3480/2023. (XI. 7.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.21.092/2022/2. számú végzése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 409. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Tóth T. Zoltán ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése, valamint 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az egyedi ügy alperese volt. Az indítványozó 1/1 arányban tulajdonosa a felperes társasház (a továbbiakban: felperes) részét képező lakásnak. Az alapító okirat értelmében a felperes "A" jelű lakóépülete, valamint a B, C, D és E jelű, nem lakás céljára szolgáló épületei elkülönült gazdálkodást folytatnak.
[3] Az indítványozó a 2018. április 1. és 2019. szeptember 26. közé eső időszakban nem tett eleget közösköltség-fizetési kötelezettségének. A felperes ezért fizetési meghagyás útján mindösszesen 307 440 Ft elmaradt közös költség, valamint az eljárással felmerült költségek megfizetésére kérte kötelezni az indítványozót. Az eljárás az indítványozó ellentmondása folytán perré alakult.
[4] A felperes azt kérte a keresetében, hogy a bíróság kötelezze az indítványozót az elmaradt közös költség, a perköltség, valamint a kereseti illeték megfizetésére; kamatot érvényesíteni nem kívánt. Követelését a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 24. § (1)-(2) bekezdéseire - a közös költség fizetését előíró rendelkezésekre -, valamint a felperes szervezeti és működési szabályzatára (a továbbiakban: SZMSZ) alapította.
[5] Az indítványozó vitatta a felperes jogi képviselőjének jogosultságát a keresetlevél előterjesztésére, mert a Fővárosi Törvényszék 2020. március 4-én jogerősen felfüggesztette a közös képviselőt kijelölő közgyűlési határozatot, így a közös képviselő által meghatalmazott jogi képviselő 2020. március 26-án már nem volt jogosult a keresetlevél előterjesztésére.
[6] Az indítványozó a követelés jogalapját és összegszerűségét arra alapítottan vitatta, hogy a felperest az SZMSZ alapján nem illette meg a követelés érvényesítésének joga, arra ugyanis kizárólag az "A" épület részközgyűlése által megválasztott közös képviselő lenne jogosult. Előadta azt is, hogy a közös képviselő nem az "A" épület kiadásaira fordította a közös költséget.
[7] Az indítványozó beszámítási kifogást terjesztett elő, melyben a kereseti követelés erejéig a külön ügyvédi számlára befizetett összeg beszámítását kérte. Ezzel összefüggésben előadta, hogy a közös képviselő személyét övező állandó bizonytalanság miatt ügyvédi letét útján tett eleget közösköltség-fizetési kötelezettségének. A felperes jogalap nélkül gazdagodott, mivel az indítványozó - más tulajdonostársakkal együtt - a külön számlára utalt összegekből fedezte a társasházzal összefüggő kiadásokat.
[8] Az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) a kereseti követelésnek megfelelően marasztalta az indítványozót, az indítványozó ellenkérelmében, valamint beszámítási kifogásában előadottakat az alábbiak szerint nem találta megalapozottnak.
[9] Az elsőfokú bíróság a felperes jogi képviselőjének perviteli jogát illetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közös képviselő 2020. január 2-án adta a meghatalmazást a felperes perbeli képviseletére. A felperes személyét a törvényes képviselő személyének változása nem érinti és a meghatalmazást nem vonták vissza, ezért a jogi képviselő jogszerűen terjesztette elő a keresetlevelet.
[10] A PKKB közösköltség-követelés jogalapja tekintetében hivatkozott - a felperes és az "A" épület tulajdonosai közötti nagyszámú perre tekintettel - a Kúria Pfv.I.20.040/2021/9. számú végzésére, és ennek fényében foglalt állást a közösköltség-fizetési kötelezettség jogalapja tekintetében. A bíróság hivatkozott a Tht. 63. § (2) bekezdésére, amelynek értelmében az alapító okiratnak a társasház szervezetével és működésével kapcsolatos rendelkezései hatályukat vesztették. Arra is rámutatott, hogy a Tht. hatálybalépésével csak a törvény kógens normáival ellentétes alapító okirati rendelkezései veszítették hatályukat, az az alapító okiratba foglalt polgári jogi megállapodásokat nem érintette.
[11] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az SZMSZ - az alapító okirattal szemben - nem tesz említést a részközgyűlés lehetőségéről, ebből pedig az következne, hogy a társasházban részközgyűlés nem tartható. Azonban az alapító okiratnak a "státuszszabályok" és a működési magatartási normák mellett van egy harmadik szabályozási szintje: a polgári jogi megállapodás. Ez a szabályozási szint rendelkezett a teljes belső elkülönülésről, amelynek értelmében az "A" épület, illetve a B-C-D-E épületek elkülönülten működnek. Az ilyen belső elkülönülést nem tiltja jogszabály. Az SZMSZ megalkotásáról rendelkező közgyűlést az "A" épület tulajdonosai hívták össze, azon csak ők vettek részt és kifejezetten az "A" épületre vonatkozó szabályozást alkottak meg.
[12] Az alapító okirat tehát érvényesen rendelkezett a belső elkülönülésről, a 2005. március 7-én elfogadott SZMSZ ennek fényében érvényes kötelezettségeket ír elő az "A" épület lakóira nézve. Ebből következik az is, hogy az "A" épület lakóinak részközgyűlése érvényesen írhatta elő a per tárgyát képező közös költség megfizetését.
[13] Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy az "A" épületnek a perbeli időszakban külön bankszámlája, amelyre az "A" épület lakói a közösköltség-fizetési kötelezettségüket teljesíthették volna, nem volt, azzal csak a felperes rendelkezett. Egy párhuzamos ügy irataiba betekintve a bíróság megállapította, hogy ilyen külön számlát 2021. november 3-án - a perbeli időszakot követően - nyitottak. Emellett megállapította azt is, hogy az indítványozónak jogszabályon alapuló lehetősége lett volna kérnie az esedékes közös költségek letétbe helyezését, erre vonatkozóan azonban peradat nincs. Így azonban az ügyvédi letéti számlára történő teljesítés nem felelt meg az SZMSZ rendelkezéseinek, mert a kifizetés nem a jogosult - azaz a felperes - javára történt.
[14] A PKKB a beszámítási kifogást arra hivatkozással utasította el, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:49. § (1) bekezdése alapján a kötelezett pénztartozásába csak a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelés számítható be. Ilyen pénzkövetelése az indítványozónak a felperes felé nem állhat fenn, hiszen a kifizetések nem a felperes rendelkezése alatt álló számlára, hanem ügyvédi letéti számlára történtek. Erre tekintettel az indítványozó jogalap nélküli gazdagodásra való hivatkozása sem foghatott helyt.
[15] Az indítványozó az elsőfokú ítélettel szemben fellebbezést terjesztett elő, melyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta; ítéletének indokolásában osztotta az elsőfokú bíróság jogi következtetéseit.
[16] Az indítványozó a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyet a Kúria visszautasított, mert az nem felelt meg a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 413. § (1) bekezdés b) pontjának, azaz nem tartalmazta annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja.
[17] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz - hiánypótlással utóbb kiegészített - alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének, I. cikk (1)-(2) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) bekezdésének, 25. cikk (2) bekezdésének, valamint 28. cikkének sérelmére történő hivatkozással kérte a Kúria végzésének megsemmisítését a Fővárosi Törvényszék, valamint a PKKB ítéleteire kiterjedően.
[18] Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti hatáskörében eljárva semmisítse meg a Pp. 409. § (1)-(3) bekezdéseit mint az egyedi ügyben alkalmazott törvényi rendelkezéseket.
[19] Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróságok tévesen állapították meg az ügyben irányadó tényállást. Sérelmezte, hogy a felperesnek bizonyítania kellett volna annak a bankszámlának a létezését, amiről a Kúria az ügyben hivatkozott végzésében említést tett, ez a bizonyítás azonban elmaradt. Hivatkozott az alapperben keletkezett jegyzőkönyvre, amelyben a bíróság a felperest felhívta a kérdéses számla létezésének bizonyítására. Sérelmezte továbbá azt is, hogy a Kúria visszautasította a felülvizsgálati kérelmét arra hivatkozással, hogy az nem tartalmazza a Pp. 413. § (1) bekezdés b) pontja szerinti indokokat.
[20] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria a visszautasító végzés meghozatalával megsértette az Alaptörvény 28. cikke szerinti alkotmánykonform jogértelmezés kötelezettségét, és valójában nem állt fenn olyan alkotmányos indok, amelyre alapítottan a felülvizsgálati kérelmet visszautasíthatta volna. Ez az eljárás ellentétes az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésével, I. cikk (1)-(2) bekezdéseivel, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, valamint 25. cikk (2) bekezdésével is. E rendelkezések alapján elvárható lett volna a Kúriától, hogy befogadja a felülvizsgálati kérelmet és azt érdemben elbírálja. Ennek elmaradása contra legem bírói jogértelmezést eredményezett.
[21] Az indítványozó hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal kapcsolatos gyakorlatára is. Ennek körében hangsúlyozta - a bíróság irányadó precedenseinek talaján -, hogy a rendkívüli jogorvoslatokat a hatóságoknak abból a célból kell alkalmazniuk, hogy méltányos egyensúlyba hozzák az érintett érdekeket, továbbá ezen alapvető jogon belül a bírósághoz való fordulás részjogosultsága meddő lenne, ha egyúttal nem fogná át azt az igényt is, hogy a kötelező erővel rendelkező és végrehajtható bírósági vagy hatósági határozatban előírtaknak a valóságban is érvényt lehessen szerezni.
[22] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
[23] Az indítványozó jogi képviselője 2023. február 6-án vette át a Kúria végzését, majd március 31-én adta postára a panaszt. Az indítványozó tehát az alkotmányjogi panaszt a Kúria végzésével szemben a törvényi határidőn belül terjesztette elő.
[24] Az Ügyrend 32. § (5) bekezdése értelmében a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott határozata alkotmányjogi panasszal az általános szabályok szerint önállóan is támadható. Ilyen esetben az Alkotmánybíróság a Kúriának a felülvizsgálati eljárásban hozott nem érdemi döntésén keresztül csak akkor vizsgálja az alapügyben hozott bírói döntést, ha a Kúria az alkotmányjogi panaszban sérelmezett, nem érdemi döntését mérlegelési jogkörben hozta meg.
[25] A jogerős döntést 2022. augusztus 9-én vette át az indítványozó, a panaszt 2023. március 31-én nyújtotta be. Tekintettel arra, hogy a Kúria nem mérlegelési jogkörben hozta meg a döntését, és az indítványozó az Ügyrend 32. § (3) bekezdése szerint korábban sem nyújtott be a Kúria eljárásával párhuzamosan alkotmányjogi panaszt a jogerős döntés támadására, ezért a jogerős döntéssel szemben elkésetten nyújtotta be az indítványozó az alkotmányjogi panaszt, így az az Ügyrend 32. § (5) bekezdése alapján nem vizsgálható.
[26] A hiánypótlási felhívást az indítványozó jogi képviselője 2023. május 4-én vette kézhez, majd a hiánypótlást június 2-án nyújtotta be, az Abtv. 55. § (3) bekezdése szerinti 30 napos határidőn belül.
[27] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A határozott kérelem feltételeit az Abtv. 52. § (1b) bekezdése - annak a)-f) pontjai - rögzítik. A panasz ezeknek a feltételeknek megfelelt az alábbiak szerint.
[28] A panasz tartalmazza azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza.
[29] Tartalmazza emellett az eljárás megindításának indokait és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, továbbá tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megsértett rendelkezéseivel.
[30] A panasz kifejezett kérelmet ad elő a sérelmezett bírói döntés, valamint jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére.
[31] Az alkotmányjogi panasz a Pp. 409. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezi, azonban e jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességére nézve nem tartalmaz indokolást. Ezért az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított részében a panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának.
[32] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[33] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján tehát az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett: a támadott bírói döntés az ügy érdemében hozott, vagy eljárást lezáró döntésnek minősül-e, az indítványozó kimerítette-e a jogorvoslati lehetőségeit, az indítványozó érintettnek minősül-e, illetve Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja-e a panaszban.
[34] Az indítványozó a fellebbezéssel kimerítette rendes jogorvoslati lehetőségeit, egyúttal a rendkívüli jogorvoslatok köréből élt a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogával.
[35] A Kúria a támadott végzéssel visszautasította a felülvizsgálati kérelmet, azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Kúria olyan döntése, amelyben megállapítja, hogy felülvizsgálati eljárásra nincs lehetőség, az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti, a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, ezért alkotmányjogi panasszal támadható. Így a Kúria jelen végzésével szemben volt helye alkotmányjogi panasz előterjesztésének.
[36] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság az indítványozó jogerős ítéletre vonatkozó érveit - a korábban már kifejtettek szerint, a jogerős döntéssel szembeni panasz elkésettségére tekintettel - az Ügyrend 32. § (5) bekezdése alapján nem vizsgálhatta.
[37] Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát a továbbiakban csak a Kúria végzését támadó elemében értékelte (lásd hasonlóan: 3369/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [12]-[14], továbbá 3223/2021. (V. 28.) AB végzés, Indokolás [11]; a Pp. jelen ügyben is alkalmazott 413. § (1) bekezdése, valamint 415. § (1) bekezdés f) pontja vonatkozásában: 3384/2022. (X. 12.) AB végzés, Indokolás [24]-[25]; 3385/2022. (X. 12.) AB végzés, Indokolás [24]-[25]).
[38] Az indítványozó az egyedi ügy alpereseként érintettnek minősül.
[39] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, Alaptörvényben biztosított jognak minősülnek.
[40] Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében nem biztosít az indítványozó számára olyan jogot, amire alkotmányjogi panasz alapítható (pl. 3039/2022. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [28]). Az Alaptörvény I. cikk (1)-(2) bekezdései nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot (3489/2022. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [20]). Ugyancsak nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése (13/2020. (VI. 22.) AB határozat, Indokolás [11]). Végül az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes a tekintetben is, hogy az Alaptörvény 28. cikke, jóllehet a bírói jogértelmezés alkotmányos kereteit jelöli ki, Alaptörvényben biztosított jogként nem értelmezhető, arra önállóan alkotmányjogi panasz nem alapítható (3107/2023. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [22]).
[41] Az Abtv. 31. § (2) bekezdése szerint, ha egy ügyben alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanabban az ügyben érintett indítványozó által, azonos jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye. Az indítványozó által támadott kúriai végzéssel összefüggésben az Alkotmánybíróság nem folytatott le alkotmányossági vizsgálatot, ezért a res iudicata nem áll fenn.
[42] Az Alkotmánybíróságnak a Kúria végzésének megsemmisítésére irányuló panaszelemet vizsgálnia kellett az Abtv. 29. §-ának való megfelelés szempontjából is. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[43] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]). Az alkotmányjogi panasz "nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna" (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]).
[44] Az indítványozó sérelmezte, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasította, és arról nem döntött érdemben, álláspontja szerint a Kúriának az Alaptörvény rendelkezései fényében kötelessége lett volna a felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálni.
[45] A polgári perben a felülvizsgálat törvényi feltételeit a Pp. XXIX. fejezete szabályozza. E körben a törvény rögzíti a felülvizsgálat kizártságának okait (407-408. §), a 409. § pedig rendelkezik arról, hogy a benne megjelölt körülmények alapján a 408. § szerinti kizáró ok fennállása esetén is - kivételes esetben - engedélyezhető a felülvizsgálat. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy a Kúria a Pp. 409. §-át nem alkalmazta az esetében és visszautasította a felülvizsgálati kérelmet. Az Alkotmánybíróság ezzel szemben arra mutat rá, hogy e vonatkozásban sem teljesül a panasz Abtv. 29. §-a szerinti befogadásának feltétele. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely rendeltetéséből fakadóan kivételes esetekben vehető igénybe, s ennek feltételeit a törvényalkotó határozza meg. A Kúria a támadott végzésben számot adott annak indokairól, miért nem vizsgálható érdemben a felülvizsgálati kérelem. A panasz valójában arra irányul, hogy a Kúria visszautasító döntését az Alkotmánybíróság írja felül. Azonban az Alaptörvény semmilyen előírásából nem következik olyan felhatalmazás, amelynek alapján az Alkotmánybíróság köteles lenne felülmérlegelni a Kúria visszautasító döntését.
[46] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a Kúria eljárása a jogorvoslathoz való jogának sérelmét is eredményezte. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatosan a következőre kíván utalni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy a jogorvoslathoz való jog mindenekelőtt a rendes jogorvoslat igénybevételének lehetőségét foglalja magában, amiből következően az egyfokú jogorvoslat elégséges (9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [28]; 20/2015. (VI. 16.) AB határozat, Indokolás [16]). A törvényalkotó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőségeket is adhat (22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [85]). A rendkívüli jogorvoslat biztosítása esetében a kivételesség indoka a jogerő védelme, a törvényalkotó ennek fényében az anyagi igazság biztosítása és a jogerő védelme között mérlegel (vö. 2/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [60]). Mindebből következően a törvényalkotó a rendkívüli jogorvoslat - jelen esetben a felülvizsgálat - igénybevételét feltételekhez kötheti. A Kúria eljárása során e törvényi feltételeket érvényesítette. A fent írtakkal összhangban mindez nem veti fel a jogorvoslathoz való jog sérelmét, és ezen az alapon nem teszi szükségessé a jogorvoslathoz való jogra alapított panasz érdemi vizsgálatát. Az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltétel ezért a jogorvoslathoz való jogra alapított panaszelem vonatkozásában sem teljesült.
[47] 4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, továbbá nem felelt meg a törvényi feltételeknek. Ezért azt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Abtv. 27. § (1) bekezdése, 29. §-a, 52. § (1b) bekezdés e) pontja, továbbá az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), d) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2023. október 16.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Patyi András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/838/2023.