32009L0030[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/30/EK irányelve ( 2009. április 23.) a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/30/EK IRÁNYELVE

(2009. április 23.)

a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. cikk

A 98/70/EK irányelv módosításai

A 98/70/EK irányelv a következőképpen módosul:

1. Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"1. cikk

Hatály

Ez az irányelv a közúti- és a nem közúti mozgó gépek (beleértve a belvízi hajókat, amikor nincsenek tengeren), a mezőgazdasági és erdészeti traktorok, és a kedvtelési célú vízi járművek (amikor nincsenek tengeren) vonatkozásában:

a) meghatározza - az egészség és a környezet védelme érdekében - a külső gyújtású és kompressziógyújtású motorokhoz felhasználható tüzelőanyagokra vonatkozó minőségi követelményeket, figyelembe véve e motorok műszaki követelményeit; és

b) célt tűz ki a teljes életciklusra számított üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére vonatkozóan."

2. A 2. cikk a következőképpen módosul:

a) Az első bekezdésben:

i. a 3. pont helyébe a következő szöveg lép:

"3. »nem közúti mozgó gépekben (beleértve a belvízi hajókat), valamint mezőgazdasági és erdészeti traktorokban és a kedvtelési célú vízi járművekben történő felhasználásra szolgáló gázolajok« a 2710 19 41 és a 2710 19 45 KN-kódok ( 12 ) alá tartozó, és a 94/25/EK ( 13 ), a 97/68/EK ( 14 ) és a 2000/25/EK ( 15 ) európai parlamenti és tanácsi irányelvben említett motorokban történő felhasználásra szánt, kőolajból nyert bármilyen folyékony tüzelőanyag;

ii. az alábbi pontokat kell beilleszteni:

"5. »alacsony nyári környezeti hőmérsékletű tagállamok«: Dánia, Észtország, Finnország, Írország, Lettország, Litvánia, Svédország és az Egyesült Királyság;

6. »teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás«: minden olyan nettó CO2-, CH4- és N2O-kibocsátás, amely a forgalmazott tüzelőanyaghoz (annak bekevert összetevőit is beleértve) vagy energiához kapcsolható. Ez a valamennyi releváns szakaszra kiterjed, beleértve a kitermelést, vagy növénytermesztést, a földhasználatban bekövetkező változásokat, a szállítást és forgalmazást, a feldolgozást és a fogyasztás során történő elégetési folyamatokat, a kibocsátás helyétől függetlenül;

7. »energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátás«: a forgalmazott tüzelőanyaghoz vagy energiához kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás CO2-egyenértékre átszámított teljes tömege, osztva a forgalmazott tüzelőanyag vagy energia teljes energiatartalmával (a tüzelőanyag esetén ez az alsó fűtőértéket jelenti);

8. »forgalmazó«: a tüzelőanyagnak a jövedéki adófizetési kötelezettség megállapításának helyén való áthaladásáért felelős, vagy amennyiben nem kell jövedéki adót fizetni, a tagállam által kijelölt egyéb megfelelő jogi személy;

9. a »bioüzemanyag« jelentése megegyezik a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározással ( 16 ).

b) A második bekezdést el kell hagyni.

3. A 3. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (2)-(6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(2) A tagállamok biztosítják, hogy területükön csak olyan benzin forgalmazható, amely megfelel az I. mellékletben megállapított környezeti előírásoknak.

A tagállamok a legkülső régiókat illetően mindazonáltal konkrét rendelkezéseket hozhatnak a legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú benzin bevezetésére vonatkozóan. Az e rendelkezést alkalmazó tagállamok a Bizottságot erről megfelelően tájékoztatják.

(3) A tagállamok előírják a forgalmazóknak, hogy biztosítsák a 2,7 %-os maximális oxigéntartalmú és 5 %-os maximális etanoltartalmú benzin 2013-ig történő forgalmazását, és amennyiben szükségesnek ítélik, hosszabb időszakot írhatnak elő az ilyen benzin forgalmazására. A tagállamok biztosítják a fogyasztók megfelelő tájékoztatását a benzin bioüzemanyag-tartalmával és különösen a különféle benzinkeverékek megfelelő használatával kapcsolatban.

(4) Az alacsony nyári környezeti hőmérsékletű tagállamok az (5) bekezdésre figyelemmel a nyári időszak alatt engedélyezhetik a 70 kPa maximális gőznyomású benzin forgalomba hozatalát.

Azok a tagállamok, ahol az (1) bekezdésben hivatkozott eltérést nem alkalmazzák, az (5) bekezdésre figyelemmel a nyári időszak alatt engedélyezhetik 60kPa maximális gőznyomású etanoltartalmú benzin forgalomba hozatalát, valamint a III. mellékletben meghatározott engedélyezett gőznyomáseltérést, ha a felhasznált etanol bioüzemanyag.

(5) Ha a tagállamok alkalmazni kívánják a (4) bekezdésben foglalt valamelyik eltérést, erről értesíteniük kell a Bizottságot, és meg kell adniuk az összes vonatkozó információt. A Bizottságnak értékelnie kell az eltérés szükségességét és időtartamát, figyelembe véve:

a) a magasabb gőznyomás következtében elkerülhető gazdasági-társadalmi problémákat, beleértve az időben behatárolt technikai alkalmazkodási szükségleteket; és

b) a nagyobb gőznyomás környezetvédelmi vagy egészségügyi következményeit és különösen a levegőminőségre vonatkozó közösségi jogszabályokkal való összhangra gyakorolt hatást, mind az érintett tagállamban, mind pedig más tagállamokban.

Ha a Bizottság értékelése azt mutatja, hogy az eltérés a levegőminőségre vagy légszennyezésre vonatkozó közösségi jogszabályokba fog ütközni, beleértve a vonatkozó határértékeket és kibocsátási határértékeket, a kérelmet el kell utasítani. A Bizottságnak a vonatkozó célértékeket is figyelembe kell vennie.

Ha a Bizottság az összes vonatkozó információ beérkezésétől számított hat hónapon belül nem emel kifogást, az érintett tagállam alkalmazhatja a kért eltérést.

(6) Az (1) bekezdés ellenére a tagállamok továbbra is engedélyezhetik a legfeljebb 0,15 g/l ólomtartalmú ólmozott benzin kis, a teljes forgalom maximum 0,03 %-át jelentő mennyiségű forgalmazását a jellegzetes tulajdonságú veterán járművek részére és abban az esetben, ha az elosztás speciális érdekcsoportok útján történik.";

b) A (7) bekezdést el kell hagyni.

4. A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"4. cikk

Dízelüzemanyag

(1) A tagállamok biztosítják, hogy területükön csak olyan dízelüzemanyagot lehessen forgalmazni, amely megfelel a II. mellékletben megállapított előírásoknak.

A II. melléklet követelményeinek ellenére a tagállamok engedélyezhetik a 7 %-nál magasabb zsírsav-metil-észter (FAME) tartalmú dízelolaj forgalomba hozatalát.

A tagállamok biztosítják a fogyasztók megfelelő tájékoztatását a dízelüzemanyag bioüzemanyag-tartalmával, különösen a FAME-val kapcsolatban.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy területükön 2008. január 1-jét követően a nem közúti mozgó gépekben (beleértve a belvízi hajókat), mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, valamint kedvtelési célú vízi járművekben történő felhasználásra szolgáló gázolajok csak abban az esetben hozhatók forgalomba, ha ezen gázolajok kéntartalma nem haladja meg az 1 000 mg/kg-ot. 2011. január 1-jét követően az ilyen gázolajok legnagyobb megengedett kéntartalma 10 mg/kg. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen gázolajoktól eltérő folyékony tüzelőanyagok csak abban az esetben használhatók belvízi hajókban és kedvtelési célú vízi járművekben, ha kéntartalmuk nem haladja meg az ilyen gázolajok számára engedélyezett legnagyobb megengedett értéket.

Az ellátási láncban bekövetkező kisebb szennyeződések esetére a tagállamok 2011. január 1-jét követően engedélyezhetik, hogy a nem közúti mozgó gépekben (beleértve a belvízi hajókat), mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, valamint kedvtelési célú vízi járművekben történő felhasználásra szolgáló gázolajok kéntartalma a végfelhasználókat kiszolgáló végleges forgalmazási helyen maximálisan 20 mg/kg legyen. A tagállamok ezenkívül 2011. december 31-ig engedélyezhetik legfeljebb 1 000 mg/kg kéntartalmú gázolajok forgalomba hozatalát vasúti járművekben, valamint mezőgazdasági és erdészeti traktorokban történő felhasználásra, feltéve hogy biztosítani tudják, hogy a kibocsátás-ellenőrzési rendszerek megfelelő működése nem kerül veszélybe.

(3) A tagállamok a legkülső régiókat illetően konkrét rendelkezéseket hozhatnak a legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú dízelüzemanyagok és gázolajok bevezetésére vonatkozóan. Az e rendelkezést alkalmazó tagállamok a Bizottságot erről megfelelően tájékoztatják.

(4) Azokban a tagállamokban, ahol zord téli éghajlati viszonyok uralkodnak, a dízelüzemanyagokra és gázolajokra vonatkozóan az a követelmény, hogy 250 °C-ig az átdesztillált mennyiség maximálisan 65 térfogatszázalék lehet, helyettesíthető azzal, hogy 180 °C-on átdesztillált mennyiség maximálisan 10 térfogatszázalék lehet."

5. Az irányelv szövege a következő cikkel egészül ki:

"7a. cikk

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklése

(1) A tagállamok kijelölik azt a forgalmazót vagy azokat a forgalmazókat, amelyek a forgalmazott tüzelőanyag és energia teljes életciklusra vonatkozó, energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátás nyomon követéséért és az arról való jelentéstételért felelősek. A közúti járművekben történő felhasználásra szolgáló villamos energia szolgáltatói esetében a tagállamok biztosítják, hogy ezek a szolgáltatók dönthessenek úgy, hogy hozzá kívánnak járulni a (2) bekezdésben megállapított csökkentési kötelezettséghez, amennyiben bizonyítani tudják, hogy megfelelően képesek mérni és nyomon követni az e járművekben történő felhasználásra szolgáló villamos energiát.

2011. január 1-től a forgalmazók évente jelentenek a tagállam által kijelölt hatóságnak a tagállamon belül forgalomba hozott tüzelőanyag és energia üvegházhatásúgáz-kibocsátásának intenzitásáról, megadva legalább az alábbiakra vonatkozó információkat:

a) minden egyes tüzelőanyag- vagy energiatípus tekintetében a forgalomba hozott teljes mennyiség, beszerzési helyük és származásuk megjelölésével; és

b) a teljes életciklusra vonatkozó, energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátás.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a jelentéseket ellenőrizzék.

Szükség esetén a Bizottság e bekezdés végrehajtásához iránymutatásokat állapít meg.

(2) A tagállamok előírják a forgalmazók számára, hogy a fokozatosság szempontját szem előtt tartva 2020. december 31-ig az (5) bekezdés b) pontjában említett, tüzelőanyagokra az alapkövetelményekhez képest maximum 10 %-kal csökkentsék a forgalmazott tüzelőanyagból és energiából származó, teljes életciklusra és energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátást. E csökkentésnek az alábbiakból kell állnia:

a) 6 % 2020. december 31-ig. E csökkentés tekintetében a tagállamok megkövetelhetik a forgalmazóktól, hogy tartsák be az alábbi időközi célértékeket: 2 % 2014. december 31-ig és 4 % 2017. december 31-ig;

b) további indikatív 2 %-os célérték 2020. december 31-ig a 9. cikk (1) bekezdés h) pontjára figyelemmel, amely cél az alábbi módszerek valamelyikének vagy együttesének alkalmazásával valósítandó meg:

i. a bármilyen típusú közúti járműben, nem közúti gépjárművekben (köztük a belvízi hajókban), mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokban vagy kedvtelési célú vízi járművekben való felhasználásra szolgáló közlekedési célú energia forgalmazása;

ii. bármely technológia felhasználása (beleértve a szén-dioxid megkötését és tárolását), amely képes csökkenteni a forgalmazott tüzelőanyagokból vagy energiából származó, teljes életciklusra és energiaegységre számított üvegházhatásúgáz-kibocsátást;

c) a Kiotói Jegyzőkönyv tiszta fejlesztési mechanizmusa szerinti kibocsátási egységek vásárlása révén elérendő további indikatív 2 %-os csökkentési célérték 2020. december 31-ig, figyelemmel a 9. cikk (1) bekezdés i) pontjára, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 17 ) meghatározott feltételek szerint, a tüzelőanyag-forgalmazási ágazatban történő csökkentése érdekében.

(3) A bioüzemanyagok által a teljes életciklusuk alatt a környezetbe bocsátott üvegházhatású gázok mennyiségének kiszámítása a 7d. cikkel összhangban történik. Az egyéb tüzelőanyagokból és energiából származó, teljes életciklusra számított üvegházhatású gázkibocsátás kiszámítása az e cikk (5) bekezdésében megállapított módszer szerint történik.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a forgalmazók egyes csoportjai dönthessenek úgy, hogy együttesen tesznek eleget a (2) bekezdés szerinti csökkentési kötelezettségeknek. Ebben az esetben a (2) bekezdés alkalmazásában egyetlen forgalmazónak minősülnek.

(5) Az e cikk végrehajtására irányuló, ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására szolgáló intézkedéseket a 11. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni. Ezek az intézkedések kiterjednek különösen:

a) a bioüzemanyagoktól és villamos energiától eltérő tüzelőanyagok által a teljes életciklusuk alatt a környezetbe bocsátott üvegházhatású gázok mennyiségének kiszámítására szolgáló módszerekre;

b) a (2) bekezdés alkalmazásában a 2010-ben a fosszilis tüzelőanyagokból származó, teljes életciklusra és energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátáson alapuló, a tüzelőanyagok tekintetében alapkövetelményeket 2011. január 1. előtt meghatározó módszerekre;

c) a (4) bekezdés érvényesítéséhez szükséges szabályokra;

d) az elektromos közúti járművek hozzájárulásának kiszámítására vonatkozó módszereket, amelyeknek összhangban kell lenniük a 2009/28/EK irányelv 3. cikke (4) bekezdésével.

6. Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

"7b. cikk

A bioüzemanyagok fenntarthatósági kritériumai

(1) Tekintet nélkül arra, hogy a nyersanyagokat a Közösség területén vagy azon kívül termesztették-e, a bioüzemanyagokat a 7a. cikkben említett célok alkalmazásában csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok teljesítik az e cikk (2)-(6) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumokat.

A hulladékból és - a mezőgazdasági, az akvakultúrából és a halászatból származó, valamint az erdészeti maradékoktól eltérő - maradékokból előállított bioüzemanyagoknak azonban csak a (2) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági kritériumnak kell megfelelniük ahhoz, hogy azokat a 7a. cikkben említett célok alkalmazásában figyelembe vegyék.

(2) A bioüzemanyagok használatával elért üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenésének, melyet az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában vesznek figyelembe, legalább 35 %-nak kell lennie.

2017. január 1-től az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett, az üvegházhatású gázok kibocsátásában a bioüzemanyagok használatával elért csökkenésnek legalább 50 %-nak kell lennie. 2018. január 1-től a 2017. január 1-től kezdődően termelő létesítményekben előállított bioüzemanyagok esetében ennek az értéknek legalább 60 %-nak kell lennie.

A bioüzemanyagok használatából eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenést a 7d. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint kell kiszámítani.

A 2008. január 23-án már üzemelő létesítményekben előállított bioüzemanyagok esetében az első albekezdést 2013. április 1-től kell alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett bioüzemanyagokat nem lehet a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő földterületekről származó nyersanyagból előállítani, azaz olyan földterületekről, amelyek 2008 januárjában vagy azt követően az alábbi besorolásúak voltak, tekintet nélkül arra, hogy a földterület továbbra is ilyen besorolású-e:

a) elsődleges erdő és egyéb erdős terület, azaz őshonos fajokból álló erdő és egyéb erdős terület, ahol nem láthatók emberi tevékenység egyértelmű jelei, és az ökológiai folyamatokat nem zavarták meg jelentős mértékben;

b)

i. a törvény vagy az érintett illetékes hatóság által természetvédelmi célokra kijelölt területek; vagy

ii. a ritka vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére szolgáló, nemzetközi megállapodások által elismert területek vagy olyan területek, amelyek kormányközi szervezetek vagy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió által készített jegyzékekben szerepelnek, a 7c. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban való elismerésükre is figyelemmel;

kivéve ha bizonyítható, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes az említett természetvédelmi célokkal;

c)

i. a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő természetes gyepterület, amely emberi beavatkozás nélkül gyepterület maradna, és amely megőrzi természetes fajösszetételét, ökológiai jellemzőit és folyamatait; vagy

ii. a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő mesterséges gyepterület, vagyis amely emberi beavatkozás nélkül nem maradna gyepterület, amely ugyanakkor nagy fajgazdagságot mutat és nem degradálódott, kivéve ha a gyepterületi besorolás megőrzéséhez a nyersanyagok betakarítása bizonyítottan szükséges.

A Bizottság meghatározza a kritériumokat és azokat a földrajzi térségeket, amelyek figyelembevételével megállapítható, hogy mely gyepterületek tartoznak az első albekezdés c) pontjának hatálya alá. Az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 11. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(4) Az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett bioüzemanyagokat nem lehet jelentős szénkészletekkel rendelkező földterületekről származó nyersanyagból előállítani, azaz olyan földterületekről, amelyek 2008 januárjában az alábbi besorolásúak voltak és már nem ilyen besorolásúak:

a) vizes élőhelyek, azaz tartósan vagy az év jelentős részében vízzel borított vagy vízzel átitatott földterület;

b) összefüggő erdőterület, azaz több mint egy hektárra kiterjedő, öt méternél magasabb fákkal és 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal borított terület;

c) egy hektárnál nagyobb kiterjedésű földterület öt méternél magasabb fákkal és 10-30 % közötti lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal, kivéve ha bizonyítják, hogy a terület szénkészlete a művelési ág megváltoztatása előtt és után olyan, hogy a IV. melléklet C. részében megállapított módszertan alkalmazásakor teljesülnének a (2) bekezdésben foglalt feltételek.

E bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, ha a terület a nyersanyag kitermelésének időpontjában a 2008 januárjában meglévő besorolással megegyező besorolású volt.

(5) Az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett bioüzemanyagokat nem szabad 2008 januárjában ősmocsárként létező területről származó nyersanyagokból előállítani, kivéve ha bizonyítják, hogy e nyersanyag termelése és betakarítása nem jár együtt a korábban lecsapolatlan talaj lecsapolásával.

(6) A 7a. cikkben említett célok alkalmazásában figyelembe vett bioüzemanyagok előállítására használt, a Közösségben termelt mezőgazdasági nyersanyagokat a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet ( 18 ) II. mellékletének A. részében a »Környezetvédelem« cím alatt, valamint a fenti melléklet 9. pontjában említett rendelkezések szerinti követelményeknek és szabványoknak megfelelően, illetve az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján meghatározott jó mezőgazdasági és ökológiai állapottal kapcsolatos minimumkövetelményeknek megfelelően kell előállítani.

(7) A Bizottság kétévente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a (2)-(5) bekezdésben említett fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés, valamint a talaj, a víz és a levegő védelme érdekében hozott nemzeti intézkedésekről minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyag vagy bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik. Az első jelentést 2012-ben kell benyújtani.

A Bizottság kétévente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy milyen hatással van a bioüzemanyag iránti fokozott kereslet a társadalmi fenntarthatóságra a Közösségben és a harmadik országokban, milyen hatással van a Közösség bioüzemanyag-politikája az elérhető árú élelmiszereknek különösen a fejlődő országok lakossága számára történő rendelkezésre állására, továbbá a szélesebb értelemben vett fejlesztési kérdésekről. A jelentéseknek ki kell térniük a földhasználati jogok tiszteletben tartására. Minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik, tartalmazniuk kell azt, hogy az adott ország megerősítette és végrehajtotta-e a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) valamennyi alábbi egyezményét:

- Egyezmény a kényszer- vagy kötelező munkáról (No 29),

- Egyezmény az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről (No 87),

- Egyezmény a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról (No 98),

- Egyezmény a férfi és női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazása tárgyában (No 100),

- Egyezmény a kényszermunka felszámolásáról (No 105),

- Egyezmény a hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás) (No 111),

- Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról (No 138),

- Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről (No 182).

Az említett jelentéseknek minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik, tartalmazniuk kell azt, hogy az adott ország megerősítette és végrehajtotta-e:

- a biológiai biztonságról szóló carthagenai jegyzőkönyvet,

- a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményt.

Az első jelentést 2012-ben kell benyújtani. A Bizottság adott esetben korrekciós intézkedéseket javasol, nevezetesen akkor, ha bizonyítható, hogy a bioüzemanyag-előállítás jelentős hatást gyakorol az élelmiszerek árára.

(8) Az e cikknek megfelelően nyert bioüzemanyagoknak az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában való figyelembevételét a tagállamok más fenntarthatósági indokok alapján nem utasíthatják el.

7c. cikk

A bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése

(1) Amennyiben a bioüzemanyagokat a 7a. cikk alkalmazásában figyelembe veszik, a tagállamoknak elő kell írniuk a gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy a 7b. cikk (2)-(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumok teljesültek. Ebből a célból a gazdasági szereplők számára tömegmérleg-rendszer alkalmazását kell előírni, amely:

a) megengedi az eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező nyersanyag-szállítmányok vagy bioüzemanyagok összekeverését;

b) előírja, hogy a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információk és az a) pontban említett szállítmányok mérete a keverékhez rendelve megmaradjon; és

c) biztosítja, hogy a keverékből kivett minden szállítmány összege azonos fenntarthatósági jellemzőkkel kerüljön leírásra és ugyanolyan mennyiségben, mint a keverékhez adott összes szállítmány összege.

(2) A Bizottság 2010-ben és 2012-ben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1) bekezdésben leírt tömegmérleg ellenőrzési módszer működéséről és annak lehetőségéről, hogy néhány vagy az összes nyersanyag- vagy bioüzemanyag-típussal kapcsolatban más ellenőrzési módszereket engedélyezzenek. Az értékelés során a Bizottság olyan ellenőrzési módszerek alkalmazását mérlegeli, amelyek keretében a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információkat nem szükséges fizikailag az egyes szállítmányokhoz vagy keverékekhez rendelni. Az értékelés során figyelmet kell fordítani arra, hogy az ellenőrzési rendszer integritását és hatékonyságát az ipar indokolatlanul nagy terhelése nélkül kell biztosítani. A jelentéshez adott esetben mellékelik az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, egyéb ellenőrzési módszerek engedélyezéséről szóló javaslatokat.

(3) A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők megbízható információkat nyújtsanak be, és kérésre a tagállam rendelkezésére bocsássák az információk előállításához használt adatokat. A tagállamok előírják a gazdasági szereplők számára, hogy az általuk benyújtott információk tekintetében dolgozzák ki a független audit megfelelő normáit, és mellékeljék az audit elvégzésével kapcsolatos bizonyítékokat. Az audit során meg kell vizsgálni, hogy a gazdasági szereplők által használt rendszerek pontosak, megbízhatóak és kizárják a csalás lehetőségét. Értékelni kell továbbá a mintavétel gyakoriságát és módszerét, valamint az adatok megbízhatóságát.

Az első albekezdésben említett információk magukban foglalják különösen a 7b. cikk (2)-(5) bekezdésében említett fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelésre, a talaj, a víz és a levegő védelme, a degradálódott földterületek helyreállítása, a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében foganatosított intézkedéseket, továbbá a 7b. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett elemek figyelembevétele érdekében foganatosított intézkedésekre vonatkozó megfelelő és releváns információkat.

A Bizottság összeállítja az első két albekezdésében említett azon megfelelő és releváns információk listáját, amelyet a tagállamok a 11. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően kérnek a gazdasági szereplőktől. Biztosítja különösen, hogy ezen adatszolgáltatás ne jelentsen túlzott adminisztratív terhet általában a gazdasági szereplők, konkrétan pedig a kis területen gazdálkodó mezőgazdasági termelők, termelői szervezetek és szövetkezetek számára.

Az ebben a bekezdésben megállapított kötelezettségek a Közösségen belül előállított és Közösségbe importált bioüzemanyagokra is vonatkoznak.

A tagállamok összesített formában benyújtják a Bizottság részére az e bekezdés első albekezdésében említett adatokat, amelyeket a Bizottság a 2009/28/EK irányelv 24. cikkében említett átláthatósági platformon összefoglalva, a kereskedelmi szempontból érzékeny adatok titkosságának megőrzésével közzétesz.

(4) A Közösség törekszik arra, hogy a harmadik országokkal olyan két- vagy többoldalú megállapodásokat kössön, amelyek a fenntarthatósági kritériumokra vonatkozóan az ezen irányelvben foglaltaknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak. Amennyiben a Közösség olyan megállapodásokat kötött, amelyek a 7b. cikk (2)-(5) bekezdésében megállapított fenntarthatósági kritériumok hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, a Bizottság határozhat úgy, hogy ezek a megállapodások bizonyítják, hogy az említett országokban termelt nyersanyagokból előállított bioüzemanyagok megfelelnek a szóban forgó fenntarthatósági kritériumoknak. E megállapodások megkötése során kellő figyelmet kell fordítani az olyan területek megőrzése céljából hozott intézkedésekre, amelyek kritikus helyzetben alapökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem, eróziógátlás), a talaj, a víz és a levegő védelme, a talajhasználat közvetett megváltoztatása, a degradálódott földterületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében hozott intézkedésekre, és a 7b. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kérdésekre.

A Bizottság határozhat úgy, hogy a biomasszatermékek előállításával kapcsolatban szabványokat megállapító önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszereknek a 7b. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában pontos adatokat tartalmaznak, vagy bizonyítják, hogy a bioüzemanyag-szállítmányok megfelelnek a 7b. cikk (3) és (5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak. A Bizottság határozhat úgy, hogy e rendszereknek pontos adatokat kell tartalmazniuk azon információk alkalmazásában, amelyek az olyan területek megőrzése céljából hozott intézkedésekre vonatkoznak, amelyek kritikus helyzetben alapökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem, eróziógátlás), ezenkívül a talaj, a víz és a levegő védelme, a talajhasználat közvetett megváltoztatása, a degradálódott földterületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében hozott intézkedésekre és a 7b. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kérdésekre vonatkoznak. A Bizottság a 7b. cikk (3) bekezdése b) pontja ii. alpontjának alkalmazásában elismerheti a ritka vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt, nemzetközi megállapodások által elismert területeket vagy azokat a területeket is, amelyek kormányközi szervezetek vagy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió által készített jegyzékekben szerepelnek.

A Bizottság határozhat úgy, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásában jelentkező csökkenés mérésére létrehozott önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszerek a 7b. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában pontos adatokat tartalmaznak.

A Bizottság határozhat úgy, hogy a súlyosan degradálódott vagy erősen szennyezett földterületek javítását célzó nemzeti vagy regionális helyreállítási programok hatálya alá tartozó földterületek teljesítik a IV. melléklet C. részének 9. pontjában említett kritériumokat.

(5) A Bizottság a (4) bekezdés alapján kizárólag akkor fogad el határozatot, ha a szóban forgó megállapodás vagy rendszer megfelel a megbízhatóság, az átláthatóság és a független audit tekintetében támasztott megfelelő normáknak. Az üvegházhatásúgáz-megtakarítás mérésére létrehozott rendszereknek meg kell továbbá felelniük a IV. mellékletben meghatározott módszertani követelményeknek. A 7b. cikk (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő területek esetében az ilyen területek jegyzékének meg kell felelniük az objektivitási normáknak, összhangban kell állniuk a nemzetközileg elismert normákkal, és megfelelő fellebbezési eljárásokat kell lehetővé tenniük.

(6) A (4) bekezdés alapján meghozott határozatokat a 11. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással kell elfogadni. Az ilyen határozatok legfeljebb ötéves időtartamra érvényesek.

(7) Ha egy gazdasági szereplő a (4) bekezdés alapján hozott határozat tárgyát képező megállapodásnak vagy rendszernek megfelelően nyert bizonyítékokat vagy adatokat szolgáltat, a határozat által érintett mértékben a tagállam nem kötelezheti az adatszolgáltatót arra, hogy további bizonyítékokkal igazolja a 7b. cikk (2)-(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést, sem pedig arra, hogy információkat szolgáltasson az e cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett intézkedésekről.

(8) Valamely tagállam kérelmére vagy saját kezdeményezése alapján a Bizottság megvizsgálja egy bioüzemanyag forrás tekintetében a 7b. cikk alkalmazását, és a kérelem beérkezésétől számított hat hónapon belül - a 11. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően - határozatot hoz arról, hogy az érintett tagállam a szóban forgó bioüzemanyagot figyelembe veheti-e a 7a. cikk alkalmazásában.

(9) A Bizottság legkésőbb 2012. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az alábbiakról:

a) a fenntarthatósági kritériumokkal kapcsolatos adatszolgáltatási rendszer hatékonysága; és

b) annak kérdése, hogy - a legújabb tudományos eredmények és a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek figyelembevételével - megvalósítható és célszerű-e kötelező jellegű levegő-, talaj- és vízvédelmi előírások bevezetése.

A Bizottság adott esetben korrekciós intézkedéseket is javasol.

7d. cikk

A bioüzemanyagok teljes életciklusra számított üvegházhatású gázkibocsátásának kiszámítása

(1) A 7a. cikk és a 7b. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában egy adott bioüzemanyag teljes életciklusra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátását az alábbiak szerint kell kiszámítani:

a) ha a IV. melléklet A. vagy B. része tartalmazza az adott bioüzemanyag-előállítási módra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenés alapértelmezett értékét, és a IV. melléklet C. részének 7. pontja szerint e bioüzemanyagokra vonatkozóan kiszámított el érték nulla vagy annál kisebb: akkor ennek az alapértelmezett értéknek az alkalmazásával;

b) a IV. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges érték alkalmazásával; vagy

c) a IV. melléklet C. részének 1. pontjában említett képlet tényezőinek összegeként kiszámított érték alkalmazásával, ahol egyes tényezők esetében a IV. melléklet D. vagy E. részében szereplő diszaggregált alapértelmezett értékek, az összes többi tényező esetében pedig a IV. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges értékek alkalmazhatók.

(2) A tagállamok legkésőbb 2010. március 31-ig jelentést nyújtanak be a Bizottságnak, amely tartalmazza a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló, 2003. május 26-i 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 19 ) értelmében a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájában (a továbbiakban: NUTS) 2. szintű vagy annál diszaggregáltabb NUTS-szinthez tartozó, területükön található azon földterületek listáját, amelyek esetében a mezőgazdasági nyersanyagok termeléséből származó, jellemző üvegházhatásúgáz-kibocsátás várhatóan alacsonyabb lesz az ezen irányelv IV. melléklete D. részének "a termelésre vonatkozó diszaggregált értékek" címe alapján bejelentett kibocsátásoknál vagy megegyezik azokkal; a jelentést ki kell egészíteni a lista összeállításához alkalmazott módszer és adatok leírásával. A módszernek figyelembe kell vennie a talaj jellemzőit, az éghajlatot és a várt nyersanyaghozamokat.

(3) A IV. melléklet A. részében szereplő alapértelmezett értékeket, és a IV. melléklet D. részében a termelésre megállapított diszaggregált alapértelmezett értékeket csak akkor lehet alkalmazni, ha ezek nyersanyagát:

a) a Közösségen kívüli területen termelték;

b) a Közösségnek a (2) bekezdésben említett listákban szereplő területein termelték; vagy

c) hulladékból vagy a mezőgazdasági, halászatból és akvakultúrából származó maradékoktól eltérő maradékból nyerték.

Az a), b) és c) pont hatálya alá nem tartozó bioüzemanyagok esetében a termeléshez megállapított tényleges értékeket kell alkalmazni.

(4) Legkésőbb 2010. március 31-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a harmadik országokban található azon területek listái összeállításának megvalósíthatóságáról, amelyek esetében a mezőgazdasági nyersanyag termeléséből származó jellemző üvegházhatásúgáz-kibocsátás várhatóan alacsonyabb lesz a IV. melléklet D. részének "termelés" címe alatt bejelentett kibocsátásoknál vagy megegyezik azokkal; a jelentést lehetőség szerint ez a lista, valamint a lista összeállításához alkalmazott módszer és adatok leírása kíséri. A Bizottság adott esetben a tárgyhoz kapcsolódó javaslatokat csatol a jelentéséhez.

(5) A Bizottság legkésőbb 2012. december 31-ig, majd ezt követően kétévente jelentést tesz a IV. melléklet B. és E. részének becsült jellemző és alapértelmezett értékeiről, különös figyelmet fordítva a közlekedésből és a feldolgozásból származó kibocsátásokra, és szükség esetén határoz az értékek korrekciójáról. Az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 11. cikk (4) bekezdésében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(6) A Bizottság 2010. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben felülvizsgálja a földhasználat közvetett megváltoztatása révén az üvegházhatású gázok kibocsátására gyakorolt hatást, valamint megvizsgálja e hatás csökkentésének módjait. Ezt a jelentést adott esetben olyan javaslat kíséri, amely az elérhető legjobb tudományos bizonyítékokon alapul, és konkrét módszertant tartalmaz a földhasználat közvetett megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves kibocsátások tekintetében, ezáltal biztosítva az ezen irányelvnek és különösen a 7b. cikk (2) bekezdésének való megfelelést.

A javaslatnak tartalmaznia kell az e módszertan alkalmazása előtt megkezdett befektetések kiszámíthatóságának biztosításához szükséges biztosítékokat. A 2013 vége előtt bioüzemanyagokat termelő létesítmények tekintetében az első albekezdésben említett intézkedések alkalmazása 2017 végéig nem eredményezheti azt, hogy az e létesítményekben termelt bioüzemanyagok ne feleljenek meg az ebben az irányelvben foglalt fenntarthatósági követelményeknek, feltéve hogy ezek a bioüzemanyagok legalább 45 %-os megtakarítást érnek el az üvegházhatású gázok kibocsátásában. Ez alkalmazandó a 2012. végéig bioüzemanyagokat termelő létesítmények kapacitására.

Az Európai Parlament és a Tanács törekszik arra, hogy legkésőbb 2012-ben határozatot hozzon a Bizottság által benyújtott ilyen javaslatok tárgyában.

(7) A IV. melléklet a műszaki vagy tudományos fejlődéshez igazítható, többek között olyan értékek hozzáadásával, amelyek az ugyanezen vagy más nyersanyagok esetében alkalmazandó további bioüzemanyag-előállítási módokra vonatkoznak, valamint a C. részben foglalt módszertan módosításával. Az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 11. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

A IV. mellékletben foglalt alapértelmezett értékek és módszertan tekintetében különös figyelmet kell fordítani az alábbiakra:

- a hulladék és a maradékanyagok számításba vételének módszere,

- a társtermékek számításba vételének módszere,

- a kogeneráció számításba vételének módszere, és

- a mezőgazdasági gabonamaradványok társtermékként való elismerése.

A növényi hulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított biodízelre vonatkozó alapértelmezett értékeket a lehető leghamarabb felül kell vizsgálni.

Az alapértelmezett értékek IV. mellékletben szereplő listájának módosítása vagy kiegészítése során a következő szabályok betartásával kell eljárni:

a) ha egy tényezőnek a teljes kibocsátáshoz való hozzájárulása kicsi, vagy ha a változás csekély, illetve ha a tényleges értékek megállapítása túlságosan költséges volna vagy nehézségekkel járna, az alapértelmezett értékek a normál termelési eljárásokra jellemző alapértelmezett értékek;

b) minden más esetben az alapértelmezett értékeket óvatosan kell megállapítani a normál termelési eljárásokhoz képest.

(8) Részletes fogalommeghatározásokat kell kidolgozni, beleértve a IV. melléklet C. részének 9. pontjában felsorolt kategóriákhoz szükséges technikai specifikációt. Az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 11. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

7e. cikk

A bioüzemanyagok fenntarthatóságára vonatkozó végrehajtási intézkedések és jelentések

(1) Az ezen irányelv 7b. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében, 7c. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében, 7c. cikke (6) bekezdésében, 7c. cikke (8) bekezdésében, 7d. cikke (5) bekezdésében, 7d. cikke (7) bekezdésének első albekezdésében és 7d. cikke (8) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések teljes mértékben figyelembe veszik a 2009/28/EK irányelv céljait.

(2) A Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó, az ezen irányelv 7b. cikke (7) bekezdésében, 7c. cikke (2) bekezdésében, 7c. cikke (9) bekezdésében, 7d. cikke (4) bekezdésében, (5) bekezdésében és (6) bekezdésének első albekezdésében említett jelentéseket, valamint az ezen irányelv 7c. cikke (3) bekezdése első és ötödik albekezdésének és 7d. cikke (2) bekezdésének értelmében előterjesztett jelentéseket és információkat a 2009/28/EK irányelv és ezen irányelv alkalmazásában készítik és küldik el.

7. A 8. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(1) A tagállamok a benzin esetében az EN 228:2004, a dízelüzemanyagok tekintetében pedig az EN 590:2004 európai szabványokban meghatározott analitikai módszerek segítségével kell ellenőrizniük a 3. és 4. cikk követelményeinek betartását."

8. Az irányelv szövege a következő cikkel egészül ki:

"8a. cikk

Fémtartalmú adalékok

(1) A Bizottság felmérést végez a fémtartalmú adalékok tüzelőanyagokban történő felhasználásából származó egészségügyi és környezeti kockázatokról, és e célból vizsgálati módszert dolgoz ki. Következtetéseit legkésőbb 2012. december 31-ig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2) Az (1) bekezdésben hivatkozott vizsgálati módszerek kidolgozásáig a tüzelőanyagok metilciklopentadienil-mangán-trikarbonil (MMT) tartalmát 2011. január 1-től literenként 6 mg mangánkoncentrációra kell korlátozni. 2014. január 1-től a határérték 2 mg mangán literenként.

(3) A tüzelőanyagok (2) bekezdésben meghatározott MMT-tartalmára vonatkozó határértéket az (1) bekezdésben hivatkozott vizsgálati módszer alkalmazásával végzett értékelés alapján felül kell vizsgálni. Ha a kockázatértékelés indokolttá teszi, a határértéket nullára lehet csökkenteni. A határérték nem növelhető, kivéve ha azt a kockázatértékelés indokolttá teszi. Az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedést a 11. cikk (4) bekezdésében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(4) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a tüzelőanyag fémtartalmú adalék tartalmára vonatkozó címke láthatóan megjelenjen mindazon helyeken, ahol fémtartalmú adalékokat tartalmazó tüzelőanyagok kaphatók.

(5) A címke a következő szöveget tartalmazza: »Fémtartalmú adalékot tartalmaz«.

(6) A címkét jól láthatóan a tüzelőanyag típusát jelző tájékoztatás helyére kell erősíteni. A címke méretének és betűtípusának jól láthatónak és könnyen olvashatónak kell lennie."

9. A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"9. cikk

Jelentéstétel

(1) A Bizottság 2012. december 31-ig, majd azt követően háromévente jelentést nyújt be és indokolt esetben ezen irányelv módosítására irányuló javaslatot terjeszt elő az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés különösen a következőket veszi figyelembe:

a) a gépjármű-technológiák alkalmazását és fejlődését, különös tekintettel a benzin és a dízelolaj megengedett maximális bioüzemanyag-tartalom határérték növelésének megvalósíthatóságáról és a 3. cikk (3) bekezdésében említett időpont felülvizsgálatának szükségességét;

b) a közúti közlekedés járműveiből származó CO2-kibocsátás mérséklésére irányuló közösségi politikát;

c) a II. mellékletben szereplő követelményeknek és különösen a többgyűrűs aromás szénhidrogénekre vonatkozó határértéknek a nem közúti gépjárművekre (a belvízi hajókat is beleértve), mezőgazdasági és erdészeti traktorokra és kedvtelési célú vízi járművekre történő alkalmazásának lehetőségét;

d) a tüzelőanyagokhoz adagolt detergensek alkalmazásának terjedését;

e) az MMT-től eltérő fémtartalmú adalékok tüzelőanyagokban való alkalmazását;

f) a benzinben és a dízelolaj előállításához használt komponensek teljes mennyiségét, figyelembe véve a környezetvédelemmel kapcsolatos közösségi jogszabályokat, ideértve avízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet ( 20 ) és az ahhoz kapcsolódó irányelveket is;

g) az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó, a 7a. cikk (2) bekezdésében foglalt célérték kibocsátáskereskedelmi rendszerre gyakorolt hatásait;

h) a 2. cikk (6) és (7) bekezdése, valamint a 7a. cikk (2) bekezdése b) pontja kiigazításának lehetséges szükségességét az üvegházhatású gázok 2020-ra történő legfeljebb 10 %-os csökkentésére vonatkozó célérték eléréséhez való lehetséges hozzájárulás értékelése céljából. Az értékelés szempontjainak a tüzelőanyagokból és energiából származó, teljes életciklusra és energiaegységenként számított üvegházhatású gázkibocsátás Közösségen belüli csökkentésének lehetőségén kell alapulniuk, figyelembe véve a környezet szempontjából biztonságos CO2-kivonási és -tárolási technológiák és az elektromos járművek terén elért előrelépéseket, valamint az ilyen kibocsátáscsökkentési módszerek 7a. cikk (2) bekezdés b) pontjában hivatkozott költséghatékonyságát;

i) a forgalmazókra vonatkozó, a teljes életciklusra és energiaegységenként számított üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a 7a. cikk (5) bekezdése b) pontjában említett, tüzelőanyagokra vonatkozó alapkövetelményekhez képest 2 %-kal történő csökkentésére irányuló további intézkedések bevezetésének lehetőségét a Kiotói Jegyzőkönyv tiszta fejlesztési mechanizmusa szerint vásárolt kibocsátási egységeknek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelő felhasználása révén, az üvegházhatású gázoknak a 7a. cikk (2) bekezdés c) pontjában hivatkozott 2020-ra történő legfeljebb 10 %-os csökkentésére vonatkozó célérték eléréséhez való lehetséges hozzájárulások további értékelése céljából;

j) a benzin esetében a nyári időszak során engedélyezett maximális gőznyomás 60 kPa alatti értékre történő csökkentésének frissített költség-haszon elemzését és hatásvizsgálatát.

(2) Legkésőbb 2014-ben a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 7a. cikkben hivatkozott, az üvegházhatású gázok 2020-ig történő csökkentésére vonatkozó célérték megvalósulásáról, figyelembe véve, hogy e célértéknek összhangban kell lennie a 2009/28/EK irányelv 3. cikke (3) bekezdésében hivatkozott célértékkel a közlekedés területén a megújuló energiaforrásokból előállított energia tekintetében az irányelv 23. cikke (8) bekezdésében és 23. cikke (9) bekezdésében hivatkozott jelentések fényében.

Adott esetben a Bizottság a jelentéséhez a célérték módosítására vonatkozó javaslatot csatol.

10. A 10. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(1) Ha a műszaki fejlődés következtében ki kell igazítani az I. vagy a II. mellékletben említett engedélyezett analitikai módszereket, a 11. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló módosításokat lehet elfogadni. A III. mellékletet is a műszaki vagy tudományos fejlődéshez lehet igazítani. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedést a 11. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni."

11. A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"11. cikk

A bizottság eljárása

(1) A (2) bekezdésben említett esetek kivételével a Bizottság munkáját a tüzelőanyagok minőségével foglalkozó bizottság segíti.

(2) A 7b., 7c. és 7d. cikkek alapján a bioüzemanyagok fenntarthatóságával kapcsolatos ügyekben a Bizottságot a 2009/28/EK irányelv 25. cikke (2) bekezdésében említett »Bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók fenntarthatóságával foglalkozó bizottság« segíti.

(3) Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

(4) Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)-(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel."

12. A 14. cikket el kell hagyni.

13. Az I., II., III. és IV. melléklet helyébe az ezen irányelv mellékletének szövege lép.

3. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 93/12/EGK irányelv hatályát veszti.

4. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy legkésőbb 2010. december 31-ig ennek az irányelvnek megfeleljenek.

A tagállamok haladéktalanul megküldik a Bizottságnak e rendelkezéseik szövegét.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

6. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a címzettjei a tagállamok.

MELLÉKLET

"I. MELLÉKLET

A KÜLSŐ GYÚJTÁSÚ MOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰVEKBEN FELHASZNÁLT, FORGALOMBAN LÉVŐ TÜZELŐANYAGOK KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI

Típus: Benzin

II. MELLÉKLET

A KOMPRESSZIÓS GYÚJTÁSÚ MOTOROKKAL FELSZERELT JÁRMŰVEKBEN FELHASZNÁLT, FORGALOMBAN LÉVŐ TÜZELŐANYAGOK KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI

Típus: Dízelolaj

III. MELLÉKLET

A BIOETANOL-TARTALMÚ BENZINEK GŐZNYOMÁSÁNAK MEGENGEDETT ELTÉRÉSE

A táblázatban nem szereplő közbenső bioetanoltartalom-értékek esetén a gőznyomás megengedett eltérését lineáris interpolációval kell meghatározni a közvetlenül az adott közbenső bioetanol-tartalom alatt, illetőleg felett található bioetanol-tartalomhoz tartozó értékekből.

IV. MELLÉKLET

A BIOÜZEMANYAGOKBÓL SZÁRMAZÓ, TELJES ÉLETCIKLUSRA SZÁMÍTOTT ÜVEGHÁZHATÁSÚGÁZ-KIBOCSÁTÁS KISZÁMÍTÁSÁRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

A. Jellemző és alapértelmezett értékek a bioüzemanyagok esetében, ha azokat a földhasználat megváltozásából adódó nettó szénkibocsátás nélkül állítják elő

B. Becsült jellemző és alapértelmezett értékek az olyan jövőbeli bioüzemanyagok esetében, amelyek 2008 januárjában nem voltak vagy csak elhanyagolható mennyiségben voltak jelen a piacon, ha azokat a földhasználat megváltozásából adódó nettó szénkibocsátás nélkül állítják elő

C. Módszertan

1. A bioüzemanyagok előállítása és használata által kiváltott üvegházhatású gázkibocsátást a következők szerint kell kiszámítani: E = eec + el + ep + etd + eu - esca - eccs - eccr - eee , ahol: A gépek és berendezések gyártása során keletkező kibocsátásokat nem kell figyelembe venni.

E

=

az üzemanyag használata során keletkező összes kibocsátás;

eec

=

a nyersanyagok kitermelése vagy termesztése során keletkező kibocsátások;

el

=

a földhasználat megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves kibocsátások;

ep

=

a feldolgozás során keletkező kibocsátások;

etd

=

a szállítás és a disztribúció során keletkező kibocsátások;

eu

=

az üzemanyag használatából eredő kibocsátások;

esca

=

a jobb mezőgazdasági gazdálkodás révén a talaj szénmegkötő képességéből eredő kibocsátás-csökkentés;

eccs

=

a szén megkötéséből és geológiai tárolásából eredő kibocsátás-csökkentés;

eccr

=

a szén megkötéséből és helyettesítéséből eredő kibocsátás-csökkenés; és

eee

=

a kogenerációból származó villamosenergia-többletből eredő kibocsátás-csökkenés.

2.

A tüzelőanyagokból eredő üvegházhatású gázkibocsátást (E) az egy MJ tüzelőanyagra jutó CO2 grammjának egyenértékében kell kifejezni, gCO2eq/MJ.

3.

A 2. ponttól eltérve a gCO2eq/MJ-ban kiszámított értékeket ki lehet igazítani a hasznos üzem tekintetében a tüzelőanyagok között tapasztalható különbségek figyelembevétele érdekében, km/MJ-ban kifejezve. Ilyen kiigazításokra csak akkor van lehetőség, ha a hasznos üzem tekintetében fennálló különbségeket bizonyítékokkal alátámasztják.

4. A bioüzemanyagok használatából eredő, az üvegházhatású gázok kibocsátásában jelentkező csökkenést a következők szerint kell kiszámítani: CSÖKKENÉS = (EF - EB )/EF , ahol:

EB

=

a bioüzemanyagok használatából eredő összes kibocsátás; és

EF

=

a fosszilisüzemanyag-komparátor használatából eredő összes kibocsátás.

5. Az 1. pont alkalmazásában a CO2, N2O és CH4 üvegházhatású gázokat kell figyelembe venni. A CO2-egyenérték kiszámításához a fent említett gázokat a következő értékekkel kell figyelembe venni:

CO2

:

1

N2O

:

296

CH4

:

23

6.

A nyersanyagok kitermelése vagy termesztése során keletkező kibocsátásokba (eec), beletartoznak a kitermelés vagy a mezőgazdasági termesztési eljárások során keletkező kibocsátások; a nyersanyagok begyűjtése során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a kinyeréshez vagy a termeléshez használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások. A nyersanyagtermelés vonatkozásában a szén-dioxid-megkötést nem kell figyelembe venni. Az olajkitermelést kísérő fáklyázásból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a világ bármely pontján bekövetkező bizonyított csökkenését le kell vonni. A termesztésből eredő kibocsátásokra vonatkozó, a tényleges értékek használatának alternatíváját jelentő becslések kiszámíthatók az alapértelmezett értékek kiszámításánál figyelembe vett földrajzi területeknél kisebb területekre kiszámított átlagokból.

7. A földhasználat megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves kibocsátások (el), kiszámításához az összes kibocsátásokat egyenlően el kell osztani 20 évre. Az ilyen kibocsátások kiszámítása során a következő szabályt kell alkalmazni: el = (CSR - CSA ) × 3,664 × 1/20 × 1/P - eB , ( 21 ) ahol:

el

=

a földhasználat megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves kibocsátások (a bioüzemanyagból származó energia egy egységére jutó CO2-egyenérték tömegeként számítva);

CSR

=

a referencia-földhasználathoz hozzárendelt területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tömegében mérve, beleértve a talajt és a vegetációt is). A referencia-földhasználat a 2008 januárjában vagy a nyersanyag előállítása előtt 20 évvel aktuális földhasználat, bármelyik is a későbbi;

CSA

=

a tényleges földhasználathoz hozzárendelt területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tömegében mérve, beleértve a talajt és a vegetációt is). Azokban az esetekben, ahol a szénkészlet egy évnél hosszabb ideig halmozódik fel, a CSA-hoz rendelt érték a húsz év elteltével vagy a gabona beérésekor becsült területegységenkénti szénkészlet, a korábban bekövetkező figyelembevételével;

P

=

a növény produktivitása (a bioüzemanyagokból egységnyi területen évente előállított energia); és

eB

=

29 gCO2eq/MJ értékű bónusz olyan bioüzemanyagokra, amelyek esetében a biomasszát a termelésbe visszaállított, degradálódott földterületről nyerik, és a 8. pontban felsorolt feltételek teljesülnek.

8.

A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz akkor adható meg, ha az adott földterületről bizonyítható, hogy:

a) 2008 januárjában nem állt mezőgazdasági vagy más célú használat alatt; és

b) az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik:

i. súlyosan degradálódott földterület, beleértve a korábban mezőgazdasági célra használt földterületeket is;

ii. erősen szennyezett földterület.

A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz a földterület mezőgazdasági használatra való átállításának időpontjától számított legfeljebb 10 évig érvényes, feltéve hogy az i. alpontba tartozó földterületek esetében biztosított a szénkészlet folyamatos növekedése és az erózió jelentős csökkentése, a ii. alpontba tartozó földterületek esetében pedig a talajszennyeződés mértéke csökken.

9.

A 8. pont b) alpontjában említett kategóriák meghatározása a következő:

a) »súlyosan degradálódott földterület«: olyan földterület, amelynek esetében hosszabb időszak során jelentős szikesedés volt tapasztalható, vagy amelynek a szervesanyag-tartalma különösen alacsony, és súlyosan erodálódott;

b) »erősen szennyezett földterület«: olyan földterület, amely a talajszennyeződés mértéke miatt élelmiszer- vagy takarmánytermelésre nem alkalmas.

Ide tartoznak azok a földterületek is, amelyekről a Bizottság a 7c. cikk (3) bekezdése negyedik albekezdésének megfelelően határozatot hozott.

10.

A 2009/28/EK irányelv V. melléklete C. részének 10. pontja értelmében elfogadott iránymutatások szolgálnak ezen irányelv alkalmazásában a talajban lévő szén-dioxid-készletek kiszámításának alapjául.

11.

A feldolgozás során keletkező kibocsátásokba (ep) beletartoznak maguk a feldolgozás során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a feldolgozáshoz használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások.

A nem az üzemanyag-előállító üzemben előállított villamosenergia-fogyasztás elszámolásához ennek a villamos energiának az előállítására és elosztására jellemző üvegházhatásúgáz-kibocsátás-intenzitást úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az egy meghatározott régióban a villamos energia előállítására és elosztására jellemző átlagos kibocsátási intenzitással. E szabály alóli kivételként a termelők átlagértéket is alkalmazhatnak egy egyedi villamosenergia-előállító üzem esetében az ebben az üzemben megtermelt villamos energiára, ha ez az üzem nem csatlakozik a villamosenergia-hálózathoz.

12.

A szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátásokba (etd) beletartoznak a nyersanyagok és a félkész anyagok szállítása és tárolása során keletkező kibocsátások és a késztermékek tárolása és elosztása során keletkező kibocsátások. A szállítás és az elosztás során keletkező, a 6. pont szerint figyelembe veendő kibocsátásokra ez a pont nem terjed ki.

13.

Az üzemanyag felhasználásából eredő kibocsátásokat (eu) a bioüzemanyagok esetében nullának kell tekinteni.

14.

A szén megkötéséből és geológiai tárolásából eredő kibocsátáscsökkenésbe (eccs) - amelyet az ep értékben még nem vettek figyelembe - csak azok a kibocsátott CO2 megkötésével és tárolásával elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek közvetlenül összefüggnek az üzemanyag kitermelésével, szállításával, feldolgozásával és elosztásával.

15.

A szén megkötéséből és helyettesítéséből eredő kibocsátáscsökkenésbe (eccr) csak az olyan CO2-megkötéssel elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek esetében a szén biomassza eredetű, és azt a fosszilis CO2 helyettesítésére használják kereskedelmi termékekben és szolgáltatásokban.

16.

A kogenerációból származó villamosenergia-többletből eredő kibocsátás-csökkenést (eee) csak az olyan üzemanyag-előállító rendszerek által termelt többlet villamos energia vonatkozásában lehet figyelembe venni, amelyek kogenerációs elven működnek, kivéve ha a kogenerációhoz használt üzemanyag a mezőgazdasági növényi maradványon kívüli társtermék. Ennek a többlet villamos energiának az elszámolásához a kogenerációs egység méretét úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az ahhoz szükséges minimális mérettel, hogy a kogenerációs egység szolgáltatni tudja az üzemanyag-termeléshez szükséges hőt. Az ezzel a többlet villamos energiával összefüggésben keletkező, az üvegházhatású gázok kibocsátásában jelentkező csökkenést úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik azzal a mennyiségű üvegházhatású gázzal, amelyet megegyező mennyiségű villamos energiának a kogenerációs egységben használttal azonos üzemanyaggal történő előállítása során bocsátanának ki.

17.

Ha az üzemanyag-előállítási eljárás kombinálva állítja elő azt az üzemanyagot, amelynek vonatkozásában a kibocsátást számítják és egy vagy több egyéb terméket (»társtermékek«), akkor az üvegházhatású gázkibocsátást meg kell osztani az üzemanyag vagy annak köztes terméke és a társtermékek között azok energiatartalmának arányában (ez utóbbit a villamos energián kívüli társtermékek esetében az alsó fűtőértéken kell meghatározni).

18.

A 17. pontban említett számítás alkalmazásában a szétosztandó kibocsátások az eec + el + az ep, etd és eee azon hányada, amelyre az előállítási folyamat azon lépéséig bezárólag kerül sor, amikor melléktermékeket állítanak elő. Ha az életciklus során a folyamat egy korábbi lépésében a melléktermékekhez való hozzárendelésre került sor, akkor azoknak a kibocsátásoknak azt a hányadát kell az összes kibocsátás helyett erre a célra felhasználni, amelyet az utolsó ilyen folyamatlépésben a közbenső üzemanyagtermékhez kiosztottak.

Minden mellékterméket, beleértve a 16. pont hatálya alá nem tartozó villamos energiát is, e számításhoz figyelembe kell venni, kivéve a mezőgazdasági növényi maradványokat, ideértve a szalmát, a kipréselt cukornádat, a héjakat, a kukoricacsöveket és a dióhéjat. A negatív energiatartalmú melléktermékeket nulla energiatartalommal rendelkezőnek kell tekinteni a számítás során.

A hulladékokat, a mezőgazdasági növényi maradványokat, beleértve a szalmát, a kipréselt cukornádat, a héjakat, a kukoricacsöveket és a dióhéjat, és a feldolgozás során keletkező maradékokat, beleértve a nyers glicerint (a nem finomított glicerint), az életciklus alatti üvegházhatású gázkibocsátásuk tekintetében nulla értékkel kell figyelembe venni ezen anyagok begyűjtési folyamatáig.

A finomítókban előállított üzemanyagok esetében a 17. pontban említett számítás alkalmazásában az elemzés egysége a finomító.

19.

A 4. pontban említett számítás alkalmazásában a fosszilisüzemanyag-komparátor EF a legutóbbi rendelkezésre álló tényleges átlagos kibocsátás a Közösségben elfogyasztott benzin és dízel fosszilis része tekintetében az ezen irányelv értelmében jelentettek szerint. Ha nem áll rendelkezésre adat a 83,8 gCO2eq/MJ értéket kell alkalmazni.

D. A bioüzemanyagokra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek

A termelésre vonatkozó diszaggregált értékek: »eec« az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A feldolgozásra vonatkozó diszaggregált értékek (beleértve a villamosenergia-többletet is): »ep - eee« az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A szállításra és elosztásra vonatkozó diszaggregált értékek: »etd«: az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A termelésre, feldolgozásra, szállításra és elosztásra vonatkozóan összesen

E. Becsült diszaggregált értékek az olyan jövőbeli bioüzemanyagok esetében, amelyek 2008 januárjában nem voltak jelen a piacon, vagy csak elhanyagolható mennyiségben voltak jelen

A termelésre vonatkozó diszaggregált értékek: »eec« az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A feldolgozásra vonatkozó diszaggregált értékek (beleértve a villamosenergia-többletet is): »ep - eee« az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A szállításra és az elosztásra vonatkozó diszaggregált értékek: »etd«: az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A termelésre, előállításra, szállításra és elosztásra vonatkozó összérték:

( 1 ) HL C 44., 2008.2.16., 53. o.

( 2 ) Az Európai Parlament 2008. december 17-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. április 6-i határozata.

( 3 ) HL L 350., 1998.12.28., 58. o.

( 4 ) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.

( 5 ) HL L 152., 2008.6.11., 43. o.

( 6 ) HL L 59., 1998.2.27., 1. o.

( 7 ) HL L 140., 5.6.2009., 16. o..

( 8 ) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

( 9 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

( 10 ) HL L 121., 1999.5.11., 13. o.

( 11 ) HL L 74., 1993.3.27., 81. o.

( 12 ) A KN-kódok számozása a Közös Vámtarifában (HL L 256., 1987.6.7., 1. o.) meghatározottak szerint.

( 13 ) HL L 164., 1994.6.30., 15. o.

( 14 ) HL L 59., 1998.2.27., 1. o.

( 15 ) HL L 173., 2000.7.12., 1. o.";

( 16 ) HL L 140., 5.6.2009., 16. o.";

( 17 ) HL L 275., 2003.10.25., 32. o."

( 18 ) HL L 30., 2009.1.31., 16. o.

( 19 ) HL L 154., 2003.6.21., 1. o."

( 20 ) HL L 327., 2000.12.22., 1. o."

( 21 ) A CO2 molekulatömegének (44,010 g/mol) a szén molekulatömegével (12,011 g/mol) való elosztása révén kapott hányados 3,664.