1268/B/1997. AB határozat

a közcélú távbeszélő szolgáltatások igénybevételének díjáról szóló 31/1997. (XII. 20.) KHVM rendelet 4. § a) pontja, valamint 7. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a közcélú távbeszélő szolgáltatások igénybevételének díjáról szóló 31/1997. (XII. 20.) KHVM rendelet 4. § a) pontja, valamint 7. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a közcélú távbeszélő szolgáltatások díjáról szóló 30/1993. (XI. 23.) KHVM rendelet 3. § a) pontja, valamint 4. §-a alkotmányellenességének megállapítása iránt nyújtott be indítványt az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány előterjesztését követően a hivatkozott rendeletet - 1998. január 1-jei hatállyal - felváltotta a közcélú távbeszélő szolgáltatások igénybevételének díjáról szóló 31/1997. (XII. 20.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R.), melynek 4. §-a és 7. §-a a már hatályon kívül helyezett korábbi rendelet kifogásolt rendelkezéseivel azonos tartalmú szabályozást tartalmaz. Az Alkotmánybíróság - az ilyen esetekben követett állandó gyakorlatának megfelelően - eljárását kiterjesztette a hatályos szabályozásra, s az alkotmányossági vizsgálatot érdemben lefolytatta.

Az R. vizsgálat tárgyává tett rendelkezései a következők:

"4. § Előfizetői szerződés alapján nyújtott szolgáltatásokért

a) havi előfizetési díjat, (és

b) beszélgetési díjat, illetve

c) bérelt vonali szolgáltatás esetén egyszeri csatlakozási díjat és havi bérleti díjat) kell fizetni."

"7. § (1) Az előfizetési díj mértéke előfizetői kategóriánként (egyéni és üzleti/intézményi), állomástípusonként (iker- és főállomás), valamint a helyi központ kapcsolási módja (kézi és gépi) szerint különböző lehet.

(2) Az előfizetési díj megfizetése a tárgyhónapban előre esedékes.

(3) Gépi kapcsolású helyi központhoz csatlakozó egyéni előfizető esetében az előfizetési díj 20 impulzusnak megfelelő, körzeten belüli beszélgetési díjat is tartalmaz."

Az indítványozó álláspontja szerint a fenti szabályozásnak az előfizetési díjra vonatkozó rendelkezései több okból is sértik a fogyasztók jogait. Mindenekelőtt azért, mert az előfizetői szerződés alapján nyújtott szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékkülönbség, ami a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. § (1) bekezdésébe és 202. §-ába ütközik, végső soron pedig ellentétes az Alkotmány 13. §-ával is (tulajdonhoz való jog és tulajdonvédelem).

Az indítványozó kifogásolja továbbá, hogy "az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényben foglaltakat a tárca úgy értelmezi, hogy a szolgáltatásokért fizetendő díjaknak nem csupán a mértékét és kiszámításának módját, de típusát (havi előfizetési díj, illetve beszélgetési díj) is miniszteri rendeletben állapíthatja meg." E megoldás véleménye szerint szintén alkotmányellenes, hiszen: "az előfizetési díj jogosultságát csak törvény állapíthatná meg."

A közcélú távbeszélő szolgáltatások díjszerkezetét az indítványozó egyedülállónak tartja a magyar szolgáltató szektorban: "A villamos-, gáz-, víz- és egyéb szolgáltatók vagy a tényleges fogyasztás mért adatai alapján fizettetnek, vagy pedig átalánydíjat alkalmaznak. De átalánydíjat és a mért, tényleges fogyasztás után külön díjat egyetlen más szolgáltató sem alkalmaz." E megoldás szerinte a fogyasztói jog alkotmányellenes korlátozásához vezet.

Az indítványozó végül még hozzáteszi: "A véleményem szerint alkotmányellenesen alacsony szintű jogszabályban megállapított, feltűnően nagy értékkülönbséget eredményező előfizetői díj jogosultsága a Ptk. 202. §-ába ütközik a szolgáltató cég jelenlegi monopolhelyzetéből adódóan is."

II.

Az R. vitatott rendelkezései alkotmányosságának megítéléséhez indokolt a közcélú távbeszélő szolgáltatások szabályozási rendszerével, valamint a szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos legfontosabb jogi normák rövid áttekintése.

A távközlésről szóló módosított 1992. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Tt.) mellékletének 10. pontja szerint a közcélú távközlési szolgáltatás az arra jogosult szolgáltatók által "nyilvánosan meghirdetett általános szerződési feltételek (üzletszabályzat, vállalkozási feltételek) szerint szerződéskötési kötelezettség mellett, díj ellenében végzett, jelátvitelt vagy hozzáférést biztosító távközlési tevékenység". E szolgáltatás egyik fajtája a közcélú távbeszélő szolgáltatás, amely - a hálózat ún. szolgáltatás-hozzáférési pontjain keresztül - díj ellenében vehető igénybe. "Tartalmazza a helyi, a belföldi távolsági és a nemzetközi hívások kezdeményezésének, továbbításának és fogadásának, a segélykérő hívásoknak, a kezelői szolgáltatásoknak, a tudakozónak, az előfizetői névsornak (telefonkönyv) és a nyilvános állomásoknak az igénybevételére vonatkozó lehetőséget." (Tt. melléklet 9. pont).

A távbeszélő szolgáltatás előfizetői szerződés alapján vehető igénybe. A felek alapvető jogait és kötelezettségeit a Kormány rendeletben állapítja meg [Tt. 9. § (4) bek.]. A távközlési előfizetői szerződésekről szóló 243/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 4. §-a értelmében "Az előfizetői szerződés általános szerződési feltételekből (üzletszabályzat) és az egyedi előfizetői szerződésből áll." A Kr. - minimális tartalmi követelményeket támasztva - meghatározza az üzletszabályzat ún. kötelező elemeit (2. számú melléklet), s egyidejűleg az egyedi előfizetői szerződés kötelező tartalmi elemeit is rögzíti [2. § (2) bek.]. Garanciális jelentőségű szabály, hogy az üzletszabályzatot - a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség véleményének figyelembevételével - a Hírközlési Főfelügyelet hagyja jóvá [Kr. 9. § (2) bek.].

A távbeszélő szolgáltatásokat az árak megállapításáról szóló többszörösen módosított 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Át.) a hatósági áras szolgáltatások közé sorolja, (azon belül ún. maximált áras szolgáltatásként). Az Át. 7. § (1) bekezdése értelmében ugyanis: "A mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra ... az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat ... legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár) állapít meg." Az Át. - mellékletének I. fejezet B. Szolgáltatások főcímű táblázatában a szolgáltatások között - a "Koncesszióköteles távbeszélő szolgáltatások díja, a hálózatok összekapcsolásának díja (csatlakozási díj), továbbá a koncesszióköteles távközlési szolgáltatások nyújtásához igénybe vett bérelt vonali szolgáltatások díja" tekintetében (SZTJ 406-22-01) legmagasabb hatósági ár alkalmazását írja elő, melynek megállapítására a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert jogosítja fel.

Az Át. 7. § (1)-(2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján alkotta meg az illetékes miniszter a közcélú távbeszélő szolgáltatások igénybevételének díjáról szóló 31/1997. (XII. 20.) KHVM rendeletet. Az alkotmányossági vita alapjául szolgáló előfizetési díj fogalmát az R. 4. számú melléklete a következőképpen határozza meg: "... minden olyan - forgalomtól nem függő - díj, amelyet előfizetői szerződés alapján a közcélú távbeszélő szolgáltató az előfizető részére a távbeszélő-állomások és alközponti főáramkörök helyi központhoz csatlakozásáért havonta számít fel. Az előfizetési díj magában foglalhat beszélgetési díjat. Ilyen esetben a csatlakozási díj az előfizetési díj és a benne foglalt beszélgetési díj különbözete. Az előfizetési díj a végberendezések bérleti díjait nem tartalmazza."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az indítványozó az R. előfizetői díjjal kapcsolatos rendelkezéseit az Alkotmány 13. §-ával hozza kapcsolatba, azaz a tulajdonhoz való jog és a tulajdonvédelem sérelmét jelzi. A tulajdonjog középpontjában valóban az Alkotmány 13. §-a áll, de az Alkotmány több más rendelkezése is kapcsolódik e joghoz. Az indítvány fő érvei - így a fogyasztói jog sérelme, a törvényi szabályozás hiánya és a monopolhelyzettel való visszaélés - az Alkotmány más, a tulajdonjoggal összefüggő szabályainak vizsgálatát is indokolttá teszi. Mivel a szolgáltatások igénybevétele kötelmi jogi jogviszonyt jelent a szolgáltató és a fogyasztó között, a hatósági ármegállapítással szerződésekbe való állami beavatkozás valósul meg, s a monopolhelyzettel való visszaélés is a szerződéses jogviszonyokra hat ki, az indítvány elbírálásakor figyelembe kell venni az Alkotmány 9. § (1) bekezdését is (piacgazdaság - szerződési szabadság), továbbá - a szabályozási szint okán - az Alkotmány 8. § (2) bekezdését (alapvető jog korlátozása).

Az alkotmányossági vita alapját az R. egyes rendelkezései képezik, melyek megalkotására az Át. adott felhatalmazást az illetékes miniszternek. Az Alkotmánybíróság már a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában rámutatott, hogy "Az állam ... sok esetben nem ad teljesen szabad teret a felek megállapodásának, hanem törvényekben, rendeletekben megalkotott szabályozók útján különféle korlátokat szab ... és meghatározza a szerződések tartalmát, amelytől a felek nem térhetnek el. A szerződések tehát ... "közjogiasodnak". (...) A fejlett kortársi jogrendszerekben ilyen korlátozási területek különösen a ... gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, ... az árszabályozás, ... a fogyasztóvédelem stb. területei. E szabályozási körben gyakran kétségessé válik a felek szerződéskötési szabadsága, a szerződések tartalmának a felek részéről történő meghatározása ..." (ABH 1991, 146., 151.)

Az Át. preambuluma szerint: "Az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Az árakra vonatkozó közvetlen kormányzati beavatkozás csak ott indokolt, ahol a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására." Az Országgyűlés a kormányzati beavatkozás kereteinek kijelölése céljából alkotta meg az Át.-t, s a törvény preambulumában foglalt elvek érvényre juttatása érdekében vonta annak szabályozási körébe - egyebek mellett - a távbeszélő szolgáltatások díjának hatósági megállapítását is. A törvényen alapuló szabályozási felhatalmazás címzettje a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter.

Az Át. idevonatkozó korábbi szabályozása hatósági ár megállapítására a "Koncesszióköteles távközlési szolgáltatások díja (előfizetési díj, beszélgetési díj, csatlakozási díj)" tekintetében adott felhatalmazást az illetékes miniszternek, mely megfogalmazást - 1998. január 1-jei hatállyal - az 1997. évi LXV. törvény 23. § (4) bekezdés a) pontja módosította a jelen határozat indoklása II. fejezetében idézett megfogalmazásra. A korábbi szabályozás bemutatása azért indokolt, mert abból kitűnik, hogy a "szolgáltatások díja" kategóriát (fogalmat) a jogalkotó okkal - az Át. egyértelműen megfogalmazott és törvényi szintű szabályozása alapján - értelmezhette és alkalmazhatta az előfizetetési díj és a beszélgetési díj "gyűjtőfogalmaként". Az Át. jelenleg hatályos megfogalmazása ezt az értelmezést nem zárja ki, azaz a "távbeszélő szolgáltatások díja" megjelölés továbbra is együttesen vonatkoztatható az előfizetői díjra és a beszélgetési díjra.

A távbeszélő szolgáltatásban egyébként nemzetközileg - így az Európai Unió tagországaiban is - elterjedt gyakorlat, hogy a szolgáltatás igénybevételi díjának egy része előfizetési, másik része forgalmi jellegű. Ebben a szellemben határozta meg az R. is a szolgáltatás igénybevétele díjainak összetevőit, köztük a havi előfizetési díjat és beszélgetési díjat is. A havi előfizetési díj két részből áll: egyrészt tartalmazza a vonal fenntartási (állandó) költségeit, másrészt 20 impulzus beszélgetési díjat a szolgáltató megelőlegez az előfizető részére és azt utólagosan, a havi zárónap után számlázza.

Az indítványozó az R. szabályozási szintjét alkotmányellenesen alacsonynak tartja, véleménye szerint "az előfizetési díj jogosultságát csak törvény állapíthatná meg". Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében: "A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban az R. jogforrási szintje - tekintettel az abban foglalt normák jellegére - nem ütközik eme alkotmányos követelménybe.

Az Alkotmánybíróság 43/1991. (VII. 12.) AB határozata általános érvénnyel állapítja meg, hogy "Abban a kérdésben, hogy a szerződési szabadságot korlátozó konkrét jogszabályok alkotmánysértőek-e, a szabályozás tárgyával összefüggő jogforrási szintre és a szabályozás tartalmára figyelemmel esetenként lehet állást foglalni." (ABH 1991, 201., 203.) A jelen esetben a távbeszélő szolgáltatás díját - s annak részeként az előfizetési díjat - az Át. (azaz törvény) vonja a hatósági ármegállapítás körébe (s az illetékes minisztert hatalmazza fel a konkrét díjak meghatározására), a távközlési előfizetői szerződések általános szerződési feltételei (üzletszabályzat) kötelező elemeinek kimunkálására pedig a Tt. (azaz szintén törvény) ad felhatalmazást a Kormánynak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a szabályozás nem jelenti a szerződési szabadság alkotmányellenes korlátozását vagy valamely alapjog sérelmét.

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az R. kifogásolt rendelkezései alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 1998. december 8.

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró