1080/D/1997. AB határozat

mulasztásos alkotmánysértés vizsgálatáról a vámkontingensek igényléséről szóló miniszteri rendeletek hatálybalépése kapcsán

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja: az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter azzal, hogy az egyes vámkontingensek igényléséről szóló 6/1995. (I. 27.) IKM rendeletét nem a kibocsátásáról rendelkező - s a Magyar Köztársasággal szabadkereskedelmi megállapodást kötött országokból származó egyes árukra vonatkozó 1995. évi vámkontingenseket meghatározó - 41/1994. (XII. 24.) IKM-PM együttes rendelettel egyidejűleg léptette hatályba, mulasztás folytán bekövetkezett alkotmányellenességet nem idézett elő, ezért a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és megszüntetésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Az 1994. december 24-én kihirdetett 41/1994. (XII. 24.) IKM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: IKM-PM r.) bizonyos országokból származó egyes árukra vonatkozóan 1995. január 1-jétől június 30-ig alkalmazandó vámkontingensek keretében kedvezményes vámtételekkel való vámkezelést tett lehetővé. Az együttes rendelet 6. §-a szerint a "kontingensek igénylésének rendjét (idejét, módját, ütemezését stb.) külön IKM rendelet szabályozza". E rendeletét a miniszter 1995. január 27-én 6/1995. (I. 27.) IKM rendelet (a továbbiakban: IKMr.) szám alatt február 1-jei hatállyal hirdette ki, s a rendelet szerinti pályázat alapján elnyerhető kedvezményeket a pályázók ténylegesen 1995. február 24. napjától kezdődően vehették igénybe. [Időközben meghatározott árufélék esetében a 8/1995. (II. 10.) IKM-PM együttes rendelet alapján vámfelfüggesztésre is sor került.]

2. Az indítványozó kifogásolta, hogy 1995. január 1-je és február 24-e között, amikor már hatályban volt a vámkedvezményt lehetővé tevő IKM-PM r., a pályázó vállalkozók a kedvezményes vámkontingensekkel az IKMr. késedelmes kiadása következtében mégsem élhettek. Az IKMr. mint végrehajtási jogszabály időleges hiánya ugyanis akadályozta a vállalkozókat a kedvezményes vámkontingens igénylésében. "Ezen időszak alatt is élt" ugyan az IKM-PM r., amely "kimondotta a kedvezményes vámtételek alkalmazhatóságát", azonban "vitán felül áll, hogy a konkrét esetben a minisztert felelősség terheli ... a külön IKM rendelet" időbeni előkészítésének elmulasztásáért, s az IKM-PM r.-nek az intervallum időszakában való alkalmazhatatlanságáért.

Az indítványozó szerint "a visszás jogi helyzet olyan jogsértő következménnyel is járt, hogy egyes vámhivatalok az intervallum idején megadták a vámkontingensben rejlő vámkedvezményeket, más vámhivatalok viszont teljes vámösszeggel terhelték meg az importszállítmányokat. Az indítványozó úgy véli, hogy az IKMr. késedelmes kiadásával a "miniszter annak idején nem tett maradéktalanul eleget" az Alkotmány 37. § (2) bekezdésében foglalt ágazatirányító és a vele együttes rendeletalkotói kötelezettségének, ezért mulasztásos alkotmánysértést követett el, hiszen a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (4) bekezdése szerint a "jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni."

3. Az indítvány megalapozatlan.

3.1. Az IKM-PM r. az IKMr.-hez képest olyan anyagi jogi szabály, amely meghatározott országokból származó megnevezett áruknak a rendeletben megjelölt vámkontingens kimerüléséig ugyancsak a rendeletben feltüntetett kedvezményes vámtételekkel történő vámkezelését teszi lehetővé. Az IKMr. az IKM-PM r.-hez viszonyítva - pályázati feltételeket, díjfizetést, behozataligazolást stb. előíró -szabályokat tartalmaz. Bár az IKMr.-t a miniszter nem az együttes rendelet felhatalmazása alapján adta ki, a kontingensigénylési rend meghatározására irányuló külön rendeletre való utalása miatt az IKM-PM r. végrehajtási jogszabályának is tekinthető. [Az együttes rendelet ugyanis a Jat. 15. § (1) bekezdése szerint pontosan meghatározza a végrehajtási "felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit".] S kétségtelen tény, hogy a két rendelet nem egy időpontban lépett hatályba.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése a jogalkotói feladat késedelmes teljesítését, sőt még az elmulasztását sem tekinti önmagában alkotmányellenesnek. "Nincs az Alkotmányban olyan előírás, amely szerint valamely jogszabályi határidő be nem tartása pusztán a mulasztás okán alkotmányellenessé válna" - fejtette ki az Alkotmánybíróság a 479/E/1997. számú határozatában. (ABK 1998. március, 149.) A mulasztás alkotmányellenességét csak akkor lehet megállapítani, ha az "önmagában is alkotmányellenes helyzetet idézett elő." [14/1996. (IV. 24.) AB határozat - ABH 1996, 59.]

3.2. Sem az IKM-PM r., sem pedig az IKMr. nem keletkeztetett magából a jogszabályból közvetlenül folyó alanyi jogot a rendeletekben meghatározott áruk kedvezményes vámtételekkel történő vámkezelésére. Bár a kedvezőbb vámtételek alkalmazása nem a vámhatóságok teljesen szabad mérlegelésének a függvénye, az igények benyújtása vagy igénylése időrendisége sem határozta meg automatikusan a vámkedvezmények megadásának kötelező voltát. Az IKM-PM r. 1. §-ának az a rendelkezése, hogy a kedvezőbb vámtételeket csak a "vámkontingensek keretében" lehet alkalmazni, továbbá, hogy az 1. számú melléklet minden áruféleségnél tételesen is felsorolja a vámkontingensek mennyiségét, valamint az IKMr. 6. § (3) bekezdésének az az előírása, hogy ha "a megpályázott mennyiség a vámkontingens mértékét meghaladja, az IKM az egyes igénylők által behozható mennyiséget arányosan csökkenti", a gyakorlatban fölöttébb valószínűtlenné tette az összes benyújtott kérelem maradéktalan teljesítésének lehetőségét.

Az ipari és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter törvényi feladata, hogy a nemzetgazdaság mindenkori kereskedelempolitikai szempontjaira figyelemmel időszakokra és áruféleségenként határozza meg a vámtételeket. A vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény 22. §-a felhatalmazza a két minisztert arra, hogy "együttes rendeletben szabályozza ... a vámtételek emelését, csökkentését, továbbá az átmeneti jelleggel érvényesíthető vámkedvezményeket..." Az IKM-PM r. nem lépi túl a törvényi felhatalmazás kereteit, az IKMr. pedig csupán az együttes rendelet nyújtotta lehetőségek lebonyolításának rendjét szabályozza.

3.3. Helytállóan mutat rá az indítványozó arra, hogy az IKMr. hatálya előtt is "élt egy jogszabály": az IKM-PM r. E jogszabály alapján az illetékes vámhivatalok a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény vámigazgatási előírásai alapján ténylegesen hoztak vámkezelési határozatokat. Az igénylési rendre utalás ugyanis nem fosztotta meg a vámhatóságokat eljárási jogosultságuktól. A határozatok lehettek egymással ellentétesek is, akár az IKM-PM r.-ben előírt vámkontingens-mennyiségek kimerülése miatt, akár a vámfelfüggesztési együttes rendelet előírásai következtében, akár vámhatósági téves jogértelmezés vagy más okból tévesnek bizonyuló döntés következményeként is. (Az Alkotmánybíróságnak egyedi határozat felülvizsgálatára - ezt az indítványozó nem is kéri - általában nincs is hatásköre. Egyébként az indítványozó és az illetékes vám- és pénzügyőri parancsnokság között közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt per van folyamatban.)

Az IKMr. késedelmes kiadása kérelmezési bizonytalanságot idézhetett elő egyes vámkedvezményt igénylők körében. Az átmeneti jogalkotói késlekedés nyilvánvalóan mulasztásnak tekintendő, de az legfeljebb a miniszternek az igazgatási felelősségét vetheti fel a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény rendelkezései szerint. Az Alkotmánybíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a miniszter jogszabályi késedelme vagy mulasztása párosul-e alkotmányellenességgel. Adott esetben ez nem volt megállapítható.

3.4. Ha a jogszabályalkotás késedelme esetleg alkotmányellenességet váltott volna ki, az Alkotmánybíróságnak az 1997. október hó végén benyújtott indítvány nyomán akkor sem lett volna eszköze az alkotmányellenesség orvoslására. Az Abtv. már idézett rendelkezése ugyanis arra ad hatáskört az Alkotmánybíróságnak, hogy a mulasztást elkövető szervet - "határidő megjelölésével" - hívja fel feladatának teljesítésére, amely "a megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni." Az eljárás megindulása előtt - bár késéssel, de mégis - végrehajtott jogalkotói feladat teljesítésére ugyanis felesleges és értelmetlen lett volna utólagosan felhívni a miniszter figyelmét.

4. Az Alkotmánybíróság a 3.1.-3.4. pontokban részletezett érvei alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet megalapozatlannak találta, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 1998. október 21.

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró