3558/2021. (XII. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.010/2019/4. számú részítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.856/2018/4/III. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (Dr. Cseszlai János ügyvéd) eljáró indítványozók, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz. Indítványukban a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.010/2019/4. számú részítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.856/2018/4/III. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Álláspontjuk szerint a bírói döntések ellentétesek az Alaptörvény II. cikkével, XX. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével, valamint az Alaptörvény 28. cikkével.
[2] Az indítvány benyújtását megelőző, bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított pernek az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következők.
[3] Az indítványozók (az alapeljárásban felperesek) ingatlan adásvételi szerződést kötöttek és ezzel összefüggésben elszámolási vita alakult ki az indítványozók mint vevők és az eladók között. A Legfelsőbb Bíróság 2002-ben hozott jogerős ítéletével kötelezte az indítványozókat a vételárhátralék egyetemleges megfizetésére az eladó részére. Időközben - más jogviszonyból eredő perben - a Fővárosi Bíróság az eladókat meghatározott összeg megfizetésére kötelezte egy harmadik személy számára, aki a jogerős ítélettel megállapított követelést az indítványozókra engedményezte. Az eladók vitatták az engedményezés jogszerűségét és az engedményezett követelésnek a felperesek fennálló tartozásába való beszámításának jogosságát. Az indítványozók kérelmére a bíróság a megismételt eljárásban megállapította az indítványozók jogutódlását, ők azonban a korábban kezdeményezett végrehajtási eljárást nem folytatták arra hivatkozva, hogy a tartozást elsősorban beszámítás útján kívánják érvényesíteni az adósok által ellenük indított perben. Az indítványozók ezért pert indítottak az ellenük folyamatban lévő végrehajtás korlátozása, illetve megszüntetése érdekében. A megismételt eljárásban hozott jogerős ítélet helybenhagyta az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét. A jogerős ítélet indokolása szerint az indítványozók nem bizonyították, hogy az eladókkal szemben olyan ellenkövetelésük áll fenn, amely beszámításra alkalmas. Az eladók felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, de a megismételt eljárásban a másodfokú bíróság ismét helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
[4] Az indítványozók 2009-ben ismét keresetet terjesztettek elő a Budaörsi Városi Bíróság előtt végrehajtás korlátozása iránt, amelyet a bíróság ítéletével elutasított. Kifejtette, hogy az engedményezés érvényességét nem vizsgálta, mert az a korábbi eljárásban már jogerősen elbírálásra került. A Budapest Környéki Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A későbbiekben az indítványozóknak - jogszabályváltozás folytán - már nem volt lehetőségük a Kúria előtt felülvizsgálati eljárást kezdeményezni a jogerős ítélettel szemben.
[5] Ezt követően az indítványozók megállapítási keresetet terjesztettek elő a Budaörsi Városi Bíróságon, amelyet az idézés kibocsátása nélkül elutasított. A végzést a Budapest Környéki Törvényszék helybenhagyta. A jogerős végzés ellen előterjesztett, indítványozók által benyújtott felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre.
[6] Ilyen előzmények után terjesztettek elő az indítványozók keresetet a Budapest Környéki Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt. A Fővárosi Törvényszék a 2014. december 16-án kelt közbenső ítéletével a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy nem volt kirívóan súlyos jogértelmezési tévedés. A Fővárosi Ítélőtábla a 2015. november 26-án kelt közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a Törvényszék kártérítési felelősséggel tartozik az indítványozóknak a rájuk engedményezett követelésen alapuló, végrehajtás korlátozása iránti keresetük jogerős elutasításával okozott kárért. Egyúttal az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2016. október 12-én kelt végzésével a jogerős közbenső ítéletnek a Törvényszék kártérítési felelőssége jogalapját megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[7] A megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék a 2018. június 5-én kelt, 39.P.20.459/2017/36. számú ítéletében részben megalapozottnak ítélte az indítványozók keresetét. Indokolása szerint a Kúria iránymutatása szerint vizsgálta, hogy a Törvényszék felróható magatartásával közvetlen okozati összefüggésben az indítványozókat milyen vagyoni és nem vagyoni kár érte. Az elsőfokú bíróság a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben azt állapította meg, hogy ez a hivatkozás megalapozatlan, mivel a tisztességes eljáráshoz való jog mint eljárási alapjog nem tekinthető személyiségi jognak. Ugyanakkor megállapította, hogy az indítványozókat olyan hátrányok érték (pl. igazságszolgáltatásban vetett bizalom megrendülése, pénzügyi életben való mozgásterük sérült, társadalmi megítélésük hátrányosan változott), amelyek a magánéletüket és társadalmi helyzetüket egyaránt ellehetetlenítette. Ezen túlmenően a hosszú eljárás az indítványozók egészségi állapotát is negatívan érintette, ezért meghatározott összegű nem vagyoni kártérítést ítélt meg.
[8] A Fővárosi Ítélőtábla a 2019. január 22-én kelt, 5.Pf.20.856/2018/4/III. számú részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az indítványozók nem vagyoni kártérítés iránti keresetét teljesen elutasította. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasította.
[9] Az Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az indítványozók nem eljárási jogaikat érintő sérelmeket kifogásoltak, hanem a végrehajtás korlátozása iránti keresetük jogerős elutasítását sérelmezték, illetve nem állt rendelkezésre olyan peradat, hogy az alapeljárásban a másodfokú bíróság eljárása sértette volna a tisztességes eljárás szabályait.
[10] A személyhez fűződő jogok megsértésére alapított nem vagyoni kárigény körében az Ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. Kifejtette, hogy személyhez fűződő jog megsértése az érintett személy személyiségének lényegadó tulajdonságát érintő, támadó magatartás útján valósulhat meg, ilyen magatartás azonban a tényállásból nem következik. Az indítványozók egészségi állapotában bekövetkezett negatív változások nem kizárólagosan a Törvényszék ítéletére vezethetők vissza.
[11] Az indítványozók felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2020. november 10-én kelt, Pfv.III.21.010/2019/4. számú részítéletében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta.
[12] A Kúria ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy az indítványozók a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését kizárólag anyagi jogi jogszabályokkal összefüggésben állították, így ez a kérelem adekvát megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában érdemben [Pp. 2. § (1) bekezdése] nem volt vizsgálható. Az indítványozók felülvizsgálati kérelmükben állították, hogy a másodfokú bíróság az általuk hivatkozott személyiségi jogsértésekkel érdemben nem foglalkozott, de adekvát eljárási jogszabálysértés megjelölése hiányában (Pp. 213. §, 221. §) csupán utalt a Kúria arra, hogy a másodfokú bíróság vizsgálta a személyhez fűződő jogok megsértését, és ez alapján jutott arra a következtetésre, hogy annak bekövetkezte a konkrét ügyben kizárt. Az egészség sérelmére alapított kérelmet a Kúria szintén nem vizsgálta érdemben, mert az indítványozók nem hivatkoztak a kereseti tényállítás (az indítványozók előadásának) téves értékelésére [Pp. 206. § (1) bekezdés].
[13] Anyagi jogi szempontból vizsgálva az emberi méltóság megsértését, a Kúria - az Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozással - rámutatott arra, hogy az eljárásban az indítványozók "alanyi személyisége, annak jellege" nem kérdőjeleződött meg, következésképpen az emberi méltóságuk nem sérült.
[14] 2. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.010/2019/4. számú részítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.856/2018/4/III. számú jogerős részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták.
[15] Az indítványozók a pertörténet részletes bemutatását követően a bírói döntések alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény II. cikkének, XX. cikkének, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének, valamint a hivatkozott Alaptörvényben foglalt jogokkal összefüggésben az Alaptörvény 28. cikkének az értelmezési szabályára alapították, az Alkotmánybíróság számtalan határozatának a hosszas idézése mellett.
[16] Az indítványozók az emberi méltósághoz való joguk sérelmét azzal indokolták, hogy az indítványozók beszámítási igényének az elutasítása kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedés volt, amely rányomta a bélyegét az indítványozók szociális és családi életére, kapcsolataikra, amely már sérti a személyiségük lényegét adó tulajdonságokat, azaz személyhez fűződő jogokat sért. Az indítványozók szerint a Fővárosi Ítélőtáblának és a Kúriának az ügy össze körülményét figyelembe kellett volna vennie az emberi méltóság megsértéséről hozott döntés meghozatala során. Az indítványozók szerint az emberi méltóságban az is benne foglaltatik, hogy egy állampolgár elvárhatja, hogy igényérvényesítését a törvényekkel összhangban helyesen bírálja el a jogalkalmazó és nem hozzon az adott ügyben lényegében öt alkalommal jogellenes, téves ítéletet a legmagasabb bírói fórum iránymutatása ellenére.
[17] Az egészséghez való jog sérelmével összefüggésben előadták, hogy köztudomású tény, hogy a hosszú ideig tartó pszichés stressz egészségkárosító hatású. Ezzel szemben a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az indítványozók egészségét ért negatív hatások nem kizárólag a Törvényszék jogsértő ítéletére vezethetők vissza. Az indítványozók kifejtették, hogy véleményük szerint a jogalap tekintetében objektíve kizárt a bírói mérlegelés: mérlegelés csupán a károsodás mértékében megállapítása körében merülhet fel. A Kúria pedig lényegében visszautasította a testi és lelki egészség vonatkozásában a jogerős részítélet felülvizsgálatát, mert az indítványozók nem hivatkoztak a Pp. bírói mérlegelést szabályozó rendelkezésére.
[18] Az indítványozók a tisztességes eljáráshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog sérelmére a Kúria kifogásolt ítéletével összefüggésben hivatkoztak. Két összefüggésben állították a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét: egyrészt az indokolási kötelezettséggel összefüggésben, másrészt az adekvát jogszabályi rendelkezés kiválasztásával kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog nem csak eljárásjogi jogszabályon (Pp. 2. §), hanem anyagi jogi jogszabályon (régi Ptk. 76. §) is alapul, amit a Kúria önkényesen figyelmen kívül hagyott.
[19] Az indokolási kötelezettség sérelme az indítványozók szerint abban áll, hogy a Kúria részítélete nem tartalmaz érdemi indokolást arra vonatkozóan, hogy miért nem vizsgálta a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott tisztességes eljáráshoz való jog, valamint az egészséghez való jog sérelmét.
[20] A jogorvoslati jog sérelmét abban látták az indítványozók, hogy a Kúria részítéletében nem bírálta el a tisztességes eljáráshoz való joguk és az egészséghez való joguk megsértésére vonatkozó felülvizsgálati kérelmüket a nem adekvát jogszabályhely megjelölése miatt, így nem biztosította a felülvizsgálat mint jogorvoslati forma lehetőségét.
[21] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[22] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a befogadás formai feltételeinek megfelel.
[23] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Ezeknek a feltételeknek az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem felel meg.
[24] 3.1. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is emlékeztet arra, hogy tartózkodik a jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról történő állásfoglalástól (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]).
[25] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja. Az Alkotmánybíróság már többször rámutatott arra, hogy: "Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit [...] akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz." (3119/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [22]; 3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [19]; 16/2016. (X. 20.) AB határozat, Indokolás [16]; 17/2016. (X. 20.) AB határozat, Indokolás [25])
[26] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e jogági dogmatika elfogadott szabályaihoz (3078/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [19]). Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra is, hogy a jogszabályok önálló, a konkrét tényállásra vonatkoztatott értelmezése a rendes bíróságok feladata (iura novit curia) (3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]).
[27] Az indítványozók az Alaptörvény II. cikkében garantált emberi méltósághoz való jog és a XX. cikk (1) bekezdésében biztosított egészséghez való jog sérelmét az eljáró bíróságok súlyos jogalkalmazási tévedéseivel összefüggésben állították, amelyeket a kifogásolt bírói döntések azért sértettek, mert nem állapították meg a Törvényszék által okozott jogsértést.
[28] A konkrét esetben az eljárt bíróságok döntésüket megindokolva jutottak arra a következtetésre, hogy az emberi méltósághoz való jog nem sérült. Hasonlóképpen megindokolta a jogerős döntés, hogy miért nem látta bizonyítottnak az egészséghez való jog sérelmét, és ezt az Alkotmánybíróság nem bírálhatja felül. Hasonlóképpen nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem adekvát módon jelölte-e meg a megsértett jogszabályhelyeket.
[29] Önmagában az, hogy az indítványozók a bírósági ítélet érvelését tévesnek, magukra nézve hátrányosnak tartják, illetve nem értenek egyet a felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi kellékeinek vizsgálatával (jogszabálysértés és megsértett jogszabályhely megjelölése) nem alkotmányossági kérdés, és az az indokolt bírói döntéshez való jogra történő hivatkozással sem tehető azzá.
[30] 3.2. Az Alkotmánybíróságnak részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított indokoláshoz való jog tartalmát érintően.
[31] Az alkotmányjogi panaszban előadott indokolás hiányát az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban már alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésként értékelte (Indokolás [21]). Az indokolási kötelezettséggel összefüggésben az Alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy az indokolási kötelezettséget előíró eljárási jogszabályokat a bíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően alkalmazta-e. Mindebből, "az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a bírósággal szemben az a minimális elvárás mindenképpen következik, hogy az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket." (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]) A fentiekből az is következik, hogy jelen alkotmányjogi panaszban felvetett elvi jelentőségű alkotmányjogi kérdést az Alkotmánybíróság korábban már eldöntötte (3212/2013. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [7]).
[32] Ezért az indokolási kötelezettséggel összefüggésben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetősége felmerül-e. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panaszban felhívott érvek alapján az indokolási kötelezettség megsértése nem merül fel, mivel magából az indítványból is megállapítható, hogy a Kúria - a Pp. vonatkozó rendelkezéseire hivatkozással - megindokolta, hogy miért nem vizsgálta érdemben a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését. Az indokolási kötelezettségből pedig az ügy lényegi részére vonatkozó indokolás ténye fakad, és ennek a követelménynek a Kúria eleget tett.
[33] Az indítványozók ezen kívül a tisztességes eljárás jogára hivatkozva azt is kifogásolták, hogy a Kúria önkényesen figyelmen kívül hagyta a hatályos jogot azzal, hogy a tisztességes eljárás sérelmének érdemi vizsgálatát azért tagadta meg, mert az indítványozók kizárólag anyagi jogi jogszabályokat jelöltek meg és a tisztességes eljáráshoz való jogot nevesítő eljárásjogi jogszabályi rendelkezésre [Pp. 2. § (1) bekezdése] nem hivatkozott. Az indítványozók ezzel nem a bírósági jogértelmezés Alaptörvénnyel összhangban való értelmezését (Alaptörvény 28. cikk), hanem a jogalkalmazás helyességét (a felülvizsgálati kérelem Pp.-ben előírt tartalmi kellékeinek megléte) kérdőjelezték meg, és ezzel azt kívánták elérni, hogy az Alkotmánybíróság mérlegelje felül a rendes bíróság döntését, és annak eredményeként hozzon az indítványozó számára kedvező döntést.
[34] Tehát az indítványozóknak az e tekintetben előadott érveit illetően is arra a megállapításra jutott az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel, így a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetősége e tekintetben sem merülhet fel.
[35] 3.3. Az indítványozók a jogorvoslathoz való jog sérelmét azért látták megállapíthatónak, mert álláspontjuk szerint a Kúria azzal, hogy nem bírálta el a tisztességes eljáráshoz való jog és az egészséghez való jog megsértésére irányuló kérelmüket, kiüresítette a felülvizsgálat mint jogorvoslat intézményét és ezzel megfosztotta őket a jogorvoslathoz való joguktól.
[36] A jogorvoslathoz való jog sérelmét állító indítványi elem kapcsán az Alkotmánybíróság egyfelől kiemeli, hogy a következetes gyakorlatának megfelelően az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik, ebből következően nem terjed ki a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra, így nem hozható összefüggésbe a felülvizsgálat során hozott bírói döntéssel (3434/2020. (XII. 9.) AB végzés, Indokolás [49]; 3064/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [24]). Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően pedig azt is megállapítja, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapját képező peres eljárásban élhetett és kétséget kizáróan élt is a jogorvoslathoz való jogával. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése a jogorvoslathoz való jogot biztosítja, nem pedig azt, hogy a jogorvoslati kérelem az indítványozó számára pozitívan kerüljön elbírálásra (3289/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [23]; 3064/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [24]). Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítvány ebben az elemében sem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét, és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem fogalmaz meg.
[37] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a vizsgált ügyben nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel összefüggésben érdemi alkotmányossági vizsgálatot igénylő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni. Az alkotmányjogi panasz mindezek alapján a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogokkal összefüggésben nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2021. december 7.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/716/2021.