3107/2023. (III. 14.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 234. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Kúria mint fellebbezési bíróság Gf.VII.30.017/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria mint fellebbezési bíróság Gf.VII.30.017/2021/2. számú végzése, a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.624/2020/2. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 37.P.23.380/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] Az indítványozó indítvány-kiegészítésében az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 234. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is.

[3] Kérelmét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmére alapozta, de az Alaptörvény egyéb rendelkezéseire is hivatkozott: Nemzeti Hitvallás 15. és 16. bekezdés, B) cikk (1) bekezdés, E) cikk (2) bekezdés, M) cikk (2) bekezdés, Q) cikk (2) bekezdés, R) cikk (2) bekezdés, XV. cikk (1)-(2) bekezdés, XXIV. cikk (1) bekezdés, 26. cikk (1) bekezdés és 28. cikk.

[4] 1.1. Az alapügy előzménye, hogy a Fővárosi Törvényszék a 2020. március 4-én kelt ítélete elutasította az indítványozónak (az alapügyben felperes) az indítványozó, valamint az I. és II. rendű alperesek között 2007. február 7-én megkötött svájci frank alapú kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása, másodlagosan a szerződés hatályossá nyilvánítása iránti, a II. rendű alperes fentiek tűrésére való kötelezése iránti, valamint az I. rendű alperes ellenszolgáltatás nélkül maradt adminisztrációs díj és jogosulatlan ügyleti kamat, továbbá ezek késedelmi kamata megfizetésére kötelezése iránti keresetét. kötelezte az indítványozót, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 133 567 forint perköltséget, valamint teljes egészében viselje pártfogó ügyvédjének díját. Megállapította, hogy a 126 200 forint feljegyzett eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad. Az ítélet perorvoslati figyelmeztetése szerint az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye. A másodfokú eljárásban a jogi képviselet kötelező, ezért a fellebbezést benyújtó félnek jogi képviselőt szükséges alkalmaznia. Ha a fellebbezést benyújtó fél jogi képviselővel nem rendelkezik, a fellebbezést a bíróság hiánypótlási felhívás kiadása nélkül visszautasítja. A fellebbezést benyújtó fél pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása iránti esetleges kérelmét a jogi segítségnyújtó szolgálatnál terjesztheti elő.

[5] Az elektronikusan kézbesített elsőfokú ítéletet az indítványozó korábbi jogi képviselője a letöltési igazolás szerint 2020. március 20-án letöltötte. Azt követően az indítványozó április 15-én a fellebbezési határidő meghosszabbítása iránti kérelmet terjesztett elő arra hivatkozással, hogy jogi képviselőt kíván váltani, a jelenlegi pártfogó ügyvédje kirendelésének megszüntetése és az új pártfogó ügyvéd kirendelése azonban hosszabb időt vesz igénybe, és ennek megtörténtéig a fellebbezést nem tudja elkészíteni. Az elsőfokú bíróság az indítványozó fellebbezési határidő meghosszabbítása iránti kérelmét elutasította és megállapította, hogy az ítélet 2020. május 1-jén jogerőre emelkedett. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés benyújtására nyitva álló, a régi Pp. 234. § (1) bekezdésében meghatározott, és a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 97. § (2) bekezdése szerinti meghosszabbodott fellebbezési határidő 2020. április 30-án letelt.

[6] Az indítványozó 2020. augusztus 31-én az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést terjesztett elő, egyben a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemmel élt. Késedelme kimentése érdekében előadta, hogy a korábbi jogi képviselőjének jelezte fellebbezési szándékát, azonban azt nem kívánta rajta keresztül előterjeszteni, mivel álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban nem az ő érdekeit szem előtt tartva járt el. Az indítványozó 2020. június 8-án kelt levelében kérte új pártfogó ügyvéd kirendelését. A kérelmét a XI. kerületi Kormányhivatal a részére 2020. július 7-én kézbesített határozatával elutasította arra hivatkozással, hogy pártfogó ügyvédre nem jogosult. Időközben anyagi segítséghez jutott, és saját költségén megbízott ügyvéd útján terjesztette elő a fellebbezést és a fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelmét.

[7] A Fővárosi Ítélőtábla a 2020. október 8-án kelt 6.Pf.20.624/2020/2. számú végzésével elutasította az indítványozó igazolási kérelmét, a fellebbezését pedig hivatalból elutasította. Határozata indokolásában megállapította, hogy az indítványozó a 2020. április 15-én előterjesztett fellebbezési határidő meghosszabbítása iránti kérelme szerint a fellebbezésre nyitva álló határidő alatt rendelkezett jogi képviselővel és saját előadása szerint kizárólag az akadályozta a fellebbezés előterjesztésében, hogy a pártfogó ügyvédje képviseleti tevékenységével nem volt elégedett és más jogi képviselő útján kívánt a jogorvoslati jogával élni.

[8] Az ítélőtábla álláspontja szerint a mulasztás kimentése akkor lehet eredményes, ha a felet valamilyen akaratától független, objektív körülmény akadályozza a határidő betartásában. A jogi képviselővel való elégedetlenség azonban nem tekinthető az indítványozó személyén kívül álló körülménynek. Az indítványozó nem volt elzárva attól, hogy az akkori pártfogó ügyvédje útján az arra nyitva álló határidőn belül benyújtsa a régi Pp. 235. § (1) bekezdése szerinti minimális tartalmi követelményeknek megfelelő fellebbezést azzal, hogy annak részletes indokolását már az új jogi képviselője útján terjessze elő, és a másodfokú eljárás során már az új jogi képviselő lássa el a képviseletét.

[9] Az ítélőtábla rámutatott arra is, hogy a fellebbezési határidő meghosszabbításának kérelmezése nem egyenértékű a fellebbezés tényleges előterjesztésével.

[10] Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró Kúria mint fellebbezési bíróság a 2021. július 1-jén kelt Gf.VII.30.017/2021/2. számú végzésével helybenhagyta az ítélőtábla végzését. A Kúria egyetértett az ítélőtábla álláspontjával, miszerint nem volt objektív akadálya a fellebbezés meglévő jogi képviselő útján, határidőben történő benyújtásának, majd esetleges későbbi részletes indokolásának, kiegészítésének. A jogi képviselővel szembeni bizalomvesztés csak akkor képezhette volna megalapozott igazolási kérelem alapját, ha az indítványozó adott volna megbízást a korábbi jogi képviselő részére a fellebbezés előterjesztésére, azonban azt a képviselő nem teljesítette.

[11] A Kúria rámutatott arra is, hogy az új pártfogó ügyvéd kijelölésével kapcsolatos eljárás elhúzódása valóban igazolási kérelem alapját képezhette volna, de az indítványozónak a korábbi jogi képviselője útján is lehetősége volt a fellebbezés határidőben történő előterjesztésére, másrészt az indítványozó nem számíthatott alappal arra, hogy a fellebbezésre nyitva álló (esetleg meghosszabbított) határidő alatt sor kerülhetett volna új pártfogó ügyvéd kijelölésére.

[12] A Kúria hivatkozott arra is, hogy az indítványozónak a határidő meghosszabbítására irányuló kérelme sem alakszerű megjelölése, sem tartalma alapján nem minősült fellebbezésnek, mivel azt egyéb beadványként nyújtotta be az indítványozó, és csupán annak a szándékát fejezte ki, hogy fellebbezést kíván előterjeszteni. A Kúria szerint minderre tekintettel az indítványozó nem volt elzárva jogorvoslati joga gyakorlásától, azonban azzal határidőben nem élt, és igazolási kérelmében nem valószínűsítette a mulasztás vétlenségét.

[13] 1.2. Az indítványozó az Abtv. 27. § szerinti panaszában egyrészt kifogásolta a Fővárosi Törvényszék 37.P.23.380/2019/6. számú ítéletét arra hivatkozással, hogy az elsőfokon eljáró bíróság eljárása nem volt pártatlan, ezért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt pártatlanság követelményét. Az indítványozó támadta a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.624/2020/2. számú végzését és a Kúria Gf.VII.30.017/2021/2. számú végzését is azzal az indokolással, hogy az igazolási kérelmének elutasítása során sem a másodfokú bíróság, sem a Kúria nem vizsgálta meg a Kormányhivatal jogszerűtlen eljárását, valamint az elsőfokú bíróság, illetve a pártfogó ügyvéd szintén jogszerűtlen eljárását, illetve az eljáró bíróságok nem indokolták meg, hogy ezt miért nem tették meg. Ezért a kifogásolt bírói döntések sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogot.

[14] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában a régi Pp. 234. § (1) bekezdése tekintetében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmét állította. A jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének indokolása keretében előadta, hogy a támadott határidő a kötelező jogi képviseletre, illetve a fellebbezés teljességének követelményére tekintettel olyan rövid, hogy az gátolja a bírósághoz való hatékony hozzáférést, illetve a jogorvoslathoz való jog hatékony érvényesülését. A kifogásolt jogszabályi rendelkezés - a devizaperek bonyolultságára, uniós joggal való érintettségére és a határidő-hosszabbítás lehetőségének hiányára, valamint a fellebbezés részletes indokolására tekintettel - nem biztosított kellő időt arra, hogy a fellebbező fél a fellebbezés benyújtását átgondolja, illetve a fellebbezését előterjessze.

[15] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével azonos tartalommal biztosítja a bírósághoz való hozzáférést, illetve a hatékony jogorvoslathoz való jogot, illetve az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) több ítéletében megállapította, hogy a rövid, adott esetben kéthetes, illetve 15 napos jogorvoslati határidő nem felel meg a hatékony jogorvoslat követelményének (C-176/17. számú ügy, C-448/17. számú ügy, C-632/17. számú ügy).

[16] Az indítványozó indítvány-kiegészítésében "iránymutató, kiegészítő, háttér rendelkezésekként" hivatkozott az Alaptörvény egyéb rendelkezéseire [Nemzeti Hitvallás 15. és 16. bekezdés, B) cikk (1) bekezdés, E) cikk (2) bekezdés, M) cikk (2) bekezdés, Q) cikk (2) bekezdés, R) cikk (2) bekezdés, 26. cikk (1) bekezdés, 28. cikk], melyekkel "együtt olvasott" Alaptörvényben biztosított jogait sérti a kifogásolt jogszabályi rendelkezés és a támadott bírói döntések.

[17] Az igazságügyi miniszter az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panasz kérelemmel összefüggésben amicus curiae beadványt nyújtott be. Az igazságügyi miniszter arra is felhívta a figyelmet, hogy az indítványozó által hivatkozott EUB döntések a 15 napos határidő elégtelenségét a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás jogintézményével összefüggésben vizsgálják, és nem a kifogásolt fellebbezési határidővel kapcsolatban, így azok jelen ügy szempontjából nem bírnak relevanciával.

II.

[18] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

[...]

(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

[19] 2. A régi Pp. támadott rendelkezése:

"234. § (1) A fellebbezés határideje a határozat közlésétől (219. §) számított tizenöt nap, váltóperekben három nap."

III.

[20] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.

[21] 1. Az indítványozó az Abtv. 27. § szerinti panaszában egyrészt kifogásolta a Fővárosi Törvényszék 37.P.23.380/2019/6. számú ítéletét arra hivatkozással, hogy az első fokon eljáró bíróság eljárása nem volt pártatlan, ezért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt pártatlanság követelményét. Az indítványozó támadta a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.624/2020/2. számú végzését és a Kúria Gf.VII.30.017/2021/2. számú végzését is azzal az indokolással, hogy az igazolási kérelmének elutasítása során sem a másodfokú bíróság, sem a Kúria nem vizsgálta meg a kormányhivatal jogszerűtlen eljárását, valamint az elsőfokú bíróság, illetve a pártfogó ügyvéd szintén jogszerűtlen eljárását, illetve az eljáró bíróságok nem indokolták meg, hogy ezt miért nem tették meg. Ezért a kifogásolt bírói döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogot.

[22] Az egyedi ügyben érintett személy az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére hivatkozva fordulhat az Alkotmánybírósághoz [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont]. Jelen alkotmányjogi panasz esetében a Nemzeti Hitvallásra, az Alapvetésre és az Alaptörvény 26. cikkére és 28. cikkére nem lehet alappal hivatkozni, mivel ezek önmagukban nem vetik fel az indítványozó Alaptörvényben garantált jogainak sérelmét (3152/2019. (VI. 26.) AB végzés, Indokolás [19]; 34/2019. (XI. 29.) AB határozat, Indokolás [30]). Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmére is, de erre vonatkozó indokolást nem adott elő.

[23] Az egyedi ügyben érintett személy ezen túlmenően csak akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette vagy nincs számára jogorvoslati lehetőség biztosítva. Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék 37.P.23.380/2019/6. számú ítélete tekintetében nem merítette ki a jogorvoslati lehetőségeit, mivel az elsőfokú bíróság ítélete ellen elkésetten nyújtotta be a fellebbezést és azt a másodfokú bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

[24] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[25] Jelen ügyben is emlékeztetni szükséges arra, hogy a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]).

[26] Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3198/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [11]).

[27] "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]) Az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).

[28] Jelen ügyben nem merül fel sem alapvető alkotmányjogi kérdés, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, mivel az indítványozó részben az eljáró bíróságok hatáskörébe tartozó szakkérdéseket kifogásol (gyakorlatilag az igazolási kérelme elutasítását kifogásolja, amelynek következtében a fellebbezése elkésett, így az nem került érdemi elbírálásra), másrészt az eljáró bíróságok a döntésüket - az indítványozó állításával szemben - megindokolták (az igazolási kérelem eredménytelenségének okait részletesen kibontották, és rögzítették, hogy ennek következménye a fellebbezés elkésettsége).

[29] Az Alkotmánybíróság mindezen szempontokra figyelemmel a Kúria mint fellebbezési bíróság Gf.VII.30.017/2021/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panaszt mint önálló petitumot az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

[30] 2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.

[31] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem - többek között - akkor határozott, ha indokolást ad elő arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellenétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [(1b) bekezdés e) pont]. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében önálló - Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmére vonatkozó indokolástól eltérő - indokolást nem adott elő.

[32] Az Alkotmánybíróság a 2022. november 29-én tartott tanácsülésén megállapította, hogy az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében megfelel az Abtv. 29. §-a szerinti befogadási feltételnek, mert felmerül alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés. Az Alkotmánybíróság előtt fekvő lényegi kérdés, hogy összhangban van-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal a régi Pp. 234. § (1) bekezdése, amely szerint a fellebbezés határideje a határozat közlésétől (219. §) számított tizenöt nap (Abtv. 29. §).

[33] A fentieknek megfelelően az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz eljárásban érdemben bírálta el a régi Pp.-nek a konkrét ügyben alkalmazott, a hatályos Pp. által időközben hatályon kívül helyett rendelkezését.

IV.

[34] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[35] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként a kifogásolt rendelkezés előzményeit és szabályozási környezetét tekintette át.

[36] A fellebbezés határidejét már az 1868. évi LIV. törvénycikk a polgári törvénykezési rendtartás tárgyába (277. §), valamint a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk (480. §) is főszabályként tizenöt napban határozta meg. A régi Pp. a hatálybalépésétől kezdve a hatályon kívül helyezéséig változatlanul tartalmazta a fellebbezés tizenöt napos határidejét. A Pp. 365. § (6) bekezdése szerint a fellebbezés határideje továbbra is a határozat közlésétől számított tizenöt nap.

[37] A fellebbezés határideje a régi Pp. 234. § (1) bekezdése szerint főszabályként a határozat közlésétől számított tizenöt nap. A fellebbezési határidő célja, hogy ez alatt az időtartam alatt az arra jogosult eldönthesse, hogy igénybe kívánja-e venni a jogorvoslatot, illetve megfontolja ennek a tartalmát. A régi Pp. 234. § (2) szerint a fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani. Ez a rendelkezés a fellebbezés benyújtásának módját illetően semmilyen alaki követelményt vagy más megszorító rendelkezést nem tartalmaz.

[38] A régi Pp. 235. § (1) bekezdése szerint a fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A törvény a fellebbezés kellékeként megköveteli a fellebbezés indokolását is. Ugyanakkor a fellebbezés indokolásának elmaradása önmagában nem eredményezhette a fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasítását. Ha a fellebbezés a kötelező kellékek valamelyikét nem tartalmazza, az első fokon eljárt tanács elnökének rövid határidő kitűzésével a hiány megjelölése mellett pótlás végett vissza kell adnia a fellebbezőnek [Pp. 235. § (2) bekezdés].

[39] Ha az elsőfokú bíróság az indokolás nélkül benyújtott fellebbezést követően a fellebbező felet az indokolás hiánypótlásként történő benyújtására azzal a jogkövetkezménnyel hívta fel, hogy a hiánypótlás elmaradása esetén a beadványt hiányos tartalma szerint terjeszti fel a másodfokú bíróságra, a másodfokú bíróság nem utasíthatja el a fellebbezést, csak akkor, ha a fellebbezés az indokolás nélkül elbírálhatatlan és a fellebbező felet az elutasítás jogkövetkezményének kilátásba helyezésével a hiányok pótlására ismételten felhívja. A bírói felhívás elmulasztása esetén ugyanis kizárólag az a jogkövetkezmény alkalmazható, amit a bíróság előzetesen kilátásba helyezett (Legfelsőbb Bíróság Pf.IV.24.746/2010. - BH 2011.341.).

[40] Tehát a fellebbezés előterjesztése tekintetében fennáll ugyan az indokolási kötelezettség, de a fellebbező félnek a fellebbezés tizenöt napos határidején belül nem kell feltétlenül részletes indokolást előadnia, mivel arra hiánypótlás keretében is lehetősége nyílik.

[41] A fellebbezési határidő elsősorban az érdemi határozattal szembeni jogorvoslati kérelem előkészítésére biztosít lehetőséget, melyet megelőz az elsőfokú eljárás. Az elsőfokú eljárás során a felek számára ismertté válnak a jogvita keretei, valamint rendelkezésre áll a lefolytatott bizonyítási eljárás anyaga is.

[42] A tárgyalás folyamán hozott végzéseket és az ítéletet főszabály szerint a tárgyalás napján ki kell hirdetni, a határozatok kihirdetése a rendelkező rész felolvasásából és az indokok rövid ismertetéséből áll [régi Pp. 218. § (1) bekezdés]. A határozatot annak meghozatalától számított legkésőbb tizenöt napon belül kell írásba foglalni és az írásba foglalást követő nyolc napon belül kézbesíteni kell. A felek részére a határozatnak nemcsak a rendelkező részét, hanem indokolását is kézbesíteni kell [régi Pp. 219. § (2) bekezdés]. kézbesítés útján kell közölni: az ítéletet a felekkel; a tárgyaláson hozott végzést azzal a féllel, aki a tárgyalásra nem volt szabályszerűen megidézve; a tárgyalás folyamán hozott olyan végzést, amely új határnap kitűzésére vonatkozik, vagy amely ellen külön fellebbezésnek van helye, azzal a féllel, aki a tárgyalást elmulasztotta (135. §); a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel; az eljárás során hozott minden határozatot azzal a személlyel, akinek érdekében az ügyész, illetőleg a külön jogszabállyal erre feljogosított személy vagy szervezet az eljárást megindította [régi Pp. 219. § (1) bekezdés]. Az utóbbi esetekben a fellebbezés előkészítése meghosszabbodik az ítélet kihirdetése és kézbesítése közötti időtartammal is.

[43] Amennyiben jogszabály fellebbezés esetére - mint a konkrét ügyben - kötelező jogi képviselet ír elő, az azt szolgálja, hogy a törvényben meghatározott fellebbezési határidőn belül a szükséges szakértelemmel rendelkező jogi képviselő elő tudja készíteni a szakszerű beadványt. A jogi segítségnyújtás keretében azok, akiknek a jövedelmi vagy vagyoni helyzete nem tenné lehetővé pártfogó ügyvédi képviseletet igényelhetnek. A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 52. § (2) bekezdése szerint a pártfogó ügyvédi képviseletre vonatkozó támogatás hatálya a támogatás engedélyezéséről szóló határozat véglegessé válásától vagy jogerőre emelkedésétől kezdve a per jogerős befejezéséig tart, vagyis az kiterjed a másodfokú eljárással kapcsolatos percselekmények elvégzésére is.

[44] 2. Az Alkotmánybíróság a következőkben összefoglalta az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog lényeges ismérveit.

[45] Az Alaptörvény és az Alkotmánybíróság értelmezése szerint ez az alapjog megköveteli, hogy "az érdemi, ügydöntő, az érintett helyzetét, jogait lényegesen befolyásoló határozat [döntés] tekintetében a jogorvoslat biztosítsa a döntést hozó szervtől eltérő más szerv részéről a felülvizsgálatot, az állásfoglalást a döntés helyessége, törvényessége tekintetében, esetleg a döntés megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését. Vagyis a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy [...] ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. Ugyanakkor az ilyen felülvizsgálatot nem biztosító jogorvoslat nem feltétlenül alkotmányellenes a nem érdemi, nem ügydöntő határozatok esetén." (5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31; 3111/2021. (IV. 14.) AB határozat, Indokolás [25])

[46] A jogorvoslathoz való jog, mint az érdemi, illetve eljárást befejező döntésekkel szembeni jogorvoslat kezdeményezéséhez való jog a másik oldalról azt is jelenti, hogy nemcsak az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőző döntésekkel szembeni jogorvoslat nem következik kényszerítően a jogorvoslathoz való jogból, hanem az ügy érdemében hozott, eljárás lezáró döntést követő egyszeri jogorvoslati lehetőség utáni további jogorvoslati lehetőségek biztosítása sem. "Abban is egyértelmű a gyakorlat, hogy a jogorvoslathoz való jogból mint alapjogból az adott hatósági, illetve bírósági döntés ellen biztosított rendes jogorvoslati eszközök igénybevétele következik." (1319/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 690, 691; 9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [28])

[47] A jogorvoslathoz való jog törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, ezért az egyes eljárásokban eltérő szabályozás lehetséges. Az Alaptörvény megköveteli, hogy a jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékony legyen, vagyis ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására. A jogorvoslat jogának hatékony érvényesülését számos tényező befolyásolhatja, így többek között a felülbírálati lehetőség terjedelme, a jogorvoslat elintézésére meghatározott határidő, vagy a sérelmezett határozat kézbesítésének szabályai és megismerhetőségének tényleges lehetősége. Minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme továbbá a jogorvoslás lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát (3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15]).

[48] Az Alkotmánybíróság a 18/2017. (VII. 18.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben azt vizsgálta, hogy ha a fellebbezési határidő számítása szempontjából jelentős kézbesítési időpont a bíróság hibájából nem állapítható meg, és a bíróság ennek ellenére hivatalból elutasítja a fellebbezést, akkor sérül-e a jogorvoslathoz való alapjog. Az Abh. alapjául szolgáló ügyben az indítványozó az elsőfokú ítélettel, vagyis az ügyben született érdemi határozattal szemben nyújtott be fellebbezést, melyet a bíróság hivatalból elutasított.[1]

[49] Az Alkotmánybíróság az Abh. indokolásában megállapította: "A jogorvoslathoz való alapjog érvényesülése tevékeny közreműködést követel az állam részéről. Egyrészt a jogalkotónak meg kell alkotnia azokat az eljárási szabályokat, melyek szerint ez az alapjog gyakorolható, másrészt pedig a jogalkalmazók kötelesek e szabályokat követve eljárni. A fél akkor tudja tehát gyakorolni a jogorvoslathoz való alapjogát, ha a bíróságok az alapjog érvényesítésére rendelt jogszabályi előírások szerint járnak el. Az Alkotmánybíróság értelmezésében jogorvoslati jogukat a jogosultak is csak a törvényben meghatározott feltételek mellett gyakorolhatják. Ezen feltételek egyike a fellebbezési határidő, melynek előírása és megtartatása nélkülözhetetlen a perek észszerű időn belül való elintézése szempontjából, de jelentősége van a jogbiztonság, az abból fakadó jogerő biztosítása, illetve a végrehajthatóság kapcsán is. Ha a törvényben előírt határidőt a fellebbezésre jogosult önhibájából nem tartja meg, akkor ennek következményeit neki kell viselnie. A fél ilyen esetben ezért nem hivatkozhat alappal alapjogának sérelmére, ha fellebbezését elkésettség miatt hivatalból elutasítják." (Indokolás [12]-[14])

[50] 3. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a 15 napos fellebbezési határidő a rövidsége miatt sérti-e a jogorvoslathoz való jog hatékony érvényesülését. Ezért az Alkotmánybíróságnak azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy hogy a törvényben biztosított határidő korlátozza-e a jogorvoslathoz való jogot, illetve az alapjog korlátozása szükséges és arányos-e.

[51] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a törvényben a fellebbezés előterjesztésére előírt tizenöt napos határidő korlátozza a jogorvoslathoz való jogot, de a korlátozás igazolható.

[52] Az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy "[a] jogbiztonság kettős követelményt támaszt a jogalkotóval szemben. Ennek megfelelően elsősorban a létrejött jogviszonyok stabilitásának eljárásjogi biztosítékait kell megteremtenie. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás hatékony működésének biztosítása ugyanakkor nem eredményezheti a jogbiztonságból levezethető eljárási garanciák sérelmét azáltal, hogy a címzettek számára biztosított alkotmányos jogok gyakorlását akadályozza meg. [...] A jogbiztonság követelményéből következik az igazságszolgáltatás és az államigazgatás kiszámítható és hatékony működése, de a címzettek joggyakorlásának biztosítása is. E követelményeknek azonban megfelelő egyensúlyban kell lenniük a jogi szabályozásban" (ABH 2003, 488, 499.; megerősítette: 3149/2019. (VI. 26.) AB határozat, Indokolás [31]).

[53] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményéből fakadó jogbiztonság érvényesülését a rövid fellebbezési idő szolgálja. A jogbiztonság követelményének sérelmét jelentené, ha a bírói döntések határidő nélkül támadhatók lennének rendes jogorvoslattal. A beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja.

[54] Ezen túlmenően az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése kifejezetten rögzíti az ügyek észszerű időn belül való elintézésének követelményét is. Az észszerű határidőn belüli elbírálás a jogbiztonságnak is egyik összetevő eleme. A jogbiztonság olyan alkotmányos érték, amely szükségessé teszi a fellebbezés észszerű határidőhöz kötését, így a kifogásolt jogszabályi rendelkezésben foglalt korlátozás szükséges és egyúttal alkalmas is a legitim cél eléréséhez, a korlátozást enyhébb korlátozó eszköz nem tudja kiváltani.

[55] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a törvényben a fellebbezés előterjesztésére előírt tizenöt napos határidő előírása arányban áll a jogalkotó által követett legitim céllal, és biztosítja a hatékony jogorvoslat lehetőségét, mivel a fent ismertetett részletszabályokban foglalt garanciákra tekintettel (igazolási kérelem a határidő önhibán kívüli elmulasztása esetére, a szóban kihirdetett határozat indokainak rövid ismertetése, a fellebbezés részletes indokai későbbi kifejtésének a lehetősége, kötelező jogi képviselet, jogi segítségnyújtás igénybevételének lehetősége) hatékonyan tud érvényesülni, nem akadályozza a fellebbező felet a jogorvoslat előterjesztésében.

[56] A jogalkotó tehát a szabályozás során egyensúlyt teremtett az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből következő hatékony jogorvoslat követelménye és B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból fakadó jogbiztonság elve, valamint a peres eljárások tekintetében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében kifejezetten rögzített észszerű időn belüli elbírálás követelménye között, biztosítva a jogviták ésszerű időn belül, jogerős döntéssel való végleges lezárását és a fellebbezők joggyakorlását is.

[57] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az eljáró bíróságok a fellebbezési határidőt a régi Pp. 234. § (1) bekezdése alapján határozták meg, de a konkrét ügyben a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 97. § (1) bekezdése alapján a meghosszabbított határidőt alkalmazták, így az indítványozónak hosszabb idő állt rendelkezésre a fellebbezése benyújtásához.

[58] 4. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezés megfelel a jogorvoslathoz joggal kapcsolatos alkotmányos követelményeknek. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében elutasította.

Budapest, 2023. február 28.

Dr. Salamon László s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3955/2021.