3275/2014. (XI. 4.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 12.Pk.50.058/2014/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján, 2014. október 25-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Fővárosi Ítélőtáblánál az Alkotmánybírósághoz címezve. Az indítványozó azt kérelmezte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Ítélőtábla 12.Pk.50.058/2014/5. számú végzése alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel a döntés - az álláspontja szerint - sérti az Alaptörvény B) cikkét, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) és (7) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint a XXIII. cikk (1) bekezdésében elismert választójoggal összefüggésben a XV. cikk (2) bekezdését.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz előzményéhez tartozik, hogy a Budapest FőVáros XIV. kerület Helyi Választási Bizottság (a továbbiakban: HVB) a 280/2014. (X. 13.) számú elsőfokú határozatával megállapította a XIV. kerület 11. számú egyéni választókerületben az egyéni választókerületi önkormányzati képviselők választásának eredményét. A HVB határozata elleni fellebbezésben az indítványozó utalt arra, hogy a XIV. kerület több egyéni választókerületében problémák voltak tapasztalhatóak a szavazatszámlálás során. A HVB 2014. október 12. napján 06:00 órakor kezdődő ülésén - jegyzőkönyvbe foglaltan is - megállapítást nyert, hogy a HVB tagjai anomáliákat állapítottak meg egyes egyéni és területi választókerületi eredmények átvizsgálása és összesítése során, úgy mint az érvénytelen szavazatok irreálisan magas száma, a polgármester-választás során leadott érvénytelen illetve az önkormányzati képviselőkre leadott érvénytelen szavazatok száma közötti többszörös eltérés, továbbá voltak olyan választókerületek, ahol a szavazólapok többszöri átszámolása során alkalmanként más-más eredmény született. Több fellebbezésnek helyt adott a Fővárosi Választási Bizottság. Az indítványozó fellebbezésében továbbá előadta, hogy a kifogásolt, 11. számú egyéni választókerület 054. számú szavazóköri jegyzőkönyve szerint +1 db volt az urnában lévő szavazólapok száma, mint a megjelent választópolgárok száma; míg az 052. számú szavazókörben a leadott szavazatok száma egy darabbal kevesebb volt, mint a megjelent választópolgárok száma, ezért indokoltnak tartja a szavazólapok ismételt megvizsgálását, és a szavaztok újraszámolását. A győztes és vesztes jelöltek között mindössze 6 szavazatnyi különbség volt. A Fővárosi Választási Bizottság a fellebbezést elutasította, döntése indoklásában kifejtette, hogy a fellebbező konkrét bizonyíték nélkül indítványozta a szavazatok újraszámolását. Utalt a Nemzeti Választási Bizottság következetes gyakorlatára, amely szerint a szavazatszámok közti alacsony különbség, illetve a rontott szavazatok magas száma önmagában nem alapozza meg a szavazatok újraszámlálását; továbbá a Kúria gyakorlatára is, miszerint a törvénysértés pontos megjelölése mellett annak bizonyítékait is legalább olyan fokon kell megjelölni, mely legalább a valószínűsítés szintjén alátámasztja a jogsértéseket. A Fővárosi Választási Bizottság döntésében foglaltak szerint az indítványozó csak általánosságban jelölt meg jogsértést, és konkrét bizonyítékot nem csatolt.
[3] Az indítványozó a döntéssel szemben Fővárosi Ítélőtáblánál felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Indítványában előadta, hogy az ügyben az FVB döntése szembehelyezkedik a Kúria Kvk. 37.500/2014/6. és a 37.327/2014/5. számú döntésében foglaltakkal, miszerint a fellebbező fél nincs abban a helyzetben, hogy pontosan ismerje a törvénysértések okát, mert képviselőjelöltként nem vehet részt a szavazatszámláló bizottság munkájában. Ezen túlmenően az indítványozó a Fővárosi Ítélőtáblánál egy további bizonyítékot is becsatolt: a szavazatszámláló bizottság egy tagja nyilatkozatát, melyben kifejti, hogy az érvénytelenség okát a szavazólap hátulján nem tüntették fel és a bizottság munkatársai nem írták alá.
[4] A Fővárosi Ítélőtábla a fenti, újonnan becsatolt bizonyítékot nem vette figyelembe, miután - amint azt a Kúria Kvk.II.37.501/2014/2. számú határozatában leszögezte - a felülvizsgálati kérelemben az indítványozó nem hivatkozhat újabb jogsértésre. Az Ítélőtábla döntése indokolásában mindenekelőtt rámutatott arra, hogy alapkövetelmény továbbá a törvénysértés pontos megjelölése, és a bizonyítékok olyan szintű szolgáltatása, mely a valószínűség szintjén legalább alátámasztja a jogsértések bekövetkezését, melyben a FVB helyesen döntött, hiszen az indítványozó által csatolt jegyzőkönyv általánosságban állapít meg anomáliákat, de az választókerületre és szavazókörre le nem bontott vélemény, a kérelmező pedig nem szolgáltatott további pontosabb, avagy alaposabb bizonyítékot, szavazókörökre történő konkretizálással.
[5] 3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadja, hogy a becsatolt újabb bizonyítékkal nem új jogsértést kívánt a bírósági felülvizsgálat során felhozni, hanem a korábban előterjesztett indítványban foglalt ténybeli és jogi alapot egy újabb bizonyítékkal kívánta alátámasztani, mely az indítvány benyújtását követően állt csak rendelkezésére. Utal arra, hogy a FVB ugyanolyan tényállás és ugyanolyan bizonyítékok alapján más határozataiban (304/2014. (X. 20.) AB határozatában illetve 305/2014. (X. 20.) AB határozatában) a szavazatok újraszámlálását elrendelte, míg az ő ügyében nem, mellyel álláspontja szerint sérült a törvény előtti egyenlőség elve. Állítása szerint a bizonyíték "figyelmen kívül hagyása" a tisztességes eljáráshoz való jogának és a jogorvoslathoz való jogának megsértését is eredményezi. Mindezzel az indítványozó az Alaptörvény XXIII. cikkében foglalt választójog sérelmének megvalósulását is állítja.
[6] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, és az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását.
[7] Az alkotmányjogi panasz a Ve. 233. § (1) bekezdésében írt határidőben érkezett, a kérelem megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek. Tekintettel arra, hogy az indítványozó a bírósági eljárásban kérelmező volt, az érintettség megállapítható. Az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozik.
[8] 5. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság tartalmi feltételeinek az alábbiak miatt.
[9] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban hivatkozik az Alaptörvény B) cikk sérelmére is. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény ezen rendelkezése nem tekinthető olyan, az Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek a vélt sérelmére hivatkozva jelen ügyben alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani.
[10] Az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jelen esetben jogorvoslatra sor került, melynek során a bizonyítékok értékelésében tér el az indítványozó álláspontja a bíróságétól. Az alkotmányjogi panasz valójában azt a bírói gyakorlatot és jogértelmezést vitatja, amely megköveteli, hogy választási eljárásban már a jogorvoslati kérelemben bizonyítékkal alátámasztott kérelem szerepeljen, a bizonyítékok legalább a valószínűség szintjén támasszák alá a jogsértések bekövetkezését. Sem az FVB, sem az eljáró bíróság nem ítélte a becsatolt bizonyítékokat eléggé konkrétnak és kellően alátámasztottnak ahhoz, hogy arra érdemben, az indítványnak helyt adó döntést tudjon alapítani.
[11] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, ennek megfelelően a bírói döntéseket az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja.
[12] Az indítványozó beadványa alapján megállapítható, hogy a panaszában megjelölt, általa alapjogsérelemként leírt aggályok valójában a bírói törvényértelmezés helyességét, valamint a bíróság által mindezekből levont következtetéseket vitatják. Az indítvány vizsgálatára sor került, a bíróság döntésének indoklásában az indítványra reflektálva részletesen elemzi, hogy az FVB döntését miért találja helytállónak, s a bizonyítékokat miért ítéli hiányosnak, illetve túl általánosnak. A panasz vitatja az ítélőtáblának azt az állásfoglalását is, amely a panaszosnak beadványában szereplő tényállítását és a hivatkozott bizonyítékot újnak tekinti.
[13] Az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette pl. 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]).
[14] Az Alkotmánybíróságnak a Ve. szerinti alkotmányjogi panasz eljárásban nincs lehetősége felülvizsgálni a bíróság döntését és észlelését arról, hogy a konkrét esetben fennálló bizonyítottság mértéke, valószínűségi szintje az adott ügyben milyen döntést alapoz meg.
[15] Az indítványozó állítása szerint a törvény előtti egyenlőség elve sérelmét jelenti, hogy az ő ügyében hasonló körülmények között nem rendelték el az újraszámlálást, míg más esetekben igen. Az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel annak megítéléséhez, hogy az adott ügyben, avagy más ügyben mennyi és milyen mértékű bizonyítékot tudott szolgáltatni az indítványozó, sem arra, hogy más jogorvoslati eljárásban a kérelmezők miért és hogyan tudtak időben eleget tenni eljárási kötelezettségeinek. Az eljárások indítványozói nem képeznek olyan homogén csoportot, melyek alkotmányjogilag összehasonlítható helyzetben lennének; a bizonyítékok elégséges, avagy hiányos volta nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben a törvény előtti egyenlőség elvével.
[16] A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza (erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).
[17] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételnek, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2014. október 29.
Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1767/2014.