EH 2019.04.B9 I. A hatályos büntetőeljárási törvény csak a teljes - a másodfokú eljárásban helyre nem hozható - megalapozatlanság okából engedi meg a hatályon kívül helyezést, míg az ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését a másodfokú bíróság kategorikus - mérlegelést nem tűrő - kötelezettségévé teszi. A részleges megalapozatlanság ezért hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat.

E törvényi tilalom nem játszható ki olyan módon, hogy a másodfokú bíróság a részleges megalapozatlansághoz egy önmagában hatályon kívül helyezési okot meg nem valósító eljárási szabálysértést (indokolási kötelezettség megsértése) társít.

Az indokolási kötelezettség teljesítése csak a megalapozott vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható, amennyiben ugyanis a tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon. Ezért a részleges megalapozatlanságban szenvedő ítélet indokolásának megsértését eljárási szabálysértésként értékelni fogalmilag kizárt [Be. 592. § (1)-(2) bek., 593. §; EBH 2018.B8.III.].

II. A részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének másodfokon igénybe vehető eszközei változatlanok és teljes körűek. A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokon lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a helyes ténybeli következtetés levonása nem esik a felülmérlegelés tilalma alá, hanem éppen a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. §-ának (1) bekezdés c) pontja kifejezetten arra az esetre rendel alkalmazni, ha az így módosult eltérő tényállás a felmentett vádlott bűnösségének megállapításához vezethet.

A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette [Be. 593. § (1)-(3) bek.].

III. A megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezés ultima ratio, amelyet a hatályos büntetőeljárási törvény részleges megalapozatlanság esetén a másodfokú eljárásban kategorikusan kizár. A törvényes okon alapuló hatályon kívül helyező végzésben azonban a másodfokú bíróság rámutathat az ítélet részleges megalapozatlanságára is, de önmagában ez utóbbi hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat.

[1] A törvényszék a 2017. november 6. napján kihirdetett ítéletével az I. r., a II. r., valamint a III. r. vádlottat az ellenük hűtlen kezelés bűntette [2012. évi C. tv. - a továbbiakban: Btk. - 376. § (1) bek. és (5) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az ítélet ellen az ügyészség az I. r., II. r. és III. r. vádlottak terhére, az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészségnek a másodfokú bíróság nyilvános ülésén jelen lévő képviselője - a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) hatályba lépését követően - a fellebbezést módosítva tartotta fenn: a tényállás részbeni megalapozatlanságának a bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján ténybeli következtetés útján való kiküszöbölése mellett a vádlottak bűnösségének megállapítására és velük szemben büntetés kiszabására tett indítványt.

[3] Az ügyészség fellebbezése alapján eljárva az ítélőtábla a 2018. július 3-án kelt végzésével az elsőfokú ítéletet az I. r., a II. r., valamint a III. r. vádlottak tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[4] A hatályon kívül helyező rendelkezés indokául kifejtettek az alábbiak voltak.

[5] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás a Be. 592. § (1) bekezdés d) pontja alapján megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, és ezzel összefüggésben indokolási kötelezettségének sem tett eleget, mely a bizonyítékok okszerűtlen, logikátlan, egymásnak ellentmondó mérlegelésére volt visszavezethető.

[6] A másodfokú bíróság utalt a Be. 593. § (2) bekezdés c) pontjára, mely ugyan lehetőséget ad a másodfokú bíróságnak arra, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapítsa meg, azonban ennek gátját jelenti a hivatkozott törvényhely (2) bekezdése, miszerint a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat az (1) bekezdés b) pontja alapján felmenti vagy az eljárást megszünteti.

[7] Álláspontja szerint a két törvényi rendelkezés összevetésből pedig az következik, hogy a felmentett vádlott bűnösségének megállapítására eltérő tényállás alapján kizárólag bizonyítás felvétele után van lehetőség, aminek - a Be. 164. § (1) bekezdésére tekintettel - feltétele az erre irányuló ügyészi indítvány. Ugyanakkor a Be. 594. § (1) bekezdése alapján erre is csak akkor kerülhetett volna sor, ha az ügyészség a fellebbezésében az ügy érdemére vonatkozó új tényt állított, vagy új bizonyítékra hivatkozott volna.

[8] Ennek hiányában azonban a másodfokú bíróság bizonyítás felvétele nélkül csak akkor állapíthatott volna meg eltérő tényállást, ha az az elsőfokú bíróság által nem értékelt bizonyítékokon alapul; minden más eset a bizonyítékok felülmérlegelését eredményezné.

[9] Mivel jelen ügyben ilyen bizonyíték nincs, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 609. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdés d) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

[10] A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen az ügyészség, valamint mindhárom vádlott és védőik is fellebbezést jelentettek be.

[11] A vádlottak és védőik fellebbezéseiket nem indokolták.

[12] Az ügyészség fellebbezésének indokai szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket tartalmazza, amiből következtetés vonható le arra, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak a vagyonkezelői kötelezettségüket szándékosan megszegték, és annak következtében vagyoni hátrány keletkezett; a III. r. vádlott pedig segítséget nyújtott ehhez. A másodfokú bíróság végzése 8. oldalán e kötelességszegéseket meg is állapította, és levonta azt a következtetést is, miszerint a vádlottak a látszattal ellentétes valóságról tudva, szándékosan és rosszhiszeműen szegték meg vagyonkezelői kötelezettségüket. A Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja biztosítja, hogy a másodfokú bíróság - egyebek mellett - helyes ténybeli következtetés útján eltérő tényállást állapítson meg, akkor is, ha az az első fokon felmentett vádlott bűnösségének megállapítását eredményezi.

[13] Ezért eltérő tényállás megállapításának, és annak alapján a vádlottak bűnössége megállapításának van helye. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészség fellebbezését annak indokaival együtt fenntartotta, és a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére, valamint a másodfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására való utasítására tett indítványt.

[15] Indokai szerint a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja kötelezővé teszi a másodfokú bíróság számára, hogy a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy - másodfokon - az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapítson meg akkor is, ha annak alapján az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét kell megállapítani.

[16] Kétségkívül az eltérő tényállás megállapításának gátját képezi a Be. 593. § (2) bekezdésében meghatározott felülmérlegelés tilalma. Az ügyiratok tartalma, vagy helyes ténybeli következtetés alapján eltérő tényállás megállapítása azonban nem azonos az adott bizonyíték elfogadásáról alkotott elsőfokú bírói álláspont felülmérlegelésével. Az eltérő tényállás megállapítása nem szükségszerűen felülmérlegelés eredménye; az ügyiratok tartalma, illetve helyes ténybeli következtetés útján olyan új tény - és nem új bizonyíték - is a tényállás részévé tehető, amellyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság bizonyítékot nem értékelt.

[17] A tényállás kiegészítésének és helyesbítésének pedig terjedelmi korlátja nincs, amennyiben a helyes és hiánytalan tényállás az elsőfokú bíróság által valósnak elfogadott bizonyítékok egyező adatai alapján aggálytalanul megállapítható.

[18] Jelen esetben az ítélőtábla a támadott végzésében maga is felsorolta azokat az elsőfokú ítéleti ténymegállapításokat, amelyek alapján a vádlottak bűnösségére lehet következtetést vonni. Az elsőfokú bíróság számos esetben - ítéletszerkesztési hiba folytán - jogi következtetéseit is az ítélet tényállási részében szerepeltette; ezek tekintetében a felülmérlegelés tilalma nem érvényesül; a másodfokú bíróságnak lehetősége van eltérő megállapításokra, amelyeket a hatályon kívül helyező végzésében az ítélőtábla meg is tett. Megjelölte a másodfokú bíróság végzésében az elsőfokú bíróság iratellenes és a hétköznapi logika szabályaival ellentétes megállapításait is, amelyeket a másodfokú bíróságnak - az elsőfokú bíróság által valósnak elfogadott bizonyítékok alapján - ugyancsak helyesbítenie kellett volna.

[19] Az ügyészségi álláspont szerint az eltérő tényállás megállapításának ezen módja nem ütközik a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalmába, mert az éppen a bizonyítékok meghatározott részére vonatkozó elmulasztott mérlegelés pótlására szolgál.

[20] A II. r. vádlott védője az ügyészség fellebbezése kapcsán írásbeli észrevételt tett, és kérte az ítélőtábla kizárását a másodfokú eljárásból. Osztotta ugyan az ügyészség álláspontját abban a tekintetben, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére jogellenesen került sor, azonban ennek oka - az ügyészség fellebbezésétől eltérően - az, hogy az elsőfokú felmentő ítélet jogszerű, és ezért helybenhagyásának lett volna helye.

[21] A védő utalt arra, hogy az ítélőtábla harmadízben foglalt állást akként, hogy a vádlottak bűnösségét kell első fokon megállapítani. Valamennyi másodfokú döntésben olyan iratellenes megállapítások szerepeltek, amelyeket a megismételt elsőfokú eljárásokban mindig megcáfoltak. A másodfokú bíróság a sorozatos felmentő ítéleteket rendre hatályon kívül helyezi addig, amíg olyan ítélet nem születik, amely tényállásában megfelel az általa megállapítani kívánt, többszörösen iratellenes tényállásnak.

[22] Az ítélőtáblának az ügyben hozott határozataiból az következik, hogy kizárólag bűnösséget megállapító ítéletet tud másodfokon elfogadni, ami ellen viszont a további fellebbezés már kizárt; így ezzel az eljárás lényegében egyfokúvá válna.

[23] A védő álláspontja szerint az ítélőtáblának minden lehetősége megvolt arra, hogy érdemi döntést hozzon. Így az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a vádlottak bűnösségét megállapíthatta volna, de akár helyben is hagyhatta volna az elsőfokú ítéletet. A megismételt elsőfokú eljárástól a tényállás tekintetében már semmiféle változás nem várható. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásokban minden előírt eljárási cselekményt elvégzett, sőt azokat túl is teljesítette. Jelen végzése indokolása alapján azonban az ítélőtábla már azt is elő kívánja írni az elsőfokú bíróságnak, hogy milyen tényállást állapítson meg, amivel az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörét vonja el, és a saját hatáskörét túllépi.

[24] Ezért a védő a másodfokú végzés hatályon kívül helyezésére tett indítványt, és - arra tekintettel, hogy az ügyben az eljárt ítélőtáblának már három tanácsa is eljárt - az ítélőtábla valamennyi bírájának kizárását is kérte a másodfokú eljárásból.

[25] Az ügyészi fellebbezésre írásbeli észrevételt terjesztett elő az I. r. vádlott is. Álláspontja szerint az ügyben a bizonyítás teljeskörűen lefolytatásra került, a megismételt eljárástól új tény feltárása nem várható. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a feltárt bizonyítékokból megfelelő ténybeli, és helyes jogi következtetésekre jutott, és részletesen érvelt a másodfokú ítélet indokolásának egyes téves ténybeli következtetéseket megállapító érveivel szemben. Annak alapján a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére, és "az elsőfokú bíróság ítéletének elfogadására" tett indítványt.

[26] A Legfőbb Ügyészség átiratában a II. r. vádlott védőjének kizárási indítványát törvényben kizártnak tartotta, mert egyrészt a védő az eljárás korábbi szakaszaiban ilyet nem jelentett be, másrészt a Be. 14. § (2) bekezdése szerint a hivatkozott törvényhely (1) bekezdésében írt kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró bíróval szemben jelenthető be. Az indítványban kifejtett indokok alapján a másodfokú eljárás más bíróság általi lefolytatásának elrendelése azért is törvénysértő lenne, mert azt a célt szolgálná, hogy egy másik ítélőtábla mérlegelje eltérően a bizonyítékokat, és az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Ez alkalmas lenne a másodfokú bíróság döntésének befolyásolására is, mert azt a látszatot keltené, miszerint a jelen felülbírálatot elvégző bíróság nem ért egyet a másodfokú döntéssel. A másodfokú bíróságnak ilyen egyértelműen kiolvasható álláspontot megfogalmazni a megismételt eljárásra megengedhetetlen (EBH 2018.B8.).

[27] Megjegyezte a Legfőbb Ügyészség, hogy ennek irányadónak kell lennie az ítélőtábla számára is az elsőfokú határozat felülbírálata során.

[28] A Kúria a fellebbezéseket a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja alapján tanácsülésen bírálta el.

[29] A fellebbezések alaposak.

[30] A Kúria elöljáróban arra utal, hogy a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés lehetőségét a 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. vezette be; a Be. 868. § (1) bekezdése szerint e törvény rendelkezéseit az ott meghatározott, jelen ügyben közömbös kivételekkel a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

[31] A Be. 627. § (1) bekezdés b) pontja szerint a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor.

[32] Jelen ügyben a másodfokú bíróság a Be. hatályba lépését követően meghozott végzésében a hatályon kívül helyezés okaként a Be. 609. § (1) bekezdését, és (2) bekezdés d) pontját jelölte meg; ekként a végzés ellen fellebbezésnek helye van, és így a Be. 627. § (3) bekezdése szerinti jogosultak által előterjesztett fellebbezések joghatályosak.

[33] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú (vagy a harmadfokú) bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e.

[34] A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését, vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolyt eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról - és ezért a hatályon kívül helyezésről - a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e.

[35] Nyilvánvaló, hogy minden felülbírálat a felülbírálat tárgyának - jelen esetben a hatályon kívül helyezés - rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat.

[36] Így, amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e; ha pedig a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, akkor az eljárási szabálysértés megvalósulásán túl az is, hogy e szabálysértés lényeges hatással volt-e az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására, és ha igen, az orvosolható lett volna-e a másodfokú eljárásban.

[37] Amennyiben a hatályon kívül helyezés oka a Be. 592. § (1) bekezdésében meghatározott teljes megalapozatlanság, avagy a Be 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok, úgy vizsgálandó, hogy a fellebbviteli bíróság által hivatkozott megalapozatlanság valóban teljes körű-e, vagy csak a Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság; illetve a másodfokú ítélet megalapozatlansága valóban csak bizonyítás felvételével küszöbölhető-e ki.

[38] A fellebbezés elbírálása során az eldöntendő kérdés tehát nem az, hogy a hatályon kívül helyezett alsóbb fokú ítélet megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; így volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e. Ellenkező esetben a fellebbezést elbíráló bíróság átvenné a másod-, illetve a harmadfokú bíróság jogkörét.

[39] A fentiekből következően megalapozatlanság esetén a vizsgálat tárgya az, hogy a másod- vagy harmadfokú bíróság által észlelt megalapozatlanság a Be. rendelkezései alapján valóban hatályon kívül helyezést von-e maga után jogkövetkezményként, avagy az kiküszöbölhető-e a fellebbviteli eljárásban is.

[40] A Be. 611. § (1) bekezdése szerint a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását. A Kúria jelen eljárásában valójában e törvényi előírás, elvárás a felülbírálat szempontja, és kerete.

[41] Emellett természetesen a megtámadott határozatot hozó bíróság eljárásának vizsgálatáról is szó van [Be. 627. § (2) bek., 626. §, 618. § (1) bek. b) pont]. A Kúria már most rögzíti, hogy a megtámadott határozat meghozatala kapcsán nem észlelt feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést.

[42] A fentiek előrebocsátása jelen ügyben azért is indokolt, mert a másodfokú bíróság támadott végzése szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének törvényi oka a Be. 609. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdés d) pontja. E törvényi rendelkezés azt határozza meg relatív eljárási szabálysértésként, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény Btk. szerinti minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem vagy csak részben tesz eleget.

[43] Ezt megelőzően azonban az ítélőtábla kizárólag az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást vizsgálta, és a Be. 592. § (2) bekezdés d) pontját megjelölve, kizárólag ténybeli elégtelenséget állított, majd ezt követően egy relatív eljárási szabálysértést megjelölő törvényhelyre hivatkozással helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet.

[44] Az indokolási kötelezettség hatályon kívül helyezést eredményező megszegését azonban határozottan el kell különíteni a megalapozatlanságtól, ami a hatályon kívül helyezés önálló törvényi oka, feltéve, hogy az a Be. 592. § (1) bekezdése szerint teljes körű, és csak ebben az esetben hatályon kívül helyezési ok (Be. 610. §). A Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság azonban minden esetben a másodfokú, illetve - a Be. 625. § (4) bekezdésében írt esetet kivéve - a harmadfokú eljárásban küszöbölendő ki. Ki kell emelni azt is, hogy az indokolási kötelezettség teljesítése csak megalapozott, illetve megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható; amennyiben ugyanis tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon (EBH 2018.B8.III.).

[45] Következésképp a másodfokú ítélet második oldal ötödik bekezdésének utolsó, ezzel ellentétes mondata - amellyel az ítélőtábla a részbeni megalapozatlanság és az indokolási kötelezettség megsértése, mint eljárási szabálysértés közötti összefüggést kívánta alátámasztani - téves elméleti alap.

[46] Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott határozat alapvető ellentmondása, hogy a másodfokú bíróság - a hatályon kívül helyezés okaként megjelölt törvényhelyből kitűnően - az indokolási kötelezettség megsértése címén hozta meg döntését, azonban kizárólag a megalapozatlanság körébe tartozó hiányosságokat rótt fel az elsőfokú bíróságnak. Tette pedig mindezt azért, mert indokai szerint eljárásjogi lehetősége nem volt az általa szükségesnek talált tényreformáció elvégzésére.

[47] Ez sem lehet azonban törvényes indok arra, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ténybeli fogyatékossága miatt egy eljárási szabálysértést meghatározó törvényhelyre alapítva hatályon kívül helyezze az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítsa. Amennyiben az eljárási törvény adott perjogi helyzetben sem ténybeli reformációra, sem - az észlelt ténybeli elégtelenség okán - hatályon kívül helyezésre nem ad lehetőséget, úgy a másodfokú bíróságnak a Be. 591. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell a fellebbezéseket elbírálnia.

[48] A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma ilyen helyzetet valóban eredményezhet, jelen ügyben azonban nem erről van szó.

[49] A másodfokú bíróság maga rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlansága részleges; az arra vonatkozó okfejtése azonban, miszerint az a Be. 593. § (2) bekezdésére tekintettel nem küszöbölhető ki, az alábbiak szerint téves.

[50] A Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanságot a másodfokú eljárásban minden esetben [a harmadfokú eljárásban a Be. 625. § (4) bekezdése szerinti kivétellel] a fellebbviteli eljárásban kell kiküszöbölni. Következik ez már csak abból is, hogy a Be. 607-611. §-ai nem határoznak meg a részleges megalapozatlansághoz kapcsolódó hatályon kívül helyezési okot.

[51] Ezzel párhuzamosan a Be. 592-594. §-ai a részleges megalapozatlanság másodfokon történő kiküszöbölésének lehetőségét teljes körben biztosítják; a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma [Be. 593. § (2) bek.] nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokon lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a téves helyett a helyes ténybeli következtetés levonása az elfogadott bizonyítékból nem esik a felülmérlegelés tilalma alá, hanem az éppen a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja kifejezetten alkalmazni rendel arra az esetre is, ha az így módosított eltérő tényállás a felmentett vádlott bűnösségnek megállapításához vezet. Ez nyilvánvaló összefüggésben áll azzal, hogy ilyen esetben a Be. 615. § (2) bekezdés a) pontja megengedi a másodfokú ítélet elleni fellebbezést is, ellentétben azzal, ha a mindkét fokon egyezően bűnösség, vagy a büntetőjogi felelősség hiánya kerül megállapításra.

[52] A Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja a tényállás javításának mindhárom eszközét felsorolja; eszerint az eltérő tényállás megállapítása történhet az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján is. Az ítélőtábla ezt törvényi alap nélkül szűkítette le, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tényállás módosítása csak akkor lett volna lehetséges, ha az ügyészség ennek érdekében bizonyítás felvételét indítványozza, és annak is további feltétele lett volna, hogy az ügy érdemére vonatkozó új tényre vagy bizonyítékra hivatkozzon; a másodfokú bíróság pedig bizonyítás nélkül csak akkor állapíthatott volna meg eltérő tényállást, ha az az elsőfokú bíróság által nem értékelt bizonyíték alapján lett volna megállapítható.

[53] A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette. Így nem mondhatja például azt egy, az elsőfokú bíróság által elfogadott tanúvallomásra, hogy azt nem fogadja el, és az annak alapján megállapított tényeket mellőzi a tényállásból, illetve nem egészítheti ki vagy módosíthatja az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást egy általa el nem fogadott tanúvallomás, vagy vallomásrész alapján.

[54] A másodfokú bíróságnak tehát az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokat kell alapul vennie; attól - megalapozott tényállás esetén - akkor sem térhet el, ha saját meggyőződése esetlegesen eltérő. A tényállás módosítása (ide értve: az eltérő tényállás megállapítását is) csak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapján történhet.

[55] Az elsőfokú bíróság által megállapított bizonyítást érintő ügyiratok alapján a tényállás módosítása valójában nem más, mint ugyanazon bizonyíték alapján olyan további, az elsőfokú bíróság által nem megállapított ténynek a megállapítása, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, azonban a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából releváns (ide nem értve azt, ha az elsőfokú bíróság kifejezetten rögzítette, hogy az adott tény tekintetében a szóban lévő bizonyítékot nem fogadja el). Az iratellenesség kiküszöbölése azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság nem a valós (az ügyiratokban rögzített) tartalma szerint vette figyelembe a bizonyítékot, és ezt javítja ki a fellebbviteli bíróság az ügyiratok szerinti tartalom alapulvételével. Téves ténybeli következtetés esetén pedig az elfogadott bizonyítékból történő, a logika szabályainak meg nem felelő ténykövetkeztetést helyesbít a jogorvoslat tárgyában elbíráló bíróság. Minden esetben azonban a tényállás módosításának alapja az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyíték.

[56] Jelen esetben az ítélőtábla ezt tette, amikor végzésében az elsőfokú ítélet általa észlelt megalapozatlanságát kiküszöbölte. Nem lépett ezen túl F. G. tanú vallomásával kapcsolatban sem, mert nem az elsőfokú bíróság annak elfogadhatóságával kapcsolatos álláspontját kifogásolta, hanem a vallomás egészéből az általa helyesnek tartott ténybeli következtetést vonta le.

[57] A másodfokú bíróság tehát az általa észlelt helytelen ténybeli következtetéseket az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapulvételével kiküszöbölte; ítélete 8. oldal második bekezdésében pedig az - álláspontja szerint - azok alapján megállapítható további, büntetőjogilag releváns tényeket pontokba szedve is szerepeltette. Ezzel mindenben a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjának megfelelően járt el, és így érdemi döntése meghozatalának eljárásjogi akadálya nem lett volna.

[58] A másodfokú bíróságnak a számára a törvény alapján nyitva álló tényállásjavítási eszközökkel élnie kell, azokat nem szabhatja feladatként az elsőfokú bíróság számára. Ez két okból is sértené a törvényt; egyrészt a másodfokú bíróság nem végezné el a tényjavító munkáját, másrészt - amint azt a II. r. vádlott védője észrevételében helytállón ki is fejtette - "kézi vezérlésűvé" tenné az elsőfokú bíróságot, hiszen a másodfokú bíróság végzése tartalmazza a másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható tényállást. A hatályon kívül helyező bíróság a bizonyítékok mérlegelésének kimenetelével kapcsolatban elvárást a megismételt eljárást lefolytató alsóbb fokú bíróság felé nem fogalmazhat meg, mert a bírói függetlenséget sértené {Kúria Bt.III.1.311/2017/12., indokolás [67] bekezdés}.

[59] A Kúria rámutat arra, hogy a hatályon kívül helyezés ultima ratio, amit a hatályos büntetőeljárási törvény részleges megalapozatlanság esetén a másodfokú eljárásban immár kategorikusan kizár. Ha van a hatályon kívül helyezésre törvényes indok, akkor amellett a fellebbviteli bíróság rámutathat az ítélet részleges megalapozatlanságára is; önmagában azonban az hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat.

[60] E tilalom értelemszerűen nem kerülhető meg olyan módon sem, hogy a bíróság a részleges megalapozatlansághoz kapcsolódó, hiányzó hatályon kívül helyezési okot eljárási szabálysértésre hivatkozással pótolja.

[61] A bíróság alaptevékenysége az ítélkezés, amely büntetőügyekben döntés a vádról. A törvény akkor teszi lehetővé a hatályon kívül helyezést, amikor ennek a döntésnek a feltételei a másod-, vagy a harmadfokú eljárásban hiányoznak. Jelen esetben azonban nem ez volt a helyzet, s ezt a másodfokú bíróság végzésében kifejtettek sem támasztották alá.

[62] Az I. r. vádlott írásbeli észrevétele kapcsán a Kúria utal arra, miszerint a fentiekben már kifejtette, hogy a Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a fellebbezést elbíráló bíróság nem bocsátkozhat a támadott végzéssel hatályon kívül helyezett határozat megalapozottságának, és ehhez képest a hatályán kívül helyező bíróság által észlelt megalapozatlanság valóságának a vizsgálatába. Ezért nem vizsgálhatta a jelen ügyben a Kúria az I. r. vádlott írásbeli észrevételében foglalt érveket, és nem is hozhatott - a hatályon kívül helyező végzés hatályon kívül helyezésén túlmenően - az indítványában írtaknak megfelelő döntést sem. Hatályon kívül helyezés címén pedig a tovább folytatandó másodfokú eljárás kimenetelére vonatkozó elvárás megfogalmazása ugyanazt jelentené, mint amit a Kúria jelen ügyben az ítélőtábla végzése kapcsán kifogásolt.

[63] A II. r. vádlott védőjének kizárási indítványa kapcsán a Kúria utal arra, hogy kétségkívül a Be. 626. §-a szerint a másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárásban a harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell - az e Részben foglalt eltérésekkel - értelemszerűen alkalmazni, s ekként - a Be. 617. §-ára tekintettel - felmerülhetne a Be. 611. § (2) bekezdésének alkalmazása is.

[64] A Be. 630. § (1) bekezdése szerinti rendelkezés következménye értelemszerűen a Tizennyolcadik Rész szerinti megismételt eljárás, és ugyanez elmondható a Be. 630. § (3) bekezdése szerinti döntés esetében is. Ugyanakkor a Be. 630. § (2) bekezdése szerinti döntés következménye nem a Tizennyolcadik Rész szerinti megismételt eljárás, hanem a másod-, avagy harmadfokú eljárás továbbfolytatása, ami ezért sem a Be. 611. § (2) bekezdése szerinti más tanács - vagy más bíróság - kijelölésével nem járhat, és nem vezethet a 14. § (3) bekezdés c) pontjának érvényre jutásához sem.

[65] Így a hatályon kívül helyező végzés hatályon kívül helyezése esetén csak akkor rendelkezhet a fellebbezést elbíráló bíróság más tanács vagy bíróság kijelöléséről, ha döntése a Be. 630. § (3) bekezdésén alapszik, azaz a másod- vagy harmadfokú bíróság maga valósított meg az eljárásában feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.

[66] Jelen esetben azonban nem ez a helyzet, hanem a másodfokú bíróság az eljárási törvény szabályainak megsértésével rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről.

[67] Ekként a Kúria az ítélőtábla másodfokú végzését a Be. 630. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ítélőtáblát a másodfokú eljárás lefolytatására utasította [Be. 629. § (2) bek. b) pont első ford.].

(Kúria Bhar. III. 1.436/2018.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Bhar.III.1.436/2018/8.

Az ügy tárgya: másodfok

A tanács tagjai: Dr. Kónya István, a tanács elnöke

Dr. Somogyi Gábor, előadó bíró

Dr. Márki Zoltán, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2019. január 21.

Az ügy tárgya: másodfokú hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés (hűtlen kezelés bűntette)

Vádlott(ak): I. rendű, II. rendű, III. rendű

Első fok: Kaposvári Törvényszék, 16.B.161/2016/40/I., ítélet, tárgyalás, 2017. november 6.

Másodfok: Pécsi Ítélőtábla, Bf.III.69/2017/4., végzés, nyilvános ülés, 2018. július 3.

Rendelkező rész

A hűtlen kezelés bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben az ügyészség, valamint az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlott és védőik által bejelentett fellebbezéseket elbírálva a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.69/2017/4. számú végzését az I. rendű, a II. rendű, valamint a III. rendű vádlottak tekintetében hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot az eljárás lefolytatására utasítja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

I.

[1] A Kaposvári Törvényszék a 2017. november 6. napján kihirdetett 16.B.161/2016/40/I. számú ítéletével az I. rendű, a II. rendű, valamint a III. rendű vádlottat az ellenük hűtlen kezelés bűntette [2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 376. § (1) bekezdés és (5) bekezdés a) pontja] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az ítélet ellen az ügyészség az I. rendű, II. rendű és III. rendű vádlottak terhére, az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészségnek a másodfokú bíróság nyilvános ülésén jelen lévő képviselője - a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) hatályba lépését követően - módosítva tartotta fenn: a tényállás részbeni megalapozatlanságának a bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján ténybeli következtetés útján való kiküszöbölése mellett a vádlottak bűnösségének megállapítására és velük szemben büntetés kiszabására tett indítványt.

[3] Az ügyészség fellebbezése alapján eljárva a Pécsi Ítélőtábla a 2018. július 3-án kelt Bf.III.69/2017/4. számú végzésével az elsőfokú ítéletet az I. rendű, a II. rendű, valamint a III. rendű vádlottak tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[4] A hatályon kívül helyező rendelkezés indokául kifejtettek az alábbiak voltak.

[5] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás a Be. 592. § (1) bekezdés d) pontja alapján megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, és ezzel összefüggésben indokolási kötelezettségének sem tett eleget, mely a bizonyítékok okszerűtlen, logikátlan, egymásnak ellentmondó mérlegelésére volt visszavezethető.

[6] A másodfokú bíróság utalt a Be. 593. § (2) bekezdés c) pontjára, mely ugyan lehetőséget ad a másodfokú bíróságnak arra, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapítsa meg, azonban ennek gátját jelenti a hivatkozott törvényhely (2) bekezdése, miszerint a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat az (1) bekezdés b) pontja alapján felmenti vagy az eljárást megszünteti.

[7] Álláspontja szerint a két törvényi rendelkezés összevetésből pedig az következik, hogy a felmentett vádlott bűnösségének megállapítására eltérő tényállás alapján kizárólag bizonyítás felvétele után van lehetőség, aminek - a Be. 164. (1) bekezdésére tekintettel - feltétele az erre irányuló ügyészi indítvány. Ugyanakkor a Be. 594. § (1) bekezdése alapján erre is csak akkor kerülhetett volna sor, ha az ügyészség a fellebbezésében az ügy érdemére vonatkozó új tényt állított, vagy új bizonyítékra hivatkozott volna.

[8] Ennek hiányában azonban a másodfokú bíróság bizonyítás felvétele nélkül csak akkor állapíthatott volna meg eltérő tényállást, ha az az elsőfokú bíróság által nem értékelt bizonyítékokon alapul; minden más eset a bizonyítékok felülmérlegelését eredményezné.

[9] Mivel jelen ügyben ilyen bizonyíték nincs, a Pécsi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 609. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdés d) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

II.

[10] A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen az ügyészség, valamint mindhárom vádlott és védőik is fellebbezést jelentettek be.

[11] A vádlottak és védőik fellebbezéseiket nem indokolták.

[12] Az ügyészség fellebbezésének indokai szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket tartalmazza, amiből következtetés vonható le arra, hogy az I. rendű és a II. rendű vádlottak a vagyonkezelői kötelezettségüket szándékosan megszegték, és annak következtében vagyoni hátrány keletkezett; a III. rendű vádlott pedig segítséget nyújtott ehhez. A másodfokú bíróság végzése 8. oldalán e kötelességszegéseket meg is állapította, és levonta azt a következtetést is, miszerint a vádlottak a látszattal ellentétes valóságról tudva, szándékosan és rosszhiszeműen szegték meg vagyonkezelői kötelezettségüket. A Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja biztosítja, hogy a másodfokú bíróság - egyebek mellett - helyes ténybeli következtetés útján eltérő tényállást állapítson meg, akkor is, ha az az első fokon felmentett vádlott bűnösségének megállapítását eredményezi.

[13] Ezért eltérő tényállás megállapításának, és annak alapján a vádlottak bűnössége megállapításának van helye. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

[14] A Legfőbb Ügyészség a BF.1235/2018/1. számú átiratában az ügyészség fellebbezését annak indokaival együtt fenntartotta, és a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére, valamint a másodfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására való utasítására tett indítványt.

[15] Indokai szerint a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja kötelezővé teszi a másodfokú bíróság számára, hogy a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy - másodfokon - az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapítson meg akkor is, ha annak alapján az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét kell megállapítani.

[16] Kétségkívül az eltérő tényállás megállapításának gátját képezi a Be. 593. § (2) bekezdésében meghatározott felülmérlegelés tilalma. Az ügyiratok tartalma, vagy helyes ténybeli következtetés alapján eltérő tényállás megállapítása azonban nem azonos az adott bizonyíték elfogadásáról alkotott elsőfokú bírói álláspont felülmérlegelésével. Az eltérő tényállás megállapítása nem szükségszerűen felülmérlegelés eredménye; az ügyiratok tartalma, illetve helyes ténybeli következtetés útján olyan új tény - és nem új bizonyíték - is a tényállás részévé tehető, amellyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság bizonyítékot nem értékelt.

[17] A tényállás kiegészítésének és helyesbítésének pedig terjedelmi korlátja nincs, amennyiben a helyes és hiánytalan tényállás az elsőfokú bíróság által valósnak elfogadott bizonyítékok egyező adatai alapján aggálytalanul megállapítható.

[18] Jelen esetben a Pécsi Ítélőtábla a támadott végzésében maga is felsorolta azokat az elsőfokú ítéleti ténymegállapításokat, amelyek alapján a vádlottak bűnösségére lehet következtetést vonni. Az elsőfokú bíróság számos esetben - ítéletszerkesztési hiba folytán - jogi következtetéseit is az ítélet tényállási részében szerepeltette; ezek tekintetében a felülmérlegelés tilalma nem érvényesül; a másodfokú bíróságnak lehetősége van eltérő megállapításokra, amelyeket a hatályon kívül helyező végzésében a Pécsi Ítélőtábla meg is tett. Megjelölte a másodfokú bíróság végzésében az elsőfokú bíróság iratellenes és a hétköznapi logika szabályaival ellentétes megállapításait is, amelyeket a másodfokú bíróságnak - az elsőfokú bíróság által valósnak elfogadott bizonyítékok alapján - ugyancsak helyesbítenie kellett volna.

[19] Az ügyészségi álláspont szerint az eltérő tényállás megállapításának ezen módja nem ütközik a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalmába, mert az éppen a bizonyítékok meghatározott részére vonatkozó elmulasztott mérlegelés pótlására szolgál.

[20] A II. rendű vádlott védője az ügyészség fellebbezése kapcsán írásbeli észrevételt tett, és kérte a Pécsi Ítélőtábla kizárását a másodfokú eljárásból.

[21] Indokai szerint osztotta ugyan az ügyészség álláspontját abban a tekintetben, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére jogellenesen került sor, azonban ennek oka - az ügyészség fellebbezésétől eltérően - az, hogy az elsőfokú felmentő ítélet jogszerű, és ezért annak helybenhagyásának lett volna helye.

[22] A védő utalt arra, hogy a Pécsi Ítélőtábla harmadízben foglalt állást akként, hogy a vádlottak bűnösségét kell első fokon megállapítani. Valamennyi másodfokú döntésben olyan iratellenes megállapítások szerepeltek, amelyeket a megismételt elsőfokú eljárásokban mindig megcáfoltak. A másodfokú bíróság a sorozatos felmentő ítéleteket rendre hatályon kívül helyezi addig, amíg olyan ítélet nem születik, amely tényállásában megfelel az általa megállapítani kívánt, többszörösen iratellenes tényállásnak.

[23] A Pécsi Ítélőtáblának az ügyben hozott határozataiból az következik, hogy kizárólag bűnösséget megállapító ítéletet tud másodfokon elfogadni, ami ellen viszont a további fellebbezés már kizárt; így ezzel az eljárás lényegében egyfokúvá válna.

[24] A védő álláspontja szerint a Pécsi Ítélőtáblának minden lehetősége megvolt arra, hogy érdemi döntést hozzon. Így az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a vádlottak bűnösségét megállapíthatta volna, de akár helyben is hagyhatta volna az elsőfokú ítéletet. A megismételt elsőfokú eljárástól a tényállás tekintetében már semmiféle változás nem várható. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásokban minden előírt eljárási cselekményt elvégzett, sőt azokat túl is teljesítette. Jelen végzése indokolása alapján azonban a Pécsi Ítélőtábla már azt is elő kívánja írni az elsőfokú bíróságnak, hogy milyen tényállást állapítson meg, amivel az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörét vonja el, és a saját hatáskörét túllépi.

[25] Ezért a védő a másodfokú végzés hatályon kívül helyezésére tett indítványt, és - arra tekintettel, hogy az ügyben a Pécsi Ítélőtáblának már három tanácsa is eljárt - az ítélőtábla valamennyi bírájának kizárását is kérte a másodfokú eljárásból.

[26] Az ügyészi fellebbezésre írásbeli észrevételt terjesztett elő az I. rendű vádlott is. Álláspontja szerint az ügyben a bizonyítás teljes körűen lefolytatásra került, a megismételt eljárástól új tény feltárása nem várható. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a feltárt bizonyítékokból megfelelő ténybeli, és helyes jogi következtetésekre jutott, és részletesen érvelt a másodfokú ítélet indoklásának egyes téves ténybeli következtetéseket megállapító érveivel szemben. Annak alapján a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére, és "az elsőfokú bíróság ítéletének elfogadására" tett indítványt.

[27] A Legfőbb Ügyészség a BF.1235/2018/2. számú átiratában a II. rendű vádlott védőjének kizárási indítványát törvényben kizártnak tartotta, mert egyrészt a védő az eljárás korábbi szakaszaiban ilyet nem jelentett be, másrészt a Be. 14. § (2) bekezdése szerint a hivatkozott törvényhely (1) bekezdésében írt kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró bíróval szemben jelenthető be. Az indítványban kifejtett indokok alapján a másodfokú eljárás más bíróság általi lefolytatásának elrendelése azért is törvénysértő lenne, mert azt a célt szolgálná, hogy egy másik ítélőtábla mérlegelje eltérően a bizonyítékokat, és az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Ez alkalmas lenne a másodfokú bíróság döntésének befolyásolására is, mert azt a látszatot keltené, miszerint a jelen felülbírálatot elvégző bíróság nem ért egyet a másodfokú döntéssel. A másodfokú bíróságnak ilyen egyértelműen kiolvasható álláspontot megfogalmazni a megismételt eljárásra megengedhetetlen (EBH 2018.B8.).

[28] Megjegyezte a Legfőbb Ügyészség, hogy ennek irányadónak kell lennie a Pécsi Ítélőtábla számára is az elsőfokú határozat felülbírálata során.

III.

[29] A Kúria a fellebbezéseket a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja alapján tanácsülésen bírálta el.

[30] A fellebbezések alaposak.

[31] A Kúria elöljáróban arra utal, hogy a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés lehetőségét a 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. vezette be; a Be. 868. § (1) bekezdése szerint e törvény rendelkezéseit az ott meghatározott, jelen ügyben közömbös kivételekkel a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

[32] A Be. 627. § (1) bekezdés b) pontja szerint a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor.

[33] Jelen ügyben a másodfokú bíróság a Be. hatályba lépését követően meghozott végzésében a hatályon kívül helyezés okaként a Be. 609. § (1) bekezdését, és (2) bekezdés d) pontját jelölte meg; ekként a végzés ellen fellebbezésnek helye van, és így a Be. 627. § (3) bekezdése szerinti jogosultak által előterjesztett fellebbezések joghatályosak.

[34] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú (vagy a harmadfokú) bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e.

[35] A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését, vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolyt eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról - és ezért a hatályon kívül helyezésről - a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e.

[36] Nyilvánvaló, hogy minden felülbírálat a felülbírálat tárgyának - jelen esetben a hatályon kívül helyezés - rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat.

[37] Így, amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e; ha pedig a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, akkor az eljárási szabálysértés megvalósulásán túl az is, hogy e szabálysértés lényeges hatással volt-e az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására, és ha igen, az orvosolható lett volna-e a másodfokú eljárásban.

[38] Amennyiben a hatályon kívül helyezés oka a Be. 592. § (1) bekezdésében meghatározott teljes megalapozatlanság, avagy a Be 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok, úgy vizsgálandó, hogy a fellebbviteli bíróság által hivatkozott megalapozatlanság valóban teljes körű-e, vagy csak a Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság; illetve a másodfokú ítélet megalapozatlansága valóban csak bizonyítás felvételével küszöbölhető-e ki.

[39] A fellebbezés elbírálása során az eldöntendő kérdés tehát nem az, hogy a hatályon kívül helyezett alsóbb fokú ítélet megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; tehát volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e. Ellenkező esetben a fellebbezést elbíráló bíróság átvenné a másod-, illetve a harmadfokú bíróság jogkörét.

[40] A fentiekből következően megalapozatlanság esetén a vizsgálat tárgya az, hogy a másod- vagy harmadfokú bíróság által észlelt megalapozatlanság a Be. rendelkezései alapján valóban hatályon kívül helyezést von-e maga után jogkövetkezményként, avagy az kiküszöbölhető-e a fellebbviteli eljárásban is.

[41] A Be. 611. § (1) bekezdése szerint a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását. A Kúria jelen eljárásában valójában e törvényi előírás, elvárás a felülbírálat szempontja, és kerete.

[42] Emellett természetesen a megtámadott határozatot hozó bíróság eljárásának vizsgálatáról is szó van [Be. 627. § (2) bekezdés; Be. 626. §, Be. 618. § (1) bekezdés b) pont]. A Kúria már most rögzíti, hogy a megtámadott határozat meghozatala kapcsán nem észlelt feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést.

[43] A fentiek előrebocsátása jelen ügyben azért is indokolt, mert a másodfokú bíróság támadott végzése szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének törvényi oka a Be. 609. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdés d) pontja (másodfokú ítélet 3. oldal harmadik bekezdése). E törvényi rendelkezés azt határozza meg relatív eljárási szabálysértésként, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény Btk. szerinti minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem vagy csak részben tesz eleget.

[44] Ezt megelőzően azonban a Pécsi Ítélőtábla kizárólag az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást vizsgálta, és a Be. 592. § (2) bekezdés d) pontját megjelölve, kizárólag ténybeli elégtelenséget állított, majd ezt követően egy relatív eljárási szabálysértést megjelölő törvényhelyre hivatkozással helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet.

[45] Az indokolási kötelezettség hatályon kívül helyezést eredményező megszegését azonban határozottan el kell különíteni a megalapozatlanságtól, ami a hatályon kívül helyezés önálló törvényi oka, feltéve, hogy az a Be. 592. § (1) bekezdése szerint teljes körű, és csak ebben az esetben hatályon kívül helyezési ok (Be. 610. §). A Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság azonban minden esetben a másodfokú, illetve - a Be. 625. § (4) bekezdésében írt esetet kivéve - a harmadfokú eljárásban küszöbölendő ki. Ki kell emelni azt is, hogy az indokolási kötelezettség teljesítése csak megalapozott, illetve megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható; amennyiben ugyanis tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon (EBH 2018.B8.III.).

[46] Következésképp a másodfokú ítélet második oldal ötödik bekezdésének utolsó, ezzel ellentétes mondata - amellyel az ítélőtábla a részbeni megalapozatlanság és az indokolási kötelezettség megsértése, mint eljárási szabálysértés közötti összefüggést kívánta alátámasztani - téves elméleti alap.

[47] Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott határozat alapvető ellentmondása, hogy a másodfokú bíróság - a hatályon kívül helyezés okaként megjelölt törvényhelyből kitűnően - az indokolási kötelezettség megsértése címén hozta meg döntését, azonban kizárólag a megalapozatlanság körébe tartozó hiányosságokat rótt fel az elsőfokú bíróságnak. Tette pedig mindezt azért, mert indokai szerint eljárásjogi lehetősége nem volt az általa szükségesnek talált tényreformáció elvégzésére.

[48] Ez sem lehet azonban törvényes indok arra, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ténybeli fogyatékossága miatt egy eljárási szabálysértést meghatározó törvényhelyre alapítva hatályon kívül helyezze az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítsa. Amennyiben az eljárási törvény adott perjogi helyzetben sem ténybeli reformációra, sem - az észlelt ténybeli elégtelenség okán - hatályon kívül helyezésre nem ad lehetőséget, úgy a másodfokú bíróságnak a Be. 591. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell a fellebbezéseket elbírálnia.

[49] A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma ilyen helyzetet valóban eredményezhet, jelen ügyben azonban nem erről van szó.

[50] A másodfokú bíróság maga rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlansága részleges (másodfokú ítélet 2. oldal ötödik bekezdés); az arra vonatkozó okfejtése azonban, miszerint az a Be. 593. § (2) bekezdésére tekintettel nem küszöbölhető ki (másodfokú ítélet 2. oldal utolsó kettő és 3. oldal első két bekezdése), az alábbiak szerint téves.

[51] A Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanságot a másodfokú eljárásban minden esetben [a harmadfokú eljárásban a Be. 625. § (4) bekezdése szerinti kivétellel] a fellebbviteli eljárásban kell kiküszöbölni. Következik ez már csak abból is, hogy a Be. 607-611. §-ai nem határoznak meg a részleges megalapozatlansághoz kapcsolódó hatályon kívül helyezési okot.

[52] Ezzel párhuzamosan a Be. 592-594. §-ai a részleges megalapozatlanság másodfokon történő kiküszöbölésének lehetőségét teljes körben biztosítják; a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma [Be. 593. § (2) bekezdés] nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokon lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a téves helyett a helyes ténybeli következtetés levonása az elfogadott bizonyítékból nem esik a felülmérlegelés tilalma alá, hanem az éppen a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja kifejezetten alkalmazni rendel arra az esetre is, ha az így módosított eltérő tényállás a felmentett vádlott bűnösségnek megállapításához vezet. Ez nyilvánvaló összefüggésben áll azzal, hogy ilyen esetben a Be. 615. § (2) bekezdés a) pontja megengedi a másodfokú ítélet elleni fellebbezést is, ellentétben azzal, ha a mindkét fokon egyezően bűnösség, vagy a büntetőjogi felelősség hiánya kerül megállapításra.

[53] A Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja a tényállás javításának mindhárom eszközét felsorolja; eszerint az eltérő tényállás megállapítása történhet az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján is. A Pécsi Ítélőtábla ezt törvényi alap nélkül szűkítette le, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tényállás módosítása csak akkor lett volna lehetséges, ha az ügyészség ennek érdekében bizonyítás felvételét indítványozza, és annak is további feltétele lett volna, hogy az ügy érdemére vonatkozó új tényre vagy bizonyítékra hivatkozzon; a másodfokú bíróság pedig bizonyítás nélkül csak akkor állapíthatott volna meg eltérő tényállást, ha az az elsőfokú bíróság által nem értékelt bizonyíték alapján lett volna megállapítható.

[54] A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette. Így nem mondhatja például azt egy, az elsőfokú bíróság által elfogadott tanúvallomásra, hogy azt nem fogadja el, és az annak alapján megállapított tényeket mellőzi a tényállásból, illetve nem egészítheti ki vagy módosíthatja az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást egy általa el nem fogadott tanúvallomás, vagy vallomásrész alapján.

[55] A másodfokú bíróságnak tehát az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokat kell alapul vennie; attól - megalapozott tényállás esetén - akkor sem térhet el, ha saját meggyőződése esetlegesen eltérő. A tényállás módosítása (ide értve: az eltérő tényállás megállapítását is) csak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapján történhet.

[56] Az elsőfokú bíróság által megállapított bizonyítást érintő ügyiratok alapján a tényállás módosítása valójában nem más, mint ugyanazon bizonyíték alapján olyan további, az elsőfokú bíróság által nem megállapított ténynek a megállapítása, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, azonban a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából releváns (ide nem értve azt, ha az elsőfokú bíróság kifejezetten rögzítette, hogy az adott tény tekintetében a szóban lévő bizonyítékot nem fogadja el). Az iratellenesség kiküszöbölése azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság nem a valós (az ügyiratokban rögzített) tartalma szerint vette figyelembe a bizonyítékot, és ezt javítja ki a fellebbviteli bíróság az ügyiratok szerinti tartalom alapulvételével. Téves ténybeli következtetés esetén pedig az elfogadott bizonyítékból történő, a logika szabályainak meg nem felelő ténykövetkeztetést helyesbíti a jogorvoslat tárgyában elbíráló bíróság. Minden esetben azonban a tényállás módosításának alapja az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyíték.

[57] Jelen esetben a Pécsi Ítélőtábla ezt tette, amikor végzése 3. oldal negyedik bekezdésétől 8. oldal ötödik bekezdéséig az elsőfokú ítélet általa észlelt megalapozatlanságát kiküszöbölte. Nem lépett ezen túl F. G. tanú vallomásával kapcsolatban sem (másodfokú ítélet 4. oldal harmadik bekezdés), mert nem az elsőfokú bíróság annak elfogadhatóságával kapcsolatos álláspontját kifogásolta, hanem a vallomás egészéből az általa helyesnek tartott ténybeli következtetést vonta le.

[58] A másodfokú bíróság tehát az általa észlelt helytelen ténybeli következtetéseket az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapulvételével kiküszöbölte; ítélete 8. oldal második bekezdésében pedig az - álláspontja szerint - azok alapján megállapítható további, büntetőjogilag releváns tényeket pontokba szedve is szerepeltette. Ezzel mindenben a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjának megfelelően járt el, és így érdemi döntése meghozatalának eljárásjogi akadálya nem lett volna.

[59] A másodfokú bíróságnak a számára a törvény alapján nyitva álló tényállás-javítási eszközökkel élnie kell, azokat nem szabhatja feladatként az elsőfokú bíróság számára. Ez két okból is sértené a törvényt; egyrészt a másodfokú bíróság nem végezné el a tényjavító munkáját, másrészt - amint azt a II. rendű vádlott védője észrevételében helytállón ki is fejtette - "kézi vezérlésűvé" tenné az elsőfokú bíróságot, hiszen a másodfokú bíróság végzése tartalmazza a másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható tényállást. A hatályon kívül helyező bíróság a bizonyítékok mérlegelésének kimenetelével kapcsolatban elvárást a megismételt eljárást lefolytató alsóbb fokú bíróság felé nem fogalmazhat meg, mert a bírói függetlenséget sértené {Kúria Bt.III.1.311/2017/12., indokolás [67] bekezdés}.

[60] A Kúria rámutat arra, hogy a hatályon kívül helyezés ultima ratio, amit a hatályos büntetőeljárási törvény részleges megalapozatlanság esetén a másodfokú eljárásban immár kategorikusan kizár. Ha van a hatályon kívül helyezésre törvényes indok, akkor amellett a fellebbviteli bíróság rámutathat az ítélet részleges megalapozatlanságára is; önmagában azonban az hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat.

[61] E tilalom értelemszerűen nem kerülhető meg olyan módon sem, hogy a bíróság a részleges megalapozatlansághoz kapcsolódó, hiányzó hatályon kívül helyezési okot eljárási szabálysértésre hivatkozással pótolja.

[62] A bíróság alaptevékenysége az ítélkezés, amely büntetőügyekben döntés a vádról. A törvény akkor teszi lehetővé a hatályon kívül helyezést, amikor ennek a döntésnek a feltételei a másod-, vagy a harmadfokú eljárásban hiányoznak. Jelen esetben azonban nem ez volt a helyzet, s ezt a másodfokú bíróság végzésében kifejtettek sem támasztották alá.

[63] Az I. rendű vádlott írásbeli észrevétele kapcsán a Kúria utal arra, miszerint a fentiekben már kifejtette, hogy a Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a fellebbezést elbíráló bíróság nem bocsátkozhat a támadott végzéssel hatályon kívül helyezett határozat megalapozottságának, és ehhez képest a hatályán kívül helyező bíróság által észlelt megalapozatlanság valóságának a vizsgálatába. Ezért nem vizsgálhatta a jelen ügyben a Kúria az I. rendű vádlott írásbeli észrevételében foglalt érveket, és nem is hozhatott - a hatályon kívül helyező végzés hatályon kívül helyezésén túlmenően - az indítványában írtaknak megfelelő döntést sem. Hatályon kívül helyezés címén pedig a tovább folytatandó másodfokú eljárás kimenetelére vonatkozó elvárás megfogalmazása ugyanazt jelentené, mint amit a Kúria jelen ügyben a Pécsi Ítélőtábla végzése kapcsán kifogásolt.

[64] A II. rendű vádlott védőjének kizárási indítványa kapcsán a Kúria utal arra, hogy kétségkívül a Be. 626. §-a szerint a másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárásban a harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell - az e Részben foglalt eltérésekkel - értelemszerűen alkalmazni, s ekként - a Be. 617. §-ára tekintettel - felmerülhetne a Be. 611. § (2) bekezdésének alkalmazása is.

[65] A Be. 630. § (1) bekezdése szerinti rendelkezés következménye értelemszerűen a Tizennyolcadik Rész szerinti megismételt eljárás, és ugyanez elmondható a Be. 630. § (3) bekezdése szerinti döntés esetében is. Ugyanakkor a Be. 630. § (2) bekezdése szerinti döntés következménye nem a Tizennyolcadik Rész szerinti megismételt eljárás, hanem a másod-, avagy harmadfokú eljárás továbbfolytatása, ami ezért sem a Be. 611. § (2) bekezdése szerinti más tanács - vagy más bíróság - kijelölésével nem járhat, és nem vezethet a 14. § (3) bekezdés c) pontjának érvényre jutásához sem.

[66] Így a hatályon kívül helyező végzés hatályon kívül helyezése esetén csak akkor rendelkezhet a fellebbezést elbíráló bíróság más tanács vagy bíróság kijelöléséről, ha döntése a Be. 630. § (3) bekezdésén alapszik, azaz a másod- vagy harmadfokú bíróság maga valósított meg az eljárásában feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.

[67] Jelen esetben azonban nem ez a helyzet, hanem a másodfokú bíróság az eljárási törvény szabályainak megsértésével rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről.

[68] Ekként a Kúria a Pécsi Ítélőtábla másodfokú végzését a Be. 630. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pécsi Ítélőtáblát a másodfokú eljárás lefolytatására utasította [Be. 629. § (2) bekezdés b) pont első fordulata].

IV.

[69] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 629. § (4) bekezdése kizárja.

Budapest, 2019. január 21.

Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíróság

(Kúria Bhar. III. 1.436/2018.)