1204/B/2005. AB határozat
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 674. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 674. § (1) bekezdés első mondatának "az öröklés megnyílta után" szövegrésze és második mondata, a 674. § (2) bekezdése, a 674. § (3) bekezdése, valamint a 675. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 14. §-ában biztosított örökléshez való jog részét képezi az örökség visszautasításának joga, hiszen "senki sem köteles elfogadni olyan vagyontárgyakat, amikre nincs szüksége". Úgy véli, hogy "[m]ivel hazánkban minden ember jogképes (Alkotmány 56. §), sérti a jogállamiság elvét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés]" az, hogy a Polgári Törvényt könyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 674. § (1) bekezdése alapján az örökséget csak az örökhagyó halála - az öröklés megnyílása - után lehet visszautasítani.
Diszkriminatívnak tartja az indítványozó emellett, hogy másoktól eltérően az államot ún. "szükségszerű törvényes örökösként" (tehát ha sem végintézkedés, sem pedig törvényes öröklés alapján nincs más megállapítható örökös) nem illeti meg a visszautasítás joga [Ptk. 674. § (1) bekezdés második mondat].
Megítélése szerint sérti továbbá az Alkotmány 13. § (1) bekezdését (a tulajdonhoz való jogot) az, hogy a Ptk. 674. § (3) bekezdése szerint az örökséget - kevés kivétellel - részlegesen nem lehet visszautasítani. A tulajdonost ugyanis - érvel az indítványozó - megilleti az a jog, hogy "a dolog birtokával felhagyjon, joga nincs korlátozva abban a tekintetben, hogy csak az összes vagyontárgya birtokával hagyhat fel, egyesekkel pedig nem". Az, hogy a visszautasítás meghatározott vagyontárgyak vonatkozásában megengedett [Ptk. 674. § (2)-(3) bekezdései], szerinte diszkriminatív, és a gazdasági verseny szabadságát [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] is sérti. Úgy véli ugyanis, előfordulhat, hogy "más örökös ezeket szívesen hasznosítaná, vállalkozásba kezdene vele stb." Mivel az indítványozó szerint az örökség visszautasításának általában van kedvezményezettje, tehát az jellemzően az örökösök közötti háttér-megállapodás megvalósulását szolgálja, a részleges visszautasítás tilalma a szerződéskötés szabadságát is sérti.
Végezetül sérelmezi az indítványozó, hogy a visszautasítás a Ptk. 675. § (1) bekezdése értelmében visszavonhatatlan jognyilatkozat, ugyanis "egy jogállamban minden cselekvőképes személy saját nyilatkozatát visszavonhatja".
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A Ptk. támadott rendelkezései:
"674. § (1) Az örökös az öröklés megnyílta után az örökséget visszautasíthatja. Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg.
(2) Az örökös külön is visszautasíthatja a)
b) a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezés, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.
(3) A feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett, valamint a meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen."
"675. § (1) Ha az örökös az öröklés megnyílta után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság korábban már több alkalommal foglalkozott az örökléshez való joggal. Leszögezte egyrészt, hogy "az öröklési jog Alkotmányban biztosított alkotmányos jog ugyan, de nem alapjog." (819/B/2006 AB határozat, ABH 2007, 2038, 2040.) Kifejtette továbbá, hogy "[a]z Alkotmány 14. § az öröklés jogának biztosításával arra ad lehetőséget, hogy jogszabályban meghatározott feltételek esetén az örökhagyó vagyonát halála esetén más személy megszerezhesse" (672/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 508, 510.). Az öröklési jog "[o]bjektív értelemben a jogrendszer azon szabályainak összességét jelenti, amelyek a magánszemélyek halála esetén vagyonának sorsát rendezik; azaz törvényes, illetve végrendeleti öröklés útján lehetővé teszik az örökhagyó számára, hogy vagyonával halála esetére rendelkezzék, illetve az örökös számára, hogy azt megszerezhesse. (...) Szubjektív értelemben - alanyi jogként - az örökléshez való jog egyaránt magába foglalja az aktív és passzív öröklési jogot. Az aktív öröklési jog magában rejti a tulajdonjog egyik részjogosítványát, a rendelkezési jogot: vagyis az örökhagyó jogát, hogy vagyonával feltételesen, halála esetére rendelkezhessen. (...) A passzív öröklési jog az öröklés jogcímén történő tulajdonszerzést foglalja magába, vagyis azt, hogy valakinek az örökhagyó halálával alanyi joga keletkezzék a tulajdonszerzésre. Ez a jogosultság nem része az Alkotmány 13. §-ában garantált tulajdonjognak, mivel az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog nem foglalja magába a tulajdonszerzéshez való jogot." (819/B/2006. AB határozat, ABH 2007, 2038, 2040- 2041.) "Az örökléshez való jogból nem vezethető le részletszabály az öröklés mikéntjére" (936/D/1997. AB határozat, ABH 1999, 615, 619.).
Az indítványozó szerint az öröklés jogának részét képezi az is, hogy ha valaki nem kíván örökössé válni, örökösi minőségétől szabadulni tudjon. A Ptk. ezt biztosítja: egyrészt lehetővé teszi az örökségről való lemondást (Ptk. 603. §), amely a törvényes öröklésre jogosultak örökhagyóval kötött írásbeli szerződése (a lemondás lehet részleges is, és szólhat meghatározott személy javára is); a már megszerzett örökségtől pedig az örökös az örökség visszautasítása útján, illetve olyan módon is szabadulhat, hogy az örökséget elajándékozza.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezésekből az alábbiakban kifejtettek alapján nem vezethető le olyan követelmény, amely szerint az örökség visszautasításának jogát már az örökhagyó életében biztosítania kellene a jogalkotó nak.
Az Alkotmány 56. §-a - emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményekkel összhangban - azt rögzíti, hogy "minden ember, mindenütt, feltétlenül jogképes, azaz jogalany, vagyis jogi értelemben véve személy" [64/1991. (XII. 17.) AB határozat; ABH 1991, 297, 308.], aki jogviszonyok alanyaként jogok és kötelességek hordozója lehet. Ebben az értelmezésben tehát legáltalánosabb szinten az egyenlőség, az egyenjogúság gondolata van jelen. A jogképességet nem sérti, nem is érinti az a tény, hogy a Ptk. támadott rendelkezése alapján az örökség visszautasítására csak az öröklés megnyílása után van lehetőség.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Elsőként a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában mondta ki, hogy a jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. (ABH 1992, 59, 65.) Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogállamisággal és a jogbiztonság követelményé vel nem áll összefüggésben az a rendelkezés, amely szerint az örökséget csak az öröklés megnyílta után lehet visszautasítani.
A fenti indokokra tekintettel az Alkotmánybíróság a Ptk. 674. § (1) bekezdés első mondat ának "az öröklés megnyílta után" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó úgy véli, hogy a jogalkotó hátrányosan megkülönbözteti az államot, mivel ha sem végintézkedés, sem pedig törvényes öröklés alapján nincs megállapítható örökös, akkor az állam örököl, és ilyen esetben az állam az örökséget nem utasíthatja vissza.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrendszer egészét átható alkotmányos alapelvként kap értelmezést. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint a diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.). Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.].
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint minden alapjog magában foglal bizonyos "alanyi védelmi igényt" az állammal szemben (illetve emellett az állam objektív kötelességét is a joggyakorlás feltételeinek biztosítására). [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302., illetve a 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.] Az Alkotmánybíróság feladata tehát az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított indítványok esetében is az, hogy a jogalkotó hatalommal szemben fennálló jogvédelmi igényeket biztosítsa. Az államnak mint jogalkotó hatalomnak azonban magával szemben ilyen védelmi igénye értelemszerűen nem lehet: a jogalkotónak lehetősége van az általa alkotott jogszabályi rendelkezés módosítása vagy hatályon kívül helyezése tárgyában dönteni.
Ezért az Alkotmánybíróság a Ptk. 674. § (1) bekezdés második mondata alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó szerint a Ptk. 674. § (3) bekezdése, amely szerint a meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen, sérti a tulajdonhoz való jogot.
Utalni kell mindenekelőtt jelen ügyben is arra, hogy az "örökléshez való jogból nem vezethető le részletszabály az öröklés mikéntjére" (936/D/1997. AB határozat, ABH 1999, 615, 619.), illetve, hogy a passzív öröklési jog (az öröklés jogcímén történő tulajdonszerzés) nem része az Alkotmány 13. §-ában garantált tulajdonjognak, mivel a tulajdonhoz való jog nem foglalja magában a tulajdonszerzéshez való jogot (819/B/2006. AB határozat, ABH 2007, 2038, 2041.).
Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában megállapította: "A tulajdonhoz való jog az Alkotmány 13. § (1) bekezdése értelmében alapvető jog. Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. A szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. A tulajdonjog részjogosítványai - amelyek még a polgári jog szerint sem mindig a tulajdonost, s egyes esetekben törvénynél fogva nem őt illetik - nem azonosíthatók a tulajdonhoz való jog alkotmányi védelmet élvező lényeges tartalmával." (ABH 1993, 373, 379.)
A Ptk. támadott rendelkezései sem tulajdonelvonásról, sem tulajdonkorlátozásról nem rendelkeznek. Tévesen állítja továbbá az indítványozó, hogy a jogalkotó megakadályozza az örököst abban, hogy azoktól a vagyontárgyaktól szabaduljon, amelyeket nem kíván megtartani: az örökség visszautasítására ugyan - meghatározott kivételekkel -csak egészben van mód, ugyanakkor a hagyaték egésze, illetve egyes részei elajándékozásának, illetve értékesítésének a jogszabály alapján nincs akadálya.
Mivel a kifejtettek alapján a Ptk. 674. § (3) bekezdése az alkotmányos tulajdonvédelemmel nem hozható összefüggésbe, az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
4. Az indítványozó a részleges visszautasítás kivételes lehetőségét [Ptk. 674. § (2) bekezdés, összefüggésben a (3) bekezdéssel] diszkriminatívnak, s ezért alkotmányellenesnek tartja.
Az Alkotmánybíróság - kialakult gyakorlata szerint -az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezi, amely az egyes jogalanyok között tett megkülönböztetésekre terjed ki. Diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [lsd. pl. 9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 203.; 17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000, 112, 115.; stb.]
A törvényalkotó jelen esetben nem személyek között tett különbséget, amikor az örökség részleges visszautasítását csak bizonyos vagyontárgyak vonatkozásában tette lehetővé. A hagyaték részleges visszautasításának joga a Ptk. 674. § (2) bekezdésében meghatározott vagyontárgyak tekintetében a jogalanyokat különbségtétel nélkül illeti meg. (E körben nem releváns az a szabály, hogy az állam mint "közérdekből" szükségszerű örökös részleges visszautasításra sem jogosult, mivel az indítványozó a diszkrimináció tilalmának sérelmére nem ebben az összefüggésben hivatkozott.)
Az Alkotmánybíróság mindezek miatt a Ptk. 674. § (2)-(3) bekezdésének megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított - indítványt elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság a gazdasági verseny szabadsága [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] és a Ptk. 674. § (2)-(3) bekezdései között az indítványozó által felhozott indokok alapján alkotmányossági szempontból nem talált összefüggést.
Tekintettel arra, hogy a visszautasítás egyoldalú jognyilatkozat, szintén nem talált kapcsolatot az Alkotmánybíróság a Ptk. említett rendelkezései, illetve az Alkotmány 9. § (1) bekezdéséből levezetett szerződési szabadság között.
Az indítványt az Alkotmánybíróság ezért ebben a tekintetben is elutasította.
6. Az indítványozó a jogállamiság elvére hivatkozva támadja a Ptk. 675. § (1) bekezdését, mely szerint a visszautasítás jogáról való lemondás visszavonhatatlan.
Az Alkotmánybíróság nem osztja az indítványozó álláspontját abban a tekintetben, hogy jogállami keretek között minden jognyilatkozat visszavonásának a lehetőségét biztosítani kellene. Megállapítható, hogy amennyiben az örökös élt választási jogával és az örökséget kifejezetten vagy hallgatólagosan visszautasította, éppen a jogállamiság részét képező jogbiztonság iránti igény sajátos vonzataként lesz kötve választásához. Nem megalapozott az az indítványozói érvelés, amely szerint a visszavonhatatlanság kizárja az érvénytelenség megállapítását: az egyoldalú jognyilatkozatokra a Ptk. 199. §-a értelmében a szerződések szabályait kell alkalmazni, a Ptk. 210. §-a alapján pedig a szerződés - így tehát az egyoldalú jognyilatkozat is - megtámadható tévedés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés címén.
Fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványnak a Ptk. 675. § (1) bekezdésének a jogállamiság elvébe ütközésére alapított részét is elutasította.
Budapest, 2009. április 27.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró