BH 2017.6.201 Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásnak kezdeményezésére nincs lehetőség, ha a felmerült kérdés az ügy szempontjából nem releváns, vagy a rendelkezést a bíróság már értelmezte [2007. évi II. tv. (Harmtv.) 19. § (4) bek., 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet 57. § (6) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 155/A. §, 2003/86/EK irányelv 4. cikk, 10. cikk.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Magyarországra 2013. április 16-án érkezett felperest az eljáró menekültügyi hatóság 2013. december 19-én menekültként ismerte el. A felperes szülei és négy testvére Magyarország Libanoni Nagykövetségén 2014. június 19-én családi együttélés biztosítása céljából tartózkodási engedély kiadása és tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum kiadása iránt kérelmeket nyújtottak be. Kérelmükben előadták, hogy a felpereshez kívánnak Magyarországra utazni. A kérelmezők a rokoni kapcsolat igazolására családi anyakönyvi kivonatuk fénymásolatát csatolták.

[2] A kérelmeket az elsőfokú hatóság 2014. július 16. napján kelt határozataival elutasította. A szülők kapcsán a határozatok azon alapultak, hogy hitelt érdemlő módon nem igazolták, hogy őket a felperes tartotta, illetve tartja el. A testvérek tekintetében az elutasítás indoka az volt, hogy a testvérek nem igazolták, hogy egészségi állapotuk miatt önmagukat képtelenek lennének ellátni.

[3] Az elsőfokú határozatokkal szemben a felperes nyújtott be fellebbezéseket. A másodfokú eljárás során bizonyítékokat nyújtott be arra vonatkozóan, hogy édesapjának damaszkuszi gyógyszertárát felrobbantották, ezért a család megélhetési forrása megszűnt. Az édesanyja és testvérei vonatkozásában a felperes orvosi igazolásokat csatolt arról, hogy melankolikus, depresszív hangulattól, poszttraumatikus stressztől, szorongástól szenvednek. Csatolt továbbá egy - az édesapától származó és egy helyi vezető által hitelesített - angol nyelvű nyilatkozatot arról, hogy a felperes támogatja a családot.

[4] Az alperes 2014. október 20-án, illetve 2014. október 31-én kelt határozataival a felperes fellebbezéseit elutasította és az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az alperes a szülők vonatkozásában megállapította, hogy a felrobbantott gyógyszertárról becsatolt képek alapján nem volt megállapítható, hogy azok hol és mikor készültek, ezért az édesapát meghallgatták, aki a meghallgatása során ellentmondásos nyilatkozatot tett, előadta, hogy a felperesről információja nincs, neki a felperes pénzt nem küldött, és a jövőben sem ő tartaná el őket. Erre tekintettel az alperes megállapította, hogy nem nyert hitelt érdemlően bizonyítást, hogy a szülők a felperes tartására szorulnak. A testvérek és az édesanya vonatkozásában csatolt orvosi igazolások kapcsán az alperes megállapította, hogy azok nem tisztázzák kétséget kizáróan azt, hogy milyen súlyos betegségben szenvednek, az gyógyítható-e, illetve hogy önmagukról képesek-e gondoskodni, ezért a tartózkodási célt nem fogadta el igazoltnak.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes az alperesi határozatokkal szemben kereseteket nyújtott be, amelyekben a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Előadta, hogy a hatóságok megsértették a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-át és 72. §-át, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-át.

[6] A felperes a szülők esetében továbbá előadta, hogy a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) 4. cikk (2) bekezdés a) pontjával az alperes által alkalmazott a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 19. §-a (4) bekezdése ellentétben áll. Az irányelv eredeti angol nyelvű szövege az eltartottság helyett a "dependency" (függőség) kifejezést tartalmazza, ami nem kizárólag az anyagi eltartotti helyzethez köti a családegyesítést, hanem olyan egyéb, például érzelmi függő viszony esetében is lehetővé teszi e jogosultság alkalmazását, amelyeket jelen ügyben az alperes kellőképpen nem vizsgált meg.

[7] A testvérek esetében a 2015. szeptember 14. napján kelt kereset-kiegészítésében előadta, hogy az irányelv 10. cikk (2) bekezdésében használt "dependency" fogalom alapján az ő esetükben is a függő viszony feltárására lett volna szükség, szemben a Harmtv. 19. § (4) bekezdésének b) pontja alapján vizsgált egészségi állapottal.

[8] A felperes keresetkiegészítésében indítványozta előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az Európai Bíróságnál a Harmtv. 19. § (4) bekezdése és az irányelv 4. cikk (2) bekezdés a) pontja és 10. cikk (2) bekezdése összhangjának vizsgálatára.

Az elsőfokú ítélet

[9] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetek folytán megindult pereket egyesítette, majd ítéletében a kereseteket elutasította. Indokolásában hivatkozott a Kúria Kfv.III.37.968/2014/6. számú döntésére, amely alapján nem tartotta szükségesnek az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését. Hivatkozott arra, hogy az irányelv a szülők és a testvérek családegyesítése vonatkozásában "a tagállamok engedélyezhetik" szövegezést tartalmazza, vagyis esetükben a családegyesítés feltételeinek meghatározása körében a tagállamok mozgásterét az irányelv nem szűkíti le.

[10] Az ügy érdemét illetően a bíróság indokolásában rámutatott arra, hogy az alperes határozatait a bizonyítékok helyes mérlegelése alapján hozta. A kérelmezők, illetőleg a felperes kötelessége lett volna azoknak a tényeknek az igazolása, melyek a Harmtv. 19. § (4) bekezdés a)-b) pontjai alapján alapot adnak a családegyesítési jog gyakorlására, azonban nevezettek e kötelességüknek megfelelő mértékben nem tettek eleget, nem tudták eredményesen feloldani azokat az ellentmondásokat, amelyeket az alperes a másodfokú döntésében feltárt.

A felülvizsgálati kérelem

[11] Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezésével a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését, illetőleg az ítélet hatályon kívül helyezését, és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.

[12] Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy az eljárt bíróság tévesen állapította meg az alkalmazandó jog körét a Harmtv. 19. § (4) bekezdés a)-b) pontjában, mivel az irányelv közvetlen hatályú alkalmazásának lett volna helye arra tekintettel, hogy a Harmtv. rendelkezései ellentétesek az uniós jogi rendelkezésekkel.

[13] A felperes álláspontja szerint a szülők vonatkozásában az irányelv 4. cikk (2) bekezdés a) pontjával összhangban azt kellett volna vizsgálni, hogy a felperes és szülei között fennáll-e egy komplex függőségi viszony, amely az anyagi eltartottságon kívül más körülményeket (így az érzelmi függőséget) is figyelembe vesz.

[14] A testvérek vonatkozásában pedig a felperes előadta, hogy az irányelv 10. cikk (2) bekezdésével ellentétes, hogy a függőségi viszony helyett a magyar jogalkotó egy teljesen más feltételt írt elő a családegyesítéshez a Harmtv. 19. § (4) bekezdés b) pontjában. A felperes e körben előadta, hogy az a fordulat, hogy a tagállamok a egyéb hozzátartozók - így a testvérek - vonatkozásában engedélyezhetik a családegyesítést, pusztán abban enged mozgásteret a tagállamnak, hogy engedélyezi-e erre a személyi körre a családegyesítést, azonban a nemzeti jogalkotó nem szabhat teljesen más feltételt az irányelvhez képest.