575/B/1999. AB határozat

a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról rendelkező 1999. évi XLIV. törvény 2. § (1), (2) és (3) bekezdései, valamint 11. § -a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról rendelkező 1999. évi XLIV. törvény 2. § (1), (2) és (3) bekezdései, valamint 11. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt, amely a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról rendelkező 1999. évi XLIV. törvény 2. § (1), (2) és (3) bekezdéseiben, valamint 11. §-ában foglaltaknak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezésekkel szemben fennálló ellentétét állította.

3. Az Alkotmánybíróság a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról rendelkező 1999. évi XLIV. törvény 66. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja alapján a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) módosításáról rendelkező, 1999. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: Kjtvm.) 2. § (1), (2) és (3) bekezdései, valamint 11. §-a és 66. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt. Álláspontja szerint a Kjtvm. indítványában támadott rendelkezései sértik az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében foglalt passzív választójogot, továbbá annak (4) bekezdésében foglalt - a közügyek vitelében való részvételre és a közhivatal viselésére vonatkozó - alkotmányos jogokat. Véleménye szerint a Kjtvm. 2. §-a megfosztja a közjegyzőket a már korábban birtokolt azon joguktól hogy önkormányzati és parlamenti képviselők lehessenek, továbbá, hogy felügyelőbizottsági tisztet tölthessenek be gazdasági társaságok, alapítványok és egyesületek felügyelő bizottságaiban.

Kiemelten is alkotmányellenesnek tekinti, hogy még az indítványában támadott jogszabályok alkotmányossága esetén is, "ésszerű határidőt kellett volna biztosítania a jogszabálynak az összeférhetetlenség megszüntetésére". Érvelése szerint a Kjtv. nem tilalmazta a közjegyzők számára sem a képviselői tevékenységet, sem pedig a felügyelőbizottsági tisztség betöltését. Utalt arra, hogy a Kjtv. módosítás előtti törvényszövege - néhány kivételtől eltekintve - a "kereső foglalkozás" folytatását tilalmazta a közjegyzők számára, míg a Kjtvm. módosítása folytán a "kereső tevékenység" tiltása került be a módosított törvényszövegbe.

Arra is hivatkozott továbbá, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény sem tartalmaz arra nézve tiltó szabályt, hogy közjegyző ne lehetne a képviselőtestület tagja.

Álláspontja szerint az Alkotmánybíróságnak a Kjtv. - Kjtvm.-mel történt módosításával megállapított - 7. § (3) bekezdését az általa lefolytatott alkotmányossági vizsgálat eredményeként érvénytelenítenie kellene, vagy "azt ki kellene bővíteni legalább az Országgyűlési és Önkormányzati képviselőség és a felügyelőbizottsági tagság kivételekkel." Kifejtette továbbá, hogy a közjegyzői szolgálat szünetelésének a Kjtv. 24/A. §-ában szabályozott eseteit ki kellene bővíteni a munkavállalás, illetve az egyéb okból történő szünetelés esetköreivel. Véleménye szerint "jogokat sért" az, hogy a Kjtv. nem tartalmaz - a tevékenységét szüneteltető közjegyző védelmére - az 1994. évi LXIV. törvény 1. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelő szabályozást.

A gazdasági társaságokban, alapítványokban a közjegyző által betöltött felügyelőbizottsági tisztet illetően hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint arra nézve eddig sem volt, illetve jelenleg sincs tiltó szabály, hogy a közjegyző e szervezetekben ilyen tisztséget betöltsön. Ehhez kapcsolódóan az indítványozó elsődlegesen annak a megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy "- szemben a törvényalkotók szándékával - változatlanul jogosult közjegyző úgy gazdasági társaság, mint alapítvány, ill. egyesület felügyelőbizottságában részt venni, és ezért tiszteletdíjat felvenni."

Kérte továbbá, hogy "[h]a a Tisztelt Alkotmánybíróság megítélése szerint a törvény rendelkezései ezt tiltják, úgy ezen tiltó rendelkezések alkotmányellenességének a megállapítását kérem." Kifogásolta, hogy a Kjtv. - Kjtvm. 11. §.-ával megállapított - 24/A. §-a csak a közjegyzői szolgálat szünetelésére vonatkozó szabályon keresztül teszi egyértelművé azt, hogy a közjegyzők számára tilalmazza az önkormányzati képviselői tevékenység ellátását. Álláspontja szerint a Kjtvm. támadott rendelkezései olyan újonnan bevezetett tilalmak, amelyek indokolatlanul megfosztják a közjegyzőket az Alkotmányban biztosított passzív választójoguktól.

A Kjtv. - Kjtvm. 1. §-ával módosított - 1. § (2) bekezdése azon fordulatát is alkotmányellenesnek tekintette az indítványozó, melynek értelmében a közjegyző "a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban ... tanácsadással segíti Érvelése szerint: "[a] tanácsadási jog korlátozása részben értelmezhetetlen, részben ellentétes a törvény más rendelkezéseivel, végül diszkriminatív."' A Kjtvm. 66. § (6) bekezdésének azon rendelkezését is alkotmányellenesnek tekintette az indítványozó, amely a jogi szakvizsga letétele alól korábban felmentést kapott közjegyzők számára kötelezően előírta a Kjtvm. hatálybalépésétől számított kilenc hónapon belül a jogi szakvizsga letételének a kötelezettségét. Véleménye szerint: "[a] jogi szakvizsgára kötelezés ilyen rövid határidővel diszkriminatív, korábban megszerzett jogokat von el, lehetetlen helyzetbe hozva az érintetteket."

Hiánypótlásra történt felhívást követően az indítványozó indítványát pontosította és kiegészítette. E körben megerősítette, hogy továbbra is az Abtv. 1. § b) pontjában foglalt utólagos normakontroll hatáskörben kéri az Alkotmánybíróság eljárását. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a Kjtvm. indítványozó által támadott 66. § (6) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát a 27/1999. (IX. 15.) AB határozatában foglaltak szerint már lefolytatta, a "res iudicata" tekintetében az indítványozó indítványa elbírálását nem kérte. Úgyszintén visszavonta az indítványozó a Kjtv. -Kjtvm. 1. §-ával módosított - 1. § (2) bekezdésében szereplő, általa megjelölt törvényi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatára vonatkozó indítványát is.

Az indítványozó változatlanul fenntartotta viszont az "összeférhetetlenség kapcsán" benyújtott indítványát, és ez alapján megsemmisíteni kérte a Kjtvm. 2. § (1), (2) és (3) bekezdéseit, illetve "ennek hiányában" a Kjtvm. 66. § (1) bekezdését. Kérte továbbá, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság megsemmisíti a Kjtvm. 2. § (1), (2) és (3) bekezdéseit, úgy semmisítse meg annak 11. §-át is. Ez utóbbi megsemmisítését nem kérte viszont arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság hatályban tartja a Kjtvm. általa megsemmisíteni kért 2. § (1), (2) és (3) bekezdéseit. Álláspontja szerint a Kjtvm.-nek az indítvány kiegészítésében megjelölt támadott rendelkezései az Alkotmány több rendelkezésével ellentétesek.

Véleménye szerint, ha egy állampolgárt a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően egyéni választókerületben önkormányzati képviselőnek választanak meg, "csak rendk[í]vül indokolt esetben engedhető meg, hogy más jogszabály mandátumának fennállása alatt megfossza képviselői megbízásától (vagy kereső foglalkozásától, ha úgy tetszik tevékenységétől), ily módon új választások kiírását tegye szükségessé." Az indítványozó ilyen fontos okot nem lát fennállónak, ebből következően az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság sérelmére utal.

Érvelése szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen "alapvető jog lényeges tartalma kerül korlátozásra" a közjegyzők esetében, "hiszen egy hivatás képviselőitől elvonták - korábban meglévő - passzív választójogukat."

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog sérelmét látja az indítványozó abban, hogy "a közjegyzőt tevékenységének szüneteltetésére kényszerítik, arra az időszakra, amíg csekély anyagi díjazással járó önkormányzati képviselői tisztséget lát el, elvonják jövedelemforrását, és ez aránytalanul súlyos rendelkezés, melyet a közérdek nem indokol."

Az indítványozó az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében foglaltakkal összefüggésben hivatkozott arra, hogy az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségének "alapvonalait" szabályozó alkotmányi rendelkezések (az ezek között szereplő hivatások) és a közjegyzőség között nem lát analógiát.

Az Alkotmány 30. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással utalt arra, hogy a köztársasági elnökre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok is csupán a más "kereső foglalkozás" tilalmát mondják ki, szemben a Kjtvm. támadott szabályával, amely a közjegyzők esetén a "kereső tevékenység" folytatását tiltja.

Az Alkotmány 70. § (1) és (4) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezések is sérülnek az indítványozó álláspontja szerint, mivel a közjegyzők passzív választójoga kerül a támadott törvényi rendelkezéseken keresztül korlátozásra.

"Hasonlóképpen sérül a 70/A. § (1) bekezdésében biztosított azon jog, mely szerint »a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés ... nélkül«."

Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt munkához, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos jogok sérelmét is fennállónak látja, tekintettel arra, hogy "az a közjegyző, aki akárcsak helyi önkormányzati szerepet vállal, már nem szabad tovább foglalkozása megválasztásában."

Kiemelten is fenntartotta az indítványozó azon indítványát, amely a Kjtvm. hatálybalépéséről rendelkező 66. § (1) bekezdését érintette. Azzal érvelt, hogy önkormányzati képviselővé történt megválasztása időpontjában még nem állt fenn összeférhetetlenség a közjegyzői tevékenység és az önkormányzati képviselői tisztség egyidejű betöltésére nézve, így ő és választói is joggal bízhattak abban, hogy nem lesz jogi akadálya a képviselői mandátuma kitöltésének.

Nézete szerint, "[s]emmi nem indokolja azt a váratlan jogszabályváltozást, melynek eredményeképpen időközi választás megtartása fog szükségessé válni, amikor hónapokon belül anyagi gondok miatt be kell fejeznem közjegyzői tevékenységem szüneteltetését."

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"20. § (5) A képviselő nem lehet köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevőszék elnöke, elnökhelyettese és számvevője, bíró, ügyész, államigazgatási szerv dolgozója - a Kormány tagja és a politikai államtitkár kivételével -, továbbá a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagja. Törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja."

"30. § (1) A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. A köztársasági elnök más kereső foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért - a szerzői jogi védelem alá eső tevékenységet kivéve - díjazást nem fogadhat el."

"70. § (1) A Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési és a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati választásokon választható és - ha a választás, illetőleg népszavazás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen, valamint országos vagy helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."

2. A Kjtvm. indítvánnyal érintett és vizsgálatba bevont rendelkezései:

"2. § A Ktv. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

»7. § (1) A közjegyző tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, művészi, irodalmi, oktató- és műszaki alkotó munkát, továbbá sporttevékenységet végezhet kereső tevékenységként.

(2) A közjegyző nem végezhet sem személyes közreműködéssel, sem korlátlan anyagi felelősséggel járó vállalkozási tevékenységet, ingatlant vagy kölcsönügyletet nem közvetíthet, a közjegyzői tevékenységgel összefüggésben kezességet vagy szerződést biztosító más kötelezettséget nem vállalhat.

(3) A 24/A. §-ban foglaltakon kívül nem esik az (1) bekezdés tilalma alá

a) a választottbírói tevékenység,

b) a területi kamara elnökségének előzetes engedélyével létesített kuratóriumi tagság és tisztségviselése"

"11. § A Ktv. a következő alcímmel és 24/A. §-sal egészül ki:

»A közjegyzői szolgálat szünetelése

24/A. § (1) Ha a közjegyzőt országgyűlési, helyi önkormányzati képviselőjelöltként, illetőleg polgármesterjelöltként nyilvántartásba vették, ettől az időponttól a választás befejezéséig, illetőleg megválasztása esetén mandátuma megszűnéséig közjegyzői szolgálata szünetel. A közjegyző a szünetelés időtartama alatt közjegyzői tevékenységet nem végezhet, részére tartós helyettest kell kirendelni.

(2) A közjegyzői szolgálat szünetelése alatt a közjegyző kamarai tagsága fennmarad, de nem gyakorolhatja a kamarai tagságból eredő jogokat, és nem terhelik a kamarai tagságból fakadó kötelezettségek.«"

"66 § (1) Ez a törvény - a (4) bekezdésben írt kivétellel - a kihirdetését követő 3. hónap 1. napján lép hatályba."

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az indítványozó hiánypótlásra történt felhívást követően pontosított és kiegészített indítványában a Kjtvm. azon szabályozását támadja, amely kizárja, hogy a közjegyző e hivatásának gyakorlásával egyidejűleg helyi önkormányzati képviselői tisztséget is betöltsön. Álláspontja szerint a Kjtvm. támadott szabályozása lényegében összeférhetetlenséget állapít meg a közjegyzői hivatás (foglalkozás) és a helyi önkormányzati képviselői tisztség között. Véleménye szerint ezen új - Kjtv.-ben korábban nem szabályozott - összeférhetetlenségi szabálynak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint elfogadható indoka, továbbá az az általa megjelölt alkotmányos jogok sérelmére vezet.

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása során elsőként azt vizsgálta meg, hogy a Kjtvm. indítványozó által támadott szabályozása valóban összeférhetetlenségi szabálynak tekinthető-e a közjegyzői hivatás (foglalkozás), és a helyi önkormányzati képviselői tisztség vonatkozásában.

Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában - egymástól eltérő foglalkozások, hivatások, tisztségek tekintetében - vizsgálta az összeférhetetlenség alkotmányossági kérdéseit, ezen belül az összeférhetetlenségi szabályok célját, irányultságát, valamint a szabályozás módját és tartalmát. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben az 1158/B/1990. AB határozatában (ABH 1991, 547.) rámutatott arra, hogy az összeférhetetlenség intézményének egyik alapvető rendeltetése a hatalom megosztásának, az államhatalmi ágak elválasztásának a biztosítása. Ugyanezen határozatában a hivatali, illetve foglalkozási összeférhetetlenség szabályainak céljához, irányultságához kapcsolódóan megállapította, hogy az ilyen szabályok irányulhatnak "az eltérő, esetleg egymással hierarchikus, illetve felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló hatalmi pozíciók egybeesése ellen, az elfogultság és a személyi érdekeltség visszaélésszerű érvényesülésének megelőzésére."

A hivatali, illetve foglalkozási összeférhetetlenség szabályozási technikáját valamint annak tartalmát illetően az alábbiakra mutatott rá:

"Az összeférhetetlenségi rendelkezés meghatározott tisztséget viselőket, bizonyos munkakörök betöltőit, vagy foglalkozást gyakorlókat kizárhat a valamely funkcióra választhatók vagy kinevezhetők köréből. Ebben az esetben tehát az összeférhetetlenség negatív választási vagy kinevezési feltételként szerepel. Lehet az összeférhetetlenségi előírásoknak olyan tartalma is, amelynek alapján bizonyos tisztséget, munkakört betöltők vagy foglalkozást űzők valamely tisztségre munkakörbe választásuk, kinevezésük esetén csak akkor maradhatnak új pozíciójukban ha az összeférhetetlennek minősülő korábbi tisztségükről, munkakörükről, foglalkozásukról lemondanak, vagy azt szüneteltetik.

Az említett elvek és célok szolgálatában a törvény az Alkotmány rendelkezései között szabadon állapíthatja meg az összeférhetetlenségi okok mindkét csoportjának összetevőit, az alapvető jogok gyakorlását azonban csak a szükséges és elkerülhetetlen mértékben korlátozhatja." (ABH 1991, 547, 549.)

A Kjtvm. indítványozó által támadott 2. §-a a Kjtv. korábbi 7. §-át hatályon kívül helyezte és annak helyébe az új 7. § (1)-(4) bekezdésének a rendelkezéseit léptette. Bár az indítványozó formailag a Kjtvm. 2. § (1), (2) és (3) bekezdéseit jelölte meg az indítványában az általa támadott szabályozás körébe tartozó jogszabályi rendelkezésként - minthogy azonban a Kjtvm. 2. §-a nem tartalmaz (1), (2) és (3) bekezdést - ezért az indítvány tartalmának megfelelően a Kjtv. új 7 § (1)-(3) bekezdéseire vonatkozóan folytatta le az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot. A Kjtv. módosítás utáni új 7. §-a - a törvénymódosítás indokolásából kitűnő jogalkotói szándék szerint - a törvény korábbi szabályozásához képest egyértelműbb és részletesebb összeférhetetlenségi szabályokat kíván adni a közjegyzői hivatásra (foglalkozásra) vonatkozóan.

A 7. § (1) bekezdése általános jelleggel kizárja azt, hogy a közjegyző e hivatásán (foglalkozásán) kívül egyéb kereső tevékenységet folytasson, ugyanakkor egyidejűleg meghatározza azon kivételeket is, amelyek nem esnek e tilalom alá.

A 7. § (2) bekezdése tiltja a közjegyző számára az olyan vállalkozási tevékenység folytatását, amely korlátlan anyagi felelősségvállalással, illetve személyes közreműködéssel jár. Úgyszintén tilalmazza azt is, hogy a közjegyző ingatlant vagy kölcsönügyletet közvetítsen, a közjegyzői tevékenységgel összefüggésben kezességet vagy szerződést biztosító más kötelezettséget vállaljon.

A 7. § (3) bekezdése az egyéb kereső tevékenység általános tilalma alól további kivételeket állapít meg, amikor lehetővé teszi, hogy a közjegyző választottbírói tevékenységet folytasson, továbbá, hogy a területi kamara elnökségének az előzetes engedélyével kuratóriumi tagsággal rendelkezzen, illetve ilyen tisztséget viseljen

E rendelkezés utaló szabályként felhívja a Kjtvm. 24/A. §-át akként, hogy az egyéb kereső tevékenység általános tilalma alól kivett tevékenységek közül - további kivételként - kiveszi a közjegyzői tevékenység szünetelésére vonatkozó szabályokat.

A jogalkotó ezzel a szabályozással az egyéb kereső tevékenység általános tilalmát kiterjeszti a közjegyzői tevékenység szünetelésénél megállapított jogszabályi tényállásra. E tényállás alapján, ha a közjegyzőt országgyűlési, helyi önkormányzati képviselőjelöltként, illetőleg polgármesterjelöltként nyilvántartásba vették, ettől az időponttól a választás befejezéséig, illetve megválasztása esetén a mandátumának megszűnéséig közjegyzői szolgálata szünetel. A szünetelés időtartama alatt a közjegyző kamarai tagsága fennmarad, de nem gyakorolhatja a kamarai tagságból eredő jogokat, és nem terhelik a kamarai tagságból eredő kötelezettségek. A szünetelés időtartama alatt közjegyzői tevékenységet nem végezhet, részére tartós helyettest kell kirendelni.

Az indítványozó által kifogásolt fenti rendelkezés, noha nem kifejezett összeférhetetlenségi szabályként került a Kjtv. új 7. §-ában meghatározásra, de érvényesülését (hatását) tekintve összeférhetetlenséget teremt a közjegyzői hivatás és a települési önkormányzati képviselői tisztség között. A Kjtvm. 2. §-ához fűzött miniszteri indokolás maga is a közjegyző politikai összeférhetetlenségére vonatkozó összeférhetetlenségi szabályként értelmezi a támadott szabályozást, utalva arra, hogy a közjegyzők esetében ez a politikai összeférhetetlenség nem esik annyira szigorú megítélés alá, mint a bírók esetében, ebből következően a törvény nem tiltja a helyi önkormányzati képviselői tisztség létesítését a közjegyző számára, csupán a kampányidőszakban, valamint megválasztása esetén rendelkezik a közjegyzői szolgálat szüneteléséről.

Az Alkotmánybíróság a kifogásolt szabályozással összefüggésben rámutat arra, hogy az a hivatali, illetve foglalkozási összeférhetetlenség más területeken (más hivatások, foglalkozások, szakmák esetében) érvényesülő szabályozásához képest is több eltérést és egyedi sajátosságot mutat. A hivatali, illetve foglalkozási összeférhetetlenség szabályozása során a szünetelés jogintézménye általában a már fennálló összeférhetetlenségi helyzet megszüntetését szolgálja oly módon, hogy az érintett személy számára lehetővé teszi saját döntése alapján az összeférhetetlenséggel érintett tevékenységének szüneteltetését.

A vitatott szabályozás ezzel szemben az összeférhetetlenségi helyzet kialakulását kívánja megakadályozni, s ennek megfelelően "ex lege" írja elő az érintett közjegyző számára a tevékenysége (szolgálata) szünetelését. A szabályozás lényeges jellemzője, hogy nem abszolút tilalmat állít fel, tehát nem azt mondja ki, hogy a közjegyző nem lehet helyi önkormányzati képviselő, kizárólag azt tiltja (az összeférhetetlenségi helyzet kialakulásának megelőzésével), hogy a közjegyző e hivatását a helyi önkormányzati képviselői tisztségével egyidejűleg gyakorolja. A tilalom időben korlátozott, az a kampányidőszak végéig, illetve - a közjegyző önkormányzati képviselővé történő megválasztása esetén - a képviselői mandátum lejártáig áll fenn.

A szünetelés folytán a közjegyzőnek nem kell a kamarai tagságát megszüntetnie, így amennyiben nem választják meg önkormányzati képviselővé, illetve megválasztása esetén, ha a mandátumát már kitöltötte, tovább folytathatja a közjegyzői hivatását, ehhez nem szükséges a jogosultság feltételeinek ismételt igazolása és vizsgálata, továbbá a kamarai tagság "helyreállítása" sem. Lényeges, a kifogásolt szabályozáshoz kapcsolódó körülmény továbbá az is, hogy a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről rendelkező 2000. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) összeférhetetlenségi szabályai nem állapítanak meg összeférhetetlenséget az önkormányzati képviselői tisztség, valamint a közjegyzői hivatás (szolgálat) között. Mindezekből következően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vitatott szabályozás olyan összeférhetetlenségi szabály, amely összeférhetetlennek tekinti a közjegyzői hivatás és a helyi önkormányzati képviselői tisztség egyidejű ellátását.

2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a támadott összeférhetetlenségre vonatkozó szabályozás korlátozza-e az indítványozó által indítványában megjelölt alkotmányos jogok érvényesülését, illetve amennyiben azok érvényesülését korlátozza, úgy a korlátozás alkotmányosnak tekinthető-e.

Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, az ennek részét képező jogbiztonság alkotmányi rendelkezésének sérelmét látta abban, hogy - álláspontja szerint elfogadható indok nélkül - a Kjtvm. kifogásolt szabályozása a helyi önkormányzati képviselővé megválasztott közjegyzőt - mandátumának fennállása alatt - megfosztja képviselői megbízásától (kereső foglalkozásától, illetve tevékenységétől), és ezzel időközi választások kiírását teszi szükségessé.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vitatott szabályozás nem fosztja meg a helyi önkormányzati képviselővé megválasztott közjegyzőt mandátumának fennállása alatt a képviselői mandátumától, úgyszintén kereső foglalkozásától, illetve tevékenységétől sem. A helyi önkormányzati képviselővé megválasztott közjegyző képviselői mandátumát annyiban érinti a támadott összeférhetetlenségi szabály, hogy a közjegyző saját döntése alapján választhat a közjegyzői szolgálata "ex lege" beálló szünetelésének "elfogadása", illetve a közjegyzői tevékenységének folytatása között. (E szabály egyaránt vonatkozik minden helyi önkormányzati képviselővé megválasztott közjegyzőre függetlenül attól, hogy a Kjtvm. hatálybalépése előtt vagy azt követően szerezte meg a mandátumát.)

A helyi önkormányzati képviselővé megválasztott közjegyző tehát dönthet úgy, hogy tudomásul veszi a közjegyzői szolgálatának szünetelését és helyi önkormányzati képviselői tisztséget lát el, de akként is, hogy lemond a mandátumáról és folytatja a közjegyzői szolgálatot. Sem a Kjtvm. vitatott összeférhetetlenségi szabályából, sem a Ktv. képviselői összeférhetetlenséget szabályozó rendelkezéseiből nem következik az indítványozó által állított jogkövetkezmények (önkormányzati képviselői mandátum elvesztése, kereső foglalkozástól, illetve tevékenységtől való megfosztás) egyike sem. Ennek megfelelően az időközi választás szükségessége sem a vitatott összeférhetetlenségi szabályból, hanem a közjegyző azon döntéséből ered (eredhet), amellyel a helyi önkormányzati képviselői mandátumáról lemond.

A fentiekre, valamint arra tekintettel, hogy az indítványozó által támadott összeférhetetlenségi szabály nem hozható alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatba az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, az ennek részét képező jogbiztonság alkotmányos rendelkezésével, az Alkotmánybíróság az indítványozó indítványát e részében elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezés is sérelmet szenvedett a támadott összeférhetetlenségi szabályon keresztül, mivel ez esetben a passzív választójog - mint alapvető alkotmányos jog - lényeges tartalma került elvonásra a közjegyzői hivatás gyakorlóitól. Az indítványozó ezzel összefüggésben indítványában kifejezetten is hivatkozott az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében foglal passzív választójog sérelmére, annak alkotmányellenes korlátozására.

Az Alkotmánybíróságnak e helyütt tehát abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kifogásolt összeférhetetlenségi szabály valóban a passzív választójog alkotmányos alapjogának alkotmányellenes korlátozását jelenti-e, illetve, hogy valóban megfosztja-e a közjegyzői hivatás gyakorlóit ezen alkotmányos alapjoguktól.

Az Alkotmány 70. § (1) bekezdése szerint, "[a] Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési és a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati választásokon választható és - ha a választás, illetőleg a népszavazás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen, valamint országos vagy helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen." Az általános választójog alapvető állampolgári jog, így ennek korlátozására is érvényes az Alkotmány 8. §-ának azon - indítványozó által is felhívott - szabálya, mely szerint e jogok lényeges tartalmát törvény nem korlátozhatja.

Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a Kjtvm. támadott szabályozásának fentebb már kifejtett tartalma, valamint az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében foglalt passzív választójog egymással összefüggésben állnak ugyan, de a két jogintézmény egymástól élesen el is különül. Az Alkotmánybíróság a két jogintézmény elhatárolásának jelentőségére mutatott rá akkor, amikor megállapította: "[a] magyar választójog - az Alkotmány 70. § (1) bekezdése alapján nem ismeri az aktív választójoghoz képest korlátozást jelentő választhatósági korlátozásokat. Az ilyen irányú igényeket az összeférhetetlenség szabályaival oldja meg, ami azt jelenti, hogy meghatározott állami tisztségek esetén megtiltja, hogy valamely személy egyszerre legyen képviselő és más hatalmi ág jelentős tisztségviselője." (1324/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 583, 584.)

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Kjtvm. indítványozó által támadott összeférhetetlenségi szabálya következtében nem sérül a közjegyzők választójoga, e szabály nem fosztja meg és nem is korlátozza a közjegyzőt az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében biztosított aktív és passzív választójoga gyakorlásában. E rendelkezés alapján nincs ugyanis akadálya annak, hogy a közjegyző a helyi önkormányzati választásokon jelöltként induljon és a választásokon őt helyi önkormányzati képviselővé megválasszák. A jelöltként való indulás, illetve az önkormányzati képviselővé történő megválasztás esetén a nyilvántartásba vétel időpontjától a választás befejezéséig, illetve a megválasztás esetén a mandátum megszűnéséig a közjegyzői szolgálat szünetel.

Ez a szabályozás nem változtatja meg azt az Alkotmányban foglalt választójogi alapelvet, hogy az ország területén tartózkodás követelményén túl az aktív és a passzív választójog jogi feltételei azonosak. A kifogásolt összeférhetetlenségi szabály az aktív választójoghoz egyébként megkövetelt jogi feltételeken kívül nem támaszt újabb jogi feltételeket (korlátokat) a passzív választójog megszerzéséhez.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kjtvm. indítványozó által támadott összeférhetetlenségi szabálya nem sérti az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében foglalt passzív választójogot, továbbá nem sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének azon rendelkezését sem melynek értelmében alapvető jog lényeges tartalmát törvény nem korlátozhatja. Erre tekintettel az indítványt e részében is elutasította.

Az indítványozó az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog sérelmét látta abban, hogy az összeférhetetlenségi szabály következtében az önkormányzati képviselővé megválasztott közjegyzőt tevékenységének szüneteltetésére "kényszerítik". A szünetelés következtében - az önkormányzati képviselői mandátum időtartamára - elvonják a közjegyzői tevékenységből eredő és a képviselőt megillető díjazásnál magasabb mértékű jövedelmet, ez pedig nézete szerint olyan aránytalanul súlyos rendelkezés, amit a közérdek nem indokol. Az indítványozó álláspontja alátámasztására hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság védelemben részesíti a rendszeres jövedelemforrást biztosító tevékenységet, ennek elvonása esetén pedig a közérdekre történő hivatkozás arányosságát vizsgálja.

Az Alkotmánybíróság - az indítványozó által is hivatkozott - 27/1999. (IX. 15.) AB határozatának az indokolásában az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonjog alkotmányi védelmének terjedelme tekintetében rámutatott:

"1. Az Alkotmánybíróság 1992 óta követett gyakorlata szerint a tulajdoni alapjogvédelem kiterjed a polgári jogilag nem tulajdonnak minősülő vagyoni értékű jogokra is [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104, 108.], s az Alkotmánybíróság azóta ezt az oltalmat az eredetileg védett dologi jellegű vagyoni jogokon túl is kiterjesztette. Az Alkotmánybíróság elfogadta azt is, hogy a bevezetett és gyakorolt, rendszeres kereső tevékenység, amely rendszeres jövedelmet biztosít, az Alkotmány 13. § (1) bekezdés szerint tulajdoni védelmet élvez. [40/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 282.]

Ugyane határozat indokolása szerint a tulajdon közérdekből korlátozható, s az Alkotmánybíróság e körben nem a tulajdonkorlátozás feltétlen szükségességét, hanem a törvényhozó közérdekre való hivatkozásának indokoltságát vizsgálja felül." (ABH 1999, 281, 288.)

Az indítványozó által támadott összeférhetetlenségi szabály nem vonja el a közjegyzőtől annak e tevékenységéből eredő jövedelmét. A kifogásolt szabályozás alapján a közjegyző szolgálata "ex lege" szünetel ugyan, és a szünetelés időtartama alatt valóban nem végezhet közjegyzői tevékenységet, azonban a közjegyző továbbra is saját maga dönt arról, hogy e törvényi jogkövetkezményt elfogadva szünetelteti a szolgálatát, és megválasztása esetén helyi önkormányzati képviselőként tevékenykedik, vagy ellenkezőleg: megválasztását követően lemond a mandátumáról, megszünteti a közjegyzői szolgálatának szüneteltetését, és tovább folytatja e tevékenységét. Ebből következően a közjegyző döntésén múlik az is, hogy az esetleg számára magasabb jövedelmet eredményező közjegyzői hivatást, vagy az esetleg számára alacsonyabb jövedelmet biztosító helyi önkormányzati képviselői tisztség betöltését választja-e.

Sem a vitatott összeférhetetlenségi szabály, sem a Ktv. rendelkezései nem "kényszerítik" a közjegyzőt arra, hogy - a számára adott esetben alacsonyabb jövedelmet eredményező - helyi önkormányzati képviselői tisztséget töltsön be, ennek megfelelően nem is vonják el a közjegyző közjegyzői tevékenységéből eredő és a helyi önkormányzati képviselővé történt megválasztást megelőzően már korábban elért jövedelmét. Az a közjegyző, aki helyi önkormányzati képviselővé történő megválasztása esetén a tevékenységét szünetelteti, saját döntése alapján és csak időlegesen (a mandátuma lejártáig) kerül az összeférhetetlenségi szabály folytán - anyagi helyzetét tekintve - a korábbinál esetleg hátrányosabb helyzetbe. Ezt a számára esetleg anyagi hátrányt jelentő helyzetet, a megválasztását követően a mandátumának lejártáig bármikor megváltoztathatja, továbbá a helyi önkormányzati képviselői tevékenysége mellett is végezhet - a Ktv. rendelkezései szerint - azzal nem összeférhetetlen tevékenységet, mellyel képviselői jövedelmét kiegészítheti.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vitatott összeférhetetlenségi szabály nem sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való alkotmányos jogot, ezért az erre irányuló indítványt elutasította.

Az indítványozó indítványában az Alkotmány 20. § (5) bekezdésének és 30. § (1) bekezdésének sérelmére is hivatkozott a vitatott összeférhetetlenségi szabály kapcsán Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt összeférhetetlenségi szabály nem áll alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban sem az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében, sem annak 30. § (1) bekezdésében foglak alkotmányos rendelkezésekkel, így erre tekintettel ezen indítványi részeket elutasította.

Az Alkotmány 70. § (4) bekezdése tekintetében az indítványozó arra alapította a támadott összeférhetetlenségi szabály alkotmányellenességét, hogy az sérti a közjegyzői hivatást gyakorlók passzív választójogát - ezen keresztül pedig - a közjegyzőknek a közügyek vitelében való részvételre vonatkozó jogát. Az Alkotmánybíróság a jelen határozatában már megállapította, hogy a vitatott összeférhetetlenségi szabály nem sérti az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében foglalt aktív illetve passzív választójog egyikét sem, ezen okból nem állapítható meg az Alkotmány 70. § (4) bekezdésében foglalt, a közügyek vitelében való részvételt biztosító alkotmányos jog sérelme sem.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az ennek megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Az indítványozó a vitatott szabályozással összefüggésben az Alkotmány 70/A. § (1)bekezdésében foglaltak sérelmét is állította. Az indítványozó indítványában megjelölte a hivatkozott alkotmányos rendelkezést, de nem indokolta, hogy a vitatott szabályozást miért és mennyiben tekinti ellentétesnek ezen alkotmányos rendelkezéssel. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Abü.) 21. § (1) bekezdése - visszautalva az Abtv. 22. § (2) bekezdésében foglaltakra - szinten előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, és meg kell jelölnie a kérelem alapjául szolgáló okot.

Mivel az indítványozó indítványának e része nem felel meg az Abtv. és az Abü. hivatkozott rendelkezéseiben foglaltaknak, az Alkotmánybíróság az Abü. 29. § d) pontja alapján azt visszautasította.

Az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezéshez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a támadott összeférhetetlenségi szabály - a szabályozás szempontjából homogén csoportot alkotó - valamennyi közjegyzőre egyaránt irányadó, melyre tekintettel ezen okból a homogén csoport tagjai között semmiféle megkülönböztetés nem állapítható meg

Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt munka, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelmére is hivatkozott indítványában az indítványozó. Véleménye szerint a vitatott összeférhetetlenségi szabály sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányos jogokat, mivel az a közjegyző, aki önkormányzati szerepet vállal nem szabad a továbbiakban a foglalkozása megválasztásában.

Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése értelmében, "[a] Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."

Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában (ABH 1994, 117.) már rámutatott: "[a] munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően." (ABH 1994, 117, 121.)

Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben azt kellett vizsgálnia, hogy a vitatott összeférhetetlenségi szabály korlátozza-e a közjegyzőt foglalkozása megválasztásában - s amennyiben ilyen korlátozás megállapítható - úgy az alkotmányosnak tekinthető-e.

A támadott összeférhetetlenségi szabály nem a közjegyzői hivatás (foglalkozás) szabad megválasztása elé emel korlátot, hanem annak gyakorlását korlátozza azon közjegyzők esetében, akik a helyi önkormányzati választásokon képviselőjelöltként indulnak, illetve akiket helyi önkormányzati képviselővé megválasztanak.

A közjegyzői foglalkozás gyakorlásának korlátozása abban áll, hogy az érintett közjegyzők közjegyzői szolgálata - a kampányidőszakban, illetve megválasztásuk esetén a mandátumuk megszűnéséig - "ex lege" szünetel, s a szünetelés időtartama alatt e foglalkozásukat nem gyakorolhatják. E korlátozás azonban a közjegyzői foglalkozás gyakorlását nem önmagában véve, hanem egy más tevékenység, az önkormányzati képviselői tisztség egyidejű betöltésére nézve, és oly módon korlátozza, hogy meghagyja a közjegyző döntési szabadságát abban, hogy e hivatását folytatja-e (megszüntetve közjegyzői szolgálata szüneteltetését), vagy önkormányzati képviselő tisztséget töltsön-e be (közjegyzői szolgálatának szünetelése mellett). A közjegyző szabadon dönthet arról, hogy kívánja-e képviselőként jelöltetni magát az önkormányzati választásokon, illetve arról is, hogy megválasztása esetén kíván-e önkormányzati képviselőként tevékenykedni. A vitatott összeférhetetlenségi szabály a szünetelés jogintézményével nem kötelezi a közjegyzőt tevékenysége megszüntetésére, amennyiben tehát a közjegyzőt nem választják meg helyi önkormányzati képviselővé (illetve megválasztása esetén mandátumának lejártát követően), nem kell ismételten a hivatás gyakorlásához szükséges jogszabályi feltételeket igazolni, és a kamarai tagságot helyreállítani.

Az Alkotmánybíróság a fenti korlátozás alkotmányosságának a vizsgálata során tekintettel volt továbbá azon korábbi határozataira is, amelyek a közjegyzők jogállamban betöltött szerepét vizsgálták. E határozataiban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a közjegyzők az igazságszolgáltatási tevékenységhez közel álló, ahhoz szorosan kapcsolódó jogalkalmazói tevékenységet végeznek. A közjegyzői tevékenység részét képezi meghatározott körben (hagyatéki eljárások, értékpapírok megsemmisítésére vonatkozó eljárás) a nem peres eljárások lefolytatása is. Mindezekből következően a közjegyzői hivatással szembeni alapvető követelményt jelent a függetlenség és a pártatlanság. A közjegyzői hivatás esetében a független és pártatlan jogalkalmazói tevékenység követelménye értelemszerűen indokolja azt, hogy e hivatást ne lehessen egyidejűleg gyakorolni a helyi önkormányzati képviselői tisztséggel.

A közjegyző, amikor a helyi önkormányzati választásokon jelöltként indul, részt vesz a kampányban, képviselővé választását követően pedig a helyi közösség érdekében fejti ki politikai tevékenységet a képviselő-testület tagjaként. A jogalkotó a vitatott összeférhetetlenségi szabály megalkotásával a közjegyzőt nem zárta el annak a lehetőségétől, hogy a helyi közügyek vitelében részt vegyen, a helyi közösség érdekében helyi önkormányzati képviselőként politikai tevékenységet fejtsen ki.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott összeférhetetlenségi szabály nem tekinthető az indítványozó által megjelölt, az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt jogokat alkotmányellenesen korlátozó rendelkezésnek. A közjegyzői hivatás függetlenségének és pártatlanságának biztosítása érdekében a szükséges és arányos mértékben korlátozza - a közjegyzői szolgálat szünetelésének a jogintézményén keresztül - a közjegyzői foglalkozás gyakorlását.

Ebből következően az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.

Az indítványozó arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság nem állapítaná meg a Kjtvm. általa támadott 2. § (1), (2) és (3) bekezdései, valamint a 11. §-a alkotmányellenességét, indítványozta a Kjtvm. hatálybalépéséről rendelkező 66. § (1) bekezdése megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság ezen indítványi rész tekintetében megállapította, hogy az indítványozó hiánypótlásra történt felhívást követően sem jelölte meg azt, hogy az Alkotmány mely rendelkezését sérti a támadott rendelkezés, továbbá nem hozott fel olyan alkotmányjogilag értékelhető indokot sem, amely alátámasztaná a támadott rendelkezés megsemmisítésére irányuló kérelmét.

Ebből következően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány e részében nem felel meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésében és az Abü. 21. §-ában foglalt rendelkezéseknek, és erre tekintettel az Abü. 29. § d) pontja alapján azt visszautasította.

Az indítványban e helyütt az indítványozó által kifejtettekhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy önmagában azon körülmény, hogy az indítványozó esetleg másként cselekedett volna, ha előre láthatta volna a jogszabály-módosítást, érvként felhozható lenne a helyi önkormányzati képviselői mandátuma alatt meghozott valamennyi, a Kjtv.-t - ennek Összeférhetetlenségi szabályait - érintő törvénymódosítás esetén is. Ebből következően a támadott rendelkezésre nézve alkotmányossági kifogás ilyen érvelésre nem alapítható, illetve az erre alapított érvelés alkotmányjogilag súlytalan.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.

Budapest, 2004. április 6.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró