3501/2022. (XII. 20.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásának részletes szabályairól 647/2020. (XII. 23.) Korm. rendelet 35. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Miskolci Törvényszék 5.K.700.648/2021/16. számú ítélete és a Kúria Kfv. III.38.073/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2021. november 29-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Indítványában a Miskolci Törvényszék 2021. szeptember 13-án meghozott 5.K.700.648/2021/16. számú ítélete és a Kúria 2021. december 1-én meghozott Kfv.III.38.073/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a támadott döntések ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való jogával, illetve a XXVIII. cikk (1) cikke szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal.
[2] Az indítványban az Abtv. 26. § (1) bekezdésére utalással, illetve indítványának kiegészítésében az Abtv. 28. §-ára hivatkozással kérte a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásának részletes szabályairól 647/2020. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 35. §-ának vizsgálatát is, mely álláspontja szerint ellentétes az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésével.
[3] 1.1. Az indítványozó az alapügy szerinti ingatlan-nyilvántartási közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti közigazgatási per felperese volt.
[4] A Miskolci Törvényszék és a Kúria támadott határozataiban rögzített tényállás szerint az indítványozó a per alapjául szolgáló ügyben 2021. január 27-én kelt levelében értesítette tulajdonostársát (a továbbiakban: kötelezett) arról, hogy a közös tulajdonukban lévő ingatlanuk vonatkozásában kezdeményezi az osztatlan közös tulajdon megszüntetését az ingatlan egyetlen tulajdonostárs tulajdonába vétele útján, ún. bekebelezési eljárás lefolytatásával.
[5] A kötelezett és egy magánszemély (a továbbiakban: jogosult) között 2021. február 17-én megállapodás jött létre, amelyben az általuk megkötött kölcsönszerződésből eredő 10 millió forint összegű követelés biztosítékaként a jogosult javára jelzálogjog, valamint azt biztosító, elidegenítési és terhelési tilalom alapításáról rendelkeztek a perbeli ingatlan kötelezetti tulajdoni hányadára vonatkozóan. A szerződésben a kötelezett hozzájárulását adta ahhoz, hogy tulajdonára az ingatlan-nyilvántartásba jelzálogjog, valamint annak biztosítékaként elidegenítési és terhelési tilalom kerüljön bejegyzésre.
[6] 2021. február 22-én a jogosult ingatlan-nyilvántartási kérelmet terjesztett elő e terhek ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt. Az indítványozó az ingatlanügyi hatósághoz 2021. február 24-én benyújtott beadványában jelezte, hogy bekebelezési eljárást kezdeményezett; álláspontja szerint tulajdonostársa az ingatlan-nyilvántartási eljárás kezdeményezésével kifejezetten az indítványozó jogainak gyakorlását kívánta korlátozni, ezért kérte, hogy a földhivatal vegye figyelembe ezt a jogosult által kezdeményezett eljárása során, továbbá a bejegyzés iránti kérelem elbírálásáról értesítse őt a határozatának kézbesítésével.
[7] Az alperes mint ingatlanügyi hatóság 2021. március 1-én kelt, 36342/2021. számú határozatával rendelkezett a perbeli ingatlannak a kötelezett tulajdonát képező 192/1940 illetősége vonatkozásában 10 millió forint tőke és járulékai erejéig fennálló jelzálogjognak, valamint annak biztosítására szolgáló elidegenítési és terhelési tilalomnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről a jogosult javára.
[8] Az indítványozó kérelmét az alperes ingatlanügyi hatóság tartalma szerint ügyféli jogállás megállapítása iránti kérelemnek minősítette és a 2021. március 5-én kelt, 36982/2021. számú végzésével az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 10. § (1) és (2) bekezdése, valamint az ingatlannyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 25. § (2) bekezdése és 52. § (1) bekezdése alapján elutasította. A végzés indokai szerint megállapította, hogy az indítványozó ügyféli jogállása megállapításának jogszabályi feltételei nem állnak fenn a 36342/2021. számú ingatlan-nyilvántartási eljárás tekintetében, mivel ezen eljárás tárgyát képező jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése az indítványozó jogát vagy jogos érdekét közvetlenül nem érinti. Továbbá, mivel a hivatkozott számú ingatlan-nyilvántartási eljárás közvetlenül nem irányul az indítványozó jogainak és kötelezettségeinek megváltoztatására, azt közvetlenül nem eredményezheti, ezért az ügyben keletkezett határozat indítványozónak történő megküldését az Inytv. nem írja elő, illetve nem teszi lehetővé a hatóság számára. A végzés szerint az indítványozó érintettsége legfeljebb közvetetten, a bejegyzésre kerülő jogosult feltételezett - az ingatlan-nyilvántartási eljárásban közömbös - szándékain és jövőbeli (egyelőre nem ismert) cselekvésein keresztül valósulhat meg. Az alperes ingatlanügyi hatóság megjegyezte továbbá, hogy a felek közötti polgári jogi - a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló - jogvita elbírálásának kérdésköre egyébként is túlmutat az ügyféli jogállás kérdéskörén, annak megítélése nem közigazgatási ügy.
[9] A kötelezett 2021. március 4-én kelt nyilatkozatában a bekebelezéshez nem járult hozzá.
[10] 1.2. Az indítványozó az alperes 2021. március 5-én kelt, 36982/2021. számú végzése ellen keresetet nyújtott be, melyben kérte, hogy az Ákr. 10. § (1) bekezdése és az Inytv. 25. § (2) bekezdése alapján állapítsák meg az ügyféli jogállását. Álláspontja szerint az ügyféli jogállás megállapításához szükséges közvetlen érintettséget egyértelműen alátámasztja, hogy az alperesi hatóságnál 2021. április 23-án és augusztus 4-én benyújtott tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmei azzal az indokkal kerültek elutasításra, hogy nem csatolta a jogosult tulajdoni illetőségére bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának a hozzájáruló nyilatkozatát. A tulajdonostársa ingatlanilletőségére bejegyzett jelzálogjog, illetve elidegenítési és terhelési tilalom gyakorlatilag ellehetetlenítette az indítványozó számára a bekebelezés útján megvalósuló közös tulajdon megszüntetését.
[11] 1.3. A Miskolci Törvényszék 2021. szeptember 13-án meghozott 5.K.700.648/2021/16. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Az ítélet szerint az Ákr. 10. § (1) bekezdése szerinti ügyfél fogalom megítélésekor az ítélkezési gyakorlat egyértelműen megköveteli, hogy az ügyfélnek a közigazgatási ügy mikénti eldöntéséhez közvetlen és nyilvánvaló érdekeltsége fűződjön, továbbá, hogy ezen érdekeltség a határozathozatal időpontjában már egyértelműen megállapítható legyen. A határozat meghozatalának időpontjában az alperes hatóság rendelkezésére álló tényadatok alapján az indítványozó jogának, illetve jogos érdekének közvetlen érintettsége nem volt megállapítható, ezen időpontban ugyanis a kötelezett tulajdonát képező ingatlanilletőség vonatkozásában semmilyen ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joggal nem rendelkezett. Sőt olyan egyéb, ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogot vagy feljegyezhető tényt keletkeztető kötelmi igénye sem volt ezen tulajdoni illetőségre, amely a közvetlen érintettségét megalapozta volna. A bekebelezés útján megvalósuló közös tulajdon megszüntetésére irányuló eljárás megindítása önmagában ilyen joghatással nem bírt, tekintve, hogy csupán a vételi ajánlat közlését igazolta az alperesi hatóság előtt a felperes.
[12] Az Inytv. 25. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek sem teljesülnek az indítványozó esetében, hiszen nincs olyan, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga, illetve javára, terhére feljegyzett tény, amelynek a bármilyen nemű megváltozását vagy törlését eredményezné a keresettel támadott határozat szerinti ingatlan-nyilvántartási bejegyzés. Nem állapítható meg az sem, hogy a felperesre nézve terhet jelentene a tulajdonostársának ingatlanilletőségére vonatkozó jelzálogjog, illetve elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése, tekintve, hogy az az indítványozó saját ingatlanilletőségével kapcsolatos tulajdonosi jogainak gyakorlását, rendelkezési jogát semmilyen módon nem befolyásolja. Mindezeken túl az indítványozót semmilyen érdemi joghátrány nem érte azáltal, hogy az ügyféli jogállásának elismerésére nem került sor.
[13] A bíróság megállapította továbbá, hogy az indítványozó alapvetően a tulajdonostársának ingatlanilletőségére vonatkozó jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom alapítását sérelmezi, amely megítélése szerint akadályozza őt a közös tulajdon megszüntetésére irányuló igényének érvényesítésében. Amennyiben az indítványozó ezen ingatlan-nyilvántartási bejegyzés általa vélt hátrányos következményei alól kíván mentesülni, úgy az ezzel kapcsolatos igényét nem a közigazgatási eljárás során, hanem polgári peres eljárás keretében előterjesztett törlési kereset útján érvényesítheti.
[14] Az ítélettel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy mi az összefüggés az Ákr. 10. § (1) bekezdés és az Inytv. 25. § (2) bekezdés között az Ákr. 10. § (2) bekezdés fényében. Vizsgálnia kellett volna, hogy az ingatlan-nyilvántartás regisztratív mivolta megengedi-e bizonyítási eljárás lefolytatását a közvetlen érintettség vizsgálata körében. Álláspontja szerint továbbá nem a közigazgatási, hanem a polgári bíróság feladata lenne annak vizsgálata, hogy a bejegyzés a felperes jogát vagy jogos érdekét közvetlenül és nyilvánvalóan érinti-e. Kérelmével elsődlegesen nem az ügyféli jogállás megállapítását kérte, hanem a bekebelezési eljárásra figyelemmel a jelzálogszerződés nyilvánvaló érvénytelenségének vizsgálatát szerette volna elérni, ezért beadványát a jelzálogjog bejegyzése iránti eljárásban vizsgálat tárgyává kellett volna tennie. Hivatkozott a Miskolci Törvényszék K.701.533/2020/8. számú ítéletére, amelyben a bíróság rögzítette, hogy az a kérdés, hogy az ügy a magánszemély jogát vagy jogos érdekét érinti, anyagi jogi jellegű kérdés, nem eljárásjogi. Elsődlegesen vizsgálni kell a hatósági ügy tárgyát, azt az anyagi jogviszonyt, amelyről a hatóság döntést hoz, ehhez képest állapítható meg, hogy kinek van közvetlen érintettsége. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 3278/2019. (XI. 5.) AB határozatára is.
[15] 1.4. A Kúria 2021. december 1-én meghozott Kfv.III.38.073/2021/2. számú végzésével az indítványozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta. Indokai szerint a felülvizsgálati kérelem befogadásának nem volt helye, mert a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége; a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés sem indokolta a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
[16] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panasszal. Az indítványában az alábbiakra hivatkozott.
[17] Álláspontja szerint a bekebelezési eljárás során alkalmazandó Korm. rendelet 35. §-a ellentétes a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlannyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Foktftv.) 17. § (5) bekezdésében foglaltakkal, mivel lehetőséget nyújt a bekebelezés megakadályozására jelzálog létesítésével, illetve az alapján elidegenítési és terhelési tilalom kikötésével. Sérti továbbá az Alaptörvény XIII. cikkét, mely szerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz, erre figyelemmel a perben is alkalmazott jogszabályhely alaptörvény-ellenes.
[18] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal összefüggésben hivatkozik arra, hogy a hatósági eljárás tisztességes voltához hozzátartozik az, hogy azoknak a személyeknek, akik az anyagi jogszabályok szerint jogosultaknak minősülnek, vagy ezt alapos okkal állítják, az eljárásban az ügyféli jogállását biztosítsák. Az ügyében eljáró Miskolci Törvényszék nem vette figyelembe azt, hogy az indítványozó kérelmét először a jelzálogjog bejegyzésére irányuló eljárás aktájához iktatták, majd azt törölték és új ügyszámot kapott, holott az eredeti iktatásnak a rangsor elve alapján jelentősége lett volna. Ezzel sérült egyben az Alaptörvény V. cikke által biztosított joga is.
[19] Kifogásolta azt is, hogy az alperes ingatlanügyi hatóság iratokat csatolt a Törvényszéknek, amelyeket a Törvényszék elmulasztott megküldeni az indítványozó képviselője részére, melyről csak a törvényszéki eljárás befejezését követő iratbetekintés során szerzett tudomást. Ezáltal sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joga is.
[20] Az indítványozó hivatkozott továbbá arra is, hogy az Inytv. 1. § (3) bekezdése szerint az Inytv. rendelkezéseit a Foktftv. törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, az Inytv. 2. § (2) bekezdése szerint az e törvényben felsorolt jogokon és tényeken kívül az ingatlan-nyilvántartásba más jog bejegyzését, tény feljegyzését csak törvény rendelheti el. Erre tekintettel álláspontja szerint sem a Foktftv., sem a végrehajtására kiadott Korm. rendelet, sem az Inytv. nem ad lehetőséget a bekebelezési eljárás megindulásának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére, ebből a mulasztásból fakadóan nem jelenhetett meg az eljárásban jogosultként (ügyfélként).
[21] Az alperes ingatlanügyi hatóság eljárásával elzárta annak lehetőségétől, hogy a jelzálogjog és elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzését megtámadhassa, azzal szemben jogorvoslattal élhessen, miközben ezen bejegyzés jogaiban nyilvánvalóan korlátozza. Mivel nem is kapott értesítést, mint az ingatlan tulajdonosa, nem tudott jogorvoslattal élni, így sérült a XXVIII. cikk (7) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való joga.
[22] Amennyiben a 2021. február 24-i beadványát okiratként kezelte volna az alperes ingatlanügyi hatóság, akkor figyelembe kellett volna venni a jelzálog bejegyzés elbírálásánál, vagy ha ügyféli jogállás megállapításának az elbírálásaként az a 36342/2021. szám alatt intéződött volna, ahogy eredetileg iktatásra került, akkor szintén figyelembe kellett volna venni a jelzálogjog bejegyzése során. Mindezeket a Miskolci Törvényszék nem vizsgálta.
[23] Az ügyféli jogállást illetően kiemeli, hogy vizsgálni kell a hatósági ügy tárgyát, azt az anyagi jogviszonyt, amelyről a hatóság döntést hoz, és ehhez képest állapítható meg, hogy kinek van jog által védett közvetlen érintettsége. Ha a kérelmező nem minősül a jogszabály szerint (ex lege) ügyfélnek, ebben az esetben bizonyíthatja, hogy a hatósági ügy jogát vagy jogos érdekét érinti. Amennyiben tehát a kérelmét ügyféli jogállás megállapítása iránti kérelemnek kell tekinteni, akkor is megállapítható, hogy a sérelmezett döntés jogát, jogos érdekét sérti, így ügyféli minősége megállapítható. Az ingatlanügyi hatóság jelzálogjogot, valamint elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyző határozata ellehetetlenítette az általa kezdeményezett bekebelezési eljárást, mely jogát sértette, s egyben terhet jelent számára. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az ügyféli minőség jogszabályba ütköző megtagadása sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát.
[24] Az ügy érdeméhez álláspontja szerint nemcsak a jelzálogjog és elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése tartozott, hanem az ezen kérelemhez való viszonya, jogai ezzel összefüggő érintettsége, mint bekebelezési eljárást elsődlegesen kezdeményezhető és kezdeményező tulajdonostárs. Ennek a viszonyulásnak, ezen ügyféli szempontok elbírálása nélkül az ügy érdemében sem lehet megalapozott döntést hozni.
[25] Az Inytv. 52. § (1) bekezdés f) pont alapján az ügyféli jogállás megállapítása nélkül is kézbesíteni kellett volna a jelzálogjogot bejegyző határozatot, melyre nem került sor, mellyel sérült a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga, amit nem értékelt a Törvényszék.
[26] A Kúria sem tulajdonított jelentőséget az indítványozó által felhozott érveknek, annak ellenére, hogy az Alaptörvényben biztosított jogok jelentős sérelmét okozta mind az ingatlanügyi hatóság, mind a Törvényszék.
[27] Azáltal is sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz és azon belül a pártatlan bírósághoz való joga, hogy a Törvényszék nem fogadta el az általa bizonyított tényeket.
[28] Sérült a jogorvoslathoz való joga azáltal is, hogy a közigazgatási döntésekkel szemben nincs rendes jogorvoslatnak helye, ugyanis a kormányhivatal egyfokú eljárásban hoz döntést, melyet a közigazgatási bíróságon lehet megtámadni, azonban a közigazgatási bíróság döntésével szemben már nincs helye rendes jogorvoslatnak.
[29] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29-31. § szerinti követelményeknek.
[30] Az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Miskolci Törvényszék ítéletének kézhezvételét követően terjesztette elő, mellyel párhuzamosan felülvizsgálati eljárást is kezdeményezett, mely az Ügyrend 32. § (3) bekezdése alapján visszautasítási ok. Tekintettel azonban arra, hogy a felülvizsgálati eljárás az alkotmányjogi panasz benyújtását követően, de az egyesbírói döntést megelőzően befejeződött, ebből az okból az Alkotmánybíróság 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalásában foglaltak szerint az indítványt nem kell visszautasítani és az Alkotmánybíróság az alkotmányossági szempontú vizsgálatot a jogerős döntés vonatkozásában is lefolytatja.
[31] Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelem feltételeinek, mivel az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [V. cikk, XIII. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, 15. cikk (4) bekezdése], a támadott bírói döntéseket, továbbá az alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére. Nem tartalmaz ugyanakkor indokolást az indítvány az V. cikk sérelmére vonatkozóan, így e joggal összefüggésben nincs lehetőség vizsgálat lefolytatására.
[32] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, valamint jogosultsága és érintettsége egyértelmű, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[33] 3.1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvényellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[34] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény indítványozó által hivatkozott 15. cikk (4) bekezdése nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak (lásd pl. 9/2016. (IV. 6.) AB határozat, Indokolás [46]; 3006/2018. (I. 22.) AB határozat, Indokolás [18]), ezért a Korm. rendelet 35. §-a vizsgálatára e rendelkezéssel összefüggésben nincs lehetőség.
[35] Az indítványozó hivatkozott továbbá az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tulajdonhoz való jogának sérelmére is. Ezzel összefüggésben ugyanakkor önálló érvelést nem terjesztett elő, indítványában lényegében az ügyféli jogállása biztosításának hiányára hivatkozott, mint jogszabályi hiányosságra, mely vizsgálat indítványozására alkotmányjogi panasz eljárásban nincs lehetőség.
[36] 3.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó - Alaptörvényben biztosított - jogát sérti.
[37] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[38] Az indítványozó felhívta az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is, részben az ügyféli jogállása el nem ismerésével, részben pedig a hatósági, illetve a bírósági szakaszban megvalósuló egyes eljárási cselekményekkel összefüggésben. A XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti jog alapvetően a közigazgatási hatóságokkal szemben állapít meg követelményt, nincs akadálya ugyanakkor annak, hogy az Alkotmánybíróság egy bírói döntés alaptörvény-ellenességét állapítsa meg az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelme miatt, ha a bíróság helybenhagy egy jogszabálysértő közigazgatási határozatot, ezzel mintegy "elfogadva" az alaptörvény-ellenességet (3071/2017. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]; 3114/2022. (III. 23.) AB határozat, Indokolás [23]).
[39] Az indítványozó ügyféli jogállásának el nem ismerését illetően a következőket kell kiemelni. Az Ákr. 10. § (1) bekezdése a jogviszony szerinti (általános), az Ákr. 10. § (2) bekezdése a jogszabály szerinti (ex lege) ügyfélfogalmat határozza meg. Az Ákr. 10. § (1) bekezdése szerinti általános ügyfélfogalom az érintett jogának vagy jogos érdekének érintettségét szabja feltételül. Az egységes bírói gyakorlat alapján mindig az ügy konkrét körülményei döntik el, hogy egy adott eljárásban ki minősül ügyfélnek. Az Alkotmánybíróság több döntésében is vizsgálta az ügyféli jogállás el nem ismerésének alapjogi vonatkozásait. Az ügyfél-definíció célja az, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban mindenki érvényesíthesse jogát, jogos érdekét, ezzel kapcsolatos igényét. Az ügyféli jogállás elismerésének elmaradása azt jelenti, hogy az ügyben érintettek nem tudják érvényesíteni a tisztességes eljáráshoz való jogukat, sem az ügy tisztességes elintézésére, sem a jogorvoslati út igénybevételére vonatkozóan a konkrét eljárás vonatkozásában.
[40] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az ügyféli minőség jogszabályba ütköző megtagadása ezért sérti az indítványozó tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, valamint azzal összefüggésben a jogorvoslathoz való jogát (3224/2017. (IX. 25.) AB határozat, Indokolás [32]). Az általános és különös eljárási szabályok viszonyáról az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a különös szabályok nem szűkíthetik a jogszabályon alapuló, általános ügyfélfogalmat, azt csupán bővíthetik vagy pontosíthatják, a közigazgatási hatósági eljárás sajátosságai és sokfélesége alapján (5/2018. (V. 17.) AB határozat, Indokolás [5]; 36/2008. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2008, 1367; 249/D/2009. AB határozat, ABH 2011, 1940).
[41] Mind a jog, mind a jogos érdek és az eljárás eredményeként meghozandó határozat közti kapcsolatnak közvetlennek kell lennie, vagyis a határozat rendelkezésének közvetlen hatással kell lennie az érintettre. Az Alkotmánybíróság eljárásának korlátja e körben az, hogy nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy az indítványozó érintettsége az alapügyben közvetlennek tekinthető-e, hanem csupán azt vizsgálhatja, hogy az eljáró hatóságok, illetőleg bíróság az alkalmazandó jogszabályok alapulvételével kellő alapossággal megvizsgálták-e az indítványozó érintettségének kérdését, és erről a döntésükben számot adtak-e (3158/2020. (V. 21.) AB határozat, Indokolás [22])
[42] Az indítvánnyal támadott jogerős bírósági ítélet a hatósági döntés felülvizsgálata során részletes indokát adta annak, hogy az indítványozó miért nem minősül ügyfélnek: vizsgálta a jogszabályon és a jogviszonyon alapuló ügyfélfogalmat, vizsgálta, hogy az indítványozó valamely joga vagy kötelezettsége érintett-e, hogy a bejegyzés rá nézve keletkeztet-e terhet, megvizsgálta továbbá az alapul fekvő jogviszonyt és azt, hogy a bekebelezési eljárás akkori állása keletkeztet-e olyan jogosultságot vagy kötelezettséget, amely alapján az indítványozó ügyféli jogállása megállapítható lenne. Mindezekkel összefüggésben felhívta továbbá az irányadó bírói gyakorlatot is. A támadott ítélet arra vonatkozóan is tartalmaz indokolást, hogy az indítványozó által felhívottak valójában polgári per tárgyát képezhetik, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel összefüggésben ezek érdemi vizsgálatára nincs lehetőség. Mindezek alapján állapította meg, hogy nem jogszabálysértő a hatóság határozata. Nem állapítható meg tehát a támadott ítélettel összefüggésben az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, illetve XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jog sérelme, mivel a bíróság érdemben vizsgálta az indítványozó ügyben való érintettségének kérdését és erről a döntésében számot adott.
[43] Az indítványozó mindezeken túlmenően kifogásolta egyes eljárási szabályok megsértését is (hatósági szakaszban beadványának iktatását és a bejegyző határozat megküldésének elmulasztását, illetve bírósági szakaszban a hatóság által küldött iratok egy része megküldésének elmulasztását).
[44] Az ügyiratkezelés kérdésköre a hatósági működés belső eljárási szabályai közé tartozik, önmagában nincs közvetlen kihatással az ügyféli jogokra. Az, hogy egy beérkezett beadványt a hatóság az iratkezelés során hogyan és mely ügybe iktat, a belső működés része. Noha az indítványozó álláspontja szerint, ha a kérelmét a jelzálogjog bejegyzése iránti ügyhöz iktatták volna, az kihatással lett volna a jogai gyakorlására, az eljáró bíróság részletesen megindokolta, hogy miért nem állt fenn az indítványozó ügyféli jogállása, illetve az ügyféli jogállás el nem ismerésével áll összefüggésben a határozat megküldésének mellőzése is. Mindebből következően nem okozhatott alaptörvény-ellenességet az, hogy a jelzálog bejegyzése iránti üggyel összefüggésben nem voltak biztosítva az ügyfelet megillető jogosultságok az indítványozó számára.
[45] A bíróság indítványozó általi mulasztása - miszerint egyes, a hatóság által utóbb csatolt iratokat, köztük az indítványozó egyik korábbi beadványát nem küldte meg az indítványozó részére - felvetheti a tisztességes bírósági eljárás sérelmét a fegyverek egyenlőségének elvén keresztül, ugyanakkor az indítványozó hivatkozott erre az eljárási jogszabálysértésre a Kúria eljárásában is, a Kúria végzése szerint viszont kimondta, hogy a felvetett jogszabálysértések fennállásuk esetén sem minősülnek olyan jogsértésnek, amelyek kihatnak az ügy érdemére.
[46] E kérdéseket illetően az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza egészében nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, valójában a felülvizsgálati indíványának megismétlése. Az indítványozó az eljáró bíróság jogértelmezésének és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja, a jogszabályokat azonban a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]).
[47] Az indítványozó a Kúria befogadást megtagadó végzésével szemben is hivatkozott a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére azáltal, hogy nem értékelte a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabálysértéseket, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelmére is, mivel a befogadás megtagadásával szemben nincs helye további jogorvoslatnak.
[48] A felülvizsgálat lefolytathatóságát illetően, az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jog nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét, a jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. A felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslat - az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel tehát nem hozható összefüggésbe (3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [40]). A felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat szabályozása során a törvényhozás meghatározhatja a felülvizsgálat alá eső jogerős döntések körét. Annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3308/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [20]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]).
[49] 4. Ekként az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2022. november 29.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/4633/2021.