BH 2009.6.169 Ha az elkövető nem tudja, hogy a Btk. 288. §-ának (1) bekezdésében avagy a 314. §-ának (1) bekezdésében meghatározott melyik hazai és uniós intézmény támogatás-politikájának a sérelmével követi el a tényállásszerű cselekményét, javára a Btk. 27. §-a szerinti tévedés szabályai nem alkalmazhatók. E bűncselekmények véghezviteli magatartásának kifejtése időpontjában az elkövető tudatának nem kell átfognia a sértett személyét, azt, hogy egy vagy több támogató támogatás-politikáját sértette-e. A jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette, valamint az EK pénzügyi érdekei megsértésének bűntette speciális a magánokirat-hamisítás és a közokirat-hamisítás tényállásához képest, ennélfogva alaki halmazatuk látszólagos és csupán a gazdasági bűncselekmények állapíthatóak meg [Btk. 27. §, 274. §, 276. §, 288. §, 314. §].

Az elsőfokú bíróság a 2007. év július hó 5. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki az Európai Közösségek pénzügyi érdekei megsértésének bűntettében, az Európai Közösségek pénzügyi érdekei megsértése bűntettének kísérletében, valamint 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 500 napi tétel (200 forint napi tétel összegű), összesen 100 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

1993-ban a terhelt adásvételi szerződést kötött K. L. vevővel, amelyben részére 8 darab, összesen 66 000 forint névértékű kárpótlási jegyet adott el 46 200 forintért. A kárpótlási jegyek ellenértékét a vevő a szerződés aláírásakor megfizette a terheltnek és ezzel egyidejűleg a kárpótlási jegyeket is átvette.

A szerződésben rögzítésre került, hogy a vevő az eladott kárpótlási jegyekkel jogosult földárverésen részt venni és az általa megszerzett föld a tulajdonába kerül. A terhelt, mint eladó, kötelezettséget vállalt arra, hogy az eladott kárpótlási jegyekkel megvásárolt föld tulajdonjogát külön szerződéssel K. L. vevőnek átengedi.

K. L. a földárverésen a kárpótlási jegyekkel megvásárolt 8,1294 hektár területű, 132,01 aranykorona értékű szántó művelési ágú földterületet. A terhelt és K. L. 1994. január hó 20. napján kötötték meg az adásvételi szerződést, amely az árverésen megszerzett föld tulajdonjogáról rendelkezett. A szerződésben K. L. haszonélvezeti vevőként, a lánya, K. H. pedig vevőként került feltüntetésre. A szerződésben a terhelt, mint eladó, hozzájárulását adta, hogy az ingatlan tulajdonjoga a vevő javára, míg a haszonélvezeti vevő javára a haszonélvezeti jog bejegyzésre kerüljön. Rögzíti a szerződés, hogy az eladó az ingatlant kiméréskor a vevő birtokába adta, aki a birtokbavételtől kezdődően viseli annak közterheit.

Utóbb a terhelt e szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt pert indított. Keresetét a bíróság jogerősen 1997. év november hó 10. napján elutasította. A felülvizsgálati eljárás során azonban a Legfelsőbb Bíróság az 1999. április hó 16. napján kelt végzésével mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A megismételt eljárásban a bíróság a terhelt keresetét jogerősen 2001. január hó 22. napján ismét elutasította. Ennek ellenére 2001. január hó 30. napján terhelt a körzeti földhivatalnál magát földhasználóként bejelentette, jóllehet, az ingatlant nem birtokolta és nem is használta. A másodfokon jogerős ítéletet a felülvizsgálati eljárásban eljáró Legfelsőbb Bíróság 2001. év november hó 30. napján hatályában fenntartotta.

Annak ellenére, hogy az érvényes adásvételi szerződés létrejöttét jogerős bírósági határozat megállapította, a terhelt 2002. december hó 19. napján a kérdéses ingatlanra csereszerződést kötött V. Zs.-vel. Ekkor K. H. és K. L. keresetben kérte V. Zs. tulajdonjogának a törlését, amelyet a bíróság végül 2005. november hó 15. napján jogerősen elrendelt.

A terhelt a szóban forgó földterületet soha nem birtokolta, nem használta, ott mezőgazdasági művelést nem folytatott. Ennek ellenére mind 2004. évre, mind 2005. évre kérelmet nyújtott be a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatás, illetve az ahhoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatás iránt.

Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatás 2004. évi igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről kiadott 86/2004. (V. 15.) FVM rendelet - és a 2005. évre kiadott 18/2005. (III. 18.) FVM rendelet - 3. §-a szerint a támogatási kérelmet az a mezőgazdasági termelő nyújthat be (a támogatásra az jogosult), aki (amely) a hasznosított területek vonatkozásában a hasznosítással összefüggésben felmerült költségeket, illetve kockázatot viseli. Mezőgazdasági termelőnek a rendeletek fogalom-meghatározása szerint az minősül, aki (amely) a földterületet hasznosítja.

Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatáshoz kapcsolódó 2004. évi kiegészítő nemzeti támogatás igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről kiadott 87/2004. (V. 15.) FVM rendelet - és a 2005. évben kiadott 28/2005. (IV. 1.) FVM rendelet - 4. §-a a kiegészítő támogatás jogosultsági feltételeként azt határozza meg, hogy támogatási kérelmet az a mezőgazdasági termelő nyújthat be, aki (amely) a támogatási időszakban a támogatás igénybevételével kapcsolatos kötelezettségek teljesítésével összefüggésben felmerülő költségeket, illetve kockázatot viseli.

A terhelt a támogatás iránti kérelmek főlapján kijelentette, hogy a formanyomtatványon szolgáltatott adatok a valóságnak megfelelnek. A támogatási feltételeket megismerte és vállalta azok betartását. A betétlapon - hasznosítási kód formájában - valótlanul azt tüntette fel, hogy az adott földterületet használja, azon búzát termel.

A 2004. évre vonatkozó kérelem alapján a terhelt részére a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 132 442 forint összegű egységes területalapú támogatást és 56 840 forint összegű szántóföldi kiegészítő nemzeti támogatást állapított meg, amely összegeket részére kiutalta. Ezeket a támogatási összegeket a terhelt - tekintettel arra, hogy a támogatási feltételeknek nem felelt meg - jogosulatlan igénylés eredményeként, valótlan tartalmú nyilatkozatot tartalmazó igénylőlapok felhasználásával szerezte meg.

A 2005. évre vonatkozó támogatási kérelmek beérkezése után a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal észlelte, hogy az adott fizikai blokkra vonatkozóan túligénylés jelentkezett, miután a szóban forgó 8,1 ha területű parcellára a terhelt és K. L. is megigényelte a támogatásokat. A hivatal ezért a támogatási kérelmeket benyújtóknak adategyeztető lapot küldött, majd a kérelmezők részvételével, 2005. december hó 8. napján helyszíni ellenőrzést tartott. A helyszíni ellenőrzés eredményeként a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a 2006. június hó 28. napján kelt határozatával a terhelt támogatási kérelmét elutasította.

A másodfokon eljárt megyei bíróság a 2007. december hó 13. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekei megsértése bűntetteként elbírált cselekményt csalás vétségének minősítette és 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségében a bűnösség megállapítását mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.