62010CJ0627[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. július 11. Európai Bizottság kontra Szlovén Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Közlekedés - 91/440/EGK irányelv - A közösségi vasutak fejlesztése - 2001/14/EK irányelv - A vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztása - A 91/440 irányelv 6. cikkének (3) bekezdése és II. melléklete - A 2001/14 irányelv 14. cikkének (2) bekezdése - Pályahálózat-működtető - A szolgálati menetrend elkészítésében való részvétel - Forgalomirányítás - A 2001/14 irányelv 6. cikkének (2) - (5) bekezdése - A pályahálózat működtetőket az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a pályahasználati díjaknak a csökkentésére ösztönző intézkedések hiánya - A 2001/14 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése és 8. cikkének (1) bekezdése - Az adott vonat közlekedtetéséből közvetlenül eredő költség - A 2001/14 irányelv 11. cikke - Teljesítményösztönző rendszer. C-627/10. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2013. július 11. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Közlekedés - 91/440/EGK irányelv - A közösségi vasutak fejlesztése - 2001/14/EK irányelv - A vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztása - A 91/440 irányelv 6. cikkének (3) bekezdése és II. melléklete - A 2001/14 irányelv 14. cikkének (2) bekezdése - Pályahálózat-működtető - A szolgálati menetrend elkészítésében való részvétel - Forgalomirányítás - A 2001/14 irányelv 6. cikkének (2)-(5) bekezdése - A pályahálózat-működtetőket az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a pályahasználati díjaknak a csökkentésére ösztönző intézkedések hiánya - A 2001/14 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése és 8. cikkének (1) bekezdése - Az adott vonat közlekedtetéséből közvetlenül eredő költség - A 2001/14 irányelv 11. cikke - Teljesítményösztönző rendszer"

A C-627/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2010. december 29-én

az Európai Bizottság (képviselik: H. Støvlbæk, D. Kukovec és M. Žebre, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Szlovén Köztársaság (képviselik: N. Pintar Gosenca, A. Vran és J. Kampoš, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Cseh Köztársaság (képviseli: M. Smolek és T. Müller, meghatalmazotti minőségben),

a Spanyol Királyság (képviseli: S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, A. Borg Barthet (előadó), E. Levits, J.-J. Kasel és M. Berger bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. szeptember 20-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2012. december 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Szlovén Köztársaság azáltal, hogy nem hozta meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy megfeleljen:

- a 2004. április 29-i 2004/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 164., 164. o.) módosított, a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló, 1991. július 29-i 91/440/EGK tanácsi irányelv (HL L 237., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 341. o.; a továbbiakban: 91/440 irányelv) 6. cikke (3) bekezdésének és II. mellékletének, valamint a 2004. április 29-i 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 164., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 227. o.) módosított, a vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló, 2001. február 26-i 2001/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 75., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 404. o.; a továbbiakban: 2001/14 irányelv) 14. cikke (2) bekezdésének;

- a 2001/14 irányelv 6. cikke (2)-(5) bekezdésének, 7. cikke (3) bekezdésének, 8. cikke (1) bekezdésének, valamint 11. cikkének; továbbá

- a 2001/14 irányelv 30. cikke (1) bekezdésének,

nem teljesítette az említett rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 91/440 irányelv

2. A 91/440 irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében:

"A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket azért, hogy a II. mellékletben felsorolt, az egyenlő feltételek alapján és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon biztosítandó hozzáféréshez kapcsolódó feladatokkal [helyesen: alapvető funkciókkal] olyan szervezeteket vagy vállalkozásokat bízzanak meg, amelyek önmaguk nem nyújtanak vasúti szállítási szolgáltatásokat. E cél teljesülését a szervezeti felépítés fajtájától függetlenül bizonyítani kell.

A tagállamok ugyanakkor vasúttársaságokra vagy bármilyen más szervezetre átruházhatják a díjak beszedését, továbbá a vasúti infrastruktúra-üzemeltetés, mint például a beruházás, karbantartás és finanszírozás felelősségét."

3. Az említett irányelv II. melléklete a következőképpen határozza meg "[a] 6. cikk (3) bekezdésében említett alapvető funkciók jegyzék[ét]:

- a vasúttársaságok engedélyezésével kapcsolatos előkészületek és döntéshozatal, ideértve az engedélyek [helyesen: egyedi engedélyek] megadását,

- a menetvonal-kijelöléssel kapcsolatos döntéshozatal, ideértve a rendelkezésre állás meghatározását és felmérését, valamint az egyes egyedi menetvonalak elosztását is,

- az infrastruktúra-használati díjak meghatározásával kapcsolatos döntések [helyesen: döntéshozatal],

- a szolgáltatáshoz kapcsolódó [helyesen: bizonyos szolgáltatások nyújtásához szükséges] közszolgáltatási kötelezettségek betartásának ellenőrzése."

A 2001/14 irányelv

4. A 2001/14 irányelv 6. cikkének (2)-(5) bekezdése ekképp rendelkezett:

"(2) A pályahálózat-működtetők, kellő tekintettel a biztonsági követelményekre és az infrastruktúra-szolgáltatás minőségének fenntartására és javítására, kedvezményekben részesülnek az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a pályahasználati díjaknak a csökkentése céljából [helyesen: A pályahálózat-működtetők számára - kellő figyelemmel a biztonságra, valamint az infrastruktúra-szolgáltatás minőségének fenntartására és javítására - ösztönzőket biztosítanak az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a pályahasználati díjaknak a csökkentése céljából].

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdésben rögzített rendelkezés az illetékes hatóság és a pályahálózat-működtető közötti, állami támogatást [helyesen: finanszírozást] biztosító, legalább három évre szóló szerződés vagy a szükséges hatáskörökről rendelkező, megfelelő szabályozó intézkedések bevezetése révén végrehajtásra kerüljön.

(4) Szerződés esetén a felek a szerződés teljes időtartamára szóló érvénnyel előzetesen megállapodnak a szerződés feltételeiben és a pályahálózat-működtető számára finanszírozást biztosító fizetési konstrukcióban.

(5) Arányos költségelosztó módszer kerül kialakításra. A tagállamok előírhatják ennek előzetes jóváhagyását. A módszert időről időre a legjobb nemzetközi gyakorlatnak megfelelően frissíteni kell."

5. Az említett irányelv 7. cikkének (3) bekezdése értelmében:

"A (4) vagy (5) bekezdés vagy a 8. cikk sérelme nélkül a minimális szolgáltatások összességéért és a szolgáltatási infrastruktúrához való hozzáférésért fizetendő díjaknak meg kell egyezniük az adott vonat közlekedtetéséből közvetlenül eredő költséggel."

6. A 2001/14 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése kimondta:

"Amennyiben a piac ezt lehetővé teszi, a tagállamok a pályahálózat-működtető felmerült költségeinek teljes megtérülése érdekében, az optimális versenyképességnek különösen a nemzetközi vasúti áruszállítás számára való garantálása mellett [helyesen: különösen a nemzetközi vasúti árufuvarozás optimális versenyképességének biztosítása mellett] hatékony, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes elvek alapján felárat számíthatnak fel. A díjazási rendszernek tekintetbe kell vennie [helyesen: tiszteletben kell tartania] a vasúttársaságok által elért termelékenységnövekedést.

A díjak mértéke azonban nem zárhatja ki, hogy az infrastruktúrát olyan piaci szegmensek használják, amelyek legalább a vasúti szolgáltatás következtében közvetlenül felmerült költségeket, s ezen felül a piac által megengedett megtérülési arányt fedezni tudják."

7. Az említett irányelv 11. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szólt:

"Az infrastruktúra-díjszabási rendszerek a teljesítményösztönző rendszer segítségével a vasúti hálózat zavarainak minimalizálására és a vasúthálózat teljesítményének javítására ösztönzik a vasúttársaságokat és a pályahálózat-működtetőket. Ebbe beletartozhatnak a hálózat üzemelését zavaró cselekedetekért kiszabott büntetések, a zavarok által sújtott társaságok számára fizetett kártérítések, valamint a terv feletti teljesítményért járó jutalmak."

8. Ugyanezen irányelv 14. cikkének (1) és (2) bekezdése ekképp rendelkezett:

"(1) A tagállamok a 91/440/EGK irányelv 4. cikkében rögzített független igazgatás [helyesen: üzemeltetési függetlenség] tiszteletben tartásával kidolgozzák az infrastruktúra-kapacitás elosztásának kereteit. Sajátos kapacitáselosztási szabályokat kell felállítani. A kapacitást a pályahálózat-működtető osztja el. A pályahálózat-működtető különösen ügyel arra, hogy az infrastruktúra-kapacitás elosztása tisztességes és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon, a közösségi jog tiszteletben tartásával történjen.

(2) Ha a pályahálózat-működtető jogi formáját, szervezetét vagy döntéshozatali rendjét tekintve nem független minden vasúttársaságtól, az (1) bekezdésben említett és az e fejezetben leírt feladatokat egy jogi formáját, szervezetét vagy [helyesen: és] döntéshozatali rendjét tekintve minden vasúttársaságtól független elosztó szerv látja el."

A szlovén jog

A vasúti közlekedésről szóló törvény

9. A vasúti közlekedésről szóló 2007. április 26-i törvény (zakon o železniškem prometu, Uradni list RS, 44/2007. szám) jelen jogvitára alkalmazandó változatának (Uradni list RS, 58/2009. szám, a továbbiakban: a vasúti közlekedésről szóló törvény) 21. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A jelen cikkben meghatározott funkciók gyakorlása érdekében a kormány létrehozza a vasúti közlekedési állami ügynökséget [a továbbiakban: vasúti ügynökség].

[...]

(3) A [vasúti] ügynökség a vasúti infrastruktúrához való hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosító módon látja el feladatait, amelyekhez az alábbiak tartoznak:

- menetvonal-kijelölés;

[...]

- a vasúthálózatra vonatkozó szolgálati menetrend elfogadása."

10. Az említett törvény 11. cikke értelmében:

"(1) Az állami vasúti infrastruktúra karbantartása, valamint az ezen az infrastruktúrán való vasúti közlekedés irányítása közszolgáltatási kötelezettségnek minősül.

