787/D/1999. AB határozat
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, mert a Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 24. 083/1998/3. számú végzésében a Fővárosi Bíróság kártérítési ügyben hozott jogerős ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati eljárás engedélyezésére irányuló kérelmét elutasította. A Legfelsőbb Bíróságnak az engedélyt elutasító végzése szerint a kérelem nem felelt meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. §-ának (4) bekezdésében foglalt feltételeknek, "mert nem jelölte meg, hogy a jogerős ítélet a Legfelsőbb Bíróság határozatától jogkérdésben mennyiben tér el, és nem jelölt meg olyan jogkérdést sem, amelyben a Legfelsőbb Bíróság még nem határozott".
Az indítványozó szerint a Pp. 271. § (4) bekezdése sérti az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésében, valamint a 70/A. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint a támadott szabály miatt lényegében kizártnak tekinthető a kettőszázezer forint pertárgyértéket meg nem haladó ügyekben a felülvizsgálati kérelem előterjesztése, mert egyfelől - érvel az indítványozó - "az ugyanis, hogy a jogerős határozat jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság határozatától eltérjen csak akkor fordulhat elő, ha ebben a kérdésben a Legfelsőbb Bíróság már hozott - a bíróságokra kötelező - jogegységi határozatot". Másfelől "az a kitétel, miszerint az adott jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság még nem határozott, értelmezhetetlen", hiszen a felülvizsgálatnak jogszabálysértésre hivatkozással van helye, és ha a felülvizsgálati eljárást nem engedélyezik, akkor felülvizsgálati eljárás hiányában a Legfelsőbb Bíróság nem is juthat abba a helyzetbe, hogy az adott jogkérdésben határozzon. Érvelésének alátámasztására hivatkozik az indítványozó a konkrét ügyére, amelyben - szerinte - a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezésének következtében a felülvizsgálati eljárás engedélyezése azért került elutasításra, mert a kezdeményező nem jelölt meg olyan jogkérdést, amelyben még a Legfelsőbb Bíróság nem döntött, holott a kérelem tételesen tartalmazta a jogszabálysértéseket és jogi indokokat, amelyek ilyen jogkérdésnek minősíthetők.
II.
1. Az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezések a következők:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(...)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Pp.-nek az indítványzó által támadott, valamint az ügy elbírálásánál figyelembe vett rendelkezései a következők:
"271. § (3) Ha a kérelmező által vitatott határozatban, illetve a határozat vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a kettőszázezer forintot nem haladja meg, felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha a felülvizsgálat iránti kérelem előterjesztését a Legfelsőbb Bíróság engedélyezi. Az érték megállapításánál a megítélt perköltség összegét be kell számítani.
(4) Az engedély iránti kérelmet a felülvizsgálati kérelemmel együtt kell benyújtani. A felülvizsgálati kérelem előterjesztését engedélyezni kell, ha az ügyben hozott jogerős határozat - a 275. § (2) bekezdésében meghatározottakra is figyelemmel - jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság határozatától eltér, vagy ha az adott jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság még nem határozott. Más esetben az engedély megadásának helye nincs.
(5) A Legfelsőbb Bíróság a kérelem tárgyában tárgyaláson kívül határoz. Ha a kérelem megalapozott, a felülvizsgálati eljárást lefolytatja, ellenkező esetben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet elutasítja."
3. A felülvizsgálati eljárás engedélyezésének fenti szabályait a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról rendelkező 1997. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Ppmód.) 23. §-a - 1998. január 1-jei hatálybalépéssel - állapította meg. A felülvizsgálati eljárás engedélyezésének intézményét az ügy elbírálásakor hatályos Pp. már nem tartalmazza. Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 174. § (1) bekezdése - egyebek mellett - a támadott rendelkezést 2000. január 1-jével hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság nem hatályos jogszabály alkotmányosságát csak a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz eseteiben vizsgálja (807/B/1994. AB végzés, ABH 1998. 1112.; 298/B/1993. AB végzés, ABH 1999. 818.).
4. Az indítványozó a Pp. 271. § (4) bekezdésének vizsgálatát alkotmányjogi panasz keretében terjesztette elő. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991. 361-362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998. 306., 309.]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az alkotmányjogi panasz benyújtásához szükséges feltételeknek megfelel. A felülvizsgálati eljárás engedélyezése tárgyában hozott határozat ellen, miután azt a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében hozta, a Pp. 271. § (2) bekezdése értelmében nincs helye további felülvizsgálatnak. Az indítványozó tehát alkotmányjogi panaszát olyan - szerinte - alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán előállott jogsérelemre alapítja, amely tekintetében más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő jelen esetben a felülvizsgálati eljárás engedélyezését elutasító végzés kézbesítésétől számított hatvan nap. Az indítványozó e törvényi határidőn belül terjesztette elő panaszát, ugyanis a Legfelsőbb Bíróság említett végzését számára 1999. szeptember 9-én kézbesítették, az alkotmányjogi panasz pedig 1999. november 3-án érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz tehát a törvényi feltételeknek megfelel.
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 271. § (3)-(5) bekezdésében foglalt - a felülvizsgálati eljárás engedélyezésére vonatkozó - rendelkezések alkotmányosságát korábban már vizsgálta. A 286/B/1998. AB határozatában rámutatott arra, hogy a "felülvizsgálati eljárás intézménye egyáltalán nem érinti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt alapvető jog érvényesülését, hiszen semmiben nem befolyásolja azt, hogy bárki a perben érvényesíthető jogait és kötelességeit bírósági - a perindításkor nyilvánvalóan elsőfokú bírósági - megítélés elé vigye". (ABH 1999. 671-672.)
2. Az indítványozó szerint a felülvizsgálati eljárás engedélyezésének feltételeit tartalmazó, általa támadott jogszabályi rendelkezés sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, mert a jogorvoslati jog korlátozására nem kétharmados törvényben került sor. Az indítványozó abból indul ki, hogy a felülvizsgálat - és az ehhez kapcsolódó engedélyezési eljárás - az 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányos alapjog érvényesülésének biztosítéka. Az Alkotmánybíróság azonban a felülvizsgálat és a jogorvoslati jog összefüggését már több, korábbi határozatában vizsgálva - az 1/1994. (I. 7.) AB határozatában - elvi jelleggel a következőket állapította meg: "A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Mivel az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak - az egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban (pl. diszkrimináció tilalma) teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani." (ABH 1994. 29., 38.)
E megfontolásból tartotta megalapozatlannak az Alkotmánybíróság azt az alkotmányjogi panaszt is, amely a Pp. felülvizsgálati szabályait megállapító fejezetét támadta (1332/B/1997. AB határozat, ABH 1999. 629-630.). A felülvizsgálat intézményének egészét érintő ezen alkotmánybírósági döntésekben megfogalmazódó elvi megállapítással - mely szerint a jogorvoslathoz való jog, mint alapvető jog csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével - összhangban az Alkotmánybíróság korábban már az ún. kis perértékű ügyek felülvizsgálatának engedélyezésére vonatkozó szabályokat a jogorvoslathoz való jog tekintetében konkrétan is elbírálta.
A 286/B/1998. AB határozat a Pp. 271. § (3)-(5) bekezdésének - amely a jelen indítvány által támadott rendelkezést is tartalmazta - vizsgálatakor az Alkotmány 57. § (5) bekezdése tekintetében megállapította: "A bírósági döntések elleni jogorvoslatot az Alkotmány 57. § (5) bekezdése 'a törvényben meghatározottak szerint' mindenkinek biztosítja. Az első fokon hozott döntések elleni jogorvoslat lehetősége pedig - meghatározott okok alapján - megengedett mindazok számára, akiknek a jogát vagy jogos érdekét a konkrét döntés sérti.
Hatályos jogunk szerint a felülvizsgálat intézménye a jogerős ítélet (határozat) ellen igénybe vehető (rendkívüli) jogorvoslatot teszi lehetővé a törvény által megszabott, tehát eleve korlátozott körben. Az indítványban sérelmezett különleges korlátozás, amely a jogvita tárgyának értékétől teszi függővé a felülvizsgálat lefolytatását, az Alkotmány által lehetővé tett, a törvényhozói mérlegelésre tartozó szabályozás, amely így nem ellentétes az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében előírt alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását tiltó szabállyal sem." (ABH 1999. 671-672.). A jogorvoslathoz való jognak az Alkotmányban garantált alapvető joga Alkotmány 57. § (5) bekezdés a rendes jogorvoslatra vonatkozik, így a jogkorlátozáshoz megkövetelt "minősített többséggel" elfogadott törvényi szabályozás követelménye is csak a rendes jogorvoslatot érintő szabályozás tekintetében áll fenn.
Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezést az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése vonatkozásában ítélt dolognak tekinti, mert a támadott jogszabályi helyet az Alkotmánynak ezen rendelkezései tekintetében, azonos alkotmányos összefüggés alapján már érdemben elbírálta. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint ítélt dolog fennállása esetén az Alkotmánybíróság az eljárását megszünteti. Miután a támadott jogszabályi hely vizsgálatára az Abtv. 48. §-a által biztosított végső jogorvoslat alapján alkotmányjogi panasz keretében került sor, úgy, hogy az ítélt dolog megállapításán túl az adott rendelkezés tekintetében az Alkotmánybíróság további érdemi vizsgálatot is folytatott, erre tekintettel a formai okból fennálló megszüntetést mellőzte, és a kifogásolt előírás alkotmányosságát - a korábbi alkotmánybírósági döntéseknek megfelelően - a rendelkező részben tartalmilag minősítette.
3. Az indítványozó ugyanis azt is sérelmezi, hogy a Pp. 271. § (4) bekezdése - a Pp. 271. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is tekintettel - az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésébe ütközik. Ezt az alkotmányos összefüggést az Alkotmánybíróság korábbi határozatai nem vizsgálták.
A megválaszolandó alkotmányossági kérdés a jelen ügy kapcsán az, hogy diszkriminatívnak tekinthető-e az ún. kis perértékű ügyekben a felülvizsgálati eljárás engedélyezésének azon két feltétele (lényegében esetköre), amely az engedély megadását kizárólag akkor teszi lehetővé, ha az adott jogkérdésben a jogerős határozat a Legfelsőbb Bíróság határozatától eltér, vagy ha az adott jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság még nem határozott.
Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kimondta, hogy az Alkotmányban megállapított tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltóságot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 130., 139.].
A jogalkotó a felülvizsgálat intézményét az Alkotmánybíróságnak a törvényességi óvás alkotmányellenességét megállapító 9/1992. (I. 30.) AB határozatában (ABH 1992. 59.) foglalt követelmények megvalósítása érdekében vezette be a Pp. rendszerébe. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1992. évi LXVIII. törvény - 1993. január 1-jei hatállyal - a Pp. új XIV. fejezetében rendkívüli perorvoslati lehetőségként szabályozta a jogintézményt. A jogerős határozatok ellen jogszabálysértésre alapított, a peres felek jogviszonyára is kiterjedő felülvizsgálatot a Legfelsőbb Bíróság végzi.
A Ppmód. 23. §-a a Pp. 271. §-át új (3)-(5) bekezdéssel egészítette ki. Ennek nyomán 1998. január 1-jétől az ún. kis perértékű ügyekben a felülvizsgálati eljárás iránti kérelem előterjesztését a törvényalkotó a Legfelsőbb Bíróság engedélyéhez kötötte [271. § (3) bekezdés], és az engedély megadásának feltételeit a Pp. támadott, a 271. § (4) bekezdésében írta elő.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a felülvizsgálat azon korlátozása, amely meghatározott pertárgyértékű jogviták esetén az eljárás kezdeményezését egy "előzetes engedélyezéses szűrőrendszerhez" köti, nem ütközik az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tilalmazó rendelkezésébe.
A jogerős bírói határozatok felülvizsgálata ugyanis az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltakon felül biztosított többletlehetőség, valójában tehát rendkívüli jogorvoslat. E jogorvoslati lehetőségnek a szabályozásakor a törvényalkotó széles körű döntési szabadsággal rendelkezik. A felülvizsgálati eljárás indítványozó által kifogásolt korlátozásának alkotmányossága az alapján ítélhető meg, hogy van-e ésszerű indoka e rendkívüli jogorvoslat igénybevételére vonatkozó korlátozásnak.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ppmód. 23. §-a, - amely a Pp. 271. §-át új (3)-(5) bekezdéssel egészítette ki - az ún. kis perértékű ügyek tekintetében valóban tartalmazott korlátozást. A Pp. 271. § (3) bekezdésében meghatározott ügyekben a Legfelsőbb Bíróság "előzetes" engedélyéhez kötötte a felülvizsgálati eljárást. Az engedélyt csak akkor kellett megadni, ha az ügyben hozott határozat jogkérdésben eltért a Legfelsőbb Bíróság határozatától, vagy ha az adott jogkérdésben az még nem döntött.
Az előzetes engedélyezés bevezetésének szükségességéről a törvényalkotó a Ppmód. indokolásában a következőket mondta: "A hatályos szabályok alapján a perben hozott ítélet ellen bármely esetben automatikusan helye van a fél kérelmére felülvizsgálatnak. Annak érdekében, hogy a Legfelsőbb Bíróság elláthassa a jogalkalmazás egységét biztosító funkcióját, a bírói csúcsszervhez érkező ügyek számát korlátozni kell. Nem kielégítő megoldás a Legfelsőbb Bíróság felduzzasztása, mivel az eljáró tanácsok számának növelése esetében ellehetetlenül az egységes gyakorlat biztosítása (annak ellenére, hogy a bírósági szervezetre vonatkozó törvényben bevezetendő jogegységi eljárásnak ez a fő célja). (...) A szabály célja az, hogy az értékhatár alatti ügyekben a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatnál egyszerűbb eljárásban elutasíthassa a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, ha a megtámadott határozat megfelel a jogszabályoknak és a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának, viszont a jogszabálysértést eredményező helytelen jogalkalmazás esetében megadja a jogot a felülvizsgálathoz, s ezáltal biztosítja a jogszabálysértés kiküszöbölésének lehetőségét ezekben az ügyekben is."
A Ppmód. az igazságszolgáltatási reform végrehajtása jegyében született törvények egyike, amely a kialakítandó négyszintű bírósági rendszer igényeihez és lehetőségeihez kívánta igazítani a polgári eljárásjog szabályait. A jogorvoslati rend újraszabályozása során nem csupán hatáskör-átcsoportosításokat valósított meg, hanem ésszerűsítéseket is végrehajtott. Ezek egyike volt az ún. kis perértékű ügyek kategóriájának a megteremtése és ezekben az ügycsoportokban a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárás egyszerűsítése.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vitatott szabály nem volt alkotmányellenes. A felülvizsgálati eljárás engedélyhez kötésénél sem a pertárgyértékre tekintettel történő - és ezáltal az adott ügyben részt vevő feleket közvetlenül érintő - korlátozás, sem az engedély megadásának a 271. § (4) bekezdésében foglalt feltétele nem sértette az Alkotmány 70/A. §-ának az (1) bekezdését, illetve a (3) bekezdését, ugyanis a megkülönböztetés nem önkényes, hanem alkotmányosan indokolt, az Alkotmány 70/A. §-a (3) bekezdésével pedig az indítványozó által jelzett probléma összefüggésbe nem hozható.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a korlátozásnak ésszerű és alkotmányosan indokolható oka volt, hiszen a Legfelsőbb Bíróságnak az Alkotmány 47. §-ában megfogalmazott alkotmányos szerepkörére figyelemmel, csökkentette a bírói szervezeti hierarchia élén álló szervezet munkaterhét. Ez az alkotmányi rendelkezés tartalmazza a bírósági szervezetrendszer élén álló Legfelsőbb Bíróságnak az egységes jogalkalmazás kialakításában betöltött kitüntetett szerepét. Az ún. kis perértékű ügyekben az engedély megadásának feltételeit [271. § (4) bekezdés] is az egységes jogalkalmazás alkotmányi kívánalmára tekintettel állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a törvényben megállapított kritériumok esetén az engedélyt köteles megadni. Ez a jogköre nem diszkrecionális, mérlegelési joga csupán annyiban szabad, amennyiben ítélkezése során általában a jogszabályok értelmezésében. A Legfelsőbb Bíróság a jogegységet biztosító funkcióját a felülvizsgálat során eldöntött egyedi ügyek elbírálása útján is gyakorolja, hiszen ezek a döntések az egyedi ügyön túlmutatóan is befolyásolhatják az alsóbb bíróságok ítélkezési gyakorlatát. Az engedély 271. § (4) bekezdésében meghatározott feltételei erre az alkotmányos szerepkörre figyelemmel kerültek kialakításra. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a 271. § (4) bekezdésében foglalt feltétel - mely szerint az engedélyt meg kellett adni akkor is, ha a jogerős határozat jogkérdésben eltért a Legfelsőbb Bíróság határozatától - fennállását nem lehetett a jogegységi határozatokra szűkíteni, mert e törvényi előírás a Legfelsőbb Bíróságnak valamennyi korábbi egyedi döntésére vonatkozott, amely az adott jogkérdés elbírálását tartalmazta.
Az Alkotmánybíróság - a fent kifejtett álláspontja alapján - az indítványt e vonatkozásban is megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította.
Budapest, 2001. szeptember 24.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Évá s. k.,
alkotmánybíró