MK 143. szám

A tartósan külföldön foglalkoztatott munkavállalóknak a valutarész, illetve az ellátmány az előírt külföldi pénznemben jár. Munkaügyi jogvita esetén a valutarész, illetve az ellátmány, valamint a külföldi pénznemben fennálló egyéb tartozás hátralékos összegét az előírt külföldi pénznemben kell megítélni.

A tartósan külföldön foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló, 1989. december29-ig hatályban volt 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezés 2. §-ának (2) bekezdése szerint az ilyen munkavállaló személyi alapbérének egyik része külföldi pénznemben jár; ez az ún. valutarész. Ezen felül az ilyen munkavállalónak az egyéb járandóság is fizethető külföldi pénznemben, például prémium (idézett rendelkezés 25. §-a).

A jogszabály szerint a rendelkezés mellékletében forintban meghatározott valutarészt a külföldi pénznemre a Pénzügy-minisztérium előírásai szerint kell átszámítani [idézett rendelkezés 7. §-ának (2) bekezdése]. A munkavállaló a valutarésszel kapcsolatos túlfizetéséből eredő, valamint a külföldön felmerült egyéb tartozását abban a külföldi pénznemben köteles megfizetni, amelyben a tartozás fennáll [idézett rendelkezés 7. §-ának (3) bekezdése].

Ez a rendelkezés a munkáltatónak a valutarésszel és az azzal egy tekintet alá eső egyéb járandóságokkal kapcsolatos tartozása megfizetési módját kifejezetten nem szabályozza. Ennek figyelembevételével e jogszabály alapján olyan ítélkezési gyakorlat alakult ki, hogy a munkáltató az ilyen tartozás forintban történő megfizetésére köteles a devizagazdálkodási nehézségekre tekintettel.

Vagyis a bíróságok a munkáltatót a valutarész és az azzal egy tekintet alá eső egyéb hátralék forintban történő megfizetésére kötelezik.

A tartósan külföldön foglalkoztatott munkavállalók egyes járandóságairól szóló, 1989. december 30-án hatályba lépett 157/1989. (XII. 30.) MT rendelet értelmében az ilyen munkavállaló részére a munkabéren felül a külföldi megélhetést szolgáló költségtérítés, ún. ellátmány jár [idézett rendelet 2. §-a (2) bekezdésének d) pontja és 4. §-a]. Ennek mértékében a tartós külföldi foglalkoztatásra való kirendelés előtt kell megállapodniuk a feleknek. Ezenkívül egyéb járandóság, például prémium is fizethető külföldi pénznemben a munkavállalónak a jogszabályban meghatározott feltételekkel (idézett rendelet 7. §-a).

A rendelet szerint az ellátmányt - a 6. § (3) bekezdésében meghatározott kivétellel - USD-ben, vagy az adott ország konvertibilis pénznemben kell kifizetni [idézett rendelet 6. §-ának (2) bekezdése]. A külkereskedelmi tevékenységgel összefüggő, devizában felmerülő árumellékköltségek (például szerelői-műszaki ellátmányok) fedezéséről, a gazdálkodás rendjének szabályozásával intézményesen gondoskodik a jogszabály.4 Ezekkel összhangban álló további rendelkezés szerint a munkavállaló az ellátmánnyal kapcsolatos túlfizetésből eredő, valamint a külföldön felmerült egyéb tartozását abban a külföldi pénznemben köteles megfizetni, amelyben a tartozás fennáll. Ugyanezen szabály vonatkozik a munkáltatónak a munkavállalóval szemben fennálló tartozására [idézett rendelet 6. §-ának (5) bekezdése].

Hasonló rendelkezéseket tartalmaz az előbbi rendeletet hatályon kívül helyező és az 1992. februári kifizetésektől kezdődően alkalmazandó 29/1992. (II. 13.) Korm. rendelet.

Ezek szerint az újabb jogszabályok rendelkezései értelmében a munkáltató is külföldi pénznembe köteles megfizetni az ellátmánnyal kapcsolatos, valamint egyéb külföldi pénznemben fennálló tartozását.

Ezek után eldöntendő az a kérdés, hogy a korábbi jogszabály [a 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezés] hatálya alá tartozó esetekben is irányadó-e hasonló szabály.

A tartósan külföldön foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonyáról szóló jogszabály, a 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezés a devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. tvr. általános szabályai alól kivételt állapít meg. Ezért a munkáltató a 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezés általános előírásai alapján a valutarésszel kapcsolatos, valamint az egyéb, külföldi pénznemben fennálló tartozását külföldi pénznemben köteles megfizetni. Ennélfogva a munkaügyi vita során az ilyen hátraléknak külföldi pénznemben történő megfizetésére kell kötelezni a munkáltatót (adóst). Devizagazdálkodási nehézségek egymagukban nem adnak lehetőséget arra, hogy a bíróság a jogszabálytól, illetve a felek jogszabályon alapuló megállapodásától eltérjen.

Ha a végrehajtás során igazolást nyer, hogy a külföldi pénznemben való teljesítés devizagazdálkodási okokból nem lehetséges, akkor az ítéletben foglalt kötelezettségnek forintban történő teljesítését kell végrehajtani a tényleges teljesítés napja szerinti átszámítással.

(Lásd a 10/1990. (V. 1.) PM-KeM együttes rendeletet, valamint a 18/1991. (VII. 12.) PM rendelettel módosított 28/1990. (XII. 27.) PM rendeletet, továbbá a 36/1991. (XII. 23.) PM rendeletet.)