(2) A pályahálózat-működtető a közszolgáltatási szerződésnek megfelelően látja el az előző bekezdésben említett közszolgáltatási kötelezettségeket.

[...]

(4) Az állami vasúti infrastruktúrán való vasúti közlekedés szabályozása alatt különösen az alábbiakat kell érteni:

- a vonatforgalom irányítása;

- a szolgálati menetrend elkészítése és alkalmazása

[...]"

A 2008. április 10-i rendelet

11. A menetvonal-kijelölésről és az állami vasúti infrastruktúra használatának díjairól szóló 2008. április 18-i rendelet (uredba o dodeljevanju vlakovnih poti in uporabnini na javni železniški infrastrukturi, Uradni list RS, 38/08. szám, a továbbiakban: a 2008. április 10-i rendelet) 9. cikke kimondja:

"(1) A [vasúti] ügynökség, a pályahálózat-működtető és a pályázó a menetvonal-építési és -kijelölési eljárásban tiszteletben tartja a következő határidőket és elveket:

[...]

- a pályahálózat-működtető legkésőbb öt hónappal az új szolgálati menetrend hatálybalépése előtt elkészíti az új szolgálati menetrend és az új vasúti menetrendek tervezetét, és megküldi azokat a [vasúti] ügynökségnek;

- az említett tervezet elkészítése során a pályahálózat-működtető egyeztet az érintett felekkel, valamint mindazokkal, akik észrevételt kívánnak tenni a szolgálati menetrend által a szolgálati menetrend érvényességi ideje alatt a vasúti szolgáltatások nyújtására vonatkozó képességükre gyakorolt lehetséges hatásról;

- a [vasúti] ügynökség megküldi az új szolgálati menetrend tervezetét a menetvonal-kijelölést kérelmező pályázóknak, valamint annak a többi érdekeltnek, akik észrevételt kívánnak tenni a szolgálati menetrend által a szolgálati menetrend érvényességi ideje alatt a vasúti szolgáltatások nyújtására vonatkozó képességükre gyakorolt lehetséges hatásról, és legkevesebb egy hónapos határidő tűzésével felkéri őket esetleges észrevételeik megküldésére."

12. A 2008. április 10-i rendelet 20. cikkének (2) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(2) A pályahálózat-működtetők - kellő tekintettel a biztonsági követelményekre és az infrastruktúra-szolgáltatás minőségének fenntartására és javítására - az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a pályahasználati díjaknak a csökkentésére ösztönző intézkedéseket hoznak. E célból a [vasúti] ügynökség és a pályahálózat-működtető között kötött hároméves szerződés előírja, hogy a pályahálózat-működtető előző bekezdés szerinti egyéb üzleti tevékenységeiből származó bevételei egy részét nem veszik figyelembe a díjak kiszámításánál, hanem ez az összeg ösztönző intézkedés címén a pályahálózat-működtetőnél marad.

[...]

(5)

A díjszámítás módszere valamennyi, a díjszabási rendszerre vonatkozó adatot, valamint a 23. és 24. cikkben szereplő szolgáltatások áraira vonatkozó elégséges információkat is figyelembe veszi, amennyiben e szolgáltatásokat egyetlen szolgáltató nyújtja. A módszer nemcsak a hatályos díjszabási rendszerre vonatkozó információkat veszi figyelembe, hanem a díjak következő három évre vonatkozó lehetséges módosításaival kapcsolatos előrejelzéseket is. Figyelembe veszi továbbá a vasúttársaságokat és a pályahálózat-működtetőt a vasúti hálózat zavarainak minimalizálására és a vasúthálózat teljesítményének javítására ösztönző intézkedéseket is.

Ebbe beletartozhatnak a hálózat üzemelését zavaró cselekményekért kiszabott büntetések, a zavarok által sújtott társaságok számára fizetett kártérítések, valamint a terv feletti teljesítményért járó jutalmak."

13. Ugyanezen rendelet 21. cikke értelmében:

"(1) A [vasúti] ügynökség tiszteletben tartja a törvény által a díjak összegének meghatározásával kapcsolatban megállapított szempontokat.

(2) Az előző bekezdésben meghatározott szempontok értékeléséhez a [vasúti] ügynökség figyelembe veszi az adott vonattípus közlekedtetéséből eredő költségeket, nevezetesen a pálya karbantartásának, a vonat mozgásához kapcsolódó infrastruktúrának, valamint a vasúti közlekedés irányításának költségeit.

(3) A [vasúti] ügynökség biztosítja, hogy minden vasúttársaságra, amely a piac hasonló területén nyújt egyenértékű szolgáltatásokat, objektíven egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes díjak vonatkozzanak."

A pert megelőző eljárás

14. 2007. május 10-én a Bizottság kérdőívet küldött a Szlovén Köztársaságnak annak megvizsgálása céljából, hogy a Szlovén Köztársaság helyesen ültette-e át a belső jogrendjébe a 91/440 irányelv módosításáról szóló, 2001. február 26-i 2001/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 75., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 376. o.), a vasúttársaságok engedélyezéséről szóló 95/18/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2001. február 26-i 2001/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 75., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 401. o.) és a 2001/14 irányelvet (a továbbiakban együtt: első vasúti csomag). A szlovén hatóságok 2007. július 11-i levelükben válaszoltak erre a kérdőívre.

15. 2007. november 21-én a Bizottság további tájékoztatást kért, amelyet a Szlovén Köztársaság a 2008. január 16-án kelt levelében megadott.

16. 2008. június 26-án a Bizottság a Szlovén Köztársaság által közölt adatok alapján felszólította e tagállamot, hogy feleljen meg az első vasúti csomag irányelveinek. A feltárt főbb szabálytalanságok a pályahálózat-működtető függetlenségének hiányára, a vasúti infrastruktúrához való hozzáférés díjának meghatározására és a vasúti szabályozó szervezetre vonatkoztak.

17. 2008. augusztus 22-én a Szlovén Köztársaság válaszolt a Bizottság fenti felszólító levelére. Ezt követően 2009. március 16-án és július 8-án kelt leveleiben kiegészítő információkat közölt e tagállam a Bizottsággal.

18. 2009. október 9-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Szlovén Köztársaságnak, amelyben egyfelől kifogásolta azt, hogy ez utóbbi nem ültette át belső jogrendjébe az első vasúti csomagba tartozó irányelveket, másfelől felhívta e tagállamot arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az említett indokolással ellátott véleménynek az annak kézhezvételétől számított két hónapos határidőn belül eleget tegyen.

19. 2009. december 8-i levelében a Szlovén Köztársaság jelezte, hogy tudomással bír az indokolással ellátott véleményben vele szemben felhozott jogsértésekről, azon szándékát hangoztatva, hogy orvosolja e jogsértéseket.

20. Az indokolással ellátott véleményre 2010. március 8-án adott válaszában a Szlovén Köztársaság minden szempontból megismételte a 2009. december 8-i levelében kifejtett megfontolásait, kifejtve, hogy a felrótt kötelezettségszegés orvoslása érdekében a közeljövőben törvényi és rendeleti rendelkezések fognak elfogadni.

21. Ilyen körülmények között a Bizottság benyújtotta a jelen keresetet.

A Bíróság előtti eljárás

22. 2011. június 14-i végzésével a Bíróság elnöke megengedte a Cseh Köztársaság és a Spanyol Királyság számára, hogy a Szlovén Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak.

23. A Bíróság Hivatalához 2012. február 1-jén benyújtott iratában a Bizottság tájékoztatta a Bíróságot arról, hogy a 2011. február 10-én kelt levelet követően, amelyben a Szlovén Köztársaság tájékoztatta a Bizottságot azon intézkedésről, amellyel a 2001/14 irányelv 30. cikkének (1) bekezdése alapján e tagállamot terhelő kötelezettségeket a belső jogrendjébe átültette, elállt az e rendelkezés megsértésére alapított kereseti kifogásától.

A keresetről

Az első, az 91/440 irányelv II. mellékletében felsorolt alapvető funkciókat gyakorló szervezet függetlenségére alapított kifogásról

A felek érvei

24. A Bizottság kijelenti, hogy a Szlovén Köztársaság nem teljesítette a 91/440 irányelv 6. cikkének (3) bekezdéséből és II. mellékletéből, valamint a 2001/14 irányelv 14. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel a pályahálózat-működtető, amely maga is nyújt vasúti szállítási szolgáltatásokat, egyrészt közreműködik a szolgálati menetrend elkészítésében, másrészt pedig felelős a vasúti forgalom szabályozásáért. A pályahálózat-működtető ezáltal a menetvonal-, illetve a vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásával kapcsolatos döntéshozatali funkcióban vesz részt.

25. A Bizottság e tekintetben előadja, hogy a vasúti közlekedésről szóló törvény 21. cikke ugyan a vasúti közlekedési ügynökségre bízza a menetvonal-kijelöléssel kapcsolatos feladatokat, a pályahálózat-működtető, vagyis a Szlovén Vasút közreműködik a menetvonal-kijelöléssel, illetve a vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásával kapcsolatos döntések meghozatalában, mivel e törvény 11. cikkének (4) bekezdése értelmében a szolgálati menetrend elkészítése és alkalmazása az ő hatáskörébe tartozik.

26. A Bizottság emellett rámutat, hogy a Szlovén Vasút továbbra is részt vesz a szolgálati menetrend elkészítésében, mivel a 2008. április 18-i rendelet 9. cikke előírja, hogy a pályahálózat-működtető készíti el az új szolgálati menetrend tervezetét, valamint egyeztet erről az érintett felekkel, mielőtt megküldi azt a vasúti ügynökségnek, amely továbbítja az új szolgálati menetrend tervezetét a pályázóknak, majd ezt követően meghozza végleges határozatát az elosztást illetően.

27. A Bizottság egyebekben előadja, hogy a pályahálózat-működtető a vonatforgalom szabályozásáért is felelős, mivel a vasúti közlekedésről szóló törvény 11. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vonatforgalom irányítása az állami vasúti infrastruktúrán való vasúti közlekedés irányításához tartozik.

28. A Szlovén Köztársaság kijelenti, hogy a Bizottság állításai megalapozatlanok. Előadja különösen, hogy a vasúti közlekedésről szóló törvény módosításáról szóló 2010. december 16-i törvény (zakon o spremembah in dopolnitvah zakona o železniškem prometu, Uradni list RS, 106/2010. szám; a továbbiakban: 2010. december 16-i törvény) elvett minden, a hálózati menetrend elkészítésével kapcsolatos hatáskört a pályahálózat-működtetőtől, és ezt a hatáskört teljes egészében a vasúti ügynökségre ruházta.

29. A Szlovén Köztársaság egyébként kijelenti, hogy a vonatforgalom irányítása nem szerepel a 91/440 irányelv II. mellékletében felsorolt "alapvető funkciók" között. E tagállam előadja, hogy a menetrendeket a vasúti ügynökség állapítja meg, mivel a pályahálózat-működtetőnek forgalomirányítóként csak az útvonalak tényleges ellenőrzéséhez van hozzáférése, így csak olyan adatokhoz jut hozzá, amelyeket a többi vasúttársaság is megismerhet a hálózati menetrendből.

A Bíróság álláspontja

30. Az első kifogás első részében a Bizottság azt állítja, hogy a Szlovén Köztársaság nem teljesítette a 91/440 irányelv - annak II. mellékletével összefüggésben értelmezett - 6. cikkének (3) bekezdéséből, valamint a 2001/14 irányelv 14. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel a pályahálózat-működtető, amely vasúti szállítási szolgáltatásokat is nyújt, részt vesz a szolgálati menetrend elkészítésében, és ennélfogva a menetvonal-, illetve az infrastruktúra-kapacitás elosztásának funkciójában.

31. E tekintetben legelőször is meg kell állapítani, hogy a 2010. december 16-i törvényt, amelyben a Szlovén Köztársaság az állítása szerint visszavett minden, a hálózati menetrend elkészítésére vonatkozó hatáskört a pályahálózat-működtetőtől, és ezt a hatáskört teljes egészében a vasúti ügynökségre ruházta, azt követően fogadták el, hogy lejárt az a határidő, amelyet a Bizottság a 2009. október 9-i indokolással ellátott véleményében az annak való megfeleléshez szükséges intézkedések elfogadására e tagállam számára előírt.

32. Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a kötelezettségszegés fennállását azon helyzet alapján kell megítélni, amelyben a szóban forgó tagállam az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártakor volt, és a Bíróság nem veheti figyelembe az azóta bekövetkezett változásokat (lásd különösen a C-206/10. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2011. május 5-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-3573. o.] 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33. Ennélfogva a jelen, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset megalapozottságának Bíróság általi vizsgálata során nem vehető figyelembe a 2010. december 16-i törvény.

34. Ezen túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy a 91/440 irányelv kezdte meg a vasúti közlekedés liberalizációját, azzal a céllal, hogy biztosítsa a vasúttársaságoknak az infrastruktúrához egyenlő feltételek alapján és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon való hozzáférését. Az ilyen hozzáférés garantálása céljából ezen irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdése megállapította az ennek II. mellékletében felsorolt alapvető funkciókkal megbízott szerv függetlenségének elvét (a C-473/10. sz., Bizottság kontra Magyarország ügyben 2013. február 28-án hozott ítélet 44. pontja).

35. E II. melléklet értelmében az említett 6. cikk (3) bekezdése szerinti alapvető funkciónak minősül többek között a menetvonal-kijelöléssel kapcsolatos döntéshozatal, ideértve a rendelkezésre állás meghatározását és felmérését is. Következésképpen a vasúttársaságokat nem lehet a rendelkezésre állás meghatározásával és felmérésével megbízni a menetvonal-kijelöléssel kapcsolatos döntéshozatal tekintetében.

36. A jelen ügyben a 2008. április 10-i rendelet 9. cikke hatáskört biztosít a pályahálózat-működtető, vagyis a Szlovén Vasút számára az új szolgálati menetrend és az új vasúti menetrendek tervezetének megállapítására. E rendelkezésből következik továbbá, hogy az említett tervezet elkészítésekor a pályahálózat-működtető feladata, hogy egyeztetéseket folytasson az érintett felekkel, valamint mindazokkal, akik észrevételt kívánnak tenni a szolgálati menetrend által a szolgálati menetrend érvényességi ideje alatt a vasúti szolgáltatások nyújtására vonatkozó képességükre gyakorolt lehetséges hatásról.

37. Kétségtelen, hogy a Szlovén Vasút a vasúti ügynökség ellenőrzése alatt jár el, amely egyedül felelős a szolgálati menetrend elfogadásáért és az egyedi menetvonalak elosztásáért. Ugyanakkor a 91/440 irányelv II. mellékletének szövegére tekintettel, amely kifejezetten tartalmazza az alapvető funkciók között a "rendelkezésre állás meghatározását és felmérését", nem bízható a vasúttársaságokra az alapvető funkciók körébe tartozó döntések elfogadásához kapcsolódó előkészítő munkálatok összessége.

38. Végül a 2001/14 irányelv 14. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy ha a pályahálózat-működtető nem független a vasúttársaságoktól, ahogy az Szlovéniában fennáll, az infrastruktúra-kapacitás elosztásának feladatát a jogi formáját, szervezetét és döntéshozatali rendjét tekintve minden vasúttársaságtól független elosztó szervnek kell ellátnia.

39. Márpedig - amint azzal a Bizottság helyesen érvelt - a Szlovén Vasút továbbra is részt vesz a szolgálati menetrend elkészítésében, és ennélfogva a menetvonal-, illetve az infrastruktúra-kapacitás elosztásának funkciójában.

40. Az előző megfontolásokból következően a Bizottság első kifogásának első részét megalapozottnak kell tekinteni.

41. Első kifogásának második részében a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Szlovén Köztársaság nem teljesítette a 91/440 irányelv - annak II. mellékletével összefüggésben értelmezett - 6. cikkének (3) bekezdéséből, valamint a 2001/14 irányelv 14. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel a vasúti közlekedésről szóló törvény 11. cikkének (4) bekezdése értelmében a pályahálózat-működtető felelős a vonatok közlekedésének szabályozásáért.

42. Válaszában a Bizottság ezenkívül arra hivatkozott, hogy közlekedési zavar esetén a pályahálózat-működtetőt bízták meg a menetvonalak újbóli elosztásával. Ezzel kapcsolatban a Szlovén Köztársaság 2011. évi vasúthálózati programjára hivatkozott, mely szerint "[s]zükség esetén, vagy ha az infrastruktúrák ideiglenesen használaton kívül vannak, a kiosztott menetvonalak működtetője ideiglenesen, a rendszer helyreállításához szükséges ideig megtagadhatja e menetvonalak használatát". Ugyanezen program továbbá előírja, hogy "[a]z odaítélt menetvonalakhoz képest eltérést eredményező kivételes körülmények esetén a pályahálózat-működtetőnek joga van arra, hogy a szállítóval folytatott előzetes egyeztetés során olyan módon változtassa meg a menetvonalakat, amely az eredetileg meghatározott lehető legjobb csatlakozásokat biztosítja".

43. Ezzel kapcsolatban elsőként arra kell emlékeztetni, hogy a forgalomirányítás nem tekinthető valamely független szervezetre bízandó alapvető funkciónak (a fent hivatkozott Bizottság kontra Magyarország ügyben hozott ítélet 55. pontja). Márpedig - amint az a 91/440 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdéséből kitűnik - az alapvető funkciókat kivéve az infrastruktúra működtetésének felelőssége átruházható a vasúttársaságokra. A forgalomirányítással tehát olyan pályahálózat-működtetőt is meg lehet bízni, amely egyben vasúttársaság is, ahogyan az Szlovéniában történik.

44. Másodsorban, ami a Bizottság azon érvét illeti, miszerint Szlovéniában közlekedési zavar esetén a pályahálózat-működtetőt bízták meg a menetvonalak újbóli elosztásáért, emlékeztetni kell arra, hogy a fél az eljárás során nem módosíthatja magát a jogvita tárgyát, és hogy a kereset megalapozottságát kizárólag a keresetlevélben foglalt kereseti kérelmek tekintetében kell vizsgálni (a C-543/08. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2010. november 11-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-11241. o.] 20. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45. Arra is emlékeztetni kell, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése és eljárási szabályzata 120. cikkének c) pontja értelmében a Bizottságnak az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott keresetlevelekben pontosan meg kell jelölnie azokat a kérelmeket, amelyekről a Bíróság határozathozatalát kéri (lásd a C-132/09. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2010. szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-8695. o.] 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

46. E kereseti kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, annak elkerülése céljából, hogy a Bíróság határozatában túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen, vagy ne határozzon valamely kifogás tekintetében (a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 37. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)

47. A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság keresetlevelében azt állította, hogy a vasúti közlekedés irányítását olyan szervre kell bízni, amely maga nem nyújt vasúti szállítási szolgáltatásokat, anélkül azonban, hogy - amint azt a válaszában tette - a menetvonalak közlekedési zavar esetén történő újbóli kiosztására hivatkozott volna.

48. Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság kiterjesztette az említett kereset tárgyát, amennyiben az a menetvonalak közlekedési zavar esetén történő újbóli kiosztására vonatkozik.

49. A Bizottság által felhozott első kifogás második részét ezért mint elfogadhatatlant kell elutasítani, amennyiben erre az érvelésre támaszkodott.

50. Az előző megfontolásokra tekintettel egyfelől megalapozottnak kell tekinteni a Bizottság első kifogásának első részét, másfelől részben megalapozatlannak, részben pedig elfogadhatatlannak kell nyilvánítani e kifogásának második részét.

A második és harmadik, a pályahálózat-működtetőt az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a pályahasználati díjaknak a csökkentésére ösztönző intézkedések hiányára, illetve a teljesítményösztönző-rendszer hiányára alapított kifogásról

A felek érvei

51. A Bizottság egyfelől azt állítja, hogy a Szlovén Köztársaság - mivel nem vezetett be olyan mechanizmust, amellyel a pályahálózat-működtetőt az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a pályahasználati díjaknak a csökkentésére ösztönözné - megsértette a 2001/14 irányelv 6. cikkének (2)-(5) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

52. Másfelől azt állítja, hogy e tagállam - mivel nem vezetett be olyan teljesítményösztönző rendszert, amely alkalmas lett volna arra, hogy a zavarok minimalizálására és a vasúthálózat teljesítményének javítására ösztönözze a vasúttársaságokat és a pályahálózat-működtetőket - megsértette a 2001/14 irányelv 11. cikkéből eredő kötelezettségeit.

53. A Szlovén Köztársaság a 2001/14 irányelv 6. cikkének (2)-(5) bekezdésére vonatkozó kifogással kapcsolatban arra hivatkozik, hogy a 2010. december 16-i törvény 10. cikke előírja, hogy a pályahálózat-működtető számára - kellő figyelemmel a biztonsági követelményekre és az infrastruktúra-szolgáltatás minőségének fenntartására és javítására - ösztönző intézkedéseket biztosítanak az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a díjak mértékének a csökkentésére.

54. E tagállam hozzáfűzi, hogy a Szlovén Vasút átszervezése, amelynek során e társaság három leányvállalattá alakult át, amelyek célja a személyszállítás, az árufuvarozás, illetve a pályahálózat-működtetői funkciók ellátása, lehetővé teszi a vasúti pályahálózat-működtető számára, hogy jóval nagyobb gazdasági önállósággal rendelkezzen, és ily módon teljesülnek az ösztönző rendszer hatékonyságának biztosításához szükséges feltételek.

55. Ami a 2001/14 irányelv 11. cikkének hibás átültetésére alapított kifogást illeti, a Szlovén Köztársaság arra hivatkozik, hogy a 2010. december 16-i törvény két új bekezdéssel egészítette ki a vasúti közlekedésről szóló törvény 15d. cikkét, amelyek jogi alapot teremtenek egy olyan szabályozó rendelkezés elfogadásához, amely lehetővé teszi egy teljesítményösztönző rendszer későbbi létrehozását.

A Bíróság álláspontja

56. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, amely a jelen ítélet 32. pontjában került felidézésre, a kötelezettségszegés fennállását azon helyzet alapján kell megítélni, amelyben a szóban forgó tagállam az indokolással ellátott véleményben rögzített határidő lejártakor volt, és a Bíróság nem veheti figyelembe az azóta bekövetkezett változásokat.

57. Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Szlovén Köztársaság által felhozott érvek kizárólag a nemzeti jogszabályok olyan módosításain alapulnak, amelyeket a Bizottság által 2009. október 9-én e tagállam számára megküldött indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártát követően fogadtak el.

58. E körülmények között a Bizottság által a keresetének alátámasztására felhozott második és harmadik jogalapot megalapozottnak kell tekinteni.

A negyedik, a vasúti infrastruktúrához való minimális hozzáférés díjának kiszámítására alapított kifogásról

A felek érvei

59. A Bizottság arra hivatkozik, hogy a Szlovén Köztársaság - mivel nem írt elő a minimális szolgáltatások összességéért és a szolgáltatási infrastruktúrához való hálózaton keresztüli hozzáférésért fizetendő díjakkal kapcsolatban olyan számítási módot, amely kizárólag az adott vonat közlekedtetéséből közvetlenül eredő költségeken alapul - nem teljesítette a 2001/14 irányelv 7. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

60. A Bizottság ezenkívül azt kifogásolja, hogy a Szlovén Köztársaság - mivel nem fogadott el olyan szabályokat, amelyek alapján igazolni lehetne, hogy valamennyi piaci szegmens ténylegesen lehetővé teszi felárak felszámítását a pályahálózat-működtető számára felmerült költségek teljes megtérülése érdekében - megsértette az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

61. A Szlovén Köztársaság előadja, hogy a 2010. december 16-i törvény egy olyan rendelkezést iktatott be a vasúti közlekedésről szóló törvény 15d. cikkének (3) bekezdésébe, amelynek értelmében a minimális szolgáltatások összességéért és a szolgáltatási infrastruktúrához való hálózaton keresztüli hozzáférésért fizetendő díj összege egyenlő az adott vonat közlekedtetéséből közvetlenül eredő költségekkel.

62. E tagállam hozzáfűzi, hogy a menetvonal-kijelölésről és az állami vasúti infrastruktúra használatának díjairól szóló 2009. december 24-i rendelet (uredba o dodeljevanju vlakovnih poti in uporabnini na javni železniški infrastrukturi, Uradni list RS, 113/09. szám) értelmében a díjak összegét az adott vonattípus közlekedtetéséből eredő költségek alapján határozzák meg, amelyek különösen a pályakarbantartási költségekben, valamint a vonatközlekedés és a forgalomirányítás költségeiben jelennek meg.

63. Végül a Szlovén Köztársaság arra hivatkozik, hogy az említett rendelet módosítása folyamatban van, és ki fog egészülni egy olyan módszerre vonatkozó rendelkezéssel, amellyel igazolni lehet, hogy a piaci szegmens ténylegesen lehetővé teszi felárak felszámítását a pályahálózat-működtető számára felmerült költségek teljes megtérülése érdekében.

A Bíróság álláspontja

64. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, amely a jelen ítélet 32. pontjában került felidézésre, a kötelezettségszegés fennállását azon helyzet alapján kell megítélni, amelyben a szóban forgó tagállam az indokolással ellátott véleményben rögzített határidő lejártakor volt, és a Bíróság nem veheti figyelembe az azóta bekövetkezett változásokat.

65. A jelen esetben a Szlovén Köztársaság érvelésének alátámasztása érdekében a Bizottság által e tagállam számára 2009. október 9-én megküldött indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártát követően elfogadott jogszabályi és rendeleti módosításokra hivatkozik, és következésképpen ez az érvelés nem fogadható el.

66. Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/14 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy - ugyanezen cikk (4) vagy (5) bekezdésének, illetve ezen irányelv 8. cikkének sérelme nélkül - a minimális szolgáltatások összességéért és a szolgáltatási infrastruktúrához való hozzáférésért fizetendő díjaknak meg kell egyezniük az adott vonat közlekedtetéséből közvetlenül eredő költséggel.

67. E tekintetben a 2008. április 10-i rendelet 21. cikkének (2) bekezdését - mivel előírja, hogy a díjak összegét az adott vonat közlekedtetéséből eredő költség alapján kell kiszámítani - úgy kell tekinteni, mint amely megfelel a 2001/14 irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményeknek.

68. Nem vitatott azonban, hogy a vasúti közlekedésről szóló törvény 15. cikke a 2010. december 16-i törvény hatálybalépése előtt előírta, hogy a pályahasználati díj kiszámítása során figyelembe kell venni "a közlekedési infrastruktúra díját más alrendszerekben, nevezetesen a közúti közlekedésben". Márpedig ez a szempont nyilvánvalóan nem áll semmilyen közvetlen kapcsolatban az adott vonat közlekedtetésével.

69. Ennélfogva megalapozottnak kell tekinteni a Bizottság negyedik kifogásának első, a 2001/14 irányelv 7. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított részét.

70. Végül, ami a negyedik kifogás második, a 2001/14 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított részét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés előírja, hogy amennyiben a piac ezt lehetővé teszi, a tagállamok a pályahálózat-működtető felmerült költségeinek teljes megtérülése érdekében felárat számíthatnak fel. A tagállamok viszont e rendelkezés értelmében nem kötelesek a nemzeti szabályozásukban előírni azokat a részletes szabályokat, amelyek alapján a pályahálózat-működtetőnek meg kell határoznia a piacnak az esetlegesen megnövekedett költségek viselésére irányuló képességét és azokat a körülményeket, amelyek között ezt meg kell tennie (a C-556/10. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2013. február 28-án hozott ítélet 89. pontja).

71. A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság által a 2009. október 9-i indokolással ellátott véleményben a Szlovén Köztársaság számára előírt határidő lejártakor a szlovén jog egyetlen rendelkezése sem írta elő, hogy a pályahálózat-működtető felmerült költségeinek teljes megtérülése érdekében meg kell vizsgálni, hogy valamennyi piaci szegmens ténylegesen lehetővé teszi felárak felszámítását.

72. Következésképpen megalapozottnak kell tekinteni a Bizottság negyedik kifogásának második, a 2001/14 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított részét is.

73. Az előző megfontolások összességére tekintettel egyfelől meg kell állapítani, hogy a Szlovén Köztársaság azáltal, hogy nem hozta meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megfeleljen:

- a 91/440 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének és II. mellékletének, valamint a 2001/14 irányelv 14. cikke (2) bekezdésének; továbbá

- a 2001/14 irányelv 6. cikke (2)-(5) bekezdésének, (7) cikke (3) bekezdésének, 8. cikke (1) bekezdésének, valamint 11. cikkének,

nem teljesítette az említett rendelkezésekből eredő kötelezettségeit, másfelől a Bizottság keresetét ezt meghaladó részében el kell utasítani.

A költségekről

74. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Mivel a Bizottság és a Szlovén Köztársaság részlegesen lett pernyertes, úgy kell határozni, hogy maguk viselik saját költségeiket.

75. Ugyanezen szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése alapján, amely előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket, a Cseh Köztársaságot és a Spanyol Királyságot kötelezni kell a saját költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Szlovén Köztársaság azáltal, hogy nem hozta meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megfeleljen:

- a 2004. április 29-i 2004/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló, 1991. július 29-i 91/440/EGK tanácsi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének és II. mellékletének, valamint a 2004. április 29-i 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló, 2001. február 26-i 2001/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 14. cikke (2) bekezdésének, továbbá

- a 2004/49 irányelvvel módosított 2001/14 irányelv 6. cikke (2)-(5) bekezdésének, (7) cikke (3) bekezdésének, 8. cikke (1) bekezdésének, valamint 11. cikkének,

nem teljesítette az említett rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) Az Európai Bizottság, a Szlovén Köztársaság, a Cseh Köztársaság és a Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: szlovén.