844/E/2005. AB határozat

a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdés a) pontjával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdés a) pontjával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó - az indítványra okot adó konkrét ügy részletes ismertetése mellett - a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (4) bekezdés a) és d) pontjával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte.

Beadványának lényeges tartalma szerint lakás tulajdoni hányada öröklés jogcímén, haszonélvezettel terhelten került a tulajdonába és a haszonélvező benn lakott.

Ezt követően a tulajdonközösséget megszüntették, majd - a tulajdonközösség megszüntetésével érintett lakás haszonélvezőjével együtt utóbb másik lakás tulajdonát szerezték meg, adásvétel útján, haszonélvezettel nem terhelten.

Értelmezése szerint lakáscélú támogatás nem igényelhető az R. 2. § (4) bekezdés a) és d) pontja hiányos rendelkezései következtében.

E szabályok értelmében támogatás akkor igényelhető, ha az igénylőnek lakástulajdona nincs, vagy van ugyan lakástulajdona, de legfeljebb 50%-os tulajdoni hányad illeti meg olyan lakásban, amely tulajdonközösség megszüntetése vagy öröklés útján került a tulajdonába, vagy 1988. december 31 -e után haszonélvezettel terhelten örökölt lakásában a haszonélvező bent lakik.

Hivatkozott arra, hogy az R. 5. § (2) bekezdés d) pontja bizonyos esetben lehetővé teszi támogatás nyújtását nagyobb hasznos alapterületű és legalább egy lakószobával több szobaszámú, továbbá legalább komfortos lakás vásárlása esetén, ha az értékesített lakás az eltartóknak és együtt költöző eltartott gyermekeiknek együttesen legalább 50% arányú tulajdonában állt, továbbá, ha az értékesített lakás teljes vételárát a vásárlására fordítják.

Ugyanakkor nem tartalmaz az R. hasonló szabályozást arra az esetre, amikor a támogatást igényelni óhajtó személy teljes egészében öröksége felhasználásával, s változatlanul ottlakást biztosítva a korábbi haszonélvezőnek, szerez lakástulajdont.

Véleménye szerint ez a helyzet, az R. 2. § (4) bekezdés a) és d) pontja hiányossága, az indítvány tartalma szerint az Alkotmány 70/A. §-át sértő hátrányos megkülönböztetést eredményez és ellentétes az Alkotmány 67. § (1) bekezdésével is.

2. Az indítvány benyújtását megelőzően az R. 2. § (4) bekezdés d) pontját 2005. február 1-jétől hatályon kívül helyezte a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 3/2005. (I. 12.) Korm. rendelet 22. § a) pontja. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárást az R. 2. § (4) bekezdés a) pontjával összefüggésben folytatta le.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései szerint:

"67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (...)

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. Az R. rendelkezései a következők:

"2. § (...)

(2) Lakás építéséhez, vásárlásához, állandó használati jog megszerzéséhez közvetlen támogatások akkor igényelhetők, ha az igénylőnek, házastársának, élettársának és kiskorú gyermekének, valamint a vele együttköltöző családtagjainak lakástulajdona, állandó lakáshasználati joga vagy önkormányzati tulajdonban lévő, illetőleg szolgálati jogviszonyhoz vagy munkakörhöz kötött lakásra bérleti jogviszonya nincs, vagy arról érvényesen írásban lemondott és a bérbeadó azt írásban elfogadta. Lakásvásárlás esetén a közvetlen támogatás akkor igényelhető, ha az eladó az igénylőnek nem-a Ptk. 685. § b) pontja szerinti -közeli hozzátartozója és nem élettársa. (...)

(4) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően közvetlen támogatás akkor is igényelhető, ha az igénylőnek, házastársának, élettársának, kiskorú gyermekének, valamint a vele együttköltöző családtagjának

a) együttesen legfeljebb 50%-os tulajdoni hányada van egy olyan lakásban, amely tulajdonközösség megszüntetése vagy öröklés útján került a tulajdonukba, vagy

b) a tulajdonában lévő lakása lebontását a települési önkormányzat jegyzője elrendelte vagy engedélyezte, vagy

c) a lakás több mint két éve öröklés vagy ajándékozás jogcímén haszonélvezettel terhelten került a tulajdonába és a haszonélvező bent lakik."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésének értelmezésével az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott.

Már a 9/1990. (IV. 25.) AB határozat kimondta, hogy a diszkrimináció tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés kizárását. Az Alkotmány ezen rendelkezése alapján azonban a jogszabályoknak mindenkit egyenlő méltóságú személyként, azonos tisztelettel és körültekintéssel kell kezelnie (ABH 1990, 46, 48.) .

A 21/1990. (X. 4.) AB határozat ezt az értelmezést alapul véve azt is kifejtette, hogy a 70/A. § az emberi, illetve az állampolgári jogok tekintetében tiltja a megkülönböztetést. Az egyes jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatánál a megkülönböztetés kérdését az adott jogi szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében kell figyelembe venni. Alkotmányellenes az a jogszabály, amely a tényállás lényeges eleme tekintetében valamilyen csoportra a szabályozási koncepción belül eltérő rendelkezést határoz meg, kivéve, ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van (ABH 1990, 73, 77-78.) .

Alkotmányellenesnek minősül a megkülönböztetés, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget" (191 /B/1992. AB határozat, ABH 1992, 192, 193,) .

Olyan esetben, amelyben a jogszabály az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között nem emberi, illetve állampolgári alapvető jog tekintetében tartalmaz megkülönböztetést, az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ez akkor minősül alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tesz különbséget [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.].

Az Alkotmány 67. § (1) bekezdéséből nem vezethető le az, hogy az államnak minden család számára az R. által méltányolhatónak tekinthető lakásigény kielégítését biztosítania kell.

Ahogy az Alkotmánybíróság éppen egy, a korábbi szociálpolitikai kedvezménnyel kapcsolatos határozatában az Alkotmány 67. §-áról megállapította: "Ez a család és gyermek, és ifjúságvédelemmel kapcsolatos általános követelményeket és állami feladatok fennállását fogalmazza meg. Az ebbe a körbe eső kedvezmények feltételrendszerének jogi szabályozása önmagában nem alkotmányellenes azért, mert nem minden igényt elégít ki, illetőleg, mert a költségvetési időszakonként eltérő feltételek mellett nyújtja a kedvezményeket." (254/D/1991. AB határozat, ABH 1991,803,804.)

A 731 /B/1995. AB határozat szintén azt állapította meg, hogy a fiatalok lakásszerzésének állami támogatása és az ' Alkotmány 67. § (1) bekezdése kapcsolatáról, hogy "kedvezményes, támogatott lakásszerzésre nézve alanyi jogosultságok, illetőleg meghatározott, konkrét lakástámogatási formák kialakítása és biztosítása nem következik. Az alkotmányos intézményvédelem, az ifjúság létbiztonságának a biztosítása, érdekeinek a védelme, a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséről való gondoskodás a legkülönbözőbb állami kötelezettség-teljesítésekben nyilvánul meg. Kétségkívül ide sorolható a családok, fiatalok lakáshoz jutásának állami segítése is. Ennek formája, módja, még kevésbé pedig mértéke a vonatkozó alkotmányi rendelkezésekből azonban nem következik. így az sem, hogy az állam - költségvetési nehézségek és a megnövekedett nemzetgazdasági terhek miatt - a meglevő segítési, gondoskodási formákat, módozatokat kedvezőtlenül ne változtathatná meg. Az alkotmányos követelmény az, hogy az állam gondoskodása, segítése és védelme nem eshet a vonatkozó alkotmányi rendelkezésekben meghatározott minimális szint alá." (ABH 1995, 801, 807.)

Alanyi jogok híján a jogalkotói szabadságnak az önkényesség tilalma szab határt. A lakásvásárlás és a meglévő lakás alapterületének növelése számos szempontból eltér egymástól, és az Alkotmány 70/A. §-ából sem vezethető le, hogy a jogalkotónak azonos támogatásban kellene részesítenie a lakásvásárlókat és a lakásukat bővítőket. A lakáscélú támogatásokkal az állam a lakásigények kielégítésének elősegítése mellett gazdaságpolitikai és egyéb célokat is követhet (666/B/2004 AB határozat, ABK 2006. október, 853, 855.) .

Az R. kezdettől fogva tartalmazta a 2. § (2) bekezdésében foglalt kizáró szabályt és a 2. § (4) bekezdés a) pontjának feloldó rendelkezését. [Hasonló szabályokat tartalmazott az R. hatálybalépését megelőzően a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet többször módosított 1. §-ának (3) és (4) bekezdése is.] Az érintett személyek a támogatás feltételeinek ismeretében alakíthatták magatartásukat.

Habár előfordulhat, hogy lakáscélú támogatást igénylők alapos okkal érezhetik méltánytalannak saját, egyéni körülményeikre tekintettel a támogatásból őket kizáró szabályokat, az, hogy az R. nem teszi lehetővé újabb lakás vásárlásához lakáscélú támogatás igénybevételét annak a személynek, akinek haszonélvezettel nem terhelt, a kizáró szabály hatálya eső lakástulajdona van (és ebben a körben méltányosság nem gyakorolható), a fent kifejtettekre tekintettel nem minősíthető az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alkalmazásában önkényes, emberi méltóságot sértő különbségtételnek, és nem jelenti az Alkotmány 67. § (1) bekezdése sérelmét sem.

Az Alkotmánybíróság ezért az R. 2. § (4) bekezdés a) pontjával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2007. február 12.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró