365/B/1998. AB határozat

a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 79. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló - bírói kezdeményezésére lefolytatott - eljárásban meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 79. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. A Zalaegerszegi Városi Bíróság előtt folyamatban lévő 7.Kp.21.660/1997/4. számú közigazgatási perben az eljáró bíró az alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességét észlelte, így az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján az eljárást felfüggesztette és az Alkotmánybírósághoz fordult. Az eljáró bíró normakontroll iránti kérelmet az alábbi ügyben terjesztett elő:

A felperes jogi személy 1993-ban külterületi ingatlanok megszerzésére adásvételi szerződést kötött. A szerződések eredeti példányai adminisztrációs problémák miatt eltűntek, és csak 1995. december végén kerültek elő. A felperes az 1993-ban megkötött szerződések alapján 1996. február 14-én nyújtott be tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet a Keszthelyi Földhivatalhoz. A Keszthelyi Földhivatal, majd fellebbezés folytán a Zala Megyei Földhivatal a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 6. § (1) bekezdésébe foglalt, a belföldi jogi személyekre vonatkozó tulajdonszerzési tilalom alapján elutasította. A felperes a földhivatali határozatok hatályon kívül helyezése iránti a Zalaegerszegi Városi Bírósághoz fordult.

Az ügyben eljáró bíró - az eljárás felfüggesztése mellett - a Ttv.-t hatálybaléptető rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát kérte annak megállapítása érdekében, hogy az Alkotmánybíróság döntse el: a Ttv.-t hatályba léptető 79. § "a felperes vonatkozásában nem visszamenőlegesen állapít-e meg kötelezettséget, illetve nyilvánít valamely magatartást jogellenessé, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében sérti a jogbiztonságot illetve ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésének előírásaival".

2. A Ttv. 79. § szerint: "Ez a törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba; a már folyamatban levő eljárásokat azonban a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni."

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

II.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság a 25/1992. (IV. 30.) AB határozatában - korábbi döntéseit is figyelembe véve - a következőket állapította meg: "a jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy:

- az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák,

- meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek.

A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy egy jogállamban senkit sem lehet felelősségre vonni olyan jogszabály megsértése miatt, amelyet az érintett személy nem ismert és nem is ismerhetett, mivel azt vagy egyáltalán nem hirdették ki, vagy utólag hirdették ki és visszamenőleges érvénnyel léptették hatályba. Ugyanez értelemszerűen irányadó a kötelezettségek utólagos megállapítására is." (ABH 1992. 131., 132.)

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján, a visszamenőleges jogalkotás tilalmával kapcsolatos, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésében megfogalmazott szabályt, továbbá a 12. § (3) bekezdésében előírt, a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő követelményét, alkotmányos védelemben részesíti. Az Alkotmánybíróság több döntésében kifejtette, hogy ha e rendelkezéseket a Jat. nem tartalmazná, azok akkor is levezethetőek lennének az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből. [28/1992. (IV. 30.) AB határozat ABH 1992. 155., 157.]

2. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Ttv. 79. §-a nem sérti a jogbiztonságot.

A Ttv. számos tulajdonszerzési tilalmat vezetett be, többek között a 6. § (1) bekezdésében azt, hogy belföldi jogi személy termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg. A Ttv. 79. §-a - a törvényben meghatározott tilalmakra is kiterjedően - a törvényt, a kihirdetését követő 30. napon (1994. július 27.-én) léptette hatályba. (Nyilvánvaló tehát, hogy a Ttv. nem visszamenőleg lépett hatályba.)

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Ttv. 79. §-a szerinti 30 napos felkészülési idő "kellő időnek" minősül, az nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét.

Valamely jogszabály hatálybaléptetésével kapcsolatos alkotmányossági vizsgálat ugyanakkor nem pusztán az időpontok formális vizsgálatát jelent, hanem annál szélesebb. Azon túl, hogy szükség szerint figyelembe kell venni a Magyar Közlöny esetleges visszadátumozását épp úgy, mint az előfizetők részére történő kézbesítés időpontját [pl. 25/1992. (IV. 30.) AB hat. ABH 1992. 131.], az alkotmányossági vizsgálat külön tárgya, hogy a folyamatos ügyekben történő alkalmazhatóság szempontjából a jogszabály miként rendelkezett. Hiába lép ugyanis egy jogszabály hatályba a jövőre nézve (formálisan nem sértve a felkészüléshez szükséges kellő idő alkotmányos követelményét), ha a folyamatos ügyekre is irányadó alkalmazhatóság miatt - tartalmában - az érintetteknek visszamenőleg állapít meg kötelezettséget, nyilvánít valamely magatartást jogellenessé. Ilyenkor a jogbiztonság sérelme ugyanúgy megállapítható, mint a formálisan is visszamenőleges hatályú kötelezettséget megállapító hatálybaléptetés esetén, vagy a "kellő idő" hiánya miatt.

A Ttv. 79. § második fordulata szerint "a már folyamatban levő eljárásokat azonban a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni". E szabály alapján megállapítható, hogy a Ttv. csak azokra az ügyekre vonatkozik, amelyek a 30 napos felkészülési időt követően indultak. A folyamatban lévő eljárásokban a korábbi jogszabály, a földről szóló 1987. évi I. törvény rendelkezései az irányadók.

A folyamatban lévő ügyekre irányadó rendelkezés normatív tartalmának a vizsgálata során figyelembe kell venni továbbá a 7/1992. (I. 30.) AB határozat szerinti döntést is (ABH 1992. 45). Az Alkotmánybíróság e határozatában az illetéktörvény hatálybaléptető és a folyamatban lévő ügyekre irányadó rendelkezéseit abból a szempontból is vizsgálta, hogy azok miként érintik az úgynevezett "átnyúló" ügyeket. A vizsgált rendelkezés a törvényt a kihirdetését követő 8. napon hatályba léptette, azzal, hogy szabályait a hatálybalépését követően a hatóságnak bejelentett, vagy a hatóság tudomására jutott ügyekben alkalmazni rendelte. Az Alkotmánybíróság döntésében e rendelkezésből nem a rövid felkészülési időt tartalmazó szabályt semmisítette meg, hanem az "átnyúló" ügyekre is tekintettel alkotmányellenességet azért állapított meg, mert a vizsgált jogszabályi rendelkezés a szabályszerűen bejelentett, az illetékjogszabályok által előírt, az érintettek részére nyitva álló - az öröklési és ajándékozási illetékkel kapcsolatos 15, illetőleg 30 napos bejelentési és igazolási kötelezettségre irányadó - időtartamot sem vette figyelembe. (ABH 1992. 48.)

A Ttv. 79. §-a a fentiektől eltérő megítélés alá esik. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 73. § (1) bekezdése szerint: "az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezésének, módosulásának, megszűnésének bejegyzése iránti (...) kérelmet a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés (jognyilatkozat) keltétől számított harminc napon belül kell a földhivatalhoz benyújtani..."

Megállapítható tehát, hogy a Ttv. 79. §-a - amikor az alkalmazására való felkészüléshez 30 napos határidőt jelölt meg - figyelemmel volt az ingatlannyilvántartási jogszabályban meghatározottakra, az ún. "átnyúló" ügyekre is. Azáltal, hogy a Ttv. 79. §-a a folyamatos eljárásokra a korábbi szabályokat tekinti irányadónak, lehetővé teszi, hogy a földhivatalhoz nemcsak a törvény kihirdetésekor már benyújtott, hanem a kihirdetését követő 30 napon belül beterjesztett bejegyzési kérelmek alapján is bejegyzést nyerjen a tulajdonjog azokban az ügyekben, amelyek egyébként az általa elrendelt tulajdonszerzési tilalom alá esnek.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvényalkotó eleget tett az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményének, amikor a Ttv. 79. §-ában a Vhr. 73. § (1) bekezdésében megjelölt határidőt vette alapul a kihirdetése és a hatálybalépése közötti idő meghatározásakor, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

3. Az Alkotmánybíróság végezetül - az elutasítás indokain túlmenően - a következőket jegyzi meg: Az Abtv. szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe - bírói kezdeményezés alapján is - a jogszabály normatív tartalmának alkotmányossági vizsgálata tartozik. Nincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak arra, hogy a normakontroll körén kívül a vizsgált jogszabályt az egyedi esetre vonatkozóan is értelmezze. Ez a bíróságok hatáskörébe tartozó jogértelmezési feladat. Ha az Alkotmánybíróság a konkrét normakontroll során, bírói kezdeményezés [Abtv. 38. § (1) bekezdés] és az alkotmányjogi panasz (Abtv. 48. §) esetén, a vizsgált jogszabályi rendelkezést alkotmányellenesnek ítéli, akkor az indítványozó különösen fontos érdeke alapján a konkrét ügyben alkalmazási tilalmat rendelhet el. Ha pedig azt állapítja meg, hogy a vizsgált jogszabályi rendelkezés nem alkotmányellenes, úgy a norma további értelmezése és - ez alapján - a konkrét esetre való alkalmazása a jogalkalmazó szervek feladata. Hatáskör hiányában az Alkotmánybíróság nem foglalkozhat azzal - amint azt jelen ügy indítványozója a "felperes vonatkozásában" szóhasználatból következtethetően kér -, hogy a konkrét ügyekre vonatkozó önálló törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon. Ezzel ugyanis az Alkotmánybíróság a konkrét ügyet döntené el, amelyre felhatalmazással az Abtv. szerint nem rendelkezik.

Budapest, 1998. június 22.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró