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) alapján eljárást indított, majd a kárpótlási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, azonban keresetét a Pesti Központi Kerületi Bíróság - a Fővárosi Bíróság által helybenhagyott - ítéletével elutasította.

A jelen perben a felperes módosított keresetében (amelyet az elsőfokú eljárásban 18. sorszámon benyújtott beadványa tartalmaz) a Ptk. 123. §-a alapján annak megállapítását kérte, hogy tulajdonjoga fennáll, mert a II-VIII. r. alperesek tulajdonjogukat nem a tulajdonostól, emellett jogcím nélkül szerezték. Mivel az eredeti állapot nem állítható helyre, tulajdonjogára az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelyezett Párizsi Békeszerződés 26. és 27. cikkeire figyelemmel az I. r. alperes kötelezését kérte az ingatlanok értéke kétharmadának megfelelő kártalanítás, valamint költségeinek megfizetésére, míg a további alperesekkel szemben keresete mindezek tűrésére kötelezésre irányult.

Az I-V. r. alperesek a kereset elutasítását kérték, a VI-VII. r. alperesek nem tettek érdemi nyilatkozatot.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, a másodfokon eljárt ítélőtábla az ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint az I. r. alperes a Ptk. 120. § (1) bekezdésének megfelelő hatósági határozatokkal szerzett tulajdonjogot, amelyek utólagos felülvizsgálatára - a Legfelsőbb Bíróság BH 2004.39. számon közzétett eseti döntésében kifejtettek szerint - nincsen lehetőség. A felperes a Kpt. alapján léphetett fel igénnyel, azonban teljes kártalanítására nem volt mód, a Párizsi Békeszerződés pedig nemzetközi megállapodás, amely az aláíró államokat kötelezte, s nem keletkeztetett magánjogi alapot a felperes számára kárpótlás vagy kárrendezés követelésére.

A jogerős ítélet ellen - mindkét fokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatala, költségeinek megtérítése végett - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Változatlan álláspontja szerint a Párizsi Békeszerződés magánjogi jogviszonyt hozott létre a felperes és az I. r. alperes között, ezért "lényegében kötelmi jogcímen előterjesztett" keresetének elutasítása jogszabálysértő. Kihangsúlyozta: nem a korábbi közigazgatási határozatok felülvizsgálatát kérte, a tulajdonával kapcsolatos kötelmi igényére pedig sem az alaptörvény, sem az egyéb törvények nem tartalmaznak korlátozást, s nemcsak a Kpt. alkalmazható. Az Alkotmánybíróság 27/1991. (V. 20.) AB határozata utat engedett a károsultak igényének méltányossági alapon történő előterjesztésére, ugyanakkor nem említette, hogy ezek kizárólag a Kpt. alapján bírálhatók el, így a Párizsi Békeszerződés alkalmazásra kerülhet